01. Evolyran kapuja

Vendég

(3/2)
*Moirstis megjegyzi az irányt majd gyorsan visszapillant a tündére aki közben megfogja a nő jobb kezét és mint egy igazi lovag csókot lehel rá. Ettől Moirstis kicsit zavarba jön. Nem sokan szokták így üdvözölni őt. És ha már ilyen illedelmes volt a tünde úgy gondolja, hogy neki meg illik bemutatkozni.*
-Moirstis Vanare vagyok és éppen Evolyran felé tartok, de gondolom erre ön is rájött.*Egy kicsit elneveti magát, majd ismét megszólal.*
-Megtudhatom az úr nevét?*Moiristis nagy meglepetésére ekkor a tünde lehajol a földre és egy olyan részen ahol alig van növény elkezd valamit beleírni a földbe. Csak amikor végez nézi meg a nő, hogy mégis mit írt bele. Ekkor olvassa el a férfi nevét.*
-Alcar! Szép név.*Dícséri meg a nevet, majd pillant a lóra és ő róla is érdeklődik egy kicsit.*
-Az a te lovad?*Pillant ismét Alcarra, hiszen azt úgy illik, ha felteszünk egy kérdést és Moirstisből nem hiányzik az illem, még ha néha úgy is tűnik. A férfi csak bólogat egyet, hogy igen az övé. Továbbra is furcsállja, hogy mért nem beszél, de nem csinál nagyügyet belőle láthatóan így is megértik egymást.*
-És őt hogy hívják? Biztosan neki is nagyon szép neve van, ahogy a gazdájának.*Egy szélesebb mosoly, majd megint elolvassa a nevet amit a tünde a földbe írt.*
- Alarca. Majdnem ugyan az mint a tiéd. Ez is nagyon szép. Amúgy mért nem beszélsz? Talán nem tudsz?*Érdeklődik mire a tünde bólogat egyet.. Ekkor minden leesik Moirstisnak, mégpedig az, hogy Alcar néma.*
-Oh értem.*Persze ez mit sem változtat a tényen, hogy nagyon is tetszik neki a tünde.*

Vendég

(3/3)
*Egy ideig csak csöndben áll, majd leül a mezőre. Igazából tudja, hogy már nincs messze Evolyran, így nyugodtan lepihenhet egy kicsit. Na meg az a tudod, hogy lehet, hogy majd még egy éjszakát kint kell töltenie nem rémiszti meg. Szeret aludnia a természet lágy ölén, még ha néha igen ijesztő hangokat is lehet hallani esténként. A hosszabb csönd után ismét a tündére pillant aki amúgy szintén leül a földre Moirstis mellé.*
-Te merre laksz?*Jön ki száján a kérdés amire a férfi ismételten csak elmutat az egyik irányba, Moirstis szomorúságára az ellenkező irányba mint amerre ő tart.*
-Értem.*Csak ennyit mond neki, majd ismét egy hosszabb szünet. Magában a szünet közben azon viaskodik, hogy vajon elmondja e a tündének, hogy mennyire tetszik neki. Általában ő ilyen nem szokott csinálni, sőt általában ennyire nem tetszik meg neki egy férfi sem, de úgy tűnik mégiscsak vannak kivételes alkalmak. Végül is úgy dönt, hogy elmondja. Semmi rossz nem lehet abból maximum, hogy elüldözi a férfit.*
-Alcar!*Vonja magára a figyelmet, majd miután a tünde rá pillantott folytatja.*
-Tudod, te nagyon helyes vagy és nagyon kedves. Szóval tetszel nekem.*Erre a férfi elmosolyodik, de nem kicsit, majd egy puszit nyom a nő arcára és ismét leír valamit a földre, amit Moirstis hangosan fel is olvas.*
-Te is nagyon szép vagy!*Eme szavak láttán Moirstis zavarba jön, ami meg is látszódik rajta mégpedig két kis piros foltocska kíséretével.*

Vendég

(3/4)
*Hosszú órákig beszélgetnek el így. Ami a legfurcsább, hogy láthatóan nagyon is jól érzik magukat, a kis akadály ellenére, amit jól megoldottak, vagyis jobban mondva a tünde jól megoldott. De nem csak, hogy beszélgettek, hanem Alcar még el is vitte egy körre Moirstist Alacra hátán, amit a nő szintén nagyon élvezett. Igaz tud ő is lovagolni egyedül, de így is nagy öröm volt. Lassan viszont a Nap már nyugovóra tér és a napnak véget ér. Moirstis még maradna a tündével akár napokat is kettesben, de sajnos nem teheti, mivel Alcarnak mennie kell. Vissza kell térnie falujába, ahol már biztosan nagyon várják őt, így is egész napra elvolt.*
-Sajnálom, hogy menned kell. Nagyon élveztem ezt a napot. Köszönöm neked. Remélem azért majd még találkozunk a jövőben.*Moirstis arca kissé szomorú, sőt még pár könny ki is hull szemeiből amit a tünde egy halvány mosoly kíséretében le is töröl a nő arcáról, majd egy puszit nyom arra. Magához hívja lovát, amire egy kecses mozdulattal fel is ül, majd integetve Moirstistől megfordul és elvágtat. Moirtist addig egy helyben áll szomorkásan amíg el nem tűnik szeme elől szőke hercege. Csak ez után fogja meg holmijait és indul arra amerre még mutatták neki reggel.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szomb. Feb. 14 2009, 12:07

