1. Tolmen erdő

Tárgy: 1. Tolmen erdő Hétf. Jan. 12 2009, 18:57

TOLMEN ERDŐ

Az Evolyrani Birodalom legnagyobb részét egy hatalmas, összefüggő erdőség borítja: ez a Tolmen erdő. Határait több napi lovaglással lehet csak bebarangolni, de erre még evolyrani, seldë vagy valda nem vállalkozott, mióta világ a világ.

Az erdőben sűrűbb és ritkásabb részek váltják egymást. . .

Van ahol szinte áthatolhatatlan a sűrű aljnövényzet miatt…

[You must be registered and logged in to see this image.]

… de máshol a nap átsüt a lombok között és ragyogó, ezüstös fénybe vonja be az erdőt.

A Tolmen erdőben minden égtáj felé sok-sok út fut, hiszen csak az erdőn át lehet eljutni a Birodalom egyik pontjáról a másikra. Az utazók mindig biztosak lehetnek abban, hogy elérik céljukat, mert az ősi időkben az evolyrani mágusok olyan bűbájokat bocsátottak az erdőre, hogy ott sem sárkány, sem vadállat nem támadhat senkire.
Útonállók, rablók pedig nem zargatják az utazókat, mert olyan becstelen ember még nem termett Evolyran földjén, aki ilyen aljas tettre vetemedett volna.

A Tolmen erdő déli szegletében folyik a Galothas-patak. Az erdő itt a legsűrűbb, legsötétebb. De itt, az úton lévő vándor lépten-nyomon találkozhat Arany Valdákkal, mert egy titkos receptjükhöz csak itt találnak meg egy ritka hozzávalót, amit persze rajtuk kívül senki nem ismer.

Vendég

*Jó néhány órai lovaglás után a ló és lovasa már messze bent jár a Tolmen erdő mélyén, a sűrű, sötét Tolmen erdőben, ahol az árnyak és a fények játéka hátborzongatóan hat az utazókra.
Handassë Ëaren, a tünde mágus útja azonban sietős, hiszen még ma Evolyranba kell érnie varázskönyvével. De egy tündének egyébként sem lehet idegen és félelmetes egy erdő, főleg Handassënak nem, aki a lombtündék büszke képviselője, s nekik az erdő olyan, mint halnak a tenger. Így hát bátran vágtat végig a sötét erdő legrejtettebb kis ösvényein is, melyek Evolyranba viszik az utazót.

…

Újabb órányi lovaglás után a tünde megállítja lovát. Az út, melyen megálltak poros, látszik rajta, hogy eső már régen mosta. Handassë meglazítja Ysha szerszámait, s felcsatolja neki a zabos tarisznyát. Nem akarja, hogy nemes társa az út melletti poros füvet legelje, így most jól jön a gondosan és előrelátón elcsomagolt zab. Amíg lova eszik, addig a tünde is leheveredik egy fa alá, s tarisznyájából előveszi a cipót, a kolbászt és a bort, s néhány falatot ő is eszik. Amikor Ysha végez a zabbal, megitatja, majd elcsomagolja a maradék zabot, a saját élelmét, majd hogy így friss erőre kaptak mindketten folytatja útját Evolyran felé…*

Tárgy: Re: 1. Tolmen erdő Pént. Feb. 13 2009, 18:44

*Az este úgy kúszik be a fák közé, mint egy lopakodó árnyék. A nappal dalos madarai, szárnyaló pillangói lassan elcsendesednek és helyüket átveszik a sötétség birtokosai: a baglyok, éji lepkék és a zölden villanó szemű ragadozók…
Az egyik galagonya bokor mögött egy tünde figyel, íját megfeszítve…*

Vendég

*Csendesen figyeli már jó pár perce a tőle alig harminc méterre legelésző szarvast. Az est már leszállt, de a rőt vad most indul éjszakai hódító útjára. Handassë éléstára lassan kiürül, és ma este a vadászat mellett döntött. S most itt áll, lesben, feszülten várva az alkalmat, hogy elejthesse a vadat. Éppen felemelné íját, amikor megzörren mögötte a tavaly lehullott avar, s száraz roppanása megriasztja a szarvast. A Tünde leengedi az íját és megfordul. Egy nő áll előtte*
- Elűzted a jövő heti ételem…
*mondja a tünde halkan, de hangjában nincs semmi neheztelés.*

