01. Evolyran városa

Tárgy: Re: 01. Evolyran városa Hétf. Feb. 16 2009, 09:00

- Nem,semmi baj,csak frissek az emlékek.Szívesen elmesélem egykori otthonom történetét,csak...tudod...nem valami szép vége kerekedett.Hisz itt vagyok és nem ott.-*tekintete eltompult és szomorú lett.Még nem emésztette meg azt hogy el kellett hagyniuk Álomfalvát.Szerette az ottani életet és szeretett ott dolgozni.El sem tudja képzelni mi lehet azokkal kik ott maradtak.Talán megnyerték a csatát,talán nem...*
- Rendben...az most jól esne!-*s legalább megtudja azt is hol van a fogadó.Mert hogy még tudta,de jó ha az ember tisztában van vele.
C'tassal a fogadóba ment.*

Vendég

C'tas a már jól ismert város utcáit rótta. Tudta, hogy Racathoval nemsokára látogatást tesznek a mágusok földjére, csak azt nem tudta, mikor lesz ez az alkalom, de már nagyon várta. Sokat hallott arról a tájról is, és már szeretett volna a saját népével lenni. Nem mintha nem tetszett volna neki a város, de idegen volt számára az a sok fajta nép. Kissé zavarba jött, amikor két tünde nemrég a társaságában a saját nyelvükön kezdett el beszélni, és ő maga egy szót sem értett az egészből. Azt hitte, róla beszélnek, hiszen azóta sem derült ki a dolog. Jómaga nem sok mágust ismert a városban, de ha eljutnak a földükre, talán jóval többel fog találkozni.

Vendég

*A hótünde lépked a Birodalom utcáin. Nemrégiben tért vissza Orod Ingor havas tájaira,mikor eszébe jutott,hogy valamit elfejetett. Igaz akkor kövekért tért be ide,de egy számára nagyon fontos boltot kifelejtett ebben a nagy forgatagban. Szárított növényekre volt szüksége,meg gyógyhatású virágokra,mit nem szerzett be a növényekkel teli üzletből.
Így ismét Evolyran utcáin magasodott ki karcsú alakja.Lassú,határozott léptekkel igyekezett előre,mikor a céljánál egy nőt pillantott meg.Egyhelyben állt és a forgatagot nézte.Nem tudván miért,de hozzálépett és lágyan megszólította.*
- Ugye milyen zajos? Néha el sem hiszem miért voltam képes itt élni...-*ahogy a szavak elhagyták ajkait az utcára fordította tekintetét.*
- Az összes nép sarja itt tevékenykedik naphosszat,míg mi hótündék visszavonultunk a csendesebb hegyekbe....

Vendég

C'tas felkapta a hangra a fejét, nem is hitte volna, hogy egy vadidegen megszólítja, de azért bólintott, majd megszólalt:
- Valóban nem éppen a legcsendesebb...
Hát, igen, a tömeg zaja kimagasodik, és néha sérti az emberek fülét, de ez C'tast nem zavarta. Hozzá tudott volna szokni, hozzá is szokott egy nap alatt, de ő a mágusokkal szeretett volna élni.
- Nem tudom, én megszoktam...
Lágyan megvonta a vállát.
- De nemsokára én is elmegyek innen, remélem.
Nem szeretett volna sokáig itt lenni.
- Hótünde?
Csodálkozva pillantott a nőre, hiszen még egyet sem látott.
- A nevem C'tas Inaith, és mágus vagyok.

Vendég

* A nőre pillantott kit leszólított.Nem volt szokása,de oly magányosan ácsorgott a bolt előtt,s persze jó maga is hosszú ideje nem társalgott már senkivel az idáig vezető úton,jól esett neki saját kedves gesztusa.*
- Valamikor én is itt laktam,s akkor nem zavart.Orod Ingor havas tájain csend honol,hol alevegő mindig üde és friss.A hosszú évek alatt hozzászokik a tünde,s amikor visszatért a Birodalom eme városába kissé zavarja már a fülét.-*elmosolyodott és kezet nyújtott a nőnek.*
- Whiryl....-*mutatkozott be,majd visszavette kezét.*
- Igen hótünde vagyok...miért kérdi? Nem találkozott még a fehérség királynőivel?-*szélesen elmosolyodott s kacsintott a nőre.*

Vendég

Na, igen, C'tas megértette a nőt, hiszen a hegyek nyugalma után nem lehetett könnyen visszaszokni a város forgatagába.
- Nem, még nem találkoztam hótündével.
Ő is elmosolyodott, habár nem túl jó dolgokat hallott, de nem szerette volna ezt megemlíteni a nőnek.
- Valahogy nem jönnek errefelé, nem tudom, maradtak-e a városban.
Nem hitte, hiszen a hótündék - a nőből kindulva - nem lehettek éppen olyan társasági emberek.
- Eddig csak mágusokkal, valdákkal, és tündékkel találkoztam.
Tudta, hogy még vannak más fajok is, de nem találkozott még velük.
- Miért jött le a városba?
Felvonta szemöldökét, hátha tud segíteni a nőnek.

