02. Myrte-földi fogadó - Carmellyé közelében

*Carmellyé napsütötte erdejének szélén imponzáns fogadó várja a fáradt utazókat, kalandorokat, vándorokat, s egyéb szerzeteket. Itt mindig friss ételt, s a myrte nép legjobb borait kapja a vendég.
A fogadó furcsa mód úgy fest, mintha félig a fára költözött volna, s karcsú indák tartják ölelő karjaikkal stabilan a fatörzshöz láncolva. Színes, díszes, s felettébb különleges látványosság számba megy e hely, s sok utazó már csak ezért is ezt a fogadót választja szállásául.*

*Hypypno érkezik a Fogadó alsó szintjére. Elmosolyodik, ahogy meglátja a Fogadósnét.*
-Nahát Jó reggelt! - köszönti mosolyogva a hölgyet, aki szintén vidám mosollyal köszönti a myrtét.*
-Hát előkerültél Hypyno? Már azt hittük, hogy vissza sem jössz! - korholja meg egy fakanólállal mutogatva az asszony, de elneveti magát.*
-Mit kérsz reggelire? - kérdezi kedvesen, majd Hyp elgondolkozik.*
-Egy rántottá kérek és egy csésze teát! - adja le a rendelést.*
-Mindjárt viszem! - mondja a Fogadósné mosolyogva, majd bemegy a konyhába. Hyp szeretetteljesen néz a nő után, majd leül a pulthoz. Szeret a pultnál enni, hiszen akkor beszélgethet a Fogadóssal. Elmosolyodik, amikor az emlitett kilép a konyhából.*
-Hypypno! Öreg Harcos! Te élsz még? - kérdezi és megölelgeti Hypet. Majd visszamegy a pult mögé.*
-Azt hittük már vissza sem jössz! - mondja a Fogadós ugyan azzal a hangszinnel, mint amit az imént kedves párja használt. Hyp elmosolyodik.*
-Igen, még élek. És nem is akárhogyan! Ugyanis izgalmas és kellemes úton voltam.. - mondja titokzatosan Hyp, majd elmeséli, hogy mi történt Ared házában. A Fogadós érdeklődve hallgatja a történetet, majd a végén vigyorra húzódik a szája.*
-Nahát! És mikor viszed fel a szobádba? - kérdezi vigyorogva a férfi, mire a myrte int egyet és sóhajt egyet mosolygva. A Fogadós felesége kihozza az ételt, mire Hyp egy hálás mosollyal enni kezd. Közben meghallgatja a hireket, amik itt történtek addig, mig nem volt itthon.*

*~Hogy is felejthettem el! Ó, a mindenit!~ *gondolta Hyp, miközben gyorsan felkapkodta magára a ruháit, megmosakodott és összeszedte magát. Megigazitotta talárját, majd a botját a kezébe vette és úgy indult le a földszintre, a Fogadóba. Ahogy leért, Mirat egyből észrevette és egy kissé mérges pillantást vetett Hyp-re. A myrte gyomra liftezett egyet, hiszen teljesen megfeledkezett szegény gyerekről. Lassú léptekkel odalépdelt hozzá.*
-Jó reggelt Mirat! – köszöntötte a gyereket. Amikor a kis myrte a szemébe nézett, harag lobbant benne, de mélyebben sokkal nagyobb kiváncsiság és izgalom csillant a kisfiú sárgás szemében. Hyp megnyugodott, hogy akkor nincs nagy baj.*

*-Szia Hypyno! Elfelejtettél – köszön a gyerek és meg is jegyzi azt, amitől Hypnek ismét lelkiismeret furdalása lesz. Hyp kissé lehajtja a fejét és egy picit el is pirul.*
-Ne haragudj Mirat, de ezernyi dolgom volt és… - kezdi Hyo a mentegetőzést, de Mirat közbe vág:*
-Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó! – dalolja a kis gyermekdalocskát, ami bizony igaz is. Hyp elmosolyodik.*
-Igen, ez igy van. Ne haragudj, én hibáztam – kér bocsánatot mosolyogva a myrte a kisfiútól és megsimogatja a fejét.*
-Hé! Ezt ne! Ezt csak a kisfiúknak csinálják… - morogja Mirat és ellöki Hypyno kezét a fejéről.*
-Oh, valóban. Ne haragudj, te már igazi férfi vagy lassacskán! – mondja Hyp határozottan és közben a Fogadósnére pillant, aki kuncogni kezd. Hyp a nőre kacsint, majd ismét Miratra néz.*
-Na jöjjön, Uram, megmutatom azokat az állatokat! – jelenti ki Hyp és a kezét nyújtja a kisfiúnak, aki boldogan ugrik le a bárszékről és indul a myrte után.*

//Folyt köv a myrte réten!//

*Ared nevetve haladt kedvese oldalán és teljesen elbűvölte, hogy mindenki milyen barátságosan köszöntötte őket.*
~Nahát... mindenki szereti Hypynót. Meg is értem.~
*Mosolyogva nézte a férfit, aki széles mozdulatokkal mutatta meg neki a várost. Amikor a fogadóhoz értek, kissé elkomolyodott.*
~Hűha... milyen furcsa. Nem láttam még, hol lakik. Bár mindegy, biztosan minden helyet felvidít a jelenlétével.~
*Idegesen nézett körül az amúgy barátságos helyiségben, majd csengő hangon köszöntötte az elébük siető fogadóst.*
-Jó napot kívánok!-
*Hypre sandított, hogy megfelelő módon mutatkozott-e be. Nagyon szeretett volna jó benyomást kelteni, hiszen itt lakik a szerelme, akit nyilvánvalóan nagyon kedvelnek, legalábbis a fogadtatásból ítélve.*