Vendég

*A seldëk nő összerezzen, amikor a bokor mögül egy halk hang megszólal. Odafordul és egy tündét lát maga előtt. Magában káromkodik egy cifrát, mert nem vette észre a férfit. S ez egy kémnél nem szerencsés dolog.*
- Az élelmed? Akkor sem tudtad volna elejteni, ha nem zavarom el. Oda nézz!
*s a nő arra fele int, ahol az előbb még a szarvas állt, s két szürke árnyékra mutat az összehajló fák között. *
- Farkasok.
*s behúzódik a férfi felé, mert a két toportyánféreg nem vetette magát a szarvas után. *

Tárgy: Re: 1. Tolmen erdő Pént. Feb. 13 2009, 18:46

*Caitlin jól látja, hogy a farkasok nem indultak a szarvas után. Sőt mintha lassan, de előre kúsznának a bokorban megbúvó két alak felé. A szél feléjük viszi a tünde és a seldëk illatát…*

Vendég

*Most a tündén van a meglepetés sora, mert annyira elragadta vadász ösztöne, hogy a két farkast nem vette észre.*
- Szemeit megzavarta a vadászat mámora.
*mondja a nőnek, s a farkasok felé pillant. *
- Közelednek…
*suttogja, amikor észreveszi, hogy a két farkas egyre közelebb ér hozzájuk és mintha két felé válnának.*

Vendég

*A nő is a farkasok felé pillant, s kardját kivonja hüvelyéből.*
- Tiéd a bal oldali, enyém a jobb. Az a nagyobb!
*teszi hozzá a tündét végigmérve és ebben van egy kis lenézés annak erejére és termetére célozva, mert ő, Caitlin legalább egy fél fejjel magasabb, mint Handassë.*

Vendég

- Rendben!
*bólint a nő szavaira és nem veszi fel a kesztyűt, amit Caitlin vetett elé. Annál most sokkal fontosabb, hogy a két farkas egyre közelebb ér hozzájuk.*

Tárgy: Re: 1. Tolmen erdő Pént. Feb. 13 2009, 18:49

*A két farkas most lelapul, a bokortól alig három lépésre… *

Vendég

*Amikor a farkas elrugaszkodik, Caitlin már készen áll: kardja villan és a farkas egy nyikkanással zuhan a földre. Nyakát egy gyors és határozott metszéssel vágja el a nő.*
- Vigyázz!
*kiáltja a tünde felé, de már késő. A másik farkas is támadásba lendül… *

Vendég

*A tündét nem kell figyelmeztetni, mert amikor az ő farkasa felemelkedik, a nyílvessző már suhan is az állat felé. De Handassë elvéti a lövést. A farkas balkarjába mar , s a tünde elejti az íjat. De nincs már ideje a tőréért nyúlni, mert a farkas újabb harapásra tátjaa száját…*

Vendég

*A kard másodszor villan a nő kezében és a tündét támadó farkas nyüszítve oldalog el, de alig négy-öt lépés után döglötten zuhan a földre. A nő gyorsan odalép a férfi mellé.*
- Mutasd a karod!
*s kezébe veszi a férfi karját, de olyan sötét van már, hogy csak a vér melegét éri, ami átbuggyan a férfi ruháján.*
- Nem látok semmit… A fene ebbe a sötétbe.

Vendég

*A tünde ráfúj a tenyerére és … *
- Lucis!
*A varázslat hatására egy aprócska fénygömb jelenik meg a tenyerében, bevilágítva egy kisebb területet körülöttük. Handassë most néz a kezére, s megnyugszik. *
- Nézd! Alig látszik a seb.
*mondja a nőnek. De azért úgy dönt, hogy ezzel kezdeni kell valamit.*
~Muszáj lesz eloltanom a fényt, ha a sebbel akarok foglalkozni…~
- Fuscus!
*s amikor tenyerét összezárja, a fény kialszik. Ismét sötétség borul rájuk.*

Vendég

*Éppen közeleb a tündéhez, hogy megvizsgálja a sebét, amikor az kiltjaa fényt.*
- Na most meg mi van?
*kérdi indulatosan.*

Vendég

- Várj! A sebemmel kell törődnöm.
*ép kezét a sérült kézre helyezi és végigsimítja a sebet.*
- Vividus!
*s a varázslat hatásra a seb egy szemvillantás alatt összeforr, a vérzés megszűnik. Handassë aztán újra fényt gyújt.*
- Miért támadtak ránk? Oly sokszor jártam már itt, de még soha nem történt meg, hogy farkas támadott volna meg. S mástól sem hallottam, hogy itt a Tolmen erdőben támadtak volna a farkasok…

