01. Evolyran városa

Vendég

*Tekintetét jobbra balra fordítgatta,lesve a boltokat és áruikat.Bár látszólag nagyon jól érzi magát,mégis sok volt neki már a tegnapiak után.De ha már itt volt,nem akarta tétlenkedéssel tölteni az időt,így kíváncsian nézegette a portékát. Ahogy haladt előre egyszer csak egy kellemes,ismerős hangra lesz figyelmes.Tekintetét a hang irányába fordította,de már ez előtt is tudta hogy Halatir szólította meg. Meglepődött hogy a férfi a városban van,nem volt szokása ugyanis a zajos,nyüzsgő nagyvárosban tartózkodni.*
- Halatir! Micsoda kellemes meglepetés!-*terült szét kedves mosoly az arcán.*
- Nem gondoltam volna hogy itt találkozunk.-*jegyezte meg közelebb férkőzve a tündéhez.Az itteniek bár kedvesek voltak,de mentek az orruk után,így nagy kínszenvedés árán ért el hozzá.*
- Ez a népség...-*morgolódott cseppet,de hamarjában túltette magát rajta.Felkacagott a szavaira majd legyintett egyet.*
- Ugyan már,tegnap érkeztem,hogy követ tudjak venni egy tőrhöz.Találkoztam pár régi ismerőssel,így kissé elhúzódott az idő s nem tudtam visszatérni vidékünkre.-*felelte lágyan majd sóhajtva pillantott a tünde szemeibe.*
- A szokásos egyhangúságban.Orod Ingor csendes s nagyon a szívembe zártam de sosem történik semmi.Bár már megszoktam,de most itt jól érzem magam...késő délután indulok haza.-*e hely már nyomasztó volt számára,kicsit zajos volt már,kicsit forgalmas.*

Vendég

-Hát mint látod a sors olyan helyen hozza össze a népket ahol nem is gondolnák*mondja mosolyogva majd hallgatja tovább a nőt*-Ne hibáztasd őket még fital egy részük*mondja a "népség"re majd megintcsak kihúzza magát *-Tény ami tény itt mindent meg lehet találni amihez kedved van. De azért arra ügyelj hogy ne légy soszor itt. VÉgén magával ragad e vidék*mondja egy lágy mosollyal persze látszik hogy csak humorizál majd közelebb lép a nőhöz*-Tudom én magam se vagyok sokat falai között. A környező vidékeket járom s beszélek más népekkel. Mostanába megint fellendült a vidék s lehet majd vendégeink is érkeznek orod ingorba az Evolyrani vezetők személyébe*mondja nyugodt lágy hangon*-Nincs jobb egy kora esti sétánál mostanába nyugodt a vidék..

Vendég

- Persze persze mindig elfeledem...-*feleli mosolyogva,hisz tartja a mondás is fiatalság bolondság.A figyelmeztetésre szélesen elmosolyodik,még fehér fogai is kivillannak.*
- Ó én ettől nem félek Haltair,hosszú idők óta élünk a csendes magányok hegyek között. Már nem hiszem hogy vissza tudnék térni ide s úgy gondolni e földre mint lakhelyem.Meleg is van itt meg...-*elvigyorodott.*
- ...zajosak.Régebben még talán...de már nem.-*elgondolkozott,hisz mikor a mágus lány náluk járt s mesélt neki egy két városban történésről,mindig irigykedve hallgatta.Mára azonban nem igazán fogta meg a lárma és az ezzel járó cselekedetek.A hír hallatán felvonta szemöldökét.*
- Nahát! Erről nem is hallottam...mi ez a hirtelen fordulat?-*faggatta a tündét,bár kicsiny településen laktak nem tudhatott mindenki mindent.*

Vendég

*ELmosolyodik*-Nem baj az a feledés megbocsáltható*mondja vidám hangon majd bólint*-Tudom régen volt már hogy népeink elválltak s felköltöztek a magas hegyek közé*mondja mosolyogva bár néha hiányzik neki más népek társasága de különösebben nem keresi velük a kapcsolatot*-CSak azt ne mond hogy öregszel?*mondja játékosan majd kicsit elgondolkozik*-Nemtudom mostanába fellendült a forgalom főleg hogy egyre többen keresik partjainkat egyre több hajó érkezik. Lehet hogy a békés nyugalom nemsokára megint forgó sokaság lesz

