01. Evolyran városa

*Maya örült Cecília örömének. Látszott rajta, hogy tetszik neki és, hogy nagyon örült. Ugrándozott, pörgött, amit csak tudott. *
-Igen jól áll!-* Majd ezt a mondatot kimondta felkapta Cecíliát és megpörgette, majd az ágyra estek és együtt nevettek!*
-Örülök, hogy tetszik!- * Majd megölelte Cecíliát!*

*Bolondoztak egy keveset Mayaval aztán az ágyra estek. Igazán jól szórakoztak, nevedgéltek.*
- Hé, mit szólnál hozzá, hogyha elmennénk sétálni, kicsit körbevezetnél és közben felavatnánk az új köpenyem!*Lassan felült az ágyon és kíváncsi mosolyal arcán várta Maya válaszát.*

*Ráfért már Mayára ez a bolondozás. Mostanában úgy is olyan magányos volt. Végre van egy barátja, akire, úgy tekint, mintha a kishúga lenne. Pedig még csak pár napja ismerik egymást. És hát nem éppen jól ismerkedtek meg, de ennek ellenére mostanra szinte elválaszthatatlanok. Legalábbis Maya így érzi. Így a sétálásra se tudott nemet mondani pedig már fáradt volt egy kicsit. *
- Rendben. Majd most én is nappal alszom!-

*Tehát Cecília és Maya elindúltak sétálni. Mikor lesétáltak láthatták, hogy kezdtek gyülekezni az iszákos férfiak. Kicsit kuncogtak aztán elindúltak sétálni, kicsit fújt a szél de látszottak a csillagok és a hold. A kis vámpír erősen fogta a nő kezét úgy sétálgattak, közben az égre mutatott és azt magyarázta, hogy az ő mestere már egy csillag odafönt.*
- Ugye meséltem, hogy miután vámpír lettem engem kitagadtak a falumból, és akkor befogadott egy tolvajbanda aminek egy vámpír volt a vezetője. Ő mesélte nekem ilyen szép csillagos éjszakákon, hogy mikor valaki meghal felrepül az égre és csillaggá válik, és ha az élete során minél több jó dolgot cselekszik annál fényesebb lesz a csillaga.*Egy kicsit nevetgélt.*-Ő mindig azt mondta, hogy az ő csillga biztos nagyon apró és fakó lesz de ha nagyon akarom biztos képes leszek megtalálni.*Mosolyogva nézett föl és egy kicsit belemerült az emlékekbe.*

*Elindultak sétálni. * ~Iszákos alakok jellemző~ * Kézen foga sétálgattak tovább. Ezen Maya mosolygott. Aztán Cecília mesélni kezdett. *
-Nem meséltél még erről! De köszönöm, hogy zt elmesélted nekem és, hogy megbízol bennem.-
-Akkor az apukám is ott van valahol? Az egyik csillag?-
-Miért tagadtak ki a faludból?-
*Továbbsétálgattak, s az eget nézték továbbra is, majd egy parkba érkeztek meg és leültek egy padra.*
-Innen is szép az ég!-

- Az apukád elment? Akkor biztos ő is ott van!-*mosolygott de a következő kérdésre nem válaszolt csak miután megérkeztek egy parkba és leültek.*
- Igen, a falumban megjelent egy vámpír, sok embert megölt, engem pedig vámpírrá változtatott. A falumban a túlélők kitagadtak. Épp egy erdőben barangoltam már szinte haldokolva mikor rámtaláltak. A banda vezetője is egy vámpír volt, amire lehetett megtanított de egy év múlva legyilkoták őt és az embereit, én életbe maradtam. *Felnézett az égre és egy nagyot sóhalytott.*
- Kérlek, most te mesélj magadról Maya!

