01. Evolyran városa

*Lovát odavezette egy zöld részhez, mely már a városon belül volt. Már ott merte hagyni egyedül, persze nem napokra, de
több óra hosszára mindenképpen. Elindult, s szemével kutatni kezdte az épületek, és házak sorait. Amolyan könyvtár félét keresett,
hiszen ott biztosan értenek az ilyesmihez. Az egyik ház ajtaja nyitva volt, s furcsa céhtábla volt kirakva fölé. Egy könyvet ábrázolt.
Micsoda véletlen. És nem is kellett sokat keresnie. Nagy léptekkel besétált az ajtón, ahol kicsit sötét volt, de egy ablakon beszűrődött
némi napfény. Ahogy körbe tekintett, nem annyira meglepő látvány fogadta. A polcokon könyvek hevertek, voltak olyan sorok melyeket
szépen elrendeztek, de voltak olyanok is melyeket csak odahánytak, ahogy jöttek az irományok. Néhány tekercset is felfedezett
az egyik sarokban, de nem szentelt nagy figyelmet nekik. Egy dologért jött, amit szeretne minél hamarabb megoldani.
Egy pult szerű bútor zárta el előle a tágas szoba belső részét. De nem volt ott senki, s mikor épp erre gondolt, egy idős úr
lépett ki az egyik ajtón, ami a szobába nyílt. Kivételesen előbb köszönt, de csak mert neki volt szüksége most segítségre.*

*- Üdvözletem! - *Bólintott az úr felé. Az öreg nem tűnt túl fiatalnak, szakálla már elég hosszú volt, de tekintete okos, és bölcs
Ned'rila számára. Még ha nem is ez a szakmája, biztosan tud segíteni neki valamennyit.*
- Üdv Néked, Tünde! - *Hangja kissé rekedtes volt, bizonyára az évek során a betegségek okozták számára.*
- Miben segíthetnék Neked? - *Azzal tenyerével az asztala fölött lassan átlegyintett, mintha áruját akarná megmutatni másnak.*
- Egy könyvet szeretnék megreparáltatni. Fontos lenne, már régóta magammal hordom, és ki tudja, mikor lesz rá szügségem ténylegesen. - *Azzal táskájára tette a tenyerét.*
- Nos... Akkor had lássuk azt a könyvecskét. - *Azzal előhúzott a köpenyéből egy szemüveget, majd feltette. Furcsa, ha az ember ránéz,
akár nem halandó léleknek is nézné az öreget. De ki tudja milyen szerzet. Ned'rila előhúzta a táskájából a könyvet, s ügyelt,
nehogy ismételten kihulljanak a lapok belőle.*
- Ez lenne az. - *Azzal letette az úr elé, mire az két kézbe fogta, s megforgatta. Óvatosan kinyitotta, közben keze kissé
remegett, de Ned'rila tudja, hogy csak tünde szemének köszönheti, hogy észrevette. Bár az ember is könnyen észreveszi, hogy
nem fiatal már.*
- Nos... Azt hiszem meglehetne javítani. Pár órát kérnék rá, ha időd engedi. - *Mondta, s felnézett Ned'rilára.*
- Nem akadály számomra. - *Bólintott a tünde. Pár órát kibír nélküle, eddig sem volt nagy szügsége rá.*
- Akkor három óra múlva vissza nézek. Jó munkát...- *Tenyerét a pultra helyezte egy pillanatra, majd megfordult s kisétált az
ajtón, meg sem várva az idős ember válaszát...*