*Fáradtan és szomorúan ballagott tovább. Nagyon kellemetlen és rossz érzés volt neki otthagyni azt a gyönyörű tündét. Hiszen olyan jól meglettek volna! De a sors már megint keresztbe tett neki....mint mindig. Keserű szájíze már-már kínozta, de nem foglalkozott vele. Csak ment és ment, hogy minél hamarabb eljusson már végre Evolyranba. Ott talán nagyobb nyugta les. És ki tudja? Talán még boldog is lehet majd. A kristálya most nyugalomban pihent izmos mellkasán. A csuklya ismét a fejébe volt húzva, hogy alig látszódjon az arcából valamicske. Varázsbotja a hátán nyugodott, de bármikor képes lett volna előrántani, hogy mérgében széttörjön vagy felégessen bármit. Amint így mendegélt méreggel tele, látta, hogy lassan kezd egyre forróbb lenni a levegő. Már szabályosan égett a ruhája. Egy egyszerű kis mozdulattal eloltotta a kis tüzet, majd bevonult a szomszédos fák hűsítő árnyékába. Ott, mivel nem jutott eszébe jobb, lehuppant az egyik fa tövébe, majd lehajtotta fejét, hogy egy kicsit pihenjen. Ennek viszont akkora hatása volt, hogy majdnem el is aludt. De ezt még időben észrevette, s egy kicsit mozgott, hogy ne nyomja el az álom. Még ma muszáj lesz Evolyranba érnie, úgyhogy nem lazsálhat. Most is csak ez a kénszerpihenő akadályozza abban, hogy továbbmenjen. Mérgelődve állt fel végül, hogy belerúgjon egy nagyobb kavicsba, ami jó messzire elrepült abba az irányba, amerre Zothar-nak kellett volna éppen tartania.

Vendég

(4/1)
*Ahogy azt gondolta már nem volt messze a főút, így hamar odaért még sötétedés előtt. Ám ahogy rálép az útra megpillant egy vén embert aki a szekere mellett kiabál mérgesen. Mikor Moirstis jobban szemügyre veszi a szekeret megpillantja, hogy az bizony el van törve. Vagyis jobban mondva az egyik kereke van eltörve. Lassan odasétál hozzá, megpróbál neki segíteni. Már nincs messze a város, így hát nyugodtan segíthet neki. Mikor az öreghez ér köszön is neki.*
-Jó estét uram. Látom eltört a kareke, szívesen segítek.*Csak ekkor fordul felé az öregember aki láthatóan nagyon is mérges.*
-Üdvözlöm! Igen történt egy kis baleset és eltört a kerék, de sajnos nem csak az, hanem a kezem is.*Mutatja az eltört kezét Moirstisnak.*
-A kezén is tudok segíteni azt hiszem. Kell keresni egy, vagyis két vastag faágat és ha lehet laposak legyenek, bár az egy kiséé nehéz ügy. Ön maradjon itt majd én keresek.*Azzal el is indul keresni két vastagabb faágat. Hosszabb keresgélés után talál is tökéleteseket és azzokkal kezében indul vissza a férfihoz.*
-Már csak egy darab rongy kell. Hmmm.*Azzal előveszi azt a rongyot amibe a kenyerét csomagolta. Jól kirázza, hogy ne legyen morzsás, majd vékonyabb csíkokra tépi azt.*
-Tartsa a karját. Megpróbálom hozzáerősíteni ezeket az ágakat. Előre is elnézést, ha fájdalmat okozok önnek.*Azzal oda is teszi a férfi karjához az ágakat, természetesen ellenkező oldalra és három rongy csíkkal hozzá is köti őket a karhoz. Igaz nem tökéletes megoldás, de ez is nagyon hasznos.*
-Nagyon szépen köszönöm!*köszöni meg az öreg ember miközben nézegeti karját. Már sokkal jobban érzi így magát és reménykedik benne, hogy ez majd segít neki.*

Vendég

* Egy lepkékkel teli zsákkal tér vissza Fhylla. Leteszi a zsákot, majd apróbb ágak után kutat. Pár perc után össze is szedett jó néhány rönköt.*
~ Hogy is fogjak el egy főnixet, nem lesz túl könnyű~ *morfondírozik a lány, majd az ágakból és levelekből egy kis csapdát épít, aminek a közepébe teszi a lepkéket. *
- Remélem tényleg szereti a lepkéket, ahogy Émia mondta. * a Valda izgatott hangon beszél maga elé. Majd miután mindennel végzett felreppent egy fa tetejére, s onnan várakozott.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szomb. Feb. 14 2009, 12:29