*Maya átérezte, amit Cecília mesélt neki. Átkarolta és azt mondta neki:. *
-De most majd egymásra vigyázunk! Igaz?- S felhúzta a térdét a padra. *
-Hmm. És mit meséljek?-
-Hát én már egy ideje itt vagyok Evolyranban. Valójában nekem van már egy otthonom Morilindeben, ahol a nővéremmel laktam, de most valahogy ideragadtam. Szeretek itt lenni.-
-Eleinte több felé barangoltam, amikor még… amikor még édesanyámat kerestem. De nem tudom. Kezd megint elveszni a remény. Azt se tudom, hogy él még. Pedig a szívem mélyén érzem, tudom, hogy él és árja, hogy megtaláljam. Bárhol is van.- Mondta halkan.*
-Ez lenne tömören az én kis történetem.-

*Jól esett nei, hogy Maya átkarolta.*-Igen, vigyázunk egymásra.*-Kicsit elszégyelte magát hisz pár nappal ezelőtt ő támadta meg a nőt és szívta a vérét. Sóhalytott megint egyet aztán figyelmesen hallgatta a történetet.*
- Ha hiszel benne, hogy megtalálod, akkor biztos rátalálsz!*Boldogan mosolygott és rádőlt Maya vállára. Átkarolva, egymásnak dőlve nézték a csillagokat.*

-Hát én hiszek benne-
*S tovább csodálták a csillagokat. Maya most látta először, így éjszaka a várost meg mindent. *
-Olyan szép ez az éjszaka! Bár sose lenne vége-
*Jó darabig, így ücsörögtek és beszélgettek! De lassan látni lehetett, ahogy jön fel a Nap, így elindultak hazafelé. Szintén kézen fogva. Megérkeztek a fogadóba, s felszaladtak a lépcsőn. A fogadóban már nem volt senki. Kivéve pár kidőlt fickót. Na de mindegy. Felmentek, s Maya átöltözött, a vacsoráját oda adta Zsöminek, majd bedobta magát az ágyba.*
-Láttam, találtál magadnak egy inget tegnap! Kicsit nagy volt nem?- * Mosolygott. *
-De nyugodtan használd. Ami az enyém az a tied is!-
-Jóéjt Cecília-
* S már aludt is. *

*Miután hazaértek mindketten gyorsan átöltöztek.*
-Óh, igen. Köszi.*Kicsit kuncogott, aztán észrevette, hogy Maya már alszik is. Megvakargatta Zsömi füleit aztán bebújt Maya mellé és elaludt.*

*Cecília unottan sétálgat a városban. Igaz éjszaka volt de viselte fekete köpenyét amit Mayatól kapott. Ha már Mayanál tartunk fogalma sincs, hogy hol lehet a nő. Egész nap aludt, mikor felébredt csak Zsömit találta a szobában, várt egy ideig aztán felöltözött és elment. Nem volt túlzottan éhes, előző éjszaka jól bevacsorázott, így hát csak céltalanul sétálgatott. Elég hideg volt, bár ő ezt túlzottan nem érezte, a holtak nem éreznek ilyeneket.*~Unatkozok. Anna biztos valahol vadászik, milyen jó neki, ő már teljesen kiismerte és tudja uralni az erejét, viszonylag én is de azt hiszem van még mit tanulnom. Sőt, biztos vagyok benne. Tényleg, vajon hány vámpír lehet a környéken? Biztos nem csak mi ketten vagyunk.~*Ezen még egy ideig eltöprengett, aztán gondolt egyet és leült ott ahol volt, a járda közepén. Nem járkált senki az utcákon de ha meglátta volna valaki biztos elcsodálokzott volna rajta, és azt mondaná magába :"Milyen fura kölyök." Dehát Cecília tényleg elég fura volt, és nem csak azért mert vámpír.*

*Maya az egész délutánt átaludva a hasa korgására ébredt. Már nagyon éhes volt. Remélte hogy Cecília nem fog felébredi a hasa korgására. Felöltözött és lesietett a fogadó étkezőjébe. Rendelt egy nagy adag paraszt vacsorát és neki ált enni. Nagyon jól esett neki, mint aki nem evette volna 3 napja. Megvacsorázott, s kifizette, majd elindult a városba sétálni. Eleinte még nem tudta merre induljon. Eszébe jutott az a hely, ahova előző éjjel mentek Cecíliával. Elment oda és leült a padra. A tegnapi élmények jutottak az eszébe. Csodálatos nap olt, de lassan kezdte magát egyedül érezni. Hiányzott neki Cecília, így visszafordult, hogy hátha a fogadóban találja még Cecíliát. Az utcán sétálgat, mikor a távolból egy alakot pillant, meg aki a járda közepén ül. Közeledik, s akkor már tudja hogy Cecília az. Oda fut hozzá és üdvözli. *
-Szia! Mért ülsz a járdán?-
-Gyere, keressünk egy padot. -s felsegítette Cecíliát. *

