01. Evolyran városa

*A vizet iszogatva felel és kérdez a férfi. Fatima is int a fogadósnak, hogy ugyanazt kéri.*
-Igen. Nagyon szeretem a zenét.- *Mosolyodik el őszintén a nő. Bele is nyúl a kis tarisznyájába és elővesz egy kicsi lantot.*
-Álomfalvi lant. Gyönyörű... és csodálatosan szól.-
*Majd válaszol az új kérdésre.*
-Párommal azért érkeztünk Evolyranba, hogy felkutassuk az életben maradt álomfalviakat. Esetleg ha tudsz ilyenekről, kérlek mesélj!-
*Komolyodott el, és reméli, kap valami pozitív választ.*

*A lány is vizet kér a kocsmárostól. A férfi figyelemmel hallgatja a nőt.*
- Valóban gyönyörű. -mondja csodálattal. Én saját kezüleg készítettem az enyémet. Hát én még egyetlen Álomfalvi laóval sem találkoztam. Én nem rég hagytam el otthonom, hogy világot lássak és mindenre magyarázatot találjak.
*A férfi legurítja a nyelet vizet.*
- Ki a te párod? Ha megtaláltad, őket, akkor mit szeretnél tenni? -bombázza a lányt a kérdéseivel.

*Figyeli a férfi reakcióját a kis hangszerrel kapcsolatban.Majd feltesz egy kérdést. Fatima mielőtt válaszolna iszik egy kortyot.*
Talyon Burke. Nem tudom, ismered-e. Ha pedig megtalálnám a túlélőket, akkor nagyon örülnék, ugyanis Álomfalváról vagyunk és sok szerettünkről nem tudjuk, túl élték-e a háborút vagy pedig ott maradtak. Szeretném látni újra az ismerős arcokat.-
*Kisebb csend következett. A nő a poharat nézte és úját végigsimította a pohár szélén. Majd feltekintett és csendesen szólalt meg.*
-Hihetetlen... de hiányoznak.-

*A férfi figyeli a lány reakcióit.*
- Elhiszem... -mondja megértően.
- Ha megtudok bármit, akkor minnél hamarabb szólok neked. Én, úgy is felfedezem a világot.
- Te az őrségnek szoktál dolgozni, vagy van valami más munkád? -kérdi.
*Néhány ember elkezd elég hangosan vígadni az ivóban. Kurjongatnak és táncolnak. Orwell néha oda pillant, hogy mit csinálnak.*

-Köszönöm, meghálálnám!-
*És egy érdekes kérdés. Fatima is szeretné tudni, mi a munkája.*
-Tegnap voltam egy parancsnoknál munkát keresni. Azt ajánlotta, menjek a Norb Lutham erődjébe. Ott lehet rám szükség. Dagorlad pereme. Biztosan lesz ott munkám. Valamelyik nap útnak indulok. Ezért szereztem be a fegyvereket... és a lantot.-
*Hangoskodás a pultnál... Fatima nagyon nem szereti a dorbézolókat és hangoskodókat. Így megvetően néz rájuk, majd újra a pohárra néz. Majd megszólal.*
-Mióta laksz itt?-

/Időn túli/

*A lány kérdése kicsit furcsán jött számára, nem mondta, hogy itt lakik.*
- Hát én sose laktam itt. Én az Emberek uradalmába lakom, vagyis hát laktam, amíg a családom ki nem taszított. Ők nem tudták elviselni, hogy más vagyok, hogy lealacsonyodok az alacsonyabb rangúakhoz. A nemesi ház nem visel el ilyen gyereket, aki a szegények jótevője és a züllöttség megtestesítője.
*Egy kis hatásszünetet tart.*
-Azóta bolyongok a nagyvilágban. Egyik alattvalómtól tanultam meg zenélni és énekelni. Tőle kaptam ezt a lantot. Az egyik legjobb barátom volt, de a családom elzavarta a háztól miattam. -mondja kissé komoran.
*Az ivóban folytatódik a dorbézolás és egyre többen térnek be. Sok földműves és néhány gyanús alak lép be az ajtón. Mindenki a fáradalmakat és a stresszt oldja föl egy jóleső hideg sör mellett.*

*Hallgatja a férfi válaszát. Lepillant együttérzően a pohárra, majd megszólal.*
-Én is nemesi családba tartozom. De mért gond, hogy a szegényeken segítesz? Szerintem ez nagyon fontos, hogy segítsünk embertársainkon. Miféle züllöttségre gondolsz?-
*Majd iszik még a pohárból.*
-Engem a szüleim taníttattak zenélni. Tanultam lanton, furulyán és tanultam... énekelni. De azóta em énekeltem, hogy elhagytam az otthonomat.-
*Pár furcsa férfi jön be. Nem tetszik ez Fatimának.*

- A családomra a kapzsiság a jellemző és a nagyképűség. Én nem örököltem ezek közül egyiket sem. Én sokat szórakozok a jó néppel. Néha ezért is kerültem balhékba. Kocsmai verekedés meg ilyenek. De inkább hanyagoljuk ezt a témát.
*Egy kicsit elmélázik majd folytatja...*
- Néha kell énekelni. Sokszor nyugtató vagy esetleg szórakoztató az éneklés. Rengeteg dologban segíthet egy kis ének. Rendben tartja a belső világodat, a belső harmóniát.

*A belső világ... igen. Fatima jól tudja, hogy nem volt egészséges lelkileg. Talán még most sem az. De Talyon megváltoztatta.*
-Tudod... én más vagyok, mint a többiek. Soha nem sírok, csak elszomorodom. Sohasem nevetek, csak mosolygok. Így éltem le egész életemet, amióta a hazámat elfoglalták a vámpírok. Akkor mentem Álomfalvára. De ott megismerkedtem a párommal, Talyonnal, és mellette... más vagyok. Talán valóban az volt a problémám, hogy nem énekeltem. Pedig... az tényleg felüdíti a lelket.-
*Mondta komolyan. De akkor az a pár furcsa férfi elkezdett hangoskodni. Veszekedtek mindenkivel. Hihetetlen, de kiütött a balhé. Verekedés indult. Repültek a tányérok, poharak, székek, asztalok. Na meg a szitkok. Akik nem reagáltak, odamentek azokhoz és piszkálni kezdték őket. Fatimáék is így jártak.*

