1. Morilindë, az Elfek városa

*Úgy tűnt, Alya-nak ez kissé nehéz feladatnak bizonyul, ugyanis még mindig nem találta meg Thalion-t, aki ezen jót mulatott. Viszont ahogy egyre teltek a percek, kezdett az egész unalmassá válni. A kisfiú még csak neszeket sem hallott. ~Hol keres ez a jómadár? Nem hiszem, hogy nem vesz észre...vagy talán már ennyire jól csinálom az illúziókat?~ Belegondolt abba, hogy talán jobb húgánál. Ez elég volt ahhoz, hogy rögtön elkezdjen képzelegni az ő hatalmas "erejéről." Már ha valaha lesz is ilyen neki. Mindenesetre most olyan gondolatok törtek elő fejéből, amikben ő volt a legerősebb az egész világon és mindenkinek ő parancsolt. Valamint volt egy gyönyörű felesége is, akinek sárkánya is volt. De Thalion a sárkánynak nem tudott parancsolni. Egyedül neki nem. Ez nagyon bosszantotta, így inkább maga mögött hagyta a képzelete világát, mert az nem akart neki engedelmeskedni. Akkor hogyan fog másoknak parancsolni, ha a saját képzelete nem hallgat rá?
Eközben semmi változás nem történt, ugyanaz a csend honolt, csak a szülők beszélgetése hallatszott fel monoton zajként. Így hát Thalion gondolva egyet, kibújt a virágcserép mögül, s felállt, hogy körülnézzen. Ekkor hirtelen láthatóvá vált, maga sem értette, hogyan. És ami eztán következett...maga a pokol volt a kis Thalion számára. Húga állt vele szemben. Szemei fehéren izzottak, s egy kézlendítésére tányérok, valamint virágcserepek indultak meg a kisfiú felé. Thalion egy hatalmas kiáltás kíséretében próbált eliszkolni a felé repülő edények elől. Kisebb, nagyobb sikerrel. Egy-két kisebb tányér eltalálta a fejét, a többi pedig hatalmas csörömpöléssel a padlón tört össze. A kis myrte ezt látván még jobban megrémült. Elsősorban apja haragjától....és persze anyjáétól is. Így hát tovább futott, s benyitott egy ajtón. Belépett, s becsukta maga után. Odabent a szobában ismételten magas növények voltak, de itt volt valami más is. Thalion valamiféle sziszegést vélt felfedezni, de nem volt benne biztos, hogy jól hallja-e. Közben lopakodva és sziszegve közeledett felé egy hatalmas kígyó a növényeket használva ideiglenes rejtekhelyül.*

*Hosszú percekig csak állt ott mozdulatlan. A folyosón sehol nem látta Thaliont. De a kislány ajkai mégis ravaszkás mosolyra húzódtak. Egy szempillantás alatt termett mellette még két Alya. Már három vidáman csillogó szempár keresgélte a hosszú folyosón a kisfiút.*
- Váljatok láthatatlanná!
*A valódi leányka szavaira csak bólintott a másik két Alya, s közben már el is tűntek a gyermek szemei elől. A három Alya egyszerre indult meg a folyosón. Menet közben a lánykaillúziómágiával létre hozott néhány mutatós tányér, meg egyéb kimondottan hasznos figyelemfelkeltő tárgyat, amiket aztán a két láthatatlan Alya kezébe adott. Szavak nélkül is tudták, mit kell tenniük.*
- Meg vagy!
*Alya roppant félelmetessé változtatta magát testvére szemében, így aztán az úgy hihette, hogy a szemei fehéren izzanak. És ekkor már Thalion rémült menekülésbe is kezdett, de a lány egyetlen biccentésére tányérok, és egyéb röpködő tárgyak vették célbe a fiúcskát. A hecc kedvéért még néhány virágcseréppel is futkostak a láthatatlan lánykák, s a fiúhoz érve a földhöz csaptak mindent. Csak úgy zengett bele a ház a csörömpölésbe. Alya pedig már majdnem a hasát fogta a nevetéstől. Közben véletlenül az egyik tányér Thaliont is elérte, de szerencsére nem okozott a fiúnak sérülést. De azért a leány jobbnak látta magát visszafogni. De ekkor már Thalion eliszkolt, s egy szobában húzta meg magát. Immár mindhárom Alya látható formában futott az említett ajtóhoz, s tapasztották fülüket egyszerre az ajtóra. Halk kuncogással füleltek egy ideig, de aztán az egyik megszólalt.*
- Félős Thalion! Félős Thalion!
*Három kacagás szállt a folyosón a szülőkig, akik közben már felfelé tartottak hozzájuk. A három Alya kacarászva állt az ajtó előtt.*
- Gyere ki Thalion! Csak tréfáltam!

