01. Evolyran városa

*Louny elcsodálkozik a 30 körön. Nem szokott futni. Ráadásul a terem se kicsi. 15 kört már futottak, de már kimerült. Azért is meg akarta mutatni a fiúnak, hogy bírja. Megtette majdnem a 30 kört, de a végén már lefulladt. Pedig egy kör lett volna vissza. *
-Várj meg! Nem bírom tovább! Nem szoktam ehhez hozzá.- mondta kapkodva a levegőt. Sétálva ment tovább. Mikor beért örömmel állt meg.*
-Ez kemény volt. Hogy bírod ilyen jól?-

* Látja, nagyon is jól, hogy Louny el van fáradva. nagyon. De nem szól. Csak mögötte fut. Még amikor le is lassul. Amikor végeznek, csak nevet.*
- Ha egy sárkány után kellene futnod, te is gyorsan hozzászoknál!m Okké... akkor most nyújtsuk egy kicsit ezt le. Gyere!
* Rámegy a szőnyegekre, s leül rá. Vagyis, inkább kihasal. És csak nyújtózkodik. Lusta hozzá, hogy ennél megerőltetőbbhöz fogjon. De azért a lánynak odaszól:*
- Hajolj a ládhoz, és fogd meg a talpadat! Aztán a kezeidet is nyújtóztasd ki egy kicsit! Mindjárt erősítünk egyet, aztán jön csak az igazi móka!-*kacsint rá*

*Louny kicsit megörül, mikor leülnek a szőnyegre. *
~Végre!~
*De a nyújtás következett. Kicsit fájt neki. De nem volt vészes. Könnyebb volt, mint a futás. Az biztos. Louny kicsit furcsán néz Alexra, mikor a mókáról beszél. *
-Kezdhetek félni?- mosolygott.

- Hát, attól függ...
* Vigyorog, s amint úgy érzi, ebből elég volt, fel is pattan. Fel akarja segíteni a lányt is.*
- Akkor most mássz föl ezen a kötélen. Ha felértél, lépj a bordásfal tetejére, s segítsd át magad a másik kötélre, és gyere le. Aztán fel a következőre, és így tovább. Én megnézem itt lent, hogy boldogulsz az elsőnél, aztán majd meglátjuk hogy megy...

-Rendben! Mászásban egész jó vagyok! De majd meglátszik!-
*Felugrik a kötélre és elkezd mászni. Fel a kötél legtetejére. Most előnyére van az, hogy könnyű. De bizonyára főleg az segíti, hogy sokat mászik fára. Egész jól megy neki. Óvatosan átmászik a másik kötélre és leereszkedik. És így tovább… *
- Most már csak utol kell érned!- mosolygott. De, ahogy látta Alexnak is igen jól megy a mászás.

* Jól van, akkor ezek szerint nem kell neki segítség. Sőt, meg is lepődik, ez menyire könnyen megy a lánynak. Na de őt sem ejtették ám fejére! Elvégre, nap mint nap egy méteres sárkányra kell felmásznia!
Ha nem is hamar, de a háromnegyedénél beéri a lányt. Kicsit csal. Nem akar ugyanazon a kötélen lenni, nehogy baleset történjen. Inkább vele párhuzamosan mászik, így amikor egyszerre érnek fel a bordásfal tetejére, az épp felszabadult kötél helyett a lány derekát kapja el, míg a másik kezével tartja magát a kötélen.*
- Azért ne olyan sietősen! Hogy tanultál te meg így mászni?

*Louny mászás közben hirtelen csak Alex hirtelen mozdulatát veszi észre. Ahogy a kötél helyett a derekát kapta el. Hirtelen jött. *
-Húú!- Lemászik a bordásfalról.*
- Hát tudod famászás! Imádom a természetet. Sokszor kellett fán aludnom. És nem éppen alacsonyakon, ha érted mire gondolok. Ez azért jobban megy, mint a futás.- mosolygott.

- Értem. A kis természetjáró!
* Mosolyog, de azért jelentőségteljesen ránéz a következő kötélre, s megmutatja felé az utat a lánynak. nehogy már azt higgye, hogy végeztek.*
- Miért kellett a fán aludnod? Nem mintha nem aludtam már vagy párszázszor fán... de te hogyhogy? Hány éves is vagy?