Vendég

- Akkor itt volt az ideje..-*jegyezte meg kedvesen.*
- Bár nem vagyunk sokan s ritkán fordulunk meg a városban,de elég gyakran ahhoz,hogy nem merüljünk feledésbe.-* pro és kontra.Mindenki saját maga dönti el hogy mikor akar ide jönni,meg persze ha a királynőjük küldi le őket ide.Mert ez is megtörténhet.
Ahogy hallgatta a nőt bólintott,majd a boltra pillantott.Nem volt bent senki csak az eladó,így ráért még itt beszélgetni a nővel.Visszafordult felé.*
- Akkor szinte mindenkivel...még vannak a Seldëk.Meg ha nagyon szerencsétlen találkozásban van részed,akkor az elfajzottak lényeivel.-*tekintete elkomorult és a hideg is kirázta.Nem félt tőlük,de nem igen kedvelte őket.A kérdésére nemet intett.*
- Köszönöm kedvesen,nem szorulok segítségre,hisz ismerem a Birodalom számos részét mint a tenyeremet.Ide jöttem a gógynövényes boltba,hogy beszerezzem azt amit napokkal ezelőtt nem tettemmeg.Valahogy kiment a fejemből és most vissza kellett térnem.De ráér....ha itt állok előtte biztosan nem felejtem el.-*mosolyodott el,majd sóhajtott.*
- Régóta élsz itt vagy nemrégiben érkeztél...?-*fogalma sem volt róla,mert az is előfordul hogy nem ismer valakit.Sőt....egyre többen lepik el a várost,így növekszik azok száma,kiket még csak látásból sem ismer.*

Vendég

C'tas a gyógynövényes boltra pillantott. Valóban nem kellett sietni, hiszen az eladó még csak nemrég nyitott, és senki sem volt benn a boltban.
- Akkor jobb helyzetben van, mint én.
Elmosolyodott.
- Nem ismerem annyira a várost, nemrég érkeztem, és nem Álomfalváról.
Sokan azt hitték, ha valaki hajóval érkezett, akkor csakis onnan jöhetett, pedig ez nem így volt. Egyáltalán nem.
- Sokan azt hiszik, onnan jöttem.
Magyarázatkén tette hozzá.
- Már zavar a dolog.
Valóban ez volt a helyzet.
- És szeretném elkerülni a félreértéseket.
Kínosan elmosolyodott.
- Milyen a néped?
Kíváncsi volt arra, más népek milyenek, hiszen egyik nép sem volt ugyanolyan, mindegyiknek voltak ugyanolyan tulajdonságai.

Vendég

*A kijelentésre felvonta szépen ívelt szemöldökét,mire nyomban választ is kapott.Nem nagyon értette miről beszél alány. ~ Álomfalva? Hm még nem is hallottam róla... ~ s valóban így volt,a tünde éppen úton volt mikor érte az álom,de nem tulajdonított nekinagyobb jelentőséget,mivel a vadonban volt.Mire ideért mára,még nem informálódott a minapi eseményekről.*
- Nem feltételeztem,hogy onnan érkezett.Azt hiszem hiányosak az információm.-*elgondolkodott,népe biztosan tud már mindent a dologról,de hosszú a visszaút...Mire rákérdezhettt volna a dologra a nő is kérdéssel fordult hozzá-Elmosolyodott,szeretett népéről beszélni,még ha itt a városban kevesen is vannak kik kedvelik őket.Pedig az elköltözésük már régen volt...nagyon rég.*
- Boszorkányok és varázslók vagyunk.Bizton mondhatom,hogy kedvesek és segítőkészek,alakunk karcsú és vékony,hajunk és bőrünk színe hófehér.-*ha még nem találkozott hótündével,ezentúl a nő biztosan felsimeri majd a fajtájukat.*
- A természet gyermekei vagyunk...szeretjük a vadon tájait járni és napokig el is vagyunk fekkvőhely nélkül...mágiánk szerteágazó...-*teljesen belemerült maguk ismeretébe majd észbe kapva felkapta fejét és a lányra mosolygott.*
- Nem tudom pontosan hogy értetted....de nagyjából ily félék vagyunk.-*felelte zavartan.*
- Elmondanád ezt az Álomfalvás dolgot? Kíváncsi vagyok nem tudok várni míg visszatérek a hegyekbe.