*Mitryas széles mosollyal az arcán nézett kedvesére, aki nagyon boldog volt a ház miatt, Mitryas pedig amiatt, hogy családja boldog. Aztán mikor a csörömpölést hallotta, máris elkomorult kissé arca. ~Ezek a gyerekek nem bírnak magukkal..mindenhol rosszaságot kell csinálniuk?~ Egészen mérges lett, hiszen ezt a házat nem kis pénz volt felépíteni. Bár neki nem ez volt a lényeg, ahnem az, hogy mindent szívvel-lélekkel csinált és nagyon fájt érte a szíve, ha valami összetörött vagy tönkrement, amit ő csinált. Így hát Hiswa után elindult fel a lépcsőn, miközben odafentről szűrődtek lefelé a különböző hangok. A mester Hiswát hátrahagyva indult el még gyorsabban, hogy mihamarabb megakadályozhassa a további pusztítást. Mikor felért, elkerekedtek a szemei. Ugyanis három darab állt előtte Alya-ból. Ezelőtt még sosem sikerült a gyerekeknek ilyen erős illúziót létrehozniuk. És most tessék. Ráadásul még illúzitányérokat...jobban mondva szilánkokat is látott a földön szanaszét heverve. Mérgesen nézett körül, hátha megpillatnja, Thalion-t is, de őt nem látta. Alya viszont ott volt előtte...mindhárom. A mester azt sem tudta, melyikőjük szemébe nézzen. Így hát pár pillanat gondolkodási isdő után tenyereit lefelé tartva csapott egyet a levegőben. Erre megtört Alya illúziója. Mind a törmelék, mind a két "hamis" Alya is eltűnt. Mitryas összeszűkített szemekkel nézett kislánya szemébe.*
-Na idefigyelj kislányom! Hogy gondoltad ezt? Azt hittem, hogy valódi dolgokat törtetek össze! A szívbaj kerülgetett! És mikor feljöttem, még levegőt sem kaptam...hármat láttam belőled kislányom! És ha nem tudod kordában tartani az erődet? Akkor mit csináltál volna? Ha nem vagyok itt? Szégyelld magadat! Hol van Thalkion?
*A kislány lebiggyesztett ajkakkal mutatott az ajtóra, ami mögött a fiúcska volt. Mitryas elviharzott Alya mellett, majd feltépte az ajtót. Odabent Thalion-t már a kígyó szorongatta. A kisfiú már-már "megfulladt". Folytak a könnyei és kiabált egyfolytában. Mitryas egy legyintésére eltűnt az illúzió-kígyó. odasétált Thalion-hoz, majd felsegítette, s őt is jól összeszidta.*
-Ha még egyszer beteszed ide a lábam felnőtt kíséret nélkül, akkor véged van! Mi van, ha később jövök? Ez a kígy, bár illúzió, de képes lett volna megfojtani téged...Felelőtlen vagy, fiatalember! Most mars ki innen! Menj! Gyerünk!
*Azzal megvárta, míg elmegy a fiú, majd leguggolt, s írcát a kezei közl temette. Nagoyn féltette gyermekeit, s ez a mostani már több volt a soknál. Muszáj volt rendre utasítania őket.* Pedig nagy bűntudatot érzett most utána.*

*Egy szót se szólt, amikor férje elviharzott mellette. Nem is igazán akarózott neki beleszólni ebbe a frissen kialakult helyzetbe. Nem látta értelmét annak, hogy most mindketten neki essenek a gyerekeknek. Hát csöndes belenyugvással nézte végig, ahogy Alyat leteremti a mester, aztán már be is rohan a szobába, és eltüntet egy kígyót, ami azon igyekezett, hogy a szuszt is kiszorítsa fiúkból.*
~Egy kígyó?~
*Kissé neheztelve pillantott a férfira, de az most Thalionnal volt elfoglalva, így aztán nem valószínű, hogy észrevette ezt. Aztán Hiswa leguggolt Alya elé, és csak ketőjük számára hallható hangon szólalt meg.*
- Kincsem. Már vagy ezerszer megbeszéltük, hogy... *itt el is akadt a beszédben, mert Alya magától folytatta a már jól ismert szöveget.*
- ...nem használhatunk egymás ellen varázslatot... *bánkódva pislogott anyjára a gyermek* - Bocsánat mami... Többet nem fordul elő.
*Az ígéret elhangzása után Hiswa le is küldte vissza az aulába, hogy büntetésből odalent várjon, és nyugton maradva természetesen. Aztán a tünde felállt, és az időközben arcát tenyerébe temető férfihoz lépett. Szeme sarkából még látta, ahogy Thalion, és Alya egymás mellett futnak le a lépcsőn.*
- Ha ezerszer ígérgetnek, akkor ezerszer is fogják megszegni azt. *de ezen csak moslygott, s kezei finoman lefejtették férfje ujjait annak megviselt arcáról* - Mitryas. Már minden rendben. Végülis semmi baj nem történt. És hidd el, hogy te is úgy cselekedtél, ahogyan kellett. Szerelmem...
*Halkan szólongatta még párszor a férfit, majd lassan hozzábújt, és átölelte a férfit.*
- Szeretlek Mitryas, csak ne vágj már olyan képet, mintha valami szörnyűséget követtél volna el édesem! Jó apja vagy a gyerekeinknek. Ne rágd magad azon, ha helyre kell őket tenni. Nélküled nem menne kedvesem. Nélküled egyáltalán nem tudnék mit kezdeni az ilyen esetekkel. Hiszen nem vagyok képes a myrték varázslatait megtörni. Hiszen én nem vagyok... nem vagyok myrte.

*Thalion nagyon megijedt, mikor a kígyó a szeme elé került. Próbált volna menekülni, de nem tudta kinyitni az ajtót. Így hát egyszerűen nekitámaszkodott. Persze nem mintha ezzel megoldott volna bármit is. A hatalmas hüllő egy pillanat alatt körbetekeredett a kisfiú körül, s halálos szorításba kezdett. Thalion minden varázstudását igyekezett bevetni, de nem sikerült kiszabadulnia. A kígyó egyre erősebben szorította apró testecskéjét. Már majdhogynem a csontjai is ropogni kezdtek. Ekkor meghallotta Alya kiabálását, ami csak bosszantani tudta. Nagyon mérges volt és félt is egyben. Azt sem tudta, mihez kezdjen. Már-már belenyugodott, hogy neki vége van, mikor apja berontott, s "megmentette", majd jól leszidta. Thalion lógó orral, lehajtott fejjel ballagott kifelé a helyiségből, majd anyjára tekintve elindult lefelé testvérével az oldalán. Miután leértek, odafordult Alya-hoz.*
-Ne haragudj rám, hugi! Nem akartalak megbántani azzal, hogy illúziót használtam arra, hogy nyerjek és előbb érjek fel a lépcsőn. Nem volt szabályos. Így te választhatsz szobát elsőnek.
*Csak ennyit mondott, majd bűnbánón lehajtotta a fejét, s elfordult volna, de egy hirtelen vezérelt gondolattól megölelte Alya-t. Hosszasan ölelte, majd megpuszilta az arcát, s eleresztette.*
-Szeretlek hugi...
*Ennyit nyögött még ki, aztán a lefelé tartó szülők felé tekintett. Már be is húzta a nyakát a további szidástól való félelem végett.*

