01. Evolyran kapuja

*Celestin hallgatja friss ismerősét. *
~felettes előtt? tábor? jesszus. igazából 2 éve vagyunk együtt. nem hosszú idő, ezért nem is tudunk semmit a sárkányokról és a sárkánylovasokról~*mondja Celestin és ha lehetne, most elpirulna. Majd ismét Chris hangját hallja fejében.*
~Hé Kicsim! Nyugi! Mindjárt megkérdezem~*mondja Celestin mosolyogva, majd Nexusra pillant.*
~és hol van most a lovasod? mert az én lovasom szeretne találkozni vele. Tünde az illető? az én lovasom azt hiszem most Chattal fogadójában van~mondja Celestin Nexusnak és várja a választ.*

~Hijjj, de kíváncsiak vagyunk hehe... Igen a lovasom a fogadóban van.~
*Kissé elgondolkodott, aztán morcos ábrázatra váltva kihúzta magát, s így szinte a sárkány fölé tornyosult. Mint egy gigászi hús, és izomtorony. Úgy állt ott Nexus, s gyanakvón pillantott le a másikra.*
~Minek érdekli a társadat annyira az én kicsikém?~
*És még csak észre se vette, hogy ezzel az egy, ám ösztönös mondattal már el is árult, hogy az illető nőnemű. De szerencsére, azért közelebbi dolgot még nem árult el ezzel.*
~ Egyébként igen... a fogadóban van most. De mit számít ez? Azt hittem vadászni akarsz, erre most vallatást gyakorolsz hihi...~

*Celestin látja, hog Nexus felé emelkedik és dühös arcot vég.A sárkány hátrál pár lépést és behúzza a nyakát.*
-Ne haragudj, hogy ilyen kiváncsi vagyok, de ti vagytok az első sárkány és lovasa akikkel találkoztunk. Illetve a lovasoddal még nem...-*mondja behúzott nyakkal Celestin, majd lassú léptekkel elindul a sziklán.*
-Oké, menjünk vadászni!-*jelenti ki és Nexusra vár. *
~Chris! A lovas egy lány és a Fogadóba van!~*üzeni Chrisnek Celestin feltűnés nélkül. Persze lehet, hogy Nexus már annyira tapasztalt, hog látja/érzi, mikor kommunikálnak egymással sárkány és lovasa.*

*Nexus beleegyezőleg bólint, majd fölemelkedik a levegőbe.*
~Hát menjünk vadászni... És mondd csak, mit szeretnél vacsorára?~
*Hangja megenyhülten csengett, s most már barátságos képet igyekezett vágni. Már amennyire egy sárkány tud ilyet.*
~Egyébként a lovasodnak nyugodtan megmondhatod, hogy a társamat Szépségnek hívják... És nincs oka az aggodalomra, mert lovas, még sosem ölt lovast!~
*Aztán szemügyre vette az alant rohanó állatokat, melyeket egy irtózatos üvöltéssel összezavart Nexus, s most kedvükre válogathattak közöttük.*
~No, melyik a szimpatikus?... Aztán, ha ettél, megkeressük a lovasainkat, hogy a társad eljuthasson végre a táborba...~

*Celestin is felreppen és Nexus mellett repül. Majd lenéz az alattuk elterülő erdőre, ahol megannyi vad rohangál.*
-Szépség? Oké, továbbadom az infót-*mondja mosolyogva Celestin és továbbitja is Chris felé.*
~A lovas neve Szépség. VAgyis lány~*mondja Celestin és megejt hozzá egy mosolyt is. Miközbe az indót átadta Chrisnek, Nexus összezvarta az állatokat.*
-AZt hiszem egy nagy szarvas elegendő lesz-*jegyzi meg Celestin, majd lecsap az állatra és enni kezdi.*
-Kérsz? -*kérdezi tele szájjal. Nexustól.*

