01. Evolyran városa

* Mázli megint besegített neki, úgy látszik. Ugyanis egy boltíves kapu előtt áll, leesett állal, ugyanis háromszor (igen, kerek háromszor!) haladt már el előtte észrevétlenűl. Oldalt szépen faragott cégér hírdeti magát: könyvkötő. Még hogy nincs érzéke a kereséshez?! Legközelebb kikéri magának, nem csak leüti a vádlót.
Belép a kapun, s rögtön egy kis, szemöveges Dr. Bubó-imitátorral találja szembe magát. Az meg csak végignéz rajta, s kereklő szemei megállapodnak a kezében tartott könyvmaradványon.*
- Jézus Mária! -*sipítja*- Mit csinált szerencsétlennel??? Csak nem egy elefánttal hajtatott végig rajta?!
* S ezzel kikapja a markából, s karjai melegébe zárva cirógatni kezdi az (Ő!) könyve földi maradványiat.
Ő meg csak áll, mint szamár a ködben, s úgy érzi, menten röhögőgörcsöt kap.*

- Rendben, most megjavítja vagy nem?
* Már vagy öt perce áll tétlenűl Bubó szeretetkitörését figyelve, és már nagyon unja. De az csak lesajnálóan végigméri (még egyszer) és halálmegvető komolysággal odasétál a papírkupacokkal borított asztalához.*
- Felmérve a kárt, úgy hiszem, a szaktudásom kevés. A magáé? -*bök rá a szóban forgóra.
Bólint*
- Tehát mágus...
* Ismételten bólint*
- Gondoltam... Akkor csak végső estben hozhatta hozzám, mert itt láttram valahol egy helyreállító varázsigét is... valahol...
* Kutatni kezd a megviselt lapok között, amíg csak rá nem akad a keresettre.*
~ Franca. Milyen vak vagyok... Most biztos egy halom pénzt lehúz rólam...~

- Namármost -*folytatja*- nagyon szívesen helyreállíotm ezt az írást, hogy saját maga megjavíthassa, de...
~ Hoppá... Most ugrik Seyla a vízbe...~
- ...cserébe nem kérek pénzt. Hanem ennek a könyvnek a hajszálra pontos mását. Tudok várni, ne féljen. Állítsa először helyre, aztán majd kikeresheti az ehhez kellő varázsigét az immár újdonatúj kötetből. Áll az alku?! -*és ~ajaj~ Bubó elmosolyodik*- Mást nemnagyon tehet. Egyedűl vagyok könyvkötő a városban, sőt, meszse környéken.
- ...végre lesz egy igazi varázskönyvem...! -*morogja még a bajsza alá, de azért meghallja ő is.*
* Megfontolandó. És feszélyező. Valóban, mást nem tehet, bele kell egyeznie. De egy mágiához nem értő ember kezébe nem adhat egy ilyen kincset! Uhh. Pech. Ördögi kör... De várjunk csak! Igen...*
- Megedgyeztünk! -*mosolyog*

* Valóban, a kisember gyorsan készen van. Tesz-vesz az üzletben, pakol, ír, másol, és már a kezében is tudhatja a szinte eredeti varázslat leírását. de most már bizakodó, sőt, ki meri jelenteni, hogy brilliáns! Na, de ne haladjunk ennyire előre...
Torkot köszörül, int, s Bubó máris a kezébe adja a néhait, ő pedig fennhangon kiejti a varázsszavakat.
Lássanak csodát, s a könyv tüzes sercegés közepedte szeppé válik, mint hajdanán kiadták! Persze, Bubó nagyot néz, de ő már nem foglalkozik az emberek reakciójával. Végigpergeti a lapokat, s megbizonyosodik róla, hogy valóban teljes mundát végzett-e. Hát persze, hogy igen.
Tehát a törpike izgatottan figyelő szemei mellett kikeresi azt a ráolvasást, amire neki most szüksége van. Nem kell sokáig keresnie. Az elejére jegyezték fel. Párszor elismétli magában, amíg csak akadozás nélkül nem megy.
Odalép Bubó asztalához, s ráhelyezi az egyik kupac tetejére a könyvet. Egyik kezét ráteszi, a másikat mellétartja kb. Ugyanabban a magaságban, s elszavalja az ősi nyelven íródott varázslatot.
S megjelenik a keze alatt a hajszálra pontos másolata az ő könyvének. Elégedetten elmosolyodik, s könyvkötő kezébe helyezi a másolatot.*
- A soha viszont nem látásra!
* S mosolyogva, kezében a varázskötetével, immár újan, kilép a kapun, beleveszve a tömeg sűrűlyébe.
S mosolyogva gondol Dr. Bubóklónra, aki már alig egy óráig élvezheti csak az átmeneti másolat nyújtotta boldogságot.*

