01. Evolyran kapuja

*A tünde csak ül, s nézi a tavat. Csend van. Túl nagy csend. Korábban mindig találtak valami közös témát, de most nem megy. Mindketten izgúlnak, s emiatt már-már kezd ez kínossá válni.*
~ Olyan gyönyörű, s csodálatos...~
*Mondja magában, miközben a csukott szemű boszorkányra néz.*
~Bár meg tudnád neki mondani... De ha visszautasít, akkor már a barátságunknak is lőttek...~

Vendég

*Márpedig a barátság fontos, Kellelának különösen, csak a ténnyel nem tud mit kezdeni hogy nem csupán barátnak tekinti a férfit..De nem mer lépni, elmondani a férfinek meg főleg nem.Egyrészt a visszautasítást nem nagyon bírja, na meg mestere sem épp úgy nevelte hogy ilyen dolgokban kezdeményezzen..A csend túl nagy, már-már elviselhetetlenül kínos, de a ő nem mond semmit, csak fekszik a puha, zöld füvön csukott szemekkel és gondolkodik, főleg azon mit is tehetne, de nem nagyon jön az ihlet, múzsája elhagyta, és a mindig tettre kész önfejű lány nem tudja mit tegyen, különös az biztos.Közben lova csak áll rendületlenül a vízparton, izmait megfeszítve, de nem pillant a két jelenlévőre. *.

*A tünde habozik.*
~Legyen, ami legyen, Kellela remélem megérti...~
-Kellela...
*Töri meg végül a csendet.*
-Van valami, amit el szeretnék mondani...
*Szavai lassan, de biztosan hagyják el a száját, s a tünde fürkésző szemei csak Kellelát nézik.*

Vendég

*Csendben fekszik, a kínos csend kezd egyre hosszabbra nyúlni, ám Vulpesh mégis megtöri a csendet.Nem tudja miért csengenek olyan furcsán a szavai, valahogy mintha habozna, de aztán egyre titokzatosabb lesz..Kíváncsisággal eltöltve Kellelát.*
-Igen?Mond csak tudod hogy kedvellek...
*Mosolyodik el és kinyitja szemeit, így már rá néz a férfire, de nem mozdul, ugyan úgy fekszik..Nem tudja mi lehet az a dolog amit feltétlenül el akar neki mondani a férfi, de biztosan komoly.*

*Vulpesh mosolyog, majd végül nyel egy nagyot. A tünde soha sem volt jó, ilyen dolgokban, de most erőt vesz magán, s mondja. *
-Kellela, sők nőt láttam már életemben, de mind közül, te vagy a legeslegszebb.
*Mondja, s lassan közelít a boszorkányhoz, s ha engedi, akkor megcsókólná.*

Vendég

*Visszatér Chattalból,de amit megtudott,nem könnyíti meg a helyzetüket.Gyalog hosszabb volt az út,mint számított rá,hiába van hozzá szokva az ilyesmikhez.Jobban kifáradt,mint gondolta volna.Úgyhogy most édesen alszik egy fa alatt,fejét a levelekkel borított földre hajtja.Valami furcsa neszezést hall.Szemei azonnal kinyílnak,és mikor újra hallja a zajt,egyenesen felül.Nem állat hangja,az egészen biztos.Semelyik éjszaka mozgó erdei lény sem csapna ekkora zajt,hacsak nem akar rögtön meghalni.*
-Ki az?-*Kérdezi halkan.Erre a neszezés abbamarad,majd pár másodperccel később újra hallani lehet.Erre a lány felpattan,és elindul hang irányába.Félrehajt egy ágat,és rémülten kiált fel,amikor egy barna szempár bámul az arcába.Celebriel felsóhajt,és elmosolyodik.Csak egy selde bóklászik erre,aki sokkal riadtabbnak tűnik,mint ő.* -Merre találom Chattalt?- *Nyögi ki mindenféle udvariasság nélkül.Magas,fiatal férfi,a keze érdes,biztosan kétkezi munkát végzett.Furcsa,tudnia kéne hogy hol találja a falut.Celebriel megmondja neki,mire az még mindig kicsit ügyetlenül indul útjára.A lány utána néz,és megrázza a fejét.Visszalép a fa alá,de nem alszik,csak leül és nekidől.Onnan pillant fel a már majdnem teliholdra.*

