01. Evolyran kapuja

Vendég

*Nagyon megörül mikor magához tér a férfi, így mosolyogva ugyan, de még mindig könnyeivel küzdve húzza szorosan magához, és közben a fülébe suttogja.*-Annyira sajnálom..sajnálom..én.én nem tudom mi történt, bocsáss meg.
*Mondja nagyon hatalmas bűntudattal, hisz ez az egész az ő hibája, majdnem megölte őt..Hirtelen ötlettől vezérelve megcsókolja, de ez a csók teljesen más mint az eddigiek, hisz ezt most az igazi hamisítatlan Kellela adja.. *
-Jól vagy?Ugye..ugye jól?Kérlek, bocsáss meg..*mondja a férfinek,.Mást nem tud mondani hiszen képtelen rá.Nem lehet erre mit mondani annyira sajnálja a történteket, de Vulpesh vérének ízét még mindig érzi..Undorodik saját magától..Immár zöld szemekkel nézi a gyengélkedő férfit.*

*A tünde már teljesen ki tudta nyitni a szemét, habár mozogni még nem tudott. Ennek ellenére a csók, amit már az igazi Kellelától kapott, nagyon meglepte. A boszorkány szájában még érezte saját vérének az ízét, s ettől eszébe jutnak a történtek.*
-Jól...de vigyázz...még itt....lehet....
*Vulpesh emlékében még aktívan rémlett, az a homályos kép, ahol egy fekete szemű szörnyeteg van, s úgy tűnik, hogy a tünde még most sem jött rá, mi is történt valójában. Neki Kellela, s a saját vérét szívő lény teljesen különbözik, s emiatt aggódik a boszorkány miatt, nehogy ő is úgy járjon, mint saját maga.*

*Nyomasztó és szörnyű álmokkal teli éj volt ez. Vulpesh, Kellela és Celebriel álmát nem az Álmok Királynője küldte. Valami gonsoz erő szállta meg őket, s Kellela álmában vérszívó szörnnyé vált, Vulpesh volt áldozata, s Celebriel a szenvedő...
Az álom, a nyomasztó, bajlós, kegyetlen álom mindhármukat egyszerre szállta meg, de ma amikor felébrednek, csak egy kis fejfájás fogja őket arra emlékeztetni, hogy rosszat álmodtak, de a vérszívásra és ami előtte történt egyikük sem fog emlékezni. A két nő barátsága és Kellela és Vulpesh szerelme nem szenvedett csorbát.
Hogy is lehetne, hiszen mi az este történt nem volt valóság: Csak egy nyomasztó, gonosz álom.*

Vendég

*Felriad lidérces álmából,de furcsa módon még mindig fáj a karja ott,ahol a különös képzelgésében beverte egy fába,amikor nekivágta Kellela,és...* -Kellela?Vulpesh?- *Kérdezi halkan,de úgy tűnik alszanak.Egymás mellett,a boszorkány karja a férfién pihen.Celebriel elgondolkozva figyeli őket.Ez nagyon érdekes...Még el akar dönteni pár dolgot,úgyhogy felkapja a cókmókját,és morogva visszalöki az éppen szökni készülő fekete kisállatot,ami szánalmasan vonyít börtönében.Ő még visszapillant a két alvóra,és aztán csendesen elindul,hogy távol lehessen tőlük egy kis időre,mert fél hogyha itt maradna,szörnyű gondolatai még felemésztenék.* -Viszlát- *Int nekik halkan,és felpillant az égre,amin éppen felfelé vándorol a nap.*

*Mikor felkelt,bestiája ott aludt mellette.De a tünde nem volt sehol.Gyorsan talpra ugrott és körül nézett.Mikor a háta mögül megszólal egy hang.*
-Végre felébredtél.
-Hol voltál?
-Vizet öntöttem a kulacsomba.
-Az jó.
*Most megreggeliztek és tovább mentek.Csak pár perce mennek mikor egy kiáltást hallanak nagyon messziről.*
-Én gyorsan oda lovagolok te pedig gyorsan fuss utánnam.
-Rendben.
*Ezzel el is lovagolt.Újból egy tündével találkozott.Neki is a válla volt megszúrva.Most már nem volt neki Athelasa ezért elment keresni.De pár percen belül vissza is jött.Tüzet rakott,megfőzte és rákente a sebre,többit meg megitatta vele.*
-Így jobb?
-Sokkal.
-Ki szúrt le?
-Nem láttam.Csak annyit láttam hogy valaki leszúr aztán meg elrohan.
*Ekkor érkezett meg Volg aki azt mondta hogy.*
-Láttam egy alakot aki Északi irányba rohant,de nagyon gyorsan úgy hogy esélyem se lett volna utol érni.