*Ared és Hyp sétálnak át a városon. Közben persze Hyp, hogy örömet szerezzen kedvesének és kielégitse a vágyait, megmutogatja azokat a helyeket, amiket ismer. Ebből persze nem sok van, de azért van egy pár. Közben találkoznak pár myrtével, akiket Hyp boldogan köszönt és ők is mosolygva köszöntik a párt. Majd lassan elérnek a Fogadóhoz. Hyp temrészetesen előre engedi a hölgyet, majd mikor megpillantja a kocsmárost, vállat von és szemével Aredre mutat, jelezve, ő az a szép hölgy, akiről mesélt. A fogadóson látszik, hogy vette a lapot, igy elébük siet.*
-Isten hozta nálunk Kisasszony! - *köszönti mosolygva a lányt.*
-Szervusz Hypyno! Gyertek ,üljetek le ide! - *vezeti őpket egy asztalhoz.*
-Köszönjük - *biccent mosolygva a fogadónak Hyp, majd egy sült csirkét rendel magának és egy kancsó bort.*
-KEdvesem, te mit kérsz? - *kérdezi meg mosolygva a lánytól Hyp.*

*Ared megkönnyebbülten lélegzett fel, amikor a fogadósék kedvesen köszöntötték, hiszen myrte fogadóssal már volt vitája a tiszteletről, igaz, nem ebben a fogadóban. Hypyno kérdésére szinte rögtön rávágta a választ.*
-Gombát szeretnék, ha lehet. Mindegy, milyen formába és milyen fajta, mert mindegyiket szeretem.-
*Mosolyogva jelentette ki, és leült a székre, amit Hypyno udvariasan kihúzott neki.*
~Úgy érzem itt magam, mint a mesebeli hercegnő. Mindenki kedves, udvarias és persze itt van velem a kedvesem is... végül is nem sokat tévedek, még talán a hercegnőséget illetően sem.~
*Egy pillanatra megint elkalandoztak a gondolati, de nem engedte, hogy a szomorúság erőt vegyen rajta, így boldogan mosolygott Hyp-re.*
-Nagyon barátságos hely. És a fogadós is kedves.-

*Hypyno elmosolyodik és természetesen előkelően kihúzza a székét Ared-nek. A lány leadja a rendelést, gombát kér. Hypyno meglepődik, de int a Fogadósnak, aki mosolyogva bólint, hogy értette, majdelmegy. Pár perc múlva visszatér a kancsó borral és két pohárral.*
-Az ételre még várni kell egy kicsit -*jegyzi meg udvariasan a Fogadós, majd eltűnik. Hypyno biccent, majd Aredhez fordul.*
-Na és melyik szobát szeretnéd? - *kérdezi kissé pajkosan mosolyogva.*

*Ared elvörösödve bámulja Hypyno ajkait.*
~Na, bekérdezett... jól zavarba hoztál, kedves.... lássuk csak, hogyan evickélek ki ebből...~
*Sugárzó mosolyt vetett a férfire majd körbenézett a fogadóban.*
-Nem is tudom... eléggé félős vagyok, talán befogad éjszakára valaki maga mellé egy szegény kis reszkető máguslányt... -
*Nevetős pillantást vetett a férfira, majd folytatta.*
-Lehetőleg erős hálótársat szeretnék, aki mellett nem kell félnem... tudsz ajánlani valakit, Hyp? Azt hiszem, egy illuzionista megfelelő lenne...-
*Még kissé piros volt az arca, de egyáltalán nem bánta, hogy eljött. Már nagyon vágyott a férfi után, és végre együtt tudják tölteni az egész éjszakát és ha minden jól megy, egy teljes napot is.
Amikor megérkezett a vacsora, mindketten éhes farkasként vetették magukat a finom falatokra. Alig pár perc alatt eltüntették az egészet, és amikor Hyp a szobájába invitálta a lányt, Ared boldogan követte*

//Köszönöm a befejezést Ared! Tökéletes lett! //

*Fáradtan tért be a fogadóba. Arduinnát kint kikötötte, ő maga pedig jobbnak látta lecsüccsenni valamelyik üres asztalnál. Igencsak kimerült volt, s mivel már szinte teljesen sötét vol, nem nagyon mert tovább merészkedni. Bár nagyon is jól kiismerte magát myrteföldön, mégsem szándékozott a éjszaka sötétjében egyedül átszelni az egészet csak azért, hogy a bátyjáéknál vendégeskedjen egy kicsit. Amúgy sem szerette volna megzavarni őket. Hiszen, ha jól tudta, nem rég vitték el az ikreket a varázsiskolába. Így most kettesben lehetnek otthon. És gyaníthatóan nem alkamasak vendégek fogadására. Legalábbis ilyen késő este már biztosan nem.*
~Van annál jobb elfoglaltságuk, ahogy én ismerem őket.~
*Jegyezte meg magában. Annyira viccesnek találta a dolgot, hogy hangosan kuncogni kezdett. Ezt pedig csak akkor vette észre, mikor már szinte az összes fogadóban lévő vendég őt bámulta értetlenül. Myl elvörösödött, majd megvonta a vállát. Magához hívta az egyik feszolgálót, majd kért egy kis bort meg valami vacsorafélét. Jó sokáig kellett várnia arra a vacsorára, de végül megkapta, s ki is fizette, miután jőízűen elfogyasztotta azt.*
-Na, ezzel is megvolnánk! Lassan ideje lenne eltennem magam holnapra...

