01. Carmellyé

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Pént. Feb. 20 2009, 18:13

*Egyébként is feszült hangulatban volt s az hogy esetleg hallotta valaki miről is beszélget plátói szerelmével,még jobban elmérgesítette.Pedig szerény volt...általában.De úgy látszik ez kivételes alkalom volt.*
- Az a fa mögött van valaki.Nem tudom biztosan ki az..-*felelte halkan a myrtének,a sors iróniája már csak az lenne ha a férfi kedvese lenne ott.Vicces lenne s még most látta meg a nőt.Mert nő volt abban biztos volt.A hangja arról tanúskodott.*
- Nem baj,természetesen nem baj,ha nem egy fa törzse mögött teszi ezt.-*felelte keserűen mire a nőt is megpillantotta.Még nem volt szerencséje hozzá,de ahogy látja,ők ketten ismerik egymást.Egyikről a másikra vándorolt tekintete.*

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Pént. Feb. 20 2009, 18:21

*Bólint, hogy érti a dolgot, majd erősen figyeli a közeledő alakot. Aztán a hangja is elér hozzájuk. ~Egy nő...~ Mitryas-nak ez volt az első reagálása. Lassan ki is bontakozott a homályból, s meg kell hagyni, igen formás volt. Persze a mester fejében meg sem fordult olyasmi...Feszülten hallgatta a közeledőt, majd megrökönyödve nézett fel rá.*
-Maga meg honnan ismer engem? Mellesleg igazán lehetne oly udvarias, hogy bemutatkozik.
*Pár pillanatig kivárt a mester, majd felállt, s meghajolt.*
-Mitryas Hythamorys....a Myrték mestere. Bár erre már maga is rájött...
*Kissé mérgesen tekintett a nő szemébe. Nem örült a társaságnak. Most jobb lett volna, ha inkább kettesben marad Hyrraosy-val. Meg kellett volna beszélniük egyet s mást. De úgy tűnik nem fognak. Ugyanis nem úgy nézett ki, hogy a sötét hajú nő távozni akarna mostanában.*
*Kérem, legyen olyan szíves, s mutatkozzon be. Legalább ennyit tegyen meg nekünk....
*Olyan mézes-mázosan mondta, hogy már majdnem elnevette magát. ~Nos, remélem hajlandó lesz elárulni, kicsoda. Mert nekem egyáltalán nem ismerős az arca. Pedig biztosan álomfalvi...itt még nem ismernek annyira...~*

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Pént. Feb. 20 2009, 18:47

* Érdekes volt figyelni a kettő arcjátékát. Egy biztos, nem örültek annak, hogy ő ott van. Nem is volt kedve zavarni őket, csak egy kicsit még húzta az idegeket.*
- Elnézést az illetlenségért. A nevem Seyla Vulfia. Én is Álomfalváról jöttem.
* Úgy kell röhögnie. Maga sem tudj miért, de.... Lényeg, vissza kell tartania. Mindegy hogyan. Azért egy kis mosoly-féleség így is kicsúszik a szájára. Még szerencse, hogy egyéb tekintetben kitűnő a pókerarca. csak az látszik rajta amit láccatni akar.
- Látom megzavartam valamit.
* Ezzel egy meghajlással el is indul a város kijárata felé, de még séta közben megfordul.*
- És sok boldogságot kívánok!
* bárcsak neki is megadatna egy ilyen... de hát most már máshol jártak a gondolatai és már messze jártak a léptei.*

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Pént. Feb. 20 2009, 18:56

*Látta a férfin,hogy neki sem tetszik hogy megzavarják beszélgetésüket.Nem a legjobbkor akadt társaságuk,de nem tehettek semmit.Csak nem fognak úgy bemutatkozni a jövevénynek,hogy felháborodottan elküldik melegebb éghajlatra.Ez nem az ő stílusuk,mégha olykor legszívesebben ezt is tennék.Némán figyelte a jelenetet,hogy Mitryas feláll és bemutatkozik feleslegesen,de úrimyrte volt,ezt is várta tőle.
Hál' istennek nem kellett sokáig tűrniük a "betolakodó" társaságát,mert hamarjában távozott.*
- Szemtelen egy fehérnép....-*jegyezte meg halkan ahogy visszakiabált gúnyosan feléjük.Sóhajtott,miközben ülve maradt s térdét felhúzta,majd karjával átölelte vékony lábát s állát megpihentette térkalácsán.*
- Azt hittem ismered...-*jegyezte meg.Tévedett.*

