01. Evolyran városa

*Cecília vidáman sétál Evolyran utcáin. Már besötétedett így nyugott szívvel csatangolhat. Már összefutott egy munkából hazatérő emberrel aki szivesen "meghívta vacsorára". Fekete köpenyét most nem vette fel. Minek? Nem kell félnie a nap sugarától, a hidegtől se kellett tartania, hisz ő már halott volt. Nem érezett ilyeneket, és így legalább jobban udta vonzani magához az embereket. Mosolyal arcán, halkan dúdolva mendegélt, és várta háta feltűnik egy ismerőse vagy esetleg egy újabb kedves ember aki majd "megvendégeli".*

*Váratlanul Rick tűnt fel Cecília előtt. Vagyis nem is olyan váratlanul mivel a lány már messziről érezte a szagát. Elmosolydott és gyorsan kitalált valami történetet. Nem volt szándékában azt mondani, hogy:" Én is nagyon örülök! Én csak kiszívom pár ember vérét, hogy nem maradjak éhen, mert tudja én vámpír vagyok. " Ha ezt mondaná Rick vagy rögtön az életére törne vagy egyszerűen csak hülyének nézné, így hát inkább passzolta a dolgot. *
-Óh, szerbusz Rick! Hát tudod, én...öhm...épp egy barátomra várok! ~ Remek. Egy zseni vagy Ceci! Épp egy barátodra vársz, mi? Áh....na. Mostmár mindegy.~
- Úgy volt, hogy itt találkozunk de már jó ideje késik. Bizonyára fontosabb dolga akadt. *Kicsit szomorkás arcot vágott aztán megint mosolyogni kezdett.*
- Persze! Nagyon örülnék neki. Igazából nincs különösebb célom, igazán gyönyörű ez az éjszaka, nem? Mi lenne ha csak sétálgatnánk?* Óvatosan belekarolt a férfiba és várta a válaszát.*

*Miközben Rickel sétálgattak kicsit elgondolkozott. *~Finom illata van, biztos jó lehet a vére. Bár mondjuk, ritkán találkozok ilyen udvarias pasival, és igaz nem emlékezne ha szívnék a véréből de az már nem lenne az igazi. Várjunk csak! Te lökött liba, ugye nem csavarta el a fejed egy kis halandó? Jusson eszedbe ki vagy! Lefogadom, hogy ő egy olyan nőcsábász típus. Ne hagyd magad, ez csak egy kis játék. Semmi több. ~*Fejében keményen szidalmazta még önmagát mikor meghallotta a férfi kérdését. Felkapta a fejét, hebegett egy kicsit aztán erőt vett magán.*
- Öhm...Nem történt semmi különös. Találtam egy macskát az utcán, aki nem akart leszálni rólam. Úgyhogy mostmár szobatársam is van.*Nos igen, ez a macska aliasz Milk (igazi tejpusztító, innen kapta a nevét) már pár napja a lánynál lakott. Senki nem mondta, hogy a menedékhez nem lehet állatokat vinni, és egyébként is, ez a macsek olyan mint ő. Reggel az aágyszélén durmol, éjszaka pedig kámforrá válik. Nem igényel különösebb figyelmet, csak tölteni kell neki egy kis tejet ha nagyon nyávog.Ránézett a fiúra és elmosolyodott.*
- Tényleg, mond csak. Esetleg nincs valamiféle állatod, vagy sárkányod?*Cecília nem véletlenül tette föl a kérdést, és izgatottan várta a választ.*

