5. Setét erdő

Tárgy: 5. Setét erdő Hétf. Jan. 12 2009, 18:42

SETÉT ERDŐ

Vadon-földe legnagyobb tájegysége a Setét erdő. E hatalmas erdőség három jól elválasztható részre osztható.

Északi részén terül el a Farkas-lakta fenyves, e sűrű, több száz éves fenyves erdő. Itt élnek Evolyran ragadozói, a farkasok. A fenyves szinte járhatatlan, a nap fénye nem tud áttörni az összeboruló fenyők ágain, így az örök éjszaka telepedett e tájra.
Azok a keskeny utak, amik egy-egy irányban átszelik a fenyvest, sziklákkal szegettek, forrásokkal frissülők, de itt a legnagyobb a veszélye egy farkas falka támadásának is.

[You must be registered and logged in to see this image.]

A Setét erdő középső részét a Kékhold-liget uralja. A név megtévesztő, mert ez a lombos erdő nem egy aprócska liget, hanem hatalmas kiterjedésű erdőség a Setét erdőn belül.
Ha a Farkaslakta-fenyves zord, sötét és veszélyes, akkor a Kékhold-liget még inkább az. Nap nem járja, hold nem süti át az ölelkező fák lombjait. A lehullott avar úgy zörög a vándor lába alatt, mintha rég elhaltak csontjain táncolna. A ligetben több sárkányfaj is él, uralva egy-egy sziklát, völgyet vagy patakpartot, ahol fészkét megépíti és utódait felneveli. Innét indulnak vadászni a Birodalom minden tájára. Jaj annak, aki egy ilyen sárkánylakta részre téved: az biztosan a halál fia.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Az erdő déli részét már egy világosabb, de még mindig sok veszélyt magában rejtő hely foglalja el: az Esőmosta-vadon. E részen a fák buja, hatalmas leveleket hozó, ritkásabban növő fák, bokrok, virágok. A nap itt már áttör a fák között, éppen ezért a buja aljnövényzet is fényhez jut. De éppen ez rejti a legnagyobb veszélyt, mert az aljnövények között fura, eddig még senki által el nem fogott és meg nem ölt apró, de rendkívül gonosz lények, a Gurthanok élnek. Ezek a gnómszerű lények csapdákat állítanak az erre járóknak és a figyelmetlen, csapdába esett utazót hatalmas rikoltások közepette megölik, megnyúzzák és húsát megeszik, majd csontjaikat a fákra aggatják. Veszély esetén azonban eltűnnek föld alatti üregeikbe, s nincs ember, aki ott megtalálja őket. Evolyran urai már évszázadok óta képtelenek elpusztítani ezeket a gonosz, vérengző lényeket.

Vendég

*A hótünde úrnő lehangoltan halad a Setét erdő mélye felé. Ma az Orod Ingor-i Tanácsban éppen csak áttudta vinni akaratát. Már csak öt szavazat különbség volt, és ez bizony már kevés. Kevés, nagyon kevés. De Ercassë Coivië, a hótünde úrnő nem azért vezeti a hótündéket, hogy most elveszítse a fejét. Lehangolt, de nem hitehagyott.
Az erdő sötét nyugalma most olyan jól esik neki, mint ritkán szokott. De kell a magány, kell az egyedüllét, hogy feldolgozza a ma délután történteket. *

Vendég

*Ercassë megáll, hallgatózik. De az erdő szokásos csendjét nem zavarja meg semmi. A hótünde úrnő, hirtelen elmosolyodik.*
- Igen, ez a megoldás…
*s a nő sietős léptekkel tér vissza Orog Ingorba, hogy megírhassa a levelet. *

