01. Evolyran városa

*Hamar kihozzák a nagy adag gőzölgő tojásrántottákat. Dreamien nagy étvággyal esik neki. Hamarosan neszt hall maga mögül. A vándorlás alatt megszokta, hogy érdemes ébernek lenni, mert hamar meglephetik az embert, ha nem vigyáz magára. Most is gyorsan felfigyel a zajra. Könyökével gyors mozdulatot tesz hátrafelé. Puhát ér és a mögötte állóból kiszakadó hang alapján gyomrot is. Koppanás hallatszik, ez egy tőr hangja, amit vélhetően neki szántak. Gyorsan kirúgja maga alól a széket. Mögötte testesebb alak fekszik, egy a gyanúsak közül. Levegő után kapkod. Még kettő jelenik meg.*
~Ennek a fele sem tréfa.~
- Uraim, nem akarunk bajt, csak enni jöttünk. Hadd fogyasszuk el az ételt békében!
*Nem úgy tűnik, hogy a két alakot meghatotta ez a békebeszéd. óvatosan, tőrökkel a kézben közelednek.*

*Maya épp egy falatot akar bekapni, mikor valaki Tifar háta mögött jelenik meg. Maya épp szólni akar Tifarnak, de úgy látszik, hogy ő már cselekedett. Az események gyorsan zajlottak. Maya szinte csak annyit vett észre, hogy Az emberke, aki Tifar felé tartott a földön fekszik. Egy kés is a földre huppan. Maya nagyon megijedt, de ijedsége gyorsan vissza is illan, amikor jönnek még ketten. Nem, úgy tűnik, mintha meglehetne beszélni velük a dolgot. Maya feláll és Tifar mögé, megy. Súg neki valamit. *
- Most mit tegyünk?-

*Maya kérdésére Tifar nem szól semmit, hanem maga mögé tolja a lányt, óvatosan hátrálni kezd, hogy mindkét alakot szemmel tarthassa. A következő mozdulatsora mindenki számára meglepő lehet. Hirtelen megpördül saját tengelye körül és a két alak közül a magasabbik felé löki mindkét kezét.
- Vado gres!
*A hórihorgas alak hirtelen minden átmenet nélkül vad táncba kezd. Lábával topogva forog körbe, kezével csettintget, és még énekelget is valami egyszerű dalt hozzá. Már az egész kocsma felfigyelt a közjátékra. Egyre többen figyelik a jelenetet. A harmadik zsoldos, merthogy Dreamien már rájön, kik is ezek az alakok, megtorpan. Idegesen figyeli egy pillanatig társát, majd tőrét visszadugva övébe két tenyerét maga elé tartva óvatosan kihátrál a fogadóból. Mielőtt becsukná maga előtt az ajtót, még visszakiált.*
- Etele üdvözletét küldi, fényhozó!

*Maya várta a választ, de nem kapott. Tifar csak hátrébb tolta. Valamilyen varázsigét mondott Tifar. Ettől a varázsigétől táncolásba mulatozásba kezdett a fiú. Nem nagyon értette ezt az egészet. Mit akarnak pont tőlük. De most nem igazán volt ideje gondolkozni. Az egyik kimegy az ajtón és mondd valamit. Maya nem ért belőle semmit. Most már lassan mindenki felfigyel arra, ami történik, de mégse tesznek semmit. Erre Mayának muszáj valamit mondania.*
- Ha néznek azzal nem, segítenek.- Mondta egy kicsit ijedt hangon, de a végére határozott lett. Nem tudta mit tegyen. Küzdeni nem tud. Fegyvere sincs. Ekkor eszébe jutott a tőr ami a földre esett. Nem volt tőle távol, de nem, mert oda menni. Túl kockázatos lett volna.*

