13. Evolyran kapuja - térkapu

*A birodalom legfontosabb helyei közé tartoznak az a jónéhány térkapu, melyeket Evolyran legnagyobb nágusai hoztak létre, hogy utat nyissanak a térbe egymás között. Hogy mennyi ilyen kapu van azt igazából senki nem tudja pontosan. A birodalom, s szövetségeseik kapuit nyílvántartják de, hogy ezeken kívűl létezik-e még több kapu, arról csak sejtéseik vannak.
A kapuk létrehozásakor ugyanis többször támadások érték az alkotókat, s néhányuk nyom nélkül el is tűnt. Sosem találtak rá a testükre, de a birodalmon kívűli, ellenséges területeken egy idő után a csapatok különösen gyors mozgására figyeltek föl.
Ez annak a jele is lehet, hogy a Dagorladiak is rendelkeznek térkapukkal. Ám erre még azóta sem sikerült fényt deríteni, hiszen oly szoros az ellenség védelme, hogy ki oda egyszer bejut, az többé ki nem jut... élve.

[You must be registered and logged in to see this image.]

A térkapuk működése egyszerű. A kapu talapzatánál minden esetben található egy különös szerkezet, melyen egy lapos, fehér kristály lüktet halványan. Annak érintésével aktiválódik a kapu, s célhely nevének kiejtésével kapu íve között megnyílik a tér, mely összekötést hoz létre a másik hely kapujával. Így aztán csak át kell rajta haladni, s a másik kapun érnek ki az utazók.

Az így megtett út akár három napi idő spórolását is jelentheti az utazások során, hiszen a legtöbb hely több napi lovaglásra található innen.*

*A kapu megelevenedik egy hirtelen ezüstfehér villanással, egy pillanatra feltűnik túloldalán Havas-földe hófedte tája, benne egy férfi, amint épp lovát vezeti.
Dreamien kilép a kapun. Kicsit megrázkódik, hiszen nem könnyű feldolgozni, mekkora távot tett meg egy pillanat alatt. Odin is kissé nyugtalan, de megérezve az ismerős táj illatait hamar jókedvű farokcsóválás lesz úrrá rajta. A kapu bezáródik mögöttük és most csak Evolyran tája látszik mögötte is.
Tifar felszáll lova hátára és Evolyran városa felé fordítja. Lassú léptei egyre gyorsulnak, csakhamar ügetésre vált. Nem tudja, hogy a vezérek a városban vannak-e de hamarosan úgyis kiderül, ha odaér. Óvatos, hiszen a fagyból most értek át kellemes nyári melegbe. Nem erőlteti sem magát, sem a lovat. Meleg kabátjától hamarosan megválik és úgy lovon ülve köti a nyereghez szépen összegöngyölve. Kellemes ügetéssel halad a birodalom fővárosa felé. Érzékeit nyitva tartja, nem szeretne meglepetést a városba menet.*

*Miután elhagyta az elhagyatott erődöt, beszélt a főnökével, azt mondta körbenéz Evolyranban. Ha egyedül megy, nem túl feltűnő. Persze, ezt csak mondta. Valójában találkozni akar valakivel. Nem tudja kit kell keresnie, de valami vezetővel beszélnie kell. Utazása során eszébe jut Edward, a hadúr.*
~Neki könnyű. Kíváncsi vagyok, mi lett a vége azzal a lánnyal való találkozásának. El kellett onnan mennem. Mégis mit csináltam volna? Nézzem végig, ahogy legyilkolják egymást? Hmm... talán mindketten azt hitték, hogy gyáva vagyok? Nem érdekel. Higgyenek, amit akarnak. Egyszerűen nem volt már ott dolgom. Nem engedett egyik fél sem. Nem az én harcom. Nem harcolhatom meg helyettük. El kellett mennem és kész.~
*Átjutott a térkapun. Semmi feltartóztatás.*
~Mégis milyen védelem van itt?! Bárki bejöhet. Az ellenség is. Még én is? Jobban kellene vigyázniuk.~
*Majd Evolyran városába igyekezett.*

*Evolyran központi kapuja ezüstös fénnyel nyílik meg. A fény amilyen gyorsan elevenedik meg, olyan gyorsan is válik semmivé. A tájra újra rátelepedik a pirkadati ködfátyol.
Az elf testét kirázza a hideg. Köpenyét összébb húzva magán indul el a kaputól mely előtt áll éppen. Kezében teljes erőből szorongat valamit. De mit? Hát persze. Rájön, hogy a hajtószárat. Hátrapillant a mögötte prüszkölő fekete csodára. A lóra. Aztán már a neve is eszébe jut. Ében... Minden eszébe jut. Még az is amit már-már sikerült örökre eltemetnie magában.
Legújabb gondolata: Arel. Arel Beowoulf. Vajon túlélte egykori családja az Álomfalvi dúlást?
Nem is értette, mi a fenének foglalkoztatja most ez a gondolat. Hiszen oly rég nem fordultak már meg effélék a fejében.
Keze véletlen hasához ér. Erről három dolog jut eszébe. Első: Az ikrek. Második: Harmadik gyermekét hordozza. Harmadik: Mitryas.
Az utóbbitól lehervad arcáról előbb keletkezett mosolya, és állapotától telhető gyorsasággal lovára ül.*
- Nyugi Ében! Nyugalom! *érzi és nem érti az állat bizalmatlan idegességét de, ujjai finom érintése megteszi hatását, s a ló jámborodva indul meg arra, amerre a nő irányítja* - Keressük meg azt a falut!
*Nincs mit tenni. Hagyatkozhatna ösztöneire, valamint lélek-kutászi képességeire, hogy megtalálja Soreleyt. Most mégsem érzi ezt olyan könnyű dolognak, hogy megpróbálja. Lépésben indul hát el Evolyran városa felé.*
- Ott talán lesznek segítségemre. Talán Orin nagyúr útbaigazít, és talán sikerül megértetnem vele, miféle önző játékot űznek velünk az istenek Soreleyben.
*Lovát gyorsabb lépésre sarkallta. Galoppozni nem akart, hiszen azzal egykönnyen kárt okozhatna gömbölyödő hasában hordott utódjának.*

» 2. Namarre kapuja - térkapu
» 5. Darkloob kapuja - térkapu
» 2. Fatholl kapuja - térkapu