01. Evolyran városa

Tárgy: Re: 01. Evolyran városa Pént. Feb. 27 2009, 15:43

- Persze,hogy találkoztam,hisz vele jöttem.Az én vezérem vezette Sephe és a Myrte mesterrel eme földre a népeket.Elyanor Paladyrnak hívják.Gyermekkorom óta ismerem.-*mosolyodott el lágyan,majd hirtelen megtorpant.*
- Nem akartam visszasietni,de így is tovább maradtam mint terveztem.Örültem hogy találkoztunk,de most mennem kell!Szia C'tas!-*intett a lánynak és visszasietett azon az úton amerről jöttek.*

Vendég

C'Ttas is intett a lánynak, majd visszament a lovához, és ő is távozott, hiszen ma még neki is volt dolga bőven.

Tárgy: Re: 01. Evolyran városa Pént. Feb. 27 2009, 20:50

*Ared a felkelő nap első sugaraival ébredt. Úgy látszik, az előző esti kényelmes ágy ott Chattalban, az egész napos lovaglás, és az ismét csak kényelmes evolyrani fogadó megtették a magukét: a lány jókedvűen és kipihenten ébredt. Ámde varázserő nélkül. Első dolga volt, hogy kipróbálja magát, de persze ma reggel sem járt szerencsével.
Hatalmasan bereggelizett, kényelmesen megivott egy nagy bögre tejeskávét, majd elindult felkeresni Yülyl-t, a pálcák mesterét. Azt már tudta, hgy egy ősöreg elf nő, aki mestere a szakmájának. És a csavaros dolgoknak is. Felvértezte hát magát gondolatban a minden hájjal megkent asszony praktikái ellen, és nagy levegőt véve bekopogott az ajtaján.
Meglepetésére egy világos, szellős műhelyt látott, ahol szinte nyoma sem volt a nagy munkának. Kényelmes ülőalkalmatosságok, kecses asztalkák és rengeteg növény foglalták el a műhely legnagyobb részét. Éppen belemerült a bámészkodásba, amikor előkerült Yülyl. Meghökkenve nézte a vénséget. Első pillantásra egy gyönyörű fiatal nőt látott a szemlélő, de ha közelebbről megnézte, akkor észre vehette az arcát és a kezeit sűrűn behálózó leheletfinom ráncokat. S bár a haja hófehér volt, igencsak energikusnak tűnt.
Ared illedelmesen köszöntötte az elfet, majd rátért látogatásának okára.*
~Hűha, csak valami teljesíthetőt kérjen, mert hogy pusztán arannyal nem úszom meg ezt a munkát, az biztos. Látszik a szeme állásán, hogy valamiben fondorkodik~
*Ared tágra nyílt szemekkel várta, hogy mit felel Yülyl a kérésére.*
- Éppenséggel megnézhetem azt a pálcát, bár ma pihenni akartam... És a favágóknál is lett volna egy kis elintézni valóm... Nem is tudom...-
- Kérlek, kérlek, a pálca nálkül oda a varázserőm, még egy árva gyertyát sem tudok gyújtani. És mit és egy isthar fényhozó fény nélkül?-
- Az a baj veletek, fiatalokkal, hogy mindent rögtön akartok, de persze tenni érte... Pedig tényleg fontos lenne az a dolog a favágókkal.-
- Ha ezzel segíthetek, amíg megjavítod a pálcámat, elintézem én azt a dolgot. Már ha képes vagyok rá.-
* Ared kezdett rosszat sejteni, amikor Yülyl szeme nagyot villant*
~Hűha, ez csőbe húzott.~
- Nos, nem bánom. menj el a nyugati kapuhoz, a kapun kívül nem messze van a táboruk. Mondd nekik, hogy én küldtelek.-
*Ared a nyakába kapta a lábait és sebesen loholt a favágó-tábor irányába. Rem,élte, ha gyorsan elintézi a dolgot, akkor az elf is kedvesebb lesz, és hamarabb elkészül a pálcája is.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran városa Pént. Feb. 27 2009, 21:03

