01. Carmellyé

Tárgy: 01. Carmellyé Vas. Jan. 25 2009, 05:42

CARMELLYÉ - A KÖZPONT

A myrte nép központja a Carmellyé névre hallgat. Ezzel Mitryas mester az elődjének járó tiszteletet akarja kifejezni. Hisz Carme úrnő nagyon sokat tett népéért, amit természetesen minden myrte tisztel is benne. Maga a központ egy nagyobbacska szigeten terül el. Nem nagy kiterjedésű a város, de ez éppen elég a Myrték népének, kik nincsenek sokan, éppen hogy pár százan, ha élnek itt.

A városközpontban nagyobb tornyok, malmok emelkednek ki a szokványos, kicsi lakóházak közül. A mester lakhelye a palota, ami kiemelkedő, gyönyörű látványt nyújt az ide érkezőnek. Nagy kupolája, melyet a mágusok segítségével építtetett meg, magasan a többi ház fölé emelkedik.
A lakóházak viszonylag kicsinek tűnnek kívülről nézve, de ahogy belépünk az ajtajukon, egy kisebb palotát vélünk felfedezni bennük. Ez egy ügyes varázslat eredménye, így férnek el a myrték ezeken a kis helyeken.

Szívesen látogatják meg egymást, s a többi, kisebb szigetre is átsétálnak. Eme kis szigetecskék függőhíddal vannak összekötve. Ezeken a függőhidakon végigsétálva juthatunk Evolyran földjére, vagy éppen be a városba. A lenti vizet ivóvízként használják fel, de halászni is szoktak lent. Sokan látogatják a myrtéket más népek tagjai s a myrték szeretetteljesen fogadják őket és mindenkit szívesen látnak vendégül.

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Vas. Feb. 15 2009, 12:20

*A mester boldogan hallgatta Vardar nagyúr szavait. Tetszett neki ez a fogadtatás. Nem gondolta volna, hogy ennyire megterveztek már mindent előre. Mintha tudtak volna már jöttükről....Ki tudja? Lehet, hogy így volt. De ez most kevésbé foglalkoztatta a mestert. Miután elbúcsúzott a vezérektől, népével együtt elindult új hazájuk felé, ahova egy segítő vezette őket. Kicsit vicces is volt ez, hogy nem a mester vezeti népét....de hát nem tudta, merre is szándékoztak nekik helyet adni. Tekintetével kedvesét kereste, s hamarosan meg is találta, nem messze mögötte, a húgával együtt. Mosolyogva intett nekik, hogy jöjjenek csak előre, s sétáljanak mellette. Hiswával úgyis lesz egy-két megbeszélnivalója. Mikor már lassan megérkezni látszottak, Mitryas megköszönte a segédnek, hogy elvezette őket idáig, de innen már ők is boldogulnak. Azzal búcsút intve a kis emberkének, elindult új otthonuk felé, s immár ő vezette a népét, a myrtéket. Nagyon kellemes érzés volt ez számára. Hisz még sosem történt ily nagy esemény, mióta elfoglalta mesteri pozícióját. Mikor elérték Carmellyé-t, megállt egy helyen, s megvárta, míg mindenki odaér, majd belekezdett szónoklatába.*
-Myrtéim! Hát elérkezett végre az a nap, mikor új hazát találtunk! Ez a hely lesz az! Ígérem, mindent megteszek azért, hogy békében és boldogságban éljünk itt! És úgy hiszem, nem is lesz ez olyan nehéz! Kérlek titeket, hogy nyugodtan játszadozzatok csak, örüljetek, vigadjatok, mert a mai napot hivatalosan is ünnepnappá nyilvánítom! Kezdődjék a lakoma!
*Azzal egy könnyed mozdulattal asztalokat varázsolt elő teli finomabbnál finomabb ételekkel. Mosolyogva nézte myrtéit, amint odaözönlenek az asztalokhoz és elkezdenek falatozni. Ő viszont nem ment oda. Most más dolga volt. Hiswához ment, s szorosan átölelte, hogy utána csókokkal halmozza el. Nagyon boldog volt, hogy vége van a háborúnak és végre nyugton lehetnek, békében, boldogságban. El sem eresztette a szeretett tündét. Csak csókolta és csókolta, amíg csak bírta....*

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Vas. Feb. 15 2009, 12:31

*Boldogan simult a myrte karjaiba, és hagyta, had ölelje addig, amíg csak jól esik neki. Hosszú, nehéz, s felettébb kimerítő út áll mögöttük. Már ő maga is kezdte azt hinni néha, hogy sosem fognak partot érni, és a gyerekeiket is a hajón kell majd megszülnie. Azt nem szerette volna. De, szerencsére nem így lett. Vággyal teli csókkal fonta karjait Mitryas nyaka köré. Amikor már nélkülözhetetlenné vált számára egy kis levegő, akkor kissé elhúzódott, de továbbra is a myrte karjai közt maradt.*
- Remélem tényleg békében élhetünk itt. Persze legfőképp azt, hogy nem kaptál kedvet ahhoz, hogy olyan házat akarj, ami gyanúsan emlékeztetne egy vitorlásra...
*Kacagva nézett a távolba, mely mostantól a hazája lesz.*

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Vas. Feb. 15 2009, 12:47

*Amint megérkeztek ide, s bátyja megtartotta a "szentbeszédet", egyből nekilátott az ételek elpusztításának. Már igen csak megéhezett, s most legalább csillapíthatta éhségét. Miután jó pár tállal megevett, a borhoz is hozzálátott.*
-Nehogy megmaradjon ebből a finom kis borból! Még megromlik!
*Azzal lehúzott egy jókora korsóval. Most nem volt mértéktartó. Úgy vedelte a bort, hogy nem volt olyan myrte férfi, ki többet ivott volna nála. Nagy mámorban a "kis szerelmesek" felé tekintett, intett nekik, majd folytatta az iszogatást és az ünnepelést. De ez a felhőtlen boldogsága sem volt oly felhőtlen. Nem tudta, hol járhat Myrthar...és ez nagyon aggasztotta. Már a hajón sem látta. Talán...meghalt a csatában? Erre még gondolni sem mert, de ez volt az egyetlen épkézláb magyarázat. De ezzel most nem szeretett volna foglalkozni, így még ivott és még ivott....egészen addig, míg teljesen ki nem ütötte magát, s lassacskán elaludt a részegségtől.*