*Lucio teng-leng a sötét éjszakában. Egyik helyről baktat a másikra. Egy fogadót keres, ami megfelel számára éjszakára, mert eddig ahova ment, az vagy putri volt, vagy nem volt szabad szoba. Az utcákon csak néhány ember van. A legtöbb részeg, vagy bűnözők. A férfi igyekszik elkerülni a feltűnést, de kardját mégis láthatóvá teszi, nehogy valakinek eszéb jusson megtámadni. Végig megy egy utcán, ahol egy földön ücsörgő lányt és egy nőt lát, aki felsegítí őt. Lassan közelebb megy hozzájuk. A fény megvilágítja arcukat és Lucio kiveszi, hogy ki a nagyobbik lány. De a férfi figyelme nem lankad le a kislányt is szemügyre veszi. Szinte a bőre, mint a meszelt falé. Lucio még közelebb lép és észre veszi a fényben, hogy a kislánynak nincsen árnyéka.*
- Szia Maya! -köszön oda neki távolabbról.
*A férfi most árgús szemekkel figyeli a lányt, hogy mi sül ki az egészből.*

*Váratlanul Maya jelent meg és felsegítette a kis vámpírt.*
- Köszönöm. Tudod épp azon gondolkoztam, hogy merre lehetsz. Vigyáznod kell magadra, tudod a véred nagyon ízletes, a többi vámpír is biztos szivesen megkóstolná.*játékosan kacsint egyet amikor megjelent egy férfi. Ilyedten kap oda tekintetével Cecília, túlságosan belemerült a gondolataiba és nem érezte meg a szagát. Viszont most ez a legkissebb gondja, inkább azért aggódott, hogy az előző mondatát hallotta -e az idegen vagy sem. Szemeivel szépen végigmérte. Észrevette kardját és látszott rajta, hogy nem az a gyenge nyápic manus aki azért járkál az éjszakába, hogy megmutassa a nemlétező erejét. A köszönéséből könnyen rálehetett jönni, hogy ismeri Mayát.*~Na ez meg ki lehet.~*Morcos és közömbös arcot vágott, szemfogait egy pillanatra kivillantotta.*
- Jóestét . *A köpenynek amit Mayatól kapott le volt hajtva a csukjája de most felhúzta. Szobatársa volt az egyetlen halandó Evolyranban aki tudja, hogy ő mi is valójában, és nem is akarta, hogy ezt más megtudja.*

-Hát végül is megtaláltuk egymást.- mondta mosolyogva Maya. Egy férfi közeledett feléjük. Maya nem is vette észre, csak mikor ráköszönt.*
~Hisz ez Lucio~
-Szia Lucio! Hát te itt? Ilyenkor?-
·Cecílián látszott, hogy nem akarja felfedni kilétét. Maya erre figyelt és igyekezett nem elszólni magát. Átkarolta Cecíliát és bemutatta Lucionak. *
- El is felejtettem! Lucio ő itt Cecília! Cecília ő itt Lucio!- Mosolygott. *

*Lucionak gyanúsnak tűnt ez a barátság. A férfi folyamatosna a lányt figyelte és észrevette, hogy szemfogai elővillantak. A férfi nyugodt arcot vágott és elkezdett közeledni feléjük. Úgy tesz, mint aki nem látott semmit.*
- Örvendek! -mondja mosolyogva.
- Hát én szállást keresek, de szinte minden fogadóban elkeltek a szabad szobák.
- Mit kerestek itt kint az éjszakában? Ilyenkor a legveszélyesebb kint császkálni. Én találkoztam néhány sötét alakkal. Ti könnyű préda vagytok számukra. Egy fiatal nő és egy... kislány. -folytatja egy kis hatásszünettel.

