01. Evolyran városa

Tárgy: Re: 01. Evolyran városa Hétf. Aug. 31 2009, 20:45

* Mikor bevermelte a tetemes táplálékot, megnyalta mind a 10 ujját és kicsit hátradőlt a széken.
Alig mozgott vagyis inkább csak a fülei mozgásábol látszott , hogy figyelmezi a hozzá intézett szavakat.*
- Igen én is sokat éheztem.
- Lehet ezért szeretem a hasam ennyire.
- Tudod , hogy van ez...kóbor kutya az kajás kutya..
* Kicsit szusszantott mire ismét megszólalt.*
- Nameg ha tudnád milyen isteni kaják vannak a világon hammm...
- Egyszer enned kéne velem.
- Azt amit én..biztos rájönnél mit vesztettél. / kacsint /
* Majd Lucio ötletén egy kicsit elgondolkodott .*
- Felfedezni a várost?
- Hátha valami jó kis buli van valahol...vagy lessz...
- Ugyis rég partiztam.
- Ti hogy vagytok ezzel?
- Zene , tánc , JÓ KAJÁK , hetyegés , hatyara-patyara...tudjátok..
* Majd kérdően körbenézett. *

Tárgy: Re: 01. Evolyran városa Hétf. Aug. 31 2009, 20:52

*Lucio ötletének mindenki örült, bár Akira ötlete kicsit fura volt. Mármint nincs mos sok kedve bulizni. Nem is szokott bulikba járni. Na mindegy. A körbenézni a városban jó ötletnek tűnt, de tudta, hogy valahova máshova kéne mennie. Így visszautasította. *
-Hát, sajnos én nem tudok veletek tartani. El is kéne már köszönöm. Hát akkor, sziasztok és jó városnézést! Remélem, még találkozunk.
*Maya ki is ment a fogadóból és útnak indult. *

// Köszi a játékot mindenkinek!//

Tárgy: Re: 01. Evolyran városa Hétf. Aug. 31 2009, 21:18

- Hát nekem most dolgom van!
- Ned'rila velem tartanál?
* A lány miután beleegyezett, elöszönte, majd távozotak a fogadóból.*

/Bocsi, csak nem vettem észre, hogy végeztete! Köszi a játékot!/

Tárgy: Re: 01. Evolyran városa Hétf. Aug. 31 2009, 22:00

* Rendesen csak pislogott amikor egy csapásra mindenki felpattant az asztaltol és elment.
Kicsit el is gondolkodott de miután semmi érdemleges nem jutott eszébe ezért lassan felment a szobájába és összepakolta a felszerelését.
Miután ezzel is megvolt kicsit még ledőlt az ágyba és szunyókált egy kicsit. Nem is kicsit. Mire felébredt már este volt. Elérkezettnek látta az időt a távozásra. Kilépett a fogadóbol és begyalogolt a sötétségbe.
/ Kösz a játékot ! /

*Fatima szépen felkelt reggel, időben. Maga mellé nézett, nem volt ott Talyon, csak egy cetli.*
-Kedvesem! Elmentem munkát keresni.-
*Fatima elmosolyodott egy kicsit, majd szépen felöltözött.*
~Akkor én is megyek.~
*Amint elkészült, ki is ment az utcára. Nem volt éhes, így nem reggelizett. Körbenézett. Sötétbarna haja meglebben a szélben, komoly arca fehérlik a reggeli napfényben. Megint úgy áll, mint egy szellem. De ő mindig úgy áll. Lassú, lágy léptekkel megindul a fegyverkovácshoz. Reméli, ő tud valamit arról, hol lehet jelentkezni íjásznak. Egyértelmű, hogy Fatima harcolni akar. Nem tudna mással foglalkozni. Talán a zenéléssel. De az csak kikapcsolódásnak jó. Bemegy hát a fegyverkovácshoz. Méltóságteljesen biccent a fejével, komoly arccal megszólal.*
-Üdv!-
*De még nem kérdez semmit. Ugyanis meglátja az evolyrani fegyvereket. Amelyek kicsit jobb minőségűek, mint a chattaliak.*
~Ha lesz munkánk és pénzünk, itt fogok bevásárolni. ~
*Nagy gonddal, hang nélkül, puhán végigvizsgálja a fegyverek minen nemét.*