//Időn túli játék Mylene Hythamoryssal//

*Mióta megalkotta térvédő öltözetét, új távlatok nyíltak meg előtte. Rengeteg helyen járt, és még több mindent csinált az elmúlt hetekben. Végül úgy döntött, ideje haza indulni. Azonban akármilyen gyorsan halad is, besötétedik, és hideg lesz. A sátra már az előző napokban szétázott, így kénytelen valamivel költségesebb szálláshely után nézni. Amint ezt végiggondolja, megpillant valamit, ami egy fogadónak tűnik. Legalábbis az ablakokon kiszűrődő meleg fényből, és a fantasztikus illatokból, ami még egy ilyen jól nevelt myrte-nek is megkordítja gyomrát. Szégyenlősen elpirul, hiába nincs rajta kívül senki az utcákon. Pár percen belül megérkezik, és kinyitja az ajtót. Megcsapja a meleg, és a sok kellemes illat, így mosolyogva lépdel be. A fogadóban tartózkodó emberek, és egyéb lények igencsak furcsán nézhetnek rá, tekintve, hogy öltözete leginkább egy méhész munkaruhájához hasonlít. Hiába, a teret valahogy távol kell tartani, és ez az eddigi legjobb ötlet, amit Miznisnek sikerült kitalálnia. Odalép a pulthoz, és kér a fogadóstól egy szobát, nomeg egy pohár forralt bort, és fűszeres krumplit. Egy kicsit ácsorog, hiszen ebben az időszakban tele van minden asztal, a szobájába meg nem akarja felvinni az ételt. Pár pillanatig tétován toporog, aztán végül lel egy asztalt, ahol csupán egy valaki ül. Egy myrte. Kissé félénken odalép hozzá és megszólítja.*
-Elnézésedet kérem, de tele van a fogadó... Esetleg megosztaná velem az asztalát? *Felveszi a legmegnyerőbb mosolyát, és reménykedve néz Mylene Hythamorysra.*

//Időntúli Miznis-el Smile

//

*Fáradtsága egyre jobban kezdett eluralkodni rajta. Már-már azon volt, hogy most bizony feláll az asztaltól, s kér egy szobát, de végül ebből nem lett semmi. Részben köszönhető ez a fáradtságnak, részben pedig annak a fura figurának, aki nem rég lépett be a fogadó ajtaján. Igencsak különös látványt nyújtott, s szinte mindenki őt nézte. Jó páran már a szájukat takarták el kezükkel, mert már annyira nem bírták nevetés nélkül. Mylene is elmosolyodott a jövevény láttán. Viszont ez a mosolya nem maradt kint sokáig gyönyörű arcán. Ugyanis az a fura szerzet éppen őt célozta meg... jobban mondva az asztalát, hogy leülhessen. Myl azért reménykedett, hogy talán mégsem hozzá fog lecsüccsenni, de csalódnia kellett.*
~Miért mindig hozzám kerül az összes idióta???~
*Kérdezte magától gondolatban. Közben az a fura ruhás megszólította őt. És Myl nem kisebb meglepetésére férfihangot hallott. Bár maga sem tudta, hogy miért nőre gondolt a ruha láttán, mégis így volt. Nem mintha egy blond pasi jobb lenne egy szélhámos nőnél...*
-Öhm...
*Gyorsan körülnézett, s mivel nem látott máshol ülőhelyet, kissé zavartan bólintott egyet.*
-Igen, természetesen... Üljön csak le.
*Azzal kicsit távolabb tolta székét az asztaltól, s úgy nézte, ahogy a férfi helyet foglal vele szemben. Nagyon különösnek hatott az az öltözet, s Myl-t már annyira foglalkoztatta, hogy vajon mi lehet az, nem bírta sokáig kérdezés nélkül.*
-Öhm... Jó étvágyat a vacsorához! De... előbb még lenne egy kérdésem önhöz. Ez, ez a fura... öltözet. Ez milyen célt szolgál? Tudja, errefelé nem szoktak ilyesfélét hordani.
~Már ha máshol hordanak ilyesmit egyáltalán...~
*Igyekezett kedvesen mosolyogni annak ellenére, hogy még mindig igencsak viccesnek, s furának találta a férfit.*