//Fagy//

//Olvad//*Dreamien a földön fekvő alakra nézett. Az lassan kezd feltápászkodni. Közben hallja, hogy Maya a nézőseregnek beszél. Jól sejtette, nem avatkoznak közbe. Kezének egy mozdulatával és egy varázsigét mormolva feloldja az átkot. A magas zsoldos kimerülten áll meg.*
- És most barátaim, hordjátok el az irhátokat, amíg szépen vagytok!
*A magas feltámogatja gyomorszáját masszírozó társát és kibicegnek a fogadóból. Dreamien körbenéz. Döbbent csend pár pillanatig, majd a vendégek visszatérnek szokásos tevékenységükhöz. Újra hallatszik a beszélgetés, nevetgélés moraja.Tifar ránéz Mayára. Nem igazán tud mit mondani. Az Etele név szöget üt fejébe. Képek, arcok, pillanatok ugranak be. Megrendülve áll.*
~ Etele Barlon....Etele Barlon! Az ő neve! A mágusé.~
- Etele Barlon.-
*Szól hangosan is. Lerogy a székére. Hát megvan a név. Az idegen neve. Akinél a felesége is van. Mintha egy lépéssel közelebb kerülne hozzá. Lassan, de biztosan. Érzi, hogy egyre közelít az üldözötthöz.*
//FAGY//

*Látszólag a körben álló emberek nem mozdulnak. Még Maya szavára sem. Ez Mayát nagyon idegesíti, de az még jobban, hogy ezek az emberek rájuk támadtak és még mindig vannak ketten. Az egyik már kitántorgott az a ajtón. Tifar feloldja az átkot. Közben elküldi őket. Kimentek az ajtón. Azt a férfit, aki a földön feküdt, úgy kellett kivinni. A társa segített benne. Tifar mond egy szót és, ahogy Maya meg állapítja talán egy nevet, mondd Tifar. Mintha az egyik férfi is ezt mondta volna, aki először ment ki. Tifar lerogyik a székre. Maya gyors oda megy hozzá. Most ezernyi kérdéssel bombázná meg Tifart, de nem a legalkalmasabb pillanat, így csak ennyit kérdez. *
-Jól vagy?- Arcára aggodalom ül ki. Nagyon féltette Tifart, de vége ennek a rémálomnak. Ilyen még nem történt vele.*

*Dreamien ködös tekintettel néz fel. Gondolatban frissen feltörő emlékei között járt. Etele kitörölte őket saját nevével együtt, de most feloldódott az átok. Maya áll előtte és kérdez valamit.*
- Hogy....ja, igen, jól, köszi. Nem esett bajod?
*Dreamien lassan kihűlő rántottájára néz. Már nincs olyan étvágya, mint érkeztükkor volt. Úgy érzi, mondania kellene valamit.*
- Az a név. Az idegen mágusé. Ő vitte magával a feleségemet. Etele Barlon a neve. Ő küldte rám ezeket a zsoldosokat.

-Igen. Nem esett semmi bajom. Hála neked.-
-Így már kezdem érteni. Vagyis akik megtámadtak minket azoknak a vezetőjük, vagyis Etele Bardon rabolta el a feleségedet.-
*Nem tudta mit mondjon. Pedig tudott volna mit kérdezni, de most valahogy nem megy neki. Fel kell dolgozni ezt még.*

- Szerintem ezeknek nem a vezetőjük, csak felbérelte őket. Zsoldosok. A legaljább fajtából. *Dreamienen egyre inkább erőt vesz a fáradtság. Eleve kimerülten érkezett, és ez a kis verekedés is sok energiatartalékot használt el. Felnéz Mayára, aki még mindig mellette áll.*
- Eléggé elfáradtam. Lassan visszavonulnék. De ha nem szeretnél itt megszállni, szívesen elkísérlek egy másik helyre. Ezek már nem jönnek vissza.

*Maya hallgatja Tifart. Látszik Tifaron, hogy fáradt már. Kimeríthette a varázslás.*
-Persze, biztos kimerülhettél. Nekem megfelel ez a fogadó. És talán nekem se ártana kipiheni ezt az egészet.-
-Én még nem fekszem le, de te nyugodtan menj. Pihenjél.-

*Dreamien nehezen feláll és a fogadóstól kivesz egy szobát, majd visszalépdel Mayához.*
- Akkor jó éjszakát Maya!
*Miután elköszön, felballag a lépcsőn szobájába és azonmód ruhástól beveti magát az ágyba, miután az ajtót egy ajtózáró varázslattal magára zárta. Ahogy leteszi a fejét, már mély álomba is merül. Feleségével álmodik. Ahogy megjelent Etele, a gyanú, ahogy kedvesével távol tartották magukat tőle, majd a dúlás otthonában és a vesztes csata a mágussal. Mindeztt újraéli álmában.*