*Formenya halk duruzsolással motoszkált botja végével a száraz avarban. Korábban már szemrevételezte a helyet, és megállapította, hogy valami nagyobb lény zuhanhatott be, letarolva a fák koronáinak jó részét. Speciel ő egy sárkányra tippelt volna. Azon belül is egy bizonyos sörényes sárkányra. Egyébként sem láttak már évtizedek óta Evolyranban sörényes sárkányokat, így nem hinné, hogy most tömegestől repdesnének erre. Ettől függetlenül nem zárta ki ennek lehetőségét sem. Minden esetre, az avar alján talált nyomokból arra következtetett, hogy egy fiatal sárkány zuhant ide. Ami aggasztotta az az volt, hogy gyermek nyomokat is talált, vegyesen a sárkányéval. Csak remélni tudta, hogy nem nézte zsákmánynak, mert akkor menthetetlenül levadászná a nagyúr, és ez ellen már ő sem tehetne semmit. Aggályiból egy tompa, de kissé fájó ütődés szakította ki.*
- Aúúú...
*Dühös pillantással kereste, mi ütődött hátának, és hamarosan rá is lelt a tettesre, egy kavics személyében.*
~Remek... Ez a kő sem magától jött. Tehát nem vagyok egyedül.~
*Alaposan körül nézett, de senkit nem látott.*
- Van itt valaki?
*Nem túl hangosan kiáltott, hogy azért ne hívja föl magára a közelben járók figyelmét.*

Vendég

(4/2)
*Miután sikerült valahogy rendbe hoznia az idegen férfi kezét szemügyre veszi a kereket is. Az már számára sokkal nehezebb dolog. Sosem kellett rendbe szednie egy kereket vagy legalább is varázslat nélkül nem. Mélyen elgondolkozik, hogy hogyan is lehetne ezen segíteni. Talán pár fa darabbal? Nem lesz egy könnyű menet az biztos. Miközben gondolkozik közelebbről is megvizsgálja a kereket.*
-Látom a tengellyel nincs baj, csak a kerék ment tönkre. Csinálni kéne egy újat, de hogyan? Talán egy farönk helyettesíthetné! Mit gondol?*Reméli, hogy az öreg jobban ért ehhez mint ő ezért is kéri ki az ő véleményét is.*
-De egy megfelelő vastagságú és átmérőjű rönk nagyon is tudná pótolni, csak hol talál az ember egy ekkora rönköt?*Néz kérdőn Moirstisra, aki most már ezen kezd el agyalni, majd meg is szólal.*
-Valóban nem túl sűrű az ekkora rönk. Vagy valahogy meg kéne ragasztani a kereket, csak mivel? Tudja mit azért elmegyek körülnézni hátha találok valamit ami segítségünkre lehet.*Azzal el is indul az egyik irányba. Messzire elsétál mire nagy örömére talál egy rönköt. Igaz nem akkora mint a kerék, de talán még ezzel is pótolni lehet a hiányt amíg haza nem ér a kocsis. Görgetve a földön a kereket indul vissza az öreghez, aki mikor meglátja a rönköt nagyon boldog lesz.*
-Oh mégis talált egyet? Ez remek. Már csak egy lyukat kell fúrni a közepére és a tengelyre kell rakni. Nagyon szépen köszönöm!*Köszöni meg ismételten a segítséget, ami azért itt nem ér véget, hiszen nem hagyhatja Moirstis, hogy az öreg egyedül csinálja meg törött kézzel.*
-Adjon szerszámot és megpróbálok egy lyukat csinálni rá.*Kap is szerszámokat és neki is lát a lyuk elkészítéséhez.*

Vendég

* Szinte már-már lélegzetvétel nélkül kémlelte az eget, s egyszerre az erdőt.*
~ Jaj, lehet órákat, vagy akár napokat kell várnom erre a madárra. ~ *tűnődött maga elé, majd egyszer csak hangokat hallott a magasból. Szárnysuhogást...
Szemét apróra összehúzva a Valda a főnixet vélte felfedezni. Soha nem látott még ilyen madarat, csodálatos volt.*
- Gyere, gyere édesem*könyörgő szemekkel nézett fel. Majd pillanatokon belül a madár leszállt a földre, s elindult Fhylla csapdája felé.*
- Tökéletes. Mindjárt eléri a csapdát.* vigyorogva nézte a főnixet, aki egyre közelebb és közelebb ért a csapdához, s egyszer csak lecsukódott a Valda csapdájának ajtaja, s a főnix madár benn szorult.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szomb. Feb. 14 2009, 12:41

*Amint ült volna vissza, egy halk kiáltást hallott. Nem tudta mire vélni a dolgot. Körülnézett, de nem látott senkit sem, így csak a képzeletének tudta be az egészet. De mikor már másodszorra is hallotta azt a hangot, gyanút fogott. ~Vajon ki lehet az és miért üvöltözik így?~ Elindult felfelé egy kis dombon, hogy jobban körülnézzen. A meleg úgy tűnt, már elvonult, s enyhült kicsit a levegő, de azért még igen-igen meleg volt. Mikor fölért az emelkedő tetejére, kezét szeme elé emelte, s körbenézett. Hamarosan meg is pillantott a közelében egy nőt, amint dühösen tekintget jobbra-balra. Zothar felhúzta a szemöldökét, majd kritikus hangon megszólalt.*
-Most azt hiszem, hogy oda kellene menjek....vagy nem is tudom....mi közöm én nekem ehhez a fruskához?
*Már éppen indult volna, mikor rádöbbent, hogy hangos beszédével felhívta magára a figyelmet, s most már nem szándékozott elmenni. Hisz ki tudja, az a nő mire lenne képes, ha Zothar most csak úgy elillanna. Így hát lassan leballagott a nőhöz, s meghajlással köszöntötte.*
-Zothar Dragon....tiszteletére!
*Felemelkedve mélyen a nő szemeibe fúrta tekintetét, s próbált nem mérgesnek látszani annak ellenére, hogy nagyon is az volt.*