Tárgy: Re: 5. Setét erdő Kedd Feb. 17 2009, 18:27

*Aredhel Narmolanya fázósan húzta össze magán kopott erdőjáró köpönyegét. Alaposan kifáradt a nagy gyaloglásban: eltökélt szándéka volt, hogy körbejárja a birodalom tájait. A mai nap is ennek a jegyében telt, de sajnos nagyon elhúzódott ez az út, és az este itt érte a Setét erdőben. Az árnyak nyúlni kezdetk, s mire a Kékhold-ligethez ért, beköszöntöttek a sötétség órái. Nagyon úgy tűnt, hogy kénytelen lesz itt tölteni az éjszakát. Gondosan körbejárta tehát a ligete, és kiválasztott egy megfelelőnek látszó helyet. Egy hatalmas tölgyfa tövében telepedett le. A közelben egy ismeretlen bokor állt, amelynek nagy levelei megfelelőnek tűntek egy rögtönzött éjszakai szállás számára. Ared letette a földre a tarisznyáját és figyelmesen nézegette a lehetőségeket. Erdőben aludni, éji hajlákot építeni nem volt új dolog a számára; pontosan tudta, mit kell tennie ahhoz, hogy a lehető legkevesebb kár okozásával viszonylag kényelmes helyet alakítson ki magának éjszakára.*

Tárgy: Re: 5. Setét erdő Kedd Feb. 17 2009, 18:43

*Először a talajt vette szemügyre. Tömött, puha fű volt alul, így aztán elégedetten állapította meg, hogy a helyzethez mérten kellemes fekhelye lesz. A bokor nagy leveleit egy egyszerű kötőbűbáj és a mindig nála lévő vékony de erős narmolián lián segítségével a fa derekához szándékozott erősíteni. A lián végét a levél csúcsára hurkolta, adtartotta a fa törzséhez, majd a pálcájával rámutatva kimondta a megfelelő szót:*-Funis-* A lián kígyózó mozgással körbefonta a fát, majd belekúszott a lány tenyerébe. A következő levelet a vonzó bűbáj használatával hívta magához, majd megisméltelte a kötést. Pár levél rögzítése után egy legyezőszerű kis tetőt sikerült kialakítania. Magában bocsánatot kérve a bokortól levett pár levelet róla, és a kis tetőre tűzte oldalt. Így aztán el is készült a szállása. Szépen, komótosan a tető alá pakolta a motyóját, és már éppen be akart mászni maga is, amikor hangosan megkordult a gyomra*

Tárgy: Re: 5. Setét erdő Kedd Feb. 17 2009, 19:03

*Erről aztán eszébe jutott, hogy utoljára délelőtt evett. Kissé dühös volt még magára az eset miatt, de végül is az juttatta a mai ételéhez. A valdák földjén ébredt reggel, és mielőtt elindult volna, gyakorolni akart egy kicsit az íjával. Régi, míves családi darab volt ez is, de Ared, nagy bánatára, egy cseppet sem konyított a használatához. Jobban mondva inkább rémesen ügyetlen volt. És pár perc múlva kénytelen volt azt is megállapítani, hogy az ügyessége ebben a fegyvernemben nemhogy fejlődött volna, hanem még inkább elkorcsosult. Már ha egyáltalán lehet ügyességről beszélni Ared és az íj vonatkozásában. Kiszemelt magának egy fát, amire célozni akart, de a fa helyett egészen elképesztő irányokba sikerült kilőnie a nyilait. A nagy buzgalomnak végül is egy fájdalmas nyöszörgés vetett véget. Igaz, nem akarattal, de sikerült lelőnie egy nyulat. A nyíl a fától egy körülbelül 7 méterre lévő bokorban kötött ki, ahol a tapsifüles lapult, Ared szerint csakis azért, hogy jól kiröhögje magát a lány ügybuzgalmán... A vége mindenesetre az lett, hogy Ared nyúlcombot ebédelt.
Most pedig, hogy korgó gyomra eszébe juttatta a vacsorát, eszébe jutott a nyúl is. És a gomba, ami a zsákjában volt.*
~ Szedek egy kis fát, megsütöm a nyuszit, és csinálok egy kis teát is. Legalább jól átmelegszem így éjszakára~

Tárgy: Re: 5. Setét erdő Kedd Feb. 17 2009, 19:13

*Az elgondolást tett követte, és egy kis fényt idézve a pálcája hegyére körbekémlelt fa után. Szerencséje volt, nagyon sok száraz gally hevert a fák között így pár perc alatt összeszedett három jókora nyalábot.*
~Nnna, ennyi elég is lesz. Remélem, hogy a tűz fénye nem vonz ide erősebb vadállatot.~
*Csinos kis rakást készített, és előszedte a sütéshez szükséges kellékeket. Fűszernövényeket bőven talált az erdőben, a sót pedig még Minäril Calathban beszerezte. Az egyik bokorról nyesett egy erős ágat, és miután kialakította belőle a nyársát, dúdolgatva feltűzgélte a nyúlhúsból vágott darabkákat.
Tett közéjük gombát és édeshagymát is. Az így elkészült sütnivalót a kis rakás mellé tette, majd előszedte a tűzszerszámait. Azaz előszedte volna.*