-Jóéjszakát neked is.-
* Maya figyeli, ahogy Tifar a felfelé a lépcsőn ballag. Mikor már nem látja, elkezdi falatozni a tojásrántottáját. Már nem olyan finom. Kihűlt és ráadásul ki is száradt egy kicsit, de Mayának ez is megfelel. Nem finnyáskodik. Mikor megeszi, akkor még körbenéz fogadóba. Oda megy a fogadóshoz és kér egy szobát. Felbandukol a lépcsőn és beveti magát az ágyba. Közben gondolkozik. *

*Orwell a város főterén ücsörög lantjával. Megpengetí a lantot. Vidám énekbe kezd bele. Kisebb gyerektábor gyülemlett köré, de a felnőttek is megállnak megnézni az idegent. A férfi örömmel és tiszta szívvel énekelt a tömegnek. Majd egy sztoriba kezdett bele.
- Egyszer volt, hol nem volt. Volt egyszer egy mesebeli királyság. A királynak volt egy fia. A herceg járta a királyságot keresztül kasul, de nem találta meg igaz szerelmét. Egy banya szólítja meg az úton. Olyan nagy orra volt, hogy fogasnak is jó lett volna. Foga alig volt pár.
- Gyere ide édes fiam! -mondja női nyekergős hangon.
*Ekkor a gyerekek felnevetnek.*
- Segítek én neked! A komor erdőben fogod megtalálni szerelmedet. Ott, őt egy hatalmas bestia őrzi, amit lekell győznőd, hogy szerelmed megtalálhasd. -folytatja a károgást.
- Köszönöm öreganyám! -mondja.
- A herceg elment a komor erdőbe, hogy megtalálja szerelmét. Egy hatalmas sárkány őrizte a kis kunyhót, ahol egy aranyhajú, meseszép lány volt.
- ...és legyőzte a sárkányt? -kérdi az egyik kisgyerek.
- Nem! Azt mondta neki, hogy a szomszédos országban szebb lányok vannak és ott érdemesebb lányokat őrizni. A sárkány beleegyezet elrepült és boldogan élnek a királyságban a szerelmes pár, amíg meg nem haltak.
*Sok gyerek nevetett rajta, de hát a cél a szórakoztatás volt. A kölykök megköszönték a mesét, majd távoztak.*

*Maya elhagyva a fogadót, még mindig a tegnap történteken gondolkozik. Ma sincs a legjobb kedvében. Mostanság nem az a vidám, aranyos lányt lehet észrevenni. Ballag az utcán lehajtott fejjel. Lassan a főtérre ér. Lassan bandukol, mikor kellemes muzsika csapja meg fülét. Ez valahogy jól esett neki. Mindig is szerette a zenét. Ez egy kicsit mosolyra fakasztotta. Oda is megy a többiekhez és hallgatja. Aztán egy mesébe kezd bele. A gyerekek is köré gyűltek már. Maya is leült volna, de tudta, hogy ő már nem gyerek. Így, továbbra is állva hallgatta a történetet. Olyan jó volt hallgatnia Mayának. Ez most valahogy jobb kedvre derítette. A mese után a gyerekek távoztak. Maya nem tudta igazán, hogy most oda menjen-e. De végül mégis csak oda ment.
-Jónapot!- üdvözölte.
-Nagyon tetszett, ahogy a hangszerével játszott. Ha jól látom ez egy lant! És a mese is nagyon szép volt!- mondta mosollyal az arcán.

*A férfi felfigyel a tündére, akire rámosolyog.*
- Szia! Köszönöm szépen! Igen, ő az én szerelmem. -mondja moslyogva.
- A nevem Orwell Lar Caramon! De szólíts csak Orwellnak. Téged, hogy hívnak? -kérdi.
- Tudod mit!? Menjünk be egy ivóba. Fizetek, a vendégem vagy. -mondja barátságosan.
*A férfi fel áll és beletúr lógó hajába. A lantját a hátára akasztja és elkezdenek sétálni az úton az ivó felé. Amikor betérnek, a megszokottnál kevesebben vannak. A férfi odalép a csaposhoz.*
- Egy sör és ... -várja a lány válaszát.

