01. Evolyran városa

*Cecília unottan sétálgatott Evolyran városában. Már besötétedett így nem kellett attól tartania, hogy a nap megégeti. Bezzeg régen, mikor meg volt még szeretett kis köpenye nyugodtan mászkálhatott nappal is, de sajnos a köpenyt az évek darabokra tépték így sajnos a vámpírnak vissza kellett vonulnia az éjszakák sötétjébe. Nem mintha ez annyira zavarta volna, de szerette nézni, hogy az ostoba emberek, hogy ugrándoznak ide-oda nap mint nap, sajnos este ebben a látványban nem volt része, ilyenkor az utcákon alig jár valaki, ha mégis az vagy ittas vagy veszélyes.*
- Éhes vagyok, és Anna nélkül úgy unatkozok.-*Morgolódott, aztán fogta magát és leült a járda patkájára, morcosan nézett maga elé és várta, hogy hátha erre jár egy ember akit "meghívhat vacsorára". *

*Épp azon morfondírozott, hogy inkább elindul és keres magának szállást, mivel is azt eddig nem sikerült találnia mikor odajött hozzá egy nő. Elég ismerős volt neki, aztán amint megemlítette a szigete be is ugrott neki. Gyorsan felpattant, leporolta fehér ruháját, aztán aranyos mosolyal arcán bemutatkozott.*
- Nagyon örvendek Maya az én nevem Cecília! Igen emlékszek rád.-* Kinyújtóztatta végtagjait aztán tetőtöl talpig végig nézte a nőt.*~Fini falat~*Gondolta.*
- Mond, nincs kedved játszani velem?- *Vidáman mosolygott, és várta a nő válaszát.*

-Igen! Játszunk olyat, hogy te futsz én pedig elkaplak.-*Jelentette ki huncut mosolyal arcán, aztán a legváratlanabb pillanatban megragadta a nő kezét, száját kinyitotta és agyarai előbukkantak. Finoman beleharapott Maya tenyerébe, aztán kihúzta fogacskáit és lenyalta a bugyogó vért. Eközben szemei még vörösebbek lettek, szinte világítottak. Felnézett körbenyalta a száját és elégedetten kijelentette.*
- Fincsi. Kapom még? Ne félj nem öllek meg, de már elég éhes vagyok és nem érem be ennyivel.-*Gonosz vigyor jelent meg arcán és ezzel felfedte valódi énjét.*

~Úgy tűnik tényleg játszani fog velem~*Gondolta a kis vámpír amint észrevette, hogy Maya hátrálni kezdett, arcára újjabb gonosz vigyor ült ki mikor meglátta, hogy a nő mennyire meglepődött, de miután meghallotta a kérdéseit visszatért a szokásos "aranyos" viselkedéséhez. Mintha semmi se történt volna vidáman válaszolt.*
- Igen, csak vérrel, de tudod én a helyedben nem lépnék le. Ezzel csak még izgalmasabbá tennéd a játékom, és lehet, hogy az játék hevében talán még meg is ölnélek. Azt javaslom, hogy engedd meg, azt hogy igyak a véredből aztáááán....*Szemei titokzatosan villogtak.*

*Rosszul esett neki amit a nő mondott. Komolyra vette hát a hangnemet.*
- Fogyelj, ha nem eszek minél hamarabb hamarosan kampec, és most nincs időm mást keresni. Van egy ajánlatom, most adsz egy keveset a véredből, és szállást nyujtasz nekem. Hálából garantálom, hogy többet hozzád se érek, és a többi vámpírtól is megvédelek, mert hát nem vagyok egyedül, és hidd el ők sokkal vérszomjasabbak mint én.~Igaz Evolyranban rajtam kívül csak egy vámpírral Annaval találkoztam de kétlem, hogy csak mi ketten lennénk.~*Komoly arcal bámult a nőre és egy percig se tágított amég el nem érte a célját. Makacsságban 100 öszvért is túltett.*

*Boldog mosoly jelent meg az arcán.*
- Köszönöm Maya.-*Azzal megfogta a nő vállát és gyengéden lehúzta, száját nagyra nyitotta és a következő pillanatban agyarai belefúródtak nyakába. Gondosan figyelt arra, hogy ütőerét sértetlenül hagyja és csak a kissebb ereket sebezze meg ezzel vért biztosítva magának. Száján lecsordúlt egy vércsepp, boldogan itta a számára isteni italt aztán elengedte a nőt. Megtörölte száját és előhúzott egy keszkenőt.*
- Tessék ezt tartsd oda, ne félj nem fogsz elvérezni. Igaz egy darabig fájni fog de majd elmúlik.*Átadta az anyagdarabot aztán szomorkásan ránézett Mayara.*
- Tényleg köszi, és azt is, hogy szállást adsz nekem, megígérem egy vámpír se fog neked ártani és én se érek többet hozzád, és kérlek, most menjünk haza.*Kedvesen elmosolyodott.*