*Kissé lógó orral baktatott le az utolsó pár lépcsőfokon. Aztán Thaliont csöndesen végighallgatta.*
- Nem baj, mert már megbüntettelek érte. *és vidám nevetésével kicsit feloldotta a búslakodó fiúcska hangulatát* - És úgyis az lesz a szobánk, amit a mamiék választanak.
*Azután már érezte is testvére ölelését. Na meg egy pillanatra még szüleit is észlelte, amint éppen megindulnak lefelé a lépcsőkön. Ösztönösen húzta ő is összébb magát, és egymás mellé állva várták, hogy leérjenek szüleik, és megkaphassák az újabb adag fejmosást, na meg a vele járó okítást. Pedig már kívülről fújták az összes ilyenkor elmondott dolgokat. Tudják is ők, hogy mit szabad, és mit nem. De olykor nem akaródzik nekik az eszükre hallgatni, hiszen olyan jól érzi8k magukat varázslás közben, ami ugye a tréfálkozásik alap pillére.*
- Most kapjuk a következő szidást...
*ezt olyan halkan motyogta Alya, hogy biztosra vette, ezt ugyan elf anyja sem hallja meg. De nem tudni, milyen jó is a hallása egy ízig-vérig elfnek. Ki tudja? Talán újfent hamarosan meglepődhet Alya.*

*Hallotta, hogy Hiswa közeledik felé. Legalábbis lépteket hallott. És hát ki más ltt volna az, mint Hiswa? ~A kicsik biztosan nem mernének most közelebb jönni hozzám...félhetnek tőlem.~ Gondolta magában, miközben hagyta, hogy kedvese lefejtse ujjait az arcáról. A mester savanyú képet vágva nézett felesége szemeibe. De aztán felbuzdulva kedvese biztató szavain elmosolyodott, majd szorosan átölelte ő is. Miután kedvese befejezte, Mitryas nagy sóhajtások közepette így szólt.*
-Tudom szerelmem, de akkor is szégyenlem magamat a dolog miatt. Lehettem volna kicsit finomabb is. Remélem, nem rémítettem őket halálra. Bár igz, hogy jobb, hogyha félnek, minthogy feleseljenek, nemde?
*Mondta immáron rendesen mosolyogva. Megcsókolta kedvesét, majd elengedte, s mosolyogva fogta meg a kezét.*
-Szeretlek Hiswa! Gyere, menjünk és tegyük rendbe őket...
*Azzal kézenfogva elindultak, kiléptek a szobából, majd elértek a lépcsők tetejéig. Ott egy pillanatra megálltak, s végignézték Tahlion és Alya ölelkezését, majd elindultak lefelé a lépcsőn. Mitryas a tündére mosolygott, majd mikor leértek a gyerekek elé, Hiswára kacsintott, majd így szólt.*
-Gyerekek...ne haragudjatok rám, de muszáj volt egy kicsit erélyesebben fellépnem. Valóban nem vicces dolog, amit csináltatok. És tudom, hogy tisztában vagytok vele. Viszont akkor be is kellene tartani a szabályokat. Komolyabb büntetést nem kaptok most, de legközelebb már nem leszek ilyen "kegyes" veletek. Most pediggyertek fel, megmutatjuk a szobáitokat.
*Azzal mosolyogva elindult felfelé, hogy felvezesse ki családját a szobáikba.*

*Molyogva hallgatta párja szavait, melyek mindennek voltak nevezhetőek csak erélyesnek nem. De ő ilyennek szerette a férfit. A lelke legmélyéig kedves myrte... Pont ilyennek szerette őt. Az erőszakos büntetéssel egyébként sem értene egyet. De, ha erőszakos volna, az már nem a mester volna. Ettől viszont hirtelen eszébe jutott az, amikor a férfi kis híján megölte őt. De az más volt. Más körülmények, és nem mondhatni, hogy önmaga lett volna. És előtte pedig ő ölte meg majdnem a férjét. Pedig az életénél is jobban szereti. De az sem önszántából volt. Hiszen Carme úrnő alattomos terve kelepcéjében vergődtek akkor. De azoknak az időknek remélhetőleg örökre vége is van. Több ilyet nem tűrnek el. Bárkit hajlandó egy szívdobbanásnyi idő alatt megölni, aki a családja bármelyik tagjának életére tör, bármilyen formában is. Többé senki nem ússza meg élve. Igaz, a legutóbbi sem élte túl. Carme úrnőt végül maga Mitryas küldte halálba.*
~Sokat változott ő is. De nem Evolyranban.,.. Nem... Ez még Álomfalván elkezdődött, abban az istenverte háborúban. Ott változott meg benne valami örökre. És bennem is..~
*De ezeket nem tudta rossz értékű változásként felfogni, hiszen ez mind kellett ahhoz, hogy most mindannyian itt állhassanak. Élve.*
- Remélem, elégedettek lesztek a szobáitokkal. Ugyanis itt külön szobátok lesz. Legalább nem fogjátok egymást örökösen gyimakolni.
*Kicsit kuncogott is ezen, de azért csöndesen követte férjét a lépcsőkön felfelé. Majd megálltak az előző ajótól mintegy három ajtónyira. Hiswa kecsesen engedte kezét a kilincsre, s lassan kitárta az ajtót. Egy gyerekszoba volt. Méghozzá fiúnak, s erről a szobát uraló fiús színek is árulkodtak.*
- Thalion... Ez a te szobád.
*Mondta halkan a nő, aztán intett, hogy bemehetnek a gyerekek. A két lurkó visonga rohanta le a szobában álló játékokat, na meg a kényelmes, és az előzőhöz mérve jóval csak nagyobb ágyat is. Arra is felmásztak, és némi ugrálás után, na meg anyjuk diszkrét köhintése után, már vissza is fogták magukat, és valamivel nyugodtabb lelkesedéssel folytatták a szoba felfedezését. Mitryas, és Hiswa pedig némán gyönyörködtek gyermekeikben.*
- Ilyenkor imádom őket... *suttogta férjének kuncogva, s egy gyors csókot nyomott is utána a férfi szájára* - Csak, hogy el ne feledd, hogy tartozol nekem...

