01. Evolyran városa

*Nagyot sóhajtva vette tudomásul, hogy a nő ismét bepörgött.* -Higgadj le, Aredhel Narmolanya, ne csináld itt a város közepén az ingyencirkuszt. Legalább addig fogd vissza magad, míg keresünk valami csöndesebb helyet. Ott aztán nekem eshetsz, de nem ajánlanám, még a végén megsérülnél.- * Nem eresztette el a lány karját, még jó, hiszen így legalább kissé kordában tudta tartani.* ~Még az hiányzik, hogy itt nekiálljon köpködni vagy még jobban rikácsoljon. Hú, ez a helyzet nagyon megalázó, mindenki minket néz.~ *Aredhelt fogva ellentmondást nem tűrően elindult egy közeli sikátor felé.*

-Eressz már el, te erőszakos fajankó. Azt hiszed, hogy mivel erősebb vagy, akkor már mindent megengedhetsz magadnak?-
*Ared szitkozódva követte Ivant. Mást nemigen tehetett, mert a férfi keze bilincsként tartotta fogva a karját.*
-Mégis, mit gondolsz magadról? Nem rángathatsz csak úgy el! Megbolondultál?-
*Toporzékolva megfeszítette minden izmát, és megállt. A férfi így veszített kicsit a lendületből és így nagyot rántott Areden, aki ennek köszönhetően megbotlott. A következő pillanatban már a csillagokat látta, mert a botlás nyomán kifordult a bokája. Hangosan feljajdult.*
-Aúúú, te agresszív majom!-

//fagy//

*Egy döbbent pillanatig a levegőt kapkodta, mejd eget-földet rengető nevetésben tört ki.*-Mondhatom, ez gyönyörű!-*Büszkén körülnézett és fenséges pillantással szemlélte a megrökönyödött, és lassan kis kört alkotó járókelőket. Meghajolt feléjük, majd szépen hangosan bemutatkozott.*-Hölgyeim és uraim, engedjék meg: Agresszív majom vagyok! És most, ha nem bánják, talán odébb állnánk. Persze ha utat engednének, sokkal könnyebb lenne. Egyébiránt sajnos elő kellene venni a kardomat.-*Az utóbbi szavakat már vészjósló arckifejezéssel mondta, meglepően halkan. A kisebb tömeg pedig pillanatok alatt szétrebbent. A lányra ügyet sem vetve egyszerűen felkapta, a vállára vetette és döngő léptekkel távolodott a sikátorban. Aredhel ellenkezésére és fájdalmas sikolyaira a foga között szűrve dühösen sziszegett.*-Ha nem hagyod abba, a hajadnál fogva vonszollak el.-

*Ared az ijedtségtől és a lábába hasító fájdalomtól egy kis ideig szólni sem tudott. A körülöttük álldogáló és szemmel láthatóan jól szórakozó tömegre nézve hihetetlenül erős szégyenkezés fogta el. A következő pillanatban már csak azt észlelte, hogy a férfi felkapja és sietős léptekkel megindul vele a sikátorban.*
-Hagyjál már békén, tegyél le te... nem érted, hogy fáj? Ez is miattad van, mert olyan beképzelt, dölyfös és erőszakos vagy! Hogy fogok így hazajutni?-
*Az Ivan szájából elhangzott fenyegetés megtette a hatását, jobbnak látta, ha elhallgat. Csendben tűrte a sorsát, míg azon gondolkodott, hogy most aztán pácban van.*
~Csak tegyél le barátocskám, és esküszöm, hogy kikaparom a szemedet! Már azt hittem, hogy végre megbarátkoztunk, dehát a vér nem válik vízzé. Ugyanolyan elbizakodott katona vagy, mint amilyen voltál mindig is.~

*A hirtelen támadt csen felkeltette a gyanakvását.*~Valamit forral ez a bomlott elméjű nőszemély, jó lesz vigyázni vele. MIért éppen nekem kellett arra mászkálnom, amerre ez a kis boszorkány haladt?!~ Kissé kényelmetlen volt az is, hogy a lány köpenyének a zsebében valami nehéz dolog minden egyes lépésnél az oldalát verte. Dühösen odakapott, de amikor megérezte a finom almaillatot, elvigyorodott és hanyag mozdulattal kiszedte a zsebből az almát, majd jóízűen falatozni kezdett.*
-Ha esetleg valami bosszúterven törnéd a fejed, akkor most szólok, hogy nem ajánlom. Még a végén egészen vizes leszel. Nézd csak éppen ideértünk a tópartra.-

~Ez még képes, és a vízbe vág. Na jó, most aztán meguntam a dolgot.~
*Ared villámgyorsan előhúzta az övéből a mívesen megmunkált tőrét és Ivan nyakához illesztette.*
-Azt ajánlom, barátocskám, hogy egy kicsit illendőbben beszélj a hölgyekkel. Még a végén megbotlasz, és egy icipicit megremeg a kezem... Egyébként jössz nekem egy almával. Mit gondolsz, milyen óvatosan tudsz letenni a földre? Tudod, kissé kifordult a bokám, miközben rángattál, szóval nem nagyon szeretném, ha a fájdalomtól megcsúszna a nyakadon ez a kis bicska.-
*Kicsit sziszegve állt a lábára, majd a kést még mindig dobásra tartva kipróbálta a bokáját. Felvett egy kiszáradt ágat a fűből és arra támaszkodva nézett szembe a férfival.*
-Nem ajánlom, hogy utánam gyere, mert az nem tenne jót az egészségednek. A tőröm és esetleg egy kis mágia még meglephet.-
*Azzal morcos képet vágva, fájdalmasan sóhajtozva elvonult a városkapu felé.*