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Pént. Feb. 20 2009, 19:04

*~Seyla Vulfia...nem, nem ismerem. De legalább az kiderült, hogy álomfalvi volt. Másra nem is számítottam...sokan eljöttek onnan ide...~ Mérgesen nézett a lassan távozó nő után. ~Hála Istennek!~ Mondta magában, majd intett egyet a távozónak, s lehuppant Hyrraosy mellé.*
-Reméltem is, hogy hamar elmegy! Nem szeretem, ha csak úgy előbukkan valaki ismeretlen...ráadásul ilyen rossz modorú! Vissza se jöjjön...
*Panaszkodott egy sort, majd a mellette ülőre tekintett. Halvány mosolyt küldött felé.*
-Nem, nem ismerem...szerencsére. Általában ilyenekkel nem barátkozom! Esetleg csak futólag ismerem őket...azt sem önszántamból! No, de azt hiszem, most már nem fog visszajönni...bár igen csak besötétedett...lehetséges, hogy el kellene vonulnunk valahova, ahol nem zavarhatnak ennyien.
*Nézett rá a lányra, majd kíváncsian várta a választ.*

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Pént. Feb. 20 2009, 19:15

*Tekintetével nem követte a férfi mozgását,de érzékelte hogy lehuppant mellé.Ekkor felemelte rá tekintetét és hallgatta szavait.*
- Tudom hogy ilyenekkel nem barátkozol....legalább is sejtem,csak meglepett ahogyan megszólított.Ez erre engedett következtetni.-*mondjuk ez még mindig nem jelenti azt,hogy az ismeretség viszonzásra talál.Pláne egy vezér személyében,mi ugye bár most be is igazolódott hogy lehetséges.*
- Nem volt kellemes társaság tény és való.De lehet hogy csak rosszkor jött és érzékenyen érintett minket felbukkanása.-*felelte halkan,lehetséges,hogy bárki más érkeztével így reagáltak volna.
Észre sem vette hogy besötétedett,erre a Mester figyelt fel.Ekkor ő is körbekémlelt,semmi sem nyújtott itt fényt,csak az égről letekintő csillagok és a Hold gyenge téli fénye,mit felhők fátylai takarnak el ahogy tovafújja őket a szél.*
- Jó ötlet! Van valami ötleted is hova mehetnénk ahol senki sem zavarna minket?-*kérdezte kíváncsian,neki így hirtelen nem volt,de semeddig nem tart kitalálni valamit.*

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Pént. Feb. 20 2009, 19:24

*Helyeslően bólogatott a lány szavaira, majd elgondolkozott, hova is mehetnének. Hiszen még nem volt felépítve egy ház sem. Csakis az a kis kunyhó volt, ahol Hiswával voltak...~Oda nem mehetek vele...A legjobb, ha elmegyünk valahova máshova...Talán a városban van valami fogadóféle....~ Azzal Hyrraosy felé fordult.*
-Nos, itt a földünkön nem tudok oly helyet, ahova kényelmesen elvonulhatnánk....Javaslom, hogy menjünk a városba, hátha akad ott egy fogadószerűség.
*Azzal felállt, s a lány elé lépett. Előrehajolt, majd megfogta a kezeit, s felsegítette. Rámosolygott, majd megvárta, hogyan dönt.*
-Akkor? Maradsz vagy megyünk?
*Azzal lassacskán elindult, s remélte, a lány is követni fogja. Ennek jelt adva egy kis fénylő csíkot húzott ujjával maga után, hogy Hyrraosy tudja követni a sötétben.*