//Időntúli Myllel Wink

//

*Az elmúlt hetekben már bőven hozzászokott az idegenkedő pillantásokhoz, így a mostaniak sem tudják elrontani a kedvét. Főként, mivel Myl rábólint a társaságára. Hálás mosollyal köszöni meg a lehetőséget, és gyorsan lecsüccsen. Pár pillanatnyi csönd után úgy dönt nekilát a vacsorájának. Ez egy igen furcsa művelet. Először is megigazgatja az arca elé erősített hálószerűséget, majd egyik kezével fog egy darabka ételt, óvatosan a háló alá nyúl, és bekapja a falatot. Lassan rág, egyrészt mert az jót tesz az emésztésnek, másrészt pedig, mert így van ideje felkészülni az újabb darab pontos, és relatív térmentes háló alá adagolásnak. Egyszer csak elveszi a szája elől a kezét, visszaigazgatja szorosra a hálót az állánál lévő anyaghoz, majd megszólal.*
-Nos... Elnézést, hogy eddig nem válaszoltam, de a gyomrom bőven kilyukad, mire ezt sikerülne elmagyaráznom... Szóval. Először is hagy mutatkozzam be. A nevem Miznis Tend, és agorafóbiám van. Vagyis egyesek szerint ez már paranoia, de én nem hiszek ebben. Tudom, hogy a tér rosszat tesz nekem, így nem értem, miért kéne vele komolyabban érintkeznem. Ez a ruha arra való, hogy megvédjen a tág tértől, és ne kelljen az év minden napján a házban kuksolnom, ahogy azt tettem nagyjából az elmúlt sok évben, mióta anyám nem rángat ki a házból, hogy menjünk ki a játszótérre... *Kissé szomorkásan felsóhajt, majd jobbjával kilazítja a hálót, és iszik pár kortynyit a poharából. A műveletet egy szalmaszál formájú üreges rúddal oldja meg.*
-De ne csak én beszéljek! Kit tisztelhetek Önben? Ha az elmúlt egy, másfél hónapot nem számítjuk, már évek óta nem jártam a myrtek között, nem sok ismerősöm van közöttük... Igazából a szomszédaimon kívül senki. *Kissé elhalkul a hangja, és míg visszaigazgatja a ruháját, könyökével kissé rátámaszkodik az asztalra.*

//Időntúli Mizzel Very Happy

//

*Nos igen. Egy pasitól nem is várhatott volna többet. Az a szemtelen még csak váőlaszra sem méltatta Myl kérdését. Rögtön elkezdett enni. A lány ezen igencsak bepöccent, s ha nem lett volna olyan humoros, ahogy a másik eszik, akkor a myrte mester húga bizony szépen bemutatkozik a vele szemben ülő tiszteletlen személynek. De így nem lett más abból az iszonyatos indulatból, mint egy halk kuncogás. És utána sem tört elő újra a harag, mert úgy tűnt, a férfi észhez tért és a bocsánatkérés közepette bemutatkozott. Valamint elmesélte a ruházatának rövidke kis történetét. Myl csodálkozva bólintott egyet, hogy tudta követni.*
-Érdekes történetecske...
*Rögtön egy csomó kis "csínytevés" jutott eszébe. Magában nevetve nézett fel a myrte szemeibe. Ugyanis az a fazon azt állította, hogy ő márpedig a myrte néphez tartozik. Na jó, nem pont így, de a lényeg benne volt. A lány most ismét kissé furán tekintett Miznis-re (merthogy ugye ez volt a neve a fura fazonnak).*
-Értelek. Hát, nem lehetett valami kellemes elzárva élni a külvilágtól.
*Egy kis hatásszünet. Megvárta, míg a férfi megigazgatja az arca előtt található hálót. Ezután pár másodperc gondolkodást követően bemutatkozott.*
-Mylene. Mylene Hythamorys. Örvendek ennek a fura találkozásnak, kedves Miznis.
*Azzal kezét a férfi felé nyújtotta. Miután kezet ráztak, Mylene hátradőlt a székében, s karba fonta kezeit.*
-Sokat nem mesélek magamról. Nem vagyok annak a híve, hogy pár históriácskából meg lehet ismerni a másikat... *Nagy levegő.* -Álomfalván láttam világot. Ez a falu a Belhan-tenger másik partjánál helyezkedett el. Viszont egy sajnálatos támadás elsöpörte szinte az egész falut. Így nem maradt más választásunk, mint elhajózni ide, Evolyranba. Bár nem is tudom, miért mesélem ezt most el neked. Hiszen gyanítom, te magad is álomfalvi lakos voltál annak idején. Bár tény, hogy nem emlékszem az arcodra. Pedig ott még szinte minden egyes myrtét személyesen ismertem.
*Egy pillanatra Myrthar jutott eszébe. Kissé elszomorodott arckifejezéssel fejezte be mondókáját, s hajtotta le a fejét.*