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Vas. Feb. 15 2009, 14:55

*Mosolyogva tekintett Hiswa szemeibe. Ez a mosoly most őszintébb volt bárminél, amit eddig valaha adott a lánynak. Nagyon boldog volt, hogy a sok-sok viszontagság ellenére mégis sikerült túlélniük a csatát és nem esett semmi bajuk sem....leszámítva Mitryas pá sérülését. De azokat kedvese gondosan begyógyította a hajóút alatt. A myrte most végignézett népén, akik úgy tűnt, hogy igen jól szórakoznak. Húga még oda is intett nekik, de Mitryas látta, hogy eléggé kótyagos már. Csak mosolyogva megrázta a fejét, s visszaintegetett. Azután kedvesére pillantott, s orrát a lányéhoz dörgölte.*
-Látod....Myl szeret inni, ha nagy ünnepségről van szó. De majd kiheveri. Tudom, hogy nem csinál butaságot. Okos lány. Pont, amilyennek szerette volna az apja....De most hagyjuk a múltat. Inkább foglalkozzunk a jelennel. Vagy netán a jövővel?
*Kérdezte mosolyogva, s Hiswa egyre csak gömbölyödő hasára tette a kezét. Óvatosan megsimogatta, majd forró csókot adott kedvesének. Aztán a nagy hangzavart nem bírva mosolyogva arrébb tessékelte a lányt egy félreeső csendes helyre. Odaérvén széles mosollyal egy fához nyomta a lányt.*
-Nos, itt már valamivel kényelmesebb, nem? Nincs olyan nagy hangzavar...és magunk vagyunk. Bár lehet, hogy egy kisebb házikót kellene keressünk....ott jobban ellennénk, nem igaz?
*Ravasz mosollyal cserkészte be a lány ajkait, s a lehető legnagyobb átéléssel csókolta meg. Ez volt az ő napjuk. Valami új, és jó kezdete. És remélhetőleg sokáig így is fog maradni a dolog.*

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Vas. Feb. 15 2009, 15:07

*Hiswa vágyakozó pillantásokat küldött előbb a myrték új otthona felé, majd kedvesének, aki közben gyengéden végig simított hasán. Néhányszor még Mylre is oda sandított, no meg a többi myrtére, akik szintén nem kímélték a boros kancsókat. Majd engedékenyen hagyta magát félre vonni a lármától, és a myrték kiváncsi tekintetétől. A fának dőlve viszonozta szerelme forró csókját.*
- Valóban csöndesebb itt... És a házikóval kapcsolatban is csupán egy aprócska kifogásom lenne. Nem alkalmi házat szeretnék, inkább egy olyan ház helyiségeit szeretném hatékonyan fölfedezni, amelyben élhetünk is. Méghozzá, elég nagyot ahhoz, hogy a gyerekek is bőven elférjenek... és nekünk is legyen helyünk bőven... nagyon bőven Mitryas.
*Egy kacsintással vonta újra magához a mestert, hogy szavainak jelentését érzéki csókjával értesse meg kedvesével.*

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Vas. Feb. 15 2009, 15:15

*Elégedett mosollyal hallgatta kedvesét. ~Nos igen. Meg kell hagyni, ez az én Hiswám! Nem is ő lenne, ha nem ezt mondta volna!~ Azzal visszacsókolt, s szenvedélyes pérharcukat követően felkapta kedvesét, s úgy bújt hozzá.*
-Nos, igen jó ötleteid vannak, szerelmem! Én is így gondoltam....de gondolom, most nem fogunk nekiállni házat építeni. Az majd egy kicsit később lesz. Mert előtte még szeretnék egy-két dolgot csinálni. Például falatozni egy kicsit. Tudod, nagyon éhes vagyok. És arra gondoltam, hogy megeszlek téged. Felfallak. Úgyhogy jobb lesz, ha most menekülsz, mielőtt annyira el nem kap a hév, hogy nem eresztelek!
*Nevetett fel, majd kedves nyakát kezdte el csókolgatni, s harapdálni. Közben kisebb kuncogásokkal fűszerezve ezeket a szavakat mondta.*
-Meg...foglak...enni. Mindenedet...felfalom...De előbb....egy rendes kis..."asztalhoz" kellene.....mennünk.
*Körülnézett egy pillanatig, majd meg is látott hamarosan egy kisebb házikót. ~Ez megteszi.~ Azzal elindult szerelmével a karjaiban, s lassacskán bearaszolt a valóban aprócska épületbe. Ott nem volt nehéz dolga, rögtön talált egy ágyat, s le is döntötte kedvesét, majd mosolyogva kezdte bejárni a lány testének minden porcikáját.*
-Nos, hagyod magad, vagy harcolnom kell érted?
*Kérdezte pajkosan, s közben vad csókokkal bombázta kedvesét.*

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Vas. Feb. 15 2009, 15:28

*Hiswa eleinte hagyta magát. Persze csak míg be nem vitte a myrte abba a kis házikóba, és le nem döntötte az ágyra. Ott viszont ravaszkás mosoly suhant szép arcára, és incselkedőn tért ki a férfi csókjai elől. Ezzel el is volt egy darabig, de amikor már nem tudott a csókok garmada elől kitérni, akkor ügyesen kisurrant a myrte kezei küzül, mint valami sikamlós halacska, és Mitryas mellé térdelve harapott kicsit bele annak erős karjába. Épp csak annyira, hogy még véletlenül se okozzon fájdalmat szerelmének. Aztán már át is suhant a túlsó oldalra, és onnan suttogott a fülébe.*
- Nos... Talán nem árt ha megküzdesz értem néha.
*És kacagva nyomott egy aprócska csókot a férfi fültövéhez, aztán már odébb is surrant az utána kapó kezek elől, és pimaszul nézett a mester fekete szemeibe.*

