5. Setét erdő

*Szépen elindulunk egymás mellett, de a nő csak beszélgetésre fogja inkább. Én minden egyes reccsenésre felkapom a fejem, de remélhetőleg hamar megszokom.*
-Hát nemrég jöttem át Álomfalváról, és körbe akartam nézni, hogy mi merre van aztán csak ide jutottam...- *vázolom fel keservesen a helyzetet, majd én is visszakérdezek ha már beszélgetni kell...*
-És te...mit csináltál itt egy héten keresztül? Nem támadott rád senki? Na meg egyedül voltál...gondolom magányosan...de miért tis jöttél erre?- *kérdések tömkelegét zúdítom a lányra de erre már tud válaszolni bőven és akkor van is téma...nem kell másikban kutatgatni.*

* Nem veszemészre a ányon, hogy úgy érzi kell, hogy beszéjen, mert én nem szeretnék erőltetni semmit. Tőlem sétálgathatunk csendben is egymás mellett, bár szívemhez közel állna a társalgás, de ha nem akar nemmuszály. Látom hogy kissé ingerült, én talán sikeresen megszoktam az elmúlt 168 órában eme hangokat így már nem is figyelek rájuk. Talán ez lesz a vesztem ki tudja, minden esetre most nem igazán érdekelnek a jövő bajai csak jussak ki e rengetegből.*
- Akarod mondani a Nagy Megérkezés Napján a három hajók egyikkével?-*kérdezem vissza, máskülönben úgysem jöhetett volna, gondolom magamban, így tök hülyeséget kérdeztemmegint.*
- Először is elindultam az erdőt járni, tudod az a dolgom hogy fenntartsam a rendet és vigyázzak az állatokra. De amint láthatod nagyon messze kerültem a várostól és a mi tanyánktól, bár számítottam a hosszabb távollétre azért ez kissé elhúzódott barangolásom miatt.-*feleltem neki. nem csodálom ha kissé zavartnak tartja, de végtére is ez az igazság.*
- Ááá nem voltam végig együl. Pár nappal ezelőtt egy katona kísért utamon de elszakadtunk egymástól. Ő elmagyarázta előtte hogy jutok ki innen de amint látod...-*megvonom vállam, egyértelmű hogy nem sikerült.*

*Bólintok egyet a kérdésre majd ingerülten nézelődöm tovább...Nem tagadom tényleg ingerült vagyok, hisz akármikor egy bokorból ráugorhat egy farkas és ahhoz lehet az én erőm is kevés. Nem félek, de akkor is ideges vagyok, jobb lenne mihamarabb kikeveredni innen.*
-Őőő...értem! És mit mondott a katona?- *lehet ha még emlékszik rá a nő akkor előrébb jutunk mint ahol most vagyunk.*
-Akkor ember vagy igaz?- *gondolok itt arra, hogy nem varázsló vagy harcos és a többi nép...Elynor személy szerint nagyon nagyra becsüli az embereket hogy varázserő és egyéb segédlet nélkül élnek túl harcokat, igaz ott van nekik a fegyver de akkor is...*
~Csak jussunk ki innen...~

//Fagyi//

*...a szél fújta válláig érő haját. Igen ez a szabadságát jelentette Xihung-lo nak aki már jó pár éve menekül a a gonosz mágus erői elöl. A tekercsek biztonságban vannak és ez jó hír sok lény számára. Ahogy beljebb ment a setét erő mélyeire végül elért egy hatalmas tisztást ahol csak az árnyak suhogásait lehetett hallani egy -egy bokorból mintha azt mondanák menekülj innen , ez a hely elvan átkozva. Persze Xihung-lo nem tenne így , ő nem . A mestere mindenre megtanította , megtanította küzdeni de nem utolsó sorban megtanította megfélemlíteni az ellenfelét . A mesterrel eltöltött órák elegendőek voltak az elemi mágia elsajátításához . " Nocsak nocsak ... a kék liget ... hm , közel a cél de még az út eltart egy darabig . Hol lehet a sas-szakadék amiről a mester beszélt?? Nos ez jó kérdés de a tekercseket biztonságba kell rejtenem. Nem habozhatok egy percet sem. "
Ahogy haladt Xihung-lo úgy mintha egy árny vagy egy lény képe bontakozódott volna ki a sötét lepel alól melyet a fák lombjai terjesztetek az alattuk elterülő földre....*

*Riel botorkál az erdő déli részénél.Nem megy be mélyre.Leül egy fa tövébe és elmélkedik.*
~ Vajon mit szeretett Glorien abban a tuskó Aldoban.Érdekes egy figura.Na de a nő. Ő érdekes volt.Olyan melegséget sugárzott.Akárhogy is, ha netán ideköt a sorsom őt biztosan a szívembe zárom.*
*Majd elnyújtózik.Sose volt egy félős fajta, sőt.Elég bátor és ez néha jól is jött a harcokban.De hirtelen valami ránehezedik a szívére.A fájdalom, amit nővére elvesztése okoz neki egyre elviselhetetlenebb és így egyedül elemészti magát.Muszáj lesz barátokat szereznie, akik elterelik a gondolatait és megmutatják az élet csodás oldalát is, amit jelenleg nem talál.*

*Erri ügyesen lavírozott a fák ágai között. élvezte, ahogyan a legkisebb réseken is átrepül és a szél összeborzolja haját. Nevetve szállt tova. Hangja bejárta az egész erdőt. Nem nagyon foglalkozott azzal, hogy egészen sötét van. Sőt, még valamiféle kis veszélyérzetet is adott ez. Amolyan jó hatású félelmet. Errinaya ettől csak még bátrabb és boldogabb lett. Elképzelte, hogy ő most felderítséen van az ellenség területén. Jobb kezét szemeihez emelte, s úgy kémlelte az elhagyatott erdőt. Aztán hirtelen megpillantott egy alakot. Majdnem felsikkantott örömében. ~Ez a hely mégsem olyan elhagyatott, mint kéne lennie. Talán egy gonosz Dagorladi van odalent.~ Azzal nevetve ereszkedett le a sétáló alakhoz. Pár méterrel a feje felett megállt, s abbahagyta a nevetést. Kicsit várt még, aztán végül úgy döntött, hogy a nő elé reppen és vidéman köszönti. ~Ő biztosan nem Dagorladi. Azok nem ilyen szomorúak. Azok inkább gonoszak és ravaszak.~ Kuncogott magában, majd a gyalogló elé reppent. Mosolyogva integetett neki, majd még mielőtt nekiment volna a másik, kissé távolabb reppent.*
-Hé, azért ne gyere nekem! Egyébként Errinaya vagyok. Benned kit tisztelhetek?
*Kérdezte udvariasan, s kis kezecskéjét kinyújtotta a nő felé, aki még mindig nem nagyon akarta őt észrevenni.*