Vendég

(4/3)
*Hosszú időbe telik mire egy megfelelő szélességű lyukat csinál a farönk közepére. Nem hitte volna, hogy ilyen nehéz egy munka.*
-A lyuk megvan már csak helyre kell rakni. Valahogy kicsit meg kéne emelni a szekeret. Nincs olyan tárgya amivel meg lehetne emelni?*Pillant a férfira aki azonnal el is kezd keresgélni valami nagyobb dolog után. Talál is valamit, csak nem tudja egy kézzel leemelni így kérően pillant Moirstisra.*
-Itt van egy doboz, de nem tudom leemelni.*Nem is kell többet mondani a nőnek azonnal indul és segít leemelni a szekérről a dobozt, majd valahogy ügyeskedve a szekér alá tolják azt. Így jobban hozzá is férhetnek a tengelyhez és helyére helyezhetik az ideiglenes kereket. Moirstis azt gondolta, hogy ez sokkal könnyebb lesz mint a lyuki faragás, de tévedett. A helyére illeszteni azt a nehéz rönköt nem könnyebb. Egy kis segítséget azért kér az öregtől és így meg is tudja oldani a problémát.*
-Sikerült. Már csak az a kérdés, hogy fog e működni. Tenne pár métert, hogy szemügyre vehessük a munkánkat?*Pillant az öregre aki bólintva egyet azonnal felül kocsijára és el is indul vele. Ingatag kissé a kerék és kisebb is a többitől amitől kicsit a kocsi meg is dől, de gurul ami nagyon is jó hír.*
-Sikerült! Ez remek!*Sétál oda a kocsishoz, majd folytatja.*
-Akkor én tovább is megyek. Vigyázzon a kezére. Örültem a szerencsének!*Int egyet és el is indul, de a kocsi megállítja őt.*
-Várjon hölgyem! Nagyon sokat tett értem köszönöm nem felejtem el segítségét. Szeretném, ha ezt elfogadná hálám jeléül.*Egy medált nyújt át Moirstisnak, aki azonnal szemügyre is veszi azt.*
-Oh ez nagyon szép! Köszönöm! Viszlát!*Köszön el ismét majd végleg hátat fordít az öregnek és folytatja útját Evolyron felé.*
[You must be registered and logged in to see this link.]

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szomb. Feb. 14 2009, 12:54

*Miután elvált Fhyllatól az erdőben keringett.Élvezettel száldosott a levegőben és kergetőzött a madarakkal.Persze csak azokkal kik vevők voltak rá.Pocakját az imént megtöltötte jó kis szamócával,mit egy bokron lelt legnagyobb örömére.Annyira falta hogy észre sem vette,a piros nedű megtapadt az arcán és pirssá festette ajka környékét.
Teli pocakkal folytatta útját hogy megkeresse a lányt.Legnagyobb örömére társaságban találta.Nem is akármilyenben!A Főnixxel volt.*
-Sziiiiiiiaaaaaaaa!-*kiáltott messziről vigyorogva majd cikk cakkosan odarepült hozzá*
- Egy pillanatra magadra hagylak és elkapod a Főnixet!-*nem dorgálta,kifejezttem örült neki.*

Vendég

* Odarepült a madár csapdájához, s csodálkozóan nézett a madárra.*
- Milyen szép, méltóságteljes állat vagy.* gyönyörködve nézett rá, majd hangos kiabálásra hátrafordult, s nagy örömére Émiát pillantotta meg.*
- Szia, hát te hogy nézel ki? Tiszta piros az arcod, meg a szád is.* mosolygott kissé szétszórt barátnőjére.*
- Tessék itt van egy rongy, töröld meg az arcod.* belenyúlt a tarisznyájába, s kivett belőle egy pamut rongyot.*
- Igen, elfogtam... Végre valahára! Nem is volt olyan nehéz, a lepkék tényleg jó csalik voltak. *megkönnyebbülten nézett Émiára.*
- De most mi a teendő? Nálam van a madár és a szalag is. De Flow úrnőt, hogy találom meg?*aggódva kérdezi.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szomb. Feb. 14 2009, 13:07

- Igen? Most ettem egy kis szamócát...lehet befogta az arcom...-*érintette meg bőrét ajkai körül.elfogadta a rongyot és dörzsölni kezdte.*
- Ugye megmondtam.Az ételnek senki sem tud ellenálni...-*szavai kissé húzódottak voltak ahogy törölgette arcát.Persze nem ött le mert már beleivódott a bőrébe.*
- El kell mennünk a faluba.Ott küldetünk az úrnőért,és amint tud eljön a faluba.-*felelte izgatottan,tudta hogy ez egy kis időbe telik,de az úrnő feltétlenül eljön hogy köszöntse a legújabb Valdát.*
- Szerintem akár mehetünk is.A falu még kissé odébb van és a várni is kell majd! Alig várom hogy végre beköltözz a tölgyesbe!-*lelkendezett,bár talált már barátokat magának,ő ebben mértéktelen.Fhylla meg egyébként is közel áll hozzá,reméli a közelében kap barlangot.Várakozón nézett a lányra.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szomb. Feb. 14 2009, 13:07