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Pént. Feb. 20 2009, 19:32

*azért ő is elgondolkozott azon hogy hova mehetnének.Itt a földükön sehol sem szerencsés számukra az időtöltés,lévén nincs egy ház sem csak apró kunyhók,miben remélhetőleg myrték hajtják fejüket álomra.Csak nem fognak másodiknak és harmadiknak benyomakodni a kunyhóba.Még a gondolat is vicces volt.
Bár nem tudta mennyire lehetnek maguk egy fogadóban,s mivel más neki sem jutott eszébe bólintott.Ahogy elé állt a férfi kénytelen volt felnézni rá.De nem bánta.Nem voltkisebbségi komplexusa és azt sem bánta ha egy férfi magasabb nála.Megfogta a férfi kezét és felhúzatta magát.amint lábra állt testük kissé összeért a lendülettől,de hamarjában mindenki a helyére került. Persze kiélvezte e röpke érintést is s csak a kis fénycsíkra eszmélt fel és a férfi hiányára.*
- Hé várj meg te csirkefogó! Eszembe jutott valami! Mi lenne ha a királynők lugasába mennénk? Ott biztosan nem zavar meg senki és a hely is kellemes...jártam már ott!-*érte be a férfit s lépkedett tovább mellette.Bármi lesz a döntésük csak egy úton tudják elhagyni a várost,s most épp azon lépkednek.*

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Kedd Feb. 24 2009, 19:00

*Aredhel Narmolanya közeledett a myrték szigeteihez. Mivel még sosem járt myrték között, eleinte a szája is tátva maradt a csodálkozástól. Az illúziómágusok lakhelye nevükhöz méltó volt; a központi szigetet a kisebbekkel összekötő függőhidak látványa, és a késő délutáni napfény arany színű ragyogása szinte mesekönyvbe illő tájként hatottak a lány érzékeire.
Amikor leért a közeli hegyoldalon, a sátorvárost pillantotta meg először. Ahhoz képest, hogy csak sátrakból állt, és még nem túl sok lakóról beszéltek a hírek, meglepően nagynak tűnt.*
~Hűha, hogy fogom én itt megtalálni Hiswát?~
*Ared bízott a jó szerencsében, és bátran belépett a sátrak közé. Volt ott mindenféle, kinek-kinek ízlése és tehetsége szerint. Kicsi és hatalmas éppúgy megfért egymás mellett, mint a színes és a fehér.*
~Hmm, Hiswa párja a mester, tehát nekik valahol a közepén kellene lakniuk, elvileg. Bár ha ugye számítottak a kicsikre, valószínűleg egy kissé félreesőbb helyet választottak.~
*Alaposan körülnézett, aztán elcsodálkozva kiáltott fel halkan.*
-Megvan.-
*Hatalmas, lakályos építményt látott, egy igazi ékszerdoboznak tűnő, csúcsos tetejű sátrat. Így kívülről nem is volt olyan sátor-szerű. Látszólag kívül-belül erős és csillogó rózsafa alkotta a vázat, amit valami tompán, ezüstösen fénylő anyag borított. Nem szövet, de nem is bőr.*
~Nyilván valami különleges matéria.~
*A rózsafa vázhoz csillogó, mívesre kovácsolt, rózsalevél alakú ezüstkapcsok erősítették az anyagot. A bejáratot pedig, a meleg időnek köszönhetően lenge fehér fátyol képezte, ami vidáman libegett minden egyes szellőt köszöntve.
Kissé közelebb ment, és már tudta, jó helyen jár: gyereksírás hallatszott, két szólamban. Odaállt tehát a bejárat felé, és beköszönt a barátnőjének.*

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Kedd Feb. 24 2009, 19:17

*Hiswa épp karjaiba vette az ikrek egyikét, azt amelyik vélhetően hangosabban ordított. A fiú volt a szerencsés kiválasztott. Thalion "krokodil könnyei" azonnal el is apadtak, és némi szipogás után már nem visítozott tovább. Sőt, gyöngyöző kacagása töltötte be a sátrat. Persze az ő jó kedve mit sem változtatott Alya síró kedvén. Na, ő annál panaszosabb sírásba kezdett, amint testvére sikerének hangját meghallotta. Hiswa kapkodó tekintete egyik gyerekről a másikra siklott. Végül úgy döntött, Alyat is felveszi. Éppen felnyalábolni készült, amikor Aredhel hangját hallotta a bejárattól. Mozdulatát abba hagyva fordult meg, és sugárzó mosollyal nézett az érkezőre.*
- Aredhel! De örülök neked... Már azt hittem, megfeledkeztél rólam, olyan sokáig nem jöttél. Gyere csak beljebb.
*Szabad kezével még intett is neki. Míg Ared besétált, az éjtünde amolyan "most lebuktál" tekintettel pillantott kislányára, aki érdeklődve, s nagy csöndben figyelte a közelgő isthárt.*
- Ravasz kis ördögök lesznek... már előre látom rajtuk.
*Kacagva mondta ezeket, miközben fiát vissza tette a baldahinos kiságyba, húga mellé. Most bezzeg mindkettő olyan néma volt, mint a halak. Hiswa hellyel kínálta barátnőjét a közeli asztalnál.*
- Remélem, nem vagy nagy rohanásban, mert most szívesen kihasználnám ám, hogy eljöttél... Már épp kezdtem segítségért fohászkodni a kis lurkók mellé.