*Kitört a balhé az ivóban. Odament hozzájuk néhány ember kötözködni. Az egyik Orwell lantja felé nyúlt, de mielőtt elérhette volna egy hatalmas állast kap, amitől hanyatt esik. A férfi felkapja a széket és a másikat üti le vele. Néhányan megtorpannak, de utánna ismét összeszedik bátorságukat. Az egyik kis mitugrász nagyon megindult és ütni készült, de Orwell könnyedén kitért és egy ütéssel lecsapta a kis köpcöst. Utánna Orwell egy nagydarab fickótól kap egyet és beesik a székek közé. A férfi közelít Orwell felé. A férfi felpattan a székek közül és egyik szé után a másikat töri szét a férfin, majd gyomorszájba talpalja. A férfi összerogy és Orwell könyökel, úgy fejbe veri, hogy elveszti eszméletét. Mindezt ördögi vigyorral és dühhel teszi. A fogain meglátszik az iménti pofon, tiszta vér. Miután a férfi kidől elkezdi rugdosni a földön. Mindezt, mintha élvezné. Valaki a háta mögül fejbe csapja egy üveggel, amitől elájul.*

*Óriási verekedés. Orwell is kénytelen beszállni, de mintha élvezné. Fatimával nem nagyon törődnek, csak egy férfi kezdett kötözködni vele, de annak a nyakához szegezett egy tört, ami kitudja honnan jött. A pasi odébbállt. Orwell már egy ájultat rugdosott. Fatima rákiáltott.*
-Fejezd be! Orwell!-
*De az csak folytatta tovább, mintha meg sem hallotta volna a nő hangját. Érdekes volt ezt látnia Fatimának. A beszélgetésből nem ilyennek ismerte meg a férfit. De aztán valaki hirtelen leütötte Orwellt és elájult. De tovább ütötte és rúgta. Már majdnem agyonverte. Észre vehető volt, hogy két tábor verekedett egymással. Mindkettőnek megvolt a maga vezére. A kezdeményezőknek a vezérét Fatima megragadta hátulról és a torkához nyomta a kést.*
-Állj!-
*Kiáltott fel. Mindenki megállt. Ugyanis a főnök volt veszélyben. Síri csend következett.*
-Takarodjanak!-
*Hatásszünet!*
-Takarodjanak!-
*Üvölti még hangosabban, hatalmas dühvel és elszántsággal. Lehetett látni Fatimán, képes megölni a férfit. És valóban. Képes rá. Mindenki megindult. Kimentek az ajtón. Majd a férfit ellökte magától a nő. Kimentek. Csak pár ájult és összevert feküdt a földön. A fogadós lány a pult mögül előbújt és igyekezett segíteni a sérülteken. Fatima Orwellhez sietett. Ébresztgetni kezdte.*
-Ébredj! Hallod?! Ébredj!!-

*Orwell egy hangra kapja fel a fejét. Gyors felpattan és Fatimat pillantja meg. Kicsit csodálkozva, mintha nem tudná mi történt.*
- Mi történt? Emlékszem, hogy beestem a székek közé és utánna... Jaj ne!
*A képe elfehéredik. Kicsit motyog valamit magában, ami inkább káromkodás. A fejét fogja és néhány szilánkot szed ki a haja közül. Ami a fejébe állt, azt egyesével kihúzkodta. Egy kicsit nézte a lányt, majd csak kinyögte mit akar.*
- Sajnálom az iméntit! -mondja bűnbánóan.

*Nincs gond. A férfi magához tér, kiszedegeti az üvegdarabokat a fejéből, majd bocsánatot kér. Fatima guggolásából feláll és kimérten válaszol. Magázódva.*
-Ne szabadkozzon! Mindenki a harcban ismerszik meg.-
*Otthagyja majd keres valami kötést a férfi fejére. Hamarosan talál is. Beköti a fejét.*

*A nő kötést hoz a férfi fejére. Látszólag mérges.*
- Köszönöm! Nem szeretnék magyarázkodni az imént zajlott dolgokról. Csak mégegyszer annyit tudok mondani, hogy sajnálom.
*A férfi feje be lett kötve.*

*Fatima nem felel, csak gondosan elhelyezi a kötést. Majd a fogadós lányra tekint. Az biccentett, hogy el tudja intézni a rendrakást. A fogadós és a neje is kijöttek így tudtak segíteni a takarításban.*
-Most mennem kell. Köszönöm a meghívást!-
*Mondta a férfinak. Kimérten biccentett, majd távozott akár egy szellem.*

