01. Evolyran városa

*Mosolyogva lépkedett Evolyran városának utcáin. A tegnapi nap igen lefárasztotta magát a két kis rosszcsonttal, így most muszáj volt egy kicsit kikapcsolódnia. Ezért jött ide. Lován ülve lassan ügetett a nagy tömegben, s közben a különböző méretű és alakú házakat kémlelte. Miután ezeket megunta, rátévedt tekintete a férfiak arcára is. Voltak jóképűek, ez kétségtelen, de Mylene-nek mindről csak Myrthar jutott az eszébe. ~Egyikkel sem tudnék úgy összemelegedni.....pedig lehetséges, hogy Myrt már halott.....és talán új szerelem után kellene nézzek...~ Elmélkedett, miközben a jóképűbbnél jóképűbb férfiakat fedezte fel. Végül leszállt lováról, mert már nem tudott haladni, akkora tömeg volt. Így egy kicsit egyszerűbb volt, de nem volt könnyű. Egyszer még véletlenül neki is ment egy pasinak, akit így majdnem fellökött. De rögtön bocsánatot kért, s meggyőződött arról, hoyg nem csinált-e semmi bajt. ~Jaj, ez az én formám! Mostanában csak szerencsétlenkedni tudok....~ Lassan elérkezett a főtérre, ahol egy kicsit szellősebb volt a hely, így lovát egy nagyobb üres helyre vezette, majd kikötötte egy korláthoz. Ő maga pedig nekitámaszkodott annak, s úgy nézte az embereket.*

*Formenyának eszébe sem jutott szétnézni ahogy lelépett a szőrmekereskedő házának lépcsőjéről. Ennek az lett a következménye, hogy egy tőle valamivel magasabb nő neki ment. A mágus meglepve pislogott rá. Hirtelen azt se tudta, hogyan kapjon a kezéből kieső dolgok után. Elsőként botja csúszott ki kezéből, de azt sikeresen elkapta pillanatokon belül, de a kezében lévő bőrzacskó landolt a földön. Formenya kissé morgolódva hajolt le érte.*
- Látni is kéne... nem csak nézni!
*De az illető rá se hederítve sétált el onnan. Így a boszorkány övére erősítette erszényét, és megindult a szemben lévő korláthoz, ahol barna kancáját hagyta.*
- Helló! Nagyon elmélyültél valamiben... *ezt a korlátnak támaszkodó myrte lánynak mondta, aki láthatóan annyira elgondolkodott, hogy észre sem vette a mellé érkező nőt* - Szerintem jobban járnál, ha még egyszer megnéznéd, hogyan kötötted ki a lovadat... szerintem perceken belül hűlt helye lesz.
*Egy mosolyt engedett a lány felé, és fejével annak lova felé intett.*

*Egészen elmerült gondolataiban, s szinte észre sem vette a felé közeledő alakot. Megrezzenve vette észre a mellette állót. ~Jaj, annyira elgondolkoztam, hogy észre sem vettem....Ez a mai nap nem a legjobb.~ Jegyezte meg magában, majd végigmérte a vele szemben állót. Hasonló testalkatú volt, mint ő, de valahogy mégis különböztek. Myl morgolódva nézett csak maga elé a megjegyzést hallva.*
-Arduinna nem hagy csak úgy itt engem....
*Nem szerette, ha kritizálják. És a mostani időszakában pedig még jobban ingerlékeny volt, így nem csoda, hogy nem is köszönt rá a nőre. Persze erre rádöbbenve Myl elnézően a másikra tekintett.*
-Bocsáss meg! Csak elég szétszórt vagyok mostanában...Mylene Hythamorys.
*Nyújotta a kezét halvány mosollyal az arcán. Annak ellenére, hogy a nő először nem volt neki szimpatikus, most egészen rokonszenvessé vált egyik percről a másikra.*
-Hogyhogy egyedül? Ilyen szép npk nem szoktak csak úgy egyedül mászkálni Evolyran városában!
*Kacsintott a másikra, majd elrugaszkodva a korláttól, eloldozta Arduinnát, majd visszafordulva a másikhoz így szólt.*
-Én továbbállok....kezd még nagyobb lenni itt a tömeg. Nem tartasz velem? Legalább egyikőnk se unatkpzik. Feltéve, ha nincsen dolgod....
*Kacsintott, majd megsimogatta Arduinnát és a másik nőre mosolygott.*

*Érdeklődve mérte végig a nőt, majd hezitálás nélkül elfogadta a felkínált kezet.*
- Formenya Hyalma... És azért mászkálok egyedül, mert akadnak akik jobban félnek a fajtámtól, mint a haramiáktól. Mágus vagyok, és a mágusokat nem szokták kísérgetni.
*Elnéző mosolyát villantotta a lányra.*
- Egyébként már végeztem azzal, amiért idejöttem, így szívesen tartok veled egy kis sétára.
*Eloldozta lovát, és várakozón tekintett a lányra.*
- Na akkor hová lesz a séta Mylene Hythamorys?