*Hangosan lihegve érkezett meg a táborba. Illetve a tábor szélénél lelassított, mert ismerve saját magát, nem szeretett volna esetleg beleszaladni valami kóbor baltába vagy fűrészbe. Haja csapzottan lógott a vállára, és nehéz tarisznyája is úgy lógott a vállán, mintha valami döglött patkányt cipelt volna. Kissé furcsán néztek a favágók a ziháló, levegőért kapkodó lányra, majd amikor elmondta nekik, hogy Yülyl küldte maga helyett, Pár lépést hátráltak.*
~De fura, ezek mintha félnének tőlem. Nyilván őket is átverhette párszor az öregasszony.~
* A favágók vezetője megköszörülte a torkát, majd tiszteletteljes hangon megkérte, hogy menjen vele a helyszínre. Ared lelkében a rossz sejtelem egyre nagyobb lett.*
~Milyen helyszínre? Ezek mire számítottak? Mi vagyok én szerintük?~
*Nagyokat pislogva követte a favágót, majd amikor odaértek A Helyszínre, már mindent értett.*
- Ó, hogy az a keserves... mégis mi a fenét csináljak én egy sárkánnyal? Mi dolgotok van vele?-
* A favágó meghökkenve pillantott Aredre, majd az ő arcán is átfutott egy árnyék.*
- Ne haragudj, asszonyom. Mi egy elfre számítottunk. Azt látom, hogy ember vagy, nyilván valami nagy erejű és tudású boszorkány. Yülyl tudja, hogy kit küld ide.-
- Na persze. Boszorkány vagyok, isthar. Csak van egy icipici bökkenő, amit Yülyl elfelejtett közölni velem.-
*Mutatott a lány dühösen a sárkányra. Az alvó jószág, úgy is, mint "icipici bökkenő", álmában fújt egy nagyot, és morgott is kicsit. Igazán békésen aludt, bár a morgásra és a farkának egy hirtelen csapására Aredék ijedten ugrottak hátrafelé.*
- És van itt még valami. Yülyl épp most javítja a pálcámat.-

Tárgy: Re: 01. Evolyran városa Pént. Feb. 27 2009, 21:16

*A hatalmas termetű favágó halottfehér lett. Egyrészt azért, mert az icipici bökkenő elkezdett ébredezni, éppen akkor, amikor felfogta, hogy itt van egy boszorkány, tökéletesen varázstalan állapotban. Ared bátorítóan próbálta hátba veregetni, aminek csak annyi eredménye lett, hogy a favágó lábai remegni kezdtek, és lassan lehanyatlott a fűbe. Aztán ijedt hangon suttogni kezdett.*
- Ha tudunk, menjünk el innen, amíg még lehet. Mégis hogy jutott eszedbe pálca nékül idejönni? Néha még Yülylnek sem sikerül teljes mértékben a dolog... Jaj nekünk, már ébredezik is.-
*Tágra nyílt pupillákkal nézett a sárkány felé, majd segélykérően Ared felé nyújtotta a karját. A lány nagyot nyögva húzta fel a férfit, és jónak látta megkérdezni, voltaképpen mit is keresnek itt.*
- Miiii??? Yülyl nem mondta??? Ki vagy te, és mit vétettél neki?-
* Meglepetésében a levegőt kapkodta, majd Ared nem kis elkeseredésére ismertette a helyzetet.*
- Ez a része az erdőnek a sárkány területéhez tartozik. Eléggé kezelhető természete van, mert már nagyon öreg, de néha meg kell kérnünk, hogy engedjen minket tovább vándorolni. Ilyenkor jön Yülyl. Ahogy mondani szokta, "beszél a fejével", és szerez tőle néhány pikkelyt is. Ezért vártuk ide. már vagy két hete. Már azt hittem, nem is jön.-
* Ared körül forogni kezdett a világ.*
-Nekem erről egy szót sem szólt. Igaz, én sem kérdeztem, mit akar elintézni. De azért igencsak sötét humora lehet, hogy nem szólt nekem.-
*Ared beszéd közben megfordult, mivel észrevette, hogy a favágó kigúvadt szemekkel bámul valahová a háta mögé. A látványra Ared szemei is elkezdtek dülledni, hiszen körülbelül fél méter távolságból bámult a képébe a sárkány. *