*Mosolyogva tekintett az ikrekre, akik már be is futottak a szobába, s az ágyon ugrálva kiabáltak. Szerencsére Hiswa kicsit le tudta őket halkítani, de így is elég nagy volt a zsibongás. Mitryas fejcsóválva mosolygott, majd kedvesére tekintett.*
-Nos igen...ilyenkor a legaranyosabbak. Meg amikor alszanak. És hogy tartozni? Nem is tudom, hogy ki tartozik kinek...
*Azzal kaján vigyorral becsukta a gyerekek szobájának ajtaját, majd felkapta kedvesét és a folyosó végén található szoba elé vitte. Ott megállt, várt egy kicsit, majd mosolyogva így szólt.*
-Ez itt a te szobád édesem!
*Benyitott, majd kedvesével a kezében beljebb sétált, s az ajtót becsukta maguk mögött. Aztán hosszú, forró csókok közepette kedvesét az ágyra tette, miközben kezeivel már a nő ruhája alatt járt. Alig bírt magával. Meg sem állt, mígnem le nem vehette kedveséről a felsőjét. Elégedetten nézett végig a nő meztelen felsőtestén, majd kebleire fektette fejét, s úgy nézett fel Hiswára.*
-Nos kedvesem, mit szeretnél csinálni a szobádban? Vagy netán máshova szeretnél menni? Akárhova mehetünk...a gyerekek elvannak a szobájukban.
*Kaján vigyor, majd egy szenvedélyes csók következett. A mester levetette a felsőjét, majd ledobta a földre. Ezután a nadrágja következett, ami szintén könnyedén lekerült róla. Közben Hiswát is igyekezett megszabadítani a ruháitól. Ez is egészen könnyedén ment. Miután mindketten levetették felesleges rongydarabjaikat, a mester feleségéhez bújt, s vággyal teli érintésekkel masszírozni kezdte a fenekét.*

*Csöndesen, szinte észrevétlen távoztak férjével a gyerekszoba elől. Szerelme szemeiben jól láthatók voltak a vágy apró lángocskái, ahogy egyre elhatalmasodtak a myrte bensőjében.*
- Nagyon szép szobát csináltál nekem édesem... Már amennnyire meg tudtam nézni a heves tempód mellett.
*Jókedvűen nevetett férjén, aki eközben szó nélkül megszabadította magukat az összes ruhadarabtól, amik távol tarthatták bőrüket egymástól. Karjait élvezettel fonta a férfi nyaka köré, majd közelebb húzva magához apró csókokkal halmozta el ajkait, füleit, nyakát, és mindenütt ahol csak érintték ajkai a férfi forró bőrét.*
- Érdekes az időzítésed édesem... Meztelen hová is mehetnénk? Mintha kissé elkéstél volna a kérdéssel.
*Mosolyogva simogatta meg közben Mitryas arcát, aztán hosszú, szenvedélyes csókban forrt össze ajkuk. Hiswa kezei automatikusan indultak felfedező útra kedvese testén. Hirtelen lendületből átfordította magukat, ami egyébként nem is igazán sikerülhetett volna a mester segítsége nélkül. De már Hiswa volt felül, és elégedett arcot vágva ült fölt a mesteren. Kezei továbbra is a férfi hasfalát masszírozgatták, és minden apró érintésével csak fokozta a férfi vágyakozását. S ezt igen csak érezte is a férfi legérzékenyebb pontjánál elhelyezkedve. Szép arcára pajzán mosoly költözött, s a nő előre hajolva kezdte lassan végig csókolgatni az egyre forróbb felsőtestet. Érezte közben a testén barangoló kezek izgató gyengédségét, s tudta, a férfi nem fogja sokáig tűrtőztetni magát. Erre a gondolatra ravaszkásan elmosolyodott. Azután fejét felemelte, a myrtére kacsintott, s azzal már újra folytatta lefelé útját a férfi mellkasán, s apró tüzes csókok borították Mitryasnak lassan minden porcikáját.*

Tárgy: Re: 1. Morilindë, az Elfek városa Szer. Aug. 26 2009, 20:58

* Kutató tekintettel halad a csendessé vállt utcákon. Rég járt tünde-földön, szinte minden idejét másutt töltötte. De nem szándékosan. Az élet úgy hozta hogy más tájakat járjon be, máshol hajtsa fejét álomra, nem abban a kezdetleges kis kunyhóban, mit ideérkezésének napján foglalt el. Annyira nem szerette azt a kunyhót, ez látszik állapotán is. Pláne hogy kedvesét sem leli benne. De most céllal érkezett s bár estéjét ott tölti abban a cseppnyi bungallóban, mégsem keserűen gondol az előtte álló éjszakára. Hisz kevéske holmijáért jött.
A bökkenő csak csupán az hogy nem találja "otthonát"...tényleg oly keveset töltött el eme földön, hogy számára mindegyik kis lak egyforma. Persze tekintetét nem kerülik el a nagyobb házak, bungeszek és kunyhók, melyeket érkezésük óta építettek. Csodálatosak...igazi tündéknek való otthont varázsoltak e annó még gyér területből.
Reménykedve lépked tovább az utcán, bár azt sejti hogy nem a forgatag közepén "lakik" hanem az erdőhöz közelebb, azért keres tekintetével egy ismerős pontot.*