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Vas. Feb. 15 2009, 15:38

*Tetszett neki ez a kis játszadozás. Már régen voltak ennyire elemükben. Amióta háború dúlt Álomfalván, nemigen értek rá efféle kis boldog, önfeledt játszadozásra. De most, mikor végre békében és nyugalomban vannak, igen csak megjött a kedvük ehhez...no meg most már idejük is volt. Mitryas összeszűkült szemekkel nézett kedvesére, aki épp az előbb tért ki egy csókja elől. Ravasz mosoly húzódott arcára, majd ismét nekilendült, hogy elkapja kedvesét. Ezúttal már majdnem sikerült neki, de az utolsó pillanatban kiszabadult Hiswa a gyengéd ölelésből. A mester bosszankodva, nézett a lányra. Persze egyáltalán nem haragudott rá, csak el akarta hitetni vele. Karba tette kezét, s így szólt.*
-Hát, ha ennyire ellene vagy egy kis...együttlétnek, akkor inkább hagyom is az egészet és elmegyek inni a többiekkel.
*Magában persze már előre nevetett. Remélte, hogy most egy pillanatra megdöbbentette a lányt,s el tudja kapni. Rápillantott szerelmére, majd egy hirtelen mozdulattal rávetette magát, s most szorosan körülfonta karjaival, hogy ne tudjon menekülni a farkaséhes ajkak elől.*
-Nos, azt hiszem, hogy inkább maradok.....nem hagynálak itt semmi pénzért vagy borért..meg semmiért sem! Ahhoz te túl értékes vagy a számomra!
*Azzal végigsimított a tökéletes testrészein, majd újabb csatába kezdett kedvesével. Nagyon élvezte ezt az egészet. Annyira, hogy sikerült Hiswának kiszabadulnia, így kezdődhetett elölről az egész "becserkészés".*

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Vas. Feb. 15 2009, 15:51

*Újabb sikeres szabadulása után fejcsóválva, és mutató újját jobbra-balra ingatva jelezte nem tetszését, az előbbi galád becserkészés miatt.*
- Na de kedvesem... mióta vágjuk át a szegény kis tünde lánykát, csak hogy leteperhessük? Ejnye...
*Mókásan ingatta fejét még akkor is, amikor Mitryas újabb kísérletet tett elfogására. Annyit azért elért a myrte, hogy a tünde ruhájának vállpántjai lecsúsztak válláról, s egyuttal az egész ruha is lejebb került, épp csak fedve az éjtünde kebleit. Hiswa tettetett csalódással pislogott hol a ruhájára, hol pedig a mesterre.*
- Hoppá... Kissé mintha kezdenék alulöltözött lenni...
*És egy kis kuncogás kíséretében most már sikertelenül próbálta elkerülni Mitryas kezeit. A myrte azonnal magához is szorította, hogy még véletlenül se szabadulhasson ki újra. Hiswa megadóan pislogott szerelmére.*
- Nyertél Mitryas... Feladom... Végül csak sikerült elkapnod...
*Vágytól izzó csókkal jutalmazta a férfit, és hagyta hogy az gyengéden az ágyra fektesse. Hiswa simogató kezei cirógatták a myrte hátát, olykor bele túrva szőke hajába.*
- Szeretlek Mitryas, és nem akarok többé egy napig sem távol lenni tőled.

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Vas. Feb. 15 2009, 16:02

*Lassacskán kezdett elfáradni, pedig még el sem kezdték igazán a "mókát". A férfi csalódott arcot vágva hallgatta kedvese intő szavait, majd próbálta ismét elkapni, aminek azért lett egy kis eredménye. Erre rá is világított a tünde, s Mitryas kaján vigyorral éreztette kedvesével, hogy ő ennek a dolognak igen csak örül.*
-Nos, szerintem is...bár én ennek örülök....megmozgatta a fantáziámat.
*Azzal ismét a lány felé nyújtózott, s ezúttal meglepően könnyedén zárta karjaiba. Gyanakodott is, hogy valami turpisság lehet a dologban, de aztán megkapta rá a választ, ami pont az ellenkezőjét támasztotta alá. Úgy tűnt, ő győzött és végre átadhatja magát a testi gyönyöröknek. Mosolyogva csókolgatta kedvesét, közben lassan kezeivel lecsúsztatta a lány felsőtestéről ruháját, s felfedezőútra indult csókjaival. Eközben nevetve bele-beleszólt a csókok közé.*
-Nos, ami azt illeti......a legjobb lesz, ha lassan csináljuk. Most úgyis van temérdek időnk. Hát használjuk ki!
*Azzal tovább indult, hogy a többi ruhadarabot is sikeresen lehámozza mindkettőjükről. Miután sikeres "akciót" tudhatott maga után, a takarót magukra húzva eltakarta mezítelen testüket.*
-Hátha valaki leskelődni kíván....
*Szólt nevetve majd, testével "betakarta" Hiswa testét, s kezdetét vette szerelmi játékaik legszebb része. A halkan beszűrődő hangok sem zavarták most őket,a mik az ünnepségről árulkodtak. Számukra most csakis ők léteztek ketten. Egymással alig bírva "harcoltak" az ágyon, s csak a csókjaik csattanása hallatszott az apró nyögések meleltt.*

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Vas. Feb. 15 2009, 16:19

*Testének minden porcikája erre várt már régóta. A hajón nem volt valami sok ideje rá a myrtének, de úgy tűnt, Mitryas lelkes veszteség pótlónak bizonyul most. Hiswa mámoros tekintettel adta át magát szerelme érintéseinek, s csókjainak. Persze ez a mámoros tekintet nem volt hasonlítható ahhoz, amit a kint vígadó myrték produkálnak mostanra. A kinti hangok elcsöndesülése arra engedte következtetni a tündét, hogy valóban nyugtuk lesz a nap hátra lévő részében. És bár nem álmai házában van, de (közhelyesen szólva) álmai myrtéjével van. Ennek a tudatnak a mámorában, és persze a mester okozta öröm mámorában úszva élvezte ki szerelmi játékaik minden örömét. Halk szerelmes szavakat suttogtak egymás fülébe, s közben egy pillanat sem múlt el anélkül, hogy egyikük ne érintette volna a másik forró bőrét. Mitryas minden érintése fokozta Hiswa vágyát, ami már egyébként is túlszárnyalta még képzeletét is. A sokáig csillapodni nem akaró vágyaikat nagy sokára elcsendesítették, és a tünde zihálva ölelte magához a ráboruló, láthatóan kifáradt myrtét. Szó nélkül ölelte kedvesét, mintha csak attól félne, hogy eltűnhet ha nem így tesz. Néhány könnyű, lágy csókot lehelt szerelme alsó, majd felső ajkára, és csöndesen tanulmányozta Mitryas sötét szemeit.*