Vendég

*Caitlin, mint mindig, most is irigykedve nézi a tünde varázslatait. Mit nem adna, ha ő is képes lenne a mágia használatára, de sajnos ő seldëknek született. Így marad az álmélkodás és a mélyen megbúvó irigység. *
- Nem tudom. Különös, ahogy te is mondod. Sokszor csatangoltam már erre, éjszaka is, de még én sem találkoztam olyannal, hogy egy farkas támadott volna. Itt nem.
*teszi hozzá nyomatékkal, mert a Setét erdő farkasai támadtak már emberre, de a Tolmen erdőből ilyen hírek még soha nem érkeztek. *

Vendég

- Különös igen.
*s odalép a farkas teteméhez. A fény éppen elég ahhoz, hogy azonnal meglássa a jelet a farkas bal lapockáján. *
- Ide nézz Caitlin!
*szólal meg izgatottan, s int a nőnek, hogy lépjen mellé.*

Vendég

*Caitlin odalép a tünde mellé és a farkasra pillant. Ő is azonnal észreveszi a jelet a farkason: egy billog, mint amivel a seldëk gazdálkodók szokták megjelölni nyájaikat, méneseiket, gulyáikat. De farkason…*
- Ez a jel…
*s hirtelen felvillanyozódik. *
- Ezt a jelet már láttam.
*mondja izgatottan, de lehajol, hogy egészen biztos legyen a dolgában. *

Vendég

– Hol láttad?
*kérdi a férfi, s ő is lehajol a nő mellé, hogy alaposabban szemügyre vegye a farkast. A jel egy hegycsúcskörvonalain átfutó lándzsát ábrázol. Handassë még soha nem látta sehol e jelet. Ismeri a seldëk és az evolyraniak billogait, de ez egyikre sem hasonlít.*

Vendég

- Néhány napja messze innét találkoztam egy tündével. Az ő pajzsán láttam ilyen jelet.
*mondja a nő, de azt nem árulja el, hoyg ez Orod Ingorban volt és hogy az a nő egy rossz indulatú szürke boszorkány volt, aki még a tündék úrnőjének is „neki ment” szavaival. *

Vendég

– Egy tünde pajzsán? Hol?
Kérdi meglepetten és kétellyel a hangjában Handassë.*
- A mi földünkön ilyen jelet sehol nem találsz. Harcosaink a vérző fa jelet viselik pajzsaikon, s ezt neked is tudnod kell Caitlin!
*mondja a nőnek, miközben feláll és varázsbotjára támaszkodik. *

Vendég

- Nem, nem itt láttam.
*mondja miközben ő is feláll. Megtörli a nedves fűben a kardját, majd hüvelyébe csúsztatja. *
- De hogy hol láttam, nem tartozik rád. De azt mondom menjünk innét, nehogy a falka többi tagja megneszelje a két féreg halát.
*mondja a nő és elindul az ösvényen, ki az erdőből.*

Vendég

Titkod nem firtatom Caitlin…
*mondja a tünde, de tudja, hogy ennek utána kell járnia. Nem nyugodhat bele csak úgy, hogy két billogot viselő farkas támadott rájuk ma este. De most némán megy a nő után, akivel hamarosan el is érik az erdő szélét. Itt elválnak és mindketten hazatérnek otthonaikba.*

Tárgy: Re: 1. Tolmen erdő Szomb. Feb. 14 2009, 14:20

*Szédületes tempóval rótta a kilométereket égi útján. A Tolmen erdő fölött kicsit még el is időzött, majd kinézett egy erdei tisztást magának. Csapott néhány kört, hogy megnézze, nem-e lesz kéretlen szemtanúja leszállásának, aztán landolt a tisztás dús füvén. A sárkány szárnyai támasztotta szélvihar hosszas hullámzásra kényszerítette a füvet, s köztük rejlő mezei virágokat. Nexus össze zárta hátán szárnyait, és vidám képpel tarappolt el az erdő széléhez, hogy bekukkantson az aljnövényzetbe, hátha riogathat valamiket.*
~Kukucs... itt az éhes sárkány!~
*Az erdőben semmi sem mozdult.*
~Na jó, nem is vagyok éhes. De azért egy kis szórakozás nekem sem árt néha. Szóval, van lelkes jelentkező egy kis párbajra? Egy nyuszika, vagy egy farkas?... Tudom, hogy nem vagyunk egy súlycsoportban, de becsszó, hogy csak az egyik lábamat fogom használni... egyszerre.~
*Így futkosott a fáknál, keresgélve egy kis balhéforrást.*