*Formenya szemöldöke a meglepettségtől szökött föl. Fürkészte a mágust, hogy vajon mi lakozhat az illetőben. Sosem tudhatni, milyen szándékkal érkezik valaki.*
- Formenya Hyalma... tiszteletedre.
*Az utolsó szót különösen kihangsúlyozva mondta ki.*
- Ha az előbbi követ a hátamba neked köszönhetem, akkor meg kell hagyni, meglehetősen érdekesen mutatod ki a tiszteletedet.
*Próbálta megállapítani a férfiról, melyik néphez tartozik, de annak csuklyája olyan mélyen szemébe volt húzva, hogy nem látcottak ki még arcvonásai sem.*
- És mondd csak Zothar Dragon, miért bolyongsz egy szál egyedül ezen a helyen? Nem jó meggondolatlanul csatangolni erre. Nem messze láttam egy rabló bandát, és mondhatni, nem tűntek valami bizalomgerjesztőnek. Bár... ha jobban bele gondolok, akár közéjük is tartozhatsz.
*Persze nem gondolta ő ezt komolyan, hiszen azok az ágról szakadt rablók meg sem közelítették a vele szemközt álló férfi megjelenésének színvonalát.*

Vendég

- Rendben, akkor menjünk a Faluba.* vidáman felröppen Fhylla mellé a levegőbe, s együtt elindulnak falu irányába. Émia vezet, hiszen Fhylla nem tudja, hogy merre van.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szomb. Feb. 14 2009, 13:19

*Ravasz mosoly kúszott az arcára. Nem szándékosan küldte ő a követ a nő hátába...de ha már így alakult....*
-Elnézését kérem, Formenya! Nem állt szándékomban megsérteni magát! Nem is sejtetem, hogy itt egyáltalán találkozni fogok valakivel is.
*A rablóbanda említésén még nagyobbat mosolygott. ~Még hogy rablóbanda? És hogy én közéjük tartozom? Nos, érdekesebb lesz ez, mint gondoltam volna!~ Csuklyáját egy kissé hátrahúzva felfedte arca nagyobb részét a nő előtt, s úgy beszélt hozzá tovább.*
-Úgy nézek én ki maga szerint, mint egy útonálló? Meglehet...bár kissé sem vagyok az. Elnézem magának, hisz tény, hogy fura megjelenésem van. Az emberek általában mindig megijednek tőlem. Pedig én nem akarok rosszat, de nem ám! Mellesleg, ha már kérdezte...Evolyran városa felé igyekszem, csak éppen megpihentem a fák rejtekében, mert a nagy melegtől nem bírtam már menni sem. De úgy látom, már nincs olyan döglesztő meleg, úgyhogy akár útra is kelhetnék...de nincs szívem magát itt faképnél hagyni. Az faragatlanság lenne.
*Kacsintott egyet, majd mosolyát letörölve arcáról ismét komolyan meredt a nőre. ~Igen különös egy szerzet, az már biztos. És elég érdekes is...~*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szomb. Feb. 14 2009, 13:42

*A boszorkány érdeklődő pillantással nézett az eddig rejtett arcba. Valóban nem tűnt rablónak. De ami a veszélyességet illeti, most sokkal inkább ezt érezte felőle.*
~Ez a férfi veszélyes... Akkor is, ha mókásan kacsintgat. Bár, nekem nem a félelem szó jutna eszembe elsőre a látványától.~
*Gondolatainak utóján még szélesen el is mosolyodott. Tényleg más jutna eszébe... ha érdekelné mostanság az efféle gondolat. De már jó ideje életének minden pillanatát más gondolatok foglalkoztatják. Sokkal másabbak. Erre a gondolatra tekintete az égre siklott, hátha megpillantja végre gondolatainak tárgyát. De a kéksörényű csak nem tűnt fel. Épp ezért ő sem maradhat itt tovább. ideje vissza térnie a nagyúr várába, és beszámolnia sikertelen útjáról.*
~Antonius nem fog örülni.~
*Végül tekintete megállapodott a máguson.*
- Evolyranba tartol? Mostanában sok mágus indult arra. Gondolom a mágusok földjére igyekszel.