Vendég

*A férfi játékos hangjára felkacag.*
- Úgy nézek én ki mint aki öregszik? Bár egy két láthatatlan ránc megbúvik imitt amott.-*feleli könnyedén,persze erről szó sem volt,még alig pattant le a tojáshéj a fenekéről.Gyermek sem volt már,de még az öregségtől is távol volt.*
- Igen,én is észrevettem.Egyre többen s többen lesznek,teljesen be fogják népesíteni a népeket az érkezők.-*kissé alább hagyott jókedve,bár nem mintha nem örült volna hogy népeik teljessé válnak,de ez aggasztó is lehet egy idő után.*
- Mily szépséges is lenne ha béke lenne.Bár évek óta nem hangzottak el hangos szavak,mégis kétes a végkifejlet.-*gondolja ő.*
- Úrnőnk tud e már az Evolyraniak érkezéséről?-*érdeklődött,nem tudta biztosan.*

Vendég

*Kicsit maga is felnevet*-Csodálnám is ha szépséget ily korba nem tündökölne*mondja bár tudja hogy a tündék örökké szépek de vannak náluk még idősebb tündék is kiken nem fogott az idő. *-Lassan lassan benépesítik de ez szerintem csak a kezdet kiváncsi vagyok én is mi történik. Kétségek lesznek míg világ avilág de kettőnk között szólva én is örülok hogy nem történt mostanába semmilyen gonosz fékeveztett dolog*mondja mosolyogva bár kardja és ijja mindig nála van de tudja hogy valószínüleg nem kell használni azt. Közbe ismét a nőre néz majd bólint*-Tud róluk, bár a mikéntről és mikorrol még nem ahogyan mi se de észre fogjuk venni ha jönnek. Talán ez a találkozás tovább erősítheti kapcsolatunkkat a fővárossal*

Vendég

*Mosolyogva fogadja a bókot,bár tudja magáról és a többi tündéről hogy szép - még a férfiak is - azért ahogy az idő kereke forog,úgy tompul eme szépség s csak jelek maradnak meg,mik majd arra következtetnek hogy egykoron mily szépséges is lehetett az illető.*
- Ahogy gyarapodunk,úgy fognak a dolgok változni.-*szólott komoran,ő megrögzötten hitte,hogy a sokaság sok bajjal is jár.*
- Csodálom hogy még nem fordította fel birodalmunkat az érkezésük hallatán. Tiszta szívemből remélem hogy eme találkozó meghozza gyümölcsét s végre nyugton lehet mindenki ott ahol akar.Bár ez most is így van,de talán egy erős kötelék és hit segít majd abban hogy a népességet kordában tartsák majd idővel.-*szavai kuszák voltak,gondolatai csak úgy cikáztak fejében úgyhogy lehet össze vissza trécselt itt a tündének.sóhajtva nézett a lemenő nap irányába.Bár még távol volt az est,úgy döntött elindul haza felé.*
- Örülök hogy találkoztunk Halatir! Elindulok földünkre,majd otthon találkozunk! Szép napot!-*köszönt el mosolyogva társától,s a hegyek felé vette útjűt hogy visszatérjen szeretett földjükre.*

Vendég

-Ami késik nem múlik nem ismerem annyira az úrnőt hogy megmondjam mire mit fog reagálni*mosolyodik el majd bólint*-Lesznek változások s remlem ezek jó oldalba viszik földjeinket*mondja majd ő maga is elbúcsuzik kis fejhajtással*-Részemről a szerencse. Viszlát*köszön el majd ő is eltünik a tömegbe*

Vendég

// Evolyran városa a kovácsműhely közelében - Lymar Első szintlépésének 2. feladata //