*Megmosolyogta Formenya szellemes szólását a kísérgetést illetően, majd örömmel vette tudomásul, hogy a lány "szabad" és, hogy szívesen sétálna vele. ~Öregem...komolyan mondom, hogy úgy örülök ennek, mint egy pasi! De azért nem kell ám rosszra gondolni...~ Mondta magának, s közben jót nevetett a viccelődésén. Aztán megvárta, míg a máguslány eloldozza a lovát, majd így szólt.*
-Nos, először is kérlek, csak szólíts egyszerűen Mylene-nek...Formenya.
*Kacsintott ismét, majd mutatóujját gondolkon szája elég tapasztva pár pillanatig hallgatott, amjd így szólt.*
-Nos, mivel úticélom nincs, ezért bolyongjunk egy kicsit itt, a városban. Eltévedni talán nem fogunk! Bár ki tudja, hova el nem találunk...milyen piszkos helyekre.....Csak viccelek ám!
*Mondta nevetve, azzal elindult Arduinnát vezetve s immárom még nagyobb mosollyal sétált, mint előtte. Szimpatikus volt neki Formenya. Ki tudja, talán egy új barátnőre tesz szert a mai napon!*

*Lassan, s néha kissé akadályozva haladtak az enyhén túlzsúfolt utcán. Igaz, ez itt megszokott volt. Éppen ezért a mágust nem is igazán foglalkoztatta a dolog. Biztos lépésekkel közlekedett az időnként eléjük futkosó gyerekhadak között.*
- Ha jól gondolom, te myrte vagy. Így van? *vetett egy érdeklődő pillantást felé* - Ott voltam az öbölben, amikor érkeztetek az álomfalvaiakkal. Meg kell hagyni, alaposan felborzolta a kedélyeket az a három hajó... különben én kifejezetten örültem nektek, mert már kezdtem halálosan elunni magam ezen a földön.
*Megállt, és fülénél fogva elcsípte az egyik gyerkőcöt, aki már túlzásba vitte a futkorászást, és túl közel bugriskodott.*
- Ejnye te! Anyád kisírja a szemeit, ha eltapostatod magad a lovakkal!
*Aztán elengedte a sipítozó fiúcskát, aki el is illant a közelükből.*
- Gyerekek... Néha kiborítóak tudnak lenni... *közben újra a lányra nézett* - Van gyereked? Vagy férjnél vagy már egyáltalán? Csak mert felénk a hozzád hasonló szép lányok hamar elkelnek ám.

*A tömeg őt annál inkább zavarta, mint Formenyát. De egy idő után hozzá lehet szokni...csak ez az idő még nem telt el nála. De mindenesetre azért kellemes volt kicsit sétálni. És a lány érdeklődése is különös volt Mylene számára. Már régen találkozott olyannal, akivel egyáltalán ilyenekről kellett beszélnie. Már rég ismert meg új arcokat...de most végre megint. És ez jó érzéssel töltötte el. Mosolyogva válaszolt a kérdésre.*
-Ami azt illeti, eltaláltad. Myrte vagyok. És örömmel tölt el, hogy ily szívélyesenb fogadott minket Evolyran összes népe!
*Mosolyogva gondolt vissza megérkezésük napjára. Nagyon boldog volt akkor. Persze Myrt akkor is a fejében járt, de valahogy másmilyen volt, mint most. Aztán az eléjük szaladó kisfúcskára mosolygott. Aranyos volt, de annál rosszabb. Ha ők...vagyis Formenya nem figyel eléggé, a lovaik agyontapossák szegény szerencsétlent. Aztán Formenya kérdezett, s Mylene pedig ismét kissé rosszul érezte magát. Hiszenmegint a férfiak jöttek szóba...hát hogyisne! Mi más járhatna a nők fejében! Nagy levegőt véve kezdett bele.*
-Nos, ez hosszú történet....legyen elég annyi, hogy nincs senkim ilyen értelemben...az egyetlen, akit szerettem, egyszerűen eltűnt az életemből....nem tudom, mi történt vele...talán halott. De reménykedek, hogy él!
*Azzal kicsit szorosabbra főgta a kantárt, majd tovább ballagott a futkosó gyerekek és a szemből jövő felnőttáradat közepette.*

*Csupán felvillanó szemei árulkodhattak csodálkozásáról.*
~Furcsa... talán abban a sokat emlegetett háborúban veszítették szem elől egymást a szerelmével. Minő szerencse, hogy velem ilyen nem fordulhat elő... egy jó darabig. Mert résen vagyok ám...~
- Sajnálom, hogy elszakadtatok egymástól. De ki tudja? Talán egyszer felbukkan az életedben az a férfi...
*Lovát most másik irányba kezdte vezetni, hogy kiérjenek a nagy forgatagból. Néhány perccel később már egy parkosított területen ballagtak.*
- És hogy haladtok az építkezéssel? Ne lepődj meg... *magyarázkodott gyorsan a lány* - Itt semmi nem marad ám titokban. Bár, nem emlékszem, hogy titokban álltatok volna neki. Egyébként Evolyran szerte terjedt városotok gyors épülésének híre.