//JEGESMACI!!!//

* Már alig várta , hogy kirughasson a hámbol. Épphogy el tudta csippenteni az infót , hogy a nemrég rendezett kevésbé legális de annál jobb parti ismét megrendezésre kerül. Már előző nap jól bevásárolt uj ruhákat. Némi vagyont is hozott magával , most sajna fizetnie kell nincs más hátra.
Persze a jó öreg bőrkabátka továbbra is alap volt de most beszerzett egy új szíjakkal telepakolt nadrágot. Elég érdekes volt ahhoz hogy magára kapja. Rövidesen meg is találta a siktort ahol a multkor kelett bejönni. Viszont most nem volt aki megsugja neki a jelszót ezért a titkos bejáratnál ismét húzós összeget kellett fizetnie a beugrón túl. Viszont mikor belépett az iserős lépcsős alagútba már halotta halkan hogy verik a dobokat , mint az állat.*
- És ismét itt és ismét kábulat !!!
~ Halál a májra !!

*Etelének akadt egy kis elintézni valója a városban. Ninquët szokásához híven megkötözve hagyta a déli fertályon, majd nagy körültekintés után az emberek térkapuját használva Evolyranba utazott. Egy komoly vágta után érkezett meg Evolyranba. Jól ismerte a város kevésbé vendégszerető szűk sikátorait az éjjeli órákon, így érkezett meg abba bizonyosba is. Haverja őrizte a bejáratot. Ővele akadt dolga. Csendesen beszéltek pár szót, majd észrevétlenül egy kis csomagot cseréltek.*
~Ninquë nem szökhet meg és kötve hiszem, hogy bárki is rálelne, ahol hagytam az erdőben. Rám meg rámfér egy kis lazítás.~
*Intett az ismerősnek, aki kelletlenül ugyan, de beengedte. Azon kevesek egyike, aki még szóba állt vele, sőt szívességgel is jött neki. Hamarosan már egy alagútban járt, tompán dobszó hallatszott, ez vezette, merre menjen. Alattomos szemei csillogtak, ahogy már várta, hogy végre odaérjen.*

* Ismét odaért a kétszárnyú ajtóhoz. Már tudta a járást , leadta a kabátkáját , megmotozták , kés vagy egyéb ölésre alkalmas eszköz után kutatva. Természetesen nem volt igy gyorsan beengedték.
Kitárult a hatalmas ajtó . Akira szemei előtt megnyílt a menyország. Csak úgy libegett a haja ahogy kitódult a hatalmas hangzavar. Látszólag volt itt is újítás már komoly fénytechnikát is alkalmaztak és valami ritka tengeri kagylóval a sokszorosára emelték az éneklő bárd hangszintjét. Lenn egy sötétbőrű bárd motyogott bele a kagylóba , valami monoton szöveget de azt igen gyorsan és reszelősen tette. Ez elég karakteressé tette a zenét pláne hogy ilyen kagylókat a hatalmas dobok és egyéb zeneeszközök elé is behelyeztek. Átverekedte magát a tömegen , nem halott szinte semmit. Gyorsan megkereste a pultot ahol kicsit elgondolkodott majd kézzel-lábbal elmutogatta azt a kombinációt amit legutóbb ivott. Jelezte azt is hogy egy beülőfakkban lesz , ugyhgy el is indult keresni egyet. Szerencsére akadt egy ami épp felszabadult. Gyorsan behuppant és a függönyt is elhuzta. Türelmesen várt mire megjött a rendelése. A tálcán még a bogyók is ott voltak.*
- Kalandra fel !!
* Majd fogta a legerősebb rövidet és felhajtotta. Eltorzult az arca de már a bogyóval szemezett.*