*Louny már kezd örülni, hogy talán végeztek, de ekkor Alex mutatja a következő feladatot. *
- Hát hosszú történet! Ha nem bántalak meg vele, talán valamikor máskor mesélném el! Mármint nincs otthonom ennyit, el tudok mondani biztosra. És 19 éves vagyok. De most már te is mesélhetnél valamit! Igaz én vagyok a hibás, nem kérdezek!- viccelődött. Közben csinálta a feladatot. *

//Fagy//

*Dreamien fáradtan érkezik meg Evolyran városába. Magasan áll a nap, Odin is fáradtan lépeget. Chattalból érkeztek, ahol Dreamien meggyógyította a falu lakosait a járványtól. Hosszú lovagláson volt túl, nem is pihente ki. Leszáll lováról, majd belép a város kapuján. Nem vágyik másra, csak egy kis pihenésre.*

* Maya a fogadóból lépeget kifele Zsömivel. Nem tudja merre is viszi most az útja. Most csak sétálgat a városban. Feje lehajtva van. A földet nézi. Ez nem épen a legjobb döntés, így könnyen bele tud menni bárkibe. De most valahogy nem érdekelte. Ma nem volt valami jó kedve. Hiányzik neki a társaság. Főleg Tifaré hiányzik neki. Ekkor belebotlik valakibe. Csak annyit vesz észre, hogy a földön köt ki. Reméli, akibe ütközött nem lett semmi baja. *

*Dreamien fáradtságában kissé elbambulva igyekezett be a város belső falának kapuján, mikor valakivel összeütközik. Épp bosszankodva keresné az illetőt, mikor a földre nézve Mayát látja maga előtt ülni.*
- Maya! Jól vagy? Nem ütötted meg magad?
*Dreamien gyorsan felsegíti a lányt. Zsömi közben farkát csóválva ugrálja körbe először őket, aztán Odint, aki nem veszi ezt valami jó néven, de rezignáltan tűri a kis állat szaladgálását.*

*Maya egy ismerős hangot hall. Mikor már felsegíti a lányt a férfi észre, veszi, hogy Tifar az. Maya arca mosolyra fakadt. *
-Szia! Nem esett bajom. És te jól vagy?-
-Bocsáss meg, hogy, így üdvözöltelek, csak nem oda figyeltem, ahova kellett volna.- magyarázkodott.

*Tifar látja, hogy Maya nincs a legjobb formában.*
- Semmi baj. Én is figyelhettem volna. Csak úgy ütközhettünk össze, hogy egyikünk sem az utat figyelte.
Szomorúnak látszol. Mi a baj?
*Dreamient a mosoly nem tudja megtéveszteni, látja a lány szemén, hogy nehéz a szíve. Kíváncsi rá, hogy mi bántja, hiszen máskor mindig oly vidám volt, mikor találkoztak.*

*Mayán tényleg lehetett látni, hogy nincs a legjobb formában. *
-Ááá nincs semmi baj!-
*Próbálta lezárni a témát, de, úgy érezte, hogy valakivel mégis csak tudna beszélni róla. És az a valaki nem más, mint Tifar.*
-Hát tudod minden, úgy összejött. Olyan rossz azt hallgatni, ahogy mindenkinek történt valami rossz a múltjában.- mesélte fájó szívvel.
-Beleértve az enyémét is és a tiedét is.- mondta halkabban.
-De hagyjuk ezt a témát csak téged is elszomorítlak. És azt nem szeretném.-

*Dreamien nagyon is átérzi, amit Maya mond. Bár szívét hatalmas fájdalom nyomja, annyira hiányzik neki felesége, de nem tudja nem észrevenni, hogy akikkel ebben a birodalomban az utóbbi időben találkozott, azoknak mind veszteség nehezíti életét. Tényleg rossz az ilyet látni.*
- Tudod Maya, bár nekem is megvan a magam vesztesége, azért látom ezeket én is. Nem lehet emellett szó nélkül elmenni. Mindenkinek megvan a maga sorsa, amit az égiek rá róttak. Én a tiédet nem is tudom pontosan, mert még sosem mesélted nekem el, de sokakkal találkoztam, akik mind elveszítettek valakit. Mind azért harcolnak, hogy ezt túléljék...én sem adtam fel a reményt, hogy a kedvesem újra megtaláljam....de szüleim már örökre elvesztek....
*Dreamien nagy lélegzetet vesz. Nem akarja elszomorítani a lányt.*
- Nézz körül. Mi, akik itt maradunk, kaptunk egy esélyt, hogy a fájdalommal együtt éljünk, és ahogy telik az idő, enyhülni is fog. Találhatunk másokat, akik betölthetik azt az űrt, ami elveszett szeretteink után marad bennünk. Ha nem adjuk fel, mind efelé tartunk szerintem.
*Előveszi a szíve fölött hordott kis ruhadarabot.*
- Ezt a Leroan dombságon találtam. A kedvesemé volt. Él. Meg is fogom találni. Tudom és ez erőt ad nekem, hogy ne adjam fel. Mindig van egy kis fény a legnagyobb sötétben is, csak észre kell venni.