*Dreamien messziről érkezik. Orod Ingorból vágtatott át az Oleänsi magasföldön, de ott ismét nyomát veszítette a mágusnak. Már másodjára veszítette el a fejét, de ezúttal saját maga helyett kardjában tett kárt. Egy épp ott lévő sziklában csorbította ki annak élét, mikor haragját levezetendő lesújtott rá. Kellőképpen szégyelli is magát, de mivel Evolyran épp útba esett, ezért úgy döntött, hogy beugrik egy fegyverkovácshoz. Nem nagy a hiba a kard élében, de újabb kudarcára emlékezteti. Kezd aggódni is maga miatt. Korábban sosem veszítette el így az uralmat maga felett. Lovát kint hagyva lép be az egyik fegyverkovácshoz. Bent egy elfet lát, amint éppen a fegyvereket vizsgálgatja*
~ Gyakorlott szemmel nézegeti őket, bizonyosan harcos lehet. Hm...megjelenéséből ítélve talán éjelf...~
*A kovács nincs bent a helyiségben. A nőhöz fordul.*
- Üdvözletem, hölgyem! A kovácsot keresném...

*Általában nem szokták tudni kimozdítani gondolataiból, amikor a fegyverekkel foglalatoskodott, de most szemben is állt az illetővel, így azonnal észrevette őt.*
-Üdvözletem!- *Biccentett a fejével is. Majd a kovács hűlt helye felé tekint.*
-Talán csak a raktárba ment. Biztosan azonnal jön.-
*Válaszolt majd észre vette a kicsit tönkretett kardot. Már majdnem felháborodott, hogy egy kardot így tettek tönkre, de Fatima nem ilyen.*
-Csak nem harcolt valami ellenséggel?-
*Kérdezte komolyan, a kardra biccentve.*

*Dreamien a kezében tartott csorba kardra tekint. Eszébe jut a szikla, amelyen kicsorbult.*
~ Na igen, az ellenség...~
*Dreamien látta a nő arcán a tükröződő gondolatokat. Hát ő sem tekint valami büszkén erre a pengére. Még gyermekkorában kapta apjától. A mágusok fővárosában készíttette külön neki.*
~Hát igen, én meg tönkretettem.~
- Bár harcolhattam volna vele!
*Dreamiennek eszébe jut a mágus. Na igen, rajta szívesen kirpóbálná, ha majd megjavítják.*
- Még be sem mutatkoztam, Dreamien Tifar.
*Hajol meg. Miközben arra gondol, hogy a kovács hogyan hagyhat egy vevőt csak úgy ott a boltjában magára.*

*Fatima látja, hogy gondjai vannak a férfinak. De nem kérdezősködik. Az bemutatkozik. Fatima biccent és ő is bemutatkozik.*
-Fatima Ferses.-
*Majd kisebb csend következett. A kovács még mindig nem érkezett meg. Fatima megszólal.*
-Gondolom, meg akarja javíttatni. Egyébként nem hozta volna ide. Sokba fog az kerülni, ahogy látom.-
*Majd újra a fegyvereket kezdi nézegetni, de újra a férfira pillant.*
-Volna egy kérdésem. Esetleg nem találkozott itt, Evolyranban álomfalvi menekültekkel?-
*Lágyan, mégis határozottan tekintett a férfira, várva a választ.*

*Dreamien remélte, hogy nem fog sokba kerülni a javíttatás. De végülis ezt úgyis majd a kovács dönti el. Mindketten hallgatásba burkolóznak, majd Fatima szólal meg. Dreamien is elkezdi nézegetni a fegyvereket, amikor a lány kérdéssel fordul hozzá. Meglepődik a kérdésen. Hallott már Álomfalváról és hírek jutottak el hozzá az ott történtekről is, de találkozni álomfalvival nem találkozott. A birodalomban sem emlékszik rá, hogy valakiről tudta volna, hogy onnan való.*
- Sajnos nem tudok róla. Kérdéséből gondolom, hogy ön Álomfalváról érkezett. És ahogy figyelem, meglehetősen jól ért a fegyverekhez is. Egyedül érkezett?