Vendég

*A Nap által ébresztett árnyak között egy újabb bukkan fel. Léptei a lágyan, szinte hipnotizálóan csörgedező folyó felé vezetnek. Első látásra egy egyszerű utazó, aki megpihenni tér az alá a hatalmas szomorúfűz alá. A látszat csal, de ezt elég, ha csak pár ember tudja. A kellemes időjárásnak köszönhetően vándorköpenyét a partra hajítja, egyetemben nehézkes zsákjával, melyben ingóságait tárolja. Még övét is meglazítja kicsit, hogy kardját is levesse. Egy kiálló szikladarabra ül le, s onnan nyúl a hűs víz felé, hogy felfrissítse magát.
Már napok óta úton van. Nem mondható túlságosan fárasztónak a távolság, amit megtett. Kellemes tempóban haladt, senki és semmi nem szabta meg a határokat. A szabadságot élvezve talán nem is a legrövidebb ösvényeket választotta.
Egy mély sóhaj mellett rázza le ujjairól a vízcseppeket, s a fűzfa tövébe telepedik le. Nem érzékel különösebb élőlényt, aki megzavarná, így megenged magának egy kis elmerengést. Nem mintha nem lett volna elég ideje rá...
Kulacsával játszadozik; egyik kezéből a másikba teszi, finoman tapogatva a szebbnél szebb mintákat. Élvezzük az életet, amíg lehet...
Fejét megrázza, hogy a borús gondolatokat elűzze. Hófehér tincsei követik mozgását, ahogy tekintetét a felette lévő ágakra emeli. Szemeit lassacskán lehunyja, s a kulaccsal való játékot is abba-abba hagyja. Egy kis szunyókálás belefér...*

*Az erdei patak mentén töltött éjszaka alatt sikerült magát úgy kipihennie, mint még soha életében. Ö is azok közé az emberek közé tartozik, akiket megnyugtat a végtelen ég alatt való alvás. Casve által ismertetett hely tökéletesnek bizonyult a számára, csak sajnos elég messze van a falu központjától, és ha sürgősen szüksége van valamire, nem tudja gyorsan megszerezni. Így továbbra is az a cél lebeg előtte, hogy megfelelő szálláshelyet kell találnia, amíg ki nem találják a repülő seprűt. Tehát az útját az erdőből Evolyran felé vette, a kapun keresztül, hogy meglátogathassa Sheolt is. Szereti ezt a környezetet is, még nem annyira forgalmas, és leellenőrizheti az éppen beszökni vágyó fura fazonokat. Ilyet is látott az egyik tölgy alatt szunyókálni, s mivel Sheol jelenleg nem tartózkodik a kapu közelében, vette a bátorságot, hogy közelebb osonjon, és megvizsgálja az alvó lényt. Közelebb érve, már látja, hogy egy férfi, kinek szintén nincs jobb dolga, mint a fák alatt aludni.*
~Uraság nem fél attól, hogy valamilyen zsebtolvaj kirabolja álmában.Felelőtlen, szeret bajba kerülni.~ *Gondolja ártatlan kis mosollyal az ajkai szegletében, azután egy ötlettől vezérelve leguggol az alvó, fehér hajú egyed mellé. Megveregeti a vállát, természetesen úgy, hogy ne kapjon szívrohamot, hosszú, fekete haja és vörös öltözete láttán.*
-Kelj följ, én vagyok a fogtündér. *Vigyorog kicsit gonoszan, majd mikor a férfi nyitogatni kezdi szemeit, feláll.*
-Veszélyes helyet választottál ágynak vándor.

Vendég

*Egy felhőből épült kastély "falai" között járkál, egy ezüstszárnyú sólymot követve. Értelmetlen egy álom, és igen frusztráló, ha az ember belegondol, hogy még azelőtt ébred fel, mielőtt megtalálná a kiutat, vagy legalább azt, ahová a madár vezetné.
Még álommal a szemében pislog a vállát óvatosan megrázó férfira.*
~Mi a szent sz...ösz?~ *Kérdő, kétkedő arckifejezéssel fürkészi pár pillanatig a fogtündér arcát. Úgy dönt, belemegy a játékba, s immár teljesen ébren szólal meg.*
-Te szemét! Én mindig odaraktam a kiesett fogaimat a párna alá, de te soha nem jöttél! *Arcára színlelt csalódottság és düh kúszik. Gondolatban jót nevet, s lassan színészkedését abbahagyva szája szegletében játékos mosoly jelenik meg.*
-Igen? *Ártatlanul, immár komolyabb arccal tekint az őt felébresztő férfira.*
-Azt hittem, biztonságos hely. Ez Evolyran kapuja, nem? *Természetesen jól tudja, hogy mi merre hány méter. Azonban ő most egy egyszerű vándor lélek, aki Evolyranban óhajtja leélni az életét valami egyszerű, békés foglalkozást választva. Ennek fele sem igaz, viszont nincs sok választása. Nincs igazán ínyére a fagyos börtön, ahová akkor kerülne, ha megtagadná ezt a fajta... ellenszolgáltatást, azaz a kémkedést.*
~Remélem nem ismer...~ *Gondolkozik, miközben alaposabban végigméri a férfit. Abban biztos, első pillantásra is, hogy az illető harcos.*
-Noah Blueberry vagyok és valami lakhelyet keresek. Esetleg tudnál segíteni?