*Riel teljesen elmerült a gondolataiban és csak, amikor a " Ne gyere nekem" mondatot kimondták akkor eszmélt fel.*
- Jaj, ne haragudj.Riel vagyok és nagyon örvendek.* majd a felé nyújtott kis kezecskét elfogadja.*
- De vidám vagy.Jó látni ilyen lényeket is.Igazán aranyos és bájos vagy.*dicséri kicsi társát.*
- Tudod én nem mondhatnám el ezt. Meghalt a nővérem és tegnap tudtam meg.*mondja búslakodva.*
- Na de ne is beszéljünk erről.Mesélj inkább magadról. Te honnan jöttél? És miféle szerzet vagy? Az igazat megvallva még nem találkoztam soha hozzád hasonlóval.*kicsit el is pirul, hiszen elszégyellte magát.*
- Tudod én messziről hajóztam ide és tegnap érkeztem, de nem igazán ismerek itt senkit.Csak egy nőt, akinek a nevét sem tudom és Aldo Barrast.* a nevet kicsit keserűen mondja ki, de aztán ráemeli tekintetét a kis jövevényre.*

// fagy//

Tárgy: Re: 5. Setét erdő Szer. Aug. 05 2009, 15:21

*A nagyúr testét kihúzva ült lován. Flow úrnő a feje körül repkedett, illetve meleltte Csak mikor elfáradt, pihent meg a nagyúr vállán. Ugyanis a szélsebes tempó mellett igen csak kényelmetlen lehetett Orin vállán csücsülni. De most már lassabban haladtak, így a nagyúr sem dőlt előre, s az úrnő bármikor megpihenhetett a vállán. tempójuk egyre lassabb lett. Orin nagyúr tájékoztatólag a feltűnő erdő felé intett fejével, miközben az úrnőhöz szólt.*
-Az ott a Setét-erdő. Lesz egy kis dolgunk itt, mielőtt Evolyran városába megyünk.
*Többet nem mondott. Nem volt beszédes kedvében. Mint mindig, amikor ideges volt valamiért. És most volt is oka rá. Ugyanios nem egy egyszerű ki kiruccanás lesz ez az erdőben. Komoly dolgokról van itt szó. És veszélyesekről. A nagyúron lehetett látni, hogy nagyon izgul és talán egy csöppet fél is. De nem szólt semmit sem. Csak előretekintett, s nézte az egyre közelebb kerülő erdő fáit. Már szinte csak lépésben haladtak. Érezhető volt, hogy itt valóban veszélyes és halálos dolgok lesznek. Másképp Orin nem ilyen lassan közelítené meg a helyszínt. Több egymásutáni sóhajtás után megállította a lovát, majd a vállán csücsülő úrnő felé fordult.*
-Flow...elmondom, mivel állunk szemben. A minap, mielőtt elvgtattam hozzád, a Ragyogó-tölgyesbe, itt jártam, hogy felderítsem a terepet. Ha esetleg az ellenség beköltözött volna valahova az erdőben. Dagorladiakra nem leltem...de mást, valami sokkal rosszabbat találtam. Ilyet még álmaimban sem gondoltam volna. *Itt egy kis szünetet tartott, majd egy nagy nyelés után folytatta.* -Egy démonkaput találtam az erdő legmélyén. Megpróbáltam bezárni...de nem lehetett. Valahogy nem sikerült. Először nem jöttem rá, hogy miért, hiszen eddig mindig könnyedén bezártam ezeket. De később rájöttem. A kapu oly energiákat is bocsát ki, amelyek elszívják a jókedvet...és az pedig elengedhetetlen egy démonkapu bezárásához. És hát arra gondoltam, hogy ebben segíthetnél nekem. Hogy közben bíztatsz és próbálsz jókedvre deríteni engem...másképp az a kapu nyitva marad és a démonok feljöhetnek a világunkba. Az pedig nagyon nem lesz jó dolog. Ugyanis ők a dagorladiak szövetségesei.
*A földre nézett. Pár percig csendben ült lován, majd az únrő rosszalló tekintetét megpillantva így szólt.*
-A kaput természetesennem hagytam őrizetlenül. A két legerősebb mágus őrzi, míg vissza nem térek oda és meg nem próbálkozok a bezárásával. Úgyhogy minél hamarabb oda kell érnünk. De kissé aggódom, hogy nem fog sikerülni...

