01. Evolyran városa

*Melinda mikor elfogta a nyulat jól le is dorgálta*-Jaj kis nyulacskám nem szabad engedély nélkül elmenni,nem szabad ilyet.
*Szóval így dorgálta le.Ez a saját mondszere.Mikor vissza ment meglátta hogy nincsenek ott.*
~De kár hogy elmentek.*Egy férfi közeledett hozzá.Mikor már előtte volt rájött hogy őegy postás.-Hölgyem egy levele érkezett.*Melinda illedelmesen elvette a boritékot és meg köszönte.
Kibontotta és ez ált benne:
Kedves Melinda
Az iskoládtól jött a levél megkel szerezned a jégkristályt.
Teljen kellemesen az utad.
A hullámvirág Varázs iskola

~Huha az biztosan szép.De mire kell azt nem tudom.
*Melinda bérlelt egy hajót és el ment a Belhan tengerre.

*A lány most jár először Evolyran városában. Jár-kel, de nem igazán tudja,hogy merre is kéne mennie. Egy félreeső kis utcán lát egy szőke férfit, aki épp ücsörög lova mellett. A lány oda lép hozzá hátha megmutatja a várost neki.*
- Szia! Én még új vagyok itt, megtudnád mutatni nekem a várost? -kérdezi kedvesen. A nevem Zenoti Maya!

~Kedves srác.~
- Köszönöm, hogy megmutatod a várost. Én is jobb szeretném, ha tegeződnénk. Én Morilindetből jövök, hogy világot lássak. Te ide valósi vagy? Mesélj egy kicsit magadról!
* A fiú bemutatja Mayanak a várost, leginkább a jellegzetes helyeket. A kocsma nem igazán köti le figyelmét. *

~ Meglepődtem hiszen felesége van és két tüneményes gyermeke akik ráadásul ikrek. Szóval egy illuziómágus! ~
- Az én családomból már nem maradt szinte senki csak a nővérem aki szintén gyógyító, ahogy én is. Új gyógyítószereket szeretnék feltatlálni. A küldetésemnek az embereknek való segítséget tekintem.
* Már bejárták a város legtöbb szegletét, de egy kis aggodalom kezd feltűnni Maya arcán. *
- Sajnálom, de nekem most már megkéne szálljak egy fogadóban és gondolom téged is vár már a családod.. Köszönöm szépen, hogy megmutattad nekem a várost. Szia!
* Majd a lány távozott, hogy keressen egy fogadót. *

//Bocsi, de sürgősen mennem kell!//

-Hmm-*gúnyos vigyort vágott hozzá, de a sértegető rész furcsamód elkerülte a figyelmét.*
-Egy ilyen nő mint én, mi? mit mondtál, Álomfalva...-*Meredt rá a kardjára.
~Tehát onnan származom!-*majd hirtelen beugrott a kovácsműhely.
-Soha életemben nem hallottam ezt a nevet!-*Kiálltotta el magát, örömében. igen-igen, örömében, hiszen egy fontos dolgot tudott meg.
-Nah, mondtam, hogy sietek, a kovácsműhely meg arra van!-*Mutatott balra egy kereszteződés felé!
-Remélem még találkozunk. És akkor ezt a kis csevejt is befejezhetjük!-*Kiálltotta hátrafelé, és már el is tünt a kereszteződésben.

//Köszike a játékot //

*Nem értette, hogy hirtelen miért kiáltott fel az idegen örömében, de túl büszke volt ahhoz, hogy megkérdezze. Persze, nem is lett volna ideje rá, mert már szaladt is a kereszteződés fele, és egy pillanat múlva eltűnt. Hosszan utánanézett, majd hazafele vette útját.*
~He, fura egy nőszemély. Ő vette elő a kardját, mégis ő hátrált meg...na, de ennek csak örülni tudok. S, ha mégegyszer az utamba kerül, újra elijesztem...haha.~
*Ahogy elindult, egy pillanatra megtekintette a közeli fogadóból kilépő Casve-t, újra megjelent a gúnyos vigyora és egy fejbiccentéssel üdvözölte is.*