Tárgy: Re: 01. Evolyran városa Pént. Feb. 27 2009, 21:34

*Ared segélykérően fordult alkalmi társához, de sajnos annak már csak a hátsó felét látta, amint négykézláb igyekezett minél messzebb jutni onnan. Aztán már nem volt ideje a csodálkozásra, hogy favágó létére milyen gyorsan mászik a férfi, mivel egy hatalmas bökést érzett a hátán.*
- Hinnye, ne lökdöss, még a végén felborulok. Különben is, nem illik csak úgy bevezetés nélkül keménykedni a másikkal. Főleg, hogy az sokkal nagyobb nálad.-
*Remélte, ha bátornak tűnik, a sárkány annyira meglepődik, hogy közben alkalma akad gondolkodni, merre inaljon el. A táborba mégsem akarta bevezetni a jószágot.
Nem jött be az elgondolása, ugyanis a sárkány kényelmesen elhelyezkedett, letette a fejét a fűre, és érdeklődve nézte a lányt.*
- De szép szemeid vannak. Mint a tiszta méz. És eléggé barátságosnak tűnsz, bár azért a favágó reakcióját látva valószínű, hogy tévedek.-
*Kezdte Ared az ismerkedést. És persze gondolatban végigfutott a lehetőségein. Mivel egy sárkány ellen még pálcával sem lenne sok esélye, beletörődött a sorsába.*
-Ha fel akarsz falni, kérlek ne kínzz sokáig, tudod igazán szörnyű hangon ordítok, még belefájdulna a füled... Egyébként nem te vagy az első sárkányom, nem ám. Az elsővel még Álomfalván találkoztam. Az egy zenei zseni volt, énekelgettünk, virágot szedtünk. Igazi széplélek. A második már kissé kitolt velem, egyszerűen felkapott és elvitt valami teljesen idegen helyre. Nos, őt nem nagyon szerettem. Igaz, általa kerültem ide...-
*Reménykedett abban, ha sikerül szóval tartani az állatot, akkor talán sikerül meglépnie is. Reményei azonban dugába dőltek. Hitetlenkedve nézett a sárkány szemébe, amikor abban a vidámság szikráit vélte felfedezni. Inkább folytatta*
- Azt se tudom, mit keresek itt, de ha visszajutok a városba épségben, hát az lesz a legkevesebb, hogy leüvöltöm Yülyl fejét. Egy árva szóval sem említett téged. Ja, és mellesleg a pálcámat javítja. Tehát ha az volt a cél, hogy kinyírasson veled, akkor neked is könnyű dolgod lesz.-
*A szónoklat után fogta megát és leült törökülésben a sárkány orra elé. Figyelmesen nézett a szemébe.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran városa Pént. Feb. 27 2009, 22:20

*Pár percig ültek így édeskettesben, amikor Aredből kipukkant a nevetés.*
- Jajj, ne haragudj, lehet, hogy most vidáman halok meg, de nagyon nevetséges vagy így, hogy ennyire kancsalítasz rám.-
*A lány teli torokból nevetett, és még inkább, amikor a sárkány csodálkozó meghökkent képet vágott az előbbi megjegyzésére.*
- hihihi, ez nagyon aranyos....-
* Persze aztán rögtön észbe kapott.*
~ Mi esett belém, hogy én itt egy sárkányt becézgetek? ~
*A következő percekben azonban a torkára fagyott a szó. A sárkány kinyitotta a száját, nagy levegőt vett, majd óvatosan Ared arcába fújt. Nem láng jött ki a száján, hanem valamiféle ezüstös csillogású füst. Egy pillanatra megtelepedett a lány arcán, majd elillant. És olyan dolog történt, amire a boszorkány egyáltalán nem számított.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran városa Pént. Feb. 27 2009, 22:36