*Etele lassan odaért egy kétszárnyú ajtóhoz. Ismerőse odakint még a tudtára adta,hogy innentől fegyvert nem vihet magával. Engedelmesen adta le kardját és varázsbotját is. Ez utóbbitól nehezebben vált meg, hiszen nélküle nem érezte biztonságban magát, de nyugtatta a tudat, hogy elvileg nem lesz másnál sem fegyver. Kissé hunyorgott, mikor belépett. Na nem a fényektől, a hangok lepték meg. Ez nem a neki megszokott kis falusi muzsika volt, ahol a népek összeülnek és zenélgetnek, énekelnek esténként. Ez igazi nagyvárosi nyüzsgő kavalkád. Széles vállával tört magának utat. Néhányan kissé ferde szemmel néztek rá, ő egyiküknek sem nézett a szemébe. Belekötni senki nem mert, és nem is akart. A pultnál kért egy italt, majd nekidőlve mustrálgatni kezdte a bent örvénylő tömeget. Körbenézve látott függönnyel eltakart helyeket is, de nem érezte fontosnak, hogy közelebbről megnézze őket. Itallal a kezében álldogált, és miközben kortyolgatta, nézelődött körbe a tömegben.*

* Akira bedobta a békabogyót gyorsan lekísérte azzal a gyilkos koktéllal is. Imét összerándult , habár már kelllemes zsibbadság rohant végig a gerincén. Még elkortyolgatott mindent nem kapkodott ha már megvette bűn lenne itt hagyni. Még elszivott egy szivarlkát majd a tartót zsebre téve kikandikált a függöny mögül. Már benne volt a mozgás a fejében és a lábában.*
~ Uristenek !!
~ Áh...nem lehet ő....
* Majd visszahúzta a függönyt. Kicsit töprengett mi legyen , majd miután a bogyó kezdte kifejteni áldásos hatását és a szemei is kellőképpen csillodtak már kivetette magát az emberek közé. Hosszú percekig csak tötyögött kicsit , felkészült a komolyabb táncra. Elvégre nagyon szerette művelni eme művészetet és igen dinamikusan is csinálta. Lassan kibontakozott , karja hullámként mozogtak az oldala mellet miként lábival olybá tünt előre de valójában előre haladt. Széles mosoly jelent meg az arcán , majd hátra fordult. Már kikeveredett a pulthoz. Jól látta , bizony Etele álldogál pár méterrel melette...*

*Etelét a zsivaj, no meg az ital is kissé zsongította. Szemei néha meg-megbambultak a tömegben, majd meg-megakadtak egy-egy látványosabb nőszemélyen. Nem erőltetett semmit. Szívart vett a pultnál, kért még egy italt és folytatta a pult támasztását, egykedvűen, mintha csak egy bárban állna és töltené az idejét. Pöfékelt néhányat, rá-ránézett egy egy lányra, de minden alkalommal elfordította a tekintetét. Senkiben nem volt az, ami megfogta volna. Egyszer egy fehér hajzuhatagon akadt meg a tekintete. Jól kitűnt a tömegből, gyorsan, ritmikusan mozgott és kifelé haladt. A pult irányába. Fejével nem, csak tekintetével követte, de arcát még nem tudta kivenni. A haj Akirára emlékeztette és ez kissé fel is dúlta. Mogorva ábrázattal kapta el tekintetét. Mikor ismét arra tekintett, már kint állt a pulttól pár méterre és épp mosolygott. Fehér szemei furán csillogtak. Még mindig nem mozdult. Sötét nadrágja zsebébe süllyesztette kezét, másikkal a szivart tartotta, koponya formájú övcsatján megcsillant a gyér fény. Felül szintén sötét inget viselt. Többi ruhadarabját az ajtón kívül adta le. Nem bánta meg, különösen most, hogy meglátta a lányt. Elöntötte a melegség, de arcán még mindig nem látszott semmi. Biccentett Akirának, hiszen köszönését úgysem hallhatta volna.*

* Akirát hihetetlen mennyiségű boldogság töltötte fel hála a kis csodaszereknek. Mosolya levakarhatatlan volt. Etele arca meg mint a kő. Nem tetszett ez neki , most mindenki legyen vidám és boldog. Oda húzódott hozzá , közben feje folyamatosan járt.
- Hááálóóóó !!!!
- Micsodaaaa véletleeeennn !!!
* Közben ámultan figyelte ahogy a termet megtöltik apró pici pillangók és a fények is intenzívebbek lesznek. Már jótékonyan halucinál de ez nem zavarja , sőt inkább varázslatossá teszi az egész hangulatot. Finoman megfogja Etele katját és próbálja behuzni a tömegbe , tétlenül nem lehet ácsorogni ezen a partin. Közben látja hogy a férfi feje megnyúlik majd kis idő múlva kiszélesedik..
Kisebb kacagás tör fel belőle , megpróbálja elfolytani kevesebb sikerrel. Látja hogy valami hiányzik , majd ujjaival egy karikát formál és a szájához emeli és pöccintgetni kezd.*