//Köszönöm a játékot!//

* Délután volt már , igen punnyasztó meleg áldásával. A szoba nyugodt légköre tökéletesen ellazította Akirát. Végre volt egy kellemes napja. Habár valami hiányérzete még mindig volt.
Bement a mosodába , levette a viseletes ruháit és bedobta a dézsába. Még régebben zsákmányolt egy kabátkát csak volt egy kis szépséghibája és azért nem hordta. Nyuszis meg macis volt.
Cserélt egy rövidujjast is. Mikor kifordult és lement hogy megebédeljen , kicsit kínosan érezte magát az új ruhája miatt.
Alaposan körbenézett , hogy valaki figyeli -e. *
~ Ok , nem figyelt fel senki.
~ Hopp..dehogynem ...ott az a lány.
~ Itt szállt meg ő is egy ideje azt tudom.
~ Jól látom hogy kuncog??!!
* Majd lassan felállt és odament a lány asztalához*
- Szia !
- Akira vagyok és ha jól látom rajtam röhögsz..
* Majd a lány is bemutatkozott Mireline néven. Kicsi mosoly még mindig volt az arcán.*
- Nem tehetek róla...kicsit vicces az a ruha .., mintha egy gyereké lett volna...
- Amugy cuki tényleg...
- Gondolom te is a barlang bulira készülsz..
* Kicsit meresztgette a szemeit , nem halott semmilyen bulirol. Viszont mikor kiült az értetlenség az arcára Mireline is csendben maradt és egyböl terelni kezdte a szót.*
- Ájjájájájjáj...
- Milyen buli?
- Érdekelne...vagy ilyen privát buli vagy mi?
* Ilyenkor már suttogva beszéltek , nehogy kivánatlan fülek is meghallják a dolgot. Akira megtudta , hogy a " barlang " az nem más , mint egy hatalmas csarnokféleség egy parsztház alatt. A házban senki sem lakik csak a füstöt vezetik ott el. Miután minden be van zárva ugy tünhet mintha begyújtottak volna a kandallóban. Ugyanis rengeteg pipa és egyéb tiltott dolog megfordult ott lenn.
A levegőt meg egy ritka kristály szolgáltatta ami vizet párologtatott el. Rendesen lázba hozta ez a tiltott gyümölcs , habár tudta , hogy az itteni hatalmasságok keményen büntetik az ilyen összejövetelen résztvevőket. *
- De miért árulod ezt el nekem?
- Mert öszintén szólva nagyon magas a belépő.
- Viszont ha 2 lány megy be eggyütt akkor a belépő ingyenes , mert sok befolyásos ember lesz ott akik szeretik legeltetni a szemüket .
- Pláne ha van min. / Kacsint /
- Ezt fogd fel üzleti ajánlatnak.
- Neked csak el kell jönnöd velem és én így megspórolok egy csomó pénzt.
- Te meg részese lehetsz a legjobb dolognak ami megtörténhet valakivel és neked is ingyen lessz.
- Persze egy kis költőt hozzál ha szeretnél is inni valamit meg hasonlók.
* Igencsak ígéretes ajánlat volt ez és pláne nagyon izgalmasan hangzott ugyhogy nem kellett kétszer meggondolni a dolgot. Azonnal ráállt az üzletre. Mireline közölte , hogy este tízkor találkozzanak ugyanitt addig neki is van egy kis dolga. Majd azzal fel is hajtotta az italát és el is ment. Akira kicsit izlelgette még a gondolatot .....Hirtelen felállt , elhagyta a fogadót és belevetette magát a nagyváros sürgésébe-forgásába. Vásárolni ment...Pár óra után már teljesen új ruhákkal tért vissza a szobájába. A régieket behajította a dézsába. A fekete kabátot leváltota a macis-nyuszis de legalább az is bőr volt. A fekete bőrnadrágot meg egy kényelmes bőszárú nadrágra cserélte aminek a combján két nagyméretű gombolós zseb volt. Bakancs helyett fűzös cipőt vett ami kényelmes és könnyű volt. Rövidujjas levesz , hasközépig érő short felvesz. Majd a végső mozzanat : kék szinű kendő a nyakra és már kész is volt. Már csak várnia kellett. Elég lassan múlt az idő. Persze egyszer mindennek eljön az ideje ezért eljött az indulási idő is. Lement az alsó szintre ahol már Mireline ott állt az ajtóban és a lábával dobogott. Igencsak izgulhatott ő is alighanem. Mikor meglátták egymást már indultak is a célirány felé. Fél órácska bojongás a sikátorok között mire megálltak egy kuldus előtt. A fickó szemlátomást az álcázás mestere lehetett , mert élő ember meg nem mondja , hogy egy magasan képzett fejvadász őrzi a bejáratot. Alighanem a rongyok alatt rejteget néhány gyilkos eszközt is. Senki más nem tudna igy álcázni csak a fejvadászok.*
- Jelszó?
- Pitypalapitypang patyangat a pattyangató pitypalang pittyen.
- Ok....mehettek..
* Majd benyomott pár követ a falon és feltárult egy fekete üreg. Lassan beléptek , majd mikor a hátuk mögött visszahúzódott a fal néhány falikristály felragyogott. Ahogy körbenéztek nem kevés öszegbe kerülhetett itt mindent kiépíteni , hogy észrevétlenül tudjon működni. A lépcső is igen mélyre vezetett habár félúton már hallani lehetett némi ritmikus döngést.
Leértek a legaljára ahol hatalmas ajtó fogadta őket két feketemaszkos őr társaságában. Alapos kutatás után kitárták előttük az ajtót. Ekkor hihetetlen hangos döndülések és emberi ordítások ill sikolyok hangja töltötte be az egész járatot. Beléptek ahol egy teraszra érkeztek. Lenéztek. Akkora embertömeg tolongott lenn , hogy hihetetlen volt még elképzelni is , hogyan nem vehetik észre ennek a barlangnak a működését. A csarnok végén egy magas emelvényen tiz kigyúrt ember két ütővel hatalmas dobokat ütöttek teljesen tökéletes összhangban , és mögöttük többfajta dob működött hasonlóképp habár azokat már a világjáró bárdok működtettek. A falakon visszaverődött a hang igy tökéletesen betöltött minden zeg-zugot. Elindultak lefelé a lépcsőn. Egymás hangját nem igen halották , rendesen ordítaniuk kellett.*
- Menjünk ahhoz a pulthoz !!!
- Igyunk valamiiittt !!!!
* Majd átverekedték magukat a tomboló tömegen , hogy végre valami italhoz jusanak. Mireline rendelt valamit , majd elmutogatta , hogy egyhúzással kell kiinni. Akira a szájához emelte a poharat. Beleszagolni nem mert ugyhogy nagy levegővétel után lehúzta az egészet. Az arcára kiült a keserves kín arckifejezés. Nem tudja mi volt de nem is akar több ilyet. Majd már ott is volt a kezében a következő pohár.*
- Neeemm bíííroookkk ilyeeen gyorsaaan inniiii..!!!!
* Majd arébb húzódtak az erre a célra telepített beülők egyikébe. Függöny is volt , hogy ne zavarják a táncosokat és a táncosok se zavarjanak senkit. Habár a hangzavar itt is halattszott.*
- Az a baaajj , hogy itt 100 ééév mireee idehozzáááák a piááátt...!!!
* Kiáltott Mireline majd hogy elejét vegye a várakozásnak már meg is húzta a az erre a célra szolgáló madzagot. Valószínűleg ez valahol egy harangot kongatott meg ami jelez ha rendelni akarnak. Habár az ital még mindig ott volt a kezében Akira érezte az ütemet a fejében és már a feje is kezdett előre - hátra mozogni.*