//Én is köszönöm!//

-Nincs?-
-Nincs.- Az eladó törpének érzi magát. Újabb csend. Declan hirtelen szólal fel, de normálisan. Közben meg is veregeti az eladó vállát. Nem tudni, miért, Dec most élvezi, hogy félnek tőle.*
-Hát ha nincs, akkor mindegy. Rakja egy ládába a fegyvereket, és vezessen a raktárához, és azokat is pakolja egy ládába!-
*Az eladó nagyban bólogat és máris hozott üres ldákat pakolgatni. Dec természetesen besegített. Amúgy mi mást csinált volna?! Csak unta volna a fejét. Lassan kiürűlt a bolt. A boltos szólt a két inasnak.*
-Te maradj itt és vigyázz a portékára! Te meg gyere velünk!-
*Majd elindultak a raktár felé. Senki sem szólt egy szót sem. Kb fél óra volt az út. Majd megérkeztek. A boltos benyitott, majd segédjével kihordta a ládákat.*
-Ennyi az összes.- *Declan csak bólintott egyet, és már fel is emelte az egyik ládát és elindult a bolt felé. Az eladó is elindult a segédjével cipekedni. Jó pár órába került, mire az összes láda a műhelybe került. Szó nélkül dolgoztak, de Declan egyszer már muszáj volt megszólalnia.*
-Mért olyan messze van a raktár? Közelebbit nem találtak?-
*De a boltos csak kitárta a karját, hogy erről nem ő tehet. Majd még újabb jópár órába telt, mire a kapitányhoz elszállították a ládákat. Dec próbált katonákat kérni segítségnek, de a kapitány ennyit mondott: Szó sem lehet róla! Így hát hősünknek egymaga kellett megbírkóznia ezze a feladattal. Utálta is nagyon. Megalázó volt. Végül az éjszakába is belenyúlva végül befejezték, és minden a helyén volt. Dec fizetett. *

//Fehértorony-vára következik.//

A Varázslók és Boszorkányok 1. szintű feladatai:
1.feladat – A Varázskönyv megreparálása

*A nap ismét korán kezdődött. Mióta Evolyranba érkezett sokkal hosszabbnak tűnik az idő, pedig még alig van itt egy hete.
Az út során nem hozott magával sok mindent, csak amit eddig is magánál tartott. De Ned'rila úgy gondolta, most már rákell
szánnia magát egy kis felszerelés megújításra. Hiszen végülis annyira nem lehet akadály, ha egy-két szügséges dolgot megvenne.
Azóta nem is vett semmit, mióta lovát vásárolta, kivétel kétszer, de csak hogy vegyen két hétre elegendő ételt. Bár ez másnak
öt napra sem lenne elegendő. De neki ennyi épp elég, így fölöslegesen nem fogja táskáját tömni, amiben épp most kotorászott.
Miközben kinyitotta érezte, hogy lova a hajába fúj, s egy cseppet csiklandozta is a fülét vele. Elmosolyodott, majd leguggolt
rendesen a batyujához. Körbe nézett. Bár Evolyranban kivételesen szállást bérelt magának, holmiját mégis elrejtette a közeli
erdőbe, ahol épp most volt. Eléggé rejtett helynek tűnt, ezen a területen nem sok ösvény látható. Egy tölgy odujába rejtette
mindenét, az egyik legmagasabb fára. Biztos volt benne, hogy senki sem láthatja meg, s egy madár sem lenne képes elbírni.
Kipakolta lassan ami benne volt.*

*Előhúzta az üvegcsét, melyért vissza kellett fordulnia Chattalbe, de végül szerencsésen megtalálta. A Kazir bájitalt nem sokan
ismerik, s erelyét sem tudják elképzelni. Bár ha olvasna róla valaki, vagy épp hallana, akkor nem gondolnák milyen értékes.
Hiszen a bajban a legnagyobb szerencse hozóként is jöhet akár. Letette óvatosan, s tudta, hogy ez mindenképp nála marad.
Kiszedte még a kissé kopott térképet, melyet még Chattalben kapott az egyik fogadóstól, még mielőtt elindult volna Evolyranba.
~ Ez még jól jöhet...~ *Azzal az üvegecske mellé tette. Volt nála még egy-két nem annyira hasznos tárgy, mint például egy
szerencse gyűrű, és egy pentagramm medál, mely a boszorkányságot jelképezte, s egyben az élet öt fő elemét. Egy keveveset talált
még az egyik cipóból, de már nem igazán lett volna ínyére, így a rongyot szétterítette, s oda nyújtotta Veduinak, mire a kanca
hangosan ropogtatta a már kissé száraz tésztát. Inni valót azonban már nem lehetett látni a kulacsában. Végül pedig előhúzott
egy olyan tárgyat, melyet még sosem vett igénybe, s ez talán meg is látszott rajta. Egy varázskönyv. Még annak idején Hovari úrtól
kapta, akárcsak a Kazir gógyitalt, mi előtt elindult volna, s megtalálta Chattalt, és egyben Evolyrant. A könyv eleje már eléggé ráncos, és némelyik helyen
szakadozott is. A könyv gerince már alig tartotta a lapokat. Megpróbálta óvatosan kinyitni, de hiába. A lapok úgy csúsztak
ki belőle, mint a halak a vízesésen lefelé. Letette a könyv megmaradt részét, s elkezdte felszedegetni a lapokat. De rájött,
hogy fogalma sincs milyen sorrendben voltak előtte. Rosszalóan megrázta a fejét, s egyben betette az összes lapot a könyv végébe.
Mindent visszapakolt, a könyvet óvatosan vissza tette a táskába, s végül a vállára vetette a batyut. Kezdenie kell vele valamit,
különben nem fogja tudni használni, ha esetleg valamikor majd szügsége lenne rá. Úgy döntött, keres valakit, aki megtudná javítani neki.
Elindult hát vissza Evolyran városába.*