*Nem volt jó hír ez Fatimának. Lenézett a fegyverekre. Arcán nem nagyon látszott, hogy szomorú lenne, hisz arca rezzenéstelen maradt. De talán a szemében látszik a bánat. Majd kap egy kérdést. Feltekint a férfira.*
-Igen, Álomfalváról jöttem a kedvesemmel. Akkor indultunk, amikor a többi túlélő a hajóval, de történt egy kis baleset, így mi csak tegnap érkeztünk meg Evolyranba. Bár Chattalba már három napja.-
*Újabb csend. Megint a fegyverekre tekint.*
-Igen, íjász vagyok... voltam. -
*Most újra Dreamienre néz.*
-Harcoltam is a Birodalomban. De... el kellett mennünk.-
*Most felemelt egy gyönyörű egykezes, hosszú kardot. Bár Fatima nem a kardokért van oda. De most azt nézegette.*

*Dreamien hallgatja a lányt. Arcáról nem lehet leolvasni semmit, de a szemét nézve látszik, mit érez. Tifarnak jó érzéke van ehhez, látja, amit csak kevesen. Tudja, az elfek nagyon jó íjászok, bárhol éljenek is. A kard, amit nézeget a lány, Dreamien felismeri. Nem a kovács gyártotta. Látott már ilyeneket Minäril Calathban. Megszólal, hogy megtörje a csendet.*
- Tudja kegyed, hol gyártanak ilyen kardokat? Minäril Calathban. A mágusok fővárosában van egy fegyverkovács. Hosszú hónapokig készít egyet, maga által varázsolt tűzben edzi, hosszan élezi, majd végül különös figyelemmel élezi. Ezek a kardok könnyű, rugalmas anyagból készülnek, soká tartják meg az élüket. Negyvennyolc-szorosan hajtogatják és kovácsolják a fémet, hogy ilyen erős legyen.
*Dreamien nem tudja meghazudtolni magát, mindig is nagy kard rajongó volt.*

*Hallgatja a férfit. Kicsit el is mosolyodik.*
-Látom, ön is nagy szakértője a fegyvereknek. Talán ön mágus?-
*Azt látja, hogy ember, csak azt nem tudja, van-e varázsereje. Majd csodálva nézi végig újra a kardot.*
-Gyönyörű. Az egyensúly is... tökéletes.- *Megállítja ujján a kardot, amely kisebb billegés után beáll vízszintesre. Leteszi a kardot, Majd a férfihoz fordul.*
-Biztosan el fogok látogatni Minäril Calathba is.- *Mondja mosolyogva, de ebben a pillanatban vissza is érkezik a boltos. Új fegyvereket pakolgatott ki.*

- Eltalálta, hölgyem, ishtar mágus vagyok. Kiskorom óta rajongok ezekért a fegyverekért, de szakértőnek azért nem mondanám magam.
*Mosolyodik el, majd figyeli, ahogy a lány a kardot próbálgatja.*
- Minäril Calathot csak ajánlani tudom. Nem olyan nagy, mint Evolyran, de át, meg átszövi a varászlat...már aki szereti az ilyet.
*A boltos érkezése szakítja félbe. Fatimára tekint.*
- Csak ön után.

*A férfi előre engedi a nőt a kérdezésben.*
-Uram, csak kérdezni szeretnék valamit. Nem tuja esetleg, hogy hol lehet jelentkezni íjásznak? Esetleg elbeszélgetnék valamelyik kapitánnyal. Munkát keresek.-
*Az eladó vállat vont.*
-Sajnálom hölgyem, de én csak elkészítem, ill. a mások által elkészített fegyvereket eladom. Nem tudom, kitől tudna érdeklődni munka felől. Bár, ha nagyon szeretne valahol dolgozni, itt szívesen várom.-
*Kacsint a nőre a férfi, amire Fatima megvetően tekintett, de szólt erről.*
-Köszönöm, inkább nem.- *Mondta kimérten. Majd rátekintett Dreamienre, hogy ő következik. Elment az ajtóhoz, megfordult, meghajolt egy kicsit. Majd kilépett az ajtón. De nem ment el. Megvárta a férfit. Hátha ő tud ebben az ügyben segíteni.*

*Dreamien meglepetten hallgatta a beszélgetést. A boltos ajánlatára arcizma sem rándult, de már tudta, hogy milyen emberrel van dolga. Amint Fatima végzett, ő is a kovács elé állt. A boltos megvizsgálta a kardot.*
- A kardot mágusok készítették. Ők is tudják megjavítani, ha már így tönkre tette. Keresse meg a készítőket.
- Köszönöm, viszlát!
*Dreamien meglehetősen rossz kedvűen lépett ki a bolt ajtaján. Fatimát találta a bejárat mellett.*
- Üdv ismét! Segíthetek?
*Próbált jó kedvűnek tűnni. Ha a tükörben nézte volna, elégedett lett volna vele, csak a szeme árulta el...*