~ Igen ez jó buli lessz.
~ Pont ez hiányzott már egy ideje...
* Majd ismét nagy levegő és kiivás. Majdnem kiköpte az egészet olyan erős volt. Tisztában volt vele , hogy egyáltalán nem bírja az alkohol áldásos hatását de reménykedett benn e, hogy nem üti ki magát , mert az nagy égés lenne. Ekkor elhúzódott a függöny és egy felszolgáló egy hatalmas tálcát tett le eléjük. Volt rajta mindenféle. Többnyire erős italok de voltak gyengébbek is. Nameg volt egy pipa is meg hasonló ismeretlen növények. Kiemelt egy kis zöld gumót és kérdőn felnézett.*
- Az jóóóó ..!!!
- Azt edd meeeggg !!
- Békabogyóóó a neveee !!!
* Majd Akira egy kis elmélkedés után bedobta és rágni kezdte. Érezte , hogy olyan édeskesernyés az íze. Nem volt rossz csak olyan kellemetlen utóíze volt. Hamarosan már zsibbadt is az egész feje. Olyan könnyűnek érezte a testét , hogy kiugrott volna egészen a holdra is. Mireline csak mosolygott ahogy látta a bogyó kiteljesedését. Hamarosan bedobott ő is egyett és ráivott. A szemük kezdett teljesen elszineződni , habár Akiráé nem , mert neki teljesen fehér volt. Csak az árulhatta el , hogy nagyon csillogott , majdhogynem üveges volt. Teljesen felvették a ritmust akarva akaratlanul de ugy érezték be kell menniük a tánctérre és kiengedni a felgyülemlett energiákat. Így is lett. Hosszú órákig csak táncoltak , vadul mozdultak a dobok minden egyes zendülésére. Főleg amikor már hihetetlen sebességel verték azokat. Teljesen elárasztotta a helyet a mosolyfű füstje is , még annak ellenére , hogy elég sok füstelvezető nyílás volt egyszerűen nem bírt elszivárogni olyan gyorsan , mint ahogy termelődött. Ez már csak azért is kellemetlen volt , mert aki józanul lép be az is rövid időn belül elkábul és így nem fogyaszt annyit. Hosszú órák teltek így el de ez mind pár pillanatnak hatott. Azon kapták magukat , hogy már a sikátorokban bolyonganak hazafelé.*
- Uhh ez durva volt...nagyon jó volt..
- Teljesen kiesett ez az utolsó óra..nameg pár kisebb félóra is...
* Támolyogva botorkáltak hazafelé és mindig elbújtak ha láttak valakit az utcán. Kicsit elöntötte őket a pánik és túlbonyolították a dolgokat dehát ez már csak ilyen volt. Beosontak a fogadóba. Sehol senki , a pult már régen le van zárva. A bejárat is csak azért volt nyitva , mert szóltak , hogy maradjon így , mert ki tudja mikor érnek vissza. Halkan osonkodtak és suttogva beszéltek. Persze ha ezt egy józan ember látná akkor az erősen túlzónak tartaná a suttogást a lopakodást meg inkább dűlöngélő botladozásnak nevezné.*
- Fúú de sötét van itt....
- Törjük fel a pultot és igyunk valamit..../ kuncog /
- Már hova igyunk még ??? / kuncog /
- Akkor valami...nemtom...teljesen bepörögtem valami nagy hülyeséget kéne csinálni.../kuncog/
- Rúgjuk rá az ajtót a kocsmárosra...hátha pucér.../ röhög/
- Ja az kéne még csak..hetekig nem tudnék aludni.../ röhög/
- Vagy pont valami kövér leánykával vereti el a popsiját.../ hangosan röhög /
- Jaja..és közben szívogatja a kisujját..../hangosan röhög/
- Muhuahuaha...../ brutális röhögés /
- Muhauahauha.../ brutális röhögés../
- Cssssttt!!!!
- Ha hülyeséget akarsz gyere fel az emeletre....
* Majd Mireline kuncogva megfogta Akira kezét és elkezdte felfelé húzni a lépcsőn. A röhögéstöl le is estek pár fokot és csak a hangos szisszenések és a nagy robaj után árulta el , hogy még élnek....
Majd ismét egy kisérlet de ez már lasabban és óvatosabban történt. Felértek a szobákhoz és megálltak Akira ajtajánál. A kezét simogatta , mert azt elég csúnyán beverte.*
- Na benne vagy még a hülyülésben?
- Hogyne !!!
*Majd eltökélten egymás szemébe néztek. Lassan Mireline keze Akira nagy füleihez vándorolt és szorosan megmarkolta őket. Nem durva de határozott mozdulattal maga felé húzta a fejét és a nyelvét a szájába csúsztatta. Váratlan volt ez a fordulat de az első pár pillanat után már nem is volt olyan rossz érzés. Sőt. Lassan belőkték az ajtót , közben folyamatosan csókolgatták egymást.
Forró volt a levegő körülöttük egyre vadabbul fonódtak össze , a ruhákat is elkezdték eltávolítani egymásrol. Hol lehúzva , hol leráncigálva de mindenképp a leggyorsabban megszabadítani tőlük a másikat. Isteni órákat töltöttek el egymás karjában mire végre a kimerültség álomba hajszolta őket.
Kora reggel Akira résnyire nyitotta a szemeit. Érezte hogy szorosan átkarolják. Ez nagyszerű érzés volt , valakihez hozzábújni , odasimulni....*
~ Mégsem álom volt.
~ Szerencsére..
* Érezte , hogy finom ujjak cirógatják a tarkóját . Egyszerűen nem akarta megszakítani ezt az érzést.
Átfordult a másik oldalára. Mireline arcát látta , teljesen nyugodt volt , szeme csukva csak a simogatásbol tudta , hogy ébren van.*
- Jó reggelt álomszuszék...
* Akira nyammogott párat majd ő is átfonta a lány nyakát , végigsimitott a hátán , hogy viszonozza a törödést. Érzte , hogy most annak a résznek kell jönnie amit semmiképp nem szeretett volna hallani de elkerülhetetlen volt...Várt. Imádkozott , hogy hátha mégsem történik semmi de Mireline halkan megszólalt.*
- Figyelj....
- Ugye tudod mit szeretnék mondani....
- Mennem kell...
- Ez egyszeri alkalom volt..
- Jó volt de ennyi....semmi több...
- Habár azért remélem még lesz alakalmunk ismét gyakorolni de nem maradhatok veled...
* Még egy -két órácskát feküdtek egymás mellett csendben. Próbálták húzni az időt de ami elkerülhetetlen volt azt nem lehetett elóüdázni. A lány kikelt az ágyból és öltözködni kezdett. Mikor végzett odasétált az ágyhoz. Végignézett a fekvő elfen majd aggódó arccal odasúgott pár mondatot.*
- Nem kérdem mi volt a hátaddal.
- De alvás közben fuldokoltál.
- Mihamarabb menj egy felcserhez vagy gyógytudóhoz.
* Majd egy búcsúcsókkal köszönt el. Akira halotta , hogy lesétál a lépcsőn. Megint érezte , hogy az üresség visszatér a lelkébe. Előhalászta a nemrég zsákmányolt pipáját és jól megtömte mosolyfűvel. Lassan , ráérősen elpöfögte , összegezte az elmúlt órák eseményeit. Igen sok idő kiesett az emlékezetéböl de mindent összevetve élete legjobb napja volt. Csak ez a reggel nem kellett volna bele. Miközben feküdt elég mély gondolatok is feltörtek benne például milyen lesz a jövője vagyis inkább , hogy meddig fog tartani.*
~ Hát lessz ami lessz....
~ inkább éljünk rövid de jó életet , mint hosszú keserveset....
* Majd felnézett a plafonra és kifújt egy hatalmas füstkarikát...*