*Megakadt a torkán a falat, amikor megérezte a kés pengéjét.*~Na, most kell abbahagyni, ez még képes és leszúr, mint egy malacot.~*Nem mert sem köhögni, még levegőt venni is alig.*~Ez teljesen megőrült. Az ilyet kéne jeges vízben megfüröszteni.~*Óvatosan, mint egy törékeny tojást, letette a nőt a földre, és hátrafelé araszolva igyekezett minél messzebb kerülni a közeléből.*~A bolondoknál sose lehet tudni. Kész csoda, hogy ez itt még megérte a felnőttkort. Az ilyen fúriákat szokták általában 5-6éves koruk előtt agyonverni vagy megégetni máglyán némelyik faluban.~*Megkönnyebbülten mély lélegzetet vett, amikor a nő bicegve elindult. Ahogy elnézte a távolodó alakját, rájött, miért olyan furcsa a mozgása.*~Mi történt a lábával? Megüthette vagy megrándulhatott? Ezért volt hát olyan mérges. A fenébe is, most aztán iparkodhatok, hogy elkerüljem!~*Dühösen bokszolt egyet a levegőbe, majd sarkon fordult és elindult a fogadó felé.*

*Különös zajok törik meg Evolyran békés, délutáni sziesztáját. Eleinte csak furcsa, nyikorgás szerű hangok hallhatók, de ahogy a percek múlnak, úgy erősödik a hangzavar. Mostanra már a népség is kivonult az utcákra, hogy saját szemükkel győződjenek meg arról, mi okozza az éktelen lármát. Újabb hosszúra nyúlt percek telnek el mire végre pillantásukkal befoghatják a zaj forrását.*
- Mi az ördög az?!
*Szinte egyszerre kiáltják ezeket a szavakat, és még egyéb rácsodálkozó mondatokat a szemlélődők. Mire szavaik elhalnak teljes pompájában kirajzolódik egy hatalmas léghajó, melyhez hasonlót még csak nem is láttak Evolyran földjén, mióta világ a világ.*

[You must be registered and logged in to see this image.]

*A nép gyengébb idegzetű tagjai azonnal sikoltozni kezdenek, és bemenekülnek oltalmazó otthonaikba. De néhány bátrabb lélek továbbra is az utcán ácsorogva követi figyelemmel az eseményt. Mert azért akadnak néhányan, kiket nem tántorít el egy sosem látott repülő szerkezet. Még annak ellenére sem, hogy a birodalomban csak egy módon képesek a repülésre: sárkányon. De a város háztetői fölött, kissé billegve átbukdácsoló léghajó egyszer csak megrtorpan, megremeg. Mintha valamiben megakadt volna egy pillanatra, s ez elég is volt ahhoz, hogy a hajó orra a föld felé billenjen, s a furcsa szerkezet rázuhanjon az egyik sikátorra. És micsoda éktelen, hajmeresztő recsegés, ropogás, fémcsikorgás, és még ki tudja miféle hangok sikoltoztak a levegőben míg a hajó végre mozdulatlan némaságba nem merült. A nézelődők, most nagy izgatottan erednek futásnak a földre kényszerült hajó irányába.*

*Fürgén repkedett a nyári hőségben. Az utcán alig volt valaki. Mindenki a délutáni sziesztáját töltötte. Persze Erri még ekkor sem pihent. Már egy ideje itt tartózkodott a városban, így jónak vélte, ha egy kicsit szórakozik is. Így indult neki a nagy városnézésnek. Ennek az lett a vége, hoyg össze-vissza repkedett mindenhol és mindenkit jól megtréfált, akivel találkozott. Bár azok nem voltak valami sokan, mert a nagy meleg miatt a nép nagy része behúzódott a házak hűsébe.
Ahogy itt repkedett, egyszer csak fura hangokat vélt hallani. Nem tudta, mi adhatja eme hangokat, de annyi szent, hogy valami nagyon különös dolog, mert ő ilyet még sosem hallott. Ahogy egyre jobban erősödött a hangzavar, Erri úgy jött rá, hoyg az valahonnan az égből jött. Így hát kissé feljebb reppent, hogy jól lássa az eget. Ekkor nagy robajjal előtűnt egy repülő valami, amihez foghatót még talán senki sem látott a Birodalomban. Erri csodálkozón emelte kezecskéjét tátott szájához. ~Vajon miféle tákolmány ez?~ Közben többen kiáltozva léptek ki házuk menedékéből, hogy megnézzék, miféle dolog zavarta meg a pihenésüket. Némelyek megijedtek, s visszafutottak házukba, de jó páran kint maradtak és vigégnézték, ahogyan az a valami lezuhan az egyik sikátorban. Erri felsikkantott, majd miután elült az éktelen robaj, elindult abba az irányba, amerre az említett tárgy lezuhant. Amintn odaért, látta, hogy többen is vannak már ott. Úgy körbeállták az egészet, hogy Erri-nek feljebb kellett repülnie, ha látni szeretett volna valamit.*

*Riadtan kapta föl fejét a borzalmas hangok irányába. Szemei tágra nyíltak a csodálkozástól, amikor megpillantotta a hatalmas fém alkotást, mely lassan hanyatlott rá az egyik sikátorra. Szépség nem habozott sokáig, hamarosan futásnak eredt, mert gyanította, hogy sebesültek is lesznek ott, attól a böhöm nagy szerkezettől. Amit egyébként elképzelni se bírt, hogyan repülhet.*
- Jó ég... Ez hatalmasabb, mint gondoltam.
*Ezt nyögte ki döbbenten, amikor elérte a lezuhant hajótestet. Már mások is poroszkáltak ott rajta kívül, akik ugyan csak tanácstalanok voltak. Minden esetre óvatosan megközelített egy lyukat a fémtest oldalán, és bekukucskált rajta. De egyelőre a sötétségen kívül semmit nem látott.*