/FAGY!/

* Miután beért a városba azonnal az első fogadó felé vette az útját. Mindegy volt milyen vagy mekkora , milyen drága vagy milyen tiszta , jó vagy rosszhírű az is teljesen mindegy volt. Csak fogadó legyen. Egy ágyal. Hamarosan talált is egyet , habár nem volt nehéz , mert a város tele volt velük. Felnézett a cégérre. " Herélt Vadkan Fogadó ". Elég szokatlan név volt. Az ajtót belőkte és besétált a füstös helységbe. A sarkokban sunyi tekintetű emberek pipáztak. A szemükön látszott , hogy nem csak dohány van ám azokban a pipákban hanem egy jó nagy adag mosolyfű is.
Gyógyfüvesek illetve alkimisták árulták többnyire de fellelhető volt még egyéb " szakembereknél "is
akik jó pénzért árulták a kábító hatású füvet. Akira miközben haladt szemeit és füleit is forgatta minden irányba. Nem szerette volna ha ilyen legyengült állapotban konfliktusba kerülne valakivel. Habár ahogy elnézte a törzsvendégket nem igen mozognak egy ideig , mert már bekábultak az egyre hatásosabb mosolyfűtöl. Mikor odament a pulthoz és megszólította a pultost azonnal megértette a fogadó nevének eredetét.*
- Jó napot kishölgy!
- Mit adhatok?
* Kérdezte hihetetlenül vékony hangon. A pilléknek és tündéreknek szokott ilyen hangjuk lenni.
A karján egy tetoválás volt : Vadkan Szkorcs a legkeményebb legény .....
Így már összeállt a kép és elég mulatságos is volt de jelenleg még nevetni sem tudott. Ehelyett viszont egy kiélt vigyor ült az arcára.*
- Szobát....
- Meg a legerősebb piát...
* A fogadós disznószemei összeszükültek és közelebb hajolt..*
- Látom igencsak lestrapált utazó vagy.
- Biztos messziröl jöttél.
- Van egy nagyszerű gyógyfű amitöl annyira kipihened magad , hogy azt hiszed ujjászülettél...
* Akira kicsit elgondolkodott a dolgon. Habár nem volt mit vesztenie , mert már nagyon nehéz volt a feje. Bármit megadott volna egy kis menekülésért a kegyetlen valóságbol , és most tálcán kínálták a lehetőséget. Egy erőtlen : Oookééé... után már ott is volt a kupa " Viszlát a Pokolban !!" pálinka és a mosolyfűves pipa. Lassan a szájához emelte a hosszúszárú pipát miután kicsengette az árát. *
~ Ha ez fele annyira úgy üt , mint az ára akkor simán jó lessz..
* Majd nagyot szippantott. Érezte , hogy a tüdeje megtelik a füsttel. Nem volt rossz érzés pár perc után. Még nagyon rég volt szerencséje a mosolyfűhöz és akkor ismerte meg a kellemes zsibbasztó érzést. Most meg erre volt szüksége. Mikor már kivégezte a pipát akkor vette észre , hogy alig tud mozogni. Gyorsan lehúzta a kupát amilyen gyorsan csak tudta és elindult felfelé. Már a lépcső felénél érezte , hogy kezd egyre nehezebbé válni a mozgás. Gondolkodni meg még annyira sem tudott de a szája az bizony húzódott felfelé. Mire teljesen felért már vigyorgott , mint a rohadttök.
Az ajtót belökte és amint belépett már húzta is le a bakancsot. Az ágy látványa már eléggé megbabonázta , nem is nézett jobban szét a szobában. Mikor a nadrágot vette le akkor lökte csak be az ajtót , mert még azt is elfelejtette. Mire már teljesen levetkőzött és a ruhákat széthajigálta út közben addigra már a szeme is csukva vol. Megállt az ágy előtt....
Majd , mint egy élettelen fadarab már dőlt is bele a puha párnák közé. Még mocorgott egy kicsit , magára tekerte a takarót és olyan kicsavart pózt vett fel , hogy az ember azt hinné , hogy kerékbetörték. A fogadósnak igaza volt tényleg jobban ébredt és kipihentebben. Viszont azt nem tudta , hogy több mint huszonkét órát átaludt...*