Tárgy: Re: 1. Morilindë, az Elfek városa Szer. Aug. 26 2009, 21:18

*Furcsa környék tárult elé. Sosem járt még erre felé. De hiszen, alig járta még be Evolyran egy-egy részét. Kancájának energikus, hullámzó mozgása mindig is lenyűgőzte, de most, talán a ló is érezte, hogy egy más területre érkeznek, ami számára is ismerős. A tünde érzi, hogy fajtársai lakhelyére érkeztek. Mióta eljött régi otthonából, az ilyesfajta érzelmek elkerülték. De most. A fákat lassan fény vette körül, s az odukban kék fények világítottak, közben kis fényes bogarak repkedtek minden felé. A sötét lila, és a világos kék szín árnyalatai lassan váltakoztak a kristály lámpákra hasonlító fény fákjákon. Miközben át haladt, egy ilyen páros alatt, Vedui magasra emelte a fejét, s ügetésbe váltott át vágtából. Elkocogtak egy üres térig, majd megállt a kanca, s Ned'rilának volt ideje kicsit körbe nézni. Lenyűgőzte a látvány, még tünde létének ellenére is. Mindig is szerette a művészetüket, s bárki előtt elismerte volna, akár a törpék uradalma előtt is. A házak szépen sorakoztak fel egymás mellett. Kellemes volt az alkony előtti szellő, megcirógatta a tünde arcát, majd tova siklott a tölgyek között. Csukjáját nem hajtotta le, de nem tartotta fontosnak, míg valakivel össze nem találkozik. Lassan lépkedtek előre, s figyelték a várost.*

Tárgy: Re: 1. Morilindë, az Elfek városa Szer. Aug. 26 2009, 21:29

*El-el suhanó árnyak, bogarak zümmögése s a megannyi esti életet élő állat hangjára lesz figyelmes, de mivel oly annyira kedveli a természet zajait, nem volt ellene ez a kis neszezés. Mindig is szerette az erdőt és a természetet, a növényeket és állatokat egyaránt. Nem is oly csodálkozásra való dolog, hisz tünde volt a zöldek közül.
Ahogy halad végig az esti kivilágított lakok előtt patadobogás zajára lesz figyelmes. Lassított léptein és a hangot kezdte fülelni mi egyre csak közeledett. Nem ijedt meg de azért remélte hogy az illető látótávolságon belülre is megérkezik, tudomásai szerint az éjszakai járőrök hátas nélkül közlekednek a fák ágain s a földön egyaránt.
Sejtelmei beigazolódtak egy köpenyes alakot látott közeledni paripája hátán. Persze ki tudja, lehet harcos, járőrző. Lassan közeledtek s ő megvárta míg beérik. Bár nem hiszi hogy az az akárki is segítségére lehet, azért ő mégiscsak megvárja.*
- Szép estét!-*köszönt kedvesen mégis óvatosan. A köpenytől nem sokat látott az alakból, így lehetett volna akárki is. De tartásából ítélve tünde lehet az illető.*

Tárgy: Re: 1. Morilindë, az Elfek városa Szomb. Aug. 29 2009, 21:28

*Maya nézte, ahogy Tifar távozik lovával. Elindultak hát Morilindëbe. Lassan már látták. Már régen járt itt. Hiányzott neki e vidék. Lassan már a kis kunyhójukhoz is oda ért. Lassan ment oda lovával és Zsömivel. Meglepetést akart szerezni nővérének. Kikötötte lovát egy cölöphöz. Kiskutyájával belépett az ajtón és Zsömi csak egy ugatással üdvözölte Kaylet. *
-Szia!- * Futott oda nővéréhez és egy öleléssel köszöntötte, ahogy mindig is tette. *
-Sziasztok! Hát te? Mármint örülök, hogy végre hazataláltál. És ki ez a csöpség?-kérdezte Kayle.
-Hát igen hazataláltam. Tudod már nagyon, hiányoztál. * Leül egy székre és, úgy folytatja. *
-Ja, ő Zsömi. Egy erdőben találtam rá. És nem volt szívem ott hagyni. Mostanra elég jól összebarátkoztunk. Igaz Zsömi?-
-Értem nekem is nagyon hiányoztál már. Örülök, hogy itt vagy. És neked is Zsömi.- *Simogatja meg a kutyus buksiját.*
-És meddig maradsz?- kérdezi.
-Hát tudod, úgy gondoltam hamarosan visszamegyek Evolyranba. De szeretnék pár napot veled tölteni.-
-Jaj, úgy hiányoztál már. –mondta Maya.
-Nekem is. Nem vagy éhes?-
* Leültek, hogy megvacsorázzanak. Közben jót társalogtak. Mayának volt mit mesélnie.*

Tárgy: Re: 1. Morilindë, az Elfek városa Kedd Nov. 03 2009, 16:19

*Dreamien lassan léptet Odin hátán a város felé. Már régen járt itt, de akkor nem nézte meg jobban a várost. Csak egyvalami, illetve csak egyvalaki érdekelte, így aztán nem igazán ismeri ki magát a falak mögött.
Akkor még Ninquëhez jött udvarolni, akkor ismerte meg Ninquë szüleit is. Most, ahogy közeledik a város felé, mosolyt csalnak arcára az emlékek. Az elmúlt hónapok ugyan mély ráncokat szántottak arcába, de ezek lassan kisimulni látszanak.*
~Végülis csak jóra fordulnak a dolgok. Van, ugyan, amit már nem lehet visszacsinálni, de legalább mi itt vagyunk egymásnak Ninquëvel. Szegény, szívesen velem jött volna, de jobb most neki otthon maradni és pihenni.~
*Ninquë nehezen engedte el, de végülis szükség volt rá. Pár apróságot be kellett szerezni közös otthonukhoz, hiszen már régen nem lakta senki a házat. Apróbb felújításokra szorul. Tifar belép a kapun, miután az őrők jól szemre vételezték. A falon belülre érve megáll és elámul a város szépségén.*
~Hát igen, régen nem igazán ismerkedtem meg a várossal.~