*Némi kíváncsiságot sugárzó tekintettel figyelte az eseményt. Többek között azt is, ahogy a léghajó lezuhant. Aztán már oda is csődült a tömeg a roncs köré.*
~Mindig is kíváncsi népsegek éltek itt... Ez mára mit sem változott.~
*Határozott léptekkel indult meg a hajó felé. Közben alaposan körbe pillantott a jelenlévőkön.*
~Nini... egy tündér is beszáll a buliba? Már előre örülök.~
*Aztán csak ment tovább, míg el nem ért a hajótesten éktelenkedő nyílásig melyen épp egy szemre való lány kukkantott be.*
- Helló kislány! Nem szívesen zavarlak meg, de nem lenne egyszerűbb, ha bemennénk? *intézte a kérdést Szépséghez*

*Fangë nyugodtan sétálgat Evolyran városának utcáin.Mikor különös zajt hall.Először nem is törődik vele de később egyre hangosabb és hangosabb lett.Majd mindenki azt kiáltja Mi az ördög lehet ez?!Erre már Fangë is fel figyelt és az égnek emelte tekintetét.Valami érdekes repülő szerkezet volt ott.Erre nagy zűrzavar támadt.Néhányan házaikba menekültek.Futás közben páran neki futottak Fangë,akik közül egyik majdnem fel is bökte.A szerkezet egyszer csak megtorpant,és elkezdett a föld felé zuhanni.Hamarosan földet is ért pont abban a sikátorban amiben Fangë állt.Fangë közelebb futott.*
-Mi lehet ez?*Kérdi elég halkan.*
*Mivel még nem látott ilyen szerkezetet távolabról figyeli tovább.*

*A léghajó újra nyikorgott párat, majd a fémek sikolyával együtt zuhant földre a hátsó része, mely ezidáig az ég felé meredve állt. A fülsértő csattanás, ami már-már egy robbanás hangerejével is felért, nem az egyetlen volt mi felkelthette a jelen lévők figyelmét. Fényesen csillant meg a nap sugara egy kis tárgyon, mely a hajó farából esett ki. Némi csattogással, s bimbammolással övezve hajtott végre kényszerleszállást a tárgy, mely útjából virnyákolva ugrott félre egy nyeszlett házi macska. Aztán a tárgy, melynek hangjaiból ki lehetett következtetni, hogy egy óra volt, többé nem mozdult, s csak feküdt egy kupacnyi szemét kellős közepén.
Érdeklődő tekintetek figyelték a délutáni napsütés sugarait vissza tükröző tárgyat. De a hajó belsejéből közben emberi hangok szűrődnek ki. Talán nem ártana elkezdeni a túlélők keresését. De óvatosan a hajón, hiszen bármikor nyakába omolhat valakinek a nagy károkat elszenvedett szerkezet.*

*Erri látta, ahogyan egy kislány közelebb merészkedik a lezuhant tárgyhoz, s közben egy másik fazon is odalép. Már azon tanakodott, hogy ő is odamenjen-e, mikor hirtelen nagy robajjal megindult a föld felé a hajó hátulja, ami az égbe meredve eddig hűst adott a kis tündérnek. Viszont most menekülni kell, ha a kis tündér még meg szeretné élni a következő perceket és a többit. Így hát Errinaya egy szempillantás alatt kikerülte a lehullo fémdarabokat, amik viszont csörömpölve hulltak szanaszét, el-eltalálva egy-két bámészkodót. Erri jót is nevetett rajtuk, de aztán erőt vett magán és elhallgatott. Azt a kis tárgyat bűvölte, amit kiesni látott a fémdarabok közül. ~Vajon mi lehet az? Úgy tűnik, ma furcsa dolgok hullanak az égből.~ Tette karba kezecskéit, majd nevetve szállt le arra a szemétkupacra, ahol az a valami volt látható. AHogy közelebb ért hozzá, és megtapinthatta, láthatta, Erri rádöbbent, hogy egy órával van dolga. Közben még páran idemerészkedtek, s csodálkozva bámultak hol a tündérre, hol pedig az órára, ami elég rossz állapotban volt. Erri meg is állapította, hogy nem megy. Ugyanis nem kattogott. ~Hm. Nem csodálom. Ekkora zuhanástól....Csoda, hogy ennyivel túlélte és nem esett darabokra.~ Azzal felállította a talpára, s a többi bámészkodó felé fordítva tanulmányozni ketzdte. ~Azt hiszem, ez nem fog menni. Ennyire még nem ismerem a számokat és az órát!~ Dobbantott egyet, majd a tömeg felé fordult, s elpirulva így szólt.*
-Megkérdezhetem, hogy ez az óra mennyit mutat?

*Éppen hátra pillantott a mögé lépő szőke férfira, de ekkor nagy robajjal indult meg a föld felé a hajó levegőben lévő része. Csaknem átesett a fickón, de végül sikerült talpon maradnia. De egy újabb lehulló tárgy kis híján eltalálta kettőjüket, s a lány, ahogy elugrott az útból nagy ügyesen letarolta az éppen arra elmozduló férfit. A végeredmény két alak lett a sikátor macskakövein feküdve. Szépség elvörösödve pillantott a fazonra, aki annyira vigyorgott a rajta fekvő nőre, hogy egyértelművé vált, mennyire is élvezi a helyzetet.*
- Bocs... nem volt szándékos.
*Ezt mondta a lány, majd feltápászkodott. Igaz, a végén némi segítséget is kapott az előbb még általa kivasalt fickótól, aki gyorsabban tudott talpra szökkenni, mint ő. Épp elkezdte megköszönni a segítséget, amikor meghallotta a tündér vékonyka hangját. Még vetett is rá egy pillantást, na meg a fura órára. Épp válaszolt volna a tündér kérdésére, amikor hirtelen hangokat hallott odabentről kiszűrődni.*
- Túlélők vannak odabent! Segíteni kell rajtuk!
*Kiáltotta hátra a bámészkodókhoz, aztán se szó, se beszéd belépett a hajó sötétjébe. Nem sok semmit látott, de lassan hozzá szokott szeme a homályhoz, meg a levegőben szálló porhoz, mely azért időnként szúrta szemeit. Még vissza kikukkantott, és intett a szőkének, hogy segítsen ő is.*
- Segítsen, aki elég bátor, hogy bejöjjön! *ez már a többieknek szólt, és már a lány el is lépett a lyuktól, hogy a túlélőket kereshesse.*