Tárgy: Re: 5. Setét erdő Kedd Feb. 17 2009, 19:23

*Nem volt a tarisznyában. sem a zsebében. Sem a köpönyege nagy zsebeiben. feltúrt mindent, mire rájött, hogy hiába keresi. Ugyanis ott hagyta az ebédje színhelyén. Pontosan emlékezett arra, hogy már éppen elrakta a dolgait, szétrugdosta a tüzet, amikor odament hozzá egy paraszt és elkérte a szerszámot. Kedélyesen elbeszélgettek, az öreg még a söréből is megkínálta. A nagy barátkozásban el is felejtette a tűzgyújtó eszközt, ott maradt az öregnél.*
~Ó, hogy az a palusteri varánuszgyík rúgja meg... reggel vettem a cuccot, és délután már túl is adtam rajta. De most mit csinálok? Hogyan gyújtok tüzet? Kéne valaki, aki segít. De nincs itt senki.~
*Dühösen toppantott egyet, majd leült a kis máglyarakás mellé és fejét az állára téve gondolkodni kezdett.
Az első próbálkozása kissé archaikus volt: két fadarab összedörzsölésével próbált szikrát csiholni. Úgy húsz perc múlva rájött, hogy a művelettől legfeljebb alaposan kimelegszik, de tüzet nem tud csinálni vele.*

Tárgy: Re: 5. Setét erdő Kedd Feb. 17 2009, 19:32

*Pihegve visszaült a hideg "tűzhely" mellé, és tovább törte az agyát a megoldáson. Addigra már nagyon éhes volt. És sötét is volt. És kezdte igen kényelmetlenül érezni magát. Eszébe jutott a legutolsó tűzgyújtó akciója. természetesen az sem sikerült tűzszerszámok nélkül. Akkor Zothar segített rajta.*
~ Ó, bárcsak itt lenne, ő aztán pillanatok alatt tudna ide tüzet csinálni.~
*Rögtön ezután el is szégyellte magát, mert ugye az nem szép dolog, ha valaki egy hiányzó dolog miatt jut az ember eszébe. Persze a nap folyamán sokszor maga előtt látta a férfi szemeit, és nagyon kíváncsi volt, hogy sikerült-e elintézni a dolgát a városban. De most még inkább érezte a hiányát, így egyedül az erdőben. A tűz hiánya pedig ismét eszébe juttatta.*
~Hmmm, úgy látszik, számomra a tűz véglegesen összeforrott Zotharral~
*Viszont Zothar nem volt ott, a nyúl sütésre, Ared pedig vacsorára várt. És egyre sötétebb lett.*

Tárgy: Re: 5. Setét erdő Kedd Feb. 17 2009, 19:42

~A sötétségen könnyen tudok segíteni~*Előszedett pár gyertyát a zsebéből és szépen lerakta őket körben. A kör közepére állt, lehunyta szemeit, és halkan kiejtette a varázsszót.*
- Luminallë -
*Alig haltak el az utolsó hangok a csendben, apró és meleg fuvallat simított végig a bőrén. Szinte látta, amint körbefut a gyertyák kanócain. Egy pillanat múlva a kanócok vége fehéres fénnyel izzani kezdett, majd fellobbantak a lángocskák, fénybe borítva a tisztást. Más-más színű lángok lobogtak, így aztán gyönyörű látvány tárult a lány szeme elé.*
~Ez a legszebb varázslatom. Bár nagyon egyszerű, a gyertyákkal együtt borul fénybe a lelkem mindig.~
*Elmélázva bámulta a színes fényeket.*
~Már csak a tűz hiányzik... van étel-ital, hajlék éjszakára, a gyertyáim is égnek...~
*És ekkor a felismerés erejével csapott be a fejébe gondolat*