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szomb. Feb. 14 2009, 13:51

*Türelmetlenül figyelte a nő mozdulatait. Nagyon irritálta, hogy nem szól hozzá egy szót sem. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy akár indulhat is. EZ a nő már nem igazán foglalkozik vele. ~Legalább folytathatom végre az utamat!~ Azzal indult is volna, de ekkor meghallotta Formenya hangját, s megtorpant. Visszatekintett a nőre, majd nagyot sóhajtva így szólt.*
-Nos, igen. Valószínűleg oda tartok. Bár nem ismerem Evolyran-t, azért szerencsét próbálok...hátha itt lesz egy kis nyugtom. De hát miért is locsogok itt magának? A legjobb, ha nem tartjuk fel egymást.....
*Már indult volna, de nem merte otthagyni a nőt egyedül. Nagyon úgy tűnt, hogy még mindig nincs itt az a pillanat, mikor ő elindulhat. Nem akart udvariatlan lenni. Így hát még ott maradt, s állt egy helyben arra várva, hogy Formenya elköszönjön vagy legalább mondjon valamit. ~Hogy az a...Ma már így biztosan nem érem el úticélom! Pedig muszáj lett volna....de most már mindegy! Majd megoldom valahogy...~ Megfeszített arccal figyelte a nő mozdulatait. Már alig bírt nyugton állni egy helyben. Nagyon mehetnékje volt.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szomb. Feb. 14 2009, 14:04

*Türelmesen mérte végig a mágust, és nem túl barátságos hangot ütött meg, amikor megszólalt.*
- Nem állt szándékomban feltartani...
*Vetett egy pillantást a nagyúr földjeinek irányába, amerre most azonnal indulni is fog.*
- Legnagyobb sajnálatomra én teljesen más irányba tartok. Sok sikert a mágusok birodalmához. Ott úgy sem futunk össze... További jó utat Zothar.
*Még kipréselt egy eléggé gyér mosolyt, aztán lassan elindult Antonius földjeinek irányába. De egyszer megtorpant, és vissza nézett a mágusra.*
- Jut eszembe. A környéken egy sárkány garázdálkodik, és alig egy órája járt erre. Ha netán szembe találkoznál vele... nem is tudom... kezdhetsz imádkozni.
*Aztán előre fordult, így rejtve el kárörvendő mosolyát. Persze egy szó sem volt igaz abból, amit mondott. Bár a sárkány létezett, de már legalább öt napja járt itt. De azért jól esett neki ijesztgetni egy kicsit a férfit.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szomb. Feb. 14 2009, 14:17

*Nagyot csodálkozott, mikor a nő ráripakodott. Nem úgy értette ő....De úgy tűnik, most már késő. Zothar elhúzva száját, halkan még szólt pár szót.*
-Nos, én....nem úgy értettem. Pont ellenkezőleg. De látom, már mindegy....Sajnálom! Magának is jó utat!
*Furán nézett a távozó nő után. Már épp indult volna ő is nagy bánatos szívvel, mikor Formenya még szólt egy keveset. A sárkány említése feltüzelte a mágust. Már rég szeretett volna látni egyet teljes életnagyságban. Így legalább ennek örülve így szólt.*
-Nos, remek! Már régen szerettem volna egy példánnyal találkozni! Nem kell engem félteni...de azért köszönöm!
*Majd az elfordult nő után nézett, s búskomoran elindult a másik irányba. ~Nos, ezt jól megcsináltam....De akkor most jobb lesz, ha fojtatom az utamat......~ Így hát kedvetlenül elindult Evolyran felé, hogy végre békére és nyugalomra találjon.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szomb. Feb. 14 2009, 19:34

//Bocsi a fagyasztás miatt, most folytatom, amit a 4-esnél félbehagytam.//

*Vulpesh örömittasan tartja kezében újdonsúlt botját, habár még mindig nagyon ki van merűlve. Lassan odalépegetett a vasajtóhoz, majd halkan suttogja*
-Ladacus!
*Az ajtó záródik, s ugyanebben a percben Vulpesh összeesik, s elalszik. Másnap reggel Vulpesh alaposabban körülnéz a teremben.*
~Este észre sem vettem ezt a kis ajtót! Milyen érdekes alakja van...~
*Ahogyan közelít Vulpesh, úgy az ajtó kinyílik magától, s a szabadba vezet. A tünde felkelti Erdientét, majd ahogyan kiléptek, úgy az átjáró bezárúlt.*
-Azt hiszem itt az idő, hogy te visszamenjél a biztonságos faludba.*mondja komoran a tünde*
-De mi lesz, veled?
-Megleszek. Mindent megteszek, hogy ez a bot ne kerüljön rossz kezekbe. Viszont ha téged kérdeznek, akkor mond meg nekik, a varázsbot Vulpesh kezébenvan. Ha kell vegyék el.
*Ezzel elválltak útjaik.*
~Csak merre tovább?~

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Vas. Feb. 15 2009, 19:07

*Még mindig nem érte el célját. Egyre kevesebb kedve volt az egészhez. De ha már idáig eljutott, jobb lenne, ha végigmenne az úton. De ez a tegnapi incidense Formenyával igen megviselte. Nem gondolta volna, hogy ennyire félreérthetően is tud ő beszélni. De hiába rágta magát, nem tudott mit tenni. Formenya elment..ő meg itt van. Pedig jobb lett volna, ha mellé szegődik, mert akkor lett volna egy vezetője, aki elviszi Evolyran-ba. Mert abban biztos volt a férfi, hogy a boszorkány minden bizonnyal elkísérte volna, ha szépen kéri. ~Jól elszúrtam, az tény. De jobb lesz, ha ma már végleg befejezem utamat. És Evolyran-ban szeretném befejezni. Úgyhogy bele kellene húzzak.~ Azzal kicsit megszaporította lépteit, hogy minél hamarabb elérje a már látszani kezdő birodalom központját. Legalábbis azok az épületek Zothar szerint csakis Evolyran-hoz tartozhattak. Bár ezt nem tudhatta biztosra, hiszen nem járt még itt soha. De a sok meséből, amit hallott, arra engedett következtetni a fantáziája, hogy ezek azok a mesékben hallott épületek. Hamarosan kiderül, hogy igaza van-e.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Vas. Feb. 15 2009, 19:28