-Ez nem mehet így tovább.El kell kapnunk ezt az embert.
-Egyet értek.*Mondta Volg.*
-Jaj annyira sajnálom.Hogy hívnak?*Kérdi Fangë*
-Engem Falute Ingornak.És szerintem is el kéne kapni ezt az embert.
-Akkor hajtó vadászatot indítunk ellene.Mit szóltok?*Kérdi ismént Fangë*
-Benne vagyok!
-Én is!
-Akkor mire várunk?*Fangë*
-Nem tudom*Volg*
-Én se.*Ingor*
*Ezután Fangë felszállt a lóra és azt mondja hogy.*
-Ti maradjatok együtt úgy több esélyetek van.Én lóval megyek.
-Rendben de vigyázz magadra.*Volg*
-Ti is.*Fangë*
*Ezzel gyorsan elvágtatott.Mikor vissza nézett látta hogy barátai gyalogolnak,de nem északnak hanem kicsit észak nyugatnak.*

*Már jó ideje vágtáz mikor megpillant valami mozgást a távolban.Erre még jobban meghajtsa lovát,de amikor közelebb megy lássa hogy nem ember hanem valami bestia.Most elnéz Észak nyugatra és ott is lát mozgást.Arra kezd el vágtázni.Ez már egy ember,és nagyon gyorsan fut.Mikor utoléri gyorsan leugrik a lováról és előrántja kardját.Majd feltartóztassa az emebert.*
-Te szúrtál le két tündét?
-Nem kettőt hanem hármat.
*Ezzel felé szúr,de nem találja el mert Fangë félre ugrik.Ezután az ember megböki és tovább rohan.Most oda fut a lovához és felugrik rá.Majd az ember után vágtáz.De mikor utolérné az befut az erdőbe.Fangë utána.Az erdőbe nem tud gyorsan menni a lóval ezért leszáll róla és gyalog követi.Már pár perce fut utána mikor egy hatalmas kiáltást hall.Közelebb megy és lássa az embert,aki a földön fetreng.Oda fut.*
-Mi történt veled?
-Hagyj.
*Fangë lássa hogy eltört a lába.*
-Tudok rajtad segíteni.
-Hagyj!
-Te mondtad.
*Ezzel megfordult és elment.Mikor eltűnik az egyik fa mögött azt hallja hogy az ember azt mondja hogy gyere vissza.Vissza fut.Lássa hogy egy hatalmas farkas van ott,és meg akarja enni az embert.Ekkor megérkeznek a barátai.*
-Meg találtad?*Kérdi Volg.*
-Mondjuk de ennek a farkasnak nem kéne itt lenni.*Mondja Fangë*

-Mit fogunk csinálni?*Kérdi Ingor.*
-Nem tudom.*Mondja Fangë*
-De minden esetre el kell kergetnünk ezt a bestiát.
-Hogyan?*Kérdi Volg*
-Van kardotok?*Fangë*
-Van.
-Van.
-Akkor húzzátok elő és gyerünk.
*Ezzel mind hárman kivont kardal támadtak a bestiára aki azonban megijedt a túl erőtől és elrohant.*
-Mi is kövessük a példáját és vigyük magunkkal őt is.
-Miért kell sietni és főleg ha ő szúrt le minek vigyük magunkkal.*Ingor*
-Egyet értek Ingorral.*Volg*
-Mert megtudhatunk tőle valamit.És miért kell sietnünk?Azért mert ez egy nagy farkas volt arról pedig tudom hogy soha nem megy túl messze,és szinte mindig vissza jön.
-Akkor legalább őt hagyjuk itt megérdemelné.*Ingor*
-Ebben is egyet értek.*Volg*
-Nem értitek még szükségünk lehet rá.
-Jó de akkor siessünk.*Volg*
-Csak nem fogod a hátadon cipelni azt aki leszúrt?*Ingor*
-Ha Fangë azt mondja hogy jó ötlet akkor elhiszem neki hiszen meg mentette az életem.*Volg*
*Ezzel gyorsan felkapták az embert és kifutottak az erdőből,az embert felrakták a lóra és jó messzire vitték az erdőtől.*