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Vas. Feb. 15 2009, 16:41

*Miután fáradtan egymásra borultak, a mester kezeivel még azért játszadozott egy kicsit. Hiswa hajával játszott. Simogatta, tekergette...amit csak el lehet képzelni. Mosolyogva nézte, ahogyan kedvese a szemeit vizsgálja. Úgy ölelték egymást, mintha valaki szét akarná szakítani őket. Aztán a mester kicsit elfordult az oldalára, s egyik kezét kedvese csípőjére helyezve mosolyogva így szólt.*
-Drágám! Tudod, arra gondoltam, hogyha most kipihentük magunkat, akkor akár elmehetnénk egy kicsit sétálgatni...tudod...jó lenne felfedezni az új földünket. Szeretném megismerni...legalább úgy...mint téged. De még ha nem is annyira....legalább ismerjek pár helyet, ahol bármikor meghúzhatjuk magunkat....és eljátszadozhatunk.
*Kacsintott, bár most kissé elbizonytalanodott. Adott egy csókot kedvesének, majd szabad kezével a ruhái felé nyúlt, hogy ott kitapintson valamit. ~Uh...szerencsére megvan...jó, hogy nem hagytam el ebben a nagy kavarodásban!~ Azzal mosolyogva, ámde hevesen zakatoló szívvel kedveséhez bújt, s pár csók után mosolyogva mondta.*
-Nos, akkor mit szólsz? Szeretnél menni vagy nem? Én..nagyon...de ettől még rajtad múlik a dolog!
*Most csak egy halvány mosolyt tudott kipréselni ajkain, de egy meggyőző csókkal el is oszlatta kedvese kételyeit, s izgatottan várta a választ, ami remélhetőleg "igen" lesz.*

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Vas. Feb. 15 2009, 16:59

*Lehunyt szemmel élvezte a myrte érintéseit, ahogy játszott fürtjeivel. Csak akkor nyitotta ki melepetten szemeit, amikor Mitryas az új föld felfedezéséről kezdett beszélni. Elégedett mosollyal simított végig a férfi mellkasán, és az annyit csodált sötét szemekbe mélyesztve tekintetét ajándékozta meg ma már sokadjára kedvesét forró csókjával. De azután elhúzódott tőle, s miközben a ruhájáért nyúlt, halkan megszólalt.*
- Örömmel megyek veled egy kis sétára Mitryas. Már csak azért is meg olyan sokáig voltunk azon a hajón, hogy már attól tartottam, hogy kénytelenek leszünk kopoltyút növeszteni, ha még valaha ki akarunk onnan szabadulni.
*Felhúzott szemöldökkel fürkészte a még mindig várakozó myrtét, miközben ő már össze kaparta ruháját, mi ugye a földre vándorolt, hogy bele bújva elindulhassanak valamerre. Mindegy volt neki merre, csak végre újra szilárd talaj van a lába alatt.*
- Nos? Mehetünk, vagy még meditálnál még egy kicsit a válaszomon?
*Pimasz mosollyal szája szegletében hajolt a myrtéhez, és és a mosolyhoz illő tekintettel nézett a férfi szemeibe. Persze ugrásra készen, ha netán a mesternek kedve támadna megdorgálni a pimaszságért.*

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Vas. Feb. 15 2009, 17:08

*Mitryas kissé megdermedt. Mire felocsúdott, már kedvese rég fel volt öltözve és őt noszogatta, hogy csináljon már valamit. Kissé bambán felnézett, majd fejét megrázva elmosolyodott, s így szólt.*
-Bocsáss meg! Csak kicsit elgondolkoztam....
*Azzal felkapta magára a ruháit, s mosolyogva állt fel, hogy kedvesére vethesse magát, s ismét csókok özönével ajándékozza meg. Ezután lassan elindult az ajtó felé, de mikor visszafordult, látta, hogy mekkora "rendetlenséget" csináltak. Megsajnálta a ház tulajdonosát (már ha van neki), így hát visszament, s megigazgatott mindent.*
-No, így már tökéletes! Most már mehetünk. Bocsi, de nem hagyhattam így ezt a kis házat. Hátha van tulajdonosa, aki itt lakik benen...és gondolom nem örült volna, ha nem úgy találja a házát, ahogy szokta. Bár ha nem volt bezérva, talán nincs is, aki itt lakik benne. De most már mindegy...Azt mondom, induljunk, mert ideje megjáűratni a lábunkat. Már egészen elszoktam a sétától.
*Még egyszer körülnézett, majd mikor már mindent rendben talált, kinyitotta az ajtót, s előreengedte kedvesét. Azután becsukta maga mögött az ajtót, s Hiswa mellé szökkenve megfogta a lány kezét, s így indultak el felfedezőútjukra.*

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Pént. Feb. 20 2009, 12:08

*Csodás napokat hagyott mögött,egy pillanatát sem bánta meg.Persze a vissza út sem volt rövidebb mint az odafelé vezető,de legalább annyira jól érezte magát,mivel tudta,hogy hamarosan fajtársai között lehet.A Valdák népe teljesen lenyűgözte,nem tudta Mestere találkozott e már eggyel is,de feltétlenül be szeretett volna számolni ottani látogatásáról.Amint földjük birtokaira lépett,sietősen haladt a központ felé,abban a reményben hogy Mitryast ott találja. Tudta hogy fontos dolgai vannak,mit érkezésük miatt el kellett intéznie,de csak akad egy szabad pillanata számára.Biztosan...hisz a mesternek népe sorsa volt legfőbb,no meg persze Hiswa,kedvese,kit még csak messziről látott.
A városukban kóricált abban a reményben,hogy rálel a mesterre.*