//Időntúli Mylene Hythamoryssal//

*Ha nem félne annyira a tértől, most biztosan lekapná a fejéről a sisakját. De fél, szóval a mozdulat félúton abbamarad.*
-Hythamorys? *Kérdez vissza nagy szemeket meresztgetve. Hiába az elzárkózottság, ez a név még az ő házáig is elért.*
-Csak nem annak a Hythamorys-nak a rokona? *Hirtelen kaján vigyor terül szét az arcán.* ~Lehetséges lenne, hogy ő a főnök lánya?~ *Nyel egyet és ábrázata ismét egy ijedt kisfiúéhoz hasonlítható, mint legtöbbször.*
-Mylene. Szép név. Különleges. Azt hiszem Mylenenek hívják az egyik unokatestvéremet is. Vagy ő Milene? Olyan nehéz megkülönböztetni a két nevet. *Csóválja meg fejét, közben figyelmesen hallgatja a lány történetét. Együttérzően bólogat , hiszen ő is átélte a tragédiát. Bár, mivel még igencsak kisfiú volt, nem sokra emlékszik belőle. Vagy az lehet a nem emlékezés oka, hogy végig a hajó aljában kuporgott egy takaróval a fején? Nehéz lenne megmondani az igazságot.*
-Igen, igen szomorú história ez. Bólogat, majd kissé megdönti oldalra a fejét. Baj van Mylene? ugye nem baj, ha tegezlek? Nem szoktam hozzá a magázódáshoz. *Nem egy nagy emberismerő, de még neki is feltűnik, hogy abbamaradt a lány szájának rángatózása, és az ajkai inkább lefelé görbülnek.*
-Egy pillanat! *Feláll és a pulthoz siet. Suttog valamit a pultossal, aki elmegy, majd pár percen belül visszatér két fakorsóval. A myrte megfogja a korsókat és visszatér velük az asztalhoz. Arcán kedves mosoly játszik. Mikor leteszi az ivó alkalmatosságokat, Mylene már láthatja, hogy tejjel vannak teli.*
-Mikor nagyon rossz kedvem volt, még kisfiú koromban, akkor az édesanyám mindig ilyen finomságot hozott nekem. *Nagy levegőt vesz, és lehúzza a kesztyűit. Belenyúl a zsákjába és pár kavicsforma bogyót vesz elő belőle. A bogyókat a bal tenyerébe fekteti, majd jobb kezével köröz felette párat, ujjait varázsosan mozgatva. Aztán egyszer csak kiált egy rövidet, és beledobja a tejekbe a bogyókat. A tej színe rögtön megváltozik, először csak a külső pereme, aztán spirálosan lesz hol fehér, hol rózsaszín. Közben fehér, arany, piros és rózsaszín szikrák táncolnak a poharak felett. A látvány szemkápráztató. Ez így megy körülbelül egy percig, aztán a fehér folyadék teljesen rózsaszínűvé válik, és édes, málnához és gumicukorhoz hasonló illat száll felőle.*
-Finom, kóstold csak meg! *Tolja a lány felé az egyik korsót.*

//Időntúli... Miznis//

*Sóhajt egy nagyot, majd közbeszól.*
-De, igen. Annak a Hythamorys-nak a rokona vagyok. Csak nem értem, miért kell ezt nagy dobra verni. Amúgy meg köszönöm szépen, hogy a nevemet dicséred, de szerintem nincs benne semmi különleges.
*Halvány mosoly jelent meg arcán, de csak rövid időre. Mikor Tend úrfi elhagyta az asztalt, ugyanúgy komoran bámulta tovább az asztalt, mint előtte. Mikor visszatért a két korsó tejjel, s elvégezte azt a kis "varázslatot", sem sikerült különösebben őszinte mosolyt csalnia Myl arcára. Bár tény, hogy kimondottan tetszett neki Miznis lelkesedése és az ital illata is nagyon kellemes volt. Így hát mit volt mit tenni, felemelte a felé tolt korsót, s beleszagolt. Arcára ismét halvány mosoly ült ki. Kicsit várt, majd belekóstolt.*
-Ez mennyei! Nagyon finom! Miféle készítmény ez? Mármint... mi volt az, amit beletettél a tejbe, amitől ennyire kellemes íze lett?
*Közben tovább kortyolgatta, mígnem elfogyott az egész. Kicsit szégyellte is magát, hiszen a férfi még a felét sem itta meg. De aztán csak legyintett a dologra. Miznis nem olyannak tűnik, aki magára veszi az ilyesmit. Sőt, úgy festett, örült is annak, hogy a lány kiitta az egészet. Hisz ez azt bizonyítja, hogy ízlett neki.*
-Köszönöm szépen! Nagyon finom volt!
*Kicsit elgondolkozott. Közben körülnézett a helyiségben. Egyre kevesebben lettek percről percre. Egyesek felmentek az emeleten található bérelt kis szobájukba, mások elhagyták a fogadót, s lóra vagy egyéb állata/járműre pattanva elmentek haza, vagy ahova éppen menni óhajtottak. Ez Myl eszébe jutatta azt, hogy ő már egy ideje bérelni akart magának szobát, s ott lepihenni. Most ébredt rá, hogy valójában mennyire fáradt. Kissé kellemetlenül is érezte magát emiatt, hiszen nem akart udvariatlan lenni, s otthagyni a férfit az asztalnál.*
-Ha megbocsátasz egy percre...
*Azzal felállt az asztaltól, s a pultoshoz ment. Megkérdezte, hogy van-e még szabad szoba, s szerencséjére még volt is. Így hát kibérelt egyet, kifizette az egy éjszaka árát, majd egy köszönöm (és persze a szobakulcs) kíséretében visszasomfordált az asztalhoz, ahol Miznis épp az utolsó cseppet kortyolta ki a korsóból.*
-Bocsánat, csupán szobát béreltem. Itt kell megszállnom éjszakára, mert már nem érnék oda a myrtékhez sötétedés előtt. És ilyen időkben nem ajánlatos a szuroksötét éjszakában "koborólni" egyedül.
*Megjött a kedve egy kis beszélgetéshez. Most kevésbé is érezte a fáradságát.*