Tárgy: Re: 1. Morilindë, az Elfek városa Kedd Nov. 03 2009, 16:25

*Maya visszaért Evolyran városába gyorsan elment a fogadóba, s elhozta Zsömit onnan. El is felejtkezett róla, amikor ott maradt éjszakára a vámpírok házában. Legalábbis ő így hívja. Még sose felejtette el Zsömit. Le is szidta magát ez miatt. Hazafele sietett nővéréhez. Még ma reggel elindult Zsömivel, de előtte megreggeliztek. Az út elég unalmas volt, s hosszúnak tűnt. Régen látta már nővérét. Jó ideje nem ment haza és még csak nem is üzent. A nővére már biztosan aggódhat. Pár órás út után megérkezett Morilindëbe. ~Ismerős táj!~ * Elmosolyodott. Az őrök könnyedén beengedték. Még jó, hogy a szülővárosába beengedték. Mikor beljebb ment egy ismerős arcot vélt felismerni, ahogy a városban gyönyörködik.* ~Tifar?~ * Közelebb ment, s ekkor már biztos volt benne, hogy Tifar az. Ez meglepte.*
-Szia Tifar!-
-Hát te itt?-

Tárgy: Re: 1. Morilindë, az Elfek városa Kedd Nov. 03 2009, 16:32

*Tifart egy ismerős hang mozdította ki a bámulásból. Arra fordul és Mayát látja maga előtt. Már jó régóta nem látta.*
~Hát persze, hiszen ez a szülőhelye. Nem csoda, ha itt találkozok vele.~
-Szia Maya!
*Elmosolyodik a kérdésre. Bizonyára meglepte a lányt, hogy itt látja.*
- Igen, itt lakom a közelben. Oly régóta nem hallottam felőled. Biztosan nem tudod még...
*Az ishtar szeme csillogni kezd. Örül, hogy jó barátjának, aki a bajban mellette volt, végre örömét is elmondhatja.*
- Megtaláltam Ninquët, a feleségem! Ide költöztünk nem messze. Tudod, ő is elf. Lombelf, mint ha jól sejtem te is. Nagyon boldog vagyok!
Tudod, nagyon jó érzés...és tényleg megérte a sok szenvedésben kitartani...
És te? Úgy látom, te is csak most érkeztél. Gyönyörű a városod.

Tárgy: Re: 1. Morilindë, az Elfek városa Kedd Nov. 03 2009, 16:42

~ Itt lakik, de hát nem a feleségét keresi?~ * Ezt nem értette Maya, de amikor Tifar elmondta az örömhírt akkor Maya hirtelen boldog lett. *
-Ennek örülök. Hittél benne, s megtaláltad.-
-Itt a közelben? Az remek! Hát örülök, hogy megtaláltad a feleségedet végre mindketten boldogok lehettek. Egyszer majd feltétlenül mutasd be a feleségedet.-
-Igen szép! Szeretek itt lenni, de új helyek megismerésétől se félek, ahogy azt te is észrevehetted.- *Mosolygott. A mosolyát most nem bírta levakarni arcáról. Találkozni Tifarral. Már ez is egy öröm Maya számára, de az, hogy Tifar megtalálta feleségét, azt aki a számára a legfontosabb. Ez egy csodálatos dolog. Csak hinni kell. Lehet, hogy nem elsőre találod meg szerettedet, de idővel eljön az az idő.
-És mi járatban errefelé?-

Tárgy: Re: 1. Morilindë, az Elfek városa Kedd Nov. 03 2009, 16:49

*Dreamiennek jól esik Maya öröme.*
~Hát igen, ilyen egy jó barát.~
*Miközben hallgatta a lányt, szemei a város szépségeiben is gyönyörködtek.*
- Hát elsősorban szögekre, anyagokra van szükségem, mert szeretném kicsi felújítani a házat. Tudod, régóta nem lakta senki és pár dolgot meg kell javítani.
Meg aztán a kicsinek sem ártana egy bölcső majd...nem is mondtam...apa leszek!
*Tifar gondolatai kicsit csaponganak. A viszontlátás öröme és hogy végre valakivel megoszthatja a boldogságát szinte szárnyakat ad neki. be nem áll a szája.*
- Persze, szívesen bemutatlak, örülnék is, ha egyszer meglátogatnál minket.
Az Alceron fennsík elfek felőli oldalán van a házunk. Csak kövesd a ösvényt a fennsíkra, majd amikor a hegy túloldalára értél, fordulj le jobbra a mellékösvényre. Nem lehet eltéveszteni, bár kicsit el van dugva a fák közé.
Szívesen látunk!
Nem tudod, hol kapok itt szögeket?

Tárgy: Re: 1. Morilindë, az Elfek városa Kedd Nov. 03 2009, 17:01

*Az a hír, hogy apa lesz Mayát még jobban, feldobta, s megölelte Tifart, majd gratulált.*
-Gratulálok! Akkor már hárman ünnepelhetitek, hogy együtt vagytok és megoldódtak a gondok. Örülök, hogy végre boldognak láthatlak. Ha te örülsz, akkor én is. Hiszen minden okod meg van rá.-
-Hát egyszer, majd biztosan meglátogatlak titeket. Talán már a kis csöppséget is üdvözölhetem.- * Ekkor Zsömi ugatása hallatszik. Maya tarisznyájából kidugja kis fejecskéjét, s kiugrik belőle. Körbe futja Tifart, s leül a lába elé. *
-Hát itt van Zsömi is. Bocsáss meg kutyuskám rólad meg is felejtkeztem.-
-Hogy hol szerezhetnél be szögeket? Az az igazság, hogy ismerek egy helyet, ahol régen lehetett kapni házépítéshez anyagokat. De nem tudom, hogy ma még létezik-e az a bolt. Még kislány voltam, amikor utoljára ott jártam. Viszont a nővérem tudna segíteni, ha gondolod. Ő kiskora óta itt lakik biztosan, tud valami helyet. Közben megebédelhetnénk. Szerintem már te is éhes vagy!-