//Szintlépő részfeladat elfogadva!
Flow úrnő//

//Folytatás//

~Nagyon szellemes, és még a kezét is nyújtja felém! Persze az aranyat várja, na de nem azt kapja!~
*A föld nagyon puha volt és ezt Akira jól tudta. A férfi pedig a gödör szélén állt. Így egy gyors suhintással a keze mellé vágva, egy kissebb "föld csuszamlást" idézett elő. Bár a gödörbe hullt a föld, Akira nem várta meg, hogy betemesse. A kincs meg ráérhet, ha már ennyit várt. Egy hátraszaltóval kiugrott a másik végére a gödörnek. Az "ütésre" az is lecsúszott, de csak egyszerűen hátrébb kellett mennie. A férfi viszont elég idegesítő módon csak vigyorgott.*
~Vigyorogj csak, mindjárt lefagyasztom róllad!~
*De hangosan inkább csak ennyit mondott.*
-Mohó votál, mondhatom! A kincs felét kérhetted volna a térképért cserébe, de te neked az egész kellet, mi!?Hát akkor nem kapsz semmit! Próbáltad volna magad megkeresni!-
-Hidd el én próbálkoztam, de valami hiba van a térképen! Azt azért elmondhatnád, hogyan találtál rá, mielött megöllek!-
*A vigyor csak nem akart megszünni rólla. Viszont ami a legfontosabb, hogy kis csevejük közben nagyon közel kerültek egymáshoz. Akira ezt megakadályozhatta volna, de hiszen nagy dühében ő is lépett néhány lépést. A végén azért észbe kapott és a kardját maga elé tartotta.*
-Hát...- *Rájött!*
~Ha én elkezdek neki válaszogatni, megöl!~
*A szeme zöldre váltott, (érdekes, hogy csak most) és olyanra készült amit nem szívesen csinálna meg egyetlen ember sem.Ez megakasztotta az idegent.*
-Nahát, mi vagy te?-*Úgy kérdezte mint aki tényleg érdeklődik feőlle.*
-Nem tetszik a társaságod!!!-
-Jó! Így már szívesebben harcolok.-* A mondatot alig fejezte be, elkapta Akira kardját és..., mintha villám csapott volna bele a lányba. A földre zuhant, szédült, alig látott valamit, de még kirajzolódott elötte amint a férfi előveszi saját kardját.
~Ennek nem lesz jó vége!~ *Lassan nyerte vissza az erjét, még mindig remegett a keze az áramütéstől. Ezt akarta kihasználni a gyilkos.*
~Legalább a csapást védjem ki!~* Maga elé tartotta a kardját, és a következő pillanatban egészen más történt mint amire számítottak. Igen, mindkettőjüknek meglepetés volt. A kard egyetlen vakító fényt bocsátott ki magából ami az elötte lévőt teljesen eltakatra Akira elöl. Neki is be kellett csuknia a szemét, de lehet, hogy azért tette mert megijedt. Meg lehet érteni, hiszen ez egy teljesen váratlan esmény volt. Hallotta a férfi üvöltését, aztán hogy a szemét fájlalja. Mire az egész véget ért, nem látott maga elött senkit.

*Felállt, már nem bizsregtek annyira a tagjai.*
-Mi volt ez?? Nah, nem biztos, hogy varászló, lehetett valami a kezén ami megrázott!....és, és a kardom! Hihetetlen! Még jó, hogy magamnál tartottam. Ez a kard az életemet mentette meg! Szó szerint. Hihetetlen!-
*Dühe, csodálkozásba csapott át, így zöld szeme szép lassan visszanyerte erdeti barna színét. Aztán eszébe jutott a térkép.
-Hm, el volt tájolva. Azért nem találta meg mert minden el volt tolva keletre egy kicsit. Még jó, hogy nállam volt ez a másik.-
*Akira nem találkozott még természetfeletti dolgokkal, így nem is tudta elhinni teljesen azt ami az elöb történt, de nem felejtette el. A kincset magához vette, és lófuttában megrohamozta a boltott.*
-Csak legyen még ott!-
*Egy férfi nézegette és látszott rajta, hogy afelé hajlik, hogy megvegye. Akira berontott és letámadta a vevőt.*
-A aa, az az enyém, lehet, hogy nem foglaltam le, de ön elött én már ezt kipróbáltam, csak épp nem volt nállam anyyi, de most VAN! Megküzdöttem érte, egy hülye térképpel, a homokkal, a hőséggel és egy őrüttel aki kis híjján kinyírt! Megérdemlem! Hajlandó vagyok érte akár többet is fizetni!!!!!!!!!!!!-
*a féfi szép lassan letette, és így szólt.*
-Hölgyem, csak nyugodjon meg.-*A tőr Akirához került kis szerencsével, és boldog tulajdonosa, egy darabig nem foglalkozott mással, csak azzal!