*Tejbetök vigyorral élvezte ki azokat a csodás perceket, míg a leányzó rajta volt kiterülve. De aztán mégis felpattant, és még segített is neki a felkelésben.*
- Nem probléma kislány.
*És még továbbra is széles vigyorral arcán nézett körbe.*
- Hát ez ócskavas lett. Nem hinném, hogy hasznát venné bárki is a városban.
*Közben a kíváncsi tündérre pillantott újra.*
- Hagyd azt a vacak órát tündér! Inkább segíts te is. Hiszen szárnyaid vannak, így gyorsabban tudsz közlekedni odabent.
*Ezeket akkor mondta, amikor Szépség beinvitálta a túlélők keresésére. Végül még szélesebbé vált vigyora, és ő is belépett a sötét hajótestbe.*
~Mindent a szórakozásért...~

*A szerkezet hátulja is nagy recsegéssel a földnek zuhant.Fangët egyre jobban kezdte érdekelni a dolog úgy hogy közelebb ment.Látott egy órát,és azt is hogy egy tündér felveszi és vizsgálgatja.A szerkezeten van egy lyuk amin egy lány kukucskál át.Majd a lyukból hangok szűrődnek ki.Fangë már olyan közel van a szerkezethez hogy már meg tudja érinteni,de furcsa módon a szerkezet jég hideg.De Fangë ez nem zavarja.Ezért úgy dönt hogy felmászik rá és megvizsgálja.A szerkezetről lelógott néhány kötél.Elkapja az egyiket és felmászik rá.Fent nincs semmi jele életnek.Úgy hogy tovább merészkedik.Léptei alatt recseg a szerkezet.Amikor elérne a hajó hátuljához hirtelen beszakad alatta a szerkezet, és Fangë be esik a hajó belsejébe.*
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!Segítség!*Üvölti Fangë.A lábára egy nagyobb darab esett a szerkezetből.*

*A riadtan kiáltozó elfnek szerencsére nem esett baja, csupán az ijedelem volt túl nagy nála. De néhányan kihúzzák őt a roncs darabjai alól. Mindenki a hajó belsejébe veszi az irányt, hogy segíthessenek. Odabent fülledt meleg uralkodik, s alig látni valamit a homálytól, s a kavargó portól. De azért sikerül ráakadniuk néhány túlélőre. Időnként potyog itt-ott a mennyezet, de ez sem gátolja meg a bátor mentőket abban, hogy kiszabadítsák a bajba jutottakat, kik alig hárman vannak, s képtelenek lábra állni. Talán ki kellene vinni őket.*

*Erri mérgelődve pattogott annak láttán, hogy az a férfi szépen "eltitkolta" előle azt, hogy mennyit mutat az óra. Teljesen bevörösödött. Még az órát is majdnem leverte, úgy ugrabugrált ott.*
-Ez nem lehet igaz! Maga szerint én képes lennék valakit is kihozni onnan? Faragatlan fráter!
*Azzal egy kisebb szemétgolyót rúgott a férfi után, ami sajnos nem talált, mert közben az bemászott a lyukba. Errinaya szúrós tekintettel nézett az emberek után, akik sorban mentek be a lyukon, hogy segítsék a bent ragadtakat. ~Ez nem igaz! És én itt kint mit csináljak? Főleg, ha még azt sem tudom, hány órát mutat ez a nyamvadt kacat!~ Azzal jól belérúgott a mellette lévő órába, minek következtében a lábához kapott és vékonyka hangon sipítani kezdett. Elég fájdalmasra siekredett a rúgás, de pár perc után el is múlt a fájdalom. Ekkor Erri tovább kezdte vizygálni az órát. Nem talált rajta semmi különöset. Úgy nézett ki, mint egy közönséges óra. Persze egy-két karcolással ellátva. Gondterhelten vakarta a fejecskéjét. ~Most itt hagyjam és én is menjek be? És ha éppen ránk szakad az egész? Akkor ki fog szólni segítségért! Nem! Én itt maradok kint! Amúgy is valakinek kell őriznie ezt az órát. Talán nagy jelentősége lesz később.~ Azzal felröppent és lecsüccsent az óra tetejére karba tett kézzel, s a lyukat figyelte, s fülével a hangokat hallgatta, mik kiszűrődtek onnan. Azok elég nyugtalanítóak voltak, így kénytelen kelletlen felreppent és egy nagy sóhaj után elbúcsúzott az órától, majd berepült a lyukba ő is. Közben szembetalálkozott a kifelé haladó tündével, aki majdnem nekilőkte a nyirkos fémlemeznek.*
-Hé maga....
*De az már el is tűnt. Erri közben beljebb repült, hol másik két alak próbált egy harmadikat felemelni. ~Na, és akkor én itt mit segíthetek?~ Megrázta a fejét, majd egyszer körülnézett. Megállapította, hogy senki más nincs már idebent, így gyorsan a tübbiek után repült, ki az órához. Ott ismét vimentett emberekkel.*