*Mosolyogva bólogatott, majd így szólt.*
-Hidd el, én is ebben reménykedek!
*Azzal követte Formenyát a parkosított rész felé, ahol már érezhetően köünnyebb volt közéekedni és nem is voltak gyerekek, akik eléjük futkostak volna, hogy Arduinna é a mágusnő lova eltapossa őket. Tehát mondhatjuk, hogy kellemesen sétáltak lovaikat vezetve, miközben Formenya szerencsére áttért egy kellemesebb témára, így Myl fellélegezhetett. Mosolyogva állította meg a lovát, majd így válaszolt.*
-Ugye nem mondod komolyan? Hát hogy milyen híres lett mindjárt a Myrték népe! Ezt azért nem gondoltam volna...de persze örülök! Amúgy szerintem egy hónapon belül elkészül. Remélhetőleg...most egy kicsit elnyúltak a munkálatok. De majd talán, ha jobban leszek egy kicsit,akkor én is besegítek. Tudod, ez a stressz, amit nap mint nap átélek a szerelmem iránt érzett hiányom miatt és a többi gond...ez kissé felemészti az erőmet és nem nagyon tudok most illuzionálni. Persze folyamatosan épülök és próbálkozok. Most már kezd visszatérni régi erőm!
*Mondta mosolyogva, majd felemelte kezét, s erősen koncentrált. Hamarosan egy "mini Formenya" táncolt a myrte tenyerén szórakoztatva mindkettőjüket. Aztán Myl hirtelen el is tüntette az illúziót, s így szólt.*
-Ne haragudj, hogy megkérdezem, de véletlenül nem lenne kedved egyszer elvinni hozzátok...a mágusok földjére. Feltéve, ha ott élsz. Mert egyedül nem akaródzik elmennem. És most még a bátyám sem ér rá annyira....
*Kacsintott. Igazi oka az volt ennek a meghívásnak, hogy jobban megismerkedjen Formenyával és összebarátkozzon vele még jobban.*

*Csalafinta mosoly jelent meg kedves arcán a kérdés hallatán.*
- Utazni támadt kedved Mylene? Ha csak ez kell... De legnagyobb sajnálatomra nem élek a mágusok földjén, és még csak nem is készülök oda a közeljövőben.
*Néhány pillanatig tartó hatásszünet után ravaszkás pillantással figyelte meg a lány csalódottnak tűnő arcát.*
- De!... Ha volna kedved velem tartani Orod Ingorba, akkor örömmel fogadnálak társamul az útra. Két nap múlva indulok oda... pirkadatkor. Gondold át a dolgot, és ha velem tartanál, akkor a város déli oldalát határoló erdőségnél találkozunk.

*Nemértette először a másik mosolygását. Hiszen nem valami jó hírt közölt. Mylene elgé csalódott képet is vágott. Aztán meghallotta Formenya bizalomgerjesztő hangját, amint egy nagyon jó kis utazásra invitálja Orod Ingorba. Mylene arca felderült és széles mosollyal válaszolt, mint egy kisgyerek.*
-Ez most komoly? Mert ha igen.....akkor szeretnék, szeretnk, szeretnék! Nem kell itt semmin sem gondolkodni. Addig még pihenek egy kicsit, majd bátyámtól és kis családjától elbúcsúzva elindulok ahhoz a bizonyos erdőhöz. És két nap múlva találkozhatunk is! Ígérem, hogy eljövök! Hihetsz a szavamnak! Nem szoktam hazudozásra használni!
*Ravaszan kacsintott egyet, majd tovább vezetve a lovakat eszébe ötlött egy fontos kérdés. Lassan Formenya felé fordult, majd kaján vigyorral így szólt*
-Mondd csak, drága mágusnőm! Mit kell hozzakmagammal az útra....az illúziótudományomon, némi elemózsián és vizen kívül? Mert ha van valami, azt most szeretném hallani!
*Mondta, azzal kíváncsian várta a választ. Ugyanis hallotta, hogy Orod Ingorban hótündék élnek, akik nem annyira barátságosak, mint többi tündetársaik...például a lombok.*

*Formenya titokzatos, és baljós mosolyát láttatta most.*
- Hogy mit hozzál? Fegyvert... fegyvert... és még fegyvert kedves Mylene.
*Közben megállt, és csöndesen nyeregbe szállt. Lováról nézett le aztán a myrtére.*
- Természetesen csak viccelek... De azért nem árt, ha nem fegyvertelenül indulsz el. Na persze az sem árt, ha felmálházod a lovadat némi nagyon meleg ruházattal, mert több napos bolyongás vár ránk Orod Ingor fagyos szirtjei között.
*Kissé lentebb hajolva intette közelebb magához a lányt.*
- Aztán minden eshetőségre légy ám készen... ugyanis sárkányok földjén át vezet majd utunk. És nem lenne valami felemelő élmény, ha desszertként végeznénk egy bestia gyomrában.
*Rákacsintott a lányra, aztán felszabadultan felnevetett.*
- Az isteneitek oltalmazzanak myrte lány!... És ne feledd! Két nap múlva a déli erdőnél!
*És még mindig kacagva elnyargalt onnan, magára hagyva az utána bámuló lányt.*