//Időntúli Mylenevel//

* Miután elvégezte a kis varázslatot, visszahúzza kesztyűit. Kissé csalódott, mert nem sikerült azt a hatást elérnie az itallal, amit akart, de nagyon vigyáz rá, hogy ezt a másik ne vehesse észre rajta. Azt viszont, hogy olyan gyorsan felhajtja a tejet, muszáj megmosolyognia.*
-Ne haragudj, de az anya és az én titkom. *Kacsint kihívóan, aztán már csak a mosoly marad az arcán. Rá akarna kérdezni, hogy mi bántja a lányt, de úgy véli, tapintatlanság lenne, hogyha csak így, ismeretlenül fogná magát és megérdeklődné a dolgot. Lenyeli az utolsó kortyokat, amíg a lány szobát vesz ki, aztán elgondolkodva szemléli a falon látható repedéseket, amik pókhálóra emlékeztetik őt. Mikor a kulcs csörren az asztalon kicsit megrázza a fejét, és visszatér a jelenbe.*
-Semmi... semmi probléma nincsen, én is fáradt vagyok. Mióta megalkottam ezt az öltözetet folyton járom az utakat. Be kell pótolnom az elmulasztott éveket. *Meghallgatja a lány aggodalmait, és csak úgy mellékesen megjegyzi.* -Nem tudom. Szeretem az éjszakákat. Kifeküdni a fűbe és a csillagokat bámulni... Szeretem no. Mint egy-egy kis illúzió úgy tűnnek fel az égen, de ha néhány éjszaka után ismét felnézel az égre, már hiába keresed őket... Bár, azt el kell ismernem, hogy egy lánynak, aki egyedül van, mindig több félni valója van nem csak éjszaka. *Hirtelen fény gyúl a szemében, és az ötletet meg is osztja Mylenevel.*
-Akárhogy is, most nem vagy egyedül! Ha nem vagy túl fáradt, akkor nem jössz ki megnézni a csillagokat? Ahogy jöttem, alig volt felhő az égen, meg aztán sötét sincs, mert a telihold megvilágít mindent. *Ha a lány rábólint a dologra, akkor feláll az asztaltól és a kijárat felé lépdel.* -Meg láttam virágokat is kint. Fehérek voltak, és úgy világítanak a hold fényében, mint megannyi hófehér lepke a bokrokon. Hátha attól felvidulsz kissé... *Kicsit ugyan tart tőle, hogy a lány ezt az utolsó mondatot gorombaságnak veszi, vagy el is veszi a kedvét az egésztől, de egyetért a mondással, hogy a dolog jobb ha kint van, mint bent, a kockázatot pedig vállalja.*

//Miznis//

*Kissé furának tartotta az ötletet, miszerint menjenek ki megnézni a csillagokat. Már majdnem szólt is Miznis-nek, hogy ő már nagyon fáradt ehhez, mikor is a férfi felpattant, s már a fogadó közepéből visszafordulva mesélt neki a fehér virágocskákról. És mivel Mylene nem akart udvariatlan lenni, valamint érdekesnek találta azokat a virágokat (legalábbis így hallás után), ő maga is felállt az asztaltól, s Miznis után ment. Viszont félúton megtorpant. A férfi utolsó fél mondatocskája kissé elbizonytalanította a lányt. Ugyanis Mylene egyáltalán nem érezte magát szomorúnak vagy rosszkedvűnek. Csupán fáradt volt. Tehát eleve nem is értette, miért mondta ezt a férfi. Aztán kis gondolkodás után rádöbbent a dolog nyitjára.*
~Óóó, szóval ő arra utalhatott ezzel, hogy kissé keserű arckifejezés ült ki az arcomra, mikor Álomfalváról beszéltem... Értem.~
*Azzal mosolyogva megrázta a fejét.*
-Nem, nincs semmi baj! Jó a kedvem, csak fáradt vagyok. Ennyi az egész.
*Közben utolérte Miznis-t. Hátratett kezekkel, mint egy kislány, haladt a férfi mellett. Az ajtónál Miznis udvarias férfi módjára előre engedte Myl-t. A lány megköszönte, majd kiaraszolt az ajtón. Megvárta a másikat, majd tovább sétáltak pár métert. Ott Myl megállt, majd a férfira tekintett.*
-Nos, Miznis uram... Akkor lessük azokat a csillagokat. Meg perse a virágokat! De... ne menjünk túl messzire, hátha valami baj esz belőle. Na nem mintha nem tudnám magamat megvédeni! Csupán nem szeretnék bajba kerülni.
*Egy kis szünet után még felemelte a mutatóujját.*
-Ja, és csak semmi próbálkozás! Látom a szemed sarkában, hogy mesterkedsz valamiben. De ne próbálkozz, felesleges!
*Nyújtotta ki a nyelvét, majd két tenyerét összeütötte, minek utána nagy füstfelhő kíséretében eltűnt a férfi szeme elől. Aztán hirtelen megjelent mögötte, s megpróbálta megijeszteni.*
-Báááááááá!
*Hogy vajon sikerült-e, az majd kiderül Miznis reakciójából.*