* A városban jár, egy boltot keresve hol térképeket lehet vásárolni,esetleg a meglévőt kiegészíteni a valósághoz megfelelően. Erős, izmos magas termetével kirí a városi lakók közül,persze rajta kívül még rengeteg selde férfi rohangál az utcán dolga után.Ez otthonában és is érzékelhető,mivel rengeteg selde férfivel és nővel él együtt,De ahol mágusok és valdák is vannak, ott mintha még nagyobbnak érezné magát.A széles út közepén halad,hol jobbra hol balra nézve.Egy két ismerősnek oda is biccent,persze nem mosolyog csak szeme tanúskodik jókedvéről. Épp köszönt egy ismerős mágusnak mikor egy bolt kirakatában megragadta valami figyelmét.Azon nyomban átnyomakodott a tömegen hogy közelebbről is szemügyre vehesse.Menet közben nem kerülte egy figyelmét hogy fegyverkovács kirakatában pillantotta meg azt a gyönyörű kardot. ~ Ez kell nekem! Mindenféleképpen meg kell hogy szerezzem! ~ gondolja elszántan,majd belépett a boltba.*

Vendég

// Kovácsműhely//

* Csengettyű jelezte érkeztét,mire a kovács lassú lusta léptekkel jött elő hátsó dolgozó kamrájából a vevő tiszteletére. Nem is teketóriázott sokat,azonnal a tárgyra tért.*
- Üdv néked jó uram! A kirakatban lévő kard ára felől érdeklődném! Meg tudná mondani az árát?-* kérdezte s már nyúlt is szütyője felé,miben a pénzt tartotta.De amint megmarkolta érezte hogy túl kevés lesz ez ahhoz hogy megvegye azt a fegyvert.Nem töltötte újra s most így biztosan nem fogja tudni megvenni azt a fegyvert.
A kovács mély,dörmögős hangon szólalt meg.*
- Háromszáz arany és ötven ezüst az ára fiam! Ez a kard nem egy egyszerű kard...-*Lymar szinte belesápadt az árba majd vágyakozó pillantással meredt a kardra minek markolata oly gyönyörű volt hogy alig tudta levenni róla a szemét.Kiöntötte szütyőjét a pultra s közösen megszámolták a nála lévő vagyont.*
- Úgy látom ez édes kedvés fiam! Egy ezüstöt sem veszek le az árából ne is próbálkozz!-*intette vigyorogva a férfit,ő bíz nem alkudozott,tudta mi az értéke annak a fegyvernek. Lymar csalódottan kaparta vissza a pénzét.Elszántan nézett a férfi szemébe.*
- Tegye félre. Azonnal hozom a többit de messze van az otthonom.Mire visszaérek talán más is felfedezi.-* az életet adná azért a kardért.Úgy érezte kell neki s addig nem nyugszik míg nem lesz az övé.*
- Sajnálom fiam.Aki fizet az viszi! De mondok én néked valamit! A város északi fala mellett kincsek bújnak meg a föld alatt! Rengeteg van mi szem szájnak ingere.Csupán ki kell ásni azt rebesgetik a jó madarak! Közelebb van és...-*pillantott a kardra vigyorogva majd vissza a seldere,látta rajta mennyire kell neki,így biztosra vette hogy elmegy és megszerzi azt a kincset.Félre teszi neki nem rossz szívű,de ezt a férfinak nem árulja el.*
- ....hamarabb a tulajdonodban tudhatod a kicsikét.-* a következő pillanatban csak azt vette észre,hogy az ajtó csapódik a férfinek meg hűlt helye van.Az ablakon át még látta sietős alakját,majd fejcsóválás közepedte visszament dolgára.*

Vendég

// Északi fal//

* Amint meghallotta a kincsről szóló mondát,útnak is eredt.Kivágódott az ajtón s észak felé igyekezett.Útközben maradék aranyából vett egy ásót egy gazdálkodó boltban,előrelátóan nem akarja ujjaival kikaparni a földet.Ki tudja meddig tartana úgy,s neki most azonnal szüksége volt arra a kardra. Hosszú léptekkel szelte a város utcáit,mire negyed órás gyaloglás után elérte a falat. Konkrét helyet ne említette a boltos ha jól emlékszik,bár meg se árta mondata végét. ~ Az ördögbe,megvárhattam volna,hátha pontosabb helyet is tud a kovács ~ morgolódott saját ostobaságát,majd egy félreeső,de a falhoz elég közeli helyen hol egy nagy fa is gyökeret eresztett ásni kezdett.*