Tárgy: Re: 1. Tolmen erdő Szomb. Feb. 14 2009, 18:01

*Szokásos bújával sétálgatott a Tolmen-erdő rejtekeiben. Most jött éppen otthonából, ahol nagyon sötét dolgokat csinált. Ismét nekiállt a démonűző szerek készítésének, mert már kezdtek kifogyni. S köztudott, hogy eme szerek készítésekor mindig bú ül a készítőre, s az nem múlik el egyhamar. Orin nagyúr így hát kénytelen volt felhagyni a dologgal, hiszen nem akart örökké rosszkedvű lenni. Még a végén megkapná ezt a jelzőt amolyan névnek, s csak "Rosszkedvű Orin"-ként emlegetnék. ~Még csak az kéne nekem! Így sem vagyok valami vidám más napjaimon sem, de hát akkor sem vagyok valami búval bélelt mindig. Jobb lenne, ha többet találkoznék a valdákkal. Ők mindig jobb kedvre derítenek.~ De most sajnálatos módon egy sem repkedett itt előtte, így bele kellett abba nyugodnia, hogy a mai napja el van rontva. És még ki tudja, hogy mi fog vele történni? Lehetséges, hogy valamiféle csetepatéba keveredik, s még a végén rosszul sül el ez az egész kis sétálgatás. Igaz, már megszokta, hogy körülötte mindig csak rossz dolgok történnek általában, de hát mit lehet ellene tenni? Komoran ballagott tovább fel sem figyelve a nagy robajra, mi egyre csak hangosodott.*

Tárgy: Re: 1. Tolmen erdő Szomb. Feb. 14 2009, 18:26

*Nexus nagy örömére feltűnt egy róka, de aztán, amint megpillantotta a sárkányt, már vissza is iszkolt az erdő sűrűjébe. A sárkány őrületes bömbölésbe kezdett, hogy vissza hívja a rókát, de az csak még gyorsabb tempót diktálva loholt egyre bentebb.*
~Hééé... Rókica! Gyere ide szépen... csak játszunk egy kicsikét. De, tényleg! Nem akarlak megkajalni kis vörös!~
*De a kis vörös szaladt, s vissza se nézett elméleti játszótársára. Aztán Nexus hirtelen az égbe emelte orrát.*
~Nocsak... Mégis lesz kivel játszadozni?~
*Némi nehézségek árán bentebb tolta fejét a sűrű aljnövényzetbe, de mivel ettől még nem látta azt, kinek szagát hozta a szél, hát kitárta szárnyait, erőteljesen elrugaszkodott a talajtól, és már fenn is volt a levegőben. Na, onnan már látta a közeledő alakot. Habozás nélkül keresztül lavírozott az erdő ősrégi, magas fáinak törzsei között, és nagy örömmel üdvözölte a férfit.*
~Hahó pajti! Te hívtál szórakoztató társat? Hát itt vagyok!~
*Ez persze nem sárkányok fülében csupán bődületes üvöltözésnek hangzott. Nexus néhány kisebb fa kidöntésének kíséretében sikeresen landolt a férfi előtt, és harci állásba vágta magát.*
~Egy, vagy két lábamat használjam?~

Tárgy: Re: 1. Tolmen erdő Szomb. Feb. 14 2009, 18:39

*Csak ballagott lehajtott fejjel. Már éppen fordult is volna, vissza, hogy hazamenjen, mikor nagy üvöltés közepette megpillantott egy óriási sárkányt felé közeledni a levegőben. Ereiben megfagyott a vér. Már nagyon rég volt az az idő, mikor ő sárkányokkal találkozott. ~Mi a...? Na, csak meglett az a ráadás, amiről beszéltem! Hogy miért nem lehet egy nyugodt sétám az erdőben.....?~ Lábait megrogyasztotta kicsit, s így megtámaszkodott a földön. Aztán felnézett a hatalmas teremtményre, aki éppen leszállt előtte pár méterrel, jó pár fát kidöntve gyökerestül a helyéből. Orin csak nézte, de nem szólt semmit. Miután a sárkány elrendezte szárnyait, ráüvöltött a nagyúrra. Az meg is ijedt, de rendesen. Hisz mit tehet ő egy ily hatalmas sárkánnyal szemben? Beindította agykerekeit, hogy időben kitaláljon valamit. Ott állt eközben mozdulatlanul, lefagyva. Biztosan egész vicces lett volna annak, ki így látta volna a nagyurat. De úgy tűnt, rajta és a sárkányon kívül senki sincsen itt az erdő ezen részén. Orin kissé összeszedve magát illedelmesen köszöntötte az éppen támadóállásban álló sárkányt.*
-Köszöntelek, hatalmas sárkány! Orin nagyúr vagyok, tiszteletedre! A Négy Evolyrani közül való vagyok. Evolyran egyik főura vagyok, ha úgy jobban tetszik! Felteszem, ismered Vardar nagyurat és Caun nagyurat, valamint Dyora úrnőt....Ők a társaim. A barátaim. Miféle szándék hozott erre a földre?
*Megpróbált minél tisztelettudóbb lenni a sárkánnyal szemben, hisz tudta, hogy így kell bánni velük. Addig is tudja legalább húzni az időt, míg ki nem talál valami egészen furfangosat, amivel elszabadulhat a sárkánytól.*