//Mylenevel//

*Még pár pillanatig fürkészi a lányt, végül egyszerűen csak vállat von.*
-Hát, ha te mondod, biztosan elhiszem! *Miközben a lány kilép az ajtón, jobbjával megcsiklandozza Myl oldalát, majd kacagva a másik méltatlankodásán, nevetve előzi be pár futólépéssel a lányt, és vigyorogva megáll a másikkal szemben. Arca jól látható még a hálón keresztül is, hiszen az ablakon kiáradó fény pont megvilágítja arcát.*
-Ó igen, a virágok, és a csillagok. Hát, a csillagaok odafennt vannak. *Mutat az irányba, és a magasba emeli az arcát. Ennyi idő épp elég a lánynak, hogy megkerülje őt, és jól ráijesszen. Miznis megfordul, és visszaüvölt, először csak ijedtében, másodszor már bosszúságában, mikor megpillantja, hogy ki szórakozik vele.*
-Hékás, ez nem járja! *Kiablája, és nekiugrik a lánynak, addig csikizve a másikat, ameddig az el nem terül. Természetesen a térfóbiás uraság is elhemperedik vele, és nem hagyja levegőhöz jutni a rúgkapáló Mylenet. Hemperegnek valamennyit, aztán Miznis egyszerre csak azt veszi észre, hogy valami nagyon szúrja az oldalát. Egy pillanatra elengedi a myrtet, nagy levegőt vesz, hogy leküzdje az erőfeszítés miatti zihálását, és vigyorogva megszólal.*
-Ezek pedig a holdvirágok, vagy bármi is legyen a nevük. *És valóban. A szúrósnak tűnő bokron, ami alatt a férfi fekszik, megannyi hófehér, a szélben lepkeszerűn mozgó virág ringatózik. A myrte a hátára fordul, és most ifejezetten örülhet a furcsa sisakjának, hiszen a bokor ága, ami eddig az oldalát szúrta a szemét szúrta volna ki, ha nincs az erős háló.*
-Vááá! *Kiált fel ismét, és megpróbál kihemperedni a bokor alól, csak épp a kijárat el van zárva. Áthemperedik a lányon, egy pillanatra belefojtva a szuszt, majd rögtön talpra is áll.* -Bocs...bocs, bocsáss meg! *Dadogja, majd kirobban belőle a nevetés, mikor szemrevételezi a kissé szakadt, kissé összenyomorgatott lányt. Összegörnyed, és szinte fulldokol, úgy nevet. A könnyeit az arca előtt kifeszített hálótól nem tudja letörölni, a kezei pedig nem engedelmeskednek neki, hogy kiopldahassa azt. Végül csak kinyújtja a nevetéstől remegő kezét a lány felé, de ha az megfogná, és valóban támaszként akarná használni, Miznis valószínűleg ismét a földön találná magát.*

//Miznis

//

*Kissé bosszúsan nézett a nevetgélő myrtére. Erre nem igazán számított volna. Viszont a segítő kéznerk egy pillanatra megörül, de aztán ismét elkomorodik kissé.*
~Na persze. Azt hiszi, bolondot tud belőlem csinálni! Hát nem! Most megmutatom neki!~
*Azzal a másik irányba fordult fejével, s egyedül, egymaga feltápászkodott a földről. Szakadt ruhájára tekintett. Még jobban bepöcceni látszott. Azonban egy szempillantás alatt ugyanolyan szép és rendezett lett a ruhája, valamint a haja, mint azelőtt volt. Myl elégedett arccal tette karba kezeit.*
-Köszönöm, de nincs szükségem holmi félnótások segítségére. Nagylány vagyok és tudok magamra vigyázni... Ja, és még mielőtt elfelejteném, varázsolni is tudok, mint azt láthattad!
*Azzal kinyújtotta a nyelvét. Leguggolt, felvett egy holdvirágot, amit majdhogynem összenyomott az imént, s a hajába tűzte. Aztán egy rövidke varázsige hagyta el száját, minek utána egy tükröcske jelent meg a feje előtt. A lány mosolyogva megnézegette magát a tükörben. Miután végzett, csettintett egyet, s a tükör már sehol sem volt.*
-Nos, hogy áll?
*Egy pillanatig még habozott, de aztán mégis hozzátette:*
-És ne merj hazudni csak azért, mert a myrte mester rokona vagyok! Mert különben...
*Kacsintott Miznis-re, majd miután a fiú válaszolt, Myl elindult befelé a fogadóba. Viszont hamar észre kellett vegye, hogy Miznis nem tart vele. Megrázta a fejét, majd visszafordult.*
-Most már megint mi van? Fáradt vagyok, ha ez nem is tűnt fel annyira... Lassan le kelle feküdnöm.
*Száját elhúzta, s úgy nézett Miz-re. Remélte, hogy a férfi megérti. Viszont annak is örült volna még, ha éppenséggel egy kicsit vele maradhat. Ugyanis különös mód jól érezte magát. Olyan felszabadultnak, mint még talán soha. Kérdő tekintettel várta hát, mit mond Miznis.*