//szintlépő részfeladat elfogadva! Akira 1 szintet lép
Flow úrnő//

//Szintlépő küldetés: 1. szint, 1. feladat//

*Zothar fájó fejjel sétált az utcán. Olyan fáradtnak látszott legalább, mintha nem aludt volna három napja. De nem így volt. Csupán nem volt ínyére a korán kelés. Pedig ma muszáj volt neki. Ugyanis tegnap este jól tönkrevágta a varázskönyvét, amit még az apjától kapott, és az apja az ő apjától...és így tovább. Ez a varázskönyv évszázadok oda a Dragon család tulajdonát képezte, és hát elég sok ősi varázslat is volt benne, amiknek nagy a hatalma. Zothar éppen lapozgatta, egy igézetet keresve, mikor Ared belépett a szobába. A férfi megijedt a nem várt "vendégtől", s az asztalt, amin a könyv feküdt, jól megrúgta. Ennek következtében a gyertya eldőlt. És hát miért is ne a könyvre dőlt volna? Hát persze, hogy oda dőlt! Zothar szitkozódva igyekezett eloltani a varázskönyvet, ami sikerült is neki. Viszont addigra már a könyv jócskán megsérült. A mágus nagyon mérges lett. Hiszen még azt az igézetet sem találta meg, amit keresett! És ráadásul a könyvnek is lőttek. A könyvnek, amit már évszázadok óta őriz a családja. ~Remek...most mit tegyek?~ Kérdezte magától. Ared közben a háta mögé somfordált, majd próbálta nyugtatni, de a férfi nem hagyta neki. Nem volt valami fényes kedvében. Viszont annyit azért kihallott Aredhel beszédéből, hogy valamiféle könyvkötőről beszél, aki esetleg meg tudja javítani a könyvet. Zothar ennek nagyon megörült, s a fejébe vette, hogy még másnap reggel elviszi a könyvet ehhez a könyvkötőhöz.
És hát ma van másnap reggel. A mágus félálmosan kódorog az utcák közt, s próbál rátalálni arra a könyvkötőre. Viszont így körülbelül úgy fest, mint egy részeg disznó, így nem csoda, hogy senki sem akarja kisegíteni. ~Na szép....az emberekre sem számíthatok. Nem is érdekelnek! Megtalálom én egyedül azt a könyvkötőt!~ Azzal tovább haladt az egyik szűk kis utcában.*

*Még bolyongott vagy legalább fél órán keresztül, mire ráébredt arra, hogy a könyvkötő végig ott volt a szeme előtt, csak sosem vette észre. A homlokára tette kezét, s végighúzta fáradt arcán. Vonásai ennek hatására eltorzultak, de amint elvette kezét, máris ugyanúgy nézett ki, mint előtte. Fáradtan és kissé letörve. ~Nem baj, legalább megvan az az átkozott könyvkötő! Remélem, hogy tud is kezdeni a könyvvel valamit! Mert ha nem, én nem tudom, mit csinálok. Fontos számomra....tehát muszáj lesz valahogy megjavíttatnom. Ha meg nem megy, megpróbálom egyedül megjavítani.~ Azzal nagy levegőt vett, s a könyvkötő ajtajához lépett, majd bekopogott. Semmi. Még egyszer bekopogott. Ismét semmi. Kezdett türelmetlenné válni. Harmadszorra is bekopogott hát, de már oly hangosan, hogy az utca másik oldalán is lehetett hallani kopogását. ~Ha erre nem jön elő...~ Ekkor ajtócsukódást hallott, s máris kitárult előtte az ajtó. Az ajtóban nem állt senki sem. Zothar ezt furcsállta, de belépett. Az ajtó becsukódott....magától. A mágus le volt nyűgözve. Neki még sosem jutott eszébe ilyenre használni a mágiáját. Igaz, miért is használná? Hisz neki nincs szüksége erre. Viszont elcsodálkozott, hogy mikre nem lehet használni a varázslatot. Beljebb érvén megpillantott egy pultot. Mögötte egy öregember álldogált, s mosolygott. Zothar kicsit elfintorodott. ~Nos, remélem,nem csak egy kedves öregemberke, hanem tényleg érti a dolgát!~ Azzal közelebb sétált az öreghez, s köszönt neki.*
-Jó reggelt, uram!
-Jó reggelt! Miben segíthetek?
*Kérdezte az árus mosolyogva. Zothar egy pillanatra elbizonytalanodott, de hamar összeszedte magát, s a sérült varázskönyvet a pultra tette. Felnézett az öregre, majd így szót.*
-Nos, úgy hallottam, maga meg tduná nekem javítani ezt a varázskönyvet. Kérem, tud segíteni?
*Az öreg homlokráncolva nézte a könyvet, majd hosszas gondolkodás után így szólt.*
-Nos, elképzelhető, hogy tudok magának segíteni....
*Azzal felemelte a könyvet, s nézegetni, forgatni kezdte.*

*Zothar az öreg minden mozdulatát nyomon követte, de eddig még nem látott semmi különöset. Az öreg pedig csak hümmögött, s a könyve méregette. Zothar már kezdte unni a dolgot, de nem szólt közbe, mert tudta, hogy egy mesterembernek idő kell a tökéletes munkához. És ebbe az időbe a javítandó, készítendő tárgy vizsgálata is beletartozik. ~Mindenesetre lehetne kicsit gyorsabb is! Legalább mondana valamit...Így nagyon idegesítő tud lenni a dolog.~ És ekkor, mintha az öreg hallotta volna a mágus gondolatait, így szólt.*
-Nos, megkérdezhetem, hogy mit művelt ezzel a felbecsülhetetlen értékű varázskönyvvel?
*Zothar csak hümmögött, s nem szólt semmit sem. De tudta, hogyha nem mondja el, talán meg sem tudja javítani az öreg. Így hát nagy sóhajtást követően ekképp szólt.*
-Nos....én...ráborítottam egy gyertyát. Persze véletlenül. Természetesen rögtön eloltottam a tüzet, de még így is elég rendesen megégett. Kérem, mondja azt, hogy meg tudja javítani!
*Közben az erszényéhez nyúlt. Hirtelen belényilallt valami. ~Nem hoztam magammal pénzt!~ Azzal falfehérré vált, s eszeveszettül keresgélt, hátha lel valahol egy-két érmét a ruhájában. És hát mit ne mondjak, nagy szerencséje volt, mert éppen volt a nadrágjában egy kis pénz. ~Remélem, elég lesz.~ Az öreg eddig csendben figyelte az idegeskedő Zothar-t, de most reszelős hangján újból megszólalt.*
-Nos, azt kell mondanom, hogy nem a legkönnyebb munkáim közé fog tartozni a dolog....de......képes vagyok arra, hogy megjavítsam ezt a remek könyvet. Kérem, várjon itt. Mindjárt visszajövök....
*Azzal az öreg elcsoszogott egy szomszéd helyiségbe, ahol valamit keresgélt. Legalábbis Zothar így vélte, mert kotoncolást hallott. ~Legalább meg tudja csinálni! Remélem,nem kér túl sokat, különben nekem végem van!~ Nyelt egy nagyot, s várta, hogy az öreg visszatérjen és megjavítsa a könyvet.*