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Kedd Feb. 24 2009, 19:30

-Ne haragudj, hogy eddig nem jöttem, de hát ismersz. eltűnök egy időre, aztán újra felbukkanok. Majcsak sikerül valahol nekem is megtelepedni...-
*Ared hálás volt a szívélyes fogadtatás miatt, de nem foglalta el a helyet, amit Hiswa kínált. Könnyű és halk lépteivel megközelítette a kiságyat, és egy percig csak bámulta mosolyogva a gyerekeket.*
- Hogy halad az idő... Nemrég még én mosdattam meg őket először. Most pedig itt vigyorognak rám. Persze gondolom, nem mindig könnyű velük. Legalábbis amit kívülről hallottam. Csuda hogy ilyen hamar elhallgattak.-
*A tündéhez fordult, arcán azzal az elmaradhatatlan komolykás mosollyal.*
- Hoztam neked valamit. Illetve nem csak neked, de talán te húzod belőle a legnagyobb hasznot. Tudod, nemrég érkeztem le a hótündék földjéről, és az odaúton rengeteg értékes virágot találtam. Nem nagyon siettem, így út közben meg-megálltam alkotni.-
*Sorra kezdte el kipakolni egy kecses kis asztalkára a különféle tégelyeket és üvegcséket.*
-Te gyógyító vagy, tehát tudod, miket hoztam, de talán így a két baba mellett nincs időd elkészíteni ilyen dolgokat. Van pár lázcsillapító ital és bőrápoló kenőcs, neked is kevertem vagy három fajta fürdősót, hogy ha egy kis időd jut erre, tudj lazítani. És ez itt, a kicsiknek olyan fürdető kenőcs, habos lesz tőle a víz, és a levendula illata megnyugtatja őket. Félig garantált az esti alvás.--
*Egy szuszra sorolta, majd leült az asztalka mellett álló székre.*

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Kedd Feb. 24 2009, 19:47

*Mit bánta ő, hogy mennyit kellett várnia Aredre. Most annak örült, hogy végre újra találkoztak. A lány új alkotásait nagy lelkesedéssel fogadta, s a levendulás babafürdetőt még kezébe is vette. Arcára sejtelmes mosoly kúszott. Felhúzta néhányszor szemöldökét, miközben az ikrekhez fordult.*
- Mégis túljárok az eszeteken ma este?
*Vigyorogva nézte a két kicsit, akik most azzal foglalatoskodtak, hogy lehuzigálják a másikról a takaróját. Ez persze nem ment valami nagy ügyesen nekik, így végül feladták, s beérték sajátjukkal. Hiswa hálás pillantása önmagáért beszélt. Már kezdte kissé fárasztani, hogy éjszaka óránként üvölti föl hol az egyik, hol a másik baba. Persze Mitryas gyakran levszi a terhet ilyenkor a válláról azzal, hogy nem hagyja kimászni az ágyból, mondván, hogy az ő gyerekei is. Ilyenkor még tud is pihenni egy kicsit, de a feladatok zöme így is rá hárul. Hiába, hiszen egy gyerekkel is elég néha az anyáknak, hát ha még kettő is van belőlük. Dupla öröm, de dupla fáradtság is.*
- Egyébként eltaláltad. Alig van időm a gyógyszerekre. Hát még magamra. Bár, ami idő magamra jutna, azt meg igyekszem Mitryasra fordítani. Nem akarom, hogy elhanyagoltnak érezze magát a gyerekekkel való törődésem miatt. Egyébként is olyan sok munkája van az építések közben, hogy azt sem tudja sokszor, hol áll a feje. Legalább itthon érezze magát normális körülmények között. Már amennyire normálisnak mondható a mostani kavalkád, ami ezt az otthonnak kinevezett sátrat illeti.
*Hangjában semmi szomorúság nem bújkált, hiszen nem is volt szomorú. Csak elmondta bizalmasan barátnőjének, a pillanatnyi helyzetet.*
- És mesélj, mivel foglalatoskodtál, míg barangoltál?