~Érdekes szerzet vagy te, kicsi mágus. A többiek az első adandó
alkalommal rémülten elszaladnak, te pedig ideülsz az orrom elé és szemtelenül a
képembe nevetsz. Mások iszonyodnak tőlem, te pedig a szememet csodálod...~
*Ared hang nélkül hápogott, egészen addig, amíg meg nem
hallotta a lelkében a sárkány mély, zengő hangú nevetését.*
- Ahá, ez akkor egy átverés, na persze, mit is várhatnánk
Yülyltől... Engem is szépen átrázott, azaz... tudta, hogy nem bántasz... Akkor
minek küldött ide?-
~Ezt én sem tudom, kicsi
mágus. De Yülyl a barátom. Időtlen idők óta élek errefelé, és segít nekem egy
kicsit a favágókkal való kapcsolatomban. Tudod, nagyon idős vagyok már, és nem
szeretném elhagyni ezt a helyet. Yülyl segít abban, hogy megférjünk egymás
mellett az emberekkel... Néha meglátogat, elbeszélgetünk, és megkér, hogy
tegyem át a szállásomat az erdő másik részébe. Voltaképpen jót is tesz ezzel,
mert a favágók legalább kitisztítják az avart és kivágják a kiszáradt fákat,
így nekem sem kell bennük bukdácsolnom.~

Tárgy: Re: 01. Evolyran városa Pént. Feb. 27 2009, 22:38

*Ared és a sárkány egy darabig még társalogtak, majd az idő
haladtával a lánynak mennie kellett. Búcsúzóul megígérte, hogy nem beszél
senkinek Yülylről és róla. A sárkány pedig adott neki pár pikkelyt és egy kis könnyet,
amit a lány fiolába gyűjtött. Nagy egyetértésben elmentek a táborig, ahol a
favágók kérték a lányt, hogy mondja meg a sárkánynak, merre szándékoznak
haladni a favágással. A sárkány még egy utolsó búcsúpillantást vetett Aredre,
majd lustán feldobta magát a levegőbe és hatalmas szárnycsapásokkal elrepült.
A favágók nagy tisztelettel körülvették a lányt és
odavezették egy fával alaposan megpakolt szekérhez. Ared a szekérre ült, amit
az egyik ember elhajtott Yülyl házáig.
Az elf már várta őket. Titokzatosan mosolyogva Ared kezébe
nyomta a pálcát, majd átvette a pikkelyeket. A sárkány könnycseppjeit Arednél
hagyta, mondván, hogy a lánynak valószínűleg több szüksége lesz erre, mint
neki.
Ared hálásan megköszönte a pálcát, és próbaképpen
meggyújtotta Yülyl gyertyáit. Elégedetten nézte a lobogó, sokszínű lángokat,
aztán elköszönt az asszonytól és a fogadó felé vette az útját.*
~Vajon mire való a sárkánykönny? És Yülyl miért pont engem
küldött oda?~

*A tünde csodálkozva járja a gyönyörű város utcáit. Tündeként már hozzászokott, a szerény, s természetes berendezkedéshez, így nem meglepő a csodálkozása.*
~Elképesztő... Boltok, szabók, suszterek, pékek, s mindenfelé emberek... ~
*Gondolja Vulpesh, s közben tanakodik, merre menjen tovább.*
~Szép és jó ez a város, de még most sem tudom, mi tévő legyek...~
*Végül megáll egy könyv kereskedés kirakatánál, mert kíváncsi volt, a helyi ismeretekre.*