*Megvárta a férfit, az elég hamar ki is jött a műhelyből.*
Lehetséges. Ha netán tud valakit ajánlani, hogy kinél jelentkezzek harcosnak. Szükségem van a munkára.-
*Mondta határozottan, de nem keményen.*
-És, önnek szerencséje volt? Bár ahogy látom... *a kardra néz* ...nem sok.-

*Dreamiennek hirtelen eszébe jut a parancsnok, akitől oly sok segítséget várt, de semmit sem kapott. Evolyranban csak ezt a katonát ismeri.*
- Nem volt túl nagy szerencsém. A mágusok földjére irányított az az ember.
Ajánlani? Hát emberként nem ajánlanám, nemrég volt szerencsém egy katonai parancsnokhoz. Nem volt túl segítőkész ügyemben. A külső városrészben találhatja meg a parancsnokságot, ha gondolja, szívesen elvezetem oda.
*Dreamien elteszi kardját. Odinra pillant, majd megfogja a kantárját. Kérdőn néz Fatimára.*

*A férfi válaszol. Nem valami felemelő volt a válasz, de hát nincs más. Fatimát meg nem igazán érdekli, hogy milyen parancsnokkal kell találkoznia, csak legyen munkája.*
-Rendben. Akkor vezessen.-
*Bólintott, majd követte a férfit.*

*Dreamien kivezette Fatimát a város külső és belső falai között elterülő városrészbe, ahol a harcosok és családjaik laknak. Gyorsan megtalálta az épületet. Kicsivel nagyobb, mint a többi, előtte kivételesen két katona áll őrt. Dreamient messziről felismerik. Meg is áll, nem szeretne legutóbbi távozása után közelebb menni.*
- Én eddig kísérem. Nem szívesen találkoznék ismét a parancsnokkal. Amikor beengedik az ajtón, belül egy tiszt várja, elkéri a fegyvereit, azután engedik be a parancsnokhoz. Középkorú, sebhelyes arcú férfi. Némileg karcos a stílusa neki.

*Elvezette a férfi, közben mesélt, majd megérkeztek.*
-Rendben.- *Válaszol mereven az épületre tekintve, majd Tifarhoz fordul, elmosolyodik egy kicsit majd meghajol.*
-Köszönöm szépen! Sokat segített. Nem tudom, mikor jövök ki, inkább ne várjon rám. De még egyszer nagyon köszönöm!-
*Majd megfordult és határozott de lebegő léptekkel haladt az őrökhöz. Biccentett feléjük, beengedték, ott viszont elkérték a fegyvereit. Fatima mivel csak a városban sétálgatott, és nem vadászatra indult, így nem volt nála sem íja, sem tegeze. Csak egy biztonsági tőr volt nála. Azt szó nélkül átadta. Majd beengedték. Bement, becsukták mögötte az ajtót, majd megvárta, hogy a vezető feltekintsen az asztaláról. Az fel is tekintett. Fatima meghajolt egy kicsit.*
-Üdvözlöm. Számomra fontos ügyben érkeztem. De talán önnek és a Birodalomnak is lehet ebből haszna.-
*Várt egy kicsit. A hatásszünetet mindig is szerette megvárni. A parancsnok megszólalt.*
-Üljön csak le, és folytassa.-
*Fatima nem nagyon szeret leülni, de most tudta, jobb ha ezt teszi. Illedelmesen helyet is foglalt. Rezzenéstelen arccal folytatta beszámolóját.*
-Nem rég érkeztem a párommal és most mindketten munkát keresünk. Az idejövetelem célja az volt, hogy jelentkezzek íjásznak. Szeretnék a harcosok közt egy lenni, és ha kell harcolni ezért a birodalomért.-
*Mondta ezt harcias határozottsággal. Mégis minden egyes szava nemesen csengett. A férfi kicsit várt, gondolkodott.*
-Hmm... ön általában eléri amit akar?- *Kérdezte mosolyogva és kutakodva. Fatima arcán semmi sem változott. Csak felelt.*
-Igen.-
-Jól használja az íjat?-
*Ezen kicsit meglepődött Fatima. Mégis hogy ne használná jól, ha harcos?! De ugyanúgy válaszolt.*
-Igen.-
-Rendben. Holnap jöjjön vissza ugyanekkor és elmegyünk az erdőbe... bemutathatná... harci tudását.-
*Fatima úgy ahogy volt, felelt.*
-Rendben!-
*Majd felállt, biccentett a fejével és távozni készült. A férfi megszólalt.*
-Ürültem a szerencsének!- *Fatima visszanézett.*
-Úgyszintén!- *Majd kilépett az ajtón. Szó nélkül szemével jelezte az őröknek, hogy távozni készül, és legyen szíves az egyik hozza vissza a tőrét. Úgy is cselekedtek. Köszönés és mindenféle fejbiccentés nélkül elhagyta az épületet.*
~Ezzel is megvolnánk.~
*Ment is vissza a fogadóba.*