Tárgy: Re: 5. Setét erdő Szer. Aug. 05 2009, 15:36

*Flow szó nélkül repült a nagyúr mellet, míg az el nem mondta, miért is vannak ők most itt. Aztán az erdő szélén megálltak, s az úrnő bosszankodva nézett a férfira. Durcásan röppent nagyon közel Orinhoz, s az orra alig fél centire volt a nagyúr orrától*
- Miféle dolog ez Orin nagyúr?! Miért nem szóltál nekem korábban a démonkapuról? *s beszéd közben igen csak vicces látványt nyújtott, ahogy ujjával bökdöste a nagyúr orra hegyét* - Ha a tölgyesben elmondtad volna ezt nekem, akkor hoztam volna magunkkal még néhány tündért, hogy biztosan célt érhess.
*De igazából nem is volt durcás a nagydarab fickóra, s ez egyértelművé válhatott bárkinek az arcára kiülő vidám, s egyben izgága mosolytól.*
- Hol az a kapu? Had küldjük oda, ahova való...
*S kíváncsian kezdte fürkészni az erdő sűrűjét, ahol egyébként nem nagyon látni semmit ilyen messziről.*

Tárgy: Re: 5. Setét erdő Szer. Aug. 05 2009, 15:49

*Először majdnem elhitte, hoyg az úrnő most megharagudott. Már majdnem vigasztalta volna, mikor Flow elmosolyodott és a kapu holléte felől érdeklődött. A nagyúr is mosolyogni kezdett, majd leszállt lováról, s a kantáránál fogva tartotta maga mellett.*
-Hogy hol van? Hát, odabent az erdőben. Legbelül. Ott igencsak sötét van, tehát most még jó is lesz, hogy így világítasz. Bár tudnék fényt csinálni. De így sokkal jobb és izgalmasabb lesz, nemde?
*Mondta nevetve, majd az úrnőre kacsintott. Nyugtatólag lova fülébe súgott, majd megsimogatta, aztán kiadta a "parancsot".*
-Nos akkor...induljunk! Ne várassuk meg azt a kaput!
*Valóban jó ötletnek tartotta, hogy magával hozta az úrnőt. Hiszen már most sokkal jobb volt a kedve, mint eddig. ~Csak legyen ez így továbbra is. Mikor odaérünk a kapuhoz. Bár én bízok Flow-ban. Mindig ki tudott segíteni, amikor szükség volt rá.~ A nagyúr teljességgel megbízott a tündérben. Hiszen már jó ideje ismerik egymást. És azótamég egyszer sem fordult elő olyan helyzet, hogy ne segítették volna ki egymást. Közösen mindig sikerült megoldani a dolgokat.
Így hát Orin nagyúr reménykedve, volsogsággal teli szívvel haladt egyre beljebb az erdőben, Flow úrnő pedig előtte világította az utat. A nagyúr közben mindig figyelt jobbra is és balra is, valamint a hátuk mögé, nehogy bekerítsék őket. Ha estelge azóta már megérkeztek a dagorladiak. Bár azt nagyon remélte Orin, hogy nem így van. Már egy ideje szó nélkül meneteltek, mikor a nagyúr megállt és magához intette Flow-t.*
-Úrnő...úgy érzem, hogy nem vagyunk egyedül. Lehetséges, hogy kémeket küldtek utánunk. Jobb lesz, ha óvatosabbak leszünk. Menj csak tovább elől, ahogy eddig...de légy résen. Ha a nevedet kiáltom, akkor gyorsan bújj el az egyik fa odújában vagy valahol, ahol nem eshet bajod.
*Majd megvárta, míg Flow bólint és előremegy, mint eddig is tette. Lassan haladtak, de egyelőre semmi sem történt. Amióta megálltak egyetlen neszt sem lehetett hallani.*

Tárgy: Re: 5. Setét erdő Szer. Aug. 05 2009, 16:13

*Mondhatni, hogy a tündér szinte settenkedve szálldosott ide-oda a fák között, s úgy kukucskált ki minden közeli fatörzs mögül, mintha legalább a fél dagorladi sereg között kellene lopakodnia. Éppen gyorsan átvágott két cserjebokor között, amikor hallotta, hogy a nagyúr a nevét mondja. Erre Flow egy szempillantás alatt fényes fénycsíkként röppent be az egyik fa odvába.*
- Óóó... Ez fájni foooooog. *sivította vékony hangján miután az odu falába csapódott, s fejjel lefelé zuhanni nem kezdett*
*Néhány bukdácsolás után, sikeresen terült ki a hasán, s vigyorogva nézett farkas, azaz tündérszemet egy mérgesen pislogó madárral. Mert ugye min is landolhatott volna, ha nem egy magából kikelni készülő, felpaprikázott szárnyason.*
- Bocsika... *nyögte kínos vigyorgás közepette a madár hosszú csőrén heverve, de a tollas dühösen rikácsolni kezdett, s megpróbálta ledobni magáról az apró teremtményt* - Pszt! Csitt... Hallgass, mert a nagyúr fácánbecsináltat csinál belőled!
*A fenyegetései se hoztak eredményt, így két karjával jó szorosan átölelte a madár csőrét, s így végre csend lett. De nem sokáig, mert ettől meg a szárnyait terjesztette ki az állat, és vad csapkodással igyekezett szabadulni száj, illetve csőr zárától. De Flow nem eresztett. Kitartóan szorította a csőrt, s igaz közben ide-oda esett a szárnyason, de akkor sem engedett.*
- Orin! Egy kis gubanc van idebent! *próbált olyan halkan kikiabálni onnan, hogy az ne tűnjön föl a nagyúron kívül másoknak*- Húúú! Hihihi.