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Pént. Feb. 20 2009, 14:48

*Egész délelőtt a várost járta hátha rálel a mesterre.Eddig hiába igyekezett minden helyszínt érinteni kis célos sétájával,valahogy mégsem lelte a Myrtét. El is fáradt már rendesen,hisz a napja hosszú volt s a mögötte lévő napok is eseménydúsak voltak. Egy hatalmas fa tövében keresett megnyugvást,s most onnan fürkészte a Myrtéket,kik mentek dolgokra.egy-egy ismerősnek oda is intett,de nem állt fel.Túl fáradt volt,így csak akkor fog megmozdulni ha Mitryas jár erre felé.Bár tudja hogy kedvese várandós és sok időt tölt társaságában,mégis oly szeretettel viseltetik népe iránt,hogy azokat sem azaz őket,magukat sem hanyagolja el.
Várakozás közben egy színes labdácskát pattogtatott a fölhöz mi rendszerint visszapattant a tenyeréig.*

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Pént. Feb. 20 2009, 14:57

*Az elmúlt napokban a tervek fölött ülve dolgozott. Szinte alig pihent. De myrtéi türelmesen várták mesterük ötletét. Mitryas pedig szorgosan dolgozgatott persze közben nem hanyagolva kedvesét, Hiswát sem. A mai napon végzett is nagyjából mindennel, mér csak pár apróság volt vissza, így úgy döntött, sétálgat egy kicsit, hogy azért mégis jobban szemügyre vegye a területet. ~Hiswa békésen alszik...a többi myrte pedig már biztosan felfedezte a legtöbb helyet. Jobb lesz, ha én is nekiesek eme dolognak, mert még a végén sokkal jobban fogják ismerni nálam a saját földemet!~ Azzal tovább ballagott mosolygó arccal. Boldog volt, hogy ily gyönyörű helyre jutottak. Még talán Carme földjénél is szebb vidék ez. A sok hegy, a szigetek. Igen, szigetek. Ide fogják tervei szerint felépíteni a várost. ~Mily gyönyörű is lesz...~ Mondta, majd elballagott a szigetek felé. Útközben szeme megakadt egy fa alatt heverő myrtén, ki sorban köszöngetett az előtte elhaladó myrtéknek. A mester mosolyogva térítette útját a nő felé, s széles mosollyal üdvözölte.*
-Hyrraosy! Hát te meg mit heverészel odalent? A többiek mind sétálgatnak, kirándulgatnak és felfedezőutakra indulnak. Tán neked elment a kedved tőle? Már mindent megnéztél? Vagy csak lustálkodsz?
*Mondta nevetve, majd egy másik illúziógömböcskét hajított a lány keze felé.*

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Pént. Feb. 20 2009, 15:13

*Arcán nem látszódott a fáradtság,minden előtte elhaladó myrtét mosolyogva üdvözölt.Sokakat ismerte,hisz idejét sem tudja annak mikor játszottak együtt Carme földjén s csintalankodtak naphosszat.Persze a csintalanság megmaradt,csak nem naphosszat.
Egy ismerős hangra lett figyelmes.Egyből felpattant s mosolya még szélesebb lett amint megpillantotta Mitryast!*
- Mitryas! De örülök hogy erre jártál!-*ölelte meg mesterét,mindig is kedvelte s támogatta akkor is mikor kinevezték.*
- Ugyan már úgy ismersz?-*vált el a férfitől,s szélesen elmosolyodott.*
- Ma érkeztem vissza a földekről! el sem hiszed hol voltam! A Ragyogó Tölgyesben a Valdák népénél! Pont téged vártalak hogy megosszam veled minapi cselekedeteimet!-*amint sejtette a Mester erre járt,s ennek nagyon örült.Otthonában nem szereti zavarni csak ha nagyon fontos,tudja ha éppen ráér a férfi akkor az épülő Birodalmát járja.Mint most.*
- Voltam a Királynők Lugasában is...nyakon is csíptem egy myrtét ki a tájat rondította illúziójával.

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Pént. Feb. 20 2009, 15:23

*Mitryas örömtől sugárzó arca kis kíváncsiságot tükrözött. ~Szóval már bejárt pár részt...kíváncsi vagyok, miket talált.~ Azzal egy szép virágot elővarázsolva a láyn felé nyújotta azt.*
-Fogadd ajándékul, hogy gondoltál rám. És türelmetlenül várom már a beszámolódat! Hiszen már jómagam is el szerettem volna menni egy kis sétára. Csakhogy a munka miatt eddig még nem volt időm.
*Lehuppant a fűre, majd megvárta, míg társa is így tesz, s csak ezután szólalt meg újra mutatóujját lengetve a nő előtt.*
-Ejnye ejnye! Valahogy sejtettem, hogy ezek a myrték nem fogják bírni egy kis csintalanság nélkül...de gondolom, te segítettél és eltüntetted azt a ronda illúziót. Hisz ismerlek jól...
*Azzal lengő mutatóujjából két kis játszó alak emelkedett ki. Mosolyogva táncoltatta körbe őket, majd hirtelen el is tűntette az illúziót.*
-Ezek mi voltunk...még kisgyermekkorunkban. Azok a régi szép idők...még nem kellett ennyit dolgozzak. És egész nap csak játszottunk! Majd ha megépült a város, talán szakíthatnánk egy kis időt régi játékaink felelevenítésére. Mit szólsz?
*Mosolyogva kacsintott Hyrraosy-ra, majd egy kisebb pillangót "fújt ki" szájából, mi természetesen egy újabb illúzió volt. A mester ma nagyon jól érezte magát. Már régen volt, hogy ennyit illuzionált egy nap alatt.*