*Lucio szokás szerint őrt áll az éjszakában. Kényelmes házára gondolt. Mindaz eszébe jutott, amit megtenni szándékozott. A hosszú téli estékre gondolt, amint kalandjairól mesél a fogadóban, azután hazatér… együtt kacagnak a meleg prémtakaró alatt Ned’rilaval, és átalusszák a hóborította reggeleket. Észak felől friss hűvös szél kerekedett. Lucio a széllengette lámpák vadul táncoló sejtelmes fényében ácsorgott. A csillagok jeges fénnyel pislákoltak a kékesfekete égen. Csak a kocsmák és lebújok zajai zavarták meg ezt a meghitt pillanatot.*
~Bárcsak, Ned’rila is itt lenne velem, ezen a gyönyörű éjszakán.~
*A férfi a csillagokra tekint. Megigézte az égbolt varázsa.*

*Teltek múltak az órák, és észak felől viharfelhők borították el az eget, eltakarva a csillagokat. Nem kellett sokat várni és megeredt az eső és a szél is felerősödött.*
- Fránya átok! –morogja maga elé.
~Pont most kellett elkezdenie esni. Azért sem akkor, amikor már otthon vagyok. Ennyit a gyönyörű éjszakáról. Ez aztán gyönyörű.~
*Lucio felhúzta kámzsáját, de az nem igazán védte meg a zivatartól. Hamar átázott, ahogy ruházata is. Az úton pocsolyák gyülemlenek fel. Csak a halk koppanásokat lehet hallani a cserepeken. Néhol kóbor állatok keresnek menedéket. Sok ember szalad haza, vagy egy fedett helyre.*

*A férfi csak bosszankodott az eső miatt, de négy gyanús alak tűnt fel az esőben. Lucio ezt nem hagyhatta annyiban, nem szerette volna, ha bajt kevernének. Sunyiban utánuk lopakodott. A tetőkön kopogó eső zaja, elvette az ő lépteinek a hangját. Pár utcáig követte őket, és egy híd alatt húzták meg magukat. Lucio az utca végéről leste, hogy mi fog történni. Egy látszólag kereskedő kinézetű ember járt arra. Vagyis, hát… futott az esőben. Valószínűleg igyekezett haza fele, mert nem akart elázni. De, ahogy rohant, annál jobban verte fel magára a vizet, igazán nem is volt értelme a futásnak.*
~Ebből baj lesz. Nem fog semmi jó kisülni. Miért nincs egy nyugodt napom?~

*Az alakok, ahogy a híd alá ért, egyből elállták az útját. Egyikük a falhoz taszította a kereskedőt, és az aranyát követelte. Lucio egy pillanat alatt ott termett.*
- Hé! Mi folyik itt?! –mordul rá a bandára.
- Jobb lenne, ha hazamennél, mert a végén valamilyen baleset ér!
- Én a helyetekbe visszaadnám az értékeket, mielőtt nektek lesz valami bajotok!
- Mi négyen vagyunk, te meg egyedül! Semmi esélyed!
- Majd meglátjuk!
*Ekkor mindenki kardot ránt.*
- Meghalsz! –kiáltja el a vezér.
~Hát igen. Ezt már párszor hallottam, de még mindig itt vagyok. Simán elbírok velük. A vezetőjükkel lehet, hogy lesz egy kis gondom, de majd megoldom.~

*Mindegyik alak feketében volt. Legalább nem kell átöltözni, ha meghalnak. Egyből mehetnek a temetőbe. A banda minden tagja csuklyát viselt. Arcuk markáns, de a vezérükön néhány év küzdelem meglátszott. Mindegyikük vézna és alacsony volt. Nem voltak harcos típusok. Inkább csak megakarták félemlíteni Luciot, ami nem sikerült. Ezért került harcra a sor. A kereskedő, csak nyöszörgött és próbált összekuporodni. Mint minden gazdagabb, féltette az életét. Gyáva féreg mindegyik. Csak a hízáshoz és a kényelmességhez vannak hozzászokva. Egy pár másodpercig szemeztek egymással, majd az egyik rabló szúrni próbált, amit Lucio könnyen védett. A támadó kardját oldalra lökte, majd mellkasba szúrta. *