*Sejtette, hogy Formenya ugratja, és nevetett is rajta. Aztán helyeslően bólintott.*
-Rendben. Van pár használható fegyverem. De mindenekelőtt az illúzióm a fő fegyverem, tudod! A lovamért meg ne aggódj! Kibír szinte mindent...de azért adok rá valamit.
*Kacsintott egyet, majd a sárkányok hallatán még jobban elvigyorodott.*
-Nos, így lesz izgalmas! Tudod, én nagyon szeretek veszélyes dolgokat csinálni, veszélyes helyeken. Szóval most már biztosan veled tarrtok!
*Azzal épp mondott volna még pár szót Formenyának, de az elviharzott mellőle. Mylene boldogan nézett a mágusnő után. Lelkében újból feléledt a régi Mylene, aki mindig is kereste a bajt és szeretett csintalankodni. Úgy érezte, valami felkeltette a benne nyugvó "sárkányt". Egy pillanat alatt fel is ugrott Arduinna hátára. Még egyszer arrafelé tekintett, amerre a máguslány eltűnt, majd fejet hajtva elköszönt.*
-Két nap múlva a déli erdőnél! Viszlát, Formenya!
*Azzal megsarkazta lovát, s elindult otthona felé, a myrték földje felé, hogy "elkérhesse" magát bátyjától erre a kis "kiruccanásra".*

Vendég

*A nő fehér bőre megcsillan a holdfényben.Csak ők és a Hold.Végül is felnőttek, azt tesznek amit akarnak, még akkor is ha a helyes út általában korántsem olyan vonzó, mint a helytelen.De ez jelenleg nem nagyon érdekli a nőt, most csak a férfi érdekli, akit szeret.Bár az kicsit furcsa hogy épp egy tünde, tekintve hogy nincs oda a fajért, bár nincsenek előítéletei, Vulpeshel meg pláne nincsenek.Megcsókolja lágyan a nyakát és magához húzza..Most nem sokat járatja az agyát, pedig nem biztos hogy most épp itt kéne lennie..Annyi elintézni valója van, meg kell találnia Celebrielt, és valami információt ki kellene húzni belőle a gyilkossal kapcsolatban, na meg elmenni a mágusokhoz, aztán onnan meg az elfajzottak földjére.Nem kis vállalkozás, ráadásul ott meg kell ölnie szülei gyilkosát.Így már rég nem ebben a városban kéne lennie, hanem már legalább a mágusoknál, é már Celebrielt kellene keresnie.Ráadásul eléggé sok olyan lény földjén vezet az útja, amik hát elég veszélyesek, bár ezek miatt nem aggódik, mivel nem egy gyáva lány..Átkarolja a férfi nyakát és úgy csókolja, annyira vágyott már rá, hogy úgy érinthesse hogy ne kelljen magyarázkodnia miatta..*

*A tünde átkarolja Kellelát. Boldogságát nehéz lenne szavakba önteni, főleg, miután annyira bánatos volt, amikor elváltak Kellelától. Akkor még annyira bizonytalan volt a jövő, hogy mi lesz magával, Kellelával, mi történik majd az elfajzottak földjén.... De most csak ajelen számít, amit mindketten élveznek. Gondolni, sem gondolkodik most , pedig ez nem jellemző a tündére. Általában mindig kétszer is átgondol valamit, mielött cselekszik, de ez most kivétel. Ebben a pillanatban, minden csak ösztönből jön. Kezét finoman végigsimítja a nő testén, majd megcsókolja.*

Vendég

*Tudja hogy a férfi ösztönből cselekszik és ő is.Mit tehetne?Nem tud ellenállni és ami azt illeti nem is nagyon akar.Most az egyszer önző akar lenni, csak magukkal foglalkozni.Beletúr Vulpesh hajába és csak lágyan csókolja.Közben hallani az utcán lévők beszélgetését, és néha néha azt i hogy valaki elmegy a szoba előtt, vagy a bérlők vagy a fogadósok, nem tudni, és nem is fontos, hisz őket most senki sem zavarja.Csak vannak egymásnak.A sötét gondolatokat kiűzi fejéből és csakis szerelmére koncentrál.Csak rá.Az ágy kényelmes, és a partner is tökéletes.Minden túl jó, ami nem olyan jó, mert a tökéletesnek hamar vége lesz, de ez nem érhet véget.*

*A tünde élvezi a helyzetet, nem érdekli az, hogy sokan járkálnak előttük. Elkezdi az aktust. Finoman lassan, nem először csinálja ugyan, de nem mondhatja magát profinak.*