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Kedd Feb. 24 2009, 19:55

-Igazából a szokásos: jártam az erdőket, szemrevételeztem a növényeket, gyűjtöttem is párat.-
*Büszkén paskolta meg még mindig tömött tarisznyáját.*
-Találkoztam pár fura szerzettel is, de az idő nagyobb részében egyedül voltam. A szokásos.-
*Mosolyogva figyelte a babák ténykedését, majd ismét Hiswához fordult.*
-Láttam az építkezést, tényleg nagyon sok dolga lehet a párodnak. Nagyszabású dolgok épülnek amott.-
*Kissé elbizonytalanodik, és félénken ajánlja fel a segítségét.*
-Tudod, ha sikerül végre letelepednem, szeretnék egy helyen élni, és akkor esetleg... tudnék segíteni a gyerekekkel. Már ha megbízol bennem... Jó így látni téged, családdal, elégedetten... ha lehet, én is szívesen részesülnék ilyen családi örömökben... persze, ha engeded.-

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Kedd Feb. 24 2009, 20:04

*Kedvesen mosolygott, és megértő pillantásokat vetett a nőre. A gyerekekre nézett újra, majd nem túl hangosan megszólalt, miközben játékosan megbirizgálta kissé az ikreket, kik édes kacagással viszonozták ezt.*
- Természetesen örömmel fogadnám a segítségedet, hiszen ki másban bízhatnék meg annyira, mint benned? Persze a női ismerősökre céloztam ezzel.
*Hátat fordítva a bölcsőnek nézett most Aredre.*
- Találtál már olyan helyet, ahol letelepednél?

*Ared örömmel mosolygott Hiswára, majd szeretettel nézte a kicsiket. A tünde kérdésére megvonta a vállát és kijelentette*
- Tudod, olyan helyet kerestem, mint amilyen a régi házamnál volt, be is jártam miatta az egész Birodalmat. Van egy hely... a valdák földjén-
*A lány révedezve bámult ki a sátornyíláson, majd mosolyogva folytatta.*
- Flow úrnővel már beszéltem erről... van egy kis falujuk, egy elhagyott rész, Alcarinque. A falu mellett gyönyörű erdő van, ott talán újra tudnám kezdeni. És ti? megterveztétek már a lakásotokat?

*Ellépett a bölcsőtől, és hellyel kínálva a nőt ült le az asztalhoz, amin ott díszelgett egy friss gyümölcsökkel megrakott tál.*
- Ezeket a gyümölcsöket egyébként azért készítettem össze, hogy kimenjek a gyerekekkel a rétre. Nagyon jó idő van kint, és nem akarom a sátorban tárolni a kicsiket.
*Ellágyult arcvonásokkal tekintett a gügyörésző csöppségekre, majd vissza nézett Aredhelre.*
- Volna kedved egy kis piknikhez velem, és persze két mini ördöggel?

-Persze, de csak akkor, ha vihetem az egyiket.-
*Ared somolyogva szedegette össze a barátnője által kikészített dolgokat, segített felpakolni, majd várakozásteljesen nézett a tündére.*
- Nem lesz gond, hogy csak úgy eljöttök itthonról? Már ha időközben megérkezik a párod... vagy a közelben van a hely, ahová készültél?-

*A kérdést hallván egy pillanatra megtorpant. De csak egy pillanatra, mert rögtön ez után vigyorogva nézett barátnőjére, s közben ölbe vette Thaliont.*
- Még szép, hogy viheted egyiküket... Alya megfelel, így első cipekedésre?
*És a cipekedés szót hangsúlyozta is, mert a két lurkó igen csak sózsákként nehezedtek már bárki karjára. Hiswa nem lepeődött meg, hogy némileg gyorsabb a fejlődésük a tündékénél, hiszen már magzatként is ezt a tempót produkálták növekedésükben. Bazsalyogva várta, melyik gyerkőcöt szeretné vinni aredhel.*
- Ha pedig Mitryas haza ér, míg mi nem vagyunk itt... Hááát... Ha nem kap szívrohamot az eltűnésünktől, akkor valószinüleg hamar rá fog jönni, hol keressen minket.