*Miközben az "új otthon" felé tartottak Cecília szomorkásan bámult maga elé.*
- Tényleg köszi mindent, de tudod nekem nem lett volna szabad, mármint életbe hagyni téged és még szállást is kérni....néhány évvel ezelőtt még igazán gonosz voltam, büszkén neveztem magam vámpírnak de most....Talán azért mert már felfogtam, hogy én az örökké valóságig gyerek maradok vagy talán...nem is tudom. Régen sok embert öltem ám meg, de most...Asszem valami nem stimmel velem. *Egy kicsit elgondolkozott, maga se tudta miért, de valamiért megváltozott*~Mi lehet az? Miért változtam én így meg? Nem emlékszem..~*Sóhalytott egy nagyot.*

-Köszönöm Maya.-*Elmosolyodott.*
*Miután beértek a fogadóba a berugott férfiak képe köszöntötte őket. Aztán felmentek a lépcsőn és megérkeztek az "új otthonba". Miután benyitottak egy aranyos kutyus fogadta őket.
-Nem fogom!*Elmosolyodott és megvakargatta a kuytus füleit.*
- Szép szoba, egyébként megígérem nem foglak zavarni, nappal álltalába alszom, ha meg nem majd tudok segítek a házi munkába. Éjszaka nagyrészt kóborlok, és "vacsora vendégek" után kutatok. Tudod, elég finnyás vagyok, nem felel meg nekem akármien vér.*Játékosan kacsintott egyet, kezdett visszatérni szokásos viselkedéséhez.*
- Óh, és még egy. Ha összefutnál egy vámpírral aki szintén meg akarna hívni vacsira mond meg neki, hogy Cecília védelme alatt állsz. Nem mondhatnám, hogy túlsokan vagyunk de ez csak idő kérdése, szerintem.*Kinyújtózkodott és beljebb sétált.*

*Kuncogva nézte ahogy a nő elalszik.*
- A halandóknak ilyenkor ér véget a nap és nekem pedig ekkor kezdődik. Ezt még mostanra se tudtam teljesen megszokni.*Azzal megfordúlt de még mielőtt kiment volna az ajtóból visszanézett.*
- Jóéjt Maya, szép álmokat Zsömi, hajnalban találkozunk de addig is....*Ezzel kiment, becsukta mögött az ajtót, és kiviharzott a fogadóból, elindúlt az éjszakai sötétségben de mostmár sokkal jobb kedve volt, végre nem kellett nyirkos sikátorokban bujkálnia a nap elől, végre volt hova hazamennie.*
- Hát akkor vacsira fel!. -*Kiálltotta vidáman és elnyelte az éj sötét leple.*

*Cecília lassan nyitogatni keztde kis szemeit. Tegnap miután hazaért a vadászatból Maya és Zsömi már úgy aludtak mint a bunda. Igaz a nő egy kicsit másképp feküdt mint mikor utóljára találkoztak és a sebei is le voltak fertőtlenítve így sejtette, hogy felébredt egyszer. A kislány szépen visszatolta a helyére új lakótársát, felkapott magára egy nagyobb inget amit az egyik szekrény aljában talált és bebújt a nő mellé. Az egész napot átakudta de érezte azért mikor Maya fölkelt, aztán szép lassan lement a nap ő pedig ébredezni kezdett. Tehát most kissé kómásan az ágy szélén üldögél, ölében Zsömivel a kutyussal. Végül erőt vett magán, letette a kis szörgombócot és felöltözött. *
- Merre lehet a gazdád?- *Nézett rá a kiskutyára.*

*Az ajtón hirtelen Maya toppant be. Amint meglátta a kis vámpír szinte repült felé. Szorosan átölelte és boldog mosolyal arcán köszöntötte.*- Jó reggelt Maya! Akarom mondani jó estét....*Elengedte a nőt és kicsit hátrált.*
- Mien napod volt? Merre jártál?*Vidáman nézett új barátja szemeibe és várta az élménybeszámolóját.*
/Fagyi/

Cecília mosolyogva hallgatta a nő beszámolóját. Szeretett vámpír lenni, de azért hiányoztak neki a szokásos mindennapok. Aztán egyszerre titokzatos lett Maya, a kisvámpír nagyon kíváncsi volt ezért alig bírta kivárni, hogy mit is kapott. Aztán kiderült a nagy titok. Ceci pár másodpercig szóhoz se jutott. Nagyon tetszett neki. Igazán boldoggá tette őt Maya. Valaha neki is volt, egy vérvörös színű fekete jelekkel, amit még az anyukája csinált, de sajnos az évek széttéptek.*
- Ez… Hisz ez, gyönyörű! Köszönöm, Maya! Köszi, köszi, köszi!*Igaz ez fekete színű volt, de ez még inkább tetszett a lánynak. Leginkább, azért mert új barátjától kapta. Gyorsan felvette és pördült párat.*- Na, jól áll?*A szája a füléig ért örömében, ide-oda ugrándozott és össze-visszapörgött.*