//Mylene

//

*Nézi, ahogy a lány feltápászkodik és rekord sebességgel megtisztogatja magát, sőt meg is tapsolja a mutatványt. Viszont azonnal az arcára fagy a mosoly, mikor a másik félnótásnak nevezi őt. Eleget gúnyolódtak rajta az elmúlt években, semmi szüksége nincs arra, hogy holmi myrte csak úgy beszólogasson neki, még akkor is, ha ő a "főnök lánya".*
-Szép! *Morogja a kérdésre, rá sem nézve a lányra, és duzzogva arrébb lép néhány lépést. Zsebre vágja a kezeit, és tüntetően az eget kezdi el fürkészni.*
-Ha fáradt vagy, menj csak és feküdj le. Én még maradok egy kicsit, mert ritkán látszanak ilyen szépen a csillagok, mint ma. Közli, és le is ül a földre, a fogadó melletti nagy fa törzsének támasztva a hátát. Neki most épp elég volt a másik társasága, inkább csak pihenne egy kicsit egyedül. Egy idő után az ajtó felé pillant, és nem bírja megállni szó nélkül.*
-Hogyhogy még mindig itt vagy? Azt hittem álmos vagy... *Nem akar nagyon gorombának tűnni, csak épp elég hosszú út áll mögötte ahhoz, hogy elfáradjon. Holnap... vagyis ma, mikor felkel a nap, valószínűleg sokkal jobb lesz a hangulata. Ha egyedül marad, a csillagnézés közben egy igencsak mókás ötlet jut eszébe, amit másnap muszáj lesz a megvalósítania myrte lány rovására.*

//Miz//

*Úgy tűnt, kissé megbántotta valamivel a férfit, mert nem nagyon akaródzott neki jönni. Sőt, inkább maradt volna ott kint. Myl kissé elbizonytalanodott, s várt egy kis ideig, de mikor Miznis kicsit "ráförmedt", karba tette a kezeit, s felszegte a fejét.*
-De, az vagyok. Csupán azt hittem, szívesen maradnál még velem egy kicsit. De látom, jobb, ha lefekszek, mert máskülönben nem tudom majd kipihenni magamat. Jó éjt...
*Azzal kissé bosszúsan becsörtetett a fogadó ajtaján. Még kért egy kis vizet, amit hamar fel is hörpintett, aztán uzsgyi fel a bérelt szobácskájába. Nos, ezt nem volt olyan könnyű megtalálni, mint azt gondolta volna. Volt ott pár illúzió, meg egyéb trükk is, így beletelt vagy tíz percbe is, mire megunta így a keresést. Akkor pedig egyszerűen csak koncentrált, s megtörte az illúziókat, amiket valószínűleg a vicces kedvű vendégek hoztak létre, majd odasétált szobájának ajtaja elé. Kinyitotta a kulccsal, amit kapott hozzá. Legalábbis szerette volna. De hamar kiderült, hogy az a kulcs bizony nem oda való. Viszont arra tisztán emlékezett, hogy ezt a szobát mondta a fogadós.*
~Remek... Még jó, hogy ismerek remek kis bűbájokat.~
*Azzal elmormolt egyet azok közül, amelyeket ismert. A varázslat sikeres volt. A zár kattant, s Myl-nek sikerült belibbennie a hálószobába. Betette maga után az ajtót, majd egy másik varázslat segítségével be is zárta azt. A kulcsot letette arra a kis asztalra, ami nem messze állt az ajtótól, ő maga pedig rögtön az ágyra vetődött. Ott úgy elnyúlt, hogy perceken belül szundikált is. Talán még egy kicsit horkolt is.*

//Mylene ^.^)

*Az ő éjszakája sokkal eseménytelenebb volt, mint a lányé. Mikor úgy érezte, hogy már nem bírja tovább ébren, egyszerűen csak eldőlt a fogadó fala mellett, és ott is maradt reggelig. A pirkadat előtt valamivel viszont már közel sem volt ilyen könnyű dolga. Míg aludt, valaki elvitte a sűrű szövésű hálószerű anyagot az arca elől. Most hát rémült üvöltéssel kap az arca elé, felugrik és bemenekül a fogadóba. Biztos benne, hogy Mylene bosszújával került szembe, így első útja a fogadó tulajához vezetett, hogy kiderítse, merre is van a lány szobája. A fogadós könnyedén elhitte, hogy a férfi a lány vőlegénye, hiszen ő csak annyit látott, hogy együtt ettek, jól elvoltak, aztán kint a kertben hemperegtek, és veszekedtek egy sort. Így hát beengedte a Miznist Mylene szobájába halkan, hogy az ne ébredjen fel rá. A myrte áll egy ideig a szép leányzó előtt, és nézte a nyugodtan alvó arcot. Kicsit elfordítja a fejét, majd óvatosan lehúzza kesztyűit. Óvatos ujjmozgatásba kezd, így formálja az illúziót. Az illúzióiban egy valamit szeret igazán: látványosak, de gyengék annyira, hogy egy olyan myrte, aki egészen jártas már az illúziókban észre sem veszi, hogy ő bűvölt a közelbe valamit (ha csak nem látják). Tehát, ha majd a lány felébred, valószínűleg észre sem veszi (főleg, mert a fogadó amúgy tele van sokkal erősebb illúziókkal is), hogy az arca mások számára leginkább egy meglehetősen idióta és buta sárkányéhoz hasonlít. Pár pillanatot még rászán arra, hogy megcsodálja kifejezetten színes, kék, zöld és piros színekben pompázó illúzióját aztán gyorsan távozik, és bevonul saját szobájába, amit még előző este vett ki. Előkotor egy másik hálót a cókmókjából és míg nem pirkad, addig felszereli az öltözetére az új térvédőt.*

» 03. Myrte-földi fogadó ~ Hyppyno szobája
» 01. Carmellyé
» 1. Morilindë, az Elfek városa