Tárgy: Re: 1. Morilindë, az Elfek városa Kedd Nov. 03 2009, 17:07

*Hirtelen előbukkan Zsömi is. A kiskutya egészen sokat nőtt, mióta Tifar nem látta. Felveszi, és megsimogatja a kutyát. Közben figyel Mayára.*
- Köszi, de nem akarok a terhetekre lenni. Tudod, sok munka van még odahaza. És szó, mi szó, most, hogy rátaláltam, nem szívesen hagyom magára a kedvesemet sokáig. Oda húz mellé a szívem.
*Kicsit elmereng, de nem sokat, közben Zsömit leteszi a földre.*
- Minden esetre, ha tudna segíteni az üzletben és hogy esetleg hol kaphatok bölcsőt, azt nagyon megköszönném.
Milyen udvariatlan vagyok. Te hogy vagy? Biztosan veled is nagyon sok minden történt, mióta nem találkoztunk.

Tárgy: Re: 1. Morilindë, az Elfek városa Kedd Nov. 03 2009, 17:23

-Nem lennél terhünkre. És egy ebéd biztosan belefér az idődbe!-
-Bízok benne, hogy tud segíteni. –
-Sok minden történt mióta nem találkoztunk, de ezek szerint veled is. Hát akkor induljunk. Közben mesélek arról, hogy mi is történt velem.-
*Elindultak a házuk felé. Nem volt messze. A különös az volt, hogy a közelükben nem igazán volt ház. Szép ház volt. Még egy kis koszorú is volt az ajtón, amit talán Kayle készíthetett. Bekopogott az ajtón. Az ajtó máris nyílott, s Kayle meglepődött, hogy Maya itt van. Nem számított rá, de nagyon megörült neki, s megölelte. Ekkor vette csak észre, hogy Maya hozott valakit.*
-Milyen udvariatlan vagyok! Kayle.- *Mutatkozott be Tifarnak. *
-Gyertek csak beljebb.- * Egy ebédlőféleségbe jutottak. A sarokban asztal, s székek. Pár kép a természetről, amit még közösen festett Maya és Kayle.-
-Üljetek le. Biztos megéheztetek már. Én most ettem, de mindjárt nektek is hozok egy tányérforró levest- * S elment a konyhába, majd visszatért a levesekkel. *

Tárgy: Re: 1. Morilindë, az Elfek városa Kedd Nov. 03 2009, 19:27

//időntúli//
*Beszélgetve érnek oda Mayáék házához. Dreamien jól megfigyeli a házat, majd Maya kopogtat és egy nő nyit ajtót. Minden bizonnyal ő az elf lány nővére.*
- Dreamien Tifar.
*Kayle betessékeli őket és még mielőtt Tifar egy szót szólhatna, már étellel is kínálja őket. A mágus közben szemügyre veszi a házat belülről is. Szépen otthonosan berendezett ház. Szeme megakad egy festményen. Azt kicsit hosszabban nézi, majd mikor Kayle megérkezik az étellel, meg is jegyzi.*
- Nagyon szép az otthonod.
Látom, a művészetekkel sem állsz hadilábon.
*Miközben a levest eszik, elgondolkodik a Maya által mesélteken.*
~Bizony, kalandos útja volt neki is.~
- Kayle. Maya szerint talán tudnál nekem segíteni. Ház körüli munkákhoz keresnék anyagokat, és szeretnék egy bölcsőt is venni.

Tárgy: Re: 1. Morilindë, az Elfek városa Szer. Nov. 04 2009, 16:33

*Nővére már étellel kínálja őket, s röptében meg is hozza. Lassan, s kóstolgatva eszi a levest, ami még egy kicsit forró. *
-Finom lett a leves! Talán valami saját recept?-
-Mondhatni, de szerintem, lehetne jobb is!- mondta Kayle kicsit elpirulva.
-Ismerd be, hogy ez tényleg finom lett!-
-Igen természetesen ismerek több helyet is, hiszen már kiskorom óta itt élek. –
-Maya emlékszel, arra a boltra, ami nem messze van a régi búvóhelyünktől?-
-Hát!- mondta elgondolkozva Maya, hiszen az már igen régen volt.
-Tudom, hogy régen volt, de erre emlékezhetnél…! Ahol fut a kis patak is.-
-Már tudom igen lassan azért visszaemlékezek!-
-Rendben azt a boltot nem rég újították fel. Sok szép dolgot árulnak. Mellette persze alapanyagokat is a házhoz.-

Tárgy: Re: 1. Morilindë, az Elfek városa Szer. Nov. 04 2009, 16:42

*Dreamien a leves fogyasztása közben bugón bólogat.*
- Tényleg finom.
*Figyelmesen hallgatja a két testvér beszélgetését. Gondlatban próbálja lekövetni a fejében, hogy hol is lehet az a bolt, de mivel nem sok időt töltött Morilindë megismerésével, nem igazán tudja megállapítani, hogy hol lehet.*
- Kérhetnék majd egy kíséretet ahhoz a bolthoz?
*Nem figyel, közben sikeresen leeszi a ruháját.*
~Ó, na ez szép kis bemutatkozás!~
- Ejnye, de ügyetlen vagyok! Szerencsére csak rám jött.
*Minden esetre így nem maradhat. Azon frissiben elő is veszi egy régen tanult bűbáját. Kezét végighúzza a ruha felett.*
- Myramyr.
*A ruha ismét tiszta. Ettől függetlenül Dreamien még bosszús miatta, és már óvatosabban folytatja az evést.*