Vendég

* Csak ásott és ásott.Ha a gyalogság erre járna számon kérhetnék miért is rongálja a város tápláló földjét,mire ő hosszú magyarázkodásba kezdhetne.Izmai megdagadtak ahogy a földet ásta,majd egy kupacba hányta.Mire elég mélyre ért,úgy gondolta más helyen is megpróbálja.Ezt addig művelte,míg számtalan földkupac kellős közepén nem találta magát.Homloka verítékben úszott,erős testén még jobban kirajzolódtak izmai. De nem adta fel. Újabb eddig még nem érintett kis részhez lépett s leásott egészen addig míg lapátjának éle bele nem állt valamibe. Kíváncsian gyorsította lapátolási tempóját majd a végén eldobta az ásót és két kezével segítette ki a földből a kis ládikát. Hevesen dobogó szívvel babrálta a lakatot.Egy szitok is elhagyta ajkait,amint a földön térdelt és azt kereste amivel kinyithatná e dobozt.Sokáig nem teketóriázott,megfogta az ásót és addig verte a lakatot míg az nem le nem szakadt.Amikor ez megtörtént kitárul előtte a láda tartalma....*

Vendég

// Északi fal majd kovácsműhely,utolsó hsz.//

* Félredobta az ásót és elkerekedett szemekkel bámulta a doboz tartalmát.Gyűrűk,láncok,karperecek aranyérmék között hevertek békés nyugalommal.Azonnal talpra szökkent a ládával,majd a táskájába rejtette a kincset.Még csak az hiányzik,hogyvalami kapzsi városi kikapja a kezéből.Semmi kedve nem volt megküzdeni egy emberrel,mágussal tündével sem,így elővigyázatosan szem elől rejtette.De törődött a kihányt földdel,azonnal utnak indult vissza a kovácshoz.Szinte futva esett be a kovács műhelyébe s dejavu érzete támadt ahogy a boltos,lassú hanyag léptekkel kisétál kamrájából.A kép annyiban tért el hogy a férfi most mosolygott,majd meg is szólalt.*
- Gyors voltál barátom!-*érezte hogy a férfi nem üres kézzel tért vissza.Lymar persze már rég szemügyre vette a kirakatban lévő kardot.Ott volt.A pulthoz lépett,kivette a ládikát és annak tetejét felnyitva belemarkolt nagy tenyerével és a pultra ejtette.Jól csengő aranyérmék és ékszerek ütődése töltötte be a kovácsműhelyet,mire Lymar,halálos komoly tekintettel szólalt meg.*
- Ez mind az öné! De most rögtön kérem azt a kardot!-*jóval többet fizetett mint amit a boltos elvárt volna.amaz tátott szájjal lépett a kardhoz és hüvelyestül átadta a férfinak.*
- Akkor is a tied lett vóna ha nem gyüsz ily gyorsan!-*kacsintott a seldére a kovács majd bezsebelte a fizettséget és vigyorogva lépett vissza kamrájába.Ha hónapokig nem dolgozna akkor sem lenne gondja a pénzzel.Ez a férfiú elintézte hogy ne legyen.
Lymar elégedett,csillogó tekintettel húzta ki hüvelyéből a kardot.Pengéje patyolat tiszta,a fény visszaverődött róla ahogy rá vetődött.Most azonnal ki akarja próbálni.
Visszatért a Fehér Torony várba hogy felvassa újdonsült szerzeményét.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran városa Csüt. Feb. 12 2009, 23:44

*Aredhel Narmolanya egy kis kószálás után megpillantotta, amit keresett: egy kis utcában volt a műhely, amit a kihelyezett jelzésről rögtön megismert. A cégér egy jókora könyv volt.*
~ Remélem, itt tud segíteni rajtam valaki...~*gondolta, majd óvatosan benyitott az ajtón. Kedves kis csilingelést hallott, tehát belépett és hangosan köszönt. A semminek.
A műhelyben nem volt senki sem. Igaz, abban a félhomályban szinte semmit nem lehetett látni. Még egyszer köszönt, de mivel senki nem válaszolt, beljebb lépett. Hogy jobban lásson, elővette a pálcáját, és rálehelt az ajtó melletti tartóban álló gyertyára*- Luminallë-* A kicsi láng barátságos fényt adott, bár az még így sem volt túl nagy, így aztán meggyújtott még egy gyertyát. Körülnézett és megállapította, hogy ez a műhely vagy gazda nélkül van legalább egy éve, vagy pedig a gazdája igencsak hanyag lehet. Vastag por és pókháló borított szinte mindent.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran városa Csüt. Feb. 12 2009, 23:44