*Nos, előző életében biztosan fogtündér lehetett, ha az illető felismeri. Bár a kisgyerekek valószinűleg sikítva szaladhattak ki a szobából, ha meglátták őt, mivel szárnyai nincsenek, csak éppenséggel egy jó nagy kard az oldalán, meg vörös palást a hátán. Szépen végigméri a fiatalembert, aki ártatlannak tűnik, mint a ma született bárány, és ezt ő is nagyon jól tudja. Az ilyenek általában mindig rosszban sántikálnak, átverik az embert a szerénységgel. De Olivert kemény fából faragták. Tölgyből. Megismeri a szélhámosokat, eddigi élete során csak ilyenekkel találkozott. Egy ilyen fehér hajú szépfiú nem veri át.*
-Örvendek Noah. Olvier vagyok, de hívj Ré-nek. *Felvont szemöldökkel nézegeti a férfit, de nem fog senkit megverni azért, mert nádszálvékony, és láthatólag....ártatlan...egyelőre. A kérdésre csak vállatvon.*
-Sajnos ebben nem tudok segíteni, én sem élek itt régóta. De ahol biztosan alhatsz, az a természet. Ott nem zavar meg senki, csak mondjuk én. *Megint megvillantja fehér fogait, hátravágja köpenyét, és megintdul a kapu felé.*
-Esetleg meghívhatlak egy italra?

Vendég

*A kölcsönös végigmérést követően kíváncsian pislog Rére.*
-Szóval, Ré... nekem az Oliver jobban tetszik. *Mosolyodik el halványan. Néha lehet őszinte az ember, nem? Bár azt még mindig nem érti, hogy a vörös köpenyes férfinek mi dolga errefelé, és miért szúrta ki. Talán később finoman megtudakolja. Talán út közben.*
-Rendben, de nem lehetne inkább... ebéd? *Zavartan pillant a vörös szemekbe. A férfi első pillantásra teljesen az ellentéte. Az ő rövid, hószínű rövidkés haja és jégszínű szemei tökéletes kontrasztban vannak a hosszú, fekete tincsekkel és tűzpiros szemekkel.
Korgó gyomrára gondolatban rámorran, miközben köpenyét magára aggatja. Kardját övére csatolja, így készen áll az induláshoz.*
-És te hogy kerülsz errefelé? *Érdeklődik kedvesen, ahogy a férfi mellett lépked. Szaporán szedi lábait, elvégre nem az a tipikus lovag termet, így amíg Oliver egyet lép, neki kettőt kell, hogy ne maradjon le.
Ez a kis pihenés jót tett neki, még gondolatban sem panaszkodik. Pedig övcsatja már pirosra dörzsölte bőrét és bakancsa sem a megszokott helyen nyomja.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Csüt. Aug. 13 2009, 18:02

*Végre haladtak. Seyla megállás nélkül beszélt. Declan nem reagált valami sokat.*
-Miféle Casvéval? Te is ismersz egy Casvét?-
*Már a kapuban voltak. Az őrök megállították őket. Na meg a kapu, ami zárva volt. Most viszont Declan beszélt. Megmondta kik ők, mit akarnak, honnan jöttek, stb... majd átmehettek a kapun. Declan semmit nem beszélt, csak várta a választ előző kérdésére.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Csüt. Aug. 13 2009, 18:14

* Szépen haladnak, mér a kapunál is vannak, és az őrök rövid "felderítés után át is engedik őket. Azt már senki még csak nem is sejti, hogy egy kis bűbáj segítségével nála felületesebbek voltak a kelleténél...
De hamar át is lépnek a gyönyörű kapukon ( a siker után még csodálatosabbak számára) és ügetésre sarkalja a lovát, melynek léptei háromszor hosszabbak, mint a közönséges paripáké. persze, közben abba nem hagyná a fecsegést. És még Declan kérdésére is válaszol!*
- Pont hogy meg szeretném ismerni.