Vendég

*Kellela is a városba téved.Már elég sokat lovagolt így jobb lenne megszállni valahol erre az éjszakára..Lassan haladnak Alkonnyal a tömeg miatt.Tényleg gyönyörű a város..Lassan mennek és mennek..Nézi a kirakatokat.Mikor hirtelen a tömegben egy olyan valakit lát meg aki nagyon is fontos számára..Egy sanda mosoly fut végig az arcán..Nem is álmodott róla hogy találkozik ilyen hamar vele, de mondjuk azt sem hitte hogy valaha látja még.Leszáll a lóról, és oda vezeti Vulpesh mögé, aki eléggé el van foglalva a kirakattal...Halkan közelíti meg, oda lép mögé és átöleli..*
-Tudod hogy hiányoztál?*Suttogja a fülébe és ő is zöld szemeit a kirakatra szegezi.*

*A tündét messzemenő boldogság önti el az ölelés közben. Nem hitte volna, hogy újra látja kedvesét, pláne ilyen hamar.*
-Te is nekem.
*Mondja halkan, belenézve a két gyönyörű szempárba.*
-Azt hittem, már a mágusoknál vagy, történt valami?
*Kérdi, a már megszokott aggódással a hangjában.*

Vendég

-Nem semmi..csak gondoltam ráérek, és gondoltam megkereslek..látni akartalak.Mit keresel itt?
*Kérdi egy kis meglepettséggel..Majd megpillant az utca tulsó felén egy kellemes kis fogadót, amihez istálló is tartozik, ami azért szükséges főleg ha a nő nem akarja hogy szegény Alkony az utcán éjszakázzon, hisz kezd sötétedni.*
-Hm.Van már szállásod?Azt hiszem most éjszakára itt maradok.Főleg most hogy te is itt vagy, nem is sietek annyira..Remélem te sem rohansz..*Mosolyog rá..A zöld szemeket belefúrja Vulpeshéibe.Majd telt, puha ajkait hozzáérinti lágyan a férfiéhoz...A kis boszorkány azért éber és figyeli a körülöttük lévőket, de nem tulajdonít nagy jelentőséget nekik.*

*A tünde megnyugodott a szavak hallatán, s mosolyogva néz Kellelára.*
-Akkor rendben...Én? Csak körülnéztem a városban, nagyon jó híre volt még Chattalban, így gondoltak megnézem. De arra nem gondoltam, hogy ennyire gyönyörűt látok majd itt.
*Mondja, miközben mosolyogva Kellelára néz.*
-Még nincs, azt hiszem, én is itt szállásolok majd.
*A tünde kiélvezi a pillanatot, de figyelme nem hagy alább.*
-Még az egész életem elöttem áll, nem rohanok.
*Mondja, miközben megfogja Mennydörgő kantárját.*
-Van ötleded, a szállásról?

Vendég

-Ötletem?Van pár, tudod nekem mindig,,
*Mosolyodik el.Kivillantva hófehér fogsorát.Átöleli a férfit és tovább folytatja.*
-Az ott tökéletesnek tűnik.Nem?Nekem nagyon is tetszik.És istálló is van.
*Tapint rá a lényegre.Majd elengedi a férfit és elindul lovával a fogadó fele, reméli hogy Vulpesh is követi.Átvág nagy nehezen a tömege mely céltalanul hömpölyög..Végül is inkább csak kettesben akar lenni Vulpeshel , ha már mégis össze futottak..Hisz mégis csak eléggé erős érzelmeket táplál irányába.*

*Kellela mosolyára mindig boldogság önti el szívét*
-Ebben biztos vagyok.
*Mondja mosolyogva.*
~Hm, nem egy lepukkadt hely, talán ott kisebb az esély, hogy ránk támadnak majd...~
-Tökéletes.
*Kedvesen mondja, miközben követi a boszorkányt, át a zsúfolt utcán*