Vendég

C'tas a nőre pillantott, majd gyorsan észbe kapott. Na, igen, ha a nő a hegyekből érkezett, akkor valóban nem tudhatott sokat a dologról.
- Akkor valójában majdnem mindenben egyeztek más tündékkel, kivéve talán a kinézetetek.
Elmosolyodott.
- Minden tünde közel áll a természethez, úgy tűnik, ti sem vagytok kivételek ez alól a dolog alól.
Valóban így állt a helyzet.
- Nos, Álomfalváról én sem sokat tudok....
Töprengve vonta össze szemöldökét.
- Nemrég érkezett egy hajó, melyről álmodtam, és nagyon sokan voltunka parton.
A tündére pillantott.
- Mintha csak tudtuk volna, hogy valaki érkezni fog a kikötőbe. Eléjük mentünk.
Nem hitt a jóslásban, távolt állt tőle boszorkány létére, de akkor is. Hihetetlen, ami történt.
- És leszálltak, azok, kik a hajókon voltak. Csata volt a faluban, súlyos csata.
A nőre pillantott.
- Röviden ennyi lenne a dolog.

Vendég

* Még egy pár dologban különböznek mit nem említett meg,de lényegében olyanok mint a többi tündék.*
- Igen,legfőképpen a kinézetünk tér el....meg egy kicsit a mágiánk.-*hallgatta a nő szavait. Nem tudta mennyit tudhat meg tőle,hisz ő is új itt a Birodalomban,de még mindig többet tudott meg tőle mintha nem is kérdezett volna rá.*
- Csata? Szegények...senkinek nem kívánok csatát és vérengzést.-*sóhajtott szomorkásan.Persze az ellenségeinek talán s ol yátkot és rontást is szór rájuk ha szükséges,hogy azt sosem feledik.*
- Letelepedtek itt? az Evolyraniak megengedték?-*egyre kíváncsibb volt. Most már sajnálta hogy nem lehetett tanúja az érkezésüknek.*

Vendég

- Igen, letelepedtek.
C'tas bólintott, majd a nőre pillantott.
- Megengedték, az eseménynek a vezérek is szemtanúi voltak, még földet is kaptak.
Valóban ez volt a helyzet, és békésen lakhattak itt.
- Na, igen, nem lehetett nekik könnyű.
Már önmagában egy csata gondolata is riasztó volt, nemhogy az, hogy még egy csatában is harcoljanak. Egyszerűen nem akarta elképzelni, milyen lehetett az álomfalviaknak.
- De nem mind van itt.
Hangja reménykedő lett.
- Néhányan, vagyis elég sokan ott maradtak, remélem, győztek.
Kevés volt erre az esély, de a remény mindig él.

Vendég

*Ez igazán meglepő volt számára,úgy tűnik beteljesül az az ismert jóslat,mit kedves Hótünde társa Haltair mondott nem is olyan régen.*
- mily kedvesek hogy földet ajándékoztak nekik.-*felelte kicsit epésen,míg őket száműzték,egy apró nézeteltérés miatt,addig idegeneket befogadnak.De Whiryl nem haragudott a vezérekre,csak furcsa volt számára,ennyi az egész.*
- Remélhetőleg nem hiába áldozzák fel becses életüket! Talán ők is a hajósokkal tarthattak volna...ha vezéreik jobbnak látták eljönni onnan akkor....-*a kérdés a levegőben maradt,egyértelmű volt mire gondol. Szerinte felesleges volt a mártírkodás,hisz csak bölcsebbek és határozottabbak a vezérek.Sóhajtott majd egy lágy mosolyt villantott a nő felé.*
- Nos azt hiszem betévedek végre a boltba.Még hosszú az út visszafelé,s napnyugta előtt meg szeretnék érkezni otthonomba.Egyszer talán ha arra jársz nézz be hozzám.-*kacsintott a nőre vidáman,mindig szívesen látja a vendégeit.*
- Örültem C'tas! További szép napot!-*megfordult és betért az üzletbe.Tudatosan böngészte a növényeket és szedte össze azokat mikre szüksége volt.Egy kosár gyógyfű lógott a jobbján ahogy kilépett.A mágusnak már hűlt helye volt.Felvette a városiak ritmusát és a vadon tájai felé tartott.Lassan visszatért Orod Ingor hegyeibe.*

Vendég

C'tas az ajkába harapott.
- Na, igen, a vezérek minden döntést bölcsen hoznak, de bele se merek gondolni, mi lehet ott.
Valóban ez volt a helyzet.
- Rendben.
Figyelte, amint a nő belép a boltba, majd jó maga elindult, hogy megreggelizhessen...