*Nem is kellett sokáig várnia. Az öreg hamar visszaért, pár kis üvegcsével a kezében, amikben valamiféle porok voltak. ~Mik lehetnek azok?~ Kérdezte magában a férfi. És ekkor ismételten, mintha csak a mágus gondolatait hallotta volna, megszólalt az öreg.*
-Ezek különleges varázsszerek. Nem volt könnyű beszereznem őket. De megvannak, ez a lényeg. Viszont eddig sosem kellett őket használjam. De most végre igen....Már nagyon vártam, hogy használhassam őket. Tudod, fiam, ilyenekkel nagy ritkán találkozik csak az ember.
*Közben már öntögette is a porokat össze vissza. Zothar csak nézte, nem szólt semmit sem. Körülbelül úgy festhetett, mint egy hatéves, aki apját figyeli munka közben. Csendben volt és esze ágában sem volt közbeszólni vagy ilyesmi. Csak nézte az öreget, s várt. ~Mikor fog vajon elkészülni? És hogyan csinálja?~ Kérdezte magától Zothar. Erre hamar megkapta a választ. Miután az öreg végzett a porok keverésével, Zothar láthatta, ahogyan ráönti azokat a nyitott könyvre. ~Mikor nyitotta ki? Erre nem is emlékszem...~ Azzal tovább figyelt. Az öreg valami igézetet mormolhatott éppen. Szemeit lehunyta, szája gyorsan mozgott, de érthető szót nem hallott tőle még a légy sem. Aztán hirtelen nagy fényesség és füst szállt fel. Zothar kezeivel legyezgette el a füstöt. Az öreg is így tett. Mikor a füst végleg elült, az öreg felemelte a varázskönyvet, s így szólt.*
-Nocsak, fiam! Azt hiszem, sikerült teljesen megjavítanom a könyvedet! Remélem, hogy mindent jól csináltam és nem fog szétesni egy-két nap múlva!
*Zothar ijedt, s egyben értelmetlen arckifejezése láttán elmosolyodott, majd így szólt.*
-Ne aggódjon, fiam! Csak vicceltem! Nincsen semmi gond a varázskönyvvel. Újra a régi. Parancsoljon!
*Azzal átadta Zothar-nak a könyvet. A mágus megkönnyebbülve vette kézbe, s még el is mosolyodott.*

*Megvizsgálta, hogy minden rendben van-e. És valóban! A könyv teljesen ép volt és pontosan úgy nézett ki, mint a kis baleset előtt. Zothar nagyon boldog volt. Annyira, hogy majdnem kisétált fizetés nélkül. El is pirult egy kicist, majd megköszörülte a torkát és így szólt.*
-Uram....kérem, mennyivel tartozom önnek?
-Nem tartozol semmivel sem, fiam! Hosszú idők óta te vagy az első, aki ilyen türelmesen meg tudta várni, míg elvégzem a munkámat. Maga ezzel fizetett nekem. És mellesleg tudom, hogy ez a könyv mennyire régi. Szívesen javítok meg régi könyveket. Tehát vegyük úgy, hogy maga szívességet tett nekem.
*Zothar csak a fejét rázta, s előhúzott két ezüsttallért a zsebéből. Odatette az öreg pultjára, majd így szólt.*
-Köszönök szépen mindent, uram! Talán máskor is ellátogatok magához! Persze nem javítanivaló könyvvel! Viszlát!
*Az öreg csak mosolygott, majd intett egyet, majd Zothar kilépett az ajtón. ~Nos, ezzel is megválnánk! Irány hazafelé!~ Mondta, majd boldogan, mosolyogva elindult hazafelé. Most már legalább nem nézték az emberek részegnek...csupán egy őrültnek, aki állandóan vigyorog.*