*Aredhel Narmolanya érkezett. Későn hallotta meg a mágusok városában, hogy ma jöttek meg az álomfalvi hajók. Dobogó szívvel lépett ki a partra, reménykedve abban, hogy talán valaki még maradt itt. Talán ismerős, talán egy barát. Tágra nyílt szemmel figyelt, de sajnos nem látott ismerős alakot. Szemeit elfutotta a könny, és hirelen megfordult. Maga sem tudta igazán hova akar menni, a lényeg az volt, hogy minél messzebb innen. Olyan nagy reményekkel jött ide, jól esett volna neki egy ismerős arcot látni, egy kedves szót hallani... Hirtelen megprödült tehát, és futásnak eredt. Későn vette észre azonban, hogy áll a közelben valaki; addigra már nem tudott megállni, így aztán telibe találta.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Vas. Feb. 15 2009, 19:36

*Ahogy ment előre, egyszer csak egy alakot pillantott meg. ~Nicsak...már megint egy jövevény. Igen csak közel járhatok már, ha lépten-nyomon emberekbe akadok.~ Ekkor viszont valami olyasmi történt, amire nem számított. Az a valaki éppen nekifutott, teljes erőből. Zothar nem bírta megtartani az egyensúlyát, s így hátraesett. A másik is elesett vele együtt...jobban mondván rajta landolt. És igen csak tetszetős volt ez a férfi számára, mikor megpillantotta, hogy egy igen vonzó nő tanyázik rajta. Csuklyája azonban leesett fejéről, s ezt gyorsan visszahúzta, mielőtt a nő észrevette volna. Azután mosolyogva nézett a nő szemeibe.*
-Szép estét, kedves hölgyem! Feltételezem, nem azért támadt így rám, mert ennyire vonzó lennék...Kérem, ha lehet, maradjon csak nyugodtan rajtam. Így igen kényelmes.
*Elnevette magát, majd komolyra fordítva a szót így szólt.*
-Na, de viccet félretéve ne haragudjon...de valahogy le kell szedjem magamról...
*Megfogta a nő derekát, s segített neki felállni, majd ő maga is felkelt a földről, s leporolta a ruháját. Azután mosolyogva így szólt.*
-Zothar Dragon, kedves....

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Vas. Feb. 15 2009, 19:45

*Ared vérvörös arccal és igen bután bámult a férfira. Igencsak kellemetlen helyzetbe hozta magát. Szinte ráugrott az idegenre, bár akaratlanul tette. És ahogy csak feküdt rajta... Nincs mit tenni, bizony nem jutott az eszébe semmi, amit mondhatott volna. Szerencséjére a férfi bemutatkozott, így aztán neki is jutott némi ideje a gondolkodásra.*
-Üdvözletem. Aredhel Narmolanya vagyok. Kérlek, ne haragudj rám, későn vettem észre, hogy itt vagy. Addigra már nem tudtam megállni.-* mondta halkan, szinte suttogva, még mindig könnyes szemmel. Amennyire lehetett, jól megnézte a férfit. Nem sokat látott belőle, mert egyrészt jóval magasabb volt nála, másrészt pedig szinte teljesen eltakarta az arcát a csuklyája.*~Kíváncsi vagyok, mi lehet a csuklya alatt... Kicsit zavar, hogy nem tudok a szemébe nézni. Bár amilyen helyzetbe hoztam kettőnket, inkább a föld alá kéne süllyednem szégyenemben.~

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Vas. Feb. 15 2009, 19:52

*Mosolyogva hallgatta Aredhel bocsánatkérését. Azután meghajolt, majd kezet csókolt a nőnek.*
-Üdvözletem, kedves Aredhel! Semmi gond! Előfordul az ilyen...Én is jobban odafigyelhettem volna. Ugye nem esett semmi baja?
*Kérdezte jól szemügyre véve a nő minden egyes testrészét. ~Igen kívánatos kis fruska, azt meg kell hagyni. De a tegnapi, Formenya sem volt rossz. Kár, hogy elszalasztottam. De talán most...~ Megvakarta borostás állát, majd a nő szemébe nézve észrevette, hogy az nemrég még könnyes lehetett. Ezt nem hagyhatta annyiban. Megköszörülte a torkát, majd így szólt.*
-Élnézést, de megkérdezhetem, hogy mi bánt? Ugyanis látom, hogy könnyesek a szemeid...ne haragudj, ha rosszat kérdeztem.
*Természetesen tudott ő úriember is lenni, ha akart. És most úgy látta jónak, ha előbb a nő bizalmába férkőzik, aztán jöhet a kis játék. ~Azt hiszem, itt Evolyranban nagyon fog tetszeni nekem. Nagyon figyelemreméltóak az asszonyai.~*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Vas. Feb. 15 2009, 20:03