*Dreamien lassan lépeget lova mellett a városban. Le kellett szállnia, olyan nagy a tömeg a városban. Gondolataiba mélyed, melyek sokfelé kalandoznak. Hol Etele Barlonon járnak, és újra és újra levetítik a leendő összecsapás lehetséges forgatókönyvét, hol pedig feleségével való találkozás elképzelt képei derítik mosolyra az arcát. Igyekszik nem gondolni most az otthon lerombolására, szülei elvesztésére és felesége elrablására. Ezután gondolatai ismét a küldetés körül kezdenek járni. Hamarosan egy üzlet mellett halad el, megtorpan. Pont ezt keresi. Jól megnézi a kirakatban kiállított könyveket, tekercseket, egyéb irományokat. Betér a boltba, Odint kint hagyva az utcán.*
- Jó napot kívánok!
*Üdvözli a bent tartózkodó eladót.*
- Üdvözlet, uram, miben segíthetek?
- Amint meglátom, tudni fogom, én is.
*Mosolyodik el Tifar. Szemét körbejártatja a pergameneken, papiruszokon, könyveken. Nem sokáig keresgél. Meg is találja hamar. Két tekercset tesz az eladó elé.*
- 1 arany lesz, uram, ha nincs más...
- Köszönöm, ennyi elég is.
*Dreamien kifizeti a tekercsek árát, majd elköszönve kilép az üzletből. Odin kantárját elkapva elindul tovább. Most a lószerszámok felé tart a város piacára. Beletelik egy órába is, mire odaér. Hamar megtalálja a lószerszámot árusító kupecet. Annak idején Odin nyergét nála vette. Most is hozzá fordul. A kupec miközben ferde szemmel figyeli, derekát tapogatva mutatja neki a nyergeket. Dreamien hamar meg is találja a neki valót. Alkuba bocsátkozik a kupeccel.*
- Cserét ajánlok, uram. A régi nyergem az új helyett, és rendbe hozom a derekad.
- Áhh, nem, nem uram. Nincs itt ilyen üzlet. Elfogadom a régi nyerget, és még 3 aranyért tied ez az új.
- Hát, jó, végülis bizonyosan találok másik kereskedőt, aki rugalmasabban fog hozzáállni.
*Dreamien komoly arccal fordulna is el, ám a kupec, ahogy egy hirtelen mozdulatot tesz, görnyedve marad, még utána kiált.*
- Tényleg meg tudnád gyógyítani?
*Dreamien látott már hasonlót. Apja annak idején gyakran húzta meg a derekát nehéz emelések közben. Ilyenkor egy-két roppantás a gerincen és némi fájdalommal helyre lehet hozni. Most is így tesz, a kupec mögé áll, két hüvelykujját két pontra helyezi a vesék alatt kicsivel, majd egész kezével hirtelen nyom egyet rajta. A kupec fájdalmas kiáltása után hirtelen kiegyenesedik. *
- Uram, jót tettél ma velem. Legyen úgy az üzlet, ahogy akarod, cserébe a használt nyeregért, tied ez az új, különleges darab.
*A mágus szépen megköszöni, majd mikor az új nyereg már Odin hátán van, biccentve a kupecnek szépen odébb áll. Elhagyva a zsúfolt piacot szépen felül Odin hátára és elindul kifelé a városból.*