//1. feladat vége//

//Első szint, 1. részfeladata elfogadva!
Flow úrnő //

*S lám a tegnapi beszélgetés Orin nagyúrral megtette hatását. Az egész éjszakát éberen töltötte, nyugtalanító gondolatai nem hagyták nyugovóra térni. Így amint a nap első sugarai megjelentek a hegycsúcsok között, útnak indult Evolyran városába. Bár nem ezt beszélték meg a nagyúrral s maradása nem biztos hogy végleges, szándékában állt egy két napot eltölteni az erős falakkal körülvett városban, hogy kezdetét vegye az információgyűjtésnek.
A nap már réges rég lekúszott a horizont mögött mire megérkezett a kapuhoz s beléptette lovát a városba. Leszállt róla, mozgása még nehézkes volt s bicegős, de kellő "szerrel" fel volt pakolva, mik enyhítik fájdalmát ha előbukkanak. Lassú léptekkel szelte az utcákat, jó volt újra a falak s apró házak között járni, olykor odabiccentett egy ismerős lakosnak majd haladt tovább, egészen egy út menti padig, hol lepihent s onnan figyelte az éjszakai mozgolódást.*

*Eléggé esteledett. Casve azt sem tudta, mért van itt ilyenkor.*
~Látnom kell a várost, milyen éjszaka. Még sosem láttam esti időben.~
*Hatalmas kíváncsi szemeivel lesett meg mindent. Egyszer volt itt. Akkor is Hiswával jött ide, meghívta vacsorára. Na de akkor találkozott Aldoval, akivel elég különös élménye volt.*
~Levakarhatatlan egy ember volt, az biztos.~
*Nézte a lakosokat, és mindent megnézett, amit még nem látott. De egyszercsak meglátott egy magányosan üldögélő nőt. Ugyebár Casve célja megismernki minél több ittélőt és hát meg is ajnálta a nőt, így hát döntött és odamerészkedett hozzá.*
-Szia!- *Köszönt vidám, gyermeki hanggal és mosollyal.* -A nevem Casve, és a tiéd? Úh, olyan szép ez a hely így sötétben is. Friss a levegő, forgalmas az élet. Áh, nagyon élvezem. Te is élvezed? Egyébként, mért ücsörögsz így egymagadban?-
*Jellemzően letámadta újdonsült ismerősét mindenféle kérdéssel, de most legalább nem azt kérdezte, hogy mi a kedvenc gyümölcse. Talán csak azért, mert nem erdőben voltak. Casve kíváncsian és kedvesen néz a nő szemeibe.*

*Mélyen a gondolataiba temetkezett, miközben látszólag az éjszakai életet vizslatta, ám ez nem volt így. Eléggé nyomasztotta a Birodalom dolga, mit tegnap hallott, így szinte mint egy lakos ücsörgött ott a padon, nem mint egy úrnő s bámészkodott. De agyában közben tervek és lépések gyülemlettek, így talán még többet is megtudhat, hisz mint mondani szokás a falnak is füle van. S itt Evolyranban ez nagyon is jogos...volt már rá példa....
Gondolataiból egy vidám hang ébresztette fel, kellő képpen meg is lepődött rajta s lassan a lány felé fordult. Fiatal emberlányka volt ezt jól látta és cserfes is annyi szent, hisz dőlt belőle a szó. Lágyan elmosolyodott.*
- Szép estét kedvesem!-*biccentett felé, megpróbált nem oly feszes lenni, de ez nehézkesen ment neki.*
- Ó igen, gyönyörű a város az esti fényben. Nappal is és éjszakai megvan a szépsége....ezért is szeretek itt élni.-*kacsintott a lányra, majd lassan hátradőlt a pad támlájának, közben le nem vette a szemét róla.*
- Csupán megpihentem egy pillanatra de lenyűgözött a látvány...-*füllentette bár nem volt szokása, nem akarta megrémíszteni a lány a gondolatvilágával s talán nem is tud smemit a Birodalmat veszélyeztető dragosokról.*
- Oh majdnem elfelejtettem bemutatkozni...Dyora vagyok.

*Figyelmesen hallgatta Dyora válaszát, majd vidáman folytatta a beszélgetést.*
-Örülök, hogy megismerhetlek. Tudod, én magamnak most olyan feladatot adtam, hogy ismerkedjek meg minél több itt lakóval. Aztán megláttam, hogy itt ülsz szomorkodva, és nem bírtam ki, hogy ne jöjjek ide. Úgyhogy, inkább felvidámítalak. Lenne is egy kérdésem. Te merre fele laksz? Én a Tolmen erdőben lakok, bár Hiswáék egy kis időre magukhoz fogadtak. Ismered Hiswát és a férjét? Ja, és a gyerkőcök egyszerűen imádni valóak. Mytrisaék megengedték, hogy én vigyázzak rájuk, amikor mindkettőjüknek dolga van. Annyira örülök neki.-
*Na már megint alig tudja befogni a száját, de remélte, talán sikerül felvidámítania a nőt. Nagyon érdekelte, mi lehet a baja, de még nem látta megfelelőnek az időt, hogy rákérdezzen. Hiswa is elmondta neki, hogy van egy nagy problémája. Valamit el kell mondania a férjének, amitől nagyon is fél.*
~Vajon elmondta már neki?~