-Itt jó lesz.*Mondta Fangë*
-Na akkor mit csinálunk vele?*Kérdi Ingor*
-Meg gyógyítjuk és kihallgassuk.*Fangë*
-Akkor csináljuk.*Volg*
*Ezzel levették a lóról és lefektették a fűre majd meggyógyították az Athelassal.Most pedig elkezdik a kihallgatást.A kihallgatást Fangë végzi.*
-Hogy hívnak?
-Nem mondok semmit.
-Rossz válasz.
-Azt kérdeztem hogy hogy hívnak!!!!!!!!
-Cikánnak uram.
-Mér akarsz megölni tündéket?
-M-m-m-megb-b-bíztak.
-Ki?
-Nem tudom csak az mondta hogy ha megölök néhány tündét ad nekem 200 aranyat.
-Szóval 200 aranyért akartál megölni!?
-I-i-i-igen uram.
-Hol laksz?
-Itt a közelben.
-Rendben most elengedlek,de ha mégegy tündét látok megszúrva akárhol akkor megkereslek.
*Ezzel elngedte és az ember elrohant.*
-Ezt miért csináltad?*Ingor*
-Ne félj többet senkit se fog bántani.*Fangë*
-Abban biztos vagyok.*Volg*

-Hú most már egy hétre elég lesz az izgalmakból.*Mondta Fangë*
-Nekem is.*Volg*
-Nekem nem.*Ingor.*
-Nem baj,az izgalomba könnyebb bele botlani mint keresni.Menjünk tovább.*Fangë*
-Menjünk.*Volg*
-Mire várunk?*Ingor*
*Ezzel Fangë lóra szált és lassan ment a többiek mellet.Útközben sokat beszélgettek és Fangë mutatott nekik néhány növényt köztük főleg az Athelasról beszélt,hogy milyen nagyszerű növény.Miközben beszélgettek el is felejtették hogy dél körül jár az idő és még egy darabig nem állnak meg.*

*Csak háromkor álltak meg enni.Azóta csak most.Meg vacsoráztak majd tovább indultak.Mivel már elég sötét volt keresnek egy szállást éjszakára.*
-Hol fogunk aludni?*Kérdi Ingor*
-Földöm.*Mondja Volg*
-Haha nagyon vicces.*Ingor*
-Kersünk egy fát és ott.*Fangë*
-Rendben de én nem látok sehol se fát.*Ingor*
-Én se.*Volg*
-Azért kell keresnünk.
-Menjünk.*Ingor*
*Ezzel még mentek pár percig és találtak egy fát.*
-Itt jó lesz.*Fangë*
-Akkor itt fogunk aludni?*Ingor*
-Itt.*Fangë*
-Ne kérdezz annyit hanem csináld!*Volg*
-Jól van.*Ingor*
-Ne veszekedjetek annyit.*Fangë*
-Ok.*Volg*
-Legyen.*Ingor*
-Akkor aludjunk.*Fangë*
*Ezzel lefeküdtek aludni bár még egy kicsit beszélgettek.*

Vendég

*Mikor a Nap már elég magasan van, a lány felébred szörnyű fejfájás közepette.Gondolkozik és gondolkozik..Az alvó Vulpeshre néz, és örül hogy csak egy álom volt..Körbenéz, de úgy tűnik Celebriel elment.És nem csupán vadászni..Márpedig a nőnek szüksége van rá.Nem hagyhatta őt csak így itt, egy szó nélkül..Viszont Vulpesht nem akarja belekeverni, hisz mások életét nem kockáztathatja..Gondolkozik egy kis ideig, majd felkel össze szedi cuccait, összecsomagolja, és felrakja lovára..Mennydörgő fejét megsimogatja, majd az alvó férfi mellé lép, leguggol és ad egy puszit puha ajkaival a férfi finom arcára..Fel áll.Közben egy kellemes tavaszi fuvallat lengeti meg a haját.Oda lép Alkonyhoz és felül rá.*-Sajnálom..*Suttogja.*-Viszlát.*Mondja ezt is halkan, hisz nem akarja felébreszteni a férfit..Egy gyí közepette Alkony elindul, a nő még egyszer visszanéz, majd eltűnik lovával a fák közt.*