*Ekkor oldalba sújtotta az egyik rabló, akinek kardja a sodronyingben elakadt. Lucio csak az ütés fájdalmát érezte. A másik rabló is támadásba lendült és a vezetőjük, a hátuk mögött tartotta maga előtt kivont kardját. A mellkasba szúrt férfi hörögve vért köhögött fel, majd hanyatt esett. Lucio a rá támadó kardját verte nagy erővel távolabb és hátrált pár lépést. Védte magát a rablók gyenge ütéseitől. Majd hirtelen fordult a kocka és Lucio az egyikük hasán ejthetett egy súlyos csapást. A rabló a hasához nyúl, majd térdre rogy és az arca egy pocsolyában csattan. Már csak kettő volt hátra. Lucio ismét megindul, de alábecsülte őket. A vezérük keményen lesújt Lucio karját ezzel felsértve. Lucio, úgy tett, mintha meg se érezte volna, de elég jól sikerült megsebeznie. A rabló a sérülés láttán lesújt, amit Lucio hárít. Lucio talált egy olyan pillanatot, amikor lesújthat. A rabló csuklóját levágta.

*A kezéből vér fröcsög, és jajveszékelve ordít, majd elájul. Már csak ketten maradtak a vezérrel. Kicsit megrendítette ez a látvány. A férfi kézfeje a földön hevert. A bandavezér egy hatalmast üt, amit Lucio hárít, de kezéből kiesik a kardja. Ekkor egy hatalmas pofont vág le neki. A férfi megtántorodik, de fegyverével lesújt. Lucio a kezét megfogja a markolatánál, majd a fal oldalának vágja. A férfi kezéből kiesik a fegyver. Véres kezével Lucio torkának esik és neki vágja a falnak. Lucio érzi, hogy nincs esélye. Ekkora emberbe, akkora erő szorult, mint egy izmos harcoséba. Lucio kezével a férfi torkát szorítja, de Lucio keze maga mellé hull. A vezér elengedi a torkát, de ekkor Lucio egy hatalmas pofonnal leüti a férfit, aki elterül a földön. Lucio a két tőréhez nyúl, amit beledob a férfi testébe, akinek átszúrja tüdejét és meghal. A kereskedő csak hálálkodik. A kapitányságon a történtekről beszámolt és jutalma… egy dicséret volt. Lucio többre számított, de hát…*

//Szinlépő feladat elfogadva! Lucio 1 szintet lépett!
Orin nagyúr//

*A tünde nem volt túl barátságos, de igyekezett vissza fogni hirtelen felindulásait, amit néhány másik tünde szokott benne kiváltani ok nélkül. S mivel a férfi kedvesen köszöntötte, még inkább ott volt a tudat, hogy nem ártana viszonozni a tiszteletet.*
- Ned'rila. Ned'rila Olveti. - *Mondta, először csak a kereszt nevét, majd végül kicsúszott a száján a teljes neve. Egy kissé már hozzá szokott, hogy mindenkinek így mutatkozik be, bár néha nem szívesen teszi. Fejét kissé meghajtotta az üdvözlés jeléül, majd mikor kancája oldalra lépett kettőt, kissé össze fogta a szárakat. Csukjája alól csak halványan látszódott ki arcának egésze, s hosszú, barna hajának egy része pedig kilógott oldalra hullva a mellkasára. Érdekes, hogy más tündéket lát erre felé, bár lehet, ez minden napi dolog, csupán ő neki furcsa, hiszen ezelőtt még nem járt Evolyran városában, amit oly fényes pletykákból hallott már.*
- S merről jöttél ide a városba? - *Kérdezi az idegen férfi tündét.*

*Vulpesh körbenézett, majd visszafordult Ned'rila felé*
-Még egy barátommal jöttem ide, de sajnos már színét sem látom, s most nemigen van dolgom. De tündéket nem gyakran látok itt, de boldoggá tesz a tudat, hogy nem vagyok egyedül.
*Egy mosolyt küld Ned'rilának.*
-Tényleg, mi járatban is vagy?Remélem nem tartalak fel, valami sürgős ügyben.
*Mondja, miközben gondolkozik*
~Talán segíthetek is neki, úgysem tudom, hogy mit tegyek~

» 01. Evolyran kapuja
» Tudnivalók Evolyran történelméről
» Caldurt - az elfek városa