*Ared örömmel vette fel a vígan kacarászó Alyát, majd kissé meghökkenve nézett a kislány arcába, mert az minden teketória nélkül a lány hajával kezdett játszani.*
- Jól sikerült gyerekek, az biztos.-
*A másik kezébe fogott egy batyut, majd vigyorogva nézte, ahogy barátnője küzd az igencsak szabadulni vágyó fiúcskával. A gyerek kitárta kis karjait a húga felé és (talán a maguk titkos nyelvén beszélve) nevetve-gurgulázva dobálta a puszikat a kislánynak.*
- Micsoda kis szívtipró! Meglátod, a lányok csapatostul fognak szaladni utána.-
*Jósolgatott nevetve Ared, és közben vidáman hintáztatta a kacagó Alyát.*

*Az utolsó mondatra azonnal fel is szaladt a szemöldöke. Rápillantott Thalionra, és egyből Mitryas jutott eszébe.*
- Pont, mint az apja... Csak Thalion már most sokkal határozottab.
*Aztán kuncogva lépett ki a sátorból, mi előtt két myrte sétált el éppen. Hiswa hirtelen meggondolva magát, köszönt nekik, majd megállította őket.*
- Szólnátok Mitryasnak, ha vissza jön, hogy elvittem a kicsiket egy kis piknikezésre?
*Amazok nagy örömmel egyeztek bele, és nyugtatták meg a tündét, hogy csak nyugodtan menjenek, ők majd megmondják a mesternek, hogy piknikeznek egyet. Hiswa így azért nyugodtabban indult el Aredhellel, és a gyerekekkel. Mert valóban nem szerette volna, ha kedvese rémülten kezdi őket keresgélni.*
- Nos... Akkor mehetünk is.

*Jó kedvűen lépkedett tovább, amikor meglátta a sátrak kimagasló tetejét az előttük lévő domb mögött. Vidáman nézett aztán alvó gyermekeire.*
- Különös teremtések lehetnek azok a valdák. Én el sem tudom képzelni, hogy egy fán, vagy benne éljem le az életem jó részét. De a szép szárnyaikat én is megfigyeltem. Nagyon tündériek voltak azok, melyek az öböl kikötőjében repdestek az érkezésünkkor.
*A dombon átküzdve magukat már egykettőre a sátrak közt sétálgattak. Majd a mester sátránál megállt a tünde, és Aredhelt beengedve, ő is belépett a sátorba.*
- Köszönöm, hogy velem tartottál a kis kirándulásunkra. Már nagyon hiányoztak az Álomfalvai beszélgetéseink Aredhel.
*Óvatosan befektette a bölcsőbe előbb Alyat, majd Thaliont is. Betakargatta őket, és néhány másodpercig még gyönyörködött bennük.* - Egyébként fogalmam sincs, mikor lesz kész a város, a házunkról már nem is beszélve... Azért remélem, hogy nem a sátroban fognak felnőni a gyerekek... és, hogy nem kell majd a valdákhoz hasonlóan egy fára költözve élnünk.
*Kuncogva fordult vissza barátnőjéhez.*

-Bizony. Tudod, te vagy az egyetlen, akivel itt igazán beszélgetni
tudok... Sok mágussal és tündékkel is találkoztam, de még mindig nagyon
egyedül vagyok.-
* Sóhajtott egyet a lány, majd mosolygós szemmel nézett a barátnőjére.*
- De ha majd meglesz az új Otthonom, szívesen látlak ott
mindannyiótokat. Szeretném itt újra felépíteni. Egy fa tetején.-
* Nevetve mondta és közben figyelte Hiswa arcát, mit szól az ötlethez.*
-Ja, és még valami. Ha esetleg segítség kell a
szervezésben vagy a kicsikék körül, üzenj csak bátran, mostanában nem tervezek nagyobb túrákat.-
* Nagy köpenyének a zsebéből elővett két kristály-medált és Hiswa kezébe nyomta.*
- Ezeket itt a babáknak hoztam. Ha majd nagyobbak lesznek, tedd a nyakukba vagy a zsebükbe. Alkalomadtán jól jöhetnek... De most mennem kell, hiszen este van már és neked még sok a dolgod itthon. Ne felejtsd el, szívesen segítek, ha szükség van rám.-

*Elvette a kristályokat, megnézte, majd egy kis ládikához ment, felnyitotta fedelét. Kivett belőle egy ékszeresdobozt, amibe bele is pakolta a két kristályt. Miután már a ládika tetejét is lezárta, egy hosszúra nyúlt pillanatig képtelen volt elengedni. Nem akarta, de mégis eszébe jutott erről famulusa, az örökké hiperaktív hermelin: Fitch. Néhány mély levegőt vett, és megkísérelte vidámabb dolgokra terelni gondolatait.*
~Ó, Fitch... Hol lehetsz most?~
*Elengedte a fedelet, és Aredhelre pillantva mosolyra húzta száját.*
- Gondosan fogom őrizni nekik... És ne aggódj Aredhel, számíthatsz a megjelenésemre, amint kimerülök az ikrektől. *kacsintott a nőre* - Persze azt azért elvárom, hogy ha már így tudod, hol találsz minket, akkor gyakori vendégem legyél ám!