Tárgy: Re: 5. Setét erdő Kedd Feb. 17 2009, 19:51

~Ezt nem hiszem el. Mindenki csodálja az istharok bámulatos eszét és bölcsességét, én meg olyan eszementen cselekszem, hogy attól sikítani kéne. Hogy lehetek ennyire bamba, a megoldás itt volt végig az orrom előtt. Azaz a kezemben. Vagyis a lelkemben. Szóval a mágiámban. Minek kell nekem tűzszerszám, ha tudok gyertyát gyújtani????~
* Ha valaki látta volna a lányt, igencsak eltűnődhetett volna azon, ne hívon-e hozzá egy gyógyítót. Olyat, aki ért az elme betegségeihez. Ared hisztérikusan felkacagott, a homlokát verte apró kezével, majd a fejét fogta. lassan összeszedte magát, majd lehajolt a kis rakás fához. Levette a legfelső ágacskát, és ünnepélyes mozdulatokkal az egyik gyertyához vonult. Beletartotta az ág végét a tűzbe, az pillanatok alatt lángra kapott és egyre erősebb fénnyel égett. Ared óvatosan a farakáshz sietett és meggyújtotta azt.*

Tárgy: Re: 5. Setét erdő Kedd Feb. 17 2009, 20:24

*Nem sokkal később a tűz már vidáman lobogott, kellemesen átmelegítve Ared idő közben elgémberedett tagjait.
A tűz fölé tartotta a nyársat és elmerengve nézett a lángokba. Nem sokáig mélázhatott azonban, mert a sülő hús fűszeres illata terjengeni kezdett, majd teljesen elbódította érzékeit. Amikor végül is elkészült, Ared éhes farkasként vetette rá magát az ételre, s bár nem sűrűn evett húst, a mai vacsorája kifejezetten ízlett neki. Az evés végeztével felállította kis rézüstjét, és teavizet forralt. Illatos hársfavirágot és mentaleveleket tett a vízbe, majd az egészet friss virágmézzel koronázta.
Sok minden megfordult a fejében. Elgondolkodott a barátain, hogy vajon mi történhetett velük. Emlékezett a szülőföldjére, és eszébe jutott Haran is, a nagy szürke farkas, aki társa volt az utolsó álomfalvi időkben. Elmélázott azon, hogy végül is milyen szerencsésen került ide, és a teljes reményvesztettség állapotából végül is új remények és elhatározások sarjadtak. Eddig nem látott tájakat szemlélt, új feladatok vártak rá, és rég elveszettnek hitt érzések ébredtek a lelkében.
Amíg a tűzbe bámult, szinte öntudatlanul jutottak eszébe az ősi ének sorai. Különleges, mély hagján halkan dúdolni kezdett, majd a hangok magukkal hozták a szavakat is.
Tett még a tűzre egy kis fát, és a teát kortyolgatva nézte a lángokat.
-Istenek égi
ménese vágtat
táncol a föld is,
királyi ágyad.
Takaród bársony
mezõk virága,
szent a zenészed,
ég csalogánya.

Tûz - tenyeremtõl
izzik a véred,
nõ soha szebben
nem remeg érted.
Égõ szerelmed
senki ne várja:
halálos csókom
feszül a szádra.-

*Lassan elhamvadtak a kis tábortűz utolsó parazsai is, Ared pillái pedig le-lecsukódtak, így aztán szépen összeszedte a vacsora maradványait, majd ideiglenes hajlékába vonult. Betekerte magát vékony takarójába, és elindult az Álmok Birodalma felé.*

Vendég

*A mai nap megint nem járt sikerrel: ma sem tudta megszerezni Bercelisének a sárkánytojást. Ráadásul Caitlint sem látta már két napja. Kissé letörten hajol Ysha nyakára, aki békésen poroszkál gazdájával.*
~Jobb lenne ma nem is visszatérni Morilindëbe…~
*s addig, addig gondolkodik rajta, míg egyszer csak leszáll lováról, s kötőféken levezeti a lovat az útról.*