- részemről a szerencse.-*mosolygott a lánykára, ki valóban oly cserfes és beszédes volt mint első benyomásra de őt ezt egy cseppet sem zavarta. Ahogy hallotta célját, kellemes, lágy hangon felkacagott.*
- Na látod azt jól teszed. Nem árt az ismerettség, sőt a befolyás sem. Ki tudja mikor alakul úgy hogy szükséges lesz egy harmadik kézre.-*ismét rákacsintott, ez egy javalat volt ha akarja megfogadja ha akarja elmegy mellette.*
- Mivel foglalkozol? Oly fitatalnak tűnsz....-*mustrálta meg még jobban a lányt, persze vigyázott arra hogy pillantása ne legyen kellemetlen, mégis arra tippelt hogy nemrég esett le a héj a fenekéről s friss felnőttként próbál helyt állni.*
- Persze, ismerem őket...a három hajó egyikkével érkeztek nem is olyan rég.-*felelte csak úgy mellékesen.*
- Bár a gyermekeket még nem láttam, hallottam hogy bővült a család méghozzá ikrekkel. Nagyon szerencsésnek mondhatod magad hogy náluk laksz és rádbízzák a bébiket. Kedves család...-*annyira közelről nem ismerte őket, de sok jót hallott már felőlük.*
- Én itt lakom a Belhan tenger partján, honnan meseszép a kilátás....pont a naplemetéknek s napkeltéknek lett kitalálva az a hely.-*sóhajtott s beletúrt hajába. Derekán a kardot megmozgatta hogy kényelmesebb legyen bár nem lett sokkal jobb tőle.*

*Csak úgy itta a nő szavait, majd igyekezett kielégítő választ adni a feltett kérdésre. Bár előtte muszály volt elgondolkoznia.*
~Hogy mivel? Az égvilágon semmivel. Lógatom a lábam és játszok a szarvasommal. Meg játszanék az őzemmel is, ha az a csúnya fekete-szarvas nem ölte volna meg a vírusával. De mostanában...~
-Ó, hogy mit csinálok? Az erdőben tanulmányozom a növényeket, játszok az állatokkal, ha megsérülnek, segítek rajtuk és élelmet gyűjtök. Bár az utóbbi időben felgyorsultak körülöttem az események. Ugye vigyázok az ikrekre, ismerkedek, és ez sok időt vesz igénybe. De egyáltalán nem bánom. Sőt élvezem.-
*Egy kis csönd következett.*
-Szabad melléd ülnöm?- *Majd ő is leült a padra és úgy folytatta a beszélgetést. Nem szokott társaságban sokat gondolkodni, így a csönd mindig ritka ott, ahol ő megjelenik. Vagy ha gondolkodik, általában akkor, amikor mások beszélnek, de közben figyel a másikra is.*
-És te mivel foglalkozol? Látom van kardod. Harcos vagy? Nekem csak egy tőröm van a csizmámban, az is csak arra jó, hogy az éhségemet csillapítsam egy kis vadászattal.- *Majd Dyorára mosolyog, de aztán elkomorodik.* -Bár vadászni nagyon nem szeretek. Nem szeretem bántani az állatokat.-

//FAGY(már megint Sad

)//

Tárgy: Re: 01. Evolyran városa Szomb. Aug. 01 2009, 14:20

*Casve készülődik az egyhetes pihenőjére. Hihetetlen szerencséje volt megint. Egy hatalmas bukszát talált az erdőben. Így betud vásárolni a piacon, és a hajóútra is lesz pénze. Igen, most már biztos benne, hogy Norlän szigetére fog menni. Sok jót hallott róla. Békés, csendes hely. És ne szólnak feleslegesen senkihez sem. Hát igen. Casvénak szüksége van egy kis pihenőre. Főleg az utóbbi napokban sokkoló események történtek vele. Muszáj kipihennie és feldolgoznia ezeket. Na jó. A piacot járja. Vett húst, kenyeret... tápláló ételeket, mert gyümölcsöt bárhol talál. Biztos a szigeten is lesz. Elment a fegyverboltba is. Volt ott egy gyönyörű tőr. Igaz volt neki már egy, bár az inkább bicska ehhez képest. Muszáj volt megvennie. Nem mintha értene a harchoz, de bármikor jól jöhet. Ráadásul a 11 éves pengéje kicsit már rozsdás és kopott volt. Szóval most éppen a fegyverboltban tesz-vesz.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran városa Szomb. Aug. 01 2009, 14:40

~Amig nem tudom használni az erőmet addig jó lesz az íj.
*Igy hát Melinda be men egy fegyverboltba.Amig nézegette észre vett valakit.*
-Szia Casve de jó hogy te is itt vagy.Te milyen fegyvert veszel?Én Íjat veszek,mert hát míg nem tudom használni az erőmet addig megfelel.*Melinda már nagyon szeretette volna használni az erejét.*
-Nézd itt van a kis nyuszikám is.

Tárgy: Evolyran városa Szomb. Aug. 01 2009, 14:54

*Lucio a várost járja, hogy megvegye magának a kellő dolgokat. Járja a piacot, majd egy fegyverboltba kötött ki. Két alakot pillant meg, az egyik egy kislány a másik egy fiatal nő. *
~ Mi ez a tolongás itt?! Ingyen jegyeket osztogatnak egy előadásra?!~
- Sziasztok! -köszön a maga módján az ott tartózkodóknak.
*Az árusnak oda nyújt egy listát, amire előre leírta a kellő fegyvereket. Majd a kufár két darab kétélű tőrt és egy nehéz egykezes kardot nyújt át neki. A két tőrt a vádlíjára erősített hüvelybe helyezi, a kardot az oldalán levő dugja. Közben alaposan szemügyre veszi az itt téblábolókat, majd úgy tesz mintha nézelődne, hátha talál valami érdekeset.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran városa Szomb. Aug. 01 2009, 15:01