- Mindenképpen, Hiswa. Jövök, amikor csak tehetem.-
*Óvatosan az alvó gyerekek fölé hajolt, puha csókot nyomott a homlokukra, majd a szokásos halk lépteivel kisurrant a sátorból.
A nyílásban még megállt és visszafordult.*
-Vigyázzanak rátok a csillagok és a hold őrködjön álmaitok felett.-
*A szokásos áldás után intett egyet Hiswának és elindult. Hogy hová? Még ő sem tudta...,

//Köszike a játékot//

*Kissé bánatos tekintettel nézett távozó barátnője után.*
- Az istenek óvják lépteid Aredhel!
*Még intett is Arednek, ki aztán el is tűnt a sátor bejáratából. Hiswa egy kicsit még állt ott elgondolkodva, de aztán megfordult, és az alvó kisdedekhez hajolt. Óvatosan elhúzott egy kósza szőke tincset Alya arcából, és egy gyengéd puszit nyomott mindkét gyerek homlokára. Lassan elhúzódott, és az ágyhoz ment. Még vissza nézett a sátor bejáratára, de még mindig nem hallotta kedvese hangját. Így kényelmesen elhelyezkedett az ágyon, és a sátor belül is kellemes mintákkal ellátott tetejét nézegette, míg el nem nyomta az álom.*

//Köszke a játékot Ared... Smile

//

*Csak most érkezett meg. Az éjszaka nagyon húzós volt. Segített az őröknek a Hyatsë-hágónál. És nem tudott hazaüzenni, hogy nem tud hazamenni. Aggódott is, hogy hátha valami baj történik a kicsikkel és Hiswával. Így amint világosodni kezdett, otthagyta az őröket, s elindult hazafelé. Már alig várta, hogy láthassa "kis" családját. Mikor megpillantotta azt a bizonyos sátrat, már szinte futott. Aztán pár méterrel előtte lelassított és szép, halk léptekkel közelített felé. Aztán óvatosan elhúzta a sátor "ajtaját", s bekukkantott. Kedvese és a kicsik mélyen aludtak. Nagyon aranyosak voltak így, hárman. ~Jól van...nem történt semmi gond...~ Sóhajtott egyet, majd halkan bemászott kedvese mellé és mosolyogva nézte, ahogy alszik. Aztán a kicsikhez is odafordult, nyomott az arcukra egy-egy puszit, s aztán kedvesét vette "gondozásba". Először csak egy halvány puszit adott az arcára, de másodjára már ajkait ízlelgette. Ezután széles mosollyal várta a mocorgó tünde ébredését.*

*Nagyon jól aludt az éjjel. Egészen addig, míg az ikrek föl nem verték sírásukkal. Persze nem egyszerre kezdtek bömbölni. Rutinosan felosztva maguk között, előbb Thalion zendített rá, s amikor már anyjuk azt hitte, sikerül lenyugtatnia fiát, és vissza is tette húga mellé, na akkor Alya kezdett rá. Ekkor még egy halk sóhajjal letudta az egészet a tünde, s a leányka elringatása után sikeresen vissza is bújt az ágyba. De, alig fél órával később a két gyermek egyszerre fakadt sírva. A tünde egy órás küzdelem után feladta a dolgot, és ágyába vitte a két lurkót, akik az anyjuk mellett feküdve, csodálatos képpen, már nem is visítoztak. Érdekesebb volt nekik egymás finom piszkálása, és gurgulászó kacagásukat hallgatva nézte őket egy darabig a nő. Végül nagy nehezen elaludtak, és Hiswa is elszenderedett. A következő, ami eljutott tudatáig az kedvese gyengéd csókja volt. Lassan megmozdult a mester kezei közt, és kissé fészkelődve fonta nyaka köré karjait. Pislogott párat az álmosságtól, majd hosszasan megcsókolta.*
- Szervusz kedves... Hiányoztál... Nagyon... *és újabb csókkal támasztotta alá szavait*