Tárgy: Re: 1. Morilindë, az Elfek városa Szer. Nov. 04 2009, 16:55

-Na látod Tifarnak is, ízlik és, ahogy látom Zsöminek is!
-Vau!- szólt közbe Zsömi is és mindenki elmosolyodott.
-Természetesen! Én mindenképpen eljövök veled!- mondta Maya.
*Ekkor Tifar leeszi magát, de pár másodperc múlva már egy varázsigét kimondva el is tűnt a folt az ingjéről, pedig már Maya épp mondani akarta, hogy ők majd kiöblítik. *
-Ez ügyes volt!- mondta Kayle.
-Igen az volt. El is felejtettem mondani neked Kayle, hogy Tifar mágus, de hát most saját szemeddel meggyőződhettél róla.-
-Hát igen! Ilyen sokat vagyunk együtt!- mondta kicsit szomorúan Kayle.
-Jó tudom és boccsás meg, de te is jól tudod, hogy milyen vagyok! Szeretek új helyeket megismerni!- * Odament Kaylehez és megölelte. *
-Tifar te is kérsz egy ölelést?- viccelődött Maya.

Tárgy: Re: 1. Morilindë, az Elfek városa Szer. Nov. 04 2009, 17:06

*Dreamien jó mosolyog Zsömin, akinek láthatóan tényleg ízlik a leves. Nem akarta ő demonstrálni a mágusságát, csak bosszantotta az ügyetlensége. *
- Igen, Kayle ishtar mágus vagyok. De ezt a varázslatot ti is meg tudjátok csinálni. Egy nagyon egyszerű tisztító bűbájról van szó csupán.
*Dreamien Maya viccelődésére el is mosolyodik. Örül neki, hogy a lány ilyen jó kedvű.*
- Köszi, talán majd máskor.
*Tifarnak eszébe jut Ninquë és az ő ölelései. Bizony ettől aztán mosolya még szélesebbé válik. Máris hiányzik neki. Nem is gondol bele, hogy ezzel a széles vigyorral egészen mulatságosan fest.*
- Kayle, köszönöm szépen az ételt! Igazán jó szakács vagy. Egyedül élsz ebben a nagy házban? Biztosan akad egypár elf fiatalember, aki legyeskedik körülötted...

Tárgy: Re: 1. Morilindë, az Elfek városa Kedd Nov. 10 2009, 15:19

*Kayle elpirul Tifar szavaitól!*
-Á dehogyis, de azért köszönöm!-
-Hagyjad Tifar, ha nem hiszi el hát, ne higgye. Úgy se fogja beismerni, de legalább nem nagyképű.- mosolygott Maya.*
-Hát nagyképű biztos nem… hogy? Körülöttem fiúk? Ááá…-

Tárgy: Re: 1. Morilindë, az Elfek városa Kedd Nov. 10 2009, 23:49

*Dreamien látja, hogy kérdésével zavarba hozza Maya nővérét. Nem volt ilyen szándéka, csupán érdeklődött, hiszen ő maga is jól megismerte a magányt.*
~Hála az égnek, nem kellett tovább átélnem...~
*Derűsen tekint Kayle arcára.*
- Akkor bizonyára a helybeliek vakok.
*Dreamien óvatosan feláll ültéből, nehogy valamit megint kiborítson és vendéglátójára néz.*
Elnézést a faragatlanságomért, de sietnék vissza a feleségemhez. Tudniillik gyermeket vár. Most költöztünk be az új otthonunkba és rengeteg még a tennivaló mielőtt a kicsi megérkezik.
Ha nem bántanálak meg, nem venném most tovább igénybe a vendégszereteted, amely tényleg nagyon marasztaló.
*Barátjához fordul, miközben Zsömi ott lábatlankodik körülötte, hátha valami kis falatot kapna az asztalról.*
- Maya, ha megtennéd és megmutatnád az üzletet, azt nagyon megköszönném. És természetesen Kayle téged is szívesen látunk majd hajlékunkban Ninquëvel, a kedvesemmel, ha arra jársz felénk.
*Közben leguggol, elmosolyodik, kezét Zsömi fejére teszi, egészen addig, amíg az el nem kezdi nyalogatni azt. Tifar várakozón tekint Mayára.*

Tárgy: Re: 1. Morilindë, az Elfek városa Szer. Nov. 18 2009, 14:00

-Nem nincs semmi gond!- mondta Kayle, majd mikor meghallotta a gyermek szót oda ment Tifar hoz és gratulált neki. *
-Maya mért nem mondtad, hogy gyermeket vár Tifar felesége? És tényleg ezek szerint megtaláltad a feleséged Tifar… Ennek örülök! És még egyszer gratulálok.- mondta Kayle mosolyogva.
-Kayle én is ma tudtam meg és én is ugyan, úgy örülök Tifar boldogságának, ahogy te is!-
-Persze Tifar szívesen megmutatom. Nem szabadulsz meg tőlem egyhamar.- viccelődött Maya.
-Hát egyszer, ha arra járok, biztosan benézek! Tifar örülök, hogy megismerhettelek, bár elhiheted nekem félig, ismertelek, hiszen Maya annyit mesélt rólad!-
-Hát igen…- mondta elpirulva.
-Hát akkor sok boldogságot neked és a családodnak!-
*Majd elköszöntek Kayletől és kimentek az ajtón. Maya időközben a kertből kifelé haladtak maga elé képzelte a kis boltot, ahová éppen tartanak, mert azért elég régen volt már…. Egy földes úton mentek, amely keskeny volt s, ahol egy patak csordogált. Miközben mentek jót társalogtak.*
- Meséltem neked már Cecíliáról?-

» Caldurt - az elfek városa
» Ozann város - elfek földje
» Idethren a város - elfek ősi földjének maradványa