-Köszönöm.*Mondja kicsit elszégyelve magát.*
*Lássa hogy mindenki befele megy a hajóba.Mivel Fangënak nem volt semmi baja ő is bement a roncsba.Találtak három túlélőt.Fangë felkapta az egyiket és kivitte a roncsból.Látta hogy a többiek hozzák a többi túlélőt is.Lefektették őket egymás mellé.*
-Kik vagytok.*Kérdi valaki a tömegből.*
-Alig kapnak levegőt,először hagyjuk hogy megnyugodjanak.Majd utánna kifagassuk őket.*Mondja Fangë*
*Fangënek hirtelen bevillant.Már van programja amiről így is késésben volt,úgy hogy muszály sietnie.Ezzel elindult abba az irányba amibe eredetileg is tartott.Pár perc múlva a sikátor végén befordult ballra,és eltűnt.*

//Mennem kell Sad

!Jó a mese Smile

,de megyek.Sziasztok!!!//

*Zavarta a sötétség, de a hangok irányába haladt rendületlenül. Nyomában azzal a szőkével, aki azóta le nem szakadt róla, hogy beléptek ide. De jobb is így, hiszen addig sem kell egyedül poroszkálnia idebenn. Aztán mások hangját is meghallotta, kik időközben beérték őket. A lány hátra pillantva felismert bennük néhány odakint bámészkodót.*
~Tehát mégis van segítség.~
- Ide emberek! Találtam egy sérültet!
*Kiáltása végig visszhangzott a hajón, s ő közben leguggolt a sebesülthöz, ki nagyon rossz bőrben volt. Egy maszatos arcú nő volt az. De közben már más hangokat is hallott. Egyértelműen mások is találtak túlélőket.*
- Segíts kérlek... bocsánat, de nem tudom a neved kedves... *fordult a szőke alakhoz, ki közben mellé ért.*

*Fürkészve a félhomályt haladt a hajó gyomrában. A lány meg előtte. Az előbb még a tündért is látta, így biztos volt benne, hogy idebent van ő is. Meg mások hangját is hallotta, akik a kintiek közül voltak.*
~Kész mentőakció. Épp elegen vagyunk idebent.~
*Közben tekintete a hozzá szóló nőre siklott, s sejtelmes mosoly jelent meg arcán.*
- Nibelon... Nibelon vagyok kislány.
*Magabiztos ábrázattal nézett a nő szemeibe. Majd leguggolt, és megnézte, mennyire súlyos a sérülése a földön heverő nőnek.*
- Ha nem visszük ki, nem tudom biztosra mondani az állapotát...
*Így aztán felállt, és óvatosan felemelte a sérültet. Lassan ki is értek a hajóból. Ott letette terhét, s a többieket is szemügyre vette.*

*A kevés túlélőt sikeresen megtalálják, és még ki is hozzák a hajóból, s a sikátor kövére fektetik őket. Olyan is akad, ki saját köpenyével takarja be a vacogó túlélőt.
Aztán újra megnyikkan a korábban oda esett, díszes óra. Mutatója lassan kúszik át a tizenkettesre, s elérésének pillanatában elnyújtott, fület irritáló hangú kattanást hallat.
Mindenki felkapja fejét a különös hangra, mely baljóslatú érzést ébreszt a jelenlévőkben.
Az egyik sebesült még vesz magán annyi erőt, hogy erőtlen kezével magához húzza egyik megmentőjét, s a fülébe nyögi:*
- Ne... órát... a hajó...
*De hangja elhal mielőtt érthetővé válhatna zavart szövege. A következő pillanatban a sikátor mintha kezdene áttetszővé válni. De, nem. Nem csak a sikátor, hanem a házak falai, a kémények, a tetők, a virágoskertek, az utcákon poroszkálók, s az utcákon bolyongó állatok, mind-mind áttetszővé válnak. A túlélők úgy tűnnek el szemeik elől, mintha sosem lettek volna ott. Végül az egész város elenyészik, s ők mindannyian egy dübörgő, billegő fémszerkezet fedélzetén találják magukat. A léghajó belsejében vannak újra, de most az épségben van. Aki kinéz a hajó ablakán, az láthatja, hogy magasan a felhők fölött lavírozik velük a léghajó. Azonban mást is észre lehet venni. A hajó egy félelmetesen szürke, s ezernyi villámot szóró viharfelhő felé közeledik. Amint felocsúdnak, talán eszébe jut valakinek felfedezni a hajó belsejét, s rájönni hol, és hogyan lennének képesek irányítani a hajót, hogy elkerülhessék a vihart. Vajon egyáltalán minek köszönhetik a szerencsét, hogy hirtelen teljesen más helyen találták magukat? De sokáig töprengeni nem marad idejük, mert a léghajót villámcsapás éri, s az idegtépően lassú zuhanásba kezd.*