Tárgy: Re: 5. Setét erdő Szer. Aug. 05 2009, 17:55

*Ahogy egyre beljebb haladtak, a nagyúr hallani vélt egy-két léptet a hátuk mögött. Azon gondolkodott éppen, hogy hogyan is intézze el a nem várt "társukat", mikor egy nagyöbb zörejt hallott mögülük.*
-Flow!
*Kiáltotta, majd megfordult, hogy szembesülhessen ellenfelével. De legnagyobb csodálkozására senkit sem látott. ~Mi a...?~ Értetlenkedett. Nem bírta felfogni, hogy mily módon tűnhetett el ilyen hamar az a valaki, aki követte őket. Hiszen pár másodperc volt, míg szólt az úrnőnek és megfordult. De nem volr ideje tovább gondolkodni, mert ekkor egy újabb zörejt hallott a bal oldalán. Odafordult, de megint nem volt ott semmi. Aztán már ismételten mögüle hallatszott az ismeretlene redetű zörej. És simét semmi. A nagyúr már kezdett mérges lenni, így előhúzta varázsbotját, majd a földhöz ütötte, miközben ezeket a szavakat mondta.*
-Invinito Sepulto!
*Azzal hirtelen megjelent előtte az a bizonyos "kém". Termete alapján egy gyermek lehetett volna. Ott áltt Orin nagyúr előtt. Még a mellkasáig sem ért fel a nagyúrnak. Orin a homlokát kezdte el dörzsölni a kistermetű lény láttán, majd így szólt a szélesen vigyorgó alakra.*
-Bah'ja...te meg mit keresel itt? Neked most éppen a Hótündék felé kellene tartanod. Nem emlékszel? Azzal a feladattal bíztalak meg, hogy vigyél el egy üzenetet az úrnőnek.
*A nagyúr előtt álló alak megvakarta a fejét, majd széles mosollyal, hízelgőn így szólt.*
-Nos, nagyúr...az úgy történt, hogy...alevelet véletlenül megégettem...jobban mindva porrá égettem. Egy kis félreértés volt az egész. Kiesett a kezemből, mikor a tábortüzet meggyújtottam és beleesett a tűzbe.
*Orin összehúzott szemekkel nézett az előtte állóra. De még mielőtt jól megfenyíthette volna, hangokat hallott nem messze az egyik fa felől. Flow volt az. A nagyúr rögtön felismerte a tündér hangját.*
-Veled még számolok! El ne mozdulj innen!
*Azzal a fa felé vette az irányt, s benézett az odúba. Annyit látott, hogy az úrnő éppen küzd egy nem túl barátságos madárral. Orin egyből felismerte a madarat. Ma már ez volt a második nagy megdöbbenése, de ez most nem foglalkoztatta. Füttyentett egyet, amjd a hirtelen meglepődött madárért nyúlt és kivette az odúból, miközben az úrnő lereppent annak hátáról.*
-Szóval még a madarad is itt van!
*Fordult Bah'ja-hoz mérgesen. Közben megvárta, míg az úrnő kikászálódik az ódúból, majd így szólt.*
-Flow úrnő, ő itt Bah'ja a küldöncöm, aki nem teljesítette a feladatát. Bah'ja...ez itt Flow úrnő, a tündérek úrnője. Kérlek, viselkedj úgy, ahogy az illem megköveteli.
*Azzal mérgesen ballagott vissza a kistermetű tündéhez Flow úrnővel az oldalán.*

Tárgy: Re: 5. Setét erdő Szer. Aug. 05 2009, 18:13

*Flow már csaknem lepottyant a szárnyasról, de újra erőre kapott, és jobban szorította a madár csőrét.*
- Állj meg már! *s ebben a pillanatban a madár dermedten megállt, s tündér, és szárnyas egyforma döbbenettel pislogtak fölfelé a hang irányába* - Fütty?
*De tovább nem aradt idő a csodálkozásra, mert egy kéz nyúlt le hozzájuk, s torkon ragadta a madárkát. Egy pillanat alatt kint is volt a fa odvából. Flow meg a fenekén. Persze az odu alján, a temérdek madártoll tetején, ami a nagy küzdelemben hullott ki a csőrősből. De pár másodperc elteltével már ki is röppent Flow, és kissé imbolyogva, de mégis egész szépen szállt le az egyik faágra. Félretolta maga elől az elé lógó, vékonyka galyacskákat, s úgy lépkedett közelebb az ismeretlen elfhez, na meg a nagyúrhoz, aki még mindig a madarat szorongatta.*
- Bah'ja? És madara van? Küldönc?
*Egy apró megingás, és már ki is csúszott kezei közül az egyik ág, s volt kedves lesegíteni az úrnőt talajszintre. Egy szempillantás alatt eltűnt a zöldesen fénylő tündér a hőségtől száraz falevél kupacok között. Egy kis nyekkenés, és volt fény, nincs fény.*
- Semmi gond fiú! Jól vagyok!
*A hangja valahonnan mélyről jött, s aztán követte azt az úrnő is gyors repülésben, méghozzá fenekét vogva, és sikkantva egy egészen aprócskát. Aztán a levegőben megtorpant, és lenézett. A falevelek rezegni kezdtek, majd kidugta közülük fejét egy rágcsáló, mely igen csak pipa volt láthatólag. Flow tréfásan kiöltötte rá nyelvét, és még mindig fenekét dörzsölgetve röppent a két férfihoz.*
- Semmi baj... Csak kicsit megütöttem a hátsómat annak a kis... nem tudom, minek a kemény fején. *és bájos vigyort villantott rájuk* - Flow vagyok. *mondta a küldönchöz fordulva.*

Tárgy: Re: 5. Setét erdő Szer. Aug. 05 2009, 18:32

*Jót mosolygott az úrnőn, majd az elf felé fordulva kissé komolyabbra változtatta tekintetét. Dühös volt rá, amiért elégette azt a levelet. Még ha véletlenül is.*
-Bah'ja...ha legközelebb ilyet mersz tenni..még ha véletlenül is...akkor véged van! Ez egy nagyon fontos üzenet. Mihamarabb kézbesítened kellett volna. Erre meg elégeted? Hol itt a felelősség? Jaj....nem lehet igaz, hogy ennyit nem lehet rád bízni. Egy üzenet kézbesítése nem olyan nagy dolog.
*Sóhajtott, majd az úrőhöz fordult, mosolyt csalva ajkaira.*
-Drága Flow...Bocsáss meg kérlek, de ez a tünde nem végezte el a munkáját. Ami nagyon fontos és sürgős. Így, ha végeztünka dolgunkkal, egyenest Evolyranba kell mennünk, hogy újból megírhassama levelet és Bah'ja elvihesse. És lehetőleg ne az első tábortűzig!
*Mordult rá a közben pimaszkodó elfre. Az meghunyászkodott kissé, majd nem is szült egy szót sem. A nagyúr eltette varázsbotját, majd lova kantárát ismét megfogván így szólt a többiekhez.*
-Gyertek...Bah'ja...te fogsz majd őrködni, míg mi elvégezzük a "piszkos" munát.
*Azzal elindult két társával az oldalán. Beletelt vagy fél órába, mígnem odaértek a kapu közelébe. Orin egyből megérezte a hihetetlen nagy erőt, ami a kapuból áradt. És érezte, hogy a rosszkedv is kezd rajta eluralkodni.*
-Bah'ja! Maradj itt! Mindjárt itt lesz egy mágus, aki addig is segít neked őrködni. Úrnő...kérlek, te maradj velem.
*Azzal még mentek vagy száz métert. A kapu pár lépésnyire volt tőlük. Orin így szólt a két mágushoz.*
-Semmi sem történt, mióta itthagytalak titeket?
*Azok csak megrázták a fejüket. A nagyúr bólintott, majd az egyik mágushoz fordult.*
-Kérlek, menj oda ahhoz az elfhez. Ügyelj arra, hogy ne lógjon meg!
*Azzal a másik őrt kicsit arráb tessékelte, miközben átadta neki a lova kantárszárát. Közben megindult a kapu felé. Ott állt előtte pár centiméterre. A kapu maga egy örvénylő lyukra emlékeztetett. Koromfekte színét néhol szürkés csíkok törték meg. A angyúr érezte, hogy teljesen elkomorodik. De tudta, hogy musáj kbezáárnia a kaput. És hogy képes rá. Csak hinnie kell benne. De ez volt most a legnehezebb. Hinni abban, hogy képes rá. Morcosan magához hívta hát az úrnőt.*
-Flow...gyere ide! Segíts nekem...!
*Azzal többet nem is szólt. Erősen próbált koncentrálni, hogy bezárhassa a kaput.*