*Az éjszaka jót mulatott a kis csínytevésükön. Addig sírtak testvérkéjével, míg anyjuk be nem vitte őket maga mellé. Azután még egy kicsit játszadoztak, de elfáradván elaludtak hamarosan, így végre békén hagyva anyjukat. Thalion álmában apjával játszadozott. Már alig várta, hogy felébredvén is ezt tegye. És talán így is lesz...Halk neszekre ébredt. Apró szemecskéit lassacskán kinyitva anyja gyönyörű arcát meglátva elmosolyodott. De ekkor megpillantotta apját is, aki éppen valami olyasmit csinált Hiswával, amit igen gyakran szoktak, de a kicsik nem tudták, mire jó az. Thalion ezt látva legszívesebben jól megütötte volna Mitryas-t, de előbb óvatosan megfordult, s kezecskéivel Alya felé nyúlt. Pontosan a bal szemébe. Persze nem volt szándékos, de úgy tűnt, hogy ez nem volt valami klassz húzás. A kisfiú ezért furfangosan elfordult, s nagyot kiáltva apja hasát megrúgta. Ezt elég viccesnek találta, így el is nevette magát apja arckifejezésén. Szép kis ébresztő ez mindenkinek...*

*Álmodozó tekintettel, és tátott szájjal bámészkodott az ágyon fekve. Boldog kapálózásba kezdett, amikor felismerte a föléjük hajoló alakban apja mosolygós arcát. Tátva maradt szája továbbra is, s rövidke, vidám kacaj hagyta el száját. Rövidségének oka pofon egyszerű volt. Ugyanis épp ekkor találta szemen bátyja egyik kezecskéje, amit a kis hölgy nem igazán szívlelt. Oldalra forduló testvérének haját kicsit meghúzva gügyögött egy sort, a maga kis nyelvén, majd elengedve a szőke tincseket hasra fordult, és fenekét égnek emelve tornászta magát négykézlábra. Láthatóan úgy döntött, személyesen köszönti a szülőket, ha már ilyen orvtámadással kezdte Thalion a napot. Lassan elmászott anyjának válláig, és a fehér hajtincsekbe kapaszkodva felküzdötte magát annyira, hogy kezeivel támaszkodhasson anyján, s így végre közelebb került apjához is. Persze eközben, merő véletlenségből oldalba rúgta kissé testvérét. De zavartalan kacagással, és gügyögéssel próbálta felhívni magára a felnőttek figyelmét.*

*ISmét csókjaival halmozta el kedvesét, majd mosolyogav így szólt.*
-Te is hiányoztál.....sajnálom, hogy nem tudtam hazajönni! Dolgom volt....
*Mikor épp át akarta ölelni szerelmét, valamiféle nagy fájdalmat érzett hasfalán. Ennek nem volt más az oka, mint, Thalion kisfia, aki még jól ki is nevette a mestert. Apja persze nem vágott ilyen boldog arcot. Épp, mikor már kezdett elmúlni a fájdalom, s Mitryas próbálta ismét átkarolni Hiswát, Alya mászott fel anyjára, így megakadályozva a mester akcióját. Mitryas mérgesen nézett először kisfiára, majd Alya-ra. Aztán gondolt egyet, s felkapta a kis lurkót, Thaliont, majd mélyen szemébe nézve így szólt.*
-Komolyan mondom, rosszabb vagy, mint Mylene! Pedig ő sem volt kutya kiskorában! Nézz csak a húgodra! Ő legalább nem bánt engem...igaz, hogy kisajátítja anyut, de nem rugdos hasba! Rossz vége lesz ennek, kisfiam! Inkább aludnod kellene...
*Ekkor Alya-ra és Hiswára tekintett, akik remekül elvoltak. ~Na, szép...Hiswa elvan a gyerekkel, én meg nem. Ez súlyos hiba...valamit kéne csináljak....Talán többet kéne a gyerekekkel foglalkozzak.~ Gondolkodott el, majd adott fiának egy puszit, s a két nőszemély felé fordult.*
-Na, szép reggel, ugye? Ahogy megjövök, máris felébred mindenki...

» 02. Myrte-földi fogadó - Carmellyé közelében