Vendég

*A férfi kicsit zavarba hozza..Kicsit remegő hangon szólal meg, *
-Köszönöm, ez igazán..öm..kedves..*Mondja elhaló hangon, miközben a férfi közelít felé..Ám erőt vesz magán, és feláll...Nem mintha nem akarná, csak nem érzi annyira helyesnek a dolgot..És közben fel sem tűnt neki hogy egész nap csak itt ült, magára hagyva Celebrielt Chattalban..Egész nap csak beszélgetett és nem tett semmit..Pedig holnap elméletben előjön a gonosz, és végre megtudják mitől rettegnek a fák..De azt álmukban sem gondolják hogy épp Kellelától..Hisz senki nem tudja, még Celebriel és maga Kellela sem..Erről az egészről nem is ő tehet, hanem elfajzott ősei, akikről ugyan csak nem tud.De szülei sem véletlenül voltak egy hónapban egyszer furcsák, és Celebriel sem véletlenül érezte ilyenkor mindig rajtuk friss emberi vér szagát..Kelletlenül áll fel, hisz ez nagyon nehezére esik, de ha meg kell tenni, akkor meg kell..*-Öm..Menjünk vissza..Már biztosan vissza jött Celebriel, és észre sem vettem hogy besötétedett.Néz majdnem telihold van..*Mondja felnéz a Holdra, amiről még nem tudja hogy számára átok, főleg ha teljesen kerek állapotában pompázik.Felül Alkonyra és vissza megy a táborhoz ahol Celebrielt is megtalálja, majd lefekszik és elalszik..Egész nap nem evett és nem ivott semmit, na meg a hirtelen tudat hogy szemei változtak, szürke és most már fekete.És a tudat hogy másnap itt a vég, nem épp kellemes..Vagy nem is biztos hogy a vég, hanem sokkal inkább a lány számára egy új kezdet, új élet, melyre csak most ébred rá, ami egy átokkal van kiegészülve, ami csupán őseinek öröksége, de ezt persze halott szülein kívül senki nem tudhatja, maximum az a mágus aki megölte őket..Reggel mindenki előtt kel fel, nagyon korán és sétálgat, az egész délelöttöt egyedül tölti a tó partján, és csak késő délután megy vissza a többiekhez.*

*A tünde kissé szomorúan fogadja a dolgot, de feláll, s követi Kellelát vissza a táborba.*
~ Pedig szinte biztos voltam benne. Igaz, még nem ismerjük egymást olyan régóta, és ha nem akar kapkodni, akkor én megértem. ~
*Gondolja a tünde, s a kis táboruknál körül néz. Kellela már el is aludt, de Vulpesh szemére valamiért nem jött álom. Gyakran megesik vele, hogy esténként csupán nézi a csillagokat, s a már majdnem kerek holdat. Ekkor eszébe jut, hogy megbeszélték Kellelával, hogy majd kettesben nézik a teliholdat, egy szép kis dombról.*
~Talán a telihold, majd teremt olyan hangulatot, ami elfeledteti Kellelával a furcsa dolgokat. Annyira szeretnék rajta segíteni, de nem tudok, annyira haszontalan vagyok! Amikor jön a szükség, akkor mindig csak állok, és nézek, de nem tudok tenni semmit sem!~
*Gondolta a tünde, s a borongós hangulatú gondolatokkal együtt szép lassan elnyomja őt az álom.*
*Reggel felébredve, látja, Kellelának már csak hűlt helye van.*
~Nem csodálom, hogy egyedül akar maradni, tegnap bizonyára a frászt hoztam rá. Talán a legjobb lenne, ha elmennék egyet úszni, talán attól jobban tudok majd gondolkodni.~
*Gondolta Vulpesh, s el is ment ahhoz a kis tóhoz, ahol Kellela fürdött tegnap. Ott leveszi minden ruháját, s belemártózik a vízbe.*