*A tünde nehezen ébred a rémálmokkal teli éjszaka után, s még a feje is iszonyúan sajog. Ám az álom, még mindig aktívan él benne, így hírtelen a nyakához nyúl, majd örömmel nyugtázza, nincs vele semmi baj. Csak egy álom volt, semi más. Ám mikor Vulpesh jobban körülnéz, akkor látja, azt a rémálmot, ami már valóság: Egyedül van.*
~Hová tünhetett mindenki? Csak nem történt valam baj?~
*Mennydörgőt felébreszti, majd hamar összepakol mindent, s loháton elindul. Az erdő suttogja neki az irányt, amerre menni kíván.*

Vendég

*Messze került a többiektől,de neki éppen így jó.Nem akar senkinek a terhére lenni,és jobban is szereti az egyedül létet,és ha tőle sem függ senki.Igaz,tényleg a véletlen műve,hogy Kellelába futott bele itt,mert őszintén soha többé nem akart vele találkozni.Hogy biztonságban tudhatta,neki bőven elég volt.Viszont most,hogy valami nincs rendben körülötte,csendes megfigyelője szeretne lenni az eseményeknek.Megtorpan,lehasal,és fülét a földre tapasztja.Gyorsan feláll,és futni kezd,majd szinte suhanni a sűrű erdőben.Megáll egy hatalmas puszta szélénél,és felragyog az arca.Éppen egy ménes csörtet be,majd kényelmesen megáll egy puha fűvel borított dombocskán.Az egyik gyönyörű,kifejlett ló eltávolodik a többiektől,pedig vigyáznia kéne.Főleg,hogyha itt van Celebriel is.*
~Sokkal könnyebb bárhova eljutni egy lóval.Bárhová...~ *Mielőtt bárki feleszmélhetne,vagy akár ő is észrevehetné,hogy mit is csinál, lassan a fák rejtekében közelíteni kezd a gyönyörű ménhez,ami magányosan,és figyelmetlenül legel.Nem is baj,ő soha nem fogna úgy lovat,mint a számára brutális emberek.Az állat felkapja a fejét,és gyönyörű barna szemeivel lovat megszégyenítő értelemmel pillant a közeledő tünde felé.Halkan nyerít egyet,mire pár közelben legelésző fajtársa rápillant,de ugyanolyan gyorsan,újra egymással vannak elfoglalva.A ló lép felé egyet,és ő lassan kinyújtja a kezét.Az állat megcsattogtatja a fogait,de a lány tudja,hogy nem fogja bántani. Ahhoz túl közel engedi magához.Majd Celebriel kezébe belenyomul egy selymes szőrű ló feje.Ő mosolyogva paskolja meg.*
-Gyönyörű...- *Mondja magának,hiszen a lovat furcsán közelinek érzi magához,hiába hogy még meg sem nézte.*

Vendég

*Nem hagyhatja itt ezt a szépséget,mintha egymáshoz vágyódnának.Ez a legfontosabb az első pillanatban,vagyis szerinte.Óvatosan simogatja a gyönyörű lovat,az ő lovát.Mert már annak tekinti.Az állat roggyant egyet a lábán,fejét lehajtja,és furcsán pillant a lányra. Ő nem tesz semmit egy teljes percig,aztán óvatosan az állat nyakára helyezi a kezét,és felugrik rá!A szépséges ló felágaskodik,kapálja a földet,és a ménes riadtan pillant rá,hát még a hátán ülő tündére,aki kiadja a parancsot új társának:gyerünk.Aztán megindulnak...először csak lassan ügetnek,majd mind nagyobb és nagyobb tempót diktálnak,míg végül már őrülten vágtáznak a hatalmas pusztán.Mivel nincs kötőfék,elég nehéz a ló sörényébe kapaszkodni,de minden tünde tud lovagolni,így csak finoman hátra kell dőlni,hogy a lónak jelezze,lassítson.Beérnek az erdőbe,nem tanácsos bolond módjára végigrohanni rajta.Nem tudja még,hogy hova tart,de az biztos,hogy nem sűrűn szeretne még ebben az erdőben kikötni.Már van lova,úgy érzi,övé a világ!*