Tárgy: Re: 5. Setét erdő Szer. Aug. 05 2009, 18:57

*Flow lenyűgözve tapasztotta tekintetét az átjáróra. Nem azért bilincselte le maga a látvány, mert még ilyet sosem látott. Nem... Éppen ellenkezőleg. Igenis látott. De még mennyire, hogy látta. Emlékei viharos gyorsasággal özönlöttek újra felszínre. Az évszázadokkal, vagy talán már évezredekkel ezelőtt történtek levenedtek meg újra lelki szemei előtt... Ahogy tündérek százai repültek keresztül Tündér-völgy fölött, s vidámságot hozó kacajuk boldogságot csempészett minden élő szívébe... És ahogy ott énekelt velük, s köztük... Egy tündér a sok közül... Utána jött egy hatalmas légörvény és a tájba ékként verve jelent meg egy feketén örvényló kapu, melynek belsejét szürkés, s olykor fehéres csíkok szabdalták... És jött az a borzalmas hang, és ő nem hallott semmit a többiek sikoltozásán kívül. Aztán csend, és sötét volt... S ő bezuhant valami puha dologba. Az órák meg csak teltek, múltak... Aztán egy vaskos, és óriás kéz felemelte őt. Akkor, ahogy érezte lecsöpögni magáról a nedves sarat, már tudta, hogy egy mocsárban van. De, hol? Folyton ezt kérdezte magától. Hiszen a völgyükben sosem léteztek mocsarak. Aztán a nap lassan kinyújtotta első sugarait a tájra. Flow tündérek százait látta a mocsárban, és a mocsárból kimagasló szigetecskén. Egy furcsa fát is látott. De a legilyesztőbb az az rémületesen csúnya, és idegen óriási lény volt, ami éppen őt tartotta szemei elé... Zeeb mocsarában voltak, s a félóriás mentette meg mindannyiukat. Egyenként huzgálták ki aztán a már kimentettek a bajban lévőket. És végül mind túlélték. Mind a háromszázan. Ennyien voltak. Tudja, mert megszámolta őket. És azóta hiába minden igyekezete a visszatérésükre Tündér-völgybe. A kapu bezárult, s ők itt rekedtek. Azóta ezt a helyet nevezik otthonuknak. Evolyrant.*
- Segítek... hogy bezárhasd nagyúr.
*Szeme sarkában apró csillagként ragyogott fel a szeretet ahogyan ajkait éneklésre nyitotta. Hangja a nyári szellő gyengédségével simogatta az élők lelkét. Varázsával csempészte a vidámságot szívükbe, s nézte, ahogy Orin elkezdi bezárni az átjárót. Ami csak hasonlított arra, melyen ő érkezett, hiszen ő nem démon. Hanem tündér. A szöges ellentéte.*

Tárgy: Re: 5. Setét erdő Szer. Aug. 05 2009, 19:27

*Miközben igyekezett összegyűjteni minden erejét, érezte, hogy Flow éneklésének hatására kezd boldogsággal megtelni a szíve. Úgy tűnt, hoyg a kapu mágiája egy semmi az úrnőhöz képest. A nagyúr elmosolyodott, s előhúzta varázsbotját. Nem szólt semmit sem. Csakis az erőre és a dalra koncentrált, amit Flow úrnő énekelt csodaszép hangján. Érezte, hogy teste megtelik erővel és mágiával. Az öröm hihetelen sebességgel áradt szét testében. Mosolyogva forgatta meg a botot kezében, s egyenesen beleszúrta a kapu közepébe, miközben ősi nyeéven mormogott. Szemeit lehunyta, de mindvégig mosolygott. Húosszú percekig is eltartott ez a állapot, majd egyszer csak elengedte a boto, ami egy helyben megmaradt a lvegőben lebegve, félig bent a kapuban. Ekkor előhúzott egy nagy tőrt, amivel megvégta karját. Vér fröccsent ki belőle, egyenesen a kapuba. Aztána nagyúr egy mozdulattal kirántotta a varázsbotot a kapuból, s így kiáltott.*
-Loco Kasinde!
*És ekkor volt kapu, nincs kapu. Úgy tetszett, mintha nem is lett volna ott semmi sem. A nagyúr lihegve nyitotta fel szemhéjait. A véres tőrt letörölte, majd eltette. A varázsbotra támaszkodva fordult az úrnőhöz, s rámosolygott.*
-Köszönöm szépen! Csodálatosan énekelsz úrnő.....Viszont most jobb, ha mihamarabba városba érünk. Ugyanis ez a varázslat rendesen kiszívta az erőmet. No meg persze nem ártana begyógyítani ezt itt ni.
*Mutatta fel a sebet, amit magán ejtett, majd eltette a varázsbotot, midőn lovához ért és abba kapszkodott.*
-Úrnő..még egyszer köszönöm segítséged! Nélküled nem ment volna! De most tényleg indulnunk kell.
*Látszott rajtas, hogy nincs valami jó bőrben. De ez van. Ez a varázslat így kiszívja ez embert.*