Vendég

*A mai napon egyre furcsábban érzi magát, é kíván valamit amiről nem tudja mi is..Celebriel és Vulpesh sincs sehol ezért unottan felül lovára és elindul valamerre.Annyi gondolat fordul meg mostanában a fejében hogy néha még meg is fájdult tőlük.Ismét össze zavarodott minden, hát persze mint mindig.A nyugodt mágus élet természetesen ki van zárva.Tegnap nem azért ment el a férfitől mert akart, hanem mert zavarba jött, és ráadásul Celebriel is vissza ért, na meg be is sötétedett.A lágy hűs szellő finoman simogatja a szép pofit.Túl friss minden, de lelkében hatalmas orkán tombol.Bár egész jól elvan, legalább is ami az életet illeti..Csak meg kell találnia családja gyilkosát bosszút állni rajta, és megtudni mindent.Nem nagy dolog..Ráadásul a tündeférfivel is alakulnak bizonyos dolgok, bár ezt nem biztos hogy helyesnek érzi..Valami meggyőző dolog azért jól jönne.Csak még nem tudják hogy mi fog rájuk várni az éjjel, amint felbukkan a telihold.Lovával sétálgat és ismét a tóhoz téved ahol tegnap is volt.Ám most Vulpesht veszi észre aki épp fürdőzik..Mivel nem akar kukkolni, bár számára is csábító lenne, de nem teszi hanem kicsit odébb megy, leszáll a lováról, leül a fűbe és elővesz egy almát, de mivel a látványától is rosszul van inkább vissza rakja.*

*A tünde egész jól el van a hűs vízben. Tetszik neki a tó, se nem meleg, se nem hideg, pont jó. Ám hamarosan úgy érzi, hogy már eleget volt bent, ki jön a vízből, s felveszi a ruháit. Indul vissza a táborba, de észreveszi Kellelát, aki látszatra nagyon el van mélyülve a gondolatok között, így kivételesen magára hagyja.*
~Biztosan nem szeretne most beszélgetni, talán jobb, ha most nem zavarom...~
*Mikor visszaért a táborba, akkor varázsbotját, s tőrét használható helyzetbe rakja. Túl élénken él még benne a szavak, melyek őt a gonosz érkezésére figyelmeztetnek.*
~Ma este jön el a gonosz, fel kell készülni.~

Vendég

*Hatalmas ásítással kezdi a napot,és lassan kinyitja a szemeit.Még az éjszaka közepén visszaosont a táborba,és hamarabb elaludt,mint ahogy gondolta.Vulpesh van ott,és éppen úgy pakolja össze a dolgait,mint aki csatára készül.* -Jó reggelt.- *Böki ki a lehető nem ideillőbb köszönést,főleg mert éppen az éjszaka elején vannak.* -Éppen háborúba indulsz?- *Kérdezi álmosan,és feláll.Körülnéz,de sehol sem látja a boszorkányt.* -Kellela?- *A lova a közelben van,nyilván nem csatangolt ő sem messzire.Celebriel elővesz egy fura,fekete tengerimalac szerű izét,ami vidáman ciripel a tenyerén.Elég érdekes dolgokat lehet találni Chattalban.Az izé elszalad,de pár másodperc múlva visszatér,és hatalmas,kiskutyaszemekkel néz fel rá.Ő felkapja,és visszanyomja a táskájába,ami a fa alatt hever.Felpillant a felhők takarta holdra,vagyis a helyre,ahol sejti.* -Furcsa ez az éjszaka...Te is érzed,nem igaz?- *Kérdezi a férfi felé fordulva.Egyértelmű,hogy itt valami készül.Még egy sima selde is megérezné talán.*

Vendég

*Most nincs a közelében senki, és az éjszaka is leszállt immár..A lány nagyon furcsán érzi magát, teljesen más lett..Már tudja mire vágyik, és így minden világossá vált, legalább is ami azt illeti hogy miért változott meg a szeme színe és miért undorodott az ennivalótól..Elmosolyodik, hisz most nem az a Kellela mint aki eddig volt..A felhők eddig takarták a Holdat ám most előbújik a felhők rejtekéből, és ezüstös fényét Kellelára bocsájtja.Fekete szemeiben megcsillannak a holdsugarak.Felnéz és hirtelen nagyon finom illatokat érez.Ránéz lovára, és gonosz mosollyal közeledik felé, ám mikor meghallja Celebriel és Vulpesh hangját hangtalanul megindul feléjük..Már nem nehéz kitalálni mitől féltek már 2 napja a fák..A gonosz a felszínre került, csak nem úgy ahogyan azt bárki is várta volna..Hideg bőrét az éjszakai lágy szellő csiklandozza, ami nagyon is kellemes számára.A fák mozdulni látszanak mégis mozdulatlanok, a világ teljesen más, mégis ugyan az..Lassan oda ér a két tündéhez és neki támaszkodik könnyedén egy fának..Fekete szemeit rájuk szegezi.És egy sunyi mosoly jelenik meg ajka sarkában.*
-Azt hiszem kicsit megéheztem..Ti nem?
*Kérdi fellengzősen, és felnéz az égi csodára..A csillagok gyöngyökként világítják be a végtelen égboltot, de eltörpülnek a Hold csodálatos fénye és vonzása mellett.*