* Nagyot sóhajtva takarításba kezdett. Úgy gondolta, ha nincs is mester, legalább a szerszámai itt maradtak, tehát megfelelő körülmények között ő maga is megpróbálkozhatna a grimoire-ja rendbehozásával. Kecsesen körbeintett a pálcájával, majd kimondta a megfelelő szót*-Claritas-* Az ajtó és a két, utcára nyíló kis ablakocska kivágódott, majd a műhelyt fedő por és pókháló öt emberfej nagyságú gomolyagba tömörülve kilibbent rajtuk, nyílegyenesen az utcán éppen elhaladó szekéren landolva. Ared behúzta a nyakát, és remélte, hogy észrevétlen maradt az akciója. Kíváncsi volt arra, hogy a szekér gazdája mit fog szólni, amikor meglátja majd a dinnyék között megbúvó koszgömböket...*

Tárgy: Re: 01. Evolyran városa Csüt. Feb. 12 2009, 23:45

*Mivel az immár tiszta ablakokon át elég fény jutott a helyiségbe, úgy döntött, hogy nekilát a dolognak. Óvatosan kivette tehát a féltett könyvet a tarisznyából, amikor egy száraz, köhögésszerű hangot hallott. Rosszat sejtve megfordult, és elképedten bámult az előtte álló alakra. Valószínűleg a legöregebb ember volt, akit valaha is látott. Még jobban elámult, amikor rájött, mit is csinál az öreg: karjaival a combját csapkodva, könnyezve, szemérmetlenül röhögött. A nevetése olyan száraz volt, hogy azt hallotta először köhögésnek a lány.*
- Hajjaj, kislány, évek óta nem mulattam ilyen jól. Fogadok, az öreg lókötő Hamish nagyot néz majd, amikor a piacon a dinnyéi közt felfedezi a gombócaidat. Az egyik egyébként alig pár hajszálnyival kerülte el azt a kopasz, buta fejét. Még ha el is találta volna...-* mondta még mindig vihogva az öregember. Arednek egy szó sem jött ki a torkán, annyira meglepődött. *
-Na lássuk, mit hoztál nekem... ajjajjj... egy ilyen értékes holmival óvatosabban kell bánni, te lány.-* nézett szigorúan Aredre.*-de hát persze hiába is mondom. A fiatalság ritkán értékeli a míves régi dolgokat. És az illemet sem. Egyesek azt hiszik, már bemutatkozni is fölösleges-
- Elnézésedet kérem, mester, csak hát annyira meglepett a hirtelen felbukkanásod. Aredhel Namolanya vagyok, és igenis fontos számomra ez a könyv. Családi darab, emlék.-* nézett kérően az öregre* ~Hmm, minden bizonnyal ő Liberus mester.~

Tárgy: Re: 01. Evolyran városa Csüt. Feb. 12 2009, 23:47

-Meg tudod menteni? Tényleg sokat jelent a számomra-* suttogta izgatottan a lány, majd figyelmesen nézte, hogy az öreg hosszú ujjai varázslatos gyorsasággal repkedtek a könyv fölött. Pillanatokon belül lekerült a régi szétázott bőr borítás, és Liberus kijelentette:*
- Igen, megoldható a dolog. Kell egy kis idő hozzá, de meg tudom csinálni.-
- Milyen fizetséget kérsz cserébe, mester?-
* Az öreg kutatva fürkészte a lány arcát, majd egy széles mosoly kíséretében közölte a munka árát.*
- Azt már láttam, hogy milyen gyorsan és.. hmm... ügyesen takarítasz. Készíts nekem valami ebédet. Mire elkészül, addigra a könyved is újra ép lesz.-
* Ared már nyitotta volna a száját, hogy megmondja, milyen borítót képzelt a könyvre, de a mester leintette*
-A te dolgod most az étel. Addig én törődök a magaméval.-