Tárgy: Re: 5. Setét erdő Szer. Aug. 05 2009, 19:41

*Annyira elmerült bűbájának kiteljesítésében, hogy csak távoli ködfátyolon át látta azt, ahogy a nagyúr felsérti saját karját tőrével, s a vér a kapuba hullik. Aztán dalával párhuzamosan furcsa szavakat hallott, amik szinte egybefonódtak bűbájának hangjaival. Aztán a kapu bezárult, s elillant előlük. Az úrnő elhallgatott, s egyhelyben lebegve várt míg szemei elől a varázslat fátyla elenyészik. Széles mosoly terült el tündéri arcán, ahogy a nagyúrhoz röppent.*
- Megyünk Evolyranba? És... És... Jujj! *egy kicsit még fel is sikkantott, amikor közelebbről meglátta az említett sérülést* - Nagyon fájdalmasnak tűnik. Hogy bírod ki ordítás nélkül. Én bizony folyton csak sipákolnék.
*És édesen vigyorgott rá, s a többiekre.*
- Most már ők is velünk jönnek igaz? *suhant a nagyúr füléhez, s súgta neki a kérdést, hogy amazok ne hallhassák, aztán Orin vidám bólintása után jókedvűen kezdte noszogatni a társaságot, hogy kapkodják már végre a csülkeiket, és gyorsabban sétafikáljanak már kifelé ebből a sötét erdőből. Még mielőtt kihókulna mégjobban a bőrük napfény nélkül. Ők persze ezen csak kacagtak, de Flow erre csak durcásan hajtotta tovább őket az úton. Olykor megpihent repkedései közbn, s a nagyúr vállára szállva lóbálgatta kicsit lábait, hogy aztán felpattanjon, s a ló fülei közé fészkelje be magát. Ott még kényelmesen le is fekhetett, ha akart, és még puha is volt a sörénytől az ágyikója. Hát így haladtak Evolyran városa felé.*

Tárgy: Re: 5. Setét erdő Szer. Aug. 05 2009, 19:55

*Az út erdőbeni részét még saját lábukon teszik mge, de amint kiérnek az erdőből, Orin nagyúr mosolyogva kacsint az úrnőre, majd megáll. Mindenki megállt, s a nagyúr köré gyűlt, mivel az mondani készült valamit.*
-Nos, barátaim, útjaink itt kettéválnak! Odar és Medar! Ti vágtassatok el az emberek földjére és értesítsétek vezetőjüket arról, hogy várjuk őt Evolyranban a Vezérek Házában! Köszönöm!
*Azzal a két mágus lóra pattant, s már el is vágtatott. A nagyúr még gyorsan elmormogott egy áldást, majd így szólt.*
-Mi pedig Evolyranba megyünk. Bah'ja..gyere, ülj fel a lóra. Ketten fegjuk megülni őt. A madaradra meg vigyázz, mert még a végén el találjuk fenekelni, amiért rakoncátlankodott az úrnővel!
*Azzal felsegítette az elfet a lóre, majd maga is felült és az úrnőre mosolygott.*
-Flow...kérlek helyezd magad kényelembe. Hosszú az út. Akár alhatsz is. Majd szólok, ha odalrtünk.
*Kacsintott az úrnőre. Nagyon meg volt vele elégedve. Sokkal nagyobb hatással volt rá az éneke, mint gondolta volna. Egyszerűen hihetetlen érzés volt, míg Flow úrnő dalát hallgatta. ~Talán többször kellene hallggassam.~ Mosolyodott el, majd szép lassan elindultak Evolyran felé, hogy teljesítsék feladatukat.*

//Köszönöm szépen a játékot úrnőm! Very Happy

//

Tárgy: Re: 5. Setét erdő Szer. Aug. 12 2009, 18:48

*Akira nem járt sikerrel a kovácsműhelynél. Azzal a bosszantó férfival való találkozása meg egyenest feldühítette. Elveszteve ítélőképességét bevette magát az ismeretlenbe. kétségbeeeset és úgy gondolta, hogy elindúl asztán majd érkezik ahova érkezik. A setét erdőt kis térképén meg is találta, mert annyira még nem őrült meg, hogy ne kövesse legalább nagyjából, hogy hol van. feltett szándéka az volt, hogy Dagorladba jusson, ám a térképen nem egyszerű eligazodni, így nagy vargabetűre számíthat.*

Tárgy: Re: 5. Setét erdő Szer. Aug. 12 2009, 19:20

*Az éjszaka sötét karjai ölelték át a tündét, s lovát egyaránt. De hiába a sötétség, látása kifinomult, s ez minden bizonnyal nagy előnyt jelentett számára. S a hold halvány sugarai is bevetették magukat a sűrű lombkoronán. Vedui energikus mozgása nem hagyta egy percre sem lankadni figyelmét, de minden egyes érzékével a figyelemre öszpontosított. Ahogy a fák között vágtáztak az ágak sorra törtek szanaszéjjel, s hangos reccsenéssel hullottak a földre. De a kanca csak vágtázott tovább, nem is kellet már jelzésekkel irányítania a tündének, pusztán érezte Ned'rila kívánságát. Csak futni, mindegy merre. El a fájdalomtól, amit bár nem mutat ki sosem, mégis örökké üldözi. S ő akaratlanul is, de néha napján élvezettel fogadja be azt. A gondolkodásra most nem volt szügség. Mindent kiűzött a fejéből, az emlékeket, az éppen meglévő gondokat, hibákat. Csak arra gondolt, hogy most hol van. Az erdő sötétjébe zárva. De nem bánta. Útját egy szikla perem szakította félbe, s önfeledt vágtázásában észre sem vette, de Vedui megtorpant, s ágaskodni kezdett. Ned'rila egy pillanat alatt megállapított a helyzetet, s igyekezett megnyugtatni a kancát, gondolatait átáramlasztotta a ló tudatába, s így próbálta nyugtatgatni. A kanca mindeközben horkantott egy párat, s élesen nyerített, de vissza ereszkedett négylábra. Ned'rila oldalra fordította, s így elirányította a szikla hasadék elől. Megveregette a nyakát, majd körbe nézett. Nem látott mást, csak fákat, s némi köd felhőt bolyongva közöttük. Vedui dobálta a fejét. Ned'rila jelzés nélkül bevezette az erdő sűrűjébe ismét, s ügetve bolyongtak tovább a sötétségben...*