Tárgy: Re: 1. Tolmen erdő Szomb. Feb. 14 2009, 19:00

*Utolsó üvöltése torkán akadt, amikor meghallotta a harcos beszédét. Vagy legalábbis, amit annak hitt. Minden esetre a férfi viselkedésén annyira meglepődött, hogy még a száját is elfelejtette becsukni. Ráadásul az a fránya üvöltés sem jött tovább légcsöve közepe tájától, ami meg köhögésre ingerelte. Próbálta kibírni köhögés nélkül, de ez nem sikerült. Előbb bamba képet vágva tartotta vissza lélegzetét, aztán meg köhögött egy sort.*
~Ez meg most mit hablatyol itt nekem? Csak nem csevegésnek szánja ezt az érthetetlen hangtömeget? Ez jópofa... Ilyet még csak nem is hallottam eddig.~
*Köhögési rohama elmúltával fejét a harcos fejével egy szintbe emelte, és kivillantotta jókora szemfogait. A következő pillanatban felröppent, és nagy levegőt véve megpróbálkozott a fajukra jellemző tűzgömbbel. Persze nem akarta megsütögetni a harcost, csak egy kis tűzlabdával akarta riogatni. Száját kinyitotta, és már épp szabadította volna tüzes gömbjét a férfihoz közeli cserjésre. Ám a várt tűzgömb helyett egy aprócska, jó ha húsz centiméter átmérőjű tűzlabda sikeredett csupán, s az vajmi kevés kárt okozott a férfi környezetében.*
~Ez kínos...~
*Saját ügyetlenségét palástolandó, már le is vetette magát a földre, és bődületes üvöltés közben csapott sörényes farka végével a harcos felé, aki ha elég ügyes elugorhat a csapás elől.*

Tárgy: Re: 1. Tolmen erdő Szomb. Feb. 14 2009, 19:21

*Meglepetten vette tudomásul, hogy a sárkány nem bír üvölteni. Legalábbis megállt egy helyben, s nem mozdult. Aztán pedig köhögni kezdett. Orin alig bírta ki nevetés nélkül. És mikor meglátta azt a kis tűzgömböt, hát nagyon kevésen múlott, hogy ne nevesse el magát. De szerencsére sikerült visszatartani hirtelen támadt jókedvét, s visszatért a megfontolt, komor kifejezés az arcára. Épp időben, hiszen a sárkány leszállva újból elüvöltötte magát (immár sikerrel), s farkával egyenesen Orin felé csapott. A nagyúr ezt meglátva oldalra vetette magát, így kitérve az óriási farok elől. Lábait ismét jól megvetette, majd az üvöltő sárkány nagy szája felé irányított egy igen méretes vízgömböt. ~Nem akarlak bántani..ha te sem akarsz. Persze, nem értheted, amit mondok, mert akkor nem így cselekedtél volna. Nem is értem.....talán kijöttem a gyakorlatból. Jobb lesz, ha újból előveszem régi könyveimet és újból áttanulmányozok mindent...Sosem lehet tudni, milyen fontos dolgot felejtek el!~ Azzal megkerülte a sárkányt, s egy bénító átkot küldött felé, hogy megnyugtassa. Persze nem tudta ezzel megnyugtatni...legalábbis a hagyományos értelemben vett megnyugtatást illetően. Persze, ha minden jól megy, akkor a sárkány most egy pár percig mozdulatlanná válik. Orin nagyon is reménykedett ebben. Így hát elbújt az állat farka mögött, majd onnan még egy kis vízgömböt küldött az éppen felé tartó tűzgömb elé.*

» 5. Setét erdő