//Olvad//

*Maya hallgatta Tifart. Amit mondott nagyon is igaz volt. Most már nem bírt erős maradni Maya. Egy könny csordult le arcán, de gyorsan letörölte. Remélte Tifar nem veszi észre. Ekkor a könnyek csak úgy jöttek egymás után. A lány nem bírta tovább. Most tényleg kijött rajta minden. Mások előtt nem szokott sírni, de… de… most nem bírja már tovább. Kicsit félre megy, hogy az emberek ne nézzék dilisnek és belekezd a mondandójába. *
-A remény.. na igen. Ami bennem már nincs. Én feladtam.- mondta szomorúan és sírdogálva. Lekuporodott a földre. Egy olyan részen voltak, ahol nem lehetett nagyon látni őket. *
-Igen mindenkinek a múltja rossz. Akikkel eddig találkoztam… megrengetett a történetük engem.- mondta még mindig sírdogálva.
-Eddig erős voltam, de.. de … most már nem bírom tovább. -

*Dreamien csak nézi a könnyeket. Egy csendes zugban vannak, ahol nem sok lakó jár-kel. A lányból kitör a sírás. Ismeri az érzést. Ő ezt máshogy vezette le. Maya csinálja jól.
- Maya, amikor az erdőben láttál dühöngeni....az volt az én síráso. Akkor ott majdnem feladtam. De mindig van miért felkelni. Látod, vannak az embernek barátai. Nem vagy te sem egyedül. Akik elmondták neked a történetüket, ők is a barátaid. Megosztottak veled egy kicsit a lelkükből. Nagy dolog ám ez. Itt van Zsömi is. Neki is szüksége van a te szeretetedre, vidámságodra.
*Zsömi mintha tudná, hogy róla van szó, nagy, bánatos szemekkel bújik Mayához.*

*Maya Tifar szavait hallgatja. Minden egyes szó igaz. De Maya továbbra is sír. A barátok hallatán kicsit lenyugszik, mert ezt nagyon is tudta. Vannak barátai, akik bíznak benne és ő is bízik bennük. Zsömi hízelgése is megnyugtatja egy kicsit. Most már nem hull záporeső a szeméből. Már csak néhány könny csordul le az arcáról. Megsimogatja Zsömi buksiját. *
-Igen… barátok.- mondta már egy kicsit nyugodtabb hanggal.
-Ahogy te is a barátom vagy. Így én is megosztom veled a múltamat. Tudom, hogy nálad jobb barátot nem is kívánhatnék.-
-Tudod, ha még lenne is bennem egy kis remény, hogy megtalálom édesanyámat…- közben megcsuklik a hangja egy kicsit, de folytatja.
-Akkor is, mégis hogyan találnám meg… Mikor utoljára láttam, még kicsi voltam. Apró emlékek maradtak meg bennem.- Most kellett neki egy kis idő. Nem könnyű ezt elmondani. De Tifarban jobban bízott, mint magában.*

*Dreamien örömmel látja, hogy a lány lassan megnyugszik. Jól tudja, milyen nehéz a múltról beszélni, főleg, mikor valakinek ilyen nehéz a múltja. Kedvesen, szeretettel néz Mayára.*
- Igen, én is a barátomnak tartalak téged.
*Dreamien figyelmesen hallgatja Mayát.*
- Nem tudhatod, hogy nem találkozol-e még vele. És ha találkozol, lehet, hogy pont valami apró emlék fog segíteni, vagy esetleg éppen ő ismer rád. Az anyáknak van egy ilyen ösztönük, én úgy tudom.

