01. Evolyran kapuja

Vendég

*Fejét kicsit oldalra döntve figyeli Elyt, ahogyan újra rágyújt. Ez az ő hatása, vagy a környezeté? Mindegy, ezen lesz ideje elgondolkozni. Felpillant a lovon ülő lányra, és pár pillanatos szünettel elindul mellettük. A kérdésre felpillant, és vállat ránt.*
-Nos... Elképzelhető... Nem kedvelik a más földről jötteket. Ez van, majd megmutatjuk nekik.
*Kezét ökölbe szorítja, és nyitott tenyerébe beleüti.*
-Amúgy miért jöttél erre felé?
*Kérdezi kíváncsi szürkés szempárjával Elynére pillantva.*
-Csak mert azaz izomagy nem nézte jó szemmel, hogy itt vagyunk. Mondjuk nem értem. Akkor aggódjanak ha egy hadsereg van mögöttem.
*Kezeit a tarkója mögé helyezi, és fütyörészni kezd egy dallamot.*

Vendég

*Természetesen a stressz hatása az, ha rágyújt. Most is látványosan fújdogálja a szél a halovány, kékes füstfoszlányokat. Iryon ráérősen lépked, bölcs, barna tekintetét előre emelve fürkészi a tájat, esetleges veszély után kutatva.*
-Ahogy mondod.
*Ért egyet a szőkével, miután egyet szívott a vékonyka hengerből.*
-Iryonnak akartam egy bájitalhoz összetevőket keresni. Tudod, hogy a síkságon semmi nem terem meg.
*Feleli nyugodtan Rexnek, majd lepillantva rá lehajol kissé.*
-Ezek sosem félnek eléggé.
*Mondja kissé lenéző hangnemben, majd továbbra is lehajolva odanyújtja a füstölgő cigarettát a fiúnak. Haját füle mögé igazítja, hogy lásson is valamit. Ha megkóstolta Rex, ha nem, visszaveszi a sárkánypikkelyes csodát.*
-A mocsárba is el kell mennem még, de majd csak holnap.
*A ló nyakára dőlve pislog Rex felé.*
-Találkoztál már Laylával?
*Kérdi csendesen, hiszen valamelyest komoly dologról van szó. Már akinek egy házasság és egy gyermek az.*

Vendég

*Kicsit megtörli az orrát, a hideg idő rá is hatással van, egy kis megfázással. Végül bólint egyet. Hát igen az a síkság nem valami gazdag, de van ott a területükön jobb környezet is. Leszámítva azt a pár szellemet, és hasonlót ami benne tanyázik. A lehajló tekintetre felpillant a lányra, arcára egy kis mosoly kúszik, és vállat ránt.*
-Hát, majd fognak.
*Optimizmus, hiába. A sárkány pikkelyes különlegességet elfogadja, és szív belőle egy kicsit. Nem valami nagy láncdohányos, és nem is kedveli, de azért nem akart bunkó lenni se azzal, hogy nem fogadja el, sem azzal, hogy túl sokat szív. A tüdejéből kifújja a dohány füstöt, és újra felpillant Elynére.*
-Vigyázz a félóriással. És persze, legyen nálad elég pénz. Ki tudja, mikor lesz rá szükség.
*Figyelmezteti a lányt, amennyiben Zeeb mocsarába készül. Az újabb kérdésre csak megrázza a fejét.*
-Még nem, de gondolom itt van valahol a kapuban. A mi területünkre nem hiszem, hogy elfogják engedni, de majd meglátjuk. Én mindent elkövetek érte.
*Mondja határozottan, és tovább indulnak. A kaput elhagyva, átvágnak még pár tájon, mire sikeresen visszaérnek a várba, ahol elköszönnek, majd ki-ki a saját szobája felé veszi az irányt.*

Vendég

*Szomorúan üldögél a szikla árnyékában. Ez nem jellemző egy myrtékre, de ő nagyon elkeseredett...*

Vendég

- Szia! Te meg mit búslakodsz itt?
*telepszik le Caraxë a myrték melletti bokor egy lelógó ágára.*
- Még soha nem láttam myrtét, aki a fejét lógatta volna. Na fel a fejjel! Olyan rosz nem lehet itt Evolyranban!
*mondja kedvesen a lány a myrtének.*

Vendég

- Szia Caraxë!
*köszön, s felemeli a fejét. Ránéz a ragyogó lányra, elmosolyodik, de szíve bánattal teli.*
- Nem, való igaz, hogy népünk nem egy szomorú fajta. De az én bánatom nagy, hidd el aprócska valda.

Vendég

- Igen látom, hogy a bánatod nagyon nagy. De hidd el nincs olyan bánat, amit ne gyógyítana az idő.

Vendég

- Az idő gyógyír, de nem az én sebemre. A fivérem lemaradt a hajóról és most nem tudom mi van vele.
*mondja a myrte és nagyot sóhajt.*
- Amikor kifutott a hajónk, túl nagy volt a zűrzavar, és valahogy elveszítettük egymást. Aztán a hajón elkezdtem keresni és amikor rájöttem, hogy nincs ott, akkor kétségbe estem. De a kapitány azt mondta, hogy biztosan a másik hajón van. De amikor itt kikötöttünk, itt sem találtam. . .

Vendég

- Ne félj! Testvéred biztosan hamarosan megérkezik.
*mondja a valda és fellebben az ágról.*
-Gyűrű fénye ragyogjon,
szoknya széle forogjon!
Valda szárnya lebbenjen,
Öröm ide eredjen!
*dudolja a lány, miközben táncra pedül...

Vendég

*Trymynath nézi-nézi a valdát és szívéből mintha elillanna a bánat. A valda aranyszárnya éterien lebben meg szemei előtt, ahogy a táncot lejti. A myrték előbb elmosolyodik, majd felnevet és felállva táncra perdül.*
- Jöjj tenyerembe!
*szól a lánynak.*

Vendég

*A valda két szárnycsapással a myrték tenyerén terem, s amíg a férfi saját tengelye körül táncol, addig Caraxë az ő kezében lejti a táncát nevetve.*

Vendég

- Óh te valda lány! Elfeledtetted velem bánatom! Köszönöm!
*s a férfi mosolyogva teszi le a láynt.*
- Hálás vagyok neked Caraxë! De most megyek, mert myrték társaim már nem tudják elképzelni hol lehetek... Ég veled gyönyörű valda.
*köszön el, s indulna is...*

Vendég

... de a valda lány felreppen, s egy csókot nyom a férfi homlokára.*
- Aludj jól barátom!
*köszön elé a férfitól és visszarepül a kis kuckójába.*
~Ha nem lenne a káprázatunk most szomorúan térne vissza az övéi közé...~

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Csüt. Feb. 19 2009, 19:12

*Egyik erdőből kiérve áthaladtak a következőn is, és mentek egyenesen észak fele, ahol egy távoli falu tornya magaslott ki a hegyek közül. Mivel az ösvényt már régebb elhagyták, és térképük sem volt, csak ez lehetett az egyetlen úticéluk. Időközben hosszasan elbeszélgettek.*
-És mond csak Nierwes, te honnan jöttél? Mert gondolom nem ez a hely volt az úticélod...ahogyan nekem sem....csak hát, tudod az a vihar...
*A késő délutáni nap egyre gyengébben sütött, miközben haladt nyugat fele. Remélhetőleg estére elérik a falut.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Csüt. Feb. 19 2009, 19:31

*Köpenyét karjára terítette a meleg miatt és közben átvette útitársától a csomagját, hogy egy kicsit vigye ő is. Bár Gorrius szívesen vitte hátán az ő csomagját, de Nierwes nem szerette volna kihasználni újdonsült barátját, ezért egy kisebb, komolytalan vita után hátára vette saját poggyászát.*
-Nos, valóban nem ez volt az úticélom...
*Kis szünet után folytatta.*
-Egy innen nagyon-nagyon messze elhelyezkedő városban éltem szüleimmel és testvéreimmel. Amint betöltöttem a kellő életévet, szüleim elküldtek egy híres tünde iskolába, mivel látták bennem a tudásszomjat...Szerettem tanulni, megismerni a világ dolgait és örömmel töltött el, hogy elmehetek és felsőbb fokon végezhetem tanulmányaimat. Egy hete indultam. Búcsút véve szeretteimtől, hajóra szálltam és reményekkel, kalandvággyal tele vágtam neki az útnak.
*Elhallgatott egy pillanatra, arcára halvány mosoly kúszott.*
-És most.....itt vagyok ezen a szigeten...magam sem tudom, mit keresek itt és végül miért is szálltam partra, hiszen nem ez volt az úticélom...egyáltalán nem ez a hely. De, ahogy mondtad az előbb....az a vihar....kibabrált velünk....nagyon is. Amint hallottam, a hajót meg kell javítsák, a vihar okozta károk miatt és az eltart kb. egy hétig. Innen meg nem indul hajó, amerre én szeretném...az egyetemre...így egyelőre rá vagyok kényszerülve, hogy e szigeten rostokolljak.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Csüt. Feb. 19 2009, 19:41

*Figyelmesen hallgatta barátja történetét és az utolsó szavaknál az ő arcán is egy sajnálkozó mosoly jelent meg.*
-Ne búsulj, egy hetet ki lehet bírni ezen a szigeten is. Hamarosan elérjük azt a faut, aztán bemegyünk a városba, Evolyranba és meglásd, mily hamar eltelik az a pár nap.
*Megállt és úgy folytatta beszédét.*
-Te ki tudja...talán az égiek rendezték így, hogy erre a szigetre vetődjünk. Talán célja van ennek is, hogy itt vagyunk.
*Kissé elragadtatta magát, és a sajnálkozó mosoly egyszeriben örömteli mosollyá vált. Azonban mielőtt elkezdett volna nevetni, még hozzátette.*
-Szóval, nem lehet tudni...lehet, hogy ez alatt a hét alatt anniyra beleszeretsz a tájba, a városba, hogy már nem is kívánkozol majd el.

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Csüt. Feb. 19 2009, 19:45

*Barátja szavaira ő is megállt és elkezdett nevetni.*
-Na, azért azt nem hiszem. Már régóta áhítozom, hogy egyetemre mehessek, és ezt semmi sem fogja megakadályozni, még pár nyavajás vihar sem.
*Komolyságot erőltetett arcára és megindult.*
-És te? Miért szálltál hajóra? Hova készültél?

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Csüt. Feb. 19 2009, 19:58

*Ő is tovább indult Nerwes mellett.*
-Nekem igazából nem volt úticélom. Meguntam a városomban töltött hosszú éveket, ahogyan csak úgy, minden kaland, izgalom nélkül telnek el. Egy napon gondoltam egyet és hajóra szálltam. Mivel nem él már egyetlen hozzátartozóm sem, könnyű szívvel váltam meg szülőföldemtől, hogy szembenézzek a világgal, szerencsét próbáljak.
*Arcán egy kisebb mosoly jelent meg.*
-Igaz, a hajón ezerszer megbántam ezt a döntésemet, mivel állandóan kerülgetett a tengeri betegség. Nem volt egy nyugodt éjszakám, nappalom sem, s ha te és a gyógyszereid nincsenek ott, talán már a gyomromat is kiokádtam volna azóta. Már nagyon vártam, hogy kössünk ki valahol...és meg kell mondanom, ez a hely nagyon elnyerte tetszésemet. Bár még nem láttam a várost és a sziget belsejét, de azt hiszem, hogy itt nem fogok unatkozni.

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Csüt. Feb. 19 2009, 20:11

-Akkor te egy igazi kalandor vagy, barátom.
*Gorrius vállára csapott egy kisebb mosoly keretében.*
-Tehát itt telepedsz meg? Nos, valóban szép hely, de én inkább megyek egyetemre. Te nem gondoltál erre? Eljönnél velem és így is meg tudnád mutatni magad a világnak...csak a tudásoddal. S, mellesleg a tanulás nem oly életveszélyes, mint az idegen földeken való kalandozás. Na, mit szólsz, hozzá? Gondold csak meg!

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Csüt. Feb. 19 2009, 20:25

*Mosolygott Nierwes szavaira, de fejével intette, hogy nem fogad szót.*
-Tudod, csodálom a világot, a természetet, és szeretem tudni, mi hogyan működik, de a tanulás nem az én erősségem. Talán pár évszázad múlva a professzorokat fogja csodálni a világ, mindenki tanulni fog majd, de még nem jött el az az idő...szerencsére. Most a harcitudás, a mágia, mi mozgatja a világot és a hősködés csak jobban hangzik, mint a tanulás...Bár igaz, hogy a mágusok is meg kell tanulják, hogyan használják a vérükben lévő mágikus erőt, de nem szívesen tölteném el fél életemet az egyetem poros falai között.

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Csüt. Feb. 19 2009, 20:27

*Csak fejét rázta Gorrius szavai hallatán, de végül is nem szólt semmit. Egyre inkább sötétedni kezdett és a falu még messze volt. Ezt az éjszakát is az erdőben kell töltsék...*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Pént. Feb. 20 2009, 17:52

*Miután letelepedtek az erdő szélén egy kisebb tisztáson, egy kis tüzet gyújtott Gorrius és leült mellé, miközben egy fának támasztotta hátát.*
-A hegyekből jön egy kis hűvös szellő, de amúgy nagyon kellemes idő van. Szerintem fölösleges fáradnunk egy kunyhó összerakásával. Az erdőnek a szélén vagyunk, itt nincs annyi vadállat. Gyere csak, ülj le te is a tűz mellé és egy kicsit aludj. Biztosan fáradt lehetsz az egész napos gyaloglástól. Két óránként váltjuk egymást, rendben?
*Miután beszédét befejezte, kezébe vett még egy kis fát és a tűzre rakta, melynek célja nem az volt, hogy melegen tartsa őket, sokkal inkább a vadállatok távoltartása miatt...*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Pént. Feb. 20 2009, 18:03

*Elhelyezkedett Nierwes is a tűz mellett, amit Gorrius gyújott és előszerelte a szárított húst, amit még pár napja készített az elejtett szarvasból. Szemöldökét felhúzva nyújtotta oda társának a kezében levő kis darab felét.*
-Nos, nem sok maradt...ezek az utolsó falatok. Még szerencse, hogy holnap elérjük azt a falut. Ott majd vásárolunk élelmet és az elég lesz Evolyran városába való érkezésünkig. Nem szeretnék egy újabb ártatlan állatot elejteni csak a korgó gyomrom miatt, amikor itt van a közelben egy falu. Bár igaz, hogy ott is, akárcsak máshol,a húst az állatokból nyerik....de azért nem mindegy, hogy én kell-e kioltsam egy vad életét, vagy sem....
*Hátát ő is egy fának vetette, miközben még hozzátette viccesen.*
-A tündék már csak ilyenek...

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Pént. Feb. 20 2009, 18:22

*Mire Nierwes befejezte mondatát, Gorrius már rég eltemette a kis falatkákat a gyomrában és a vizestömlő után nyúlt. Abban is már csak az utolsó kortyok ringatóztak, de nem sokáig, csak amíg a mágus és a tünde ki nem itta mind. Miután ezzel is megvolt mélyet lélegzett a friss levegőből és megszólalt:*
-Tudod, én sem vagyok oda, azért, ha le kell ölni egy állatot, de valahogy nem veszem annyira a szívemre a dolgot. Végülis nem embert ölök..csak állatot, azért, hogy életben maradjak...az életben maradásért.
*Félszemével Nierwesre pillantott és elmosolyodott.*
-Na, de nem szeretnék összeveszni veled ebben a kérdésben...tudom, ti tündék a természetben, a növények és állatok között szeretitek tölteni időtöket, néhányan meg a poros szobafalak között, hogy tanulhassatok...de ebben már ti sem vagytok egyedül.
*Halkan felnevetett, de rövid időn belül komolyra fordította a szót.*
-Tudod, az a helyzet, hogy amikor otthonról eljöttem és hajóra szálltam, szinte belekerült minden vagyonomba ez az utazás....mivel addig sem éltem könnyű körülmények között. Még szerettem volna, ha Evolyranig magunk gondoskodunk az élelemről, mert vásárolni nem igen tudok...azzal a kevés rézpénzzel, ami itt zsebeimben zörgedez. De, ha te úgy döntesz, hogy vásárolsz, nekem nyolc, azonban én az erdőből vadászom le az élelmemet...még ha ártatlan is az az állat...
*A tündére nézett majd bele a tűzbe. Az előbb elhangzottakra választ nem várt.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Pént. Feb. 20 2009, 18:36

*Fejbiccentésével jelezte, hogy érti, amit a mágus mond.*
-Megértelek, Gorrius, de ha csak erről van szó, én igazán tudok kölcsön adni valamennyit. Nekem nem kellett oly sokat nélkülöznöm, ezért is mehetek felsőbb fokú iskolába. És ha adok pár ezüstöt, vagy aranyat, annak hiányát észre sem fogom venni.
*Egy kisebb bőrtáska szerűségben kutatott pár másodpercig, aztán kivette kezét belőle és a mágus fele nyújtotta azt a pár aranyat, amit kivett a táskábó.*
-Kérlek fogadd el...vedd baráti kölcsönnek....igazán, nem kell vissza add. Ez majd elég lesz arra, hogy új életet kezdj e szigeten.

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Pént. Feb. 20 2009, 18:57

*Először vissza akarta utasítani és intette is fejével, hogy nem veszi el, de aztán Nierwes utolsó szavainál kissé meghatódott és végülis elvette a felé nyújtott pár érmét.*
~Igen, új életet kell kezdjek...Óh, ha csak azért jöttem volna el szülőföldemről, mert csak egyszerűen unatkoztam ott...Miért ily kegyetlen az élet?! Egyeseknek szinte minden megadatik, családja van, pénze, tanulhat és vitézkedhet kedvére, elmehet a világ más tájaira is. Én meg, szerencsétlen, lopásra kényszerültem, hogy éhen ne haljon szegény öreganyám. Csak mert azok a zsarnokok mindent elvettek tőlünk..apámat szemem láttára gyilkolták le azok az 'igazságos' város vezetők, mert becsületesen élt és nem süllyedt le azoknak a galádoknak a szintjére....S talán velem is végeznek akkor, ha csak nem szabadulok ki karmaik közül. Az a pár hét meg, melyet hazámban töltöttem bujdosással, lopással a betevő falatért, az nem volt élet...csak szenvedés. Ha azon a napon, mikor nyomomra bukkantak, nem menekülök fel a hajóra, talán már nem is élnék. Csak szegény, jó anyámat sajnálom, mi lehet vele? Talán már ő is apám után ment?~
*Szemében egy kisebb könnycsepp jelent meg.*
~De én nem adom fel, az életemet akarták, de nem kapják meg. Itt az új lehetőség, az új haza, ezután majd itt élek és megpróbálom magam mögött hagyni a múltat..~
*Alig észrevehetően megeredtek könnyei, de nem akarta, hogy lássa ezt a tünde. Egy halk köszönöm után felállt a tűz mellől és a tisztás szélére lépett.*
-Két óra múlva felválthatsz.

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Pént. Feb. 20 2009, 19:11

*Természetesnek találta barátja szűkszavúságát ilyen helyzetben, így nem is beszélgetett vele tovább. Hátát és fejét a fának vetve csukta álmora szemeit, csak egy kicsit Gorrius elcsukló hangja nyugtalanította.

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Pént. Feb. 20 2009, 20:11

*Öt percnyi gyaloglás után a kikötőtől, elérte a kaput, mely a birodalomba vezet. Kezdte összeszedni magát, már nem volt annyira elkeseredett. Bár állandóan csak Glorien járt az eszében, de mellette gondolt másokra is....más alakokra, kik rajta oly sokszor kifogtak..szórakoztak, vagy megalázták...*
~Akiket ismertem Álomfalváról, egy sem volt azon a hajón, amelyikkel én jöttem. De hiába reménykedek benne, hogy elpusztultak a harcban...ma reggel láttam őket a kiszállásnál. Lássuk csak: Hiswa, az éjtünde,..ő sem dicsekedhet a múltjával...a kicsike fejvadász volt valaha, most meg a myrte mester fele...óhóh..dehogy felesége...csak élettársa. És már nincs sok hátra a szülésig...Haha..Mennyit fog ő még szenvedeni, na meg a drága mester...Mitryas, jah és el ne feledjem az ő kedves kis húgát. Mylene....azt hiszi, hgoy kibékültünk és a barátja vagyok, pedig, ha tudná, hogy mikre készülök....de ő akarta...a kis szemtelen..mert szórakozni velem....de ezt még nagyon megbánja...nagyon.~
*Átlépett a kapun és a város fele vette az irányt. A mágusok területei nem tudta, hogy merre vannak, mivel egész nap el sem mozdult a kikötőből. Így csak ment egyenesen előre, remélve, hogy talál valahol egy fogadót.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Vas. Feb. 22 2009, 21:38

*Alig halad néhány percet és elérkezik a helyre, amit a helybéliek csak Evolyran kapujának hívnak. Megcsodálja a környező bércek szikláit. Kezében lóbálva a törött íjat körbepillant a környező fákat szemlélve. A közelben Szilfák csoportosulnak.
~ Tökéletes alapja lesz az új íjnak. ~
*Már halad is arra felé. Alaposan szemrevételezi a fákat, kiválasztja a legmegfelelőbbnek tűnőt. A földre helyezi íját, tarisznyájából előkeresi kését, majd a táska is a földre kerül. A fa tetejéről minden oldalról csapásokkal vékonyítva elkezdi levágni a megfelelő méretű íjalanyt. Amikor végez, szemrevételezi a fát, kiválasztja, melyik legyen a z íj hasa, illetve háta. Késével kinagyolja az alsó és felső karokat a hasi oldalon. Elvégzi a markolatrész kialakítását is. Simára faragja az íj hátoldalát, majd kialakítja a két húrakasztót. A régi íj maradványáról leoldozza az ideget és azt egy kötéssel alul egy hurokkal felül, rögzíti az új íján. Ki is próbálja gyorsan. A távolba kiszemel egy levelet, elővesz egy nyílveszőt, céloz, majd lő. Az első lövés nem túl biztató. Kicsit feszesebbre igazítja az íjhúrt. Az újabb lövés végre célba talál.*
~ Nem a legtökéletesebb de a célnak pillanatnyilag megfelel. ~
* Összeszedi a holmiját, és tovább indul.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Hétf. Feb. 23 2009, 21:57

*Ha már itt van, úgy dönt, felderíti a tájat. Lassan halad mindent alaposan megtekint. Szemléli a hely szépségét, a völgyet körülvevő sziklák szelek által formált alakját. Rálel egy folyóra, vízéből megtölti kulacsát. A part mellett sétál, nézi a pillangók, szitakötők játékos repülését a levegőben.
Felfedez egy kis utat, ami Evolyran kapujának tetejére vezet. Elindul rajta felfelé. Néha megáll, és körbetekint az alatta elterülő tájon. A hegy tetejére érve megpihen. Megpillantja Belhan-tengerének fénylő kékségét. Tekintetét körbehordozza a tájon, hófedte hegyek szépsége próbál versenyezni a mellette elterülő aranyló lankáséval. Egymástól őket egy zöldellő völgy választja ketté.
Arrafelé tekint amerről érkezett. Mintha látni vélné annak a falunak a házait, amelyikről a kikötői munkás beszélt neki.*
~ Chattal. ~
* Reméli, helyesen idézi fel magának a nevét. Kicsit pihen még, hallgatja a csendet miközben a közelmúlt eseményein töpreng. *

» 13. Evolyran kapuja - térkapu
» 2. Fatholl kapuja - térkapu
» 1. Norlän kapuja - térkapu