*Éppen befejezte a pakolást, amikor megszólítja őt Celebriel.*
- Öhm, neked is...
*Megy az értelmes kijelentésre, még értelmesebb reagálás.*
-Persze, hogy érzem, már két napja tart ez már... És Kellelát legutoljára....
*Itt félbeszakadt a mondata, mivel Kellela megjelent.*
- Látod, már meg is jött.
*Mondja, s szembefordul Kellelával. Ebben a percben a legerősebb a félelem, s Vulpesh érezte, itt van a közelben, amitől rettegnek a fák, majd a boszorkány szavaitól megborzong.*
-Kellela, Celebriel! Figyeljetek, a fák szerint itt van valahol a gonosz!
*A tünde még sajnos nem jött rá arra, hogy éppen azt figyelmeztette a veszélyre, aki maga a veszély.*

Vendég

*Még egy nagyot ásít,aztán megrázza a fejét,hátha így kiverheti a fejéből az álmot.Furcsa szél fúj egy irányból,baljós,rosszat sugalló légáramlat,melybe minden egyes fűszál beleborzong.Alig hallja meg a csendes lépteket,amik feléjük közelednek.Mosolyogva odalép hozzá,majd ugyanilyen gyorsan tér vissza eredeti helyére.Kellela arca furcsa kifejezést ölt,mintha nem is lennének érzései,csak abból a furcsa légkörből merítene,ami körülveszi őt.Hirtelen rémisztő csend borul rájuk,mintha minden elmenekült volna.A lány füle egy pillanatra cseng tőle,aztán furcsa hang szakad fel a tüdejéből.Óvatosan megböki a férfit,de közben le nem veszi a szemét a most érkezett boszorkáról.* ~Nem igaz...nem veszi észre?~ *Mintha Vulpesht valami elvakította volna,talán az erős barátság amit Kellela iránt érez?Vagy több...Celebriel nyel egyet,és groteszk mosolyt erőltet az arcára.* -Én egyáltalán nem vagyok éhes...- *És imádkozik,hogy korgó gyomra hangjait ne hallhassák meg,mintegy igazolásként állításának tökéletes ellentétére.*

Vendég

*Csak áll és nézi őket, szemében pedig nem sok érzelem tükröződik..Ez nem az a Kellela aki délelőtt de akkor is Kellela..Felnéz a Holdra.Majd vissza a két tündére..Megsimítja a mellette lévő fát és furcsa, fellengzős, gúnyos, és határozott hangon szólal meg.*-Hm..Hát nem hiszem hogy a fáknak lenne félnivalójuk..És talán a gonosz közelebb van mint hinnétek.
*Mosolyodik el, teljesen nyugodtan.Túl nyugodt, pedig nem lehetne az..Vagyis a két tündének lehet ez furcsa, mivel nem biztos hogy rájöttek már arra hogy mi a helyzet Kellelával.*-Nem vagytok éhesek?Hm.Ez igazán kár..Ugye nem baj ha én falatozom egy kicsit?*Kérdi csengő hangon, melytől minden megretten..Ez az éjjel nagyon más, és furcsa.A nő pedig eszeveszettül vágyik valamire amit csak a két tünde adhat meg neki jelenleg.Majd nevetni kezd, de ez nem felszabadult nevetés, hanem inkább gonosz kacaj.*-Hát nem aranyos?*Mondja Vulpeshre nézve, akinek láthatóan nem esett le a dolog, bár Celebrielnek láthatóan igen..A nő teljesen fekete szemeiben vészjósló fény csillan.Most nagyon más, olyan rendíthetetlen, mintha egyáltalán semmitől nem félne, és bármire képes lenne, megölni bárkit, csak azért hogy annak ízletes, meleg, finom véréhez juthasson.Lassan megindul a két tünde felé, és oda lép Vulpeshez...Hideg kezeivel megsimítja arcát, és egyre közelebb hajol hozzá..10 centire van ajka a férfi ajkától, mutatóujjával feljebb emeli a férfi állát, és gonosz mosollyal néz rá.*-Ugye neked volna kedved enni velem?Megígérted hogy együtt nézzük a Holdat..*Mondja duzzogva, majd ismét gonosz fény csillan szemeiben.Valahol a lelke mélyén talán még az igazi kellela is élvezi a gonoszsággal járó mérhetetlen szabadságot.*