*Maya már teljesen megnyugszik és próbál egy kis mosolyt is elővarázsolni, de nem éppen sikerrel.*
-Hát igen. Talán…. Remélem…- Maya most érezte, hogy továbbra is keresni fogja édesanyját. Tifar erőt adott neki.*
-Tudod egyszer, majd elmesélem neked az egész történetet. De most nincs elég erőm hozzá.- És még egy mosolyt is sikerült elővarázsolnia. Fel kell a földről és letörli könnyeit. Átöleli Tifart bármilyen furcsa is ez. Maya ezt köszönetnek szánta, de Tifar nem biztos, hogy ezt veszi ki belőle. *
-Köszönöm.- súgja oda Tifarnak. Lassan elengedi. *

*Dreamien örömmel látja, hogy Maya lassan erőt vesz magán. Maya ölelése meglepi, de baráti ölelésnek veszi. A kis elf barátsága fontos is számára. Örül, hogy végre viszonozhatott valamit a sok segítségből, amit Maya nyújtott neki.*
- Szívesen. Nem kell beszélned róla, ha nem akarsz. Mindennek eljön az ideje. Annak is, hogy megtaláld édesanyádat. Meg fogjátok találni egymást.

-Köszönök mindent.- ezt már magabiztosan mondta. Egy számára nagyon fontos barátra tett szert. *
-De ne szomorkodjunk.- mosolygott. Néha kicsit furcsa volt, hogy egyszer mosolyog és egyszer sír. De tőle ezt kell megszokni. Ő már csak ilyen.*
-Esetleg nem vagy éhes?-

*Dreamien nézte, ahogy a lány gyorsan jobb kedvre derül. Kicsit furcsállja, de nem teszi szóvá. Kérdésére megkordul a gyomra. Bizony, éhes is, fáradt is és nem kicsit. Jó lenne enni és pihenni egyet, mielőtt folytatja a hajszát az idegen után. Ebben az állapotban nem sokáig bírná az üldözést.*
- Dehogynem. Hosszú ideje úton vagyok már. Egészen Chattaltól lovagoltam idáig. Mit javasolsz?

- Hát azt hiszem, keressünk egy fogadót. A közelben van is egy nem messze innen. Egész tűrhető. Az étel is finom és az ágyak is kényelmesek. Azt hiszem oda kéne mennünk. De, ha van jobb hely, akkor oda is mehetünk. Csak azért gondoltam, mert, hogy ez a közelben van.-mosolygott.

- A közeli, az jó lesz.
*Dreamien megkönnyebbül, hiszen így nem kell messzire mennie már, hogy végre megpihenhessen.hamar el is indulnak Mayával és nemsokára be is lépnek a közeli fogadóba. Dreamien megcsapja a fogadók füst, alkohol összetéveszthetetlen keverékéből álló szag, ahogy belépnek a fogadóba. Lovát már leadta egy lovászfiúnak, így legalább róla nem kell most gondoskodnia. Maya elég otthonosan mozog, mikor helyet választ az asztalok között.*
- Látom, nem először jársz már itt. Mit ennél?
*Dreamien fáradtan rogy le a székére.*

*Hamar megérkeznek a fogadóba. De az az alkohol szag! Maya gyorsan keress is egy asztalt. Az iszákosoktól jó messze. *
-Hát, már voltam itt egy párszor, de nem ez a kedvenc helyem az biztos. Viszont az alkohol szagtól eltekintve egész jó kis hely.-
-Én azt kérem, amit te is.-
-Sokat segítettem igaz?- mosolygott. Végre megint az a mosolygós, vidám lány lett.*

- Örülök, hogy újra jó kedvűnek látlak.-
*Dreamien rendel kettő adag rántottát. Végre egy jó ehet. Közben szemét járatja körbe a helyiségen. Ahogy körbenéz, kiszúr magának néhány gyanús alakot. Őket méregetik. Nem szeretne összetűzést, fáradt most ahhoz. Óvatosan szemmel tartja az alakokat, hogy azok ne vegyék észre, de közben Mayára is figyel. Észrevétlenül keze ügyébe helyezi kardját.*
- Zsöminek is kérjünk valamit?-

-Igen jobban érzem magam, hála neked.-
*Maya észreveszi, hogy Tifar szemmel tart valakiket. Ő is oda néz és rájön mért is figyeli őket. Tényleg gyanúsak.*
- Nem, nem kell, majd adok neki az enyémből.- mosolygott.

» 01. Evolyran kapuja
» Tudnivalók Evolyran történelméről
» Caldurt - az elfek városa