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Pént. Feb. 20 2009, 15:42

- Ó Mitryas nagyon figyelmes vagy! Köszönöm szépen!-*nyúlt a virág után,mit azonnal megszagolt.Mélyen beszippantotta a rózsa bódító illatát,majd ajkai mosolyra húzódtak.*
- Nagyon finom illata van.Mintha most vágták volna...-.*persze erről szó sem volt,tudta nagyon jól.Leült a fa alá a fűbe s hallgatta a férfi szavait.*
- Azonnal rendet tettem ne aggódj! Valahogy kitűnt a táj szépségéből egy ocsmány - már ne haragudj de tényleg az volt - épület.romos volt és alig állt a lábán.Sejtettem hogy népembeli okozta e látványt de nyakon csíptem.-*kacsintott a mesterre,büszke volt magára,pedig nem volt nagy szám,egy myrte tudja hogy mikor okozza társa az illúziót.Nézte amint gyermeki képei megjelennek a mester ujján.Jókedvűen felkacagott majd sóhajtva bólintott.*
- Igen,sok minden változott azzal,hogy vezér lettél.De szerintem senki sem bánja,hisz jól viseled a gondunkat! Hisz megmentettél minket a haláltól...-*pillantott rá hálásan,pedig nem akarta felhozni a témát,hisz még oly friss volt.De tudta hogy a Mester tudja mire gondol.A csatára...mi miatt el kellett hagyniuk otthonukat.*
- De e föld jövővel teli...-*mutatott a körülöttük lévő tájra.*
- Hisz az építkezéseket csak most kezded el...biztos vagyok benne hogy csodást várost fogsz felépíteni.-*kezét a vállára tette.*
- Ha segíthetek....-*kacsintott.*
- ...tudod csak szólsz és kezembe veszem az ásót,kapát.-*felelte majd elnevette magát.*

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Pént. Feb. 20 2009, 15:53

*Mosolyogva hallgatta a nő beszámolóját. Jól esett neki újból beszélgetni vele. Hiszen annyi minden volt, mi elválasztotta őt myrtéitől. Pedig régen szinte minden nap beszélt szinte mindenkivel. Nagyon szép idők voltak azok. Persze most kevesebb az ideje. De talán, ha felépült a város, majd szervez valamiféle ünnepséget népének, hol megosztja velük pár ötletét. Mert igen csak jó kis ötletei voltak. De a kevés ideje miatt még nem tudta őket kivitelezni. Talán majd erre is sor kerülhet itt, az új otthonukban. Öröme már az egekbe szökött. Annyi minden jutott most eszébe! De aztán Hyrraosy felhozta a háborús témát. A mester arca először elkomorult, s halkan kezdettt el beszélni.*
-Nos, igen. Sokan vesztek oda...de a lényeg, hogy sokan túl is élték!
*Szája már ismét mosolyra görbült. S a messzeségbe meredve gondolkodott e azon, mi mindent rejthet számukra ez az új föld. Talán népe újra felvirágozik majd, s még többen lesznek, mint fénykoruk idején! ~Mily szép is lenne! Egy hatalmas Myrte nép. Ahol több ezer myrte élne, s Evolyran, s a többi nép segítségére tudna sietni bármikor!~ Álmodozott, majd a felé kacsintgató nőre pillantott, s ravasz mosollyal így szólt.*
-Nos, ha nagyon szeretnél, segíthetsz! Bár nem is én akartam egyedül felépíteni a város! Szóval kelletek mindnyájan! A tervek lassan teljesen elkészülnek, s megindulhat az építkezés. Ígérem, tetszeni fog. Hisz ha nekem tetszik, nektek is fog. Csak myrte vagyok én is!
*Nevetett fel ő is, majd pár percig még elszórakozgatott, aztán egy illúziólakatot varázsolt a szájára, s nagy nehezen elmutogatta Hyrraosy-nak, hogy mesélheti tovább a kalandját a valdáknál.*

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Pént. Feb. 20 2009, 16:05

*Kicsit megbánta hogy felhozta a háborús témát,de a beszélgetésükbe kapcsolódott ama szörnyű esemény is.Hitte,hogy ha minél többször beszélnek róla,annál jobban feltudják dolgozni.Együtt,közösen sok minden re képesek,ezért is a legösszetartóbb népség.
Persze ő is tudta,hogy nem a Mester fogja felépíteni egyedül a várost,csupán előzékenyen ajánlkozott,még ha mit sem ért is építészethez.De talán majd most lehetősége nyílik a tanulásra e téren.A kis illúzióra elmosolyodott,értette a célzást.*
- Pár nappal ezelőtt voltam a Valdák földjén.Mitryas ha látnád!!!!-*sóhajtott boldogan,lelki szemei előtt látta a hely fényességét,ragyogását.*
- Egy hatalmas erdő,miben ha benne vagy úgy hiszed se híre se hamva! Végtelennek tűnik! Az erdőben az a legcsodálatosabb hogy aranyló színben tündökölnek a fák lombkoronái akár csak Carme földjén s az egész erdő úgy fénylik mint a nap korongja! Egyszerűen mesés!-*áradozott lelkesen,valójába visszahúz oda szíve s vissza is fog menni,de most itt a földjükön van rá szükség.*
- Egyszer majd ha ráérsz látogass el arra a földre.Tele van apró szárnyas lényekkel kik bájosak és kedvesek.Még repülni is tudnak!-*kiáltott fel,eme fontos dolgot majdnem kifelejtette.*
- És!-*emelte fel a mutató úját.*
- Ilyen picitől...-* mutatott egy arasznyit.*
- Egészen a majdnem egy méteres magasságig megfordulnak.Hihetetlen...sosem láttam még ezt a fajt.Nem is tudtam hogy létezik.-*nagyon belemerült a témába,ebből is látszik hogy kedveli már most azt a épet.*
- Te találkoztál már velük?-*kérdezte kíváncsian,nem akarta untatni a beszámolójával ha nem újdonság ez a férfi számára.*