*Huncutul elmosolyodott.*
- Csak úgy. *Igazából tényleg nem volt semmi jelentősége a dolognak, egyszerűen csak megkérdezte, bár azért tartott egy kicsit a sárkányoktól. Hirtelen egy banda tűnt fel előttük és be is szóltak, vagyis inkább Cecinek. Nem rémült meg különösebben, ez csak pár szánalmas ember volt, akik azt képzelték, hogy erősek és félelmetesek, de hát most itt volt vele Rick így kénytelen volt eljátszani az ijedt és gyámoltalan kislányt. Pár lépést hátrált.*~Micsoda tuskók...Áh, micsoda vérfürdőt tudnék itt rendezni, na de most nem szabad. Csak én jönnék ki rosszul a dologból ha elhamarkodott lépéseket tennék. A főbunkó csak nevetett azon amit Rick mondott és egy tőrt húzott elő.*~Ez nem jó.~
- Figyelj Rick, szerintem az lenne a legjobb ha mi mennénk.~Ha továbbra is itt maradunk csatába keverednénk, rájönnél, hogy én vámpír vagyok és még meg is sérülhetsz. Ez ugye elég indok a futásra?~*Természetesen ezeket nem mondta ki, de már csak egy hajszál választotta el a dologtól.*

*Mikor a hat férfi egymásnak esett Ceci bosszósan az arcához csapta a kezét.*~Ezek az idióta pasik. Nem bírják ki egy kis csetepaté nélkül, mi?~*A lány már felkészült, hogy odamegy és szétcsap a banda között ezzel elárulva magát de Rick megoldotta a dolgot. A banda elmenekült ő pedig megúszta egy kisebb sérüléssel. A lány lassan, komoly tekintettel odament hozzá, a szonyája végéből letépett egy aprócska darabot, azzal törölgette a Rick arcát.*
- Mond, miért van az, hogy ti férfiak nem bírjátok ki, egy kis bunyó nélkül? Komolyabban is megsérülhettél volna, azt akarod, hogy aggódjak miattad? *Morcosan törölgette a fiú arcát, mikor kb elált a vérzés összegyűrte és eldobta az anyagot. Felsóhalytott és kicsit beletúrt hosszú hófehér hajába, aztán ránézett Rickre, kicsit kuncogni kezdett.*
- Most olyan fenegyerekesen nézel ki ezzel a sebbel. *Arcára visszatért a szokásos aranyos és vidám mosoly.*

*Elhúzta a száját mikor Rick azt mondta"Nem én kezdtem".*
- Tudom jól, de egyébként se számít. Egyébként tudod, hogy most milyen gyerekes vagy?*Kicsit kuncogott, aztán kezét a szájához támasztotta és úgy méregette a fiút.*
- Nos igen. Bár azt hiszem így is pirulgatni fognak a nők ha elmész mellettük.*Ezen már jóízűen kacagott a kis vámpír. Megint belekarolt a férfiba és továbbmentek. Miközben válaszolt a Ricknek az eget kémlelte. A csillagok gyönyörűek voltak, eszébe jutott mestere és felsóhalytott.*
- Nincs semmi baj, de tudod megtudom védeni magamat, és általában nem nekem kell tartanom az ilyesfajta figuráktól....~Hanem nekik tőlem.~*A mondtatot magában fejezte be, szép csendesen haladtak tovább mikor eszébe jutott valami.*
- Tényleg! Nem válaszoltál a kérdésemre, van esetleg valamilyen állatod, vagy esetleg sárkányod?* Igazából mostmár csak azért akarta megtudni, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a múltkor igaza volt. Bár Rick előbb se akart nagyon válaszolni, de remélte hátha most fog.*

*Látta, hogy a férfi elpirult, ezen akaratlanul is kuncogni kezdett, de csak csendesen. Mikor meghallotta, hogy Rick mit válaszol a sárkányos dologra, kicsit gonoszul elmosolyodott. Igaz, nem mondta ki szó szerint, de Ceci értette a dolgot.*~Ez az! Tehát igazam volt!~*Mikor Rick megint a sebéhez ért a lány a szabad kezével megbökte.*
- Ne piszkáld. Csak még jobban fájni fog. Egyébként pedig ne idegeskedj annyit azok miatt az "agyilag magas szinten lévő" egyének miatt. Az emberek nagy részének az ad élető erőt, hogy a másikat bánthatja. El kell fogadni, hogy ilyenek is vannak.* Hírtelen rájött, hogy milyen komolyan beszélt és lesütötte a szemét.*
- Esküszöm, úgy beszélek mint valami százéves pápaszemes filozófus. Ha így beszélek lécci csípj meg vagy valami!