Tárgy: Re: 01. Evolyran városa Csüt. Feb. 12 2009, 23:48

*A lány egy belenyugvó fejbiccentés után a konyha felé vette az irányt. Persze itt is mindent por borított, így megismételte a tértisztítást, csak ezúttal kissé jobban ügyelt a koszgombócok útjára. Meglepetésére a kamrában tei polcokat, és hordókat talált. Az egyik nagy hordóban különleges módon tartósított húsra bukkant. Próbaképpen kivett egy szép darabot, s miután szemrevételezte, megelégedve tette az asztalra. Vételezett még pár paradicsomot, két jókora hagymát és egy fej fokhagymát. Nagyot sikkantott örömében, amikor megtalálta az egyik polcon a szárított gombát. Gyors, ügyes mozdulatokkal nekifogott a munkának, így nemsokára már a készülő finomság jó illata töltötte be a kis ház minden zegét-zugát. Amikor elkészült, szépen az asztalra pakolta a szükséges edényeket*~Furcsa, ez egy idegen hely, mégis olyan otthonosan mozgok, mintha itt születtem volna.~*gondolkodott magában. Elindult a műhely felé, reménykedve, hogy az öreg is kedvét találja az ebédben.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran városa Csüt. Feb. 12 2009, 23:49

- Na, megvagy, kislány? Nézd csak, időközben én is elkészültem a munka nagyjával.-* mondta az öreg, majd titokzatosan mosolygó arccal arrébb állt, hogy a lány szemrevételezhesse a művet. Ared alig jutott levegőhöz, hiszen a puha, bársonyosan fénylő bőrbe burkolt könyv minden várakozását felülmúlta. Sötétszürke, simogató és érezhetően tartós bőr borította az értékes lapokat.*
- Valami még hiányzik erről... megvan, a díszítés.. mutasd csak a medálodat, lányom.-* szólította fel Aredet.*- Ez olyan, mint a korábbi borítón levő minta-* nézett elismerően a míves ékszerre, majd óvatosan a könyv fedelére nyomta. Egy gyors pálcaintés és alig hallható mormogás következett, majd egy fehér villanást követően kibontakozott a minta. Fehér, opálos fénnyel díszelgett a könyv borítóján. Mintha belülről jött volna a fénye. Ared könnyes szemmel köszönte meg Liberus mesternek a munkáját, majd asztalhoz ültek. A délután többi részét kellemes beszélgetéssel, teázgatással töltötték. Amikor esteledni kezdett, Ared egy kis szomorúsággal a szívében indult el a mestertől szobát keresni éjszakára. Liberus megígértette vele, hogy ismét meglátogatja, majd megajándékozta egy ébenfa dobozkával, amibe éppen beleillett a becses grimoire. Búcsúzásképpen még megkérte a lányt, mutassa meg a takarító bűbájt, majd jó éjszakát kívánva bedöcögött a házba. Aredhel az utcán lépkedve arra gondolt, hogy ha Liberus megtanul célozni a koszgombócokkal, bizony egyetlen szekeres sem lesz többé biztonságban...*

Vendég

C'tas sétált Evolyran városában. Nemrég értek ide Racathóval, és mindketten egy fogadóban szálltak meg, ami nem volt annyira drága, hogy aggódniuk kellett volna az anyagiak miatt. Igaz, sokáig itt sem maradhattak, hiszen azért az erszényükben lapuló összeg korlátozott. C'tas kora hajnalban felkelt, hogy körülnézhessen a városban, hiszen amikor ideérkeztek, már akkor teljesen lenyűgözte, de körülnézni szinte semmi idejük nem volt. Az élelmük elfogyott, éhesek voltak, és már jócskán sötétedett, és nappali fény híján nehéz lett volna bármit is látni ebből a hatalmas városból. Lassú léptekkel haladt előre, hiszen az utcák már most forgalmasak voltak, sokan járkáltak fel-alá, és a kofák rakták ki áruikat. Ekkora nyüzsgést a lány még nem sokat látott, hiszen az ő régi lakhelyén régebben csak az ünnepnapokon volt ekkora a forgalom...