*Etele figyeli, ahogy a lány közelebb jön és odakiált neki. Nagyjából érti amit mond,a mit meg nem, azt leolvassa szájról.*
- Sziaaaa! Neeem tudtammm, hogy ismereeeed a helyeeeet!
*A lány szemei egyre inkább csillognak. Etele figyel.*
~Bevett valamit...~
*Különösen, akkor lett ebben biztos, amikor akira felkacag. A kör formálást és a pöccintgetést végképp nem érti. Csak lazítani jött ide. Akira próbálja behúzni a táncolók közé. Találomra kezébe adja a szivart. A másfél pohár alkohol kezd hatni, elmosolyodik kicsit. Közben a lány még mindig ringó csípőjét figyeli.*
~Nem igazán tudok táncolni, nem is szeretek. De végülis...nincs benne semmi rossz. ~
*Lehajtja az italt és közelebb lép az elfhez.*

* Látja hogy a férfi nem érti teljesen a dolgot ezért gyorsan elviharzik a pulthoz ahol gyorsan zsákmányol ismét egy kis békabogyót. Utja ismét bele a tömegbe vezet ahol ugyanott megtalálta a mágust. Hajszálpontosan ugyanott , egy tapodtat se mozdult. Közelebb huzodott nehogy valami illetéktelen kikapja a kezéböl. Felmutatta a kis golyócskát és a fogai közé helyezte. Majd többször hátrahajtotta a fejét jelezve hogy le kell nyelni.*
~ Még mindig olyan komor habár legalább elmosolyodott kicsit.
~ Na majd ettöl jobban érzi magát...

*Etele csak figyelte, ahogy az elf átvág a tömegen, és valami bogyóval tér vissza. Mutatja, hogy meg kell enni. Hallott már róla, próbálta is. Meg is fogadta, hogy nem próbálja többet, de mikor tartotta ő a szavát? Elveszi az egyiket és egy mozdulattal leküldi a torkán, majd kér még egy italt, meg egyet Akirának is.*
~Ha szórakozunk, szórakozzunk rendesen.~
*Ezzel egy hajtásra le is küldi a többi után.*

* Mikor megkapta az italt elvigyorodik és figyeli ahogy a férfi lenyeli a bogyót. Tekintete még fénylőbb , kíváncsibb. Minden idegszálával azt figyelte mikor kezd nála hatni a bogyó. Alkohollal még gyorsabb a hatás ugyhogy elméletileg lassan működnie kellene. Közben folyamatosan hullámzott a tömeggel , de nem is figyelt már annyira a táncra csak a férfi szemit figyelte , mikor kezdenek már túlzottan csillogni. Észre sem vette hogy automatikusan ő is bevesz egyet majd kicsit megdöbben.*
~ ajajj...mi lesz ha kétszeres az adag?
~ Hmm...majd most kiderül , mást ugysem tehetek.
* Majd ismét elvigyorodik habár eléggé izgul mi lesz. Mutat közben pár tánc mozdulatot ami illik a ritmushoz. Kezét vizszintesbe emeli majd kis terpeszbe áll és csipőjét előre - hátra mozgatja.
Közben másik kezével a levegőt csapdossa és röhöve ösztönzi Etelét hogy utánozza.
Észrevette , hogy már a fű is kinőtt a talpuk alatt , félelmetes milyen gyorsan nő.*