Vendég

*Jó öt percig megy a sűrűbe, de ismeri ezt a tájat, így tudja, hogy hamarosan egy tisztásra ér. S alig jön fel a hold, a tünde eléri a tisztást.*
- Itt éjszakázunk Ysha!
*mondja a lovának, s az mintha bólintana rá. Handassë leszerszámozza a lovat, majd hagyja, hadd legeljen kedvére. Baj nem érheti, mert a tünde szemei és fülei a legkisebb neszt is észlelik, elkószálni meg nem fog e nemes állat.*

Vendég

*A tünde leteszi a nyerget, s a többi lószerszámot egy karcsú nyírfa alá, majd leakasztja és kitekeri az eddig a hátán viselt két takarót.*
- Az egyik lesz a derékaljam, a másikkal takarózok.
*mondja, de maga van, így elég rosszul érti magát, így inkább elhallgat.*
~Caitlin, bár csak itt lehetnél…

Vendég

- Na lássunk neki vacsorát készíteni. Itt a nyuszi, amit még reggel lőttem.
*s minden mozdulatát szavakkal kíséri.*
- Gyűjtök egy kis fát, s megsütöm.
*s a gondolatot tett követi. Elindul és a környéken hamar összegyújt egy ölnyi fát. Visszatér, s megrakja a tüzet. Övébe nyúl, de a tűzszerszáma helyén csak annak hiányát találja.*
- Elhagyhattam valahol…
*állapítja meg, de nem esik kétségbe.*

Vendég

*Odalép a kis nyírfához, ahol a dolgait letette, s a varázsbotjáért nyúl. Visszalép a megrakott tűzhöz, amit már csak be kell gyújtania.*
- Lobbanj!
*használja a legalapvetőbb tűzgyújtó igét és a tűz ropogva fellobban.*
- Nyárs…
*csap a homlokára és körül néz. Szemei a sötétben is úgy látnak, mintha nappal lenne.*
- Ez jó lesz!
*s tőrével lenyes egy magyal vesszőt, majd gyorsan kifaragja. A nyúllal már nem kell törődnie, mert azt reggel megnyúzta, kibelezte, s most csak nyársra kell tűznie. Gyors, gyakorlott mozdulatokkal tűzi fel a nyulat a nyársra, majd letámasztja, s tarisznyájából elővesz egy kis fűszeres zacskót. Megszórja vele a nyulat kívül-belül majd a tűz fölé tartja…*

Vendég

*Néhány perc és a kis tisztást a sült finom illata járja át. A tünde azonban elmélázik, még csoda, hogy nem esik a parázsba a nyúl.*
~Vajon merre jár most Caitlin? Vajon Apró-tanyán van a nevelő szüleinél? Vagy valahol az életét teszi kockára a Seldëkért és a Birodalomért? Vagy otthon ül, s kardját élesíti, íja kötését igazgatja? Miért, miért nem vagy itt velem Caitlin?~
*s gondolatai egyre csak a szeretett nő körül járnak.*
De egy nyerítés felriasztja. Ysha felé pillant, de a ló csak egy felszabadult nyerítést hallatott, nem veszélyt jelzett. Handassë elmosolyodik, majd a nyúlra pillant*
- Azt hiszem ez már jó lesz…
*tép egy falatnyit a nyúl combjából. Amikor meggyőződött róla, hogy elkészült, a nyárssal arrébb húzódik a tűztől, s jó ízűen falatozni kezd.*

Vendég

*Élvezettel csipegeti le a csontról az ízletes nyúlhúst, majd amikor végzett vele, jót húz a kulacsából. Erős, evolyrani vörösbor van benne, ami egy pillanatra a tünde fejébe is száll. De csak egy pillanatra… Handassë a vacsora maradékát a tűzre veti, majd megsimogatja még egyszer Ysha nyakát és utána ledől a takaróra, s hamarosan el is alszik.*

Vendég

*Abigeel Caraxéval indult el Chattal faluból, hogy a kis valda a lányt leendő otthonába vezesse. Már körülbelül egy órája lehettek úton, amikör Brünhilda, az öszvér megtorpan és nem akar továbbmenni.*
- Hé! Brünhilda! Mi a baj? *nógatta az állatot Abigeel.*
- Miért nem akarsz mozdulni? *kérdezi, miközben azért óvatosan körbenéz, hogy mi ijeszthette meg az állatot.*
- Caraxé! Figyelj csak?! Nem most értünk a Setét erdőhöz? Lehet, ettől ijedt meg szegény pára. *mondta, miközben végigsimított az állat hátán.*