-Elnézést, Zenoti Maya.- mutatkozik be, kissé elkésve.
-Hát menjünk!- mondja kicsit tartoztatva, de végül is a férfivel tart. Az utcán sétálva hamar megérkeznek egy ivóba. Maya még nem járt ilyen helyen. Láthatólag most nem voltak olyan sokan.*
-Ugyanazt- vágta rá. Nem akar sokat inni, de egy pohárral megiszik.*

*A férfi kissé elámul, de hát ő kérte. Elmennek egy üres asztalhoz és leülnek.*
- Nem tudtam, hogy a tündék isznak alkoholt. -mondja kicsit csodálkozva.
- A könyvek hazudnak. -mondja gúnyosan.
*Kezdi simogatni a körszakállát, majd ismét kérdez.*
- Mi szél hozott a városba?
*Nagyot lehúz a korsóból, már szinte csak félig maradt a hideg sörböl.*
- Ahhh! Nem rosz...
*Néhányan nagyon gyanúsan figyelik az újonnan jötteket, de Orwellt látszólag ez nem zavarja.*

*Leülnek egy asztalhoz. *
-Hát nem tudom. Én iszok, de határral. Nem szoktam sokat inni.- mosolygott.
-A városba? Hát… este érkeztem meg és egy fogadót kerestem. Most már 3. napja leszek itt. Talán lassan majd hazaindulok.-
*Közben itta a sört. Nem, úgy, mint a férfi. Ő nem bírná csak, így lehúzni.*
-És.. mondd te mijáratban errefelé? Esetleg itt laksz?-

- Nekem nincs otthonom. Én járom a világot és mindenre keresem a választ. Hajt a tudásvágy és a kíváncsíság. Szeretem megtudni a valódi igazságokat.
*Egy kis szünetet tart és lehúzza a maradék sört.*
- Merre haza? -kérdi. Vár otthon a család?
- Mivel foglalkozol?
*Néhány bamba arc téved be az ivóba. Odamennek a pulthoz és sört kérnek. A sört a pultban fogyasztják. Néhányan zsugáznak és az örömöt kiabálásban fejezik ki, ha nyernek.

*Maya hallgatja a férfit. *
-Morilindebe. Ott lakom a nővéremmel. Sajnos az egész család nem vár már. Az apám meghalt még kiskoromban és az anyám… eltűnt.- mondta lehajtott fejjel. Közben gyorsan lehúzta a sört. *
-De beszéljünk valami vidámabb dologról.-
-Gyógyító vagyok. Gyógyfüvekkel foglalkozom. Vagyis tanulgatom. Nekem ez az egyik szerelmem. Ahogy neked a lant, nekem az embereken való segítség. Valahogy megnyugtat. Erőt ad.-
*Közben néha felüvöltöttek az emberkék, akik zsugáztak.*
- És, te mivel foglalkozol? Azt már észrevettem, hogy a zenéhez nagyon értesz.-

*A férfi figyelemmel hallgatja a lány szavait*
- Sajnálom...
- Jó. Az remek foglalkozás. -mondja mosolyogva.
- Én csak egy egyszerű kalandor vagyok, szinte mindenhez értek egy kicsit. Én tovább adom a következő nemzedékeknek a tudásom. Sajnos engem a családom kitagadott, mert én nem akartam a nemesi dolgokat tenni. Én más vagyok, mint a többi nemes. Én nem vagyok beképzelt, kapzsi, lenéző... A családom ilyen volt és nem szerették, hogy az alacsonyabb rangúakal keveredem. Hála nekik, nem kell őket követnem! -mondja moslyogva.
- Nos, ha már, úgy is indulóba vagy, akkor nem is tartalak fel tovább. -mondja kedvesen.

*Maya figyelemmel hallgatja, ahogy Orwell a családjáról mesél. Kitagadták… csak ez ment a fejében. Hogy tudta a saját családja kitagadni.*
-Igen lassan mennem kéne. Hát örülök, hogy megismertelek. Remélem, találkozunk még. Szívesen hallgatnám még a muzsikádat. Akkor, szia!-
* S, el is hagyja az ivót.*