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Csüt. Aug. 13 2009, 18:22

-Jaaaa... hát én is...- *Kisebb csönd következett*
-Bár elég sok az esélye, hogy ez a Casve nem az, akit... mindegy...-
*Még valójában nem is beszélt Seylával Casvéról.*
~Akkor meg minek hozta fel a Casvét?~
-Ha nem is ismered őt, akkor hogy jutott eszedbe pont ő, hogy találkozni akarsz vele?-
*Lovagoltak tovább... hamarosan megérkeznek Evolyran városába. Na jó.. m,ég soká... de már legalább nem hetekről van szó.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Csüt. Aug. 13 2009, 18:48

* Vidáman ügetett a poros úton, és éppen a lova elnevezésének többféle lehetőségét taglalta, amikor Declan közbeiktatta a kérdését. Egy ideig csak hülyén bambult rá, aztán azt is felfogta végre, hogy mit kérdezett.*
- Jah, hogy Casve... Hát... Mittudomén! Hallottam róla. De nem is ezért ragadt meg a fejemben a neve. És ezért jobban figyelek általában bizonyos személyekkel kapcsolatos pletykákra... Várjunk csak. Valamiért... Igen, megvan! Te ordítottad ezt a nevet magadban világgá,l amikor Nexus baromkodott velünk a havasokban! Casve!
* Élénk tekintettel várja a választ. Oké, nem is kérdezett semmit, de azért a társalgás alapjai megvoltak. Részéról elég egyoldalúan, de hát most már ezt Declan kérdezte... Mindegy. Válaszoljon, most azt várja. Úgy sem hagyja addig békén.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Csüt. Aug. 13 2009, 19:00

*Figyelmesen és csodálkozva hallgatta a nőt. Halkan kérdezte meg.*
-Azt... hallottátok? Hm... - *És most egy kicsit elmosolyodott.* -Amikor majdnem a földhöz csapódtunk, akkor felmerült bennem az, hogy meghalhatok. És mielőtt valaki meghal, arra gondol, ami vagy aki a legfontosabb számára.-
*De a mosoly el is tűnt az arcáról, majd haragosan nézett Seylára.*
-Bár te ezt nem értheted! Ha valaki valamit a lelkéből elárúl neked, akkor azt te összetaposod és kiköpöd a szádból mindenki előt!!-
*Ezzel a mondattal előrébb is ment a lóval. Egymás mögött mentek. Declan most újra dühös lett.*
~Megtudta, hogy asve nekem fontos. Ezzel fog dobálózni, és a szívemet szét fogja szúrkálni a tőrjével... a nyelvvével... gonosz boszorka!!~

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Csüt. Aug. 13 2009, 19:24

* Csak vállat von erre a halál-végi akármire. Ő nem fél a haláltól. Csak jobb lehet, mint élőként küzdeni nap mint nap. Ha meg nem... akkor megszívta.
Viszont ezt a második kitörést már végképp nem értette Declannak. Taposás... törés... köpés mindenki előtt? Mi folyik itt?!*
- Most tulajdonképpen mi a jó büdös bajod van velem?!
* Hiába. Elborult az agya. na jó. Nyugi Seyla. Mindig túl hirtelen vagy. Na jó,egy elfajzott dathar boszi. Ennyit a visszafogottságról. Pedig kőkeményen dolgozik a változáson. Csak soha nem jön össze.
Lehiggadás. Tehát inkább énekel egyet. Attól mindig jobb. Még soha nem volt belőle baj. Mintha szárnyalna a hangjával együtt....