-Merre megyünk?*Kérdi Ingor*
-Nem tudom.*Mondja Volg*
-Megyünk előre.*Mondja Fangë*
-Akkor mire várunk?*Ingor*
-Nem tudom.*Volg*
-Menjünk már.*Fangë*
*Most elindultak Evolyra felé elég lassan.*
-Akkor mindhárman Evolyranba megyünk.*Ingor*
-Igen.*Volg*
-Igen,vagyis nem tudom.*Fangë*
-Mi?Hát nem jössz?*Volg*
-De.Vagyis nem tudom.*Fangë*
-Akkor merre akarsz menni?*Volg*
-Vadon földére,akarok tájat,meg világot látni.
-Én is.*Volg*
-Hát nekem dolgom van Evolyranban,de hát legyen.*Ingor*
-Akkor velem jöttök?*Fangë*
-Persze hogy.Csak nem hiszed hogy hagyjuk hogy egyedül menj?*Volg*
-Megnyugodtam.*Fangë*

Mikor leszünk már ott?*Kérdi Ingor*
-Hamarosan.*Fangë*
-Amúgy vadon földének több része van,melyikre megyünk?*Volg*
-Na ez jó kérdés.*Ingor*
-Majd meglássátok.*Fangë*
-Légyszives Fangë mond meg.*Ingor*
-Szép hely.*Fangë*
-Már kezd engemet is érdekelni.*Volg*
-Várjátok ki a végét.*Fangë*
-De én nem bírok annyit várni.*Ingor*
-Hát most fogsz.*Fangë*
-Na légyszives Fangë.*Volg*
-Nem.*Fangë*
-Légyszives.*Volg*
-Hagyjátok már abba inkább elmondom.*Fangë*
-Na végre.*Ingor*
-Én se tudom hova megyünk.*Fangë*
*Tátva nyitott szájjal bámultak rá jó egy percig.*
-Ne szórakozz.*Ingor*
-Nem szórakozok.*Fangë*
-Vadon földe nem gyerek mese,hanem tele van veszélyel.*Ingor*
-De ténleg nem az.*Volg*
-Ne féljetek nem lesz baj.*Fangë*
*S ezzel tovább mentek vadon földe felé*

Vendég

~Ez már biztosan a véknyak országa. Szánalmas vidék, mindenhol férgek futnak szanaszét amerre lépek, gonosz nagy fák zúgnak a fülembe, émelyítően édes illatok, hemzsegés, nyivákolás, féktelen burjánzás mindenhol. A folyó monoton zúgása, hajnali gőze azonban megkapó, és benne a csupasz hűvös kövek amiken hosszú, zöld ragacsok lebegnek mintha vízbe fulladt tetemek gyönyörű koponyái lennének. Ha pedig alámerülök, egy másik világban érezem magad. Ó, igen! Süket béke, lassú oldódás, tökéletes, puha homály. Ráadásul biztosan vannak a folyóban kagylók mint odahaza, nagyok és táplálóak. A folyó völgyében haladok tovább, a kagylók húsa majd erőt ad a gyalogláshoz, amíg el nem érem azt a Chatal-t és akkor Zariza majd végre táncolni fog sok pénz keresni, még az is lehet hogy akad egy gazdag chatali akit a szeretőjévé tesz majd azután pedig táncolni sem kell már, csak szórni a pénzt! De most még előbb nézzük azokat a csontpáncélos, lágy húsú teremtményeket akik ma a vacsorát adják Zarizának! ~
*Zariza óvatosan ereszkedik bele a vízbe, teljesen nyakig merül, elmélyült koncentráció látszi az arcán miközben meztelen talpával tapogatja a homokos medert, amikor végre megtalálja amit keres alámerül. Azonban nem egy fekete-sárga folyami kagyló amit kitapogatott. Legnagyobb meglepetésére egy nehéz tenyérnyi méretű tárgy kerül elő az iszapból.*