Tárgy: Re: 5. Setét erdő Szer. Aug. 12 2009, 19:33

* Luciot a kíváncsíság vezérelte ide, de nem bánta meg. Mire beesteledett fátgyűjtött és egy kisebb rágcsálót fogott. Lassacskán felszáll a köd. Elővesz egy kovát és egy acélt, majd kezdi összeverni, hogy tűz legyen belőle. Nem kellett sok és a száraz gallyak lángra kaptak. Igyekszik minnél nagyobb tüzet csinálni, nehogy a vadak közelebb jöjjenek. *
~ Isten verte köd! Pont most kellett felszállnia. ~
* Ledőlt az egyik fa tövébe és egy botot hegyezett. Megnyúzta, majd rászúrta a döglött rágcsálót és a tűz fölött elkezdte forgatni. Idővel szép színe lett. Neki látott az evésnek, közben néha egy-egy fát dobott a tűzre.*

Tárgy: Re: 5. Setét erdő Szer. Aug. 12 2009, 19:45

*Akira a távolban észrevett egy fénycsóvát, pont miután ló dobogását hallota ugyanonnan.*
~Hm, így egyszerre megnézhetem mindketőt.
*El is indúlt a fényhez, így talán megtalálja a lovat is. Sikerült, és a gazdályát is megtalálta rajta.*
-Heló, kihez van szerencsém. Én Akira vagyok.-*Tudakolta a nőtöl.

Tárgy: Re: 5. Setét erdő Szer. Aug. 12 2009, 20:02

*Meghúzta a szárat, mire Vedui megállt lassan. Hunyorított, még a sötétben is. Lépések zaját hallotta, majd lassan közeledett felé. Egy alakot pillantott meg. Majd ahogy egyre közelebb ért, felismert benne egy nő személyét. De még sosem látta. Vedui mindeközben ficánkolt alatta, de nem bánta. Váratlanul a nő megszólalt.*
- Akira... - egy pillanatra elgondolkodott, de hiszen Akira Pain nem lehet itt. - Ned'rila Olveti. - *Hajtotta meg fejét kissé, s a köpenye eltakarta mindkét oldalról a fejét. Érezte, hogy csupán emberrel van dolga, így nem tartott attól, hogy netán remekül látná az arcát. Ő is csak nagy vonalakban tudta felmérni, de mindenképpen többet látott az emberi szemnél. Hirtelen oldalra kapta a fejét. Ropogás szerű neszeket hallott nem messze. Talán tűz? Majd megbizonyosodott róla, érezni kezdte lassan azt a száraz, égő fa illatot. Vissza nézett a nőre, aki ugyan csak abba az irányba nézett az imént, ahova a tünde kapta a fejét.*
- Netán... A Te táborod van a közelben? - *Kérdezte a nőtől.*

Tárgy: Re: 5. Setét erdő Szer. Aug. 12 2009, 20:21

* A tűz halkan ropog és Lucio felfigyel egy lódobogásra, majd elhallgat. *
~ Biztos megállt. Majd, ha akar valamit ide jön. Biztos észrevette a fényt. Én nem mozdulok innen. Olyan jót ülök itt. ~
* Néha a bottal beletúr a tűzbe és teszi rá a további gyűjtögetett galyat. A keze a kardja markolatán van, ki tudja, hogy ki fogja őt megközelíteni. *

Tárgy: Re: 5. Setét erdő Szer. Aug. 12 2009, 20:29

-Nem, én is csak most figyeltem fel rá. Épp oda tartottam, nem tartasz velem?
*Kérdezi barátságosan, de már tudja kivel van dolga. Találkozott már itt tartózkodása alatt pár elfel.*
~Remélem, ő nem lesz olyan embergyűlölő, varázsimádó. ~ *Mindig észreveszi az idegenkedést, és most, ingerlékenynek, és felbosszanthatónak érezte magát.*

Tárgy: Re: 5. Setét erdő Szer. Aug. 12 2009, 21:00

*A lány nem válaszol, csak hirtelen megmerevedik, s elszalad a sötétbe. Ned'rila tátott szemmekkel néz utána. Vajon mi üthetett belé? Még egy darabig nézte, majd hagyta, hadd mennyen a dolgára. Viszont a tűz a közelben érdekelte. Ő is tudna csinálni magának, de most csupán felfedezés céljából akarta megtalálni. Oldalra irányította a kancát, majd lassan elindult a hangok irányába. A tűz illata egyre erősödött, s Ned'rila lassan halvány sárga fényt pillantott meg bokrok ágai között. Közelebb ment. A fák, s növények eltakarták az elől, aki a tűz mellett ült. Egy férfi volt az. Ned'rila kicsit kinyújtózkodott, hogy jobban megnézze. Ismételten egy ismeretlennel volt dolga, de hát akiket ismer, kinek lenne esze csak úgy vágtázgatni ebben a sötét erdőben. Egy ideig fontolgatta megzavarja-e egyáltalán a békésen üldögélő alakot, majd végül úgy döntött nem számít mit gondol, sarkával kicsit megbökte Vedui oldalát, s az lépés helyett ügetésben táncolt be a táborba, a bokrok pedig hangosan surrogva álltak vissza helyükre mögöttük. A kanca oldalazott, s Ned'rila mindeközben a tüzet nézte.*