Elértem a kék eget
Mely színes léggömbökkel volt tele
Majd eltüntek a fellegekben
A képek melyek el nem érik őt
Egyedül vagyok,
Nem volt hova mennem
És akkor csendben megfogtad kezem.
Csillagtalan éj
A múlt árnyéka nem jön el
Csak melegséged szerettem volna érezni
Könnyek hulnak alá
Még ha csendben el is voltam veszve.
Fognám még kezed.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Csüt. Aug. 13 2009, 19:40

*Seyla máris felteszi azt a kérdést, amire Declan számított, de nem válaszolt. Aztán olyan dolog történt, amire egyáltalán nem számított a férfi. Seyla énekelt.*
~Hogy mi? Ez a nő tényleg kiszámíthatatlan.~
*Aztán rájött, hogy túlságosan letámadta a nőt. Lassított és megvárta, hogy a két ló egymás mellé kerüljön. A nőre rátekintés nélkül szólalt meg.*
-Tudod... tegnap este, amikor BERÚGTÁL..-*ezt kiemelte*- Akkor Chris, Akira meg mittom én ki volt ott, mindenki előtt le Clive-oztál. Tudom!!! Tudom, hogy nem tűnik nagy dolognak a Clive szó. Mondhatnád: ez csak egy név! Mért vagy úgy oda?! Azért vagyok úgy oda, mert nekem ez nem csak egy név. És a legrosszabb az volt, hogy gúnyt űztél ebből a névből. Égettél mindenki előtt. Hülyét csináltál belőlem. Vigyázhatnál a szádra. És most elmondtam, hogy számomra az élet értelme Casve. És ahogy ismerlek ahogy berúgsz, sőőőőőt!!! be sem kell rúgnod, mindenkinek el fogod mondani, és kinevetsz és megalázol mindenki előtt. Csúfot űzöl Casve nevéből is ugyanúgy, mint a Clive névből. Tudod csak annyi a problémám, hogy te élvezed azt, hogy beletaposhatsz mások lelkébe. Tudod visszavághattam volna neked. Legszívesebben megpofoztalak volna mindenki előtt. És rád szórtam volna kígyót békát, de nem tettem. Mert én nem alázom meg a másikat tömegben. Ha négy szem közt vagyunk, akkor megmondom a véleményemet, de nem oltok le senkit nyilvánosság előtt. És szeretném ha te is így viselkednél velem szemben!-
*Indulatosan beszélt, de nem gyűlölködve. De egész végig rá sem nézett a nőre. Csendben maradt, azután szó nélkül lovagolt tovább Seyla mellett. Igazából nem is érdekelte, hogy válaszol-e a nő. Csak annyit akart, hogy végre szálljon a nő fejébe, hogy létezik az a szó, hogy SZENT.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Csüt. Aug. 13 2009, 19:58

* Alig hogy becsukja a száját, Sword máris rákezd. A zúdításra. Csak döbbenten néz, szólni nem tud. Álmában sem gondolt volna ilyeneket, amiket ez a fiú most mondott. Mindent ért. Már ami a másik érzéseit illeti. Hogy mit is élhetett át akkor... Mikor is?! Hülye ez az érzés. Hogy nem emlékszik semmire. Ha szokott volna bűntudata lenni egy-egy cselekedete után, most talán lenne... talán. Ha emlékezne. Akkor is talán. Viszont, az nagyon is bosszantotta, hogy egész idő alatt Clivee rá sem néz. Az a minimum, ha egyszer az egyik ember a másikkal beszél. Még ha egy banya is az illető. A hangulata megváltozott, ráadásul nem akart szólni semmit. Erre nem igazán lehet. Vagyis, lehetne, csak nem éppen az ő asztala ez. El tudja képzelni, Declan hogy meglepődne... De nem. Különben is, lovon ülnek. Ezért inkább megint énekelni kezdett...*

Nem bírnék én, miként te, úgy hibázni
mert tudom jól, azt tenni nem szabad
a kínok szívemet ellepik
nem tűnök el majd úgy, miként te tűntél el
sok volt a bánat
és az kap mást, ki ad is mást

Nem én hibám: mért félek úgy új útra találni
nem én hibám
mért érzem úgy, hogy magányos lettem, védtelen
nem én hibám
hogy mért nem bízom meg én senkiben, ha átölelni próbál
nem én hibám
hogy félek én
Eltévedtem
és talán ez látszik rajtam, nézz csak rám
nem könnyezem
mert úgy találtad, az csak gyengeség
színlelnem kell
hogy életemben minden nap vidám
szívem megtörni sem tud
hisz kezdettől fogva sérült

