01. Evolyran kapuja

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szer. Feb. 18 2009, 09:51

*Ared újra a Kapunál kószált. Remélte, hogy talál végre ismerőst itt, vagy legalább olyat, aki tud valami hírt mondani a barátairól. Nagyon bántotta a dolog, hogy miközben tudja, hogy jöttek szép számmal álomfalviak, nem tud rájuk akadni. Mintha elátkozták volna...
Bánatosan mászkált a parton, majd felcsillant a szeme, amikor megpillantott egy alakot. Sietős léptekkel indult felé.*
~Hátha barát... vagy ismerős... akárki is légy, örülök, hogy látlak.~
-Szervusz, Aredhel Narmolanya vagyok.-* köszöntötte a nőt, akit idő közben megnézett és nem talált ismerősnek.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szer. Feb. 18 2009, 10:05

*Flow kacarászva repdesett a magasban ide-oda, s eme mozzanatait kétségbeesett igyekezettel próbálták követni kísérői is. A három szürke, és a három arany valda viszont nem tudta sokáig tartani úrnőjük tempóját. Így fáradtan, némelyik még majd hogy nem kilógó nyelvvel landoltak egy magas fenyő ágain. Onnan nézték az úrnő távolodó alakját, de egy lemondó legyintéssel el is nyúltak a fenyőágon. Úgy döntöttek, megvárják míg visszafelé fog jönni. Hiszen úgyis erre kell majd jönnie. Flow pedig nagy boldogan repült tovább, olykor nevetve nézve kísérői irányába.*
~Még hogy nem hagyhatnak magamra? Ugyan... Nem olyan könnyű az én nyakamon csüngni, mint azt hiszik...~
*Gondolatait, s figyelmét az alatta elterülő földekre irányította. Már Evolyran kapuját is jól látta. Aztán észre vett két nőt is, akik szerencsére egy fa közelében voltak, így az úrnő észrevétlenül leszállt föléjük az egyik ágra. Bár nagyságra akkora volt mint egy sas, ez nem okozott neki gondot abban, hogy ne vegyék őt észre, míg ő másképp nem dönt. Így csak fülelt, hogy vajon miről is diskurálhatnak azok odalenn.*

Vendég

*Sophie éppen a szőke fiún gondolkodott mikor valaki megszólította.Nem ismerte a nőt, de hát ha már így bemutatkozott akkor ő sem lesz bunkó,így hát kezet nyújtott neki.*
-Engem Sophie-nak hívnak.Örülök hogy megismerhetlek.*mondta el a sablon szöveget.*
-Te Evolyrani vagy?*kérdezte majd végignézett a nőn.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szer. Feb. 18 2009, 10:13

-Most már igen. Pár hete. Egyébként a tengeren túlról érkeztem, de sajnos nem a többiekkel együtt. AZt hiszem, előttük jöhettem pár nappal.-* kezdi mondani, de mivel nagyon belekavarodott a mondanivalójába, elkeseredetten legyintett egyet. Közben kutatóan nézte a fa lombjait. Mintha mocorgást hallott volna fentről; semmi komoly, csak levelek zizegése, de azért ugye nem árt az óvatosság.*
-Azt reméltem, maradtak itt még tengerentúliak. Hátha találkozom eggyel-kettővel. Esetleg ismerőssel.- *mondta, majd végignézte a nőt.*
-Te mágus vagy? Nem tűnsz tündének...-

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szer. Feb. 18 2009, 10:34

*Flow szája mosolyra húzódott, ahogy az egyik mágus a tengerentúliakról kezdett beszélni. A faágon ülve szólt le az alatta állóknak.*
- Még szép, hogy maradtak itt még tengerentúliak.
*És egy gyors libbenéssel leszállt a nők magasságában kinyúló ágra. Onnan legalább szemtől szembe tud beszélni velük.*
- Igaz, a többségük elment az új földjükre, amit a birodalom biztosított nekik, de én még tegnap láttam itt kószálni néhányat közülük.
*Aztán észbe kapva rántotta kezecskéjét szája elé.*
- Jaj, bocsánat. Az illemről meg el is feledkeztem. Flow vagyok, szürke valda.
*Azt persze szándékosan kihagyta a bemutatkozásból, hogy ő a Merenhy-páros egyik úrnője. Nem akarta, hogy mindenki azonnal másképp kezdjen viselkedni vele, csak mert ő a valdák úrnője. Így mélyen hallgatott erről, és érdeklődve mustrálta a nálánál jóval nagyobb mágusokat.*

Vendég

//Most egy ideig nem lesz Ared//
-Igen mágus vagyok lélekmágus.*mosolygott rá a nőre.Később illetődve nézett rá a leszálló kis tündérfélére.*
-Szia gondolom hallottad hogy hhívnak engem.*mondta.*
-Valda az milyen?Ilyen kis tündérke mint te?*kérdezte majd várta a választ.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szer. Feb. 18 2009, 10:51

*Flow szája széles mosolyra húzódott.*
- Ó igen, hallottam. Sophie vagy.
*Az ágtól elrugaszkodva röppent a nő elé, és tőle alig egy méterre lebegett a levegőben.*
- Lélekmágus vagy? Az érdekes ága a mágiának... Viszont csodálkozom, hogy még nem hallottál a valdákról. De lényegtelen. *legyintett elnézőn* - A valdákat valóban tündéreknek is nevezik egyes népek. De a mi elnevezésünk szerint valdák vagyunk. Azon belülo pedig két alfajunk van: a szürke, kik olyasmi méretűek, mint én... és az arany valdák, melyek sokkal apróbbak tőlem, és csak nagy ritkán viselnek ruhát.
*Az utóját már kuncogva mondta a mágusnak.*
- És téged mi vetett Evolyranba? És van már konkrét terved a jövődre nézve?

Vendég

*Sophie elmosolyodott azon amit a nő mondott majd a kérdésre kicsit elgondolkozott.*
-Hát ez a két szép lábam hozott el idáig.*Mondta mosolyogva,majd folytatta.*
-Terveim?Mivel még elég fiatal vagyok így vannak.Bőven!
-Szeretnék olyan nagy lélekmágus lenni mint az apám.*mondta büszkén.*
-Szeretnék beilleszkedni ide Evolyranba közétek.Hát egyenlőre ennyi bár épp elég lesz ezeket is teljesíteni.*mondta kis mosollyal az arcán.*
-És te mióta vagy itt Evolyranban?

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szer. Feb. 18 2009, 11:07

*A szavait nagy figyelemmel hallgatta, de az utolsó kérdésen halkan nevetett egy kicsit. Persze nem sértő szándékkal. Megköszörülte torkát, és bocsánatkérő pillantás kíséretében letelepedett a közeli pad tetejére. Határozott kézjelzéssel invitálta oda a két nőt is, aztán Sophiera irányítva figyelmét halkan megszólalt.*
- Tudjátok én mindig is itt éltem. Persze nem kifejezetten Evolyraninak mondanám magam. Én a Valdák földjén élek népemmel együtt. Gondolom, nem igen ismeritek a valdák birodalmát. Ami egyébként káprázatosan szép, a maga örökös tündöklésével. Többségünk a Ragyogó tölgyesben él, de akadnak azért olyanok is, kiket vonz a városi élet, vagy más népek közelsége. Azok élnek itt, na meg a többi nép földjein, s városaiban.
*Aredhelre nézett közben, ki lelkes némasággal tanulmányozta a környező növényzetet, majd vissza fordult Sophiehoz.*
- Egyszer, ha kedvetek lesz hozzá, szívesen látlak majd titeket a tölgyesünkben.
*Szívélyes invitálásánál ösztönösen úrnőként beszélt, hiszen valóban ő, és a másik úrnő engedélyezheti más népeknek a belépést a tölgyesükbe. Ez a beszéd, talán még a mágusoknak is feltűnt.*

Vendég

-Értem.*mondta majd mikor az invitálásra került a sor felmerült benne egy kérdés.*
-És az úrnőtöket erről nem kéne megkérdezni vagy én nem tudom hogy hogy van ez de szerintem illő lenne előtte megkérdezni mielőtt más népek lakóit hívod földjére.*mondta majd megforgatta kezében a pálcáját miközben várta a választ.*
-Majd ha beérek Evolyranba segít nekem valameikőtök beszerezni néhány fontos dolgot, mint például egy lovat mert utálok gyalogolni.*mondta és ránézett a Valdára.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szer. Feb. 18 2009, 11:30

*Száján eddig játszó mosolya most vigyorrá változott, és szemei is csak úgy csillogtak a valdának.*
- Hát, az úrnő engedélyével nem lesz gond lévén, hogy én magam volnék egyikük.
*Azzal kedvesen pislogva párat felállt a padon, és méltóságteljesen meghajolt, s közben szárnyai enyhén rezegtek.*
- A Merenhy-páros egyike vagyok, s a szürke valdák úrnője.
*És még mondott is volna valamit, ha nem hallotta volna meg a hat kísérő gyöngyöző kacagását a fa lombkoronájának legtetejéről. Flow sandán felpillantott a magasból lenézve kacarászó tündérkékre.*
~Szóval itt hallgatóztatok mindvégig?~
*Újra a mágusokra tekintett.*
- Sajnálom Sophie, de a ló gondja rátok marad... Nekem most sürgős leckéztetni valóm akadt...
*És egy szempillantás alatt cikázva üldözőbe vette a felhőtlenül nevetgélő, s előle menekülő kísérőit, kiket még ide jövet rázott le. Egyszer még megtorpant a levegőben, s lepillantott a két nőre.*
- Ég veletek... és ne felejtsetek el beugrani hozzám, ha felénk jártok! Ja! A Ragyogó tölgyesben élek az Éjmély-odúban.
*S azzal már tova is libbent, hogy folytassa a huncutul kacarászó valdákkal a fogócskát.*

//Köszike a játékot... Smile

//

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szer. Feb. 18 2009, 11:35

*Ared mélységes megdöbbenéssel az arcán nézett az elrepülő Úrnő után. Egyik ámulatból esett a másikba.*
-Hát, tudod Sophie, kár, hogy elment... Éppen most akartam engedélyt kérni tőle, hogy látogassam a népének földjét. Na mindegy, majd máskor meglátogatom. Ha jó értelmeztem, meghívott minket.-* fordult a másik nő felé, majd eszébe jutott a ló.*
-Milyen lovat szeretnél? Egy sárkánytól hallottam, hogy Antonius nagyúrnak szép ménese van. Igaz a nagyurat nem ismerem, de talán nem zárkózik el egy jó üzlettől.-

/Köszi a várakozást Smile

/

Vendég

-Így már más, Úrnő.*mosolygott rá a valdára,majd miután elment Aredhez fordult.*
-Milyen lovat szeretnék?Hát feketét mimást?*kérdezte mosolyogva.*
-Antonius nagyúr?Még nem is hallottam nevét soha!*mondta a nőnek.*
-Régen volt egy lovam, egy fehér.Nem nagyon szerettem, és hát valamin kísérletezni is kell egy lélekmágusnak...Szóval hát ezért nincs most lovam.*mondta majd egy mosolyt varázsolt arcára.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szer. Feb. 18 2009, 11:46

-Fekete ló... nagyon titokzatos jellem. Hűségesek és nem túl szelídek-* kezdi sorolni Ared*
-Nálunk otthon régen szinte egyetlen fehér lovat sem tartottak. Néha-néha született egy, de azok igen ritka jószágok. Szerencsésnek mondhatod magad, amiért volt neked egy.- *nézett Sophie-ra,majd összehúzta kissé a szemeit.*
-Ha jól értem, te a mágia sötét oldalát kedveled. Saját választás volt ez vagy a neveltetésed folytán ismerkedtél meg vele?-

Vendég

-Szerencsésnek?*kérdezte.*
-Lehet,de én akkor sem szerettem túl szelíd volt.*mondta egy halvány mosollyal a száján.*
-Hát részben választás, részben nevelés.Mivel az apám nagyhatalmú lélekmágus volt,az anyám pedig egy gyönyörű nekromanta, így hát hogy jött volna az ki hogy én mondjuk Fehér mágus lennék.Meg amúgy sem szeretem a haszontalan varázslatokat.Például értelmetlennek tartom a növény varázslatokat,semmi hasznuk míg mondjuk egy lélekkitépéssel sokkal többet érek el.*mondta a nőnek aki kicsit meilletődött Sophie szerint.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szer. Feb. 18 2009, 11:58

*Ared nemhogy meglepődött, inkább megrökönyödött Sophie válaszán*
~Hűha, szívvel-lélekkel elkötelezte magát a fekete mágia mellett. Hát, igen, talán elfogadóbbnak kellene lennem, hiszen az ő oldaluknak is megvannak a jó tulajdonságaik. MIlyen jól jött volna a sötét lovagok ellen pár ilyen jól képzett mágus..~
*A nő felé fordult és egy finom mosollyal az arcán szólat meg*
-Nos, Sophie, akkor ez egy történelmi találkozás, legalábbis számomra. Én a másik ágat képviselem, isthar vagyok. Úgy gondolom, ez egy jó alkalom arra, hogy egy kicsit megosszuk a mágia iránti tudásvágyunkat.... A növénymágia nem is olyan haszontalan ám. Párszor kihúzott nehéz helyzetekből, amikor senki nem volt, aki segítsen. de hát mindenki azt teszi, amihez ért.-
*Mondta még mindig mosolyogva*
-Azért ha beteg vagy, esetleg kimerült, sokat segíthetnek a gyógynövények. Nálam mindig van pár, ebből mindig szívesen is adok. Igaz, lovat szerezni ezekkel nem lehet.-

Vendég

-Haha hát akkor bocsánatot kérek nem tudtam hogy Isthar vagy.*mondta mosolyogva.*
-Ha beteg vagyok?Akkor sem kellenek gyógynövények,majd elszívok valakitől egy kis energiát.*mondta mosolyogva majd felálltak és elindultak Evolyran felé..*

Vendég

*Sophie miután elvált Aredtől.Letáborozott és gallyakat gyűjtött amiből tüzet rakott.Most ott ül a tűznél és a pálcájával szórakozik.*
-Unalooom!*kiált fel majd hátradől a fűben és vár hátha történik valami.*

Vendég

*A környéket járja, hogy egy-két megfelelő alapanyagot szerezzen be bájitalához. Erősebbé, szívósabbá kívánná tenni kedvenc hátasát, hogy távolabbi utakon is kitartson. Kénytelen sötétedéskor erre járni, hiszen elviekben nem szabadna itt lennie. Azonban vannak olyan különleges növények, melyek csak itt honosak és kereskedőkkel sem találkozott útja során, akiktől vásárolhatott volna. A folyó mentén sétálva vezeti maga mögött Iryont, hófehér lovát. Megpihennek, s míg az állat a vízből kortyol, addig ő körülnéz. Nem túl távol egy lány fetreng a fűben. Ha jót akar, akkor nem szól hozzá...*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szer. Feb. 18 2009, 19:17

*Orin nagyúr lassacskán sétálgat Evolyran kapujában. Amióta megérkeztek a hajók, nagyon sok dolog foglalta le szabadidejét, így most egy kicsit felhagyott a kísérleteivel és a terveivel. Inkább sétálgatni támadt kedve. ~Talán találkozok is valakivel...mostanában sokan érkeznek ebből az irányból is a Birodalomba. És ez csak jót jelent...~ Azzal tovább baktatott. Pajzsa és bárdja most otthon pihent, csak sisakja díszeleg a fején, s kis tőr a derekán és egy nagyobb a csizmájában. Nem számít semmi rosszra, de sosem lehet tudni...A környező tájat szemlélve megáll egy pillanatra, majd fülelni kezd. Mintha valamiféle neszeket hallott volna tőle jobbra. És igen. Most még hangosabban hallotta ugyanazt a zajt. ~Nicsak! Talán egy ismerős bujkál erre...~ Azzal megindult abba az irányba, ahonnan a motoszkálást hallotta. Hamarosan meg is pillantott egy hófehér lovat, majd egy hölgyet, amint körültekint. Haja színe olyan volt, mint lováé. Egészen különös látványt nyújtottak így ketten, de egyenként is meg lehetett bámulni őket. Orin nagyúr lassan közeledett efelé, s megpillantott távolabb egy másik nőt is, amint a földön hever. ~Mi folyik itt? Tán piknikezni jöttek ide?~ Kérdezte mókásan, majd megvetette lábait az első hölgytől pár méterre, s torkát megköszörülve biccentett.*
-Szép estét, hölgyem! Orin nagyúr vagyok. Önben kit tisztelhetek?

Vendég

*Sophie felült a földön mivel valami zajt hallott a patak felől.*
-Mi a fene?*kérdezte halkan majd felugrott és a pálcájával kezében elindult a hang irányába.~Remélem nem megint egy démon, vagy egy néma szépfiú~Mosolyodott el magában.Halkan odaosont az alakokhoz.Ott elbújt egy fa mögött majd hallgatott.Egyenlőre csak hallgatott nem akart még színre lépni.*

Vendég

*Lassan befejezi a hátas az ivást, majd felfrissülve rázza meg sörényét. Hősnőnk közelebb lép hozzá, s annak nyakát megsimogatva dönt úgy, hogy nekilát a növények keresésének. Azonban egy ismeretlen alak sétál oda hozzá, melynek hatására egy pillanatra összerezzen. Nem, nem fél, hiszen akkor minek jött volna ide?*
-Szép estét!
*Köszön vissza udvariasan, ahogy az őt tökéletesen jellemzi. Továbbra is lova mellett ácsorog, acélkék szemeivel a nagyúrt fürkészve. Hát igen, tök mázlista, hogy pont az egyik vezérrel hozta össze a sors. Elengedve Iryont, kesztyűs kezét leeresztve mutatkozik be. Nem fog titkolózni. Most legalábbis nem, pláne, hogy egyelőre békével jött.*
-Elyne Carr.
*Remélhetőleg ez a név nem mond túl sokat Orinnak, bár kavart már port, nem is egyszer. Így nem lepődne meg, ha rögtön kardot rántanának. Oldalán ott függ halványkék táskája, melyben őrölt sárkánypikkely, s hajszálvékony papírfecnik lapulnak. Tartása nemes, egyáltalán nem támadó, amint azt az imént említve volt.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szer. Feb. 18 2009, 19:48

*Miközben a lovát itató észrevette, addig a másik is felugrott. Orin ezt észrevette, de nem szólt egyelőre semmit sem. Csupán egy halvány mosoly jelezte az észrevételét. Ezután visszapillantott a magát Elyne-nek nevezőre, s udvariasan meghajolt.*
-Elyne!
*Felemelkedve jól megnézte magának a nőt. Igen csak ismerős volt neki ez a név, de nem jutott eszébe, hogy honnan is. ~Mintha...nos, majd utána kell hogy nézzek. Talán az egyik katona jelentésében...vagy többen is? Nem tudom....~ Mivel nem jutott semmire sem a nő kilétével kapcsolatban, így halk beszédbe kezdett.*
-Elnézést a zavarásért eme késői órán, de erre sétáltam és gondoltam nem bánja, ha egy kis társaságra vágyom, s beszélgetnék egy keveset. Természetesen, ha akarja, el is mehetek. Nem szeretnék lábatlankodni. Még a végén olyan hírek keringenének rólam, hogy a nagyúr éjszaka hölgyeket zaklat.
*Mosolynak még csak halvány rezdülése sem látszott az arcán. Pedig legbelül jót szórakozott saját viccén, de nem volt annyira jókedvű, hogy ezt kifelé is megmutassa. Egyelőre jobbnak látta, ha komoly, hivatalos és tekintélyes marad. Hiszen mégis csak ő Orin nagyúr! A Négy Evolyrani egyike! Nem viselkedhet úgy, mint egy hétköznapi ember!*

Vendég

*Sophie elmosolyodott ezen a "ha gondolja elmehetek" szövegen.Elrakta pálcáját és kilépett a fa mögül.*
-Óóó mily lovagias ember valaki.*mondja gúnyolódva,majd a férfira néz aztán a nőre.*
-Zavarok?Természetesen, ha akarjátok, el is mehetek. Nem szeretnék lábatlankodni.*utánozta Orint.*
-Míly szép találkozás nemde?*kérdezte mosolyogva,majd a lány lovára nézett.*
-Nekem is ilyen lovam volt, hogy az isten nyugosztalja.*mondta örödi vigyorral az arcán.*

Vendég

*Orra után szimatolva talált valami őzikét a közelben, akire úgy gondolta, hogy jó lesz vacsinak. És hát ugye az ösztönöknek nehéz ellen állni. Ellenben amikor ideért egyre jobban kavarodtak az illatok, és már nem igazán tudta kivenni, hogy az ő kis kiszemelt őzikéje melyik lehet a sok szag közül. Végül parányival finomabb illat ütötte meg az orrát, ami számára elég jellegzetes volt. Ki másé ha nem Elyne illata lenne. Kapucniját a fejére hajtja, és pár fokkal komolyabb arcot vesz fel. Hát igen a tegnapi keresgélés azért nem volt semmi. Az illatot követve rájön, hogy nem egyedül van a lány. Egy képzeletbeli vállrántás után tovább folytatja az útját. Egy patakon átvergődve találja meg az alakokat.*
-Jó estét mindenkinek! Elyne, szia!
*Hát igen a segítőjét külön kiemeli a sok közül. Még pár lépés megtétele után neki támaszkodik az egyik fának. Nem akarja ő félbeszakítani a beszélgetést, csak illemtudóan köszönt.*

Vendég

*A meghajolást továbbra is rezzenéstelen arccal figyeli, s viszonozza a gesztust, bár kevésbé hajol meg annyira. Nem fog behódolni senkinek, hisz ő olyan, akár egy hatalmas szikla egy mező közepén. Sem a szél, sem az időjárás nem mozgatja el helyéről, s büszkén emelkedik ki a fűszálak közül.*
-Nem zavar.
*Mondja halkan a vezérnek. A hangoskodó felbukkanó lányra csupán egy furcsa pillantást vet. Túlságosan bohókásnak tűnik, s nemigen találja arra méltónak, hogy egy ilyen ember harcosnak, illetve mágusnak álljon.*
-Igen? Akkor jobban vigyázok rá.
*Iryion türelmetlenül dobbant párat, látva, hogy gazdája kezd kissé feszültté válni a sokasodó helyiek láttán. Azonban egy ismerős arc is felbukkan.*
-Rex?
*Nála ez felér egy köszönéssel, illetve azzal, hogy a szőke mit keres errefelé. Hát igen, most se fog alapanyagot keresgélni.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szer. Feb. 18 2009, 20:22

*Úgy tűnt, elég sokan összegyűltek ide ma este. Ugyanis még egy új jövevényt köszönthettek köreikben. És őt ráadásul ismerte is Orin. Természetesen nem személyesen, de hallani már sokat hallott a híres Rex Wolf vezérről. Közben biccentett az ide lopakodó nőnek is, s Rexet is üdvözölte.*
-Szép estét mindenkinek! Mily sokan lettünk egyszerre! De látom, legalább páran ismerik is egymást. Azt hiszem, hogy én lassan megyek is. Lenne még pár dolgom. És azt hiszem, egy magamfajta vezér nem lenne valami jó társaság számotokra. További szép estét!
*Azzal elindult Rex irányába. Részben szándékosan, részben nem. Arra lakott, így arra kellett mennie, de Rex miatt is arra ment. Mikor elhaladt mellette, még egyet biccentett, de szemét le nem vette róla. Nagyon nem tetszett ez neki. ~Rex Wolf és az egyik híve itt, Evolyran kapujában...készülnek valamire. Jobb lesz, ha beszélek Vardar nagyúrral é s a többiekkel erről. Nem szeretném, ha rögtön, most a hajók megérkezése után máris csetepaté legyen!~ Azzal elhaladt a vérfarkas mellet, s eltűnt az éjszaka lassan leszálló sötétségében. Hazaútján végig elméleteket gyártott arról, mit is kereshetnek itt az Elfajzottak.*

Vendég

*Sophie látja Alyne arcán az önteltséget.Ez zavarja őt, mindig is utálta az öntelt sznobokat.*
-Az lehet ajánlatos lesz, nahogy valami csúnya lélekmágus bántsa.Lehet lenne is rá jelentkező.*mondta majd feltette a kezét mint ahogy az iskolában jelentkezni szoktak a kis nebulók.*
Rex?Elég furán hangzik ez a név.Ez nem egy kutya név?*kérdezi gúnyolódva.*
-Na de én most megyek nem is pazarlom a drága időmet rátok.*mondja majd visszament sátrába és folytatta az olvasást.*

//Köszi a játékot //

Vendég

*Elyne kérdésére kicsit felvonta a szemöldökét.*
-Jap... Az a nevem...
*A további felvont szemöldök megmarad a szaglása alapján embernek titulált alak beszédére. Miután elég távol ért tőlük jön a jól megszokott Rex-féle kifigurázás.*
-Üdvözletem! Rex Wolf nagyúr vagyok...
*Közben arcára felölti a teljesen komoly ábrázatot.*
-Nem hiszem, hogy jó társaság vagyok, mivel egy harapásból ketté szaggatom önöket.
*Persze csak poénból mondta. Nem tervezi egyelőre, hogy bárkit is kivégez... Az egyelőrén van a hangsúly. A nő kérdésére csak lightosan vállat von.*
-Vérfarkas névnek is elmegy. Amúgy is királyt jelent, szóval büszke lehet az a kutya amelyik viseli.
*Aztán a nő is lelép egy elég érdekes köszönéssel, amire megint csak vállat ránt. Miután az ismeretlen személy távolabb került, Elyne felé fordul.*
-Szerinted itt mindenki ilyen nagyképű?
*Kérdezi ártatlan szempárral. Ő nem szereti magáról hangoztatni, hogy vezér... Legyen csak meglepetés az óvatlan beszélgető partnernek.*

Vendég

*Láthatóan Orin felismeri Rexet. A feszültség kezdi ellepni a folyó partját, látva, hogy két egymással ellenséges kapcsolatban lévő vezér kerül szembe, egyelőre békés körülmények között.*
-Viszont!
*Szófukarsága előmerészkedett tudatalattija mélyéről, azonban a hebrencs lány felé fordulva egy-két lenéző pillantást megenged magának.*
-Talán nem a lovadnak kellett volna pusztulnia.
*Hangja maró gúnnyal fűszerezett, egy kis mosollyal megtoldva. Ha rajta múlna, már rég a folyóba lökte volna a kis szemtelent. A hideg kirázza, ha az ilyen közönséges alakokra gondol. Hol a büszkeség az ilyenekben? És a tisztelet az erősebbek iránt?*
-Viszlát!
*Veti oda félvállról, majd Rex felé fordul. Már táskájában túrkál, egy sárkánypikkelyes cigarettát csavarva magának. Meggyújtva a végét az édeskés, kellemes illatú füstöt már fújja is ki ajkai között. Iryon hátára felpattanva pillant Rexre. Egy nagyot szívva dohányából látszik rajta, hogy mennyire tűrőképessége határán van, ha ilyenekkel kerül egy légkörbe.*
-Szerintem ellenkezőleg. Itt mindenki ilyen lealacsonyodott?
*Lovával lassan lépked a folyó partján, bevárva Rexet.*

» 13. Evolyran kapuja - térkapu
» 2. Fatholl kapuja - térkapu
» 1. Norlän kapuja - térkapu