*Idejét azzal töltötte, hogy némi pénzt bányászott elő táskájának egy rejtett zsebéből, s előkészítette mire visszakell mennie
a könyvért. Lovát kissé megjáratta, de csak hogy levezesse felesleges energiáit. Aztán el is telt hamarosan a három óra.
Vissza indult a ház felé, ahol ott hagyta a könyvet. Az idős úr már várta, a könyvvel a kezében. Amint Ned'rila belépett felnézett.*
- Itt lenne hát...- *Azzal két kézzel nyújtotta Ned'rila felé a könyvet.*
- Köszönöm... Mivel tartozom? - *Amint feltette a kérdést, épp kotorászni kezdett volna, hogy elővegyen némi fizetséget,
mire furcsa választ kapott.*
- Nem tartozol semmivel. Viszont jobb ha tudod, ez a könyv igazán értékes lehet még számodra. Remélem nem bánod, de mikor a lapokat
visszahelyeztem, beleolvasgattam, s mondhatom, vannak benne ritka, s erős varázslatok. Sok bűbáj, italok keverése, kifőzése,
idézések, s ráolvasásokat találtam. Érdemes lenne használatba venned, ha nem is folyton, de a szavak használatát megtanulni.
De azért, vigyázz velük... Nem csupán a jó célra találtak ki varázslatokat, melyek gyógyítást, boldogságot, s fehér mágiát képviselnek.-
*Nézett Ned'rilára komolyan, közben levette a szemüvegét.*
- Igyekszem észben tartani. - *Azzal hálásan bólintott. Csodálkozott, hogy nem kellett fizetnie, de nem erőszakolta rá
az idős emberre. Belelapozott a könyvbe, mire mindegyik lap tökéletesen illeszkedett egymáshoz, s stabilan feküdtek egymásra.
Becsukta, majd eltette a táskájába. Bólintott egyet, s ahogy nem régiben hasonlóan, ugyan úgy kisétált az ajtón, s maga
mögött hagyta az öreg urat, majd tovább keresgélt felszerelés után...*

//Szintlépő elfogava!
Orin nagyúr//

* Maya már megtette ezt az utat csak nem lóháton így úgy érezte nem is igazán fáradt el, de az igazatt meg mondva azért szuszant majd egyett. Mikor közeledtek Maya megörült. Hirtelen Tifar annyi kérdéssel bombázta meg Mayát, hogy nem is tudta mire válaszoljon.*
-Nincs semmi baj, persze megértelek, hiszen már egy ideje együtt vándorlunk és még sem tudunk egy másról szinte semmit. Nem a nővérem nem Evolyran városában lakik. Mi Morilindëben lakunk. Nem olyan messze Evolyranttől persze azért nem is olyan közel.-*viccelődött Maya.*
- Gyógyitó vagyok. Küldetésemnek tekintem az emberek,elfek, állatok bármilyen lények gyógyítását. És mondd te a Mágus vagy ugye, de azon belül?
Ha már megtudtad, hogy van egy nővérem neked van testvéred?-*kérdezett vissza Maya.*

* Maya mikor Tifar családjáról kérdez, úgy gondolja rosszul tete, hogy szóba hozta. Bár nem tudta, hogy feleségét miért szakították el tőle inkább nem kérdezősködött tovább.*
~ Szegény kitudja mi történt vele és a feleségével.~
* Ekkor eszébe jutott anya és apja akiket nem is nagyon ismert. Maya igyekezett a könnyeit visszatartani*
~Erősvagyok! Erős vagyok.~
-A hely....ja igen a hely. Bocsáss meg nekem csak kicsit elgondolkodtam. Hát ezen a helyen él a legtöbb elf mondhatni. Evolyran városából vándoroltunk át ide. Vagyis én már Morilindëben születtem így ezért gondoltam, hogy érdemes lenne Evolyrant megnézni. De csak egy napot töltöttem itt,de az a nap csodás volt. És te jártál már Evolyranben?

-Igen szép hely Morilindë! De próbálom fölfedezni más városok szépségét is ahogy tettem ezt eddig is. Úgy mondom mintha sok helyen jártam volna!- *s, ezen elneveti Maya magát. Kitudja, hogy Tifar mit gondol róla egy perccel ezelőtt még majdnem sírt most meg nevett. Mondanám, hogy segítek megkeresni egy könyvkötőt, de mikor itt voltam csak néhány jellegzetes helyet mutatott meg egy jó barátom.
*A városban Tifar mindent megszemlélt, hogy olyan-e mint amilyen régen volt. Mayának ez nagyon tetszett.*
- És mondd te tudod merre van könyvkötő?