Vendég

-Remek.*Mosolyog a nő, mikor végre átérnek a zsúfolt utcán.A lovakat kint hagyják és belépnek..A fogadó kellemes, elég réginek tűnik, de így is kellemes a hangulata.Mikor beérnek egy kedves asszony áll egy pult mögött és kedvesen mosolyog.A kis mágus a pulthoz sétál és megszólal.*Üdv!Szép fogadó.
*Miközben ezt mondja körbetekint, és ádít egyet.*-Üdv.Köszönöm.Miben segíthetek kedveseim?
*Kérdi kedvesen mosolyogva az idősebb asszony, csengő kellemes hangon.Aztán szól a férfjének is, látszik hogy nem egy forgalmas hely.*-Hát igazából szobát szeretnénk egyet, vagyis kettőt, vagyis..
*Nem igazán tudja hogy akkor most hány szoba is kellene, ezért kérdőn néz a férfire, és a nő is furcsán néz rájuk.*
-Oh..és két hely az istállóban.*Mondja végül és várja a válaszokat.*

*A tünde körülnéz a kis fogadóban.*
~Kívülről sokkal tágasabbnak tűnt... Mintha nem is lenne forgalmuk...egy ekkora városban?~
*Töpreng miközben boszorkány társa rendezi a szobákat, majd mikor a válaszon a sor, akkor kicsit zavarba jön. Gyors fejtörés után a következőt mondja.*
-Megtekinthetnénk a szobát a foglalás elött?
*Kérdezi, remélve ezzel legalább egy kis időt nyernek, hogy megbeszéljék a dolgot.*

Vendég

-természetesen.
*Mondja a nő és elindul felfelé egy kissé rozoga lépcsőn..Lehet hogy nincs a legjobb állapotban, mégis tetszik a lánynak, nagyon hangulatos, és van istálló, na meg nem is a szoba a lényeg, hanem hogy végre itt van Vulpesh is.Felérnek, és az asszony kinyit egy szobát, mely elég tágas és világos, de bármilyen hangulatúvá könnyedén formálható.Igaz cak egy nagyobb ágy van benne középen..Na meg szekrény és tartozik hozzá egy fürdőszoba is.*
-Hát öm..Ez nagyon szép.
*Mondja a lány majd várja a férfi reakcióját is.*

*Lassan megy föl a lépcsőn, a tündének nagyon tetszik ezen része a fogadónak. Még azt sem sajnálja, h a lépcső ilyen rozoga, neki tetszik. Majd mikor a szobába érkeztek, akkor körülnézett.*
~A lépcsőből azt hittem, hogy a szoba is lepukadt lesz, de nagyot tévedtem!~
*Gondolja a tünde, s Kellela felé néz mosolyogva.*
-Szerintem sem rossz.
*Mondja a tünde, majd a nőhöz lép.*
-Mennyi is lenne?

Vendég

-Hát olyan, tudod mit nektek kiadom 7 aranyért erre az éjszakára..
*Mosolyog rájuk a nő.*-És reggel kell fizetni.*Mondja Kellelára mosolyogva, majd megszólal.*
-Na jó lesz?*Kellela elmosolyodik.*-Igen, tökéletes.*Mosolyog a lány is az asszonyra.*-Megyek is, jó éjszakát.
*Köszön és el is megy, miután a kulcsot odaadta.Kellela leül az ágyra.*-Hm..kényelmes.*Mosoylodik el, közben lovaikat már bevitték az istállóba.*

*A tünde nézi, ahogyan az asszony szépen lassan kisétál, majd rájukcsukja az ajtót.*
-Akkor kettesben maradtunk...
*Mosolyodik el Vulpesh, s leül Kellela mellé.*
-Végre
*Fejezi be a mondatot, majd hosszan csókolja Kellelát. A csók közben újra érzi a selyemmel is vetélkedő, pihe-puha ajkak érintését, amitől boldogság önti el a szívét.*
-Akkor mi legyen?
*Teszi föl a kérdést mosolyogva.*