*Már mg is kapta a gyönyörű vörös markolatú tőrt. Azt a csizmája szárába dugta. De egy ismerős hang felállásra késztette.*
-Melinda! Hát te? Szia! Örülök, hogy látlak!- *Mosolyog az ismerős kislányra.*
-Egy szép tőrt vettem. A régi már eléggé tönkrement. Az íj szerintem jól áll majd a kezedben.- *Majd a lányhoz hajol és a fülébe súg valamit.*
-Nem mond hangosan bárkinek, hogy még nem tudod az erdődet használni. Jobb ha azt hiszik, jól bírsz a varázslattal.- *Adja le jó tanácsát a leányzónak.*
-A nyuszid nagyon aranyos.- *Majd egy elég helyes férfi köszön rájuk.*
-Üdv!- *Köszön vissza Casve kicsit csodálkozón. De már nem is a férfira figyelt, hanem újra Melindára nézett.*
-Tudod én egy hétre pihenőre megyek. A szigetre megyek. Még sosem jártam szigeten, szóval nagyon várom!- *Mondja izgatottan és vidáman a nő.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran városa Szomb. Aug. 01 2009, 15:13

-Casve de hát ez az igazság az erőmről szólva.*Melinda vissza súgta Casvének mert azért érzett valami igazságot.*
- Casve ki az a fiu?Te ismered?*Ezt továbbra is suttogta*
-Szia miért veszel ilyen sok fegyvert?*A lány ránézett a fiura aki köszönt nekik

Tárgy: Evolyran városa Szomb. Aug. 01 2009, 15:26

*Lucio erre nem számított. A kislány egy elég kényes kérdést tett fel neki.*
~Na most mit mondjak neki?~
- A fegyverek számomra önvédelemre kellenek, és jobb ha több van, mint ha nem lenne. -mondja nyugodtan a kislánynak.
*Igyekezik eltakarni rémületét eme kérdés miatt. Majd a lány kis nyuszijára szegeződik tekintete.*
- Nagyon aranyos a nyuszid, az öcsémnek is volt egy. -mondja kedvesen a lánynak.
*Kezével a nyúl felé nyúl, majd megsímogatja a kobakját. Az idősebb lányhoz fordul.*
- Ne haragudj nem akartam hallgatózni, de úgy halottam a szigetre mész. Azt szeretném kérdezni, hogy nem-e tarthatnék veled? Fontos üzleti ügyem van ott az egyik ismerősömnél. A nevem Lucio! Benned kit tisztelhetek meg? -hangja immáron határozottá vált.

Tárgy: Re: 01. Evolyran városa Szomb. Aug. 01 2009, 15:39

~Ez az igazság? Hát persze... de attól még ha senki nem kérdezte, akkor nem kell elmondani.~
*De most elgondolkozott. Igen, az igazságérzet. Mikor Ayshát bújtatta, akkor is hazudnia kellett a másik tündérnek, és akkor nagy lelkiismeret furdalása volt. De az már régen volt. Csak pár hete, de azóta annyi minden történt vele, hogy már maga Casve megváltozott. Már nem volt olyan naiv. Sok mindenben a rosszat kereste és nem a jót. Megváltozott az élete. De gondolataiból kizökkentette a kislány. Megvette az íját, de a nyuszija kiszökött.*
-Jaj nyuszi várj!-* Melinda kifizette az íjat, majd a nyuszi után iramodott.*
-Sziasztok! Most mennem kell!- *Köszönt el futva. Casve csak csendben figyelte az eseményeket.
-Szia!- *Köszönt el normál hangerővel, amikor a lány már rég elhagyta a terepet. De a férfi odafordul hozzá. Casve rátekint.*
-Casve vagyok!- *Majd elmosolyodik.* -Nyugodtan jöhet velem. De több napos útról van szó. Engem mindenről tájékoztattak. Először a Belhan tengerhez kell mennünk. Az is több napi járóföldre van innen. Bár lóval csak két nap.- *De most a földet bámulta.* -Csak hogy nekem nincs lovam.-

//még egy hsz Lucio-tól, majd a Belhan-tenger jön.//

Tárgy: Re: 01. Evolyran városa Szomb. Aug. 01 2009, 15:46

*Ahogy a nyúl kiszaladt a kislány fizetett és utánna rohant.*
~Furcsa egy kislány, annyi szent.~
*Casvét hallgatva töpreng egy picit.*
- Nekem van lovam elviszlek, ha gondolod. -teszi fel az ajánlatot.
* A lány beleegyezik, majd útnak is indulnak a Belhan tengerhez.*