Vendég

*Leginkább egy nagy fém medálhoz hasonlatos, de mivel zöld moszat borítja meghatározhatatlan hogy milyen fémből van és miféle célból készülhetett. Zariza kimászik a partra és elkezdni késével lekaparni a moszatot róla. Sikerül lehámoznia róla valamennyit. ~Ezüst! Ezüstből van! Sokat érhet. ~ Szokatlan izgalom lesz urrá a lányon, a úgy érzi a feje majd szét pattan, forogni kezd vele a világ. Nem tudja a tisztítást folytatni, úgy érzi mintha a medál átvenné teste felett az uralmat és különös transzba ringatná. Érzi még hogy meleg vér önti el az orrát, száját azután elsötétedik előtte a világ. Elájul.*

Vendég

~Repülök. Meleg fuvallat simítja a bőröm, a hajam szétterül, hullámzik. Kinyitom a szemem és körbetekintek. Felettem kármin színű, átláthatatlan felhő massza gomolyog, alattam hatalmas mélység, odalent vérszínű folyamok, füstölgő tavak, a látóhatáron égbetörő, bíborszínű hegyek. Nem félek... feloldódom a térben... súlytalan vagyok... én vagyok a szél. Közeledem a hely felé, tudom hogy ott van, mindig is tudtam. Már ereszkedem is, monumentális csontszínű kapuk boltívei alatt száguldom. Megérkeztem. Hipnotikus csent fogad az egy várost is magába fogadni képes csarnokban, a Vérző Templom szívében.~ *A lány sápadtan, alvad vérrel borítva, fekszik a folyóparton, nehezen szörcsögve lélegzik, a tudata elhagyta a testét. Arcán angyali derű, végtelen nyugalom.*

*Vágtáját lova megtorpanása, és ideges horkantása szakította félbe. Gyorsan körbe kémlelt, de elsőre nem látott semmit. Aztán lassan elindult, s akkor végre meglátta. Egy nő hevert a porban. Vér alvadt szájára, s állára. A tünde gyorsan mellé irányította hátasát, és habozás nélkül leugrott a nyeregből. Finom ujjai gyengéden érintették a nő nyaki ütőerét.*
- Még él... Szerencsére...
*Aztán sebtiben elmondta az állapotfelmérés igéjét. Megkönnyebbülten lélegzett fel, amikor kiderült, hogy nincs komolyabb baja a nőnek. Felállt, és nyeregtáskájából elő vette kulacsát, és egy zöld kendőt. A célnek ez is megfelelt. Az éjtünde kinyitotta a kulacsot, és benedvesítette a kendőt. A hűs kendővel borogatni kezdte a lány forró homlokát, majd lassan csorgatott rá még vizet, s aztán áttörölte egész arcát. Végül, amikor a vért sikerült eltávolítania a szép arcról, akkor a nő szempillái kissé megrebbentek. Hiswa elhúzódott, hogy ne rémítse meg közelségével a magához térő nőt.*

Vendég

~ A templom padlóján minden lépésem lassan gyűrűző hullámokat gerjeszt mintha vízen járnék. A csarnok sejtelmes félhomályba burkolózik, az oszlopok körvonalait épphogy csak sejteni lehet, a kupola közepén beszűrődő fény körében áll ő, aki hívott engem. Hátborzongató, felfoghatatlan nyers hatalom árad belőle mégis tudom megbízhatom benne. Régóta vár. Sietek felé. Kinyújtja felém a kezét, de ekkor hirtelen remegni, fortyogni kezd minden, alakja amorf , folyadékszerű lesz majd a padlóra fröccsen, egy pillanattal később a templom is darabokra mállik és elolvad a semmiben. Azután vakító fényesség önt el mindent.~
*Zariza tágra nyitott szájjal levegőért kapkodva tér magához, homlokát fájdalmasan ráncolja, felül és meredten bámul maga elé. Érzékeli a gyógyító jelenlétét de láthatóan nemképes megszólalni hogy üdvözölje. A folyóhoz megy, a vízben a sápadt tükörképe alaposan megrémiszti. Tétova mozdulatokkal, lassan kiöblíti az alvadt vért a szájából. Láthatóan még az események hatása alatt áll.*