Vendég

*Sophie érkezik a fogadóból, nem rég ébredt meg.Tegnap hallotta, hogy él itt egy vén könyvkötő, hát neki most pont rá lenne szüksége, mivel a varázskönyve tegnap előtti estén megázott és leszakadt róla félig-meddig a kötés, így hát Sophie elindult megkeresni a mestert.*

Vendég

*Kis fe-alá járkálás után meg is találta az öreget.Odament hozzá és így szólt.*
-Adjon isten!*köszönt rá Sophie, majd rátért a témára.*
-Lenne nekem egy könyvem amit szeretnék megjavítattni, mert elég rossz állapotban van.És szeretném megkérdezni, hogy elvállalja-e?*mondta, majd várt a feleletre,ami remélhetőleg igen lesz.*

Vendég

*Sophie kielégítő feleletet kapott, majd az öreg beljebb invitálta, és kérte, hogy mutassa meg a könyvét.Sophie odaadta,a mester megvizsgálta, és azt mondta, hogy ezen még tud segíteni.Sophie örült neki hisz ebben voltak a lélekmágusok varázslatai is.*

Vendég

*Sophie leültette egy székbe és megkínálta kávéval,és mondta, hogy itt várja meg a könyvét.Sophie miután elment a vénember felállt a székből és körül nézett.Volt pár érdekes fekete mágiával kapcsolatos könyve az öregnek.Némelyikbe még bele is lappintott.*

Vendég

*Egy jó húsz perc múlva visszajött a mester kezében a nő könyvével.Jobb volt mint új korában.*
-És mivel tartozok?*kérdezte Sophie,de csak legyintett a mester.*
-Hát akkor nagyon szépen köszönöm.*mondta majd távozott.*

Vendég

*Sophie miután lerakta otthon a már megjavított könyvet, utána kijött újra az utcára és elkezdett megismerkedni a környezettel.*

Vendég

*Úgy látszik nem tud szabadulni a várostól.Tegnap mégsem tért vissza a hegyekbe,hanem elszállásolta magát a fogadóban.Most az utcákon sétált,hátha összefut egy ismerőssel.Jó lenne egyet beszélgetni,ám eddig a szerencse elpártolt tőle.Több órája már hogy a széles,kövekkel lerakott utcákon járkált,de még senkivel sem találkozott. ~ Ez az én szerencsém ~ gondolja,majd egy lépteit sietősebbre fogja s befordul az egyik utcasarkon.Oly hévvel tette ezt,hogy nekiment újfent valakinek.*
- Elnézést...nem figyeltem az orrom elé.*mentegetőzött,a héten már másodjára megy neki valakinek,a végén még felakasztják.*

Vendég

*Sophie éppen kifordult az egyik kanyarból mikor nekiment valaki.*
-Jobban is vigyázhatnál!*kiáltott rá a hév miatt, aztán miután lehiggadt, a nő felé szólt.*
-Amúgy szia.Sophie-nak hívnak.*mutatkozik be és kinyújtja hófehér kezét a nő felé, és vár.*

Vendég

*Bár jogos volt a nő felháborodása,mégsem számított ekkora hévre.*
- Elnézést....nem figyeltem. tényleg sajnálom,de ezért nem kéne leharapnia a fejem.-*lágy mosoly terült szét hófehér arcán,persze megértené ha már többször neki ment volna ennek a nőnek,de nem erről volt szó.Elfogadta a felé nyújtott kezet,látta nem tartott sokáig a lány dühe.*
- Whiryl a nevem! Hótünde vagyok....-*valaki nem ismeri eme fajt,így csak megszokásból tette hozzá.*

Vendég

*Sophie elengedte a füle mellett amit a nő mond.Viszont a hótündére felfigyelt.~Á egy tünde...Nem szeretem őket...~*
-Én darthar vagyok, azon belül lélekfosztó.*mondja a nőnek, ha már így elkezdték megbeszélni hogy kikicsoda.Ezután végig nézett a nőn, aki talpig fehérben volt,de ezen nem is csodálkozott a hótünde mivolta miatt.~Fehér?Mi jó abban?~Kérdezgeti saját magát,majd megszólal.*
-És te mióta laksz itt?*kérdezte.*