* Miután elszívta a pipáját még egy ideig feküdt az ágyban. Hagyta , hogy a fű kifejtse áldásos hatását. Közben visszaemlékezett a tegnapi éjszakára. Kezdett vigyorra húzódni a szája mind a gondolatok mind a mosolyfű hatására. Reggel volt már ugyis , ideje felkelni. Lassan összeszedte a szétdobált ruháit. Ezek jó ruhák voltak de mégsem akarta ismét felvenni őket. Különleges alkalomra vette őket , nem akarta mindennapi dolgokhoz lealacsonyítani az értékes holmit. Szépen összehajtogatta őket , miután bevetette az ágyat. Egy köntösbe belebujt és kikukkantott a folyosóra.
Miután sehol senki nem volt elbattyogott a mosóhelyiséghez. Bement , majd elégedetten konstálta , hogy a másik ruhaszett már teljesen megszáradt. Át is vedlett , majd lement enni. Természetesen ismét virslit rendelt. Elég kihalt volt az egész épület. Újabban nem jártak erre annyian. Lehetséges , hogy a merőben rossz híre miatt nem jöttek az emberek ide.
Mikor kiérkezett a tetemes mennyiségű étel azonnal nekiugrott. Szeretett enni , nem is kicsit , pláne a finomságok nem voltak melette biztonságban. Ilyen veszélyeztetett étel volt a virsli is.
Azonban az első harapás után keze megált . Sokáig rágta , ízlelgette az ételt , majd harapott mégegyet.
~ Ez nem lehet...
~ Jóformán nincs is íze...
* Alaposan végigkóstolt minden darabot. Elkeseredetten tapasztalta , hogy mindegyik ugyanaz. Pedig az étel rendesen meg volt főzve. Friss , ropogós. A reggeli tea is hasonló volt. Az ízek , mintha kifakultak volna. Habár az okát már tudta , de reménykedett benne , hogy hátha nem. Pedig de.
A legendás étvágya elment , a vigyora is lehervadt. Kedvtelenül megevett párat még és kiitta a teát. Pedig virsli sosem élte még túl az ilyen támadásokat.
Több mint a felét a tányérnak ott hagyta. Felállt , kiment a fogadóbol. Eszébe jutott , hogy tele van ismerősökkel a város , valakit fel kell keresnie.
Nyakába kapta a lábait és bement a régi fogadóba ahol nemrég még dobótüskéset is játszott. Ned' és Lució után érdeklődve támaszkodott a pultnál egy kis ideig.*
- Sajnálom de már egy ideje elmentek.
* Sajnálkozva ment ki az ajtón. Eszébe jutott , hogy itt van a város mellett a Tolmen. Ott hátha ráakad Casve-ra. Kicsit megszaporázta lépteit nehogy kitóduljon az embertömeg mire kiér a kapukon. Út közben majdnem fellökött egy szakállas embert aki egy bolt előtt nézelődött.*
~ Ostoba ember...inkább magára figyeljen....
~ Pff...
* Majd a sors fintora , hogy pont egy gyógytudó előtt ment el. Kicsit lassított , majd megállt. Figyelte a lengedező cégért . Végül megrázta kicsit a fejét és elindult tovább a kapukhoz. Hosszú perceken át csak haladt az erdő felé mikor eszébe jutott , hogy Maya gyógyfüves és hátha ő is itt lessz valahol , gyógynövényeket szedegetve. Órákig barangolt a sűrűben de nem talált senkit. Még a barackfáknál le is ült egy kicsit de nem jött arra senki. Először még bizakodott. Utána már kicsit elkeseredett. Azután meg már dühös lett.*
~ Áhh...minek jöttem ide ?!
~ Idiota !!
~ Egyedül is megoldok mindent !!
* Azért levett egy barackot és miközben visszafelé tartott megette. Már egész türhető állapotban volt a torka úgy két napja. Örült is neki. De a barack sem volt igazán édes . Ismét lejárta a távot , nem kis idő volt ez az egész a semmiért ez dühítette igazán. Visszament a városba. Megkereste a fogadóját. Belépett. A kocsmáros a pultnál törölgette a korsókat. Szemük egy pillanatra találkozott.*
~ Állj.
~ Ismerem ezt a pillantást.
~ Hmm...kicsit izzad...pedig nincs olyan meleg.
~ Elég alaposan törölgeti már egy ideje ugyanazt a korsót pláne , hogy nem igazán szokta....
* Odament a pulthoz. Füleit kihegyezte egy bizonyos hangra. Mikor megkérdezte , hogy van-e valami baj a kocsmáros természetesen nemmel felelt. Meghalotta a hangot. Amikor az ember hangszálai megremegnek az izgalomtol. Lassan feltünésmentesen körbefordult és felmérte a terepet. Sehol senki , valószínüleg nem véletlenül. Közölte hogy el akarja hagyni a fogadót most azonnal. Elindult a szobájába hogy összecuccoljon méghozzá gyorsan. Lassan nyitott ajtót és lassan lépett be. Semmi változás , minden ugyanúgy ahogy hagyta.*
~ Hopsz....
~ Hiba....
* Majd lehajolt egy apró kis fekete pöttyhöz a padlón. Ujjával végigsimított rajta , megszagolta.*
* Fegyverméreg. Egy apró karcolás és eszméletlen is az ellen. Persze voltak halálos fegyvermérgek ezzel a hatásfokkal de ott az eszméletlenség maradandó. Kardját kereste amit a fal mellé támasztott de nem találta. Lassan odalépett a keskeny szekrénykéhez. Sosem használta , szinte észre sem vette , hogy van ilyen bútora , viszont most ez volt az egyetlen ahova el lehetett bujni. Kiszámolta a szekrényajtó nyilástávolságát , majd odaállt kicsit stréhen az ajtó elé. Lábával megkocogtatta. Hirtelen kivágódott a szekrény , még le is szakadt az ajtaja. A támadó villámgyors mozdulattal rúgott ki majd a kezében lévő Tűvetővel már lőtt is. Sokan kedvelték ezt az aprócska kis szerkenytyűt , mert olyan volt mint a nyilpuska csak tűket löt ki. Amit előszeretettel mérgeztek. Kis helyen is elfér , igénytelen , csöndes. A fekete ruhába öltözött ember nyílegyenesen a falba repítette a tűt , ha Akira nem stréhen áll akkor már alukálna is. De nem így történt. Régi begyakorolt mozdulat volt. Mielőtt az ellenfele a földre tehette volna a lábát , karjával előrerántotta a fegyveres kezét így kibillent egyensúlyábol. Zuhanás közben Akira másik keze a nyakára fonódott és a dőléssel ellenkező irányban visszatolta és hirtelen balra rántotta a fejét. Halk reccsenés jelezte , hogy bárki is volt az ember már nem élte meg hogy elmesélje. A testet megtartotta és lassan a földre csúsztatta. A kardja ott volt beállítva a szekrénybe , hogy smmiképp ne férjen hozzá..*
~ Nem volt buta csak ügyetlen...
*Kiemelte a kardot és halkan kihúzta. Arrébb lépett a hullátol de véletlen belerúgott a törvetőbe. Hangoat zörrent a hideg csöndben. Ajtónyílást halott a folyosón , rohanó léptek zaját. Hátrább lépett az ajtótol , tudta , hogy hatalmas kardjával ebben a szük kis szobában nem tud kibontakozni.
Sötét ruhások rúgták be az ajtót , Akira gyorsan a falhoz lépett és a belefúródott acéltüskét kirántotta és rögtön az első belépő homlokába vágta. Még el sem dőlt a test de a társai már lökték is félre . Még körülbelül öten lehettek tőrökkel felfegyverkezve. Viszont ennyien ők sem fértek el egymástol és szabályosan akadályozták egymást a mozgásban. Nameg két ember is feküdt a padlón.
Gyorsan az első támadó szúrásának elébe ment , fejét félrerántotta a szúrás elöl , a kardja markolatával kézhajlaton vágta és a szabad kezével visszahajtotta a tört a gazda felé és egyenesen a szemébe tolta. Lábával kidöntötte a testet de a kezet még mindig szorította a kéz meg a tört tartotta. Ez meg egyenesen a következő mellébe markolatig elmerült. Gyorsan hátraugrott ismét amig takarásban volt ( ilyenkor áldotta kicsiny termetét ) kardját vízszintesbe emelte és előrerohant. Egy apró arcrándulás nélkül hajtotta végre ezeket a mozdulatokat még akkor sem rezzent meg amikor a hosszú penge mindkét megmaradt feketeruhást nyársként szúrta keresztül és kitolt őket a folyosóra. Mikor falat értek úgy lógtak a pengén mint két hatalmas bogár amit egy rossz gyerek egy tűre szurkált. A falakat telespriccelt a vér meg Akira ruháját és arcát is. Kiálltások sem voltak , mindenkit hirtelen ért a halál. Habár akiket a falra szegezett azok még rángatóztak egy kicsit és elég tekintélyes vértócsa alakult ki alattuk. Lerántotta róluk a maszkot. Felismerte az arcokon a tetoválást. Egy igen befolyásos klán beszerző egységei voltak akik tetszetős kinézetű lányokat rabolnak és adnak el súlyos pénzekért. *
~ Erre most csúnyán rászívtatok...
* Kihúzta a kardot mire a hullák némi késéssel a fuldre zuhantak. Sandítva nézett a lépcső irányába. Minden bizonnyal a kocsmáros is sáros lehetett eme nemes ügyben. Lassan elindult lefelé a lépcsön.
Amikor leért a kocsmáros kezéböl kiesett a korsó. Kiálltozni kezdett de bizony senki sem halotta , ugyanis még ő maga zárt be mindent nehogy a gyanus hangok kihallatszódjanak ha komplikációk akadnak. Most akadtak. Már eléggé izzadt amugy is de miután ráébredt , hogy a saját csapdájába esett még jobban elkeseredett. Mindent bezárt.*
- Jajj kérem ne bántson engem kishölgy nem tehettem róla , kényszerítettek esküszöm anyámra !!
- Azt mondták , hogy megölnek meg levágják mindenem ami egy tányéron elfér !!
- Könyörgöm ne bántson....
* Viszont sunyi módon már a pult alá bekészített hentesbárdot markolászta.
Mikor ugy érezte sikerült megnyernie Akirát hirtelen felkiálltott .*
- Most megdöglesz te kis nyomorult !!!
* Viszont annyira izzadt a tenyere , hogy amikor hirtelen felrántotta súlyos csontozóalkalmatosságot az kifordult a kezéböl és a levegőbe már csak a marokba szorított keze emelkedett. Akira egy apró kis mozdulattal választotta el a végtagot a törzstöl. A vér kispriccelt a csonkbol és a szerencsétlen ember a földre zuhant. Görcsösen markolaszta karja helyét. Sikított és visított , mint egy disznó , minden emberségét és méltóságát elvesztette. Ez volt amit Akira mélységesen megvetett és nemhogy szánalmat hanem inkább mély megvetést és haragot érzett.*
- Figyelj dagadt disznó , halgasd az utolsó tanácsot amit életedben hallasz...
* Kardját a pultra helyezte és felvette a csontozóbárdot. Igencsak tekintélyes súllyal rendelkezett.
Legugolt az agonizáló ember elé ,arcával majdnem érintette Vadkan Szkorcsét. Halkan szólt és kedves , gyerekded mosollyal mondta a szavakat.*
- Ha ujjászületsz akkor mindenképp....
- FOGYJÁL LE !!!
* Majd a bárd hangos reccsenéssel hosszába szaggata ketté Szkorcs fejét egészen a nyakáig. Hirtelen kicsit megremegett egész testében. Tudta mi ez a jelenség , habár nem szerette átélni.
Érezte , hogy valaki figyeli hátulrol. Tudta azt is kicsoda. Nem kellett hátrafordulnia sem , hogy tudja hogy néz ki. Az egyik asztalnál egy lány hintázott a széken. Lába az asztalra dobva lezser testhelyzetben . Hosszú szőke haja a padlót súrolja , ruhája minden része tejfehér és arany szinekben pompázik. Szeme résnyire nyitva és a szája mosolyra húzódik mikor megszólal.*
- Szia kicsim.....
- De rég is nem láttuk egymást.....
* Hangja kimért és hideg volt. Akira hátrafordult , nem szólt semmit csak a kardját vette magához és megindult a lépcső felé, hogy összepakoljon és mihamarabb elhagyja ezt a várost. Mikor lábát az első lépcsőfokra tette az ismeretlen lány ismét megszólalt.*
- Öltél.
- Ismét együtt vagyunk kicsim.
- Nem is örülsz?
* Kicsit tétovázott a lépcsónél. Állt egy pár másodpercig , mire megszólalt.*
- Tudod mit gondolok...
- Régóta nem voltunk együtt....
- Sokat gondoltál rám úgy érzem....
- Ugye igazam van ZAN ???!!!.......
* Majd felment a lépcsőn. Zan továbbra is üldögélt az asztalnál. Arcára ismét mosoly húzódik. Egy kis tálkábol sósmogyorót dob fel a levegőbe ami egyenesen a nyitott szájába esik. Közben a fogadós hulláját figyeli ahogy terjed alatta a vértócsa , meg már össze is rondított maga alatt.*
- Tényleg sokat gondoltam rád....
- Csak rád......