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Pént. Feb. 20 2009, 16:17

*Lelki szemei előtt lassan kirajzolódott az erdő képe ,amiről Hyrraosy mesélt neki. ~Hm. Nagyon szép lehet, ha ő ezt állítja. Hiszen ha a myrtéknek tetszik valami, akkor az már nem lehet csúnya!~ Nyújtotta ki képzeletben a nyelvét, majd tovább hallgatta a beszámolót. A kis szárnyas lényeket igen különösnek találta. Már hallott valamiféle népről, amik ilyen aprók lehetnek, de látni még nem látott egyet sem. Így hát mosolyogva eltüntette a lakatot, s megszólalt.*
-Nos, ami azt illeti, még sosem láttam ehhez hasonló népet. Igen csak különösnek találom őket! Majd ha időm úgy engedi, szívesen ellátogatok arra a földre, miről beszélsz. Persze, csak ha lesz egy kedves és gyönyörű kísérőm, aki mutatja az utat.
*Kacsintott a vele szemben ülőre. Hyrraosy mindig is tetszett neki, de természetesen meg sem fordult a fejében, hogy Hiswát megcsalja. Meg persze a tündét sokkal jobban szerette, mint myrtéjét. Pedig már kiskorában is igencsak érdeklődött a lány után. Csak akkor még bátortalan volt szegényke. De így jobbnak látta. Hiswával így sokkal boldogabb...A hosszú csendet megtörve így szólt.*
-Mondd csak! Te hogy élted meg az utat idáig? Mármint mi történt veld? Már nagyon régen beszélgettünk...És hát kíváncsi vagyok, mi lett a kis myrték hercegnőjével....
*Mosolyodott el ravaszan.*
-...hisz tudod, hogy kiskorunkban minden myrte fiú beléd volt zúgva!
*Nevette el magát, majd egy kisebb képet jelenített meg gyerekkorukból, mikor is a kis myrtefiúk körbeállták a kis Hyrraosy-t, s szegény lány azt sem tudta, mit csináljon hirtelenjében.*

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Pént. Feb. 20 2009, 16:36

*Értette a célzást,hogy ne értette volna s erről mosolya is árulkodott.*
- Persze hogy elkísérlek! Szíves örömest! Amint időd engedni útra kerekedünk és meglátogatjuk a Valdák földjét. Persze tudom,hogy most nagyon elfoglalt vagy hisz tervezed városunkat és Hiswa is gyermeket vár...gondolom sok időt akarsz várandósága alatt vele tölteni.-*tette hozzá halkan,hisz köztudott volt hogy a myrte lány is fiatalabb korukban oda volt Mitryasért,de sosem tette meg ő sem - mint a férfi sem - a kezdő lépéseket.S ahogy nőttek úgy úszott el ama reménye is hogy egyszer egy gyönyörű myrte párt alkossanak,hisz a mester rálelt szerelmére.Távolt ált tőle az irigység,de...erre még gondolni sem szeretett.
Amint a kérdése elhangozz gondolatai új irányt vetettek fel.A bókra szerényen elpirult s percekig küzdött a természetes arcszíne létrehozásában.*
- Ó Mitryas ne tedd ezt vele!-*legyezte meg arcát karcsú kezével.*
- Ég az arcom...-*szép volt,ezt tudta ő is.De ezt kezelni is tudta,sosem vágott fel vele senki előtt sem s inkább visszahúzódott,csendesebb volt,ha a fiúk köréje gyűltek kiskorában.Ez a kép is még jobban elpirultatta,hisz most felnőtt korára egyedül volt,a gyermekkori udvarlások a sok visszautasítás miatt megszűntek.*
- Hosszú volt az út idáig...-*kezdett bele mondókájába,miközben lassan visszanyerte arcszínét.*
- Mikor úgy döntöttél hogy elhagyjuk Carme földjét a szívem összefacsarodott,hisz mindig is csak azt a területet ismertem.Talán én vagyok az egyetlen myrte ki még Álomfalvára sem látogatott el,hiába volt rá lehetőségünk.De megértettem miért döntöttél így s veled tartottam.A háború után,hol kevés szerepem volt,alig tudtam harcolni annyira megviselt,felüdülés volt ez a hosszú hajókázás.Ennyit még nem töltöttem tengeren s a kezdeti tenegeri betegség után lassan megszoktam.Elvoltam társaimmal,sokat beszélgettünk a csatáról a veszteségekről és az új földről,hová tartottunk s oly reménytelen volt.-*hangja halk volt miközben beszélt.Ha komoly dologról esett szó szívén viselte az ügyet,nagyon érzékeny volt.Egy rövid sóhajtás után halvány mosolyt csalt az arcára és felpillantott a férfira.Szemei csillogtak akár az esti csillagok.*
- De jó itt.Sok felfedezni valónk van,hisz hatalmas ez a Birodalom.-*elpillantott a közelben lévő szigetre hol csak kezdetleges viskó állt.*
- És te? Hogy vagy itt? Hiswanak tetszik itt? Tudom hogy veled lakik nem a tündék között.-*kérdezte s szólt,bár a nővel személyesen még nem találkozott csak messziről látta a hajón is miközben a mesterrel románcoztak,de hiszi hogy egyszer majd lehetősége lesz arra hogy jobban megismerje.Csak még jobban kéne akarnia...*