*Erri szárnyait rezegtetve nézte, hogyan ápolják, takargatják a túlélőket. Már annyira figyelte őket és annyira nyújtózkodott, hogy mejdnem leesett az óráról. Viszont erre is sor került. Ugyanis a tündér alatt lévő órácska mutatója halkan megindult, majd óriási kattanással megállt az egyik számnál. Erri pedig rémülten hullott le róla a szemétkupacba. Bosszúsan kászálódott ki onnan, s már éppen mondta volna a magáét, mikor hirtelen minden homályosulni kezdett, s a tündérke szédülni kezdett. ~Mi folyik itt?~ Kérdezte magában, majd próbált megkapaszkodni az órában, ami sikerült is egy darabig. De aztán keze lecsúszott róla és ismételten elesett. Mikor felreppent, már máshol volt. Ismerős, ámde mégis ismeretlen hely volt ez. Errinnaya rémülten száguldott körbe a helyiségen. Ott volt mindenki, akit csak bent látott a hajó belsejében előtte. És most ismét. Ugyanis Erri rájött, hogy a léghajóban vannak. Méghozzá nem si akárhogy. A lámpák világítottak, minden pompázott. Csak egy bökkenő volt. Az ablakban lehetett látni, hogy egy viharfelhő felé tartanak. Erri a fejét fogva repkedett körbe-körbe, hogy most mit is tegyen. A többi utas sem tűnt sokkal okosabbnak. És ráadásul ebben a pillanatban még egy villám is belécsapott a járműbe, minek következtében zuhanni kezdtek. A kis tündér hangosan kiabálni kezdett vékonyka hangján.*
-Valaki azonnal mondja meg, hogy mi ez a rémes szerkezet és hogyan lehet újra repülésre bírni! Mert különben nem állok jót magamért!
*Ismét nagyon mérges volt, ami felül is kerekedett félelmén. Bosszús arccal rótta a köröket a zuhanó, repülni nem képes tákolmányban, amíg meg nem pillantotta a szőke férfit. ~Na, most aztán visszakapja!~ Azzal szélsebesen odareppent hozzá, s így szólt.*
-Na idefigyeljen maga! Ha már egyszer annyira nagy vezéregyéniségnek tekinti magát, akkor oldja meg a problémánkat de azonnal! Legyen szíves...
*Az utolsó mondatot már halkan, s csak úgy odadobva mondta. Vörös izzása még mindig nem hagyott alább, s csípőre tett kezével így egészen ijesztően nézhetett ki. Bár ugyanilyen viccesnek is találhatták a jelenlévők. Főleg a szőke férfi.*

*Előbb csak meglepve, s döbbenten pislogott a rá ripakodó tündérre, de aztán hangos hahotázásban tört ki a kis mitugrász láttán, és hasát fogva a vihogástól, inkább elfordult, hogy a többiek után nézzen. Nem látszott rajta, hogy zokon esett volna neki ez a kis áttűnősdi. Bár lehet, hogy nem is szokott berezelni semmitől. Oda lépett az egyik ablakhoz. Tekintete a távolba veszett, ahol jókora kiterjedésű felhőt látott. Kifejezéstelen szemei vissza tükrözték az égi villámok látványát. Végül elszakította tekintetét róla, és társaihoz fordult.*
- Azt hiszem, valahol a Belhan tenger fölött lehetünk. És az a felleg, ami felé haladunk, nem valami bíztató.
*A hatás kedvéért, még karját is kinyújtotta arra, hogy mutató ujjával az említett égi képződményre mutathasson.*
- Van valaki, aki ért a tudományokhoz?
*Nézte ő a jónépet, de valahogy mégsem tűntek neki tudós fajtának. ettől viszont jókedvűen vigyorogni kezdett. De hát van olyan, akit még egy ilyen helyzet sem ejt kétségbe.*
- Nincs? Akkor annyink van...
*És közömbös képpel indult el a vele szemben lévő kijárat felé, amely valószínüleg egy másik helyiségbe vezet.*
- Jöjjön velem, aki akar, és aki nem szeretne egy helyben gubbasztva kinyúlni! *vetette oda a többieknek, s azzal ki is lépett az ajtón.*

~Na egy újabb faragatlan tuskó, aki levegőnek nézi a nála gyengébbeket, és tudatlanabbakat.~
*Kedves mosollyal arcán lépett a láthatóan felpaprikázódott tündérhez.*
- A tökfejekkel nem érdemes vitázni.
*Kacsintva hajtotta oldalra fejét, s úgy szólalt meg ismét.*
- Szépség a nevem. Téged hogy hívnak tündér? *közben azért futó pillantást vetett a Nibelon után indulókra, s ő is lassan megindult arra* - Azért nem árt, ha a többiekkel maradunk. Hátha sikerül valamit kieszelni közösen.
*Lassan kisétáltak a helyiségből, és egy folyosón haladtak tovább. Csupán néhány lépésnyire voltak lemaradva, amikor megremegett a lába alatt a hajótest. A falba kapaszkodva állt meg lábain, aztán már érezte is, hogy lassú zuhanásba kezd a hajó.*
- Istenek ne hagyjatok el minket!

*Őrült táncba kezd a léghajó a fémes testét dobáló légörvények miatt. A fedélzeten mindenki bukdácsol, elesik, vagy éppen keresztül esik valamin. Nehéz az előre jutásuk. Minden lépésüket úgy kell megtenniük, hogy közben szinte virtustáncot lejt lábuk alatt a padló. S közben gondosan kerülniük kell az időnként kinyíló nyílászárókat, hiszen könnyen érhet csúnya véget egy esés, ha a hajón kívülre kerül valaki.
Aztán újra jön a süvítő, s sikolyra emlékeztető fémes hangzavar, s a hajó hirtelen megállásra kényszerül, majd orral előre bukik. Ettől mindenki elvágódik, s a hajó orra irányába kezd csúszni, bukdácsolni. Aztán minden elnémul, s a hajó sem kezd újabb mozgásba.
A bent lévők össze kaparják magukat, és szinte kizuhanva a léghajóból érnek földet. Ekkor látják meg, hogy ugyanott vannak, ahol már egyszer lezuhant a léghajó. Majd a már ismerős bimbammolást is meghallva pillantják meg a hajó farából kizuhanó órát, ami kis híján kupán nyom egy nyeszlett házi macskát. Pár perccel később az óra mutatója eléri a tizenkettőt, s minden újra áttetszővé válik, s a léghajó újra a felhők között repül, bele egyenesen egy viharfelhőbe, fedélzetén előző utasaival. Meglehetősen hihetetlen volna egy ilyen történet, már elsőre is, de az, hogy már másodjára kénytelenek részesülni belőle, már gyanússá válhat bárkinek. Mintha valami nem lenne rendben az idővel. Mintha valami oknál fogva folyton vissza térnének a hajó katasztrófája előtti időbe. Ezen kellene elgondolkodni, gyanúsan hasonlít a jelenség egy időhurokra, melyben örök körforgással ismétlik önmagukat a történések. S talán az órának is köze van a dologhoz, hiszen az az egyetlen visszatérő momentum a hajón kívül. Talán nem ártana közelebbről is szemügyre venni.*