* Kora reggel ébredt madárcsicsergésre. A nap is besütött már az ablakon. Egy igen ritka madár , egy Pirostorkú Csicserincs röppent a párkányra és hihetetlen vidám csicsergésbe kezdett.
Majd váratlanul egy párna találta telibe amitöl a madárka megszédült és belezuhant a párkány alatt éppen ételeit áruló gyorsétel árus fortyogó kondérjába.
Fáradt alak mászott az ablakhoz. Inkább az illatok ébresztették fel , mint a madár. Akira megéhzett.
Nagyon. Gyorsan felöltözött és lement hogy harapjon valamit . Sajnos viszont amikor fizetni akart sajnálkozva vette észre hogy egy deka aranya sincs. A pultos ravasz mosollyal fordult hozzá...*
- Gyors a lábad kishölgy?
- Ha szeretnél egy kis pénzt akkor vidd el ezt a csomagot a jósnőhöz.
- Már várja.
- Siess és ha visszajössz kifizetlek.
* Nem volt mit tenni , megfogta a kis dobozkát és már ki is fordult a fogadóbol. Sietett ahogy csak tudott , hálistennek meg tudta kérdezni a járókeklőket a jósnő helyéröl. Mikor odaért a jóssátor elé kicsit meglepődött és az arca teljesen eltorzult. A jósnő dagadt volt , kopasz volt ,félszemű volt , és az arca bal oldala erősen szőrös volt....Lehet férfi is volt.*
- Gyere mán be , ne ájjámán ottan !!!
- No...pakójjá ide nekem had lássam mit küdött a kocsmáros , hogy a húúúúsa hujjon a porba...
* Hihetetlen durva stílusú volt ez a jósnő és a sátorban lévő iszonyatos tányérmennyiségből ítélve az étvágya is durva volt. Még a tányérok jóformány melegek voltak....Majd hirtelen a dagadt eltorzult arccal rohant ki a sátorbol és egyik lapát kezével a száját másikkal meg a hátsóját szorította...
Elfutott egy mellékutcába .....
Akira tanácstalanul nézett utána , de inkább visszament a sátorba.*
~ Vajon mi lehet abban a dobozban?
~ Ehhh...hihetetlen ....ezt a hihetetlen mennyiségű ételt most ette meg?
~ Hmmm..ha jól látom akkor ez tömény 10 tányér hurkaszaft amit kitunkolt , némi pacalszafttal és tejföllel megspékelve....
~ Böáá...
~ Nem csoda ha rájött a rosszullét...
~ Csak kinyitom abbol még mi baj lehet?
* Majd óvatosan felnyitotta a dobozt. Tele volt Mosolyfűvel.... Kicsit elgondolkodott...Majd miután eltelt pár perc és még sehol senki nem volt így keresett egy pipát.....
Gondosan megtörölgette a pipát ami igencsak szép darab volt , fémes díszítésekkel. Jól megtömte fűvel és behuppant a székbe. Lábát az asztalra tette és várt. Sokat. Már teljesen bódult volt amikor hirtelen két ember lépett be. Egy férfi és egy nő. Fülig érő mosollyal.*
- Üdvözlet jósnő !!
- A jövőnket szeretnénk megtudni , holnap esküszünk.
- 10 Aranyat is megér nekünk mert már nagyon kíváncsiak vagyunk...
* Akira azt sem tudta hirtelen hol van. Majd lassan realizálódott a szituáció a fejében. Nagyon lassan.*
- Nosss...
- Kevés lessz a 10 arany legyen inkább 15 , mert nagyon elfoglalt vagyok , meg híres is vagyok , meg nem is vagytok bejelentkezve , meg ilyenek ...tudjátok hogy van ez...
* Kicsit gondolkodott az ifjú pár de csak ráálltak a dologra. Alaposan összeszedték magukat lelkileg , nem tudták még hogy megy a jóslás. Miután pár perc után sem történt semmi a fiú megkérdezte : Elnézést de kész van?*
- Uhh...igen...
- Már eléggé kész vagyok....
- Ja... a jóslás....
-őőő....okéé hagy nézzek bele az üveggömbömbe...
* Majd gyorsan keresett egy üveggömbre hasonlító tárgyat. A sors fintora hogy meg is találta a jósgömböt amit az asztalra tett és meredten nézni kezdte. Persze miután eltette a pénzt, Annyira jó volt , hogy teljesen beszippantotta a gömb , nem bírta levenni róla a szemét..
Majd hirtelen feltekintett , arca mint a kőmaszk.*
- Te alkoholista leszel és verni fogod a feleséged.
- Te meg többször megcsalod és végül lelépsz egy sírásóval.
- Ennyi.
- Most hagyjatok magamra.
* Majd a párocska kisétált a sátorból. A teljes életük megváltozott a mai napon , habár ezt még nem tudták. Akira jókat röhögött magában , majd utánna már elég hangosan is. Utána röhögőgörcsöt is kapott. Viszont a pipa nagyon megtetszett neki ezért el is tette nameg a kis doboz tartalmábol is lecsippentett egy kicsit. A fogadóba visszaérve megkapta a pénzt és az árábol még két napra kivett egy szobát reggelivel és ebéddel nameg vacsorával. Felment a szobájába , vitte magával az ételt is. Kihajolt az ablakon , figyelte a népeket. A kiabálásokbol kimazsolázta , hogy a jósnő meghalt mert halálra ette magát . Fogott egy virslit és a szájába tette .*
~ Gonosz vagyok.
~ De ez tetszik.....
~ Hagy éljek már egy kicsit ..
~ Muhahaha...