//2 nappal később//

Tárgy: Evolyran városa Vas. Aug. 02 2009, 12:44

~Kellett nekem ez? Miért éppen ma tettek be őrjáratozni. Semmi kedvem nem volt hozzá. Olyan fáradt vagyok, hogy leragadnak a szemeim. Már csak egy órát kell kibírnom és mehetek. Csak ez a gondolat tart ébren. Választottam volna inkább a lopást. Azt jóval könnyebb csinálni, mint itt kémlelni a terepet.~
*Jár-kel az utcákon és csendben figyeli az eseményeket. Különösebb dolog nem történt, csak néhány gyanús alak haladt el előtte.*
~Hiába gyanúsak számomra, nem köpök bele a levesükbe. Nem hiányzik még néhány rajongó.~
*Telik-múlik az idő, és már indul is haza felé, mivel vége az őrjáratnak. Kardja az oldalán levő hüvelyben halkan zörög. Léptei vízhangzanak a szűk utcákon, Halad végig az utcákon és egy szűk sikátorba köt ki, amire észbe kap, hogy nem is a helyes utat követi.*
~Remek, már csak ez hiányzott! Na és most merre? Jobb, ha elindulok vissza felé, hátha megtalálom a helyes utat.~

Tárgy: Evolyran városa Vas. Aug. 02 2009, 12:45

*Elindul vissza fele, de inkább csak kóvályog az utcákon, mint sem tudja, hogy hova megy. Járja az utcákat, de egyre inkább bele bonyolódik a dolgokba.*
~Hát ilyen nincs! A romlott tejit!~
*Megy egy széles utcán, ahol egy ivó áll és kint pár férfi. Az ivóból fény és dorbézolás zaja hallatszik ki. Lucio megáll az egyik idős kopaszodó férfi előtt.*
-Jó estét! Segítenél nekem? A kaszárnyát keresem! –mondja illendően.
*A férfi megvakarja a fejét, persze ahol még van egy kis haj, és válaszol az imént feltett kérdésre.*
- Na figyeljél! Figyelsz? Figyeljél! –ezzel próbált egy kis időt szerezni, hogy összeszedje gondolatait. Menj végig ezen az utcán az első sarokig, majd fordulj jobbra, menj át a híd alatt. Eljutsz egy háromágú elágazáshoz, ott ismét jobbra fordulsz, és onnan egyenesen eljutsz a kaszárnyához.

Tárgy: Evolyran városa Vas. Aug. 02 2009, 12:46

- Köszönöm szépen a felvilágosítást! További jó estét kívánok! –mondja természetes hangnemben.
*Lucio neki vág a sötétségnek. Eljut az első sarokig, ahol jobbra fordul és a hídnál meglátja a gyanús alakokat. Egy férfit vesznek körbe és ütik.*
~Miért pont én, miért mindig én?~
* A négy alak mögé lopódzik, akik mit sem sejtve már rugdossák a férfit, mert a sok ütéstől a földre terült. Előrántja kardját, amit rúnák borítanak. Hátulról elkapta az egyik csuklyás alakot és a torkához szegezte a kardját. Mindenki meghőkölt, majd mindannyian egy tőrt rántottak elő.*
- Tegyétek el a fegyvert vagy megölöm! -mordul rá a banditákra.
* A kezében levő fickó bólintott, hogy tegyék azt amit mond. Eltették a fegyverüket és hátráltak. Lucio odalökte, a férfit, majd rájuk kiálltott.*
- Takarodjatok el innen vagy meghaltok!
* Ránéztek arra a férfira, akit az előbbiekben Lucio elkapott, majd pár szó hagyta csak el a száját.*
- Tünés innen!
*Gyorsan felszívódtak a banditák. A földön heverő férfi félkába volt, de Lucio ügyet sem vetett rá, hanem ott hagyta.

Tárgy: Evolyran városa Vas. Aug. 02 2009, 12:46

*Tovább folytatja útját, de azon tanakodik, hogy merre menjen. Elért az elágazáshoz, de már elfelejtette azt, amit az öreg mondott.
~ Na innen merre tovább? ~
*Nem volt mit tenni, vissza ment a hídhoz, hogy megkérdezze a földön heverő férfit. A férfi elaludt az az öt perc alatt, amíg ő távol volt. Nem érdekelte, párszor arcon csapkodta, hogy megpróbálja felébreszteni. A férfi hamar felkapta a fejét.*
- Merre kell mennem a kaszárnyához? -kérdezi nyugodtan.
*A férfi nem igazán volt képbe így eltelt pár perc a válaszig.*
- Itt az elágazásnál jobbra kell menni és köszönöm.
- Kelj fel és menj haza!
*Majd Lucio csendben távozik.*

Tárgy: Evolyran városa Vas. Aug. 02 2009, 12:47

~Elég eseményteljes egy nap ez a mai. Őrnek állok, banditák támadnak egy emberre. Ha most nem érek a kaszárnyhoz, akkor akár alszok az utcán.~
*Az elágazásnál Lucio jobbra fordul, majd háta nézeget, nehogy a banditák véletlenül bátorságot kaptak a bosszúra. Folytatja útját egyenesen és meglátja a kaszárnyát.
~ Na végre. Azt hittem már sosem érek vissza.~
*Bemegy, hogy jelentkezhessen a kapitánynál.*
- Lucio Rashan jelentkezik! –mondja határozottan.
- Történt valami oda kint?
- Semmi különös!
*Ahogy bejelentkezett, már az ágynak is vetette magát.*
~Végre a kellemes, puha ágy.~
*Nem kellett sok már húzta is a lóbőrt.

//Szintlépő feladat elfogadva!
Orin nagyúr//

» 01. Evolyran kapuja
» Tudnivalók Evolyran történelméről
» Caldurt - az elfek városa