*Ared, ha lehet, még inkább zavarba jött. A kézcsók, az udvarias viselkedés nagyon jól esett neki, de mivel nem látta a férfi arcát, nem igazán tudta eldönteni, hogy őszintén szól-e hozzá. Amikor pedig Zothar rákérdezett a szomorúsága okára, nagyon meglepődött.* ~Igazán figyelmes. Más valószínűleg már leordította volna a fejemet és elküldött volna jó messzire.~
* Sóhajtott egy nagyot, majd úgy döntött, lesz, ami lesz, felad kicsit a zárkózottságából és megpróbál barátságosan viselkedni. Hiszen annyira egyedül érezte magát.*
- Köszönöm a kérdésedet és a kedvességedet is, igazán jól esett. Sajnos csak későn hallottam a városban, hogy ma érkeztek a hajók Álomfalváról. Fuottam ahogy bírtam, de látod, elkéstem. Pedig abban reménykedtem, hogy talán találok valakit a barátaim közül... Hirtelen kellett eljönnöm onnan és azt sem tudom, ki élte túl a harcokat.-* mondta szomorúan, és bár egy utolsó könnycsepp még legördült az arcán, felvetette a fejét.*
~Itt az ideje annak, hogy összeszedjem magam. Eddig is egyedül voltam jórészt, hát majd megpróbálom újrakezdeni itt.~

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Vas. Feb. 15 2009, 20:12

*Figyelmesen hallgatta a történetet. Csak bólogatott, de nem szólt semmit. Jól megnézte ismét a lányt, majd észrevéve a könnycseppet, közelebb hajolt, s letörölte azt.*
-Szóra sem érdemes! És nagyon sajnálom, hogy nem tudsz semmit sem a barátaidról! És ha már a hajózásról beszélünk, mifélék ezek az Álomfalviak? Még sosem hallottam róluk. Én egy másik városból jöttem. De ott igen unalmas volt, így eljöttem hát, hogy új otthont keressek magamnak. Remélem, minden jól fog menni! D ne csak rólam legyen szó! Te hogyan kerültél ide? Mármint hogyhogy előbb jöttél társaidnál? Ezt valahogy nem tudtam kivenni az elbeszélésedből.
*Halvány mosolyt eresztett a lány felé, majd körülnézett. ~Sehol senki. Pont tökéletes. Ez a lány pedig úgysem egy fejvadász, hogy rögtön megöljön, amint meglátja az arcomat.~ Ugyanis Zothar-nak igen csak banditaarca volt. Hasonlított az egyik hírhedt fosztogatóbanda vezérére. Természetesen nem ő az, de mindenki összetéveszti őket, és nem szokták neki elhinni, hogy nem rabló. ~Remélem, ő nem fog gyanúsítani....~ Azzal egy lassú mozdulattal hátradobta a csuklyát, hogy immár a lány is lássa arcvonásait.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Vas. Feb. 15 2009, 20:25

*Összerezzent, amikor a férfi keze az arcához ért. Rendszerint senkinek nem engedi, hogy megérintse, az ilyen bizalmaskodás eléggé távol áll tőle. Amikor Zothar rákérdezett Álomfalvára és a megérkezésére, gyorsan végiggondolta a történteket, hiszen minden úgysem tudott volna egyszerre elmondani neki. Sóhajtott egy nagyot, majd belekezdett.*
- Nem csodálom, hogy nem hallottál még Álomfalváról, annak idején l is csak véletlenül vetődtem arra. Hosszú vándorút állt akkoriban mögöttem, és szinte megváltás volt számomra az a hely. Otthonom lett és végre békében éltem, foglalkoztam azzal, amivel mindig is akartam. Egyébként sokféle faj élt ott: mágusok, tündék, törpök, vérfarkasok, vámpírok. Kicsit hasonlított Evolyranra. De nekem ott volt az Otthonom. Legalábbis az, amit én választottam magamnak. Erdőkerülőként dolgoztam, és éppen egy igen hosszú útról tértem haza, amikor értesültem a dúlásról. Már-már elértem a társaim táborát, amikor egy sárkány keresztülhúzta a számításaimat, felkapott és egy teljesen ismeretlen helyen tett le. Ott pedig nem hogy Álomfalváról nem tudtak, még a nyelvünket sem beszélték. Felszálltam tehát az első hajóra, ami errefelé tett ki. Hát, röviden ennyi. Azért is futottam ide, hátha hallok valamit az érkezőktől. Jó vagy rossz híreket, de ez a bizonytalanság... bár valószínűleg a falu elesett...-*ezt már szinte magának mondta.
Amikor a mondókája végére ért, meglepetten vette tudomásul, hogy idő közben a férfi levette a csuklyáját. Kapott is az alkalmon, és egyenesen a szemébe nézett.*
-És te? Mi járatban vagy erre?-

» 13. Evolyran kapuja - térkapu
» 2. Fatholl kapuja - térkapu
» 1. Norlän kapuja - térkapu