//A mese időntúli játékként megy tovább. Bármikor írhattok hszt. //

*A férfi reakcióit látván majd kipukkadt a méregtől. Legszívesebben azonnal felpofozta volna a fickót. De hát ebben a helyzetben mégsem tehette ezt. Most másra kellett koncentrálni. ~De ha ennek vége lesz, akkor biztosan kibabrálok vele, az szent!~ Mondta magában, majd fintorogva legyintett egyet a férfi további okoskodásaira. Aztán épp reppent volna tovább valaki mást kérdezni, mikor hozzálépett az a lány, akit az imént még a csapat "agytrösztje" kísérgetett kaján mosollyal. Erri megmosolyogta a lány kijelentését, s kinyújtotta kis kezecskéjét, hogy kezet rázzon Szépséggel.*
-Szépség...illik rád a neved. *Kuncogott.* -Én Errinaya vagyok. De nyugodtan hívj csak Errinek!
*Nevetve rázta meg a lány kezét. Nagyon szimpatikus volt neki. El is feledtette a kis tündérrel, hogy mekkora nagy gondban is vannak. De amint említva lett a csapat és a követésük, Erri készségesen követte őket Szépséggel együtt. ~Remélem, hoyg ez a tökfilkó nem akarja mindenkire ráerőltetni az ő véleményét és mégoldási kísérletét. Még a végén belehalnánk.~ Kuncogott, majd tovább repkedett a tömeg után. Közben Szépség hajával játszadozott. Hol itt bújt el mögötte, hol amot bukkant fel. Jókedve nem hagyott alább. Kacagása bejárta az egész helyet.*
-Tudod Szépség, mi ketten jó párost alkothatnánk. Akár kitervelhetnénk egy tökéletes megoldási tervet, aminek segítségével kiszabadulhatunk innen és a viharból.
*Ekkor nagy robaj hallatszott a gép teteje felől és hirtelen meredeken zuhanni kezdtek. Eddig még csak szép lassan zuhantak, így el is felejtette Erri a történteket. De ez a hang és a meredekebb zuhanás mindjárt észhez térítette. Egyet sikkantott, majd kis kezeivel próbálta az éppen eleső Szépséget megfogni. De természetesen ez nem sikerült neki. Csalódottan lebegett a levegőben, miközben a többiek össze-vissza bukdácsoltak. Kissé mókás volt mindez, de nem kevésbé félelmetes és aggasztó, így a tündér most a móke helyett inkább a segítséget választotta. Elkapott egy kisebb gyermeket, aki majdnem kiesett az egyik ablakon. Őt még éppen elbíra a kis tündér.
Viszont ekkor nagy robajjal földet értek, s Erri is bukdácsolt egyet-kettőt a levegőben. ~Még szerencse, hogy én nem a földön járok.~ Sóhajtott fel, majd Szépség keresésére indult. Hamarosan meg is lelte. De közben arra is rádöbbent, hogy ugyanott vannak, ahol megtalálták a roncsot. Evolyran városában.*
-Nem találod furának ezt az egészet, Szépség?
*Kérdezte. De ebben a pillanatban újra meghallotta az óra kattanását és már csak akkor ocsúdott fel, mikor ismét a levegőben voltak és a viharfelhő felé tartottak. ~Mi lehet ez? Ez..ez....hiszen az előbb zuantunk le és....~ Értetlenkedett magában. Nagyon nem értette, mi is folyik itt. A többiek sem látszottak sokkal okosabbnak. Erri kétségbeesetten kapaszkodott Szépség gyönyörű hajába, miközben nagyon vékonyka hangon beszélt hozzá.*
-Szépség....én félek. Mi történik velünk? Te tudsz valamit? Vagy esetleg valaki más? És..és...hovba tűnt az a fickó? Az a szőke? Az előbb még itt volt...
*Kis szemecskéivel végigfürkészte az egész helyiséget, de a szőke férfit nem lelte sehol sem. Ezt nagyon különösnek tartotta. Viszont egyelőre az foglalkoztatta a legjobban, hogy hogyan jussanak ki úgy a léghajóból, hogy ne kerüljenek vissza.*

*A nagy kiáltozás és a hangzavar híre előcsalta Valeriát is a Királynék Lugasában lévő ódon palotából. Egy lóra ülve szélsebesen vágtatott a fehér tornyú város felé. A városkapun áthaladva egyre erősebb lett a kiáltozás hangereje, és amint közelebb ért az ominózus helyhez, lélegzetelállító látványban volt része. Valami fura szerkezet akadt fenn egy sikátornál. Lezuhant, majd egyszer csak eltűnt. És újra lezuhant. A fém, a fa és a kövek zúzódásának fülsértő zaja megremegtette Valeria dobhártyáját.*
~Valamit tenni kellene. Ha jól veszem ki a kiabálásból, vannak benn. És valami miatt újra és újra visszatér a zuhanás pillanata.~
*Elgondolkodva nézte a furcsa szerkezetet. S amikor rájött a dolgok állására, cseppet sem könnyebbült meg.*
~Ez a szerkezet egyre rosszabb és rosszabb állapotba kerül. Tehát, akik benn vannak, szintén egyre csak sérülnek. Ha még él valaki egyáltalán.~
*A következő zuhanásnál észrevett valamit. Egy koszlott macska ugrott ki a sikátorból és nyomban utána egy óra hullott ki az alkotmányból. Egy egészen vékonyka hajszálnyival hibázta csak el a macska fejét, aztán csak kattogott. Valeria óvatosan közelebb ment, komolyan bólintva két tündérnek és egy férfinak. Lehajolt, s egy pillanat múlva már a kezében volt a macska. Óvatosan szorította magához az állatot, majd lenézett, egyenesen bele a mindent tudó szemekbe. *
-Szegényke, majdnem eltrafált, ugye? Szerencsés vagy, ugye tudod?-
*Tűnődve nézte a felbolydulást, de nem jutott semmi az eszébe, amivel meg tudta volna magyarázni a dolgokat.*
-Honnan jöhetett ez a szerkezet? És kik az utasai?-
*Fordult az egyik tündérhez.*
-Jaj, és nézd el a bárdolatlanságom, kérlek, kissé felzaklattak a dolgok, így nem mutatkoztam be. Valeria vagyok.-