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Csüt. Aug. 13 2009, 20:04

*Végül is örült, hogy a nő nem veszekszik vele. Viszont az új dalból valamennyire ki tudta venni az érzéseit. Kicsit sajnálta, hogy így letámadta, de szívéből beszélt, és el kellett mondania, hogy mit érez. Szóval így ballagtak tovább... Egész úton egymáshoz sem szóltak.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Csüt. Aug. 13 2009, 20:32

// Köv. evolyran városa //

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szomb. Aug. 29 2009, 22:40

* Az út nagyon hosszú lett volna lovak nélkül, így kénytelenek voltak erre is áldozni. Bár Talyon nem igazán rajongott ezekért a lovakért, mégis kénytelen volt ezekkel is beérni.*
- Nem igazán tetszenek nekem...hozzászoktam a kiváló tenyészet állományhoz. De most jók lesznek míg el nem érjük a várost s némi pénz nem áll a házhoz. Aztán majd vehetünk másikat is....-*sejtelme sem volt arról hogy a nőnek tetszik választottja, így ő maga már el is döntötte hogy jobb minőségűt vesz majd magának. Ahogy lassan kikocogtak a faluból és a völgy felé vették az irányt a táj egyre gyönyörűbb és gyönyörűbb volt. Olykor kedvesére pillantott hogy ő mit szól hozzá, ha elkapta pillantását visszamosolygott rá.*
- Olyan ismerős...és mégis más...-*elmélkedik hangosan ahogy a havas, csúcsokra esett pillantása. Bár itt a levegő kellemes volt, mégis elkáprásztotta hogy néhány méterrel fentebb még a hó is megmarad.*
- Fatima éhes vagy? Hallok egy folyót a közelben...nyugodtan hetünk ha gondolod...-*nos igen hallása kitűnő volt hallotta a csobogó folyó hangját, mi nem sokkal az út mentén csordogált.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szomb. Aug. 29 2009, 22:47

*Igazat adott a férfinak arról, hogy nem a legjobb lovak, de szóban nem mondta ki. Fatima mindig is a tökéletességre törekedett, de amikor tudta, hogy ez lehetetlen, akkor jó volt neki a silányabb is. Valahogy ez a ló mégis beférkőzött a szívébe.*
-Rendben álljunk meg.-
*Természetesen Fatima is hallotta a víz csobogását. Megtalálták hát a folyót és leültek egy farönkre. Elővették a fogadós által csomagolt élelmet és azt kezdték el enni. Akár jó volt, akár nem, egy éhes tündének minden finom.*
-Hmm... majd ha megérkezünk, gondolom az első lesz egy fogadót keresni, de másnap akár kérdezősködhetnénk is, hogy vannak-e itt álomfalviak.-
*A férfira nézett és elmosolyodott. Egy morzsa volt az arcán. Azt a nő gyengéden leseperte.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szomb. Aug. 29 2009, 22:56

*Letértek hát az útról s letelepedtek a folyó mellé. Előkapta a csomagokat és átnyújtotta az egyiket a lánynak. Észre sem vette mennyire éhes volt. A kenyeret és a sajtot csak úgy tömte magába, mint aki napok óta nem evett. De eme evészet kimerült a nagy harapásokban, nm zabált két pofára. Mégis csak tünde volt.*
- Ó köszönöm...mily szegényes étel mégis jól esik most.-*mosolyodik el a lányra s bólogatva jelezte hogy egyet ért vele.*
- Kiadós meleg ételre szükségünk lesz, így minden képpen egy fogadót javasolnék én is. Na mg szállás is kell....bár vagyonunk fogytán, ez még megoldható belőle.-*feleli mosolyogva a városban majd némi munka után néz, hisz semmi sincs ingyen.*
- Remélem jó úton vagyunk. Ha társaink elérték eme földet, biztosan megfordultak a városban. S ugye mindketten tudjuk hogy információ szerzésre legjobb hely egy fogadó....-*lassan befejezték az ételt s a csomagokat elrakták. Kulcsukba vizet merítettek a folyóból s felpattantak lovukra. Folytatják útjukat a város felé, a napkorong időközben felkúszott az ég tetejére, árasztva magából a meleg sugarakat.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szomb. Aug. 29 2009, 23:06