Vendég

- De igen Abigeel! Ez itt a Setét erdő! S a te kis Brünhildád lehet, hoyg a farkasokat érzi. De nyugi. Itt a tőröm és a varázsbotom is.
*mondja ezt teljes komolysággal, de aki ránéz, ezeken a szavakon inkább kacag, mint sem komolyan venné. De felreppen az öszvér fejéről, s füléhez suhan. Halkan egy dalt kezd el dúdolni, mire csodák-csodája az öszvér elindul.*
- Na látod ezért vagyok én Bátorító!
*lebben Abigeel elé nagy büszkén. De hát igaza is van, mert egy valda Bátorítónak ez a legkevesebb, hogy egy öszvérbe merszet öntsön. *
- Ez az ösvény visz a Carcarassba...
*int a jobbra lévő ösvény felé.*
- Erre Abigeel, erre!
*s most az öszvér előtt repülve mutatja az utat.* ë

Vendég

*úgy látszik, hogy Caraxé bátorító szavainak sikerült Brünhildát ösztökélni, így Abigeel a valdát követve elidnult befelé a Setét erdőbe, az ösvényen, amit a lány mutatott számukra. A biztonság kedvéért azért egyik kezét tőrén tartotta és feszülten figyelt, milyen veszély is leselkedhet rájuk a fák mögül. Hiába biztatta a valda, hogy nem történhet semmi gond, a lány attól még tartott attól, hogy lehet, hogy nem kerülnek ki épségben ebből az erdőből és ki tudja, hogy még mi vár rájuk. Igaz, utazásai során volt már része minden izgalomban, de most ezeket valahogy nem kívánta vissza.*
- Caraxé! *szólt egész halkan az előttük repülő valdához.*
- Lehet itt beszélnünk vagy az is veszedelmet hoz ránk? *kérdezte óvatosan.*

Vendég

- Veszedelmet? Milyen veszedelmet Abigeel? Itt legfeljebb a te öszvéred makacssága hozhat ránk veszedelmet!
*csacsogja a valda vidáman.*
- Nem, nincs mitől félned, s beszéd nélkül unalmas is lenne az utazás. Mert már dúdolni elfáradtam, szóval beszélgethetünk nyugodtan.
*mondja, mint aki nagyon biztos a dolgában, de azért lopva néha, néha a fák közé pillant, hogy nem leselkedik-e rájuk valami veszedelem féle.*

Vendég

*azért vannak kétségei a válasz őszinteségével kapcsolatosan, de megpróbál bízni.*
~Talán a beszélgetés eltereli a figyelmemet.~ *gondolja, majd a kis valda felé fordul.*
- Caraxé! Nagyon hálás vagyok neked azért, hogy elkísérsz leendő új otthonomba. De azon túl, hogy Antonuis fejedelem vezeti az emberek, vagy ahogy ti hívjátok a seldék birodalmát, nem tudok túl sok mindent arról a helyről, ahová tartunk. Elmondanád, hogy mire számíthatok? *néz érdeklődő tekintettel, mert tényleg fontosak lennének neki ezek az információk.*

Vendég

- A Seldëk uradalmáról meséljek neked?
*s felreppen a nő vállára.*
- Ez bizony hatalmas birtok Abigeel. Mielőtt a városba érünk majd áthaladunk a Birodalom egyik legszebb helyén. Ez a gyönyörűséges Liantassë lankása. Csuda szép hely, majd magad is meglátod. Aztán azon keresztül eljutunk a fővárosotokba, ahol a fejedelem úr él, s a városi népek, meg a harcosok. Rengeteg csoda szép, erős, markáns férfi és a még szebb harcos nők. Olyan szépek Abigeel...
*s a kis valdából különös sóhaj tör elő.*
- Aztán meg, ami téged majd nem is tudom mennyire érdekel majd, ott van még Apró tanya. Itt élnek a gazdálkodók, a földművesek. Itt termelik a sok-sok finomságot, ami aztán szerte elkerül a birodalom minden szegletébe. De te szerintem majd Fehértorony-várában találsz magadnak műhelyt.