*Egy kis vidámságot csempészett borús gondolatai közé a körülötte sertepertélő tündér. Míg követte a többieket, kik éppen letértek a folyosó kanyarulatában, akkor érezte meg az erőteljes süllyedést. Nem volt ideje megfelelő fogást találni a falakon. Némi kaparászás után ujjai végig siklottak a sima, fémes falon, s egész teste előre bukott. Arccal előre zuhanat a hajó orrának irányába. A kanyar meg csak közeledett, és a lány sikoltva tette kezét arca elé, hogy fejét védje az ütődéstől. De éppen akkor, amikor bele zúgott volna a falba, amit biztosan nem úszott volna meg ép bőrrel, akkor a hajó orra egy kissé megemelkedett, s újra egyenesbe hozta magát. Szépség a fal mentén tapogatózva küzdötte lábra magát. Úgy érezte magát, mintha egy seregnyi troll szaladt volna keresztül rajta. De azért még talpon volt, és aggódón fürkészte környezetét, hátha meglátja Errit, vagy a többieket.*
- Mindenki egyben van? *hallatszott a kiáltása a folyosóról, de a többiek nem adtak választ, csak a tündér került tekintete sugarába, s ő épnek tűnt első ránézésre* - Jól vagy Erri?
*Megindult a tündér felé, de a következő lépésnél újra zuhanni kezdett a léghajó, s végül hirtelen megtorpant röptében, és nagy dörejjel mintha becsapódott volna valahova. Ettől a lány úgy röppent el Errinaya mellett, hogy még maga is meglepődött. Nem kevésbé lepte meg a földet érés. Vagyis a kanapén való landolás, amit röptében letarolt, s a háttámlán átbukva végső landolást hajtott végre két citrusfa cserepe között. Kissé furán érezte magát tőle, de szerencsére nem nagyon ütötte meg magát, mert az útba eső kanapé felfogta a becsapódás nagy részét. Azért sajgott a feneke, na meg a karjait is fájlalta, amikor újra talpra küzdötte magát. És ezt már kezdte unni. Már az örökös repkedést, és esést. Most újra a tündért kereste tekintetével, s hamarosan már látta is közeledni.*
- Nyugalom Erri! Túléltem!
*Megnyugvást is érzett emiatt a tény miatt. Majd Errire pillantva megszólalt.*
- Keressük meg a többieket. Remélem, nem esett baja senkinek.
*Olyan gyorsan ment a folyosón tovább, ahogy az kitelt az erejéből. Végül meglátta a többieket. Azaz majdnem mindenkit. A szőke férfit, ki vezette őket, most sehol sem látta. De most nem igazán törődött a dologgal, mert az is eszébe jutott, hogy talán már kimászott a hajóból, mert a rögtönzött követői is éppen ezt cselekedték. Mászott kifelé mindenki, amilyen sebesen csak lehetett.*
- Jobb, ha mi is kimegyünk ebből a lélekvesztőből Erri!
*Azzal megindult a hajón tátongó lyukhoz. Amint a közelébe ért, a hajótest rángatózott párat alatta, s ettől a lány egyensúlyát elvesztve zuhant ki a napfényes sikátorba. Mert egy sikátorban voltak újra. Aztán körbe nézve rá kellett döbbennie, hogy eleve innen indultak el. Ez sehogy sem fért a fejébe. Kissé kábán az eséstől toporgott ott egyhelyben. Aztán valami gyanúsan ismerős hangot hallott.*
~Bimm-bamm? Mi a...?~
*Több gondolkodásra nem maradt ideje, mert érezte, hogy valaki megragadja, és elrántja valami elől, ami elzúgott a feje mellett, majd egy rémes virnyákolás, s egy macska elrohant mellettük. Elrántója azonban elvesztette egyensúlyát, s ettől végig terültek a macskaköves úton. Szépség értetlen, de annál vörösebb arccal emelte tekintetét az illetőre. Egy férfi volt alatta. Méghozzá az a szőke fickó, akin előzőleg is landolni kényszerült.*
- Mi a...? *nyögte ki most hangosan is*
*Aztán már hallotta is az óra kattanását, s minden áttetszővé vált, majd teljesen elenyészett, hogy helyét a korábbról ismert hajó gyomra vegye át. Újra ott állt a szőke férfitól alig két lépésnyire, s nézte, ahogy az kibámul az ablakon, majd megszólal.*
~Mi történik itt? Ez már egyszer megtörtént, vagy csak a képzeletem játszik velem?~
*Fejét két kezébe fogva, csukott szemekkel kezdte el imételgetni gondolatban, hogy "Ez csak álom, és én mindjárt felébredek...". De akárhányszor ismételgette, a férfi hangját akkor is hallotta, s látta is őt magát, amikor kinyitotta szemeit.*

» 01. Evolyran kapuja
» Tudnivalók Evolyran történelméről
» Caldurt - az elfek városa