Vendég

*Tekintetével követte a férfi érintését, minden ízében megborzongott. Valahogy az éjszaka más volt, a kínzó vágy mellé a megnyugvás társult, hogy a férfi itt van és megérintheti, hogy ő itt van, és Vulpesht érintheti. Majd lassan köd fedte el az érzést, mindent beborítva, sarkallta a vágyat, felkorbácsolva érzéseit, már nem tudott lassú mozdulatokat tenni, kezei megremegtek volna...nem érezte maga alatt az egyenletlen puha ágyat , semmi sem maradt az égető csókokon kívül. Lehunyva szemét viszonozta a férfi ajkainak vad ostromát. A holdvilág végigsiklott a bőrükön.Kezével körbejárta a férfi felsőtestét, lágyan simítva, néhol finoman belemarva.Ajkai remegve csókolták a nyak ívét, karjával a világos tincsek közé túrt, majd már nem volt képes gondolkozni vagy pusztán erőt igénylő mozdulatot tenni.Egy szívdobbanásnyi idő volt csupán, míg lélegzete elakadt, majd sóhajtva, szinte kétségbeesetten kapaszkodott meg a férfiben, ám ő gyorsan mozdult, míg az idő szinte megállni kényszerült,s keze lejjebb csúszott, nem maradt mibe kapaszkodni, ujjai ökölbe szorultak, miközben Vulpesh felébresztette benne a vágyat, és az érzés szélviharként söpört, jobb volt mint bármi más. A lágy mégis egyre fokozódó érintés végigfutott testén, sóhajokra késztetve, fátyolossá téve tekintetét. Elöntötte a vörös köd, s teste elhullva borult a másikéra. A beteljesülés ezúttal teljesen ketté szelte minden porcikáját, némileg zihált, amint végül lefordult a férfiről, szorosan hozzá bújva. Szerelmes, édes csókokat hintett az arcra, sosem volt mintákat rajzolva a bőrre.*-Szeretlek.*Súgta végül kedvese fülébe.*

* A tünde gondolataiban hirtelen előugrott az a pillanat, mikor felébresztette őt Kellela a fatörzs mellől. Ha akkor nem lett volna beszédes kedvében a boszorkány, akkor most biztosan nem lennének boldogan, szerelmesen.*
-Én is téged.
*Válaszolja lassan, s lágy hangon, de még is érezhető benne az őszinte szavak ereje. A tünde lassan végigsimítja kezét a női testen, majd lágyan megcsókolja annak gazdáját. Közben arra gondol, hogy lehet, holnap már nem lehetnek együtt. De gyorsan elhesegeti ezeket a gondolatokat, most csak a jelen számít.*

Vendég

-Nem akarom hogy véget érjen ez az éjszaka.*Suttogja remegő hangon szerelme fülébe.Szereti a nappalt, de az éjszakát még sokkal jobban.És számára az hogy felkel a Nap, azt jelentené hogy el kell válnia a szeretett férfitől, amit egy porcikája sem kíván..Szorosan hozzá bújik és bal kezét a férfi mellkasára teszi.A kerek Hold bevilágítja az egész szobát.Olyan jól esik neki a férfi közelsége, nem akarja hogy ez megszűnjön.Legszívesebben örökkön örökké csak feküdne kedvese karjaiban, de tudja hogy ez nem lehetséges, hiszen nagyon sok mindent kell még tennie.A pillanat teljesen elsöpri, olyan mintha az álmok mezején lenne, és csak a hely emlékezteti arra hogy ez most valóság.Ujjaival mindenféle mintát rajzolgat az izmos mellkasra, gyengéden érintve a bőrt.Hallja a férfi szívének minden dobbanását.Belefúrja vágytól és szerelemtől csillogó szemeit a férfiéba és végig simít az arcán.*-Tudod, azt hiszem a tündék közül téged kedvellek a legjobban.*Mondja sunyi kis mosollyal az arcán.*

*Vulpesh szinte némán fekszik, s hallgatja Kellela bársonyos hangját. Még sohasem volt ennyire szerelmes, senkibe, sem, úgy hogy minden félelme a reggelre összpontosúlt. Tudta ugyanis, hogy szerelmének még igen fontos dolga van, amiben a tünde nem tud segétkezni, inkább nem engedig segíteni, s ez zavarja ugyan, de beletörődik. De ha már egyszer segédkezni nem tud, akkor nem áll Kellela útjába.*
-Én pedig még sosem láttam nálad bűbájosabb boszorkányt.
*Mondja a tünde, s csak nézi Kellela rabulejtően gyönyörű szemeit.*

Vendég

*A lány csak mosolyog szerelmére,és ujjaival még mindig mintákat rajzolgat a férfi izmos mellkasára.Elgondolkozik és eszébe jut valami, ami lehet hogy késleltetné a dolgait, de az nem baj.Most nem.Inkább marad még egy kicsit a férfivel, annyira jó vele, és ő annyira szereti.Teljesen máshol érzi magát, mintha ebben a kis fogadóban, ebben a kicsike szobában minden rossz megszűnt volna és csak ők ketten lennének senki már.Ránéz és nagyon közel hajol hozzá.*-Mit szólnál hozzá ha maradnánk még egy napot?Csak egyszerűen még veled szeretnék tölteni egy napot.*Lágyan megcsókolja, és fejét Vulpesh mellkasára teszi, így ismét hallja a szívének dobbanásait.A férfi túloldalon lévő kezét magához húzza és egy puszit nyom rá.Érezni akarja a férfi közelségét.Hisz most nem bírná nélküle.*