Vendég

- Ez nagyon jól hangzik, amiket mesélsz nekem. De mit gondolsz, kelendő lesz a népek között az én portékám? Lesz igényük arra, hogy mindenféle szép színes üvegeket vegyenek tőlem? *kérdezi egy kicsit aggodalmaskodva a valdát.*
- Bár most, hogy így mondtad, eszembe jutott egy dolog. *mosolyodik el, miközben ki vesz egy kis kenyeret tarsolyából és eszegetni kezdi.*
- Ha ott nagyon sok harcos van, akkor sok fegyverük is van, amiket én díszithetnék fel olyanná, ami nekik tetszik. *gondolkodik hangosan.*
- Na, mit szólsz hozzá? Milyen ötlet? *kérdezi bizakodó mosoly kíséretében.*

Vendég

*A valda felreppen a nő válláról és eléperdül a levegőben.*
- Gondolod, hogy kell nekik a dísz a fegyverre?
*kérdi, s elgondolkodik. Majd aztán eszébe jutnak az Evolyrani főurak fegvyerei, s bólint.*
- Az aztán biztos, hogy kell!
*erősíti meg mosolyogva saját magát és a nőt is.*
- Láttam egyszer Vardar és Dyora fegyvereit. Na azok aztán még a pompás jószágok!
*s szemében is látszik, hogy a fegyverek mennyire lenyűgözték.*
- Antonius nagyúrral ha beszélsz, akkor biztosan a segítségedre lesz. Mert gondolom az ő fegyverei is olyan remekművek mint a két nagy mágusé.

Vendég

- Akkor biztos vagyok benne, hogy a nagyúr is értékeli a szépet. *mondta elgondolkodva a lány.*
- Ha nem is a harcosok, de a nemesek biztosan vevők lesznek a termékeimre, ha meg nem, akkor innen is továbbállok, mint a többi helyről és keresek magamnak mást. *teszi hozzá fejét előrehajtva.*
- És te, Caraxé! Mit szoktál csinálni, amikor nem az utat keresőket gyámolítod hosszú utakon? *kérdezi hirtelen, hogy vidámabb témák felé evezzen egy kissé.*

Vendég

- Nem kell innét sehová menned szerintem Abigeel! Evolyran nagyon gazdag. Akár a mágusok, akár a seldëk, nem beszélve a tündékről. Itt biztosan sok vásárlód lesz.
*s a nyakában függő kis csodáért nyúl, amit a nőtől kapott.*
- S különben is, aki ilyen szépet tud csinálni, semmi félnivalója a jövőtől. S talán majd egy kis házat is építesz, s egy harcos fog majd a karjaiba zárni nem is oly soká.*s megint a fura sóhaj. Abigeel nem tudhatja, hogy a valdák között nincsenek férfiak, csak nők.*
- De hogy én mit csinálok, ha nem utast pátyolgatok? Akkor a Tölgyesben vagyok, vagy valahol a Birodalomban, ahol éppen szükség lehet rám. Nem szeretek egy helyben ülni, s várni, hogy valami töréténjen a Valdák földjén. Inkább elébe megyek a dolgoknak.

Vendég

*először elvörösödik a kis valda szavaira, majd elmosolyodik.*
- Hát igen élénk a fantáziád Caraxé, az már biztos! *kacag fel hangosan hallgatva a szavait.*
- De egy ház, az biztos, hogy jól jönne. *kacsint, mostmár sokkal vidámabban, a kis lénynek sikerült felvidítania és bizakodóan tekintenie a jövőjére nézve.*
- Azt láttam eddig is, hogy nem szeretsz tétlen maradni, mikor kislány voltam, én is ilyen voltam, de mára már szeretnék valami állandót. Szakmámat kitanultam, mestere vagyok, úgyhogy mostmár csak... *a mondta végét azonban elharapja gyorsan.*
- Na, mond csak, nem fáradt még el, ne álljunk meg egy kicsit pihenni? Vagy itt inkább nem ajánlott, majd ha kiértünk az erdőből? *kérdezi kacsintva a lányra.*

» 1. Tolmen erdő