Tárgy: Re: 01. Evolyran városa Hétf. Feb. 16 2009, 07:49

*Régi szokását megtartván a nap sugaraival ébredt eme reggelen is. Arca sugárzott a boldogságtól,akár csak ha arra gondolt,hogy végre megérkeztek,megmenekültek,van fedél a fejük felett és befogadták őket.
A tegnapi nap nagy részét az újonnan kapott földjüknek feltérképezésével töltötte.Persze koránt sem járta be az egészet,képtelenség lett volna.Csak lakhelyének környékét.
Ma reggel azonban elindul a híres,magas tornyú Evolyran felé.Az út koránt volt valami rövid,jócskán benne járt már a délelőttben mire elérte az első utcákat.Buzgó tekintettel figyelte a boltok sokaságát,a lakók jövés menését.Ilyen tömeg még Álomfalván sem volt.
Annyira nézelődött hogy véletlenül nekiment valakinek.*
- Ó bocsásson meg! Elnézést...-*kapta fel fejét és pillantott a nőre.Mert egy nőnek ment neki.*
- Annyira lenyűgöz a város,hogy figyelmetlenségemben nem figyelek az orrom elé...

Vendég

C'tas szinte teljesen belemerült a nézelődésbe, így fel sem tűnt neki, hogy valaki egyenesen felé tart. Arra kapta csupán fel a fejét, hogy valakivel összeütközött, majd pillantását levette a tornyokról, és az illetőre pillantott, ki első ránézésre tündének látszott.
- Ó, semmi baj...
Vetett azért egy futó pillantást a botjára, hogy annak sem esett-e baja, de szerencsére nem lett semmi sérülés rajta. Ha az eltörik, akkor C"tas kereshet egy mestert, aki megjavítja, ami korántsem olyan egyszerű.
- Én is figyelmetlen voltam.
Elmosolyodott, valóban így állt a helyzet, majd újra megszólalt:
- C"tas Inaith a nevem. És a magáé?
A lány sokkal fiatalabbnak látszott, de ha tényleg tünde, akkor az ember sohasem tudhatja, mi is a helyzet valójában.

Tárgy: Re: 01. Evolyran városa Hétf. Feb. 16 2009, 07:58

*Futó pillantást vetett ő is a nő botjára.Tehát mágusnak szaladt neki.Legalább is sejtelmei arról tanúskodnak,mivel csak a mágusok szokták kezük ügyében tartani a botjukat.Tisztelet a kivételnek...*
- Selly vagyok! Tegnap érkeztem a hajókkal....-*mutatkozott be majd sóhajtott és körbenézett.*
- Sosem gondoltam volna hogy ilyen lesz az ősi város...kellemeset csalódtam.-*mosolyodott el majd visszatekintett a lányra.*
- Régóta él itt?-*kérdezte kíváncsian,hátha a nő be tudna számolni neki egy két érdekességről.*

Vendég

C'tas a hajó szó hallatán felvonta a szemöldökét.
- Tehát te is az idegenekkel érkeztél.
Nem tehetett róla, tegeznie kellett a lányt, hiába tünde, de nála sokkal fiatalabbnak nézett ki. Ez C'tasnál szinte már ösztönös reakció volt.
- Nagyon sokan kimentünk elétek, de hogy miért, nem tudom...
Megvonta a vállát.
- Nem kaptunk értesítést, hogy akárkik is jönnének.
Ő is csak az álma miatt volt ott.
- Sajnos nem olyan rég vagyok a városban. Pontosabban egy napja.
Kissé elkomolyodott.
- De ha akarod, segítek, amiben tudok.
Kevés ilyen dolog volt, de valamit csak tudott ő is.

Tárgy: Re: 01. Evolyran városa Hétf. Feb. 16 2009, 08:12

*Nem tudta hogy a nő rossz vagy jó értelemben nevezte őt vagyis őket idegeneknek.Egy kissé meg is szeppent majd nem bírván csomót kötni nyelvére megkérdezte.*
- Számít az ha más földről érkeztünk?-*kérdezte gyanakodva,persze azt nem tudta hogy a nő sem itt született,így ebben a tekintetben lényegtelen ki honnan érkezett.bár kétség sem férhet hozzá,az ő érkezük kissé nagyhangúra sikeredett.Amint rájött hogy a mágus nem úgy gondolja bólogatni kezdett.jókedve visszatért,tünde arca ragyogott a boldogságtól.*
- Valóban sokan jöttetek...szép kis fogadtatás volt.-*mosolyodott el a nőre.*
- Egy napja?-*kérdezte vissza.*
- Itt éltél eddig is a Birodalomban vagy te is most érkeztél csak más utakról?-*egy kicsit megzavarodott,de semmiség.*
- Az szép lenne...ketten csak feltaláljuk magunkat.-*kacsintott C'tasra.*