*Végig csak bólogat a férfi beszédén. Közben tünde módra fogyasztja a kenyeret. Felszállnak a lovakra. Most már nem vágtatnak annyira. Bár lehet, hogy jól jön egy kis szél, mert nagyon meleg van. Ráadásul az éjtündék nem nagyon kedvelik a napot. Főleg nem, amikor a leginkább süt és ontja magából a meleget. Fatima hunyorogva a napra néz, de nem szól semmit. Ugyebár... sosem panaszkodik. Egy nemesi családból való sohasem panaszkodhat. Útközben megszólal.*
-Ha nem is lenne pénz fogadóra, akkor eltölthetünk egy éjszakát valamelyik erdőben. De igen, majd én is keresek valami munkát. Biztos szükségük van íjászra az evolyraniaknak.-
*Fatimának nagyon melege van. Így belekezd a vágtába. Ha így haladnak, késő estére meg is érkezhetnek Evolyranba.*

//Evolyran következik//

*Hosszú, fekete, s a kék szín árnyalataiban pompázó hajzuhatagját hátra fújta a tenger part körül ólálkodó fuvallat, mely nem hagyta nyugodni a partraszállók érkezését. A sós illat mélyen beleivódott már mindenbe, szinte már hozzá szokott. De pár nap mit sem ér, számára kevés egy élet is. A fülledt meleg bekebelezte testét, de idegenek közelében nem szeretett enni, vagy akár inni. Sehol sem érzi magát igazán biztonságban, mert a veszély bármikor, s bárhol lecsaphat. Így hát előre bámult, s nézte, ahogy a Nap lassan eléri a víz felszínét, s narancssárga, rózsaszín, s sötétkék színeket hagyva maga után lassan megkezdi elbújását a világ elől. Megérkeztek a földre, melyre nem önszántából jött. Menekülnie kellett, akárcsak az olyan elfeknek, akik különböznek néhai társaiktól. Nathaniel nem bírt tovább egy olyan közösség tagja lenni, akik már korántsem olyanok, mint hajdan az elfek ősi népei. Megvetik, s egyszerűen kitagadják az olyanokat, mint Nathaniel, mert nem képesek beilleszkedni egy társadalomba. Az érthetetlenség, s keserűség annyira fájdalmasan hatott rá, hogy már nem látott más lehetőséget, csak a menekülést.
A hajó kikötése után sietve lépkedett a lejáróhoz, s könnyed mozdulatokkal lehuppant a puha homokba. Még csizmáján keresztül is érezte, hogy az egész talaj átforrósodott a napsugarak hatására. Visszanézve látta, amint ében fekete lovának farára egy kéz csattan, majd a csődör vad ügetéssel lekászálódik a partra, ahol táncos léptekkel folytatja tovább ügetését. Most eléggé bántja, hogy nem maga vezette le Melioth-ot, de már késő volt a bánkódásra. Ha visszamegy, s megmutatja a matrózoknak, hogyan is kell levezetni egy lovat a rámpáról, nem mondanak köszönetet neki, s azzal felhívja magára a figyelmet. De épp ezt szeretné elkerülni, bár az emberi földeken ezt sosem sikerül megtennie. Külseje nem hétköznapi, még az elfek körében sem, mivel bőre halványkék, fehér, s szürke között mondható, de öltözéke is általában feltűnően fekete.
A hajó utat már kifizette, még indulás előtt, mert nem kívánt többet foglalkozni az ügyel, minél gyorsabban el szeretné hagyni a kikötő part vidékét. Egy határozott mozdulattal megfogta ménjének kantárját, majd felpattant a hátára, s heves vágtában megindult, rávezetve lovát egy kijárt, füves útra, ami egy erdőbe vezetett, ki tudja pontosan merre.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szer. Jan. 13 2010, 13:31

*Tikina éppen errefelé sétálgatott,amikor még láttott elvágtatni egy lovast.Még elnézte,de különösebben nem érdekelte,hogy ki az.Elnézelődött milyen lehet errefelé a vidék.A patak(folyó)csobogott melette,és kicsit még néha ki is verte a vizet Tikina lábára. Látszólag élvezte mert ilyen hőségben,nem árt meg egy kis hideg víz.Ezért úgy döntött,hogy belemártogatja lábait a hűs vízbe.Hát nem mondhatni,h nem volt kellemes a víz,mert igencsak jó érzés volt végre egy kicsit felszabadulni és itt elidőzni a vízparton.Tikina jól érezte magát,habár mondhatni,h szinte mindenhol jól tudja érezni magát,mert mindig önmagát adja.Élvezte a szél sutoggó fuvallatát,ahogy a hajába belekapott.Kicsit hátra támasztott a kezével,majd sütette magát a napon.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szer. Jan. 27 2010, 15:13