*Lucio kényelmesen a várost járja és nézelődik. Közben szerelme jár a fejében, de az álmodozást félbeszakítja két őr. Lucio, ahogy meglátja őket egyből spurizik. Az őrök futnak utánna.*
- Lucio állj meg! A kapitány vár már rád! -kiáltja az egyikük hosszan.
- Rám aztán várhat! -kiáltja gúnyosan az utánna futóknak.
*Lucio elég gyors volt, hogy az utcán az emberek között hamar lehagyja őket. Gyors befordult az egyik utcán, de még látható volt az őrök számára. Miután befordult az utcán egy kis sikátorba húzta meg magát. Az őrök tovább futottak és keresték Luciot. Lucio a sikátorba fúj egyet és kiles, hogy ott vannak-e még.*

//Időntúli Melindával!//

*Melinda tehát ide jött Evolyran városába. Ahogy a boltokat nézegette, meglátott valakit.*
~Hisz Ő Lucio! De jó. Vajon kik futnak utána? *Ahogy jobban megnézte látta hogy őrök.*
~Valami baj van? Hm..megnézem. *Jó szemének köszönhetően látta hová bújt. Miután el futottak az őrök, Luciohoz sietett.*
-Mi a baj? Mi történt? *Értettlenül állt a lány. Vajon mért követthették. De azt gondolta hogy ő segíteni fog neki.*

*A férfi kissé meglepődik.*
- Neked is szia! -mondta.
- Nincs semmi baj csak, nincs kedvem dolgozni. Ma lopom a napot. -mondja kedvesen.
- Te mi járatban vagy erre?
*Lucio ismét szét néz az utcában.*

-Lucio te hogy hogy nem dolgozol? Nem jó a munka? Vagy nem tudod? Én mindenben segíthetek.
*Melinda mintha mindent értene. Ő most annyira akar neki segíteni. De mégmindig nem érti mi történt.*
-Ööööö hogy én. Ja csak jöttem vásárolni meg stb..De mikor láttam az esetett gondoltam megnézem.