*Dreamien későn ébred. Már magasan jár a nap. Nem kapkodja el, az álom most csak lassan tűnik szeméből. Sok mindent átélt újra az éjszaka és emiatt aztán éjjelének egy része cseppet sem volt nyugodtnak mondható. Még ébredése után is hosszasan fekszik mozdulatlanul ágyában. Gondolkodik, mitévő is legyen.*
~Aligha akadnék rá a tegnap esti zsoldosokra. Az nem visz előrébb. Evolyran hírszerzése sem lehetne nagyobb segítségemre, legutóbbi tapasztalataim alapján legalábbis.~
*Lassan felkel, a gyomrát mardosó éhséggel nem foglalkozik. Fontosabb dolga van. Rövidesen törökülésbe helyezkedik, ellazítja izmait és mély meditációba mélyed. Szelleme lassan uralma alá vonja a testét. Hosszan tart ez, de megéri. Zaklatott lelke megnyugszik, és mikor tudata kitágul, újra iránymutatást kap. Már tudja, merre kell mennie. Hamarosan ismét éber állapotában van. Lesétál a lépcsőn. A fogadóstól útravalónak kér egy kis ételt, majd miután szobáját és az elemózsiát kifizeti, Maya után érdeklődik.*
- Az elf lány, akivel érkezett már kora reggel elment.
*Gyorsan pergament vesz elő és pár szóval üzenetet hagy Mayának.

"Szia Maya!

Bocsánat, hogy csak üzenetet hagyok, de ma már újra tudom, merre kell mennem feleségem után. Haladéktalanul útra is kelek. Vigyázz magadra, és ne feledd, amiről tegnap beszéltünk! Remélem hamarosan újra találkozunk.

Üdvözlettel:

Dreamien"

Az üzenetet a fogadós gondjaira bízza, hogy adja oda Mayának, majd kimegy, lovát megeteti, megitatja, felszerszámozza és hamarosan útra is kel. Hosszú út vár rá. Mikor a város külső falának kapuján is kilép, elhagyja az ott táborozó őrsereget is, újra előveszi kedvesének hátrahagyott ruhadarabját és egy csókot lehel rá. Odint a lépésről ügetésre, majd lassabb vágtára fogja.*
~Megyek már, kedvesem.~

*Fatima, ahogy mondták neki, el is ment másnap a parancsnokhoz munka ügyben. Minden úgy történt, ahogy a múltkor. Viszont a parancsnok csak annyit mondott, hogy menjen el a Norb Lutham erődjébe, ott biztos talál munkát, ugyanis veszélyes a környék. Fatima megfogadta, és arra készült, hogy odamegy. De előtte még sétálgat egy kicsit, és elmegy a fegyverkereskedőhöz. A parancsnoktól kapott egy kis aranyat segítségképpen, így Fatima végre tudott venni jobb fegyvereket. Egy a legjobb minőségbe tartozó harci íjat vett és két tőrt. Majd elment a hangszer boltba, mert maradt egy kis pénze, és már nagyon hiányzott neki a zene. Egy kicsi lantot vett, ami egy táskában is elfér. Jó lesz a magányos napokra. Mikor kijön a boltból, körbenéz és jóleső érzéssel gondol a napra, menyi jót tudott elvégezni a mai napon.*