*Melindagondolta elmegy Evolyran városába. Az úton a nyulának a nyakláncát találta meg. Lehajolt,megfogta, felállt és sírva elrohant. Egy tónál leült és zokogott. Nem tudta mit tegyen, nem tudta hol kersse. Pottyogtak könnyei, elképzelte mi lesz szegény kis nyulával. Borzasztó volt bele gondolni is. Közben körülötte csobogott a víz, kis szelecske játszott a lány hajával, és vígan játszottak a kis állatok.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szer. Jan. 27 2010, 19:05

*Tikina észrevette,jobban mondva meghallotta,hogy valaki mintha sírdogálna,és hát ilyenkor mit tesz egy Normális ember,vagy akármi.Tehát Tikina elnézett a hanghatás felé,majd tekintete kicsit körülnézett,de aztán észrevette a földön ülő sirdogáló kislányt.Azonnal összeszorult a szíve Tikinek,/jaj szegény kislány ott sírdogál magában/persze csak egy picit,de azért még is ilyenkor jobb magára hagyni az embert.Viszont most csak egyeddül volt a kislány,ígyhát Tiki felkelt,és a lány felé indult.Mikor egész közel ért a kislányhoz meglátta,hogy végig a patakot nézi,és szinze el van bambulva a gondjaiban.Nézte a lányt,majd kezét rárakta a lány vállára,és így szólt:
-Szia,bocsánat,hogy csak így beleavatkozom a dolgodba,de láttam,hogy sírsz,és nem tudtam nézni szó nélkül!*Mondta Tiki,majd
leguggolt a kislány melllé,és a kezét már a saját lábára tette.Belenézett a lány szemébe,és kicsit már ki volt sírva.Tikina elnézett a patak irányába,közben együttérző mosoly lapult arcán.Vissza tekintett a kislányra ,és vár...*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Csüt. Jan. 28 2010, 11:21

*Melinda észrevette hogy nincsen egyedül, valaki mellette van. Látszótt rajta hogy segíteni akar neki.Hát mért is ne mondaná el a problémáját. Sírva, ránézett és mondta kicsitt szippogott is hozzá.*
-Szia.z én kis nyulamat nem találom. Csak ezt találtam meg. *és muatta a nyakláncot. Az írás: Melinda.* -Nem tudom hol keressem.
Annyira félek, mi lesz véle? Azt hittem biztonságban lesz az iskolámban, de valamiért csak ez van itt nálam. *És elkezdett zokogni.*
-Talán tudnál segíteni nekem. Kérlek szépen segíts! *Kérlő hangon szólt hozzá.* - Én még csak egy kis mágustanonc vagyok.

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Pént. Jan. 29 2010, 20:43

*Tikina nem tétovázott,nyugodtan,higgadtan nézett rá a lányra,majd eszébe jutott a nyaklánc,nyakörv amit az előbb a lány mutatott,egy név volt rajta,biztos a lány neve:Melinda.Hát igen,habár a lány nem mondta el magától,azért Tiki mégis kikövetkeztette.~Persze,hogy ssegítek Melindának,nincs mitől tartania megtaláljuk a kisnyulát.*Gondolta,aztán ki is mondta Tiki ezeket a szavakat:
-Persze,hogy sgítek megkeresni a nyuszidat!
-Bármiben bármikor segítek neked "kicsilány".*Persze ezt a jelzőt nem igazán akarta Tikina használni,csak kifutott a száján.Ránézett mégegyszer Melindára mielőtt megszólalt volna:
-Figyelj szerintem keressük ott ahol mondjuk utoljára láttad!
-Rendben?*Kérdezte Tiki,és közben nézte a lány kisírt szemét.Mivel nagyon meghatotta Melinda esete,átölelte a lányt,mielőtt keresni kezdték a kisnyulat.*

» 13. Evolyran kapuja - térkapu
» 2. Fatholl kapuja - térkapu
» 1. Norlän kapuja - térkapu