Vendég

*Számára mindegy volt ki s miféle a nő.mágus volt és szerette a mágusokat,attól függetlenül milyen beosztásúak.Nem kerülte el a figyelmét az ahogyan a nő végigmérte,ez kölcsönös volt.Érzett a nőből némi gonoszságot,mit nem tudott mire vélni.akár felé,akár maga az élet felé is irányulhatott volna,így nem foglalkozott vele.A kérdésre enhény elmosolyodott,biztosan bosszantja ez a mosolygós kép a nőt.*
- Régóta....már akkor is e földön laktam,mikor még a Hótündék is a városban laktak.Tehát több éve...-*nem tudta mennyit tud a lány a város történelméről,de ez nem az ő dolga volt.Majd kiszámolgassa ha kedve van.*
- Ismerem a várost is és a vadont is mint a tenyeremet.De téged még nem láttalak....ondolom nem régiben érkeztél...-*vetette fel,bár mostanság sokan érkeznek a birodalomba,így nem is furcsa hogy van akiket nem ismer.*
- Álomfalváról jöttél?-*próbálkozott,bár természetesen nem csak onnan jöhetnek.De az útóbbi időben lépten nyomon azt hallja hogy a faluból érkeztek hozzájuk.Így van némi esély arra,hogy ez a gonoszkás nő is onnan tévedt ide.*

/Fagyocska/

Vendég

//Mikróba vele//

-Álomfalváról?Nem.*mondta,majd ismét beszédre nyitotta a száját.*
-És merrefelé tartottál, hogy annyira siettél, hogy semmi sem állíthatott meg?*kérdezte majd elrakta táskájába a kezében tartott könyvet, és zsebre tette a kezét.Ő nem nagyon szereti az ilyen felvágós embereket, akik annyira szupernek hiszik magukat, de ha segítségre kerül a sor akkor már nem is tudják azt.Erről azért van ilyen rossz véleménnyel mert mindig ilyen helyzetbe került, az ilyen emberekkel.*

Vendég

* Fhylla repdes a városban. Még mindig az Odújához keres apróságokat. *
- Sziasztok! *köszön oda két nőnek.*
- Ne haragudjatok, de nem tudjátok merre találok olyan boltot, ahol apró kis kristályok vannak?*száll le a két nő elé.*
- Amúgy pedig Fhylla vagyok. *mosolyogva mutatkozik be.*

Vendég

- Csak ismerős kerestem hogy ne unjam magam halálra míg a városban vagyok.Sokkal jobban kedvelem Orod Ingor csúcsait,de most a várost boldogítom,s társaságot kerestem.-*magyarázta a nőnek.figyelte amint kezével elcsúsztat valamit,de hogy mit azt nem látta.Annyira nem is érdekelte,így visszapillantott a mágus arcába.*
- így botlottam beléd...szó szerint.-*fűzte hozzá lágy mosollyal.*
- Te merre tartottál míg meg nem állítottalak? Már ha nem titok.-*tette hozzá,ő ugyan nem akarja olyan dolgokba beleütni az orrát amihez nincs köze.
Ekkor egy vékony hangra lett figyelmes majd a tulajdonosára.Látott már valdát így nem lepődött meg annak apróságán.*
- Szia! Éppenséggel tudom hol találsz olyan boltot.Én is onnan szerzem be a szükséges kristályokat,köveket.-*segítőkész lélek volt,így útba irányította a lányt.*
- Whiryl vagyok.

Vendég

-Értem.*mondta a nő és ő is megejtett egy icikepicike mosolyt amit lehet nem is látott a nő.*
-Én, hát én a könyves boltba tartottam, valami fekete mágiás könyvet vásárolni.*válaszolt, majd jött egy Valda.Egy szürke valda, ahogy látja, mivel az aranyvaldák ruhátlanok, de lehet hogy téved.*
-Szia.Én nem tudom hogy hol lehet ilyet kapni, hisz még csak most érkeztem a városba.De ahogy látom már kielégítő választ kaptál Whiryl-től.*mondta mjad rámosolygott a valdára.*
-Engem Sophie-nak hívnak.*mutatkozik be, majd reflexből kezet nyújtott, de vissza vette hiszen kb a kisújját tudné megfogni neki a Valda.*

Vendég

- Örülök, hogy találkoztam veletek. * arcán bájos mosoly terült el.*
- Köszönöm, hogy megmutattad a boltot. Venni szeretnék egy-két dolgot az Odúmba. Nem rég költöztem a Ragyogó Tölgyesbe, ahol a Valdák élnek.*
- Mikor jöttetek Evolyranba? Esetleg már régóta itt éltek? *érdeklődik a két nőtől.*
- Remélem nem zavarlak titeket... *pirul el egy kicsit, mivel rájött arra, hogy itt ragadt.*

» 01. Evolyran kapuja
» Tudnivalók Evolyran történelméről
» Caldurt - az elfek városa