-Igen én is így gondolom. Persze azért néha haza is kéne mennem a nővéremhez mint majd azt holnap is teszem. Gondolom most meglepődtél, hogy holnap, de mire elindulnék már sötétedne és veszélyes lehet éjjel. Háát persze szívesen megmutatom azokat a helyeket.
* Elindultak Maya vezetésével, hogy mi merre is van. Mutatott Tifarnak kocsmát, fogadót és még pár dolgot, ahogy azt múltkor a barátja is tette.*
-Ez itt például egy kis fogadó. Ide sokan szeretnek járni. Nagyrészt iszákosok.Még nem voltam bennt de nem is tervezem.-*mondta mosolyogva.*
-Kezd sötétedni és az igazatt meg vallva kezdek éhes is lenni. Ne keressünk egy fogadót ahol megszállhatnánk éjszaka? Ott esetleg utána érdeklődhetnénk a könyvkötő iránt!

*Még maga Maya is meglepődött, hogy milyen ügyesen kiismeri magát már Evolyran városában.*
~ Na ez már haladás! Ki gondolta volna, hogy én kiigazodom valahol is.~
-Igen! Szegény lovak! Én a Fehér Vadkan fogadót ajánlom. Nem tudom,hogy ismered-e. Én azon az éjszakán ott szálltam meg.
* És akkor Mayának eszébe jutott az a lány a fogadóbol.*
~Ott találkoztam avval a lánnyal is, hogy is hívják...Casveval.Kár,hogy nem ismerhettem meg jobban remélem még találkozom vele.~

*Maya miután elköszönt barátaitól lóhátra ült és haza felé tartott. Épp Evolyran kapujánál volt mikor megszólította egy hang méghozzá egy nagyon ismerős hang.*
-Hová készülsz kisasszony!-*Mondta viccelődösen Kayle. Maya nagyon meglepődött mikor látta a nővére volt az az ismerős hang amelyik megszólította. Gyorsan le is pattant lóváról és megölelte Kaylet.*
-Szia! Hát te? Itt?-*Kérdezősködött.*
-Hogy miért vagyok itt? Azért mert te voltál olyan kedves hogy nem jöttél haza és én halálra aggódtam magam. Szóval érted már miért vagyok itt.-*Szidta le Kayle kicsitt még anyásan is.*
-Sajnálom.Bocsáss meg. Igazad van.Csak tudod olyan hamar elment ez a pár nap és gondoltam ha maradok még egy kicsit nem gond.-*Mondta halkan Maya bűntudatosan.*
-Értem. És persze ezzel nem is lett volna gond ha valahogyan megpróbálsz üzeni.-
-Ne haragudj!-*Ezt már lehajtott fejjel mondta, mert nem mert a nővér szemeibe nézni, hiszen tudta igaza van.*
-Jólvan nincs semmi baj. Az a lényeg, hogy jól vagy és megtaláltalak.-*Mondta még mindig kicsit anyásan. Maya mikor megbocsájtott neki elmosolyodott és átölelte nővérét.*
-Persze nem csak ezért jöttem. Tudod van egy kis gond, amit megkéne oldanod.-
~Mire gondolhat. Milyen gond amit én megtudok oldani. Pont én.~
-Igen. Hallgatlak.-*Mondta kicsit bizonytalanul.*
-Háát tudod a varázskönyved épp kiakartam nyitni, de láttam, hogy nagyon tropa már. Elhanygoltad. Mikor nyitottad ki utoljára?-
-Tudod az az igazság, hogy nagyon régen. Szóval megkéne javítatnom?-
-Igen pontosan. Szóval ez lenne a feladatod. Itt Evolyran városában él egy….-
-Egy öreg könyvkötő mester akit megkéne keresnem. Jól mondom?-*Vágott a szavaiba Maya.*
-Igen pontosan, de ezt meg honnan tudod?-
-Az most nem fontos.-
-Akkor én mennék is mert rám otthon van szükség sok szerencsét a könyvhöz.-*És egy öleléssel el búcsuzott tőle.*
-Rendben. Szia! De vidd magaddal a lovam úgy nem merít ki annyira az utzás.-
Hát jó köszi. Szia.*S már el is ügetet Maya nővére Kayle.*
-Szia!-
*Maya mivel nem rég a barátja is könyvkötőt keresett Tifar eszébe jutott ő hogy találta meg.*
~A fogadós! És így el is indult a fogadóba.~