*Etele figyeli, mit tesz a lány. Kissé érdekes a mozgás, amit előad, őt inkább másra emlékezteti, nem is annyira táncra. Aztán érzi, amint egyre inkább hatni kezd a bogyó. Először még csak kicsit, de később egyre inkább vigyorog. tudja, hogy ez bizony még jobb lesz. A fények hirtelen kissé homályosabbak, majd élesebbek lesznek, valahogy minden mássá válik. Akira arca is hullámozni kezd. A mozgása pedig enyhén szólva viccesnek tűnik, ám ha vicc, akkor legyen vicc. Utánozni kezdi a lányt és vele együtt röhög. Lassan beljebb is haladnak a tömegbe. Körbe mozogja ezzel a csípőriszálással az elfet, majd még inkább röhögve megfordul, és lenyom a tömeg közepén egy spárgát. Bizony más esetben most fájón tapogatná egy-egy testrészét, de most nem érez fájdalmat. Felpattan, és kezeit könyökben behajlítva felváltva emelgetni kezdi a ritmusra, miközben lábaival megáll és az előbb említett csípőmozgást végzi. Jókat derül, miközben néha egyik másik táncoson mintha farkat pillantana meg, Akira szemei fehér helyett időnként rózsaszínben kezdenek játszani, a föld meg mintha hullámzásba kezdene.*

* Akira tapsikolva figyelte ahogy a komoly mágus egye inkább levetkőzi a komolyságát. Már csak mágus volt akin bizony kiteljesedni kezdett a békabogyó. Annyira belement a dolgokba , hogy még spárgába is lement. Akira fájdalmasan felszisszentett ezt látva de a férfi semmi fájdalmat nem mutatott ki.*
~ Majd holnap fog fájni.....
* Ezen megint jókat derült. Kicsit figyelte azokat a mozzanatokat amiket mutatott neki majd rövid idő után kicsit elkalandozott. Valóban teljesen másra emlékeztették azok a mozdulatok de gyorsan elhesegette a gondolatait mielőtt elurakodnak rajta. Habár ebben az állapotban elég nehéz volt ugyanis gondolatai kezdtek alakot ölteni. Alighanem ez már a dupla adag bogyó hatása lehetett. Érezte ahogy szive egyre nagyobbat dobban meg is fogta magán a ruhát nehogy kiugorjon és elfusson az a sziv. Érzékei kezdtek egyre érzékenyebbé válni , érezte a szövetet az ujjai végén pedig erre sosem figyelt. Lassan már kezdett elfáradni az ezt követő majd egy órás folyamatos táncikálásban. Ennek súlyos izomláz lesz a következménye. Pedig tudta , hogy gyorsan ki kell izzadnia a második békát nehogy baja legyen. Viszont ha túlhajtja magát még a végén összeesik a súlyos megterheléstől. Nem volt fáradt de tudta , ohgy ez csak érzéki csalódás , kicsit pihennie kell és utána vissza jöhet. Beültek az egyik fakkba , kicsit má be is izzadt. Jó nagyokat fújt a felsője alá.*

//időntúli//

*A mágus is látta Akira teljesítményét és lassan ő is fáradni kezdett. Nem szokott ő az ilyesféle kunsztokhoz. Beültek egy fakkba. Etele kissé kijjebb gombolta az ingjét, hogy hamarabb lehűljön. Az emberi testek tömegében amúgy is igencsak nagy volt a meleg, hát még az alkohol, a bogyó és a tánc hatása. A megjelenő felszolgáló kérdésére rendelt még egy italt mindkettejüknek.
Ravaszul nem a saját számlájára. Egy szemközti fakkban lévő elf úriembernek integetett át, nagyon barátságos vigyorral. A másik épp csak idelátott, de a távoli férfi, aki barátságosan üdvözli, valamiért hasonló reakciót váltott ki belőle, szintén integetett és vigyorgott. Ezt aztán a felszolgáló is láthatta, és el is fogadta. Etele magában jót mosolygott, már amennyire a bogyó hatása alatt ezt el tudta titkolni. Eszébe jutott, hogy az idegen mekkorát fog nézni, ha majd fizetnie kell. Abban biztos volt, hogy addigra elhagyják ezt a fakkot, és eltűnnek újra a tömegben.*
~Biztosan az a fickó is bebogyózott.~
*A pihenés jól esett, bár a fakkban sem lehetett a zaj miatt a másik szavát hallani, és a bogyó hatása alatt is leginkább vigyorogni tudott, mikor a elf lány arcára nézett.*

» 01. Evolyran kapuja
» Tudnivalók Evolyran történelméről
» Caldurt - az elfek városa