Vendég

*Miközben ide-oda kapja fejét a forgatagban,állandóan csak egy dolog dübörög a fejében.* ~Meg kell találnom Kellelát!~ *Persze Vulpesht is,de ez nem olyan fontos,főleg mert most nem képes rá gondolni,túlságosan rémült.Hogy Kellela élete végéig értelmetlenül kutasson,aztán...aztán...nyel egyet,és kiűzi fejéből a rémes gondolatokat.Fogalma sincs hogy miért erre jött,csak egy megérzést követ,ami nem is tudja hogy merről és miért érkezik hozzá.De tudja hogy merre megy,szinte vibrál ott a levegő.Lovát,aminek szerencsétlenségére még mindig nincs neve,otthagyta kikötve egy istállóban,és jó pénzt fizetett érte hogy ellássák egy darabig.Néha tényleg csak nyűg az az állat,de könnyebb vele nagy távolságokat megtenni.Megtorpan egy fogadó előtt,és óvatosan benyit az ajtaján.Egy öregasszony jár fel s alá bent,görnyedt hátára két durva szövésű kardigán is terítve.Mikor a tündelány belép,mosolyogva fordul felé.* -Jó napot!Milyen nagy forgalmunk van mostanság.Szobát szeretnél kivenni kislány?- *Kérdezi rekedtes,de kedves hangján.Celebriel elnézően mosolyog a kislány szóra.Reméli hogy csak az öregek szemében néz ki annak.* -Jó napot!Nem,csak keresek egy,azaz két embert...izé...szóval egy fiatal nőt és egy férfit...- *Morogja,hiszen nem tudja hogy az öregasszony felismerte-e hogy egy tündéről és egy boszorkányról van szó.Az asszony megcsóválja a fejét,és lassan kinyögi a szoba számát.* -Nagyon szépen köszönöm!- *Kiáltja Celebrielt,és elindul a szoba felé.Annak a reményében,hogy nem zavar meg semmit,bekopog.Vár egy kicsit,majd mikor nem reagálnak rá újra megismétli a mozdulatot.Még mindig semmi,úgyhogy óvatosan benyit.* -Elnézést hogy zavarok,csak azt szere...- *Meglátja azt a félreérthetetlen helyzetet,amibe belecsöppent.Az ajtó bevágódik,és ő tűzvörös fejjel fut le a lépcsőn,épp csak a fogadós rosszalló cöccögése tartja vissza.* -Ezek a mai fiatalok!- *Nyögi,majd visszafordul a dolgához.Igaz is,ezek után nem lenne képes elrohanni,úgyhogy lassan cammog vissza,fel a lépcsőn,de olyan ütemben,mint aki reméli hogy hamarosan leszakad az ég és ő megszabadulhat szörnyű büntetésétől.*

Vendég

*Fekszik szerelme karjaiban és lassan már kezdené is elnyomni az álom.Biztos benne hogy az éjszaka közepén nem zavarhatja meg őket senki, de ez a feltevése megdőlni látszik mikor az ajtó kinyílik, és egy csodás pillanatnak egycsapásra vége szakad.Egyszer mindennek vége, és úgy tűnik ennek az éjszakának is elérkezett, bár nem tagadja ez eléggé meglepte.Az meg pláne hogy megtalálta Celebriel, mikor épp a lány kereste a tündét.Celebriel mormog valamit, és mikor meglátja őket úgy dönt jobb lenne távozni..Így elviharzik.Feltápászkodik és magára rángatja ruháit, mivel tudja a nő nem véletlenül jött ide.Immár felöltözötten sétál vissza az ágyhoz és lágyan megcsókolja a férfit.*-Sajnálom, nem tudom hogy került ide, de nagyon fontosnak tűnik, szóval megnézem mit akar.*Mondja halkan majd egy újabb csókot ad neki, és elindul.Az ajtóból még visszafordul és rákacsint a férfire.*-Sietek.*Mosolyog rá és elindul lefelé, és hamar Celebrielbe is ütközik, a lépcsőkön, melyek eléggé porosak és kicsit roskatagok is.Elég kínos ez így most a lány számára így csak nézi a tündét de aztán meg is szólal.*-Öm..Szia..Amit az előbb láttál, az hát öm..Szóval..Mindegy.*Fejezi be végül és a korlátnak támaszkodik.*-De te hogy kerülsz ide az éjszaka közepén?És mi a baj?Vagyis mi olyan fontos?*Kérdi kissé meglepett hangon és megfogja a nő kezét, és közben lefelé húzza.*-Menjünk le.Mondja és már lent is vannak egy szalon féle helyen ahol van egy kicsike kanapé és egy asztalka, pár növénnyel, valószínűleg itt szoktak beszélgetni a vendégek, és így éjszaka nem sokan vannak ott.Leül és kérdőn néz Celebrielre, mert ez elég furcsa neki is, főleg hgogy valamennyire ismeri, és annyit azért leszűrt hogy normál esetben nem tör be egy hálószobába éjszaka..*