Vendég

C'tas elmosolyodott, amikor a lány is újra mosolygott.
- Én is most érkeztem, nem olyan rég.
A lányra pillantott.
- A tengerentúlról, akárcsak te, én is hajóval jöttem. Több napos utazást követően kötöttem ki itt. Ez már hét napja volt, de mint mondtam, nem egyből itt kötöttem ki.
Halványan elmosolyodott.
- Hát persze, ketten együtt csak találunk egy segítőkész városit.
Ha nem, egyedül is megy nekik, nem eszi meg őket a város. Jobb esetben, persze,

Tárgy: Re: 01. Evolyran városa Hétf. Feb. 16 2009, 08:30

*Így már világos volt számára is a dolog.Ezernyi helyről érkezhettek e városba,csak a célállomás volt egy s ugyan az.*
- Tulajdonképpen csak nézelődni jöttem most. Nincs szándékomban venni semmit,csak ha valami nagyon megragadja a figyelmemet.-*mosolyodott el s tekintetét a boltok kirakatain legeltette.*
- Nincs kedve sétálni egy kicsit? Nem baj ha tegezlek?-*kérdezte mert elég kellemezlenül érezte magát ebben a társalgási formában.Lassan haladtak a forgalmas után,majd Selly kíváncsian pillantott a lányra.*
- Miért jöttél e földre?-*neki megvoltak a nyomós indokai,nem volt más választása,a lánynak viszont lehet hogy lett volna.*

Vendég

C'tas biccentett, ő is unta már az egy helyben való álldogálást, így lassan elindultak a forgalmas úton, és nagyon vigyáztak arra, hogy semminek és senkinek se menjenek neki.
- Nem, semmi baj, nyugodtan tegezz csak.
Azt már nem rakta hozzá, hogy alig van kettejük között korkülönbség.
- Tudod, én tanulni szeretnék.
Körbepillantott, majd pillantása ismét Sellyn állapodott meg.
- Itt vannak a legjobb mágusmesterek, kiknek tanításai sok évtizedre nyúlnak vissza, és minden tájról van valami új varázslat.
Elmosolyodott.
- Az a célom, hogy minden varázslatot tökéletesen tudjak kezelni. Az pedig csak úgy megy, ha tökéletes mesterem van.
Újfent körbenézett, hiába, nem tudott betelni a látvánnyal.
- Nagyon szép ez a város. Mesélnél a faludról? Hallottam már róla, de nem sokat.

Tárgy: Re: 01. Evolyran városa Hétf. Feb. 16 2009, 08:48

*Nem tudta felmérni mennyi is korkülönbség kettejük között,de végtére is mindegy.Ha a nő elfogadta bizonyára nem sértő számára és Selly sem gyermek már.Némán hallgatta a lány szavait,közben sejtelmesen elmosolyodott.Ismert egy nagyon jó mágust kitől rengeteget tanulhatna ha a férfi is úgy akarná. De nem tudta Sephrio mennyire lenne oda az ötletért,hisz új életet akart kezdeni....nem szólt a dologról egy szót sem.*
- Valamikor én így érkeztem meg Álomfalvára...-*gondol vissza elmerengve a múlton.*
- Csak én gyerek voltam és nem volt más választásom akkor sem. Nem volt otthonom,nem voltak szüleim.-*már könnyen beszélt a dologról,megemésztette a hosszú idő alatt.*
- Hogy milyen a falu?-*mosolyodott el halványan majd a cipője orrára pillantott.*
- Gyönyörű volt....egykoron.-*hangja elcsuklott,hisz megviselték az ott történtek.*

Vendég

C'tas látta a lányon, hogy nem szívesen beszél a dologról, így megszólalt:
- Nem kell beszélne róla, ha nem akarsz.
Sellyre pillantott:
- Gyere, menjünk el a Fehér Vadkanba, és igyunk meg egy teát, majd ott beszélgetünk...
Mindketten elindultak a Fogadó felé.

» 01. Evolyran kapuja
» Tudnivalók Evolyran történelméről
» Caldurt - az elfek városa