*Orwell szokásához híven zenélni kezdett lantjával a téren. A már napok óta itt levő idegent egyre többen vették körbe. Lágy zenét játszott, mintha a természetet hallgatnánk. Most nem énekelet csak játszott. Sokan csak, úgy elmentek, valószínűleg irigyélték tehetségét. A gyerekek szokásukhoz híven mesét vártak és kiáltottak a zene végén. A férfi elmosolyodik, majd mesélni kezd.
- Egy szegény családról fog szólni ez a történet. Élt még annó egy öregember. Annak volt két fia és egy gyönyörű felesége. Habár egy öregasszony lehet szép... -mondja gúnyosan.
- A férfi nem tudott már mit adni a gyerekeinek. Elküldte hát őket egy asztalos mellé, ahol kitanulhatják a szakmát. A gyerekek nem szívlelté az ötletet, de belementek. Teltek múltak a napok, de annyi galibát okoztak, hogy elzavarták onnan őket. Mentek egyik mesterembertől a másikig, de mindenhol ugyanúgy jártak. Egy napon egy hosszú ősz szakálú öregember jelent meg a házuk előtt. Oda megy és bekopog. Számára gyerekek kellettek, akik segítenek a juhokra vigyázni. Az öreg elvitte a két kölyköt. Ott elmondta, hogy mi a teendő. Megkell legeltetni a dombon, átkell vinni őet a folyón és a templomba elvinni őket. A két gyerek, úgy is tett. A templomban a bárányok átváltoztak emberekké. Egy tarisznya aranyat adtak nekik, de ők nem fogadták el. Az öregember megdícsérte őket szerénységük miatt, mert akik eddig neki dolgoztak, mind elfogadták az aranyat, ami mindig valami értéktelenné vált. Amikor a gyerekek hazértek, a ház tele volt arannyal és boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Ebből az a tanulság, hogy a kapzsiság rossz dolog. Jó tett helyébe, jót várj.
*A gyerekek ámulattal figyelték a férfit. Miután a mese elhangzott a gyerekek ismételten megköszönték a mesét és oszladozott a tömeg.*

*Volt is értelme körbenézni és várakozni, ugyanis meglátott egy férfit zenélni a téren. Sokan gyűltek oda. Fatima is odament, hisz már annyira vágyott a zenére. Szíve mélyéig hatolt a dallam, de a nő csak mereven figyelt. puha volt a tekintete, mégis mozdulatlan. Majd a mesét is meghallgatta. A végén elmosolyodott. A gyerekek szétszéledtek. Fatima odasétált a férfihoz és méltóság teljesen biccentett felé.*
-Üdv! Csodálatos volt az ön előadása! Fatima Ferses vagyok. Önben kit tisztelhetek?-
*Mondja és kérdezi egy kis mosolyt megengedve magának. Fatima hátán az új tegez, kezében az íj és vállán egy nagyobb méretű tarisznya, amiben a lant van.*

*Egy nő lép oda Orwellhez az előadás után.*
- Szia! Köszönöm szépen! Az én nevem Orwell Lar Caramon!
*A férfi egy kicsit szemléli a nőt és fegyvereit.*
- Te egy elf harcos vagy, ha nem tévedek! -mondja.
- Ha beszélgetni szeretnénk, kereshetnénk egy kellemesebb helyet is, ha gondolod. Már, úgy is porzik a torkom. Elmehetnénk inni valahova. -teszi fel az ajánlatot.

*Kicsit elcsodálkozik azon, hogy a férfi tegezéssel válaszol a magázásra. Persze ez a csodálkozás nem látszik a nő arcán. Ímé egy újabb nehézség. Tudni illik Fatima könnyebben magáz, mint tegez, de ezt neveltetésének köszönhetjük. Igyekszik alkalmazkodni.*
-Valóban. Éjtünte vagyok.-
*Mondta komolyan. Az ajánlatra biccent egyet.*
-Mehetünk, ha úgy kívánod.-
*Majd besétáltak egy ivóba. Fatima amint belépett körbenézett. Majd leültek egy asztalhoz. Fatima azokat a helyeket szereti, ahol mindenkire rálátni. Olyan helyre is ültek le. Meg is kezdi a beszélgetést.*
-Mióta érdeklődik a zenélés és mesélés után?-

*Egy ivóba mennek, ahol a férfi egy pohár vizet kér, majd leül a lány mellé.*
- Hát, már gyerekkorom óta! Miért, téged is érdekel?
*A férfi nagyot kortyol a pohár vizből.*
- Mit keresel itt a városban? -kérdi.

» 01. Evolyran kapuja
» Tudnivalók Evolyran történelméről
» Caldurt - az elfek városa