Vendég

*Mikor Kellela kisiet,pont egymásba ütköznek,ami csak még kínosabbá teszi a helyzetet.* -Én nem...nem akartam rátok nyitni,vagyis...nem akartam bunkó lenni,szóval...sajnálom.- *Szólal meg nagy nehezen,de az arca még most is olyan vörös mint egy ráké.Úgy tűnik,a boszorkány is elég pocsékul érzi magát emiatt,de Celebriel talán még jobban.Ha nem vele történt volna meg ez a dolog,akkor nyilván nevetne a zavart helyzeten,a saját és Kellela magyarázkodásán.Legyintene,és azt mondaná hogy tudom mit láttam!Most inkább képtelen megszólalni.A nő megfogja a kezét,és a vezetésével valami társalgó féleségben kötnek ki.Ő leül egy kopott,de annál puhább és kényelmesebb díványra.Majd sóhajt,és belekezd a mondandójába.* -Én bet...szóval betörtem az...egy irattárba...- *Nyögi ki nagy nehezen,és úgy néz Kellelára,mint akitől várja hogy leszidja.De hamar megrázza a fejét,és összeszedi a gondolatait.* -Rengeteget kutakodtam,de nem ez a lényeg.Hosszas keresés után találtam egy hatalmas bőrkötéses könyvet,amit két aranypánt fog össze.Nagyon régi lehet,az írás már több helyen elhalványult,a lapjai sárgák voltak,és mivel sötét volt,gyertyát nem mertem gyújtani nehogy megérezzék a szagát vagy meglássák a fényt,ezért alig tudtam elolvasni.Találtam benne valamit egy gonosz mágusról,akinek olyan hatalmas volt,ami vetekedett Pandoráéval és Alaiséval...úgy értem a szüleidével.Lehet hogy ő akart nekik keresztbe tenni.- *Mondja mosolyogva.* -Sajnos a könyvnek volt egy olyan rossz tulajdonsága,hogyha kinyitottad,többet már nem lehetett visszalapozni benne...szóval többet nem tudtam meg...- *A hangja kicsit megremeg,és reméli hogy ezt Kellela nem fogja észrevenni.Az nem lenne a legjobb,az meg pláne nem ha elkezdene kérdezősködni...Úgyhogy Celebriel reméli hogy meséje hihető lesz.*

Vendég

-Semmi gond.*Hát igen van okuk hülyén érezni magukat, bár ha úgy vesszük akkor nem is kéne magyarázkodnia hiszen felnőtt azt csinál amit csak akar, még ha fiatal is, azért ennyi idősen az emberekhez képest nem nevezhető annak.Keresztbe teszi lábait és hátra dől, mivel eléggé fáradt de ezt igyekszik leplezni.Minden eléggé zöld, és több helyen is áll a por, de a kedves öreg hölgyet nem akarja ezzel zavarni és kellemetlen helyzetbe hozni sem, így lehet hogy mielőtt elmenne kitakarít egy egyszerű varázslattal mikor a nénike épp nem látja, mert azt sem szeretné ha megtudná hogy ő bizony nem ember.Érdeklődve hallgatja végig a nőt, bár érzi hogy valami azért sántít.Még így álmosan is felfog ennyit a dologból.*-Nos értem.Szóval te, egyedül, betörtél egy zárt irattárba elolvastál egy könyvet a teljes sötétben aminek amúgy is halványak voltak a betűi, és azt mondod tudod ki ölt meg a szüleimet de többet nem tudtál meg mert ha lapoztál akkor nem lehet vissza lapozni, és így nem tudtál visszaolvasni.*Foglalja össze a dolgokat amiben több hibás dolog is felfedezhető és Kellela a legkevésbé sem mondható butának..Egy félmosoly közben megrázza a fejét.*-Ne kérd hogy ezt elhiggyem.Elmegyek az Elfajzottak földjére és kiderítem.De ha tudsz valamit ezen kívül akkor azt kérlek mond el, mivel nem hiszem hogy amit mondtál az valóban igaz lenne, már ne is haragudj..*Mondja el komolyan a véleményét, és elmegy magának egy pohár vízért, mivel hát eléggé megszomjazott érthető okokból.*-És egyébként is, ez volt olyan fontos hogy az éjszaka közepén rám törj?Mármint ez a hamis sztori?*Néz rá hitetlenül és reméli hogy megtud valamit az igazságból ami egy kicsit is használható, mert nem túl biztonságos az Elfajzottak földje, és nem akar meghalni, főleg úgy nem hogy nincs is semmi értelme.*

Vendég

*Hevesen rázza meg a fejét,hogy a vörös tincsek össze-vissza szállnak a levegőben* -Miért hiszed,hogy hazudok?Nagyon is jól látok a sötétben!- *Morcos a hangja,hiszen szinte minden igaz,amit mondott,kivéve pár dolgot.Nem említette például azt a néhány szerencsétlen emberkét akiket el kellett altatnia egy időre,és nem talált semmit a szülőkről,csak egy öreg újságot egy történettel,amit már úgyis ismert,és minden részletével jobban tisztában van mint bármelyik lap.Felkapja a fejét.*
-Az elfajzottak földjére?Megőrültél?!?Mit akarsz ott?Elment az eszed.Csak megöletnéd magad feleslegesen,és nem jutnál semmire!- *Kellela hoz magának egy kis vizet,és a tündének erről csak az a furcsa álom jut az eszébe,amiben a boszorkány undorodott az éltető,átlátszó folyadéktól.* -Az éjszaka közepén?Minden szava igaz volt,csak egy-két dolog nem...- *Azt persze nem mondja meg,hogy mit ért egy-két alatt.Így ülnek pár másodpercig a csöndben,majd Celebriel feláll,a szeme furcsa lesz,pupillája összeszűkül,fejét lehajtja,és mindkét kezét ökölbe szorítja.* -Nem történt semmi.- *Hangja parancsolóan cseng,és minden érzelem eltűnik belőle.Felpillant,de tekintete olyan üveges akár egy porcelánbabáé.* -Nem történt semmi.- *Ismétli meg önmagát,és furcsa kifejezés jelenik meg az arcán,ami leginkább egy kétségbeesett,de annál gúnyosabb vigyorra hasonlít.*