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Pént. Feb. 20 2009, 16:55

*Mosolyogva figyelte, ahogy a nő egyre jobban elpirul. ~Nos, talán kissé túlzásba vittem a bókolást...~ Nevetett magában, majd hangosan is fel-felkacagott. Jó volt újra beszélgetni gyermekkori szerelmével. Természetesen mára már elhalványultak eme érzései, de nem múltak el. Mindig is csodálattal nézett Hyrraosy-ra, s remélte, hogy rátalál végre a boldog szerelemre. De sajnos úgy tűnik, ez nem sikerült még neki. S a mester sajnálta is emiatt. Lelke legmélyén bűntudatot is érzett, amiért kisfiú korában félt kimutatni az érzéseit. ~Talán most mindketten boldogan élnénk. De Hiswával akkor mi lenne?~ Fogalmazódott meg benne a kérdés. De eközben csend borult rájuk, s úgy gondolta, ideje lenne megszólalnia. Kissé zavartan, de elkezdett beszélni.*
-Értelek. Nos, mindenkinek rossz volt eljönni Carme földjéről. Nem kissé nekem. Hiszen csak az én hazám is volt, amit én vezettem...De reméljük, Evolyran is teéjesen befogad minket és itt is békés és szeretetreméltó hazára lelünk majd. Meg fogjuk szokni...már csak muszájból is! De van egy olyan érzésem, hogy meg fogjuk szeretni!
*Kacsintott, majd kissé elcsodálkozott azon, hogy Hyrraosy ismeri Hiswát. Legalábbis, hogy tudja a nevét. Hiszen ő nem emlékszik arra, hogy bemutatta volna egymásnak a két nőt. ~Talán találkozhattak...bár igen sokan ismerik kedvesemet, így könnyen lehet az is, hogy csak hallott róla pár dolgot...~ Felpillantott a vele szemben ülőre, s így szólt.*
-Nos, tetszik neki itt...Legalábbis ezt mondta. Már van egy-két szép emléke, ami ideköti...
*Itt abbahagyta. Nem akarta kikotyogni a kis titkukat Hiswával. Pedig most majdnem megtette. És természetesen Hyrraosy-t sem akarta megbántani. Pedig lehetséges, hogy ezzel most nem mondott valami okosat. Bocsánatkérően nézett a nőre, majd halvány mosollyal így szólt.*
-Remélem, hogy hamarosan neked is kellemes élményekben lesz részed itt! Talán majd megismersz egy hozzád illő fiút, akibe nagyon szerelmes leszel majd! Remélem, így lesz!
*Kacsintott, majd egy kisebb illúziógömböt dobott el a messzeségbe.*

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Pént. Feb. 20 2009, 17:18

* Mikor megtudta, hogy nemcsak ők, hanem a myrték is "földet" váltottak, úgy gondolta, miért is ne ruccana ki egy kicsit. Jön a hétvége, szép is az idő, csak nem fog unatkozni. Meg igazából kíváncsi is volt, hogy hogyan élnek. Álomfalván is eléggé.. hogy úgy mondjam, furcsák voltak. Oké, oda mondjuk ők előbb is jöttek. De csak párat ismert közülük. Vajon hányas is jöhettek el? Pár százan, esetleg ezren...? Na igaz, ha a kíváncsiság fájna, akkor ő már ordítana. Jó vagy rossz tulajdonsága viszont, hogy ad soha tovább semmit, elég ha megtartja magának. Az ismeretszerzés, ugyebár...
Szóval most itt sétál a nép új otthonának kinevezett részen, és csak ámul. Valahogy minden olyan...furcsa. De lehet, hogy nekik is ő...de ezt sem tudhatja, ugyanis most per pillanat egy lélek, annyi sincs az utcákon.
És csodák csodájára, ki gondolta volna, egy illúziógömb! Nahát, még sincs annyira egyedül. Elindul abba az irányba, ahonnan látta, és nem is csalódik, két myrte beszélget éppen. Biztosan az egyik küldte fel a varázslatot.*

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Pént. Feb. 20 2009, 17:31

*látta a férfi meglepődöttségét mikor kiejtette száján kedvese nevét.Egyből megmagyarázta miért is tudja a tünde nevét.*
- Tudod másoktól hallottam hogy hívják a nőt.Én nem ismerem csak láttalak titeket messziről.Még sosem beszélgettem vele.-*ez így volt teljes s egész.Pletykás egy népség szó se róla,így jutott az ő fülébe is a tünde neve.
Figyelmesen hallgatta a myrte szavait,időközben apró csillagok hagyták el újai végét,majd szikrázva mintha levetnék magukat a mélybe,hullottak alá.*
- Én már most jól érzem magam itt,s ez csak fokozódni fog.Amint elkészül a városunk s nem csak kietlen szigetek látványa fogja várni az ide érkezőket,mi is teljesek leszünk.Jól döntöttél mikor idehoztál minket!-*tette barátságosan a vállára a kezét,majd hamarjában vissza is vette.Egy kis csend telepedett rájuk,mit a férfi tört meg.A Mester kijelentése miszerint a kedvesének van egy két szép emléke mi ide köti már teljesen elborzasztotta.szemei elkerekedtek és egy ó hagyta el rózsás ajkait,majd az orcája is lángba borult.Zavartan kapta félre a fejét.Nem értette a férfit,sosem szokta ennyire kellemetlen helyzetbe hozni.De most aztán megkapta.Mély levegőket vett.Tagadhatatlanul felkavarták a férfi szavai s el kellett telnie néhány percnek,mire újra nyugalmat erőltetett magára.*
- Biztosan Mitryas! Bár népem közt biztosan nem lelem meg pedig ez volt feltett szándékom.Mindenkit ismerek s senkihez sem vonzódom csak....-*elnémult mert nem volt értelme további szavainak s egy árnyat is felfedezett a fatörzse mögül kibújva.*
- Ki van ott? Nem szégyelled magad! Kihallgatod mások beszélgetését?-*kissé indulatos lettek szavai de nyugodt volt.Megvárta míg a jövevény megjelenik.*

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Pént. Feb. 20 2009, 17:42

*~Nos, akkor jól gondoltam. Persze nem baj...legalább egyszerűbb lesz őket bemutatni egymásnak!~ Mosolyodott el, majd tovább hallgatta a lányt. Örült annak, hogy Hyrraosy-nak is tetszik itt. Ezek szerint nem választott rossz helyet a letelepedésre.*
-Értem. Örülök, hogy tetszik itt neked is. Gondolom, a többi myrte is így van ezzel. És ez így van jól...
*Mikor a lány a vállára tette a kezét, kissé megborzongott, de eközben már nem is találta magán a meleg tenyeret. És csak most következtek a kínos percek. Látszott a lányon, hogy a mester most nagyon rosszul tette, hogy beszámolt arról a kis esetről.....legalábbis elkezdte mesélni. Szégyellte magát emiatt. Nem akarta megbántani a vele szemben ülőt. De sajnos sikerült. És most már nem tudta visszaszívni azokat sem, miket utána mondott. Kissé meg volt már zavarodva.*
-Bocsáss meg Hyrry! Nem akartalak így megbántani...
*Ekkor érdekes dolgokba kezdett bele a lány, de félbeszakította mondatát, s elkiáltotta magát. Mitryas arra fordