01. Evolyran kapuja

Vendég

*Hátrahőköl,amikor valami furcsát vesz észre Kellela szemén.Megváltozott,és valahogy elsötétült a tekintete.A lány közel lép hozzá.* -Jó...Jól vagy?- *Egy picit megremeg a keze.Ismeri ezt a tekintetet,de a világért nem szólna róla.A vízhez érnek,és bár a boszorkán látszik,hogy majd szomjan hal,mégsem iszik egy kortyot sem.*-Nem megy le a torkodon?Márpedig igyál!- *Mondja dühösen,majd szerényen mosolyog,hiszen még ő sem tudja,hogy mi van most Kellelával.Az biztos,hogy valami történt vele.Valami,amit Celebriel is jól ismer,de talán nem akarja felismerni.Ki tudhatja?* -Szóval betörünk.Egy olyan irattárba,ami nekünk tilos.Értem.- *Mormolja,és egy "tényleg végig akarjuk csinálni?" pillantást vet a boszorkára.Fogalmuk sincs,hogy hogyan,de biztosan megteszik.Celebriel nem nyuszi,túl sok szabályt fektettek le elé kis korában,és fájdalmas áthágnia őket.Bár hogy Kellela körül maradt,az is egy szabály áthágása.*

Vendég

*Elmosoylodik.*
-Jól vagyok.Jobban nem is lehetnék.
*Igazából remekül érzi magát, tényleg.Sokkal jobban mint eddig.*
-Nem..Ez undorító.Hogy birod meginni?
*Kérdi elkerekedett szemekkel majd folytatja.*
-Pontosan.Betörünk, mágus vagyok, egy betörés nem olyan vészes hidd el.Még élvezni is fogod..
*Mosolyodik el, és a nő szemébe néz,..*
-Mi az?Mintha valami furcsát látnál..Ennyire rosszul nézek ki ébredés után?
*Kérdi felvont szemöldökkel, és meglátja a halat amit még éjjel rakott oda neki Vulpesh..Ránéz az alvó férfire és elmosolyodik, majd enni kezd, de valahogy ezt sem kívánja túlságosan.*

Vendég

-Nem,nem az,csak...én nem...én sem szeretem reggel a vizet!- *Vágja ki magát egy mondvacsinált érvvel.Reméli,hogy Kellela beveszi.Vulpesh halat készített ki a boszorkánynak.Látszik rajtuk,hogy gondoskodnak egymásról,mi más lehetne egy útitárs feladata?De ahogy a halat eszi...Azok nem egy éhes ember mozdulatai.Mintha az lenne a legjobb,hogyha kiesne a szájából.*
-Amúgy,tudjuk egyáltalán hogy hova megyünk?Mert felőlem egy cukorboltba is betörhetünk,de nem lenne sok értelme.Nem is ismerünk itt könyvtárakat,nem?- *Elfordítja a fejét,és úgy tesz,mintha nagy érdeklődéssel a madarakat figyelné.Ezt a pillantást nem képes elviselni,kirázza tőle a hideg.És nem hiszi,hogy élvezné.De hát úgy tűnik,a boszorkánynak is van sötét oldala.*
-Akkor,mikor indulunk?És nem jön velünk Vulpesh?-

Vendég

-Azt hiszem nekem ez soha nem kell..
*Jelenti ki, majd folytatja az evést és be is fejezi.*
-De jön ,de hagyjuk aludni még egy kicsit..Olyan fáradt, egész éjjel halászott.
*Mondja miközben egy mosoly kíséretében ránéz a még mélyen alvó férfire.*
-De addig derítsük ki, hogy hol van könyvtár, este pedig törjünk be..
*Mosolyodik el, de most nem kedvesen..*
-De olyan furcsa vagy.Baj van?
*Kérdi és a nőre néz.*

Vendég

*Elgondolkozva nézi a fákat,amik mintha elhúzódnának Kellelától.Majd csak a boszorkány szava téríti észhez.*
-Igen,rendben van.Valóban,éjjel vannak a halak...Kitől deríthetnénk ki hogy hol van a könyvtár?- *Bemehetnének egy faluba,vagy akárhova,a selde nép biztosan a segítségükre lenne.Hiszen ők remekül ismerik a környéket,régóta élnek itt.Ám azt a könyvtárat,ahol olyasmiket őriznek,amiket egyszerű ember,vagy tünde,mágus nem láthat,biztosan védik,ha más nem,hát erős varázslatok.És az ő tudományuk még nem olyasn nagy.Nem baj,ha összefognak,erősebbek mint egyedül.*
-Akkor menjünk be kérdezősködni egy közeli faluba.Ismersz te a körnéken ilyet?- *Kérdezi,majd egy mosolyt erőltet az arcára,és szinte kényszeríti magát hogy belepillantson a furcsa szempárba.* -Mi-miről beszélsz?Ugyan már...Semmi...-

Vendég

*csak nézi a fákat, nem érti mi a bajuk, de lova nem húzódik el tőle így nem zavarja a dolog.*
-Chattal..
*Nyögi ki, és gyorsan varázsol egy üzenetet Vulpeshnek.*
-Ő had aludjon..Induljunk.*Mondja és felpattan a lovára.*
-Öm..Ülj csak fel.Gyorsabb mint gyalog.
*Mondja mosolyogva és ha minden igaz elindulnak Chattalba.*

Vendég

*Kellela kis idő múlva visszalovagol.Celebrielt ott hagyta körülnézni a faluban..Még mindig furcsán érzi magát, és ez egyre csak fokozódik..Vissza is ér, Vulpesht most nem látja így nyilván már felébredt.Leszáll a lóról, és oda megy a vízhez, és mivel senkit nem lát, inni próbál.De ez nem nagyon megy neki..Egy kis ideig követi a patak folyását és egy apróbb tóféléhez lyukad ki.Mivel a víz friss ő meg annyira nem, és senki nincs a közelben, na meg hajnal is van leveszi ruháit és már csak fehérnemű van rajta.Mivel vett ruhákat, újat hozott ide.Belemártja lábait a hűvös és friss vízbe és úszkálni kezd.Lova természetesen a víz partján áll és figyeli a fákat, akik nem annyira kedvelik Kellelát, mivel egyre másabb lesz..De ez önmagának fel sem tűnik..A fürdés jól esik ugyan neki, de a vizet nm kívánja, de a szomja egyre zavaróbb.*

*Vulpesh,mivel egyedül maradt, emiatt elment körbenézni.*
~Az erdő, teljesen más mint tegnap este. Mintha félne valamitől, vagy nem is tudom... ~
*Mivel este már megnézte az egyik irány, úgy dönt, elmegy a másikba, ez követi a patak folyását. Ám mikor a végéhez közeledik, akkor meglátja Alkonyt. Úgy gondolja, akkor Kellela sem lehet messze, ezért oda szeretne menni, ám észreveszi a ruhákat.*
~Ezek szerint fürdik... Hm, nehéz választás, de talán a legjobb az, ha most nem zavarom. De mivel nem akarom, hogy más se zavarja, talán jobb lenne őrt állni.~
*Így is tesz, s a tünde egy fa árnyékából nézi a tavat. Ebben a pillanatban meglátja a boszorkány gyönyörű testét, s rákvörös arccal sebesen elfordul a másik irányba.*

Vendég

*Lassan fürdőzik, a fák félelmével nem törődik, hisz fogalma sincs mi történik, arra meg gondolni sem tud hogy ő a félelem oka..Miután eleget fürdött kikászálódik a vízből és maga elé fog pár ruhát és öltözködés közben sétálgat..Elindul egy fa felé és épp felsőjét veszi fel mikor meglátja útitársát.Halkan egy sikítás féle hagyja el a száját, majd gyorsan magára vonszolja a felsőt.*
-Ömm..Vulpseh..Jó reggelt..Izé..Mit csinálsz itt?
*Kérdi egy kissé elpirulva, majd körbenéz.És nézi a vizet, mert a szomja nagyon is erőteljes, bár inni képtelen belőle..A pír az arcáról kezd eltűnni, így közelebb lép a férfihez.*
-Öm..Köszönöm a halat..Igazán finom volt..De miért nem aludtál?Amúgy Celebriel elment Chattalba.
*Jegyzi meg amolyan nem túl lényeges információként.*

*Mivel még mindig rákvörösen nézett a másik irányba, így nem láthatta a már közeledő társát, s a kérdésre, sem fordúlt meg, csak miután hallotta, amint a boszorkány magára veti ruháját.*
-Oh,...jó reggel Kellela!
*Nyel egy nagyot, majd tudván, hogy a hazudás ki van zárva, így válaszol.*
-Hát nem hagyhattam, hogy bárki is kihasználja a helyzetet, és megtámadjon téged, amíg fegyvertelenül fürdesz.
*Mondja, de szavai nehezebben hagyják el a száját, mivel a boszorkány letaglózóan szép volt Vulpesh szemében, most hogy fürdött.*
-Igazán nincs mit... Nem nagyon tudtam aludni, így elfoglaltam magam.
*Mondta egy mosollyal együtt.*

Vendég

*Elmosolyodik a férfi zavarán, ami felesleges, mivel Kellela sincs zavarban, az nem az ő stílusa..Az idő kellemes így felesleges a mágikus száradás.A haja vizes, és pár vízcsepp a földre hull..Oda megy a partra és leül..Csak bámulja a vizet.*
-Annyira szomjas vagyok.De ez gusztustalan..Hogy bírsz vizet inni?
*Kérdi, ami elég furcsán hangozhat, mivel mindenki iszik vizet, normál esetben ő is..Majd eszébe jut valami és képtelen megállni hogy ki ne mondja.*
-Bocs hogy reggel otthagytunk, de nem akartalak felébreszteni..Olyan aranyosan aludtál.
*Mosolyog rá, és kicsit arrébb csúszik.Majd hátra dől.Kicsit furcsán érzi magát a férfi társaságában, d a fiatal mágusnak ez sem tűnik fel.Ahogy az erdő félelme is csak annyira hogy félnek valamitől, de hogy annak a dolognak nagyban köze van hozzá meg a teliholdhoz..hát nem gondolná.*

*A tavat nézi, majd az éppen leülő boszorkányt. Mivel tünde, így érzi az erdő félelmét, de eléggé meg van zavarodva. Nem tudja, hogy mitől fél, s ez zavarja, de jobbnak véli a boszorkányt erről inkább nem tájékoztatni, hiszen neki éppen elég baja van a napokban.*
- Gusztustalan? Persze szivesebben innék egy pohár selde vörösbort, de most a víz is megteszi.
*Furcsálja a kérdést, hiszen nem olyan primadonnának ismerte meg a boszorkányt, de annyira nem zavarja.*
-Ugyan semmi gond, nem állhat meg miattam az élet. *mondja, majd Kellelára néz, s mosolyog.*
-Tudtad, hogy pont holnap este lesz telihold?
*Maga sem tudja, hogy most miért éppen ezt mondta, csak úgy eszébe jutott.*

Vendég

*Elmosolyodik.*
-Igen de nem bírom most meginni..Telihold?Á..Tényleg el is felejtettem..
*Majd hirtelen ötlettől vezérelve egy varázslattal lelocsolja a férfit és elneveti magát.Majd fel áll, egy kis kiálló gyökérben megbotlik és egyenesen rázuhan Vulpeshre.Elpirul és zavartan kászálódik le róla és mellé ül.*
-Öm...Bocs..
*Zavarában nem tud mást kinyögni inkább a kék égre néz, most szürkészöld árnyalatú szemeivel..Lova pedig nevetés félét hallat persze annyira amennyire egy ló képes rá.*

*Nevet a boszorkánnyal együtt, s amikor Kellela föláll, akkor egy kis halk varázslattal gyökeret rak a boszorkány lába elé, de pont úgy, hogy partnere pont rá essen, s ne is sérüljön meg. Majd azt tetteti, hogy meglepődött, s kedvesen mosolyog a társára.*
-Á, semmi
*Mintha Mennydörgő is őket nézné, de ezt a tünde nem igazán veszi észre, mivel Kellát nézi.*
~Mintha most más lenne a szeme.~
*Gondolja magában, de most is biztosan csak káprázik a szeme.*

Vendég

-Ez így nem jó....
*Mondja és véletlenül ez hangosra sikerül, túl hangosra.*
~Mi a fenéért kedvelem?Miért?~
*Kérdi magától majd a férfire néz.Majd lefekszik és a hófehér bárányfelhőket kezdi el fürkészni..*
-Tudod mindenki képes a teremtésre, de a pusztításra is, és ez az egész..a fák is furcsák..és...
*A többit már nem mondja ki, hisz épp a férfi miatt lenne számára kínos a téma..Azt meg hogy miért kedveli, nem nagyon tudja elképzelni, holott rendkívül magabiztos.*

*A boszorkány szavain elöszőr megijed, s nem felel.*
~Szegény... Úgy néz ki, nagyon megviselhették az utóbbi napok hírei, s most csak válaszokat akar, az örökös kérdésekre...~
*Gondolja magában, s még mindig ülve nézi Kellelát.*
- Tudom, mire gondolsz. Én is éppen arra...
*Mondja, miközben a tavat nézi*
- Ismerem a fákat, az erdőt. Valamitől félnek. Emlékszel arra a tegnapi jóslatra? Biztosan van valami összefüggés köztük, mint valami előfutára a bajoknak...
*Mondja a tünde, visszaemlékezve a szelencés jelenetre, amikor mondta a kis hírnők, hogy két nap múlva jön a gonosz.*

Vendég

-Tudod?Ha szóltál volna hogy gondolatolvasó vagy nem gondoltam volna zavarba ejtő dolgokra..
*neveti el magát és csak nézi a férfit..*
-Jah igen persze, összefüggés, félelem, gonosz..
*Ismételgeti a szavakat, miközben a bárányfelhők alakját figyeli, de lopva közben útitársára pillant, majd lovára aztán vízre és a fákra, majd eszébe jut Celebriel,de gyorsan kiveri a fejéből, mivel gondolatait egész más dolgok kötik le.*

*Vulpesh csak nevet Kellelával együtt.*
~Hm, zavarba ejtő? És én még azt hittem, hogy a fák miatt aggódik.~
*Gondolja, majd Kellelát nézi. Nem tudja az okát, de amikor a boszorkányra néz, akkor többet lát benne, mint egy társat, vagy egy mágust, sokkal többet.*
~Tényleg, vajon mire gondolt, amikor zavarba ejtőt mondott? Lehet, még a fürdés miatt ideges...~
*Lefekszik a fűbe, s nézi az eget.*
-Tényleg, akkor most majd merre tovább?

Vendég

*Elmosolyodik, hisz jobb ha nem tudja a tünde hogy mik a zavarba ejtő dolgok, majd talán egyszer elmondja neki, de most nem valószínű.Főleg mivel a gondolatok tárgya maga a tünde.*
-Hogy merre?Hát ha Celebriel megtalálja az irattárat akkor éjjel meg kellene látogatni, vagyis betörni..
*Mosolyodik el, hisz lehet hogy törvénytelen, de ez sosem ijesztette meg a nőt.*
-Aztán holnap éjjel telihold.Nagyon szeretem.Olyankor mindig ki szoktam ülni valahova és egész éjjel a Holdat nézem, igaz eddig magányosan tettem, de akkor is imádtam.
*Mondja ezt teljesen komoly arccal, majd a férfire néz, de elég furcsán érzi magát a közelében.Nagyon is furcsán.Márpedig ez rá nem jellemző.Na de melyik normális nő ne érezné furcsán magát egy jóképű tünde társaságában?!*

//Olvad...//

*Épp csak pirkadt, mikor a mágus, a barlang bejáratában állva hátra pillantott a még alvó tündére. Majd újra kifelé bámult.
Lovaikat kikötötte az egyik közeli fához, hogy legelészhessenek mielőtt elindulnának. Végül Formenya megfordult, és az alaposan betakarózott Amarához sétált.*
- Jó reggelt Amara... Lassan ébredezned kellene.
*Halovány mosoly játszott szája szélén, amikor a bebugyolált test megmozdult hangjára.*
- Minél hamarabb indulunk, annál hamarabb érünk el Evolyranba.

*Amara még szép nyugodtan aludt. Nem állt szándékában kikelni kis vackából. Fáradt volt. Nagyon. De Formenya lágy hangja csak felébresztette. Nem tudott tovább aludni a tünde. Lassacskán felnyitotta pilláit, s a rá nézőboszorkányra pillantott. Kisebb nyújtózkodások után így szólt.*
-Jó reggelt! Mindjárt kikelek....csak....még egy picit....pihenek....
*Azzal lehunyta szemét. De nem aludt vissza. Csak erőt gyűjtött ahhoz, hogy felkeljen. Aztán egy hirtelen mozdulattal kiugrott a takaró alól, éppen Formenya elé. Halványan elmosolyodott, majd meghajolt.*
-Elnézésedet kérem! Csak már szívesen ott lennék Evolyranban....Úgyhogy gyorsan összeszedelődzködök és indulhatunk is.
*Azzal leguggolt és szépen összehajtogatta a pokrócokat, majd felállt és a legelésző lovak felé indult, hogy feltegye a kis "felszerelésüket". Mikor ezzel megvolt, Formenya felé fordult, majd csilingelő hangján nevetve így szólt.*
-Nos, indulunk?

*Felhúzott szemöldökkel hallgatta, ahogy a tünde a lovához igyekezve megkérdezi, hogy indulhatnak-e?
Mosolya szélesebb lett, s egy határozott bólintással le is tudta a választ. Ő persze már régen felnyergelte hátasát, így most csak nyeregbe kellett szállnia.*
~Nézzenek oda... Még a végén úgy fogom érezni, mintha engem kellene itt noszogatni az indulásra...~
*Magában mulatva, és fejét csóválva ült lóra.*
- Nos, akkor irány Evolyran!
*Ennyit mondott csak, miközben vágtára ösztönözte lovát. Az Evolyranba vezető homokúton porfelleget kavarva száguldott a két utazó.*

*Ő is felpattant a lovára, s elindult Formenya után. Már valóban alig várta, hogy odaérjenek. Az éjszaka álmodott is arról, hogy ott van...de sajnos fel kellett ébrednie. Ennek ellenére azért boldog volt. Hiszen minden egyes lólépéssel közelebb kerültek Evolyranhoz. A boszorkány mellé vágtatott és így szólt.*
-Megtudakolhatom, hogy milyen hosszú út vár még ránk? Mert esetleg pihenőt is tarthatnánk majd, ha még hosszú az út.....persze nem most pihennénk meg!
*Kacsintott társára, majd előretekintett. Már látszódott valamiféle torony vagy micsoda. De még nem lehetett rendesen kivenni. ~Talán Evolyran egy magas épülete lenne az?~ Gondolta, majd ismét a mellette lovaglóhoz szólt.*
-Kérlek, áruld el, hogy az a torony miféle birodalom része? Tán már Evolyran lenne az?
*Nagyon izgatta a dolog. ~Talán előbb odaérünk, mint gondoltam! Jó, hogy találkoztam Formenyával!~ Örvendezett, majd kíváncsian várta a választ.*

*Formenya az említett építmény felé tekintett, s bazsalyogva válaszolt.*
- Fehértorony-vára azért még kissé odébb van. Na meg nem is ilyen kicsi... Amiről beszéltél az a seldék határának egyik őrtornya. Megszámolni sem tudnám, annyi van belőlük a birodalom peremén. De, már így sem kell sokáig mennünk. Egy bő óra múlva elérjük a várat.
*Lova egyenetlen vágtáját észlelvén lassított, majd végül le is állította az állatot. Orra alatt morgolódva kászálódott le a nyeregből. A ló bal mellső patáját megtekintve csalódott ábrázattl fordult a tündéhez.*
- Sajnos valamivel tovább fog tartani az utunk... A lovam elhagyta az egyik patkóját.
*A torony felé pislogott párat, majd hátasát száron vezetve megindult felé.*
- A toronynál biztosan vannak váltó lovak... Mivel én a fejedelem udvari mágusa vagyok, talán el tudom érni, hogy adjanak egyet.

*Csodálkozva nézte az építményt, majd csalódottan tekintett Formenyára. De az egy óra út hallatán majdnem le is ugrott lováról, annyira megörült. Aztán egyszer csak azon kapta magát, hogy Formenya eltűnt mellőle, s ő pedig száguld egyenesen tovább, azt sem tudja, merre. Hirtelen megijedt, s nem is tudta megállítani lovát. De végül összeszedte magát, s sikerült megfordítania a lovat. Ekkor megpillantotta a boszorkányt, aki a lova lábát vizsgálgatta. ~Mi történhetett?~ Azzal odavágtatott hozzá, majd bólintott a mondatra.*
-Értem....bárcsak lenne nálam valami patkóféleség! Akkor talán felpatkolhattuk volan a lóra.....no, de mindegy! Akkor azt hiszem, tényleg muszáj lesz a toronyhoz mennünk.....
*Azzal leszállt lováról, megsimogatta, majd lassan elindult Formenyával együtt, hogy a toronyhoz érvén újult erővel (és Formenya pedig lóval) vágjanak neki az útnak.*
-Ugye nem fog nagyon sokáig tartani? Nem szeretnék még egy éjszakát a szabadban tölteni.....valahogy feszélyez ez a hely....Nem tudom, miért.
*Vonta meg a vállát, majd lassan sétált tovább a boszorkány mellett.*

*Formenya könnyed lépésekkel közeledett a toronyhoz. Már messziről észre vette a torony bejáratánál ücsörgő négy őrt. Azok még nem vették észre váratlan vendégeiket. Ahogy még közelebb értek, már látta is, mivel vannak olyan mélyen elfoglalva. Az asztalt, amit valószínűleg az épületből hoztak ki, már eddig is látta, mivel aköré voltak települve a férfiak. Azt viszont csak most tudta kivenni, hogy nagyban kártyáznak. Erre az aprócska tényre ravasz vigyor jelent meg helyes arcán, miközben diszkrét köhintéssel felhívta magukra az őrök figyelmét.*
- Jó reggelt az uraknak... Látom, kemény munkában van itt mindenki...
*Az asztalt körül ülők szinte egyszerre pattantak fel, s egyikük széke még fel is borult a nagy igyekezetben.*
- Mostanság ilyen feladatokat is kioszt a fejedelem az őreire?
~Na, ha már ilyen jól jött a helyzet... hát fordítsuk hasznunkra.~
- Persze én csak egy mágus vagyok... Nem sok közöm van ehhez itt. *és az asztalra dobott kártyákra mutatott* - Amint látjátok segítségre szorulunk...
*Lovának sántítása önmagáért beszélt, és az őrök, mivel tudták, ki is az a boszorkány, aki rajta kapta őket, igen segítőkészen reagáltak. Villámgyorsan adtak neki egy pihent lovat, és némi utalással, hogy remélik nem tudódik ki ez az egész az udvarban, már útjukra is engedték őket. Formenya halkan kacagva biztosította őket hallgatásukról, majd lóra szállt, és folytatta útját a tündével.*

*Amara nem szólt semmit sem. Mint Chattal falujában sem. Csak nézte az ijedt őröket, és kuncogott. ~Nagyon nagy befolyása lehet Formenyának a seldëknél, ha így félnek tőle...~ Gondolkodott el, de már ki is verte a fejéből ezt az egészet, ugyanis ismét nevetnie kellett az egyik szerencsétlen őrön. Végül, mikor megkapták azt a bizonyos lovat, Amara még kacsintott egyet az ijedt kártyázókra, majd a boszorkány után vágtatott. Végül utolérve társát, kuncogva így szólt.*
-Nos, elismerésem, drága Formenya! Jól elbántál velük! Azt hittem, hogy ott helyben összecsinálják magukat! Ha szabad kérdeznem, te miféle tisztséget töltesz be náluk, hogy ennyire félnek tőled?
*Kérdezte kissé zavartan, majd lovát simogatva tekintett előre, a messzeségbe.*
-Tudod, az új lovad elég gyors....majdhogynem gyorsabb, mint az enyém.....alig bírom tartani a tempótokat! Bár gondolom, ez nektek meg sem kottyan.....
*Mosolygott ismét, majd jobban szemügyre vette Formenya új lovát. Úgy tűnt, nincs rajta semmi különlegesség. Biztosan csak azért gyorsabb, mert kipihent még egyelőre.*

- A fejedelem udvari mágusa vagyok. Ezért van némi befolyásom bizonyos körökben... Egyébként gyakran megfordulok erre utazásaim során, ezért már jól ismernek itt. De, hogy félnének tőlem? *erre a gondolatra hangosan felnevetett* - Nem hinném, hogy én lennék ilyen félelmetes... Sokkal inkább az a tény, hogy Antonius nagyúr várában élek, és gyakran beszélek is vele. Talán attól félnek, hogy elárulom, miket csinálnak itt unalmukban. Pedig nem szokásom az ilyen cselekedet.
*A következő órát szinte teljes csöndben tették meg. Aztán Formenya ajkai mosolyra húzódtak, amikor megpillantotta Fehértorony-várának égbe törekvő tornyait.*
- Na... Az Fehértorony-vára. Antonius nagyúr büszkesége, és persze lakhelye.

*Figyelmesen végighallgatta társát, majd mosolyogva így szólt.*
-Nos, értelek. De szerintem éppen emiatt félnek tőled. No, de hagyjuk...Inkább arra térjünk át, hogy milyen i ez az Antonius nagyúr? Jóképű? Talán......?
*Húzta fel a szemöldökét Formenyára vigyorogva, majd kaján mosollyal tekintett az említett torony felé. Egyszerűen csodálatos volt. Pedig a tündék is tudnak nagyon szép épületeket építeni. Mégis, ez az épület, torony elkápráztatta Amarát. Már rég látott ily szép építményt. Azt meg is jegyezte.*
-Hű! Nem semmi! Nekem nagyon tetszik! Olyan....varázslatosan szép! Bár ebbe közrejátszik az is, hogy régen láttam pompával teli épületet. Egy ideje már a tengeren bolyongtam....
*Itt elhallgatott és eltűnt társaira gondolt. ~Remélem, jó helyre kerültek...~ Azzal tovább vágtatott Formenya mellett, s így szólt.*
-Ugye nem szándékozol bemenni? Mármint most az úticélunk Evolyran. A legjobb lenne, ha egyenesen oda mennénk...nem szeretnék kitérőt tenni. Ha nem baj....

- Hogy a nagyúr jóképű-e? *ezen a kérdésen meghökkent, mert még sosem gondolkodott így a nagyúrról* - Nos... azt hiszem, hogy még egy tünde szemével is kifejezetten jóképűnek számít. Csak én nem tekintek rá férfiként... Ő számomra csak egy kellemetlen kötelesség... De ebbe most inkább nem mennék bele. A lényeg az, hogy már nem is olyan sokára elhagyhatom a seldék földjét...
*Tekintete végig pásztázta a tornyot, melyben Kressara lakik, majd a hídra pillantva észre vette, hogy néhány lovas tart kifelé a várból. Élükön Antonius nagyúr volt, és Formenyanak nem nagy kedve lett volna most a fejedelem dühöngéséhez. Hát gyors, és határozott fordulattal balra irányította lovát, és még gyorsabb vágtára ösztökélve indult meg az Evolyranba vezető úton. immár a várral a háta mögött, és persze a valószínűleg mérges fejedelemmel.*
- Még szép, hogy nem állunk itt meg...
~Egy porcikámnak sem hiányzik most a fejmosás, amit a nagyúrtól kapnék...~

» 13. Evolyran kapuja - térkapu
» 2. Fatholl kapuja - térkapu
» 1. Norlän kapuja - térkapu