Vendég

*Az ajkak lágyan érnek az övéihez.Élvezi a csókot amíg tart, majd mikor Vulpesh megkérdezi mi legyen elmosolyodik.*
-Hát, nem tudom.Szerinted?
*Kérdi meg sunyi mosollyal és megcsókolja.A párnák puhák az ágyon, és a napfény sem süt már be a nagy ablakon, mivel sötét van.Csak a Hold fénye világít be.Egy két nyerítés hallatszik az utcán, és még mindig nagy a tömeg.Senki nem háborgatja őket, teljes a nyugalom, bár a lány szíve nem ezt mutatja.*

-Szerintem még nagyon korán van aludni.
*Mondja, s arcán megjelenik a mosolya. A tünde ugyan hallja a kintről jövő hangokat, de nem foglalkozik velük. Neki most csak a boszorkány a fontos, s semmi más.*
~Kellela olyan gyönyör, s csábító, így a holdfényben.~
*Gondolja a tünde, s tekintete csak is a boszorkányra szegeződik.*

Vendég

*Egy gonosz kis vigyor jelenik meg a szája sarkában.*
-Hát nem nagyon vagyok álmos.*Majd forrón megcsókolja a férfit a félhomályban..*-Sokkal jobb ötleteim lennének mint az alvás.
*Húzza mosolyra száját, és beletúr a férfi hajába, és közelebb húzódik hozzá.A Holdfény még mindig lágyan süt be , így félhomályt bocsájtva a szobára,és ezüstös fénnyel borítva be az ágyat.Belemélyeszti tekintetét a férfiéba, és ujjaival végig simít az állán.*

-Én se.
*Mondja a férfi majd kiélvezi a csók minden egyes pillanatát.*
-Neked mindig vannak jó ötleteid.
*Gonosz mosoly jelenik meg az arcán, majd kezét végigsimítja Kellela arcán. Majd keze lejebb csúszik, végig Kellea testén.*

Vendég

-Hm..Tudom.
*Mosolyodik el, és átkarolja a férfit..Na most már tényleg lennének ötletei, főleg hogy vágyik a férfi bőrének érintésére, és csókjaira..Csókolja és csókolja, most annyira jól esik neki.A férfi mellkasára teszi egyik kezét és úgy csókolja.*
-Annyira hiányoztál...Olyan rossz nélküled, de most itt vagy, itt vagyunk, csak ketten...
*Mosolyog rá, de ezt mind úgy suttogta a férfi fülébe.Egyre jobban biztos érzéseiben, és egyre jobban tudja hogy menthetetlenül bele szeretett a férfibe, és kívánja inden egyes porcikáját.*

*A csókok jönnek egymás után, s a tünde még sohasem érzete magát ennyire boldognak.*
- Te is nekem...de ez az éjszaka, most csak a miénk...szeretlek Kellela...
*Mondja ki érzéseit Vulpesh, s becsukja a szemét. Minden szava a szívéből jött, s tudja, ez mind helyes. Majd a keze Kellela felső testén lévő ruhát célozza meg.*

Vendég

-Szeretlek..*Suttogja és nagyon is boldog..Mikor a férfi elkezdi a ruháját levenni, ő is elkezdi leszedni a felesleges ruhadarabokat a férfiről.*-Erre nem lesz szükség..*Mondja mikor levette a férfi felsőjét..Megcsókolja a nyakát és hozzá simul a forró bőrhöz..Majd ismét megcsókolja é már ő is hiányos öltözékben van.*

*A tünde megcsóklja Kellela nyakát, majd onann lejjebb, s lejjebb halad. A boszorkány testét beragyogja a telihold, s Vulpesht szinte rabul ejti a mesébe illő látvány.*
~Egyszerűen...gyönyörű...~
*Gondolja a tünde, s kezei ezuttal már egy lejebb lévő ruhára irányúlnak.*

» 01. Evolyran kapuja
» Tudnivalók Evolyran történelméről
» Caldurt - az elfek városa