*A lány szeme tágra nyílt, aztán már újra éberen nézte a világot. A tünde épp szólni akart, hogy ne hirtelen mozogjon, különben újra elveszítheti az eszméletét, de a mágus már fel is állt, és szó nélkül elimbolygott mellette. Hiswa tekintetével követte csupán a nőt. Lassan lovához sétált, és kantárjánál fogva követte a mágust.*
- Eszméletlen voltál egy ideig... *fürkészőn mérte végig a folyó fölé hajló nőt* - Jobban kellene vigyáznod magadra mágus! Ha nem eszel rendesen, akkor nem várhatod el, hogy a tested kellő kitartással szolgáljon téged.
*Megállt az arcát, és ajkait mosó nő mögött, és türelmes pillantással nézte a víz tükrében, az előtte térdeplő nőt.*
- Szívesen elviszlek a legközelebbi városig. Ha akarod persze...
*Az utolsó mondatot azért tette hozzá, hogy a hallgatag nő ne érezze tolakodásnak ajánlatát. Az éjtünde közben az égen egyre magasabbra szökő napkorongra emelte tekintetét. Erről azonnal az jutott eszébe, hogy ha a nőt kisegítette, akkor haladéktalanul vissza kell térnie myrtéjéhez. No meg ikreik is biztosan hiányolják már anyjukat.*

Vendég

*Bágyadt tekintettel felnéz. *
- Köszönöm a segítséged. - *Feláll de közben megtántorodik. A gyógyítóban megkapaszkodva nyeri vissza egyensúlyát.*
- Bocsáss meg, de kisé elgyengültem. Eltudnál vinni...Chattal-ba?
*Megpróbál mosolyt erőltetni az arcára hogy jelezze azért jól van.*
- Már jól vagyok. Valószínű megcsúszhattam és megüthettem a fejem amikor kijöttem a vízből. A nevem Zariza.

*Ösztönösen kapott a megtántorodó nő karja után, és segített neki talpon maradni. A karjára fonódó erős szorításból azonnal rájött, hogy a mágusnő alapjában véve egy igen csak erős személy. A szemeiből zavartságot olvasott ki. Ez kissé meglepte, hiszen ki gondolná egy ilyen fiatal nőről, hogy belső gondjai akadhatnak. Hiszen olyan erős... De a gyilkos hajlamúakra utaló tekintetet is felismert. Hogyne ismerte volna föl, mikor neki is épp ilyen tekintete volt fejvadászként. De az már a távoli, és sötét múltba veszett. Mint egész Álomfalva, és egész Carme földje. Azért egy pillanat erejéig elöntötték a legkülönfélébb emlékek. Felrémlett emlékei homályából Arel rettenetes szorítása, s ahogy a földre taszította a katedrálisnál. De sokkal jobb emlékei is elő kerültek. Ilyen volt a myrte mesterrel való első találkozása is, aminek emlékétől most még el is mosolyodott. Mulatva akkori ostobaságán oszlatta el ébredő emlékeit.*
- Még szép, hogy elviszlek Chattalba.
*Lova mellé lépett, és egy lendülettel fölpattant a nyeregbe. Mosolyogva nézett Zarizára, s közben már nyújtotta is kezét, hogy felhúzza maga mögé.*
- Egyébként Hiswa vagyok... És remélem, jól kapaszkodsz, mert nincs időnk az andalgásra.
*Azért még meggyőződött arról, hogy a lány jól ül-e a lovon, aztán lovát vágtára sarkallva elhagyták a folyópartot.*

//A köv. hsz mehet Chattalba... Smile

//

*Lassan, és persze állati nehezen szabadult meg a kellemtlen szúró érzéstől, amit a fogai közé szoruló csontszilánk okozott. De végül sikerült valahogy kipiszkálnia onnan. Igaz, majd kiköpte nagy erőlködésében a tüdejét is, de akkor is kijött az a kis dög. Vagyis maradvány... Mondhatjuk így is. Aztán hirtelen fölkapta a fejét, s bele szippantott a késő délutáni levegőbe.*
~ Nocsak... Egy sárkány itt? Azt aaa... Még jó, hogy nem tévesztem össze a szagát a sajátommal... hehehe..~
*Azzal kitárta gigászi szárnyait s sebesen a felhők magasságába emelkedett.*
~Halihó... Merre vagy csillagom?... hehe... Lássuk a medvét... Vagyis a sárkányt.~
*Hamarosan ereszkedni kezdett, mert észre vette az alacsonyan repülő, kissé aprónak tetsző sárkányt.*
~ Héééé! Te ott lent! ~ *s ezt már az alatta szállónak mondta.*