- Van egy szemét kapitányom... Na de hagyjuk. Hosszú történet.
*Vakarja a fejét, mintha nem történt volna semmi.*
- Inkább mesélj, hogy mi történt veled! Addig is elmehetnénk valahova. Benézhetnénk egy ivóba. -mondja mosolyogva. Utánna meg megnézhetnénk, amit szeretnél venni.

~Ühm erről nem akar beszélgetni.Ez elég nagy baj. Majd segítek.
-Elöbb te, aztán én. Na most beszélgessünk! Szerintem ennél nagyobb baj van. Vagy ha nem is akor is mondj erről mindent. Tudod engem minden érdekel. Hisz ha majd nagy leszek tudnom kell mit csináljak és mit nem. Na mesélj.

- Mondom, hogy csak ennyi... -mondja kissé felháborodva.
*Míg egymásnak magyaráztak megérkeztek egy ivóba. Odalépnek a söntéspulthoz.*
- Egy sör lesz... és te mit szeretnél? Meghívlak! -mondja mosolyogva.
*Az ivó nincs megtelve, ezért kellemes hangulatot áraszt.*

-Jó van. Boccsi, nem akartalak megbántani. *És mentek tovább, míg elnem érkeztek az ivóba.*
-Hogy én mit kérek? Egy narancs lét. Ha lehet 100% legyen. *A lány egy picit nevetet, hogy ilyen inyencen kérte.*
-Én voltam mostanában az iskolámban. Még nem tanulunk.* Melindának nagyon tetszett hogy még nem tanulnak, neveltgélt is gyerekesen.* -Képzeld ott volt Dreamien! Öö ismered?

*Miután megkapták, amit kértek leültek az egyik asztalhoz.*
- Ki az a Dreamien? -kérdezi kíváncsían.
*Lucio nyel egy hatalmasat a sörböl, majd a lányra figyel. Egyre többen jönnek be az ivóba, de mindenki egy valamit kér. Sört. Itt a sörből jó mennyiség fogyhat. Néhányan zsugáznak az egyik asztalnál máshol meg beszélgetnek. Szinte mindenkinek jó kedve van.*

-Dreamien egy mágus.Pont ugy mint én. Egy kicsit öreg, de jó fej. Luc, te ugye bár felnött vagy.
És a felnötteknek van feleségük. Neked ki? *A lány olyan kiváncsi, lett. Most már megint kérdezösködik. Mint ahogy mindig.*
-Mesélj róla. *A gyerek olyan kedvesen kérdezter. Ő nem akarja megbántani Luc-ot. Csak még fiatal.Túlságosan is fiatal.

*A férfi csendben hallgatja a lányt és nagyot kortyolgat a söréből. Amikor a feleség témához ér, Lucio majdnem kiköpi a sörét, de lenyeli és felköhög.*
- Micsoda? Feleség? -kérdi értetlenkedve.
- Nincs feleségem. Még fiatal vagyok a házassághoz és nem is hiszem, hogy nekem való. Nekem csak szerelmem van, akit úgy hívnak Ned'rila Olveti. -mondja mosolyogva.
- Barna hosszú, hullámos haja a vállára borul. Arca a bársonynál is puhább. Karcsú és magas. Már sok kalandot mégéltünk együtt. Ő életem nagy szerelme. Vele, akár még meg is házasodnék.
*A férfi ismét a söréből iszik.*
- A Setét erdőben találkoztunk először. Én este letáboroztam és ő odatévedt. Méghogy oda tévedt, bevágtatott a táboromba. Elf vonásait rögötön felismertem a tábortűz fényénél. Már ott volt valami szimpátia köztünk, de találkoztunk Evolyran városába és együtt elmentünk a Norlän szigetre. A hajó úton érzelmeink mélyebbre süllyedtek. De ne tovább... Most mesélj te! -mondja mosolyogva.
*Kicsit álmodozik Ned'rilaról és már sokadjára issza a sörét. Mintha sose akarna elfogyni.*

*A lány figyelmesen halgatja Luciot. Látszott rajta hogy Luc szereti, szerelmes Ned' rila Olvetibe.
Mikor azt mondta hogy most ő meséljen, gondolkozott mit mondjon. Eszébe is jutott valami.*
~Ěz jó lesz! De elöbb mondok valamit.
-Lucio egyszer be mutatod Olvetit? Szeretném megismerni. Emlékszel mikor megtaláltuk a jégkristájt?
*A lány nézett a fiura hogy emlélszik vagy nem. Gondolta tovább folytatatja.*
-Képzeld az nem az IGAZI!!! Nem tudom hogy ismered Casvét, de mindegy majd beszélek róla is.
Szóval az iskolám küldött egy levelet hogy az hamis. Erre visszamentem Casvéval. És akkor nagyon ködös volt, és félelmetes. Casve bele rugott egy koponyába én erre sikoltottam. Képzelheted milyen hangja féelmetes. És aztán sok idő mulva, egy kígyóféle szörny volt. És én bátran bele löttem egy nyílat. De sajnos megsebesült Casve. Nekem folytatnom kellett az utamat, mert én abba reménykedtem hogy a kristály meggyógyitja. Megtaláltam, és a tanárom Casvéhoz vitt. Hogy hogy jött oda mindjárt megtudod. Szóval meggyógyitottam a kristályal éa a barlang elején lettünk. Képzeld ez egy csak próba volt. Gondolom hogy érted már hogy került oda a tanár. Megmutassam?
*Melinda olyan izgalommal mesélte. Szereti az izgalmas történeteket, főleg ha igaz.*

» 01. Evolyran kapuja
» Tudnivalók Evolyran történelméről
» Caldurt - az elfek városa