Tárgy: Re: 5. Setét erdő Szer. Aug. 12 2009, 21:06

*A táborba vágtázó lovas nem is volt meglepetés számára, ülve maradt.*
- Üdvözöllek idegen! -köszönti a maga módján.
~ Ilyen egy őrültet. Becsörtet ide a lovával. Ez sem normális. ~
*Lucio észreveszi, hogy egy elf nő az.*
~ Vajon mit kereshet itt?~
- A nevem Lucio Rashan. Mi szél hozott ide téged-e kies vidékre? -vonja kérdőre.
*Majd a bottal bele túr a tűzbe és rádobb egy két gallyat.*

Tárgy: Re: 5. Setét erdő Szer. Aug. 12 2009, 21:27

*Bár ő hagyta, hogy a kanca táncoljon a kis téren, mégis most vissza fogta. A férfi felnézett rá, s érdekes képpel bámulta. Ned'rila lenézett rá közönyösen. A tűz megvilágította arcát. Haja világos volt, arca pedig kemény vágású, mégis volt benne egy finom érzés, ami megenyhítette a tekintetét. A tünde köpenye ráolvadt lova hátára, s csukjája még mindig a fején volt.*
- Üdvözöllek, halandó. - *Bár már megmondta a férfi a nevét, mégis az a tekintet nem hagyta nyugodni, s csak azért is próbált egy kicsit ellenszenves lenni. Pedig nem gyakran csinálja ezt az emberekkel.*
- Én Ned'rila Olveti vagyok. - *Miközben kimondta a bemutatkozást, fejéhez nyúlt, s lassan leengedte fejéről a csukját. Így akarta megmutatni magát, hogy bár nem ellenséges szándékkal jött, mégis lássa kivel van dolga. A tünde ívelt szemeivel tekintett a férfira, barna haja előre hullott, de egy része még mindig a köpeny alatt a hátához simult. Úgy gondolta, talán tisztességes lenne tovább társalogni a talajon. Leszállt a nyeregből, s össze kötötte a szárat. Vedui a vállához tette a fejét, s egy mélyet fújtatott a tünde hajába, mire egy köteggel előre hullott ismét. Majd lágyan eltolta magától, s bólintott felé, jelezve, hogy nyugodtan nézzen körül. A kanca vette a jelzést, s lehajtott fejjel szaglászva kezdte felmérni a terepet. Ned'rila közelebb lépett a tűzhöz.*
- Nem szél, csupán saját lelkem vezetett ide. Egyszer csak elfogott egy érzés, egy gondolat, hogy nekem ide kell jönnöm, az erdőbe. Majd nem sokkal ez után, meghallottam a tüzet. És gondoltam, felfedezném ki ólálkodik erre felé. Lássuk be, még egy tündének is veszélyes lehet itt, nem hogy egy embernek. - *Nézett rá a férfira, s szavaival igyekezett nem megsérteni őt. Egy pillanatra kérdőn nézett rá, majd remélve, hogy nem jelent túl nagy problémát, leült Lucioval szemben, s törökülésbe tette lábait.*

Tárgy: Re: 5. Setét erdő Szer. Aug. 12 2009, 21:44

~ Ekkora arccal a napot is eltakarná. Engem csak itt ne halandózzón, mert ő se halhatatlan. ~
* A lány hátrahajtotta a köpenyét, így láthatóva vált a tűz fényében. Barna haja előre hulott. Láthatólag nem szándékozota megtámadni Luciot. Leszáll a lováról és leül vele szemben a tűz mellé. *
~ Ő sem tudja miért van itt. Ez vicces, én sem tudom igazán. Hát ez hihetetlen, úgy beszél rólam, mintha én valami mihaszna korcs lennék. ~
- Mi bajod az emberekkel? -kérdezi közömbösen. Nem kell lenézni minket.
* Az eddigi enyhén széles terpeszben félig fekvő Lucio teljesen felült. Szemeivel igyekezett a lány tekintetét keresni. *

Tárgy: Re: 5. Setét erdő Szer. Aug. 12 2009, 21:57

*Halványan összeráncolta a szemöldökét, a fiú hirtelen felindulása meglepte.*
- Elnézésedet kérem, ha sértésként vetted. Az emberekkel semmi problémám, hisz magam is sokat kell hogy közöttük tartózkodjak. Régebben is érdekes népnek tartottam a tiéteket. De azt be kell látnod, hogy vannak különbségeink, mint külsőleg, s mint belsőleg. - *Mindezt szelíden mondta Lucio felé, hiszen a rossz szándékot igyekezett eltüntetni a hangjából. De mélyen elgondolkozott azon, amit mondott, s akárhogyan is kereste benne a hazugságot, bekellett látnia, hogy igazat mondott. Egy tündét az ember bármikor felismer. Kissé hosszabb fülük elárulja létüket, íveltebb szemük tekintetüket földöntúlivá teszi, mozgásuk pedig olyan akár a hegyi pumájé. Mindeközben a földre nézett. Barna haja előre lógott, körbe fogta arcát, s egy-két tincs a szemét takarta. Kezében egy botocskát tartott.*
- De nem tartom különb, sem hanyatlóbb fajnak az emberiséget. - *Majd lassan felnézett a fiúra.*
- Miért, Te talán többre becsülnéd az Elfek népét? - *Kérdezte hunyorítva, s fejét kissé oldalra döntötte kérdőn. Tudta, hogy az emberek többsége csodálói az elfeknek. De vannak, akik inkább a sárba tipornák őket, mert talán többek, mint halandó. Bár Ned'rila tisztában volt ezekkel a tényekkel, ő még sem tett különbséget, sem ember, sem elf, sem más fajok között. Ahol élt, ott elítélték az emberi fajt, mert hajdan elárulták az elfeket. Így Ned'rila csak saját tapasztalatai által tanulhatta meg, hogy nem minden ember képviseli a gonosz dolgokat. De persze, ezt Lucio nem tudta...*

» 1. Tolmen erdő