*Celestin, miután megbeszélték Chris-szel a dolgokat, felreppent és elszáguldott valahova, valami dsziklás helyre, ahol még talál élelmet. Mostanába elég sok lovat evett és már kezdte unni. Ahogy szállt, lassan láthatóvá vált a tenger, illetve Evolyran város nagy épületei, hegyei. Celestin elmosolyodott.*
~Chris hogy izgulhat~*gondolta magában és ezt a gondolatát nem osztota meg lovasával. Szemét és fülét élesre állitotta és a vadakat nézte az alatta lévő erdőbe. Ekkor fentről egy újabb szagot érzett: Egy másik sárkány. Megfeszitette az izmait, majd zuhanórepülésbe egy sziklára szállt le és úgy kereste meg szemável a jövevényt. FElnézett a sárkányra, aki sokkal idősebbnek tűnt, mint ő.*
-Én? Mit akarsz?-*szólt Celestin, izmait és szárnyait még mindig támadásra, vagy esetleg menekülésre feszitve.*

*Nexus leereszkedett, és landolt a sziklán, közel a nála jóval kisebb sárkányhoz. Képe igazán viccesen megnyúlt a döbbenettől, amit az váltott ki belőle, hogy a másik még most is támadó állásban volt. Ezt valahol rendkívül viccesnek tartotta, hiszen ha nagyon akarná, akkor egyetlen harapással végezhetne a kistestű sárkánnyal.*
~Nyugi kislány... Nem harcolok... Most tömtem degeszre a gyomromat...~
*Gyorsan körül kémlelt, s várta, hogy a másik felhagyjon a gyanakvással.*
~Mondd csak... Nem te jártál mostanában Chattal közelében? Csak mert az erdőben olyasmi illatot éreztem, mint a tiéd...~
*Közelebb hajolt, s megszagolta, de azért tartotta tőle a tisztes távolságot. Aztán fejét hátra kapva mondta:*
~Nahát! Te lovassal érkeztél. Furcsa, mert én magam is egy lovassal vagyok erre... De... Téged még sosem láttalak a lovasok táborában... Se a társadat...És mit csinálsz erre?~

*Celestin megszemléli a sárkányt, majd mikor odarepül hozzá, egy pár lépést hátrál. Nexus nem akar támadni, igy Celestin is leengedi szárnyait és megfeszitett izmait ellazitja. Nexus sokkal nagyobb, mint ő ,igy igaz, egy harapással meg tudná ölni. De Nexus nem akar támadni, ezért Celestin igen hálás, hiszen nem szeret harcolni. Sőt. Kimondottan utál.*
~Chris! Chattla közelében van egy mésik lovas is~*üzi lovasának Celestin, figyelmezteve a fiút. Vagy talán csak tájékoztatja? Ki tudja...*
-Igen, lovasommal Chattalban szálltunk meg. Evolyranba tartunk, hogy csaltkaozzunk a Sárkánylovasokhoz. Tudsz nekünk segiteni?-*kérdezi Celestin reménnyel telve és Nexus szemébe néz.*

*Viccesen krákogó szerű hangot hallatott. Aztán fejét a másik fejmagasságába eresztette le.*
~ A lehető legjobbhoz fordultál... Nem sokáig időzünk már mi sem itt a falu környékén. A társam hamarosan véghez viszi, amiért a kapitány ide küldte, és már uzsgyi is vissza a táborba.~
*Elgondolkodott egy pillanatra, aztán fel is tette a kérdést, ami megfogalmazódott benne.*
~És mondd csak, mióta vagy a társaddal, és hogy-hogy nem jöttetek még el a táborba? Hiszen minden sárkány, és lovasa köteles megjelenni a felettese előtt. Hacsak, még nem régóta vagytok társak, s ha még nem tudtatok egyáltalán a táborról, meg a lovasokról...~
*Aztán már nem is érdekelte a dolog igazán, így inkább témát váltott.*
~Látom, még nem fogtál semmit. Segítsek? Akár egy testesebb medvénk is ellátom a baját pillanatok alatt...~ *ajánlkozott föl a sárkány*

» 13. Evolyran kapuja - térkapu
» 2. Fatholl kapuja - térkapu
» 1. Norlän kapuja - térkapu