*A tünde felvesz magára pár holmit, de a felső teste még csupasz, mivel pólója egy kupac legmélyén fekszik, amit most nem szivesen kezd el kibogarászni.*
~Celebriel?Hm, rég nem láttam már, de vajon miért tört így ránk?~
*Gondolja Vulpesh, miközben lassan, hang nélkül megy le a lépcsőn. De nem mutatkozik meg a két nő elött, inkább rejtve marad, s hallgatózik.*
~Kellela nem szeretné, hogy segítsek, de azért szeretném tudni, mi történik itt...~
*Gondolja, s a sötétbe burkolózva áll.*

Vendég

*Kétkedve hallgatja a nőt, még jó hogy ez a fogadó nem túl zsúfolt.Így csak ők ketten tartózkodnak a társalgóban, hiszen a fogadós és felesége, már rég az igazak álmát alussza.Megrázza a fejét.*-Már ne haragudj de lehet hogy fiatal vagyok, de ostoba nem.Nem hazudtál, aha, tudom..csak elhallgattál bizonyos lényeges dolgokat, csak azt nem tudom mi hasznod van neked ebből.De örülnék ha végre elmondanád mit tudsz, nincs kedvem megerőltetni magam.De persze ha muszáj..akkor nem tudok mit tenni, kénytelen leszek megtenni pár dolgot, amit amúgy nem nagyon akartam.De azért nem vészes.*Mondja kicsit gúnyos hangsúllyal, ám hirtelen támad egy olyan érzése hogy nincsenek egyedül.Bár ez csak egy megérzés,. semmi konkrétabb.Feláll és sétálni kezd.Nem nagyon szereti ha kihallgatják, még akkor sem ha jó szándékból.Bár Vulpeshnek elmondaná a dolgokat, csak hát még nincs mit.És nem akarja veszélybe sodorni.Elég ha önmagáéval ezt teszi.Mivel elemi mágus kinyitja az ablakot hogy jöjjön be egy kis friss levegő.A szél halkan suttog a fülébe, hogy megtalálhassa a hallgatózót, de most nem megy oda hogy felfedje, majd megteszi magától is..Talán.Helyette inkább az ablakpárkányra támaszkodik és onnan nézi a még mindig eléggé nyüzsgő várost.A holdfény bevilágítja így nagyjából a termet, ő pedig felnéz a csillagokra.Majd a szél elhalkul, és nem suttog tovább a lány csak elmosolyodik és megszólal.*-Nyugodtan előjöhetsz.*Mondja egy félmosollyal de nem néz hátra tovább támaszkodik az ablakban és néz a megnyugtató éjszakába.*

Vendég

*Fel sem fogja,hogy ez valami fenyegetés akart lenni.Vagy inkább ígéret...Áll tovább,fejét lehajtja,így is tökéletesen hallja hegyes füleivel Kellela minden egyes mozdulatát,és talán kicsit csodálkozva felkapja fejét,amikor az Vulpesh nevét említi.Hallgatózott volna?Teljesen mindegy,a boszorkány neki is elmondana mindent.A lány inkább leül,és fanyar mosollyal köszönti a lecaplató tündét. *
-Kellela-Kellela...- *Sóhajt egy nagyot,bár tudja hogy ezt előbb-utóbb úgyis el kellett volna mondania.* -A faluban,ahol a szüleink...nem,a szüleid laktak,Mortel.Történt egy-két dolog amiről biztosan nem tudhatsz.Erről találtam egy újságcikket,amit nem voltam hajlandó elolvasni.Neked sem kell kutatnod utána,mert...mert én ismerem az esetet.Alais és Pandora nagy hírű mágusok voltak,erősek és jószívűek...már,a legtöbbször...nem voltak tökéletesek,és volt egy-két...nem akarok hazudni,rengeteg ellenségük volt.Sajnos ezek közül az ellenfelek közül soknak nem számítottak a törékeny emberi életek.De a szüleidnek akkor nagyon is számított. Volt egy ellenségük,aki ocsmány húzásával,duzzasztógáttal víz alá akarta helyezni Mortelt.Szerencsére Alaisék időben észrevették a dolgot,de nem elég időben.Sajnos,a lakosok...vagyis inkább a feldühödött lakosok előbb értek oda.Az illető két karját azóta sem találták meg.Csak a fejét,a törzsét és a két lábát négy helyen fedezték fel.Az elkövetők közül úgy tűnik,egy még mindig szökésben van,talán azóta is.A többi meg...más meg nem történt.- *Fejezi be egy keserű mosollyal az arcán,és egy furcsa mondattal.Más dolgok már nem nagyon érdeklik.Csak figyeli a két alakot,a fekete körvonalat,amijelen pillanatban lát belőlük,hiszen a kelő nap pont a hátuk felől világítja meg őket.*

» 01. Evolyran kapuja
» Tudnivalók Evolyran történelméről
» Caldurt - az elfek városa