*Vulpesh teljesen össze van zavarodva. Fogalma sincs, hogy mi folyhat itt, de ez már nem zavarja. Még az sem zavarja, ahogyan Celebriel böködi. Már semmi sem zavarja Vulpesht. Ahogyan belenéz a boszorkány szemébe, azonnal megválik minden akaraterejétől, s teljesen átadja magát az átalakult Kellelának.*
-Persze... együnk. A hold...csak a miénk.....
*Mondja, miközben Kellela érintésétől kihullik Vulpesh kezéből a varázsbotja. *
*A tünde férfi teljesen ki van szolgáltatva, mint egy báb áll Kellela kezei közt. Valahol, a tudata legmélyén, tudja, hogy ez nincs rendjén, de érzelmei nem hagyják, hogy gondolkodjon. Mintha mindvégig csak erre vágyott volna, hogy Kellelával szorosan össze legyenek kötve.*

Vendég

*Majdnem megfullad,amikor meglátja,hogy Kellela miben mesterkedik.És sajnos Vulpesh be is veszi.Túlságosan elvakítják az érzelmei,és nem képes tőlük észrevenni,ami az orra előtt van.Ez Celebrielt nagyon megrémíti,mert ahogyan a boszorkány az ujja köré csavarja a férfit,bármit a szájába bír rágni,még gonosztetteket is.A lány a karjánál fogva elhúzza onnan Vulpesht,akit szinte magához tapasztanak Kellela mesterkélten bájos pillantásai.* -Vedd már észre...Ő nem a rendes Kellela!Az orrodnál fogva vezet téged!Ha egy kicsit is ismered...szerinted ő tenne veled valaha ilyesmit?- *Itt egy gonosz pillantást vet a nőre,de a tündeférfi nem nagyon törődik a szavával.Már érzi is,ahogyan kitépi a kezéből a karját,és újra egymás karjaiban vannak a boszorkánnyal.Celebriel a földet nézi,és megremeg a keze.* -Ez olyan aljas...Ez annyira aljas!Kellela!Vulpesh!- *Kiáltja,de mintha a falnak beszélne.Mégis mit tehetne?Nem akarja őket megtámadni,soha,semmiért.De ha a szükség úgy kívánja,akkor muszály lesz valamit kezdeni kettejükkel.*
-A hold...a holdatok...hát nem veszitek észre,hogy eltakarják a felhők?- *Kérdezi könyörögve,és rémülten pillant rájuk.Csak remélni tudja,hogy szavainak legalább árnyéka megmarad bennük.Egészen közel megy hozzájuk.* -Kellela...- *Súgja,de a hangja mintha nem is az övé lenne,túl határozott hozzá képest.*

Vendég

*A hűs szellő remekül illik az estéhez..Pár denevér száll el felettük, de rémültek.Csak egy bagoly halk huhogása hallható, de ez minden...Egyre vészjóslóbbá válik minden.Alkony ijedten nyerít..A nő fondorlatosan, simogatja a férfi arcát.Végig simítja hideg, puha ujjával a férfi ajkát, és megcsókolja.Ám mikor Celebriel elrángatja tőle, dühösen néz rá.Szeme izzik a haragtól.Közelít felé, és suhint egyet a kezével mire a tünde repül pár métert és neki vágódik egy fának, és ennek hatására elájul a nő, így már nem is törődik vele, nyugodtan foglalkozhat Vulpeshhel és vágyaival.*-Végre.Na így sokkal jobb.*Mondja mosolyogva, ám ez a mosoly teljesen más.Olyan könyörtelen.Celebriel hangját mintha nem is hallotta volna..De már nem is kell.Még pár borzongató hűvös fuvallat, érzi hogy a férfi bőre libabőrös lesz..Ismét megcsókolja, majd nyakából egy finom simítással elhúzza a férfi puha haját..A Hold ismét előbukkan, rápillant és ismét elmosolyodik.*-Hát nem gyönyörű?*Kérdi tőle miközben karjaiban van, és lágyan simogatja arccsontját.Eszeveszettül vágyik a vérre, és jelenleg a férfiéra, aki szerencsére nem sejt semmit, pont ahogy a nő akarta..Az most jelenleg nem számít neki hogy gusztustalan módon használja őt ki.Egy farkas vonyítása hallható, ám gyorsan el is hal.*

*A tünde mintha pár szót hallana Celebriel hangjából, s egy pillanatra megrándul az arca.*
~Mi történik itt, hol vagyok? Kellela?~
*Ezt bizonyára észrevette a boszorkány, s egy újabb csókkal megakadályozta azt, hogy ellenkezzen a tünde. Ez működött, Vulpesh ismét csak egy báb, de az idő múlásával, mintha gyengülne a rá gyakorolt hatás. Már érzi Kellela jéghideg kezét, ahogyan az elhúzza a nyaka mellől a haját. Viszont ellenkezésre, még most sem képes.*

*Reggel mikor felébredt 10 körül járhatott.Gyorsan körül nézett,minden megvolt.Semmi nyoma sem volt szakállas embernek.Ezután össze rakodott,és felült a lovára,tovább lovagolt.Aztán csak délután állt meg ebédelni.Később csak most.Leszáll lováról és előveszi a bestiáját.El küldi vízért.Ő addig elkezd enni.Amikor vissza jön a bestia neki is ad.Ezek után felül lovára és elvágtat,amikor segély kérést hall.Oda lovagol.Egy tünde fekszik ott és segítségért kiáltozik.*
-Üdv.Mi történt veled?
-Üdv!Egy ember megszúrt majd elfutott.
-Merre?
-Arra.*És elmutatott Észak felé.*
-Mindjárt jövök.
-Ne hagyj itt egyedül.
-Jól van de hol a sebed?
-Itt.*És a válla köré mutatott.*
-Itt van egy növény,Athelas.Gyógyító ereje van.*Még maradt neki néhány.*
*Rakott tüzet és megfőzte a kevéskét.Szinte az összeset a sebre kente,többit meg megitatta vele.*

Vendég

*Érzi hogy már nem tudja csábereje alatt tartani a férfit, így igyekeznie kell..Elhúzza a maradék pár hajszálat a nyakából, és előbb ad neki még egy utolsó mézédes csókot.De ezt nem csak a Hold miatt teszi, ezt még élvezi is.Hisz amit az igazi Kellela nem mert megtenni a feltörő gonosz minden lelkiismeret furdalás nélkül..A puha ajkak találkozása élvezetes, de Kellela ajkaival lejjebb téved, egésze a férfi nyakáig.ütőerében érzi a nő ahogy lüktet a finom, friss vér..Érzi a férfi szívverését is ahogy gyorsul és gyorsul.Rápillant az ájult Celebrielre, majd ijedt lovára.A fák suttognak, de nem tehetnek semmit hisz ők is félnek..A hírhozó jóslata teljesült..Egy új élet kezdődött, a gonosz a felszínre tört.Ezek után minden egészen más lesz..Lágy remegő hangon szólal meg.*-Lazíts...Nem fog fájni.*Suttogja ellenállhatatlanul a férfi fülébe, és megcsókolja puha, vörös ajkaival a nyakát.Majd már nem bírja tovább és fogait belemélyeszti a dagadó ütőérbe..Erősebben lefogja a férfit, és inni kezdi a nedűt, merre most jobban vágyott minden életnél, minden csepp víznél, és az életét is adta volna érte..testében szétárad a forró vér, s a szája sarkánál lefolyik egy kevés.Most nincs aki megállítsa..Mohón issza, szemei még feketék.Nem tehet senki semmit.Ez a sors..Hisz a szobor mozdulni látszik mégis mozdulatlan.Minden megváltozott, ám a világ ugyan az maradt, egyedül Kellela lett benne egészen más.*

-Jobban vagy?
-Sokkal.
-Akkor merre ment?
-Hagyd már messze jár.Amikor jöttél már nem láttam olyan messze volt.
-Rendben.
-Mi a neved?
-Denire Volg.Neked?
-Isqua Fangë
-Merre tartasz?
-Evolyranba.
-Én is menjünk együtt.
-Benne vagyok.
-Lovad van?
-Nincs.
-Kár.De ugye nem zavar ha én azzal megyek.
-Nem.
*Ezután felszállt lovára és elindultak bár mind a kettőn látszott hogy álmos.*

*Vulpesh tehetetlenül áll egyhelyben, nem képes semmire sem. Ám miközben Kellela a vérét issza, addig Vulpesh, érzi, ahogyan egyre csak gyengül. Ez az érzés hírtelen magához téríti, s újonnan visszatért reflexei miatt elrántja magát Kellelától. Ám a fogak nagyon mélyen voltak Vulpesh nyakában, s emiatt a harapás mentén még tovább szakad a sérülés. A magához tért tünde tanácstalanul áll az átváltozott Kellelával szemben.*
-Kellela...mi történt?
*Annyi vért vesztett, hogy képtelen lábon állni, így térdre görnyed. Érzi, ahogyan a nyakából bugyog ki a friss, s meleg vér.*
-Celebriel....?
*Vulpesh az ájúlt vértündét nézi, s ilyedten látja, hogy az mozgásképtelen. Majd újra Kellelára néz. Már ha ezt a formát annak lehet hívni.*
- Ki vagy te, s mit tettél Kellelával?
*Kérdi dühösen a férfi, ám a gyengesége fokozódik, s már csak homályosan látja, átalakúlt szerelmét.*

*Már tíz perce mennek mikor Volg azt mondja.*
-Álmos vagyok álljunk meg aludni.
-Benne vagyok.És egyben bemutatlak valakinek.
-Kinek?*Ijedség jött az arcára.*
*Most elővette bestiáját és felkeltette.*
-Neki,nincs neve.
-Helyes.De akkor hogy hívod?
-Sehogy.
*Most elővett néhány hús szeletet.Volg pedig valamiféle gyökereket.*
-Kérsz?
-Kérsz?
-Igen.
-Igen.
*Majd ételt cseréltek,és ettek.Ezután még egy kicsit beszélgettek,és később elaludtak.*

Vendég

*Mikor Vulpesh utolsó erejével ellöki magától csak elmosolyodik.Képtelen jó lenni, ha egyszer most olyan jó gonosznak lenni.Végre nincsenek szabályok és azt tesz amit akar.Oda lép a térdre rogyott Vulpeshhez és megfogja az állát és megcsókolja, ám szemelyiben még mindig az a vészjósló gonosz fény csillog.Lágy andalító hangon megszólal, bár a férfi már kijózanodott.*-Nyugodj meg drága.Minden jó lesz.Én itt vagyok.*Mondja és ismét a férfi nyakához közelít, akiből már nagyon sok életet kiszívott ezzel a tettel, így már csak lenyalja mámorosan a maradék vért.Most olyan ördöginek tűnik.Fel sem fogja mit tesz..De annyira élvezi és ez látszik rajta.Majd egy hang szólal meg fejében.*~Mindig ha eljő a telihold, előbújik a gyönyörű szörnyeteg és szenvedélyes boldogsággal tölt majd el.~*Mondja a hang majd el is tűnik.Még mindig csak csókolja a férfit , akiben nem sok az élet.Ám hajnalodik, így kezd vége szakadni a szörnyű éjszakának, ami egyben volt csodás is.A Hold is kezd eltűnni, a lány szeme pedig szürkül, és a zöld egy nagyon halovány árnyalata megjelenik, ám még mindig nem önmaga .*

*Vulpesh ugyan önmaga, de semmit sem tud már tenni. Lelkileg ellenkezik, de a teste nem mozdúl. Csak tehetetlenül fogadja a csókot, amire már rég várt, de nem az, aminek képzelte.*
~A Nap...talán...már vége.~
*Gondolja, közben már annyira elgyengült, hogy képtelen ébren maradni. Amint befejezték a csókot, azonnal elkábul, s a tünde arcal zuhan rá Kellela vállára. Így, már csak a boszorkány maradt ébren, a három utitárs közül. Vulpesh csak remélni tudja, hogy lesz hely, ahol felébredhet.*

Vendég

*A Nap lassan, de biztosan festi az ég alját vörösre, és a nő a Nappal együtt változik vissza ismét, rendes mágikus mivoltába.Ám mikor végre eltűnik minden késztetés a vér iránt, össze szorult szívvel látja a véres nyakú férfit amint a vállára borulva alig élve dől neki..Mindenre emlékszik nagyjából, és bűntudata iszonyatos..A fájdalom szinte elviselhetetlen..Mindenre emlékszik, de akkor képtelen volt bármit is tenni ellene, egyszerűen nem volt önmaga..Gyorsan lefekteti a férfit, majd meglátja az ájult Celebrielt.Oda fut hozzá és mikor megállapítja hogy neki nincs semmi komolyabb baja vissza fut a férfihez és az arcára teszi a kezét.*
-Kérlek..Vulpesh..Kérlek..Ne tedd ezt velem..Nagyon sajnálom..Sajnálom..kérlek, ébredj, könyörgöm, ne tedd ezt..
*Mondja könnyeivel küzdve, de nem mozdul.Pár könnycsepp ráhullik a férfi arcára, de nem tud mit tenni a nő, hisz elemi mágus, nem tudja meggyógyítani.Maximum kisebb sebeket, de ezt nem..Ráhajtja fejét a férfi mellkasára és könnyei áztatják a férfi kicsit véres ruháját..És folyamatosan két dolgot hajtogat.*-Ébredj fel kérlek..Sajnálom.annyira sajnálom...

*A tünde nem mozdul. Falfehér arcán lévő könnyeket megcsillantja a felkelő nap sugarai. Kellela amint a férfi mellkasára hajtja a fejét, azonnal meghallja Vulpesh szívdobogását. A dobogás, lassú, nagyon lassú, s halk, de legalább hallani, s ettől biztosra veheti a boszorkány, hogy a társa még él.*
*Mivel már eltűnt a gonosz, ezért a fák, s az állatok is előmerészkednek eddigi rejtekükből. Mennydörgő, s Alkony is elő kerül. Mennydörgő lassan közelít a tündéhez, meg a boszorkányhoz, s orrával kicsit megböki Kellelát. Valószínüleg az oldalán lévő kistáskában, a gyógyító kenőcsre céloz, amit még Vulpesh rakott oda, pár órával korábban.*

Vendég

*Lassan megböki valami így gyorsan megfordul.Vulpesh lova volt az így megszólal.*
-Mennydörgő..Mi az?*Kérdi de hamar rájön így gyorsan felugrik és előveszi a kenőcsöt.Gyorsan ellátja a férfit, és vár.Megteszi amit tud, könnyei még folynak, és a bűntudat erőteljesen mardossa lelkét.*-Kérlek Vulpesh..Gyerünk..nem teheted ezt, nem hagyhatsz itt...nem tudom mit tennék nélküled..Sajnálom..annyira de annyira sajnálom..*Mondja elcsukló hangon..Nem tudja hogy tehette ezt.Annyira borzalmas..És épp vele?Épp azzal aki iránt jóval többet érez puszta barátságnál, azzal tette ezt aki nagyon fontos számára..Közelebb megy hozzá és az ölébe rakja a férfi fejét és vár, vár a csodára, vár hogy talán nem tett olyat ami végzetes lenne..*

* A tünde úgy tűnik jól megtanúlta a recepteket, s a kenőcs már is hatni kezd. Vulpesh arca még fehér ugyan, de sokkalta jobb, mint korábban. Mennydörgő időközben leült, s nézi a jelenetet. A tünde férfi nagy nehezen levegőt vesz, s résnyire ki tudja nyitni a szemét, s meglátja a zokogó társát, szerelmét. Ugyan Vulpesh még kicsit homályosan látott, de így is ki tudta venni, hogy Kellela már teljesen visszaalakúlt eredeti alakjába, majd erőt vesz magán, s halkan mondja.*
-Kellela...Jól vagy?
* Jellemző a tündére, hogy még ilyen állapotban is, csak a szerelme miatt aggódik.*

» 13. Evolyran kapuja - térkapu
» 2. Fatholl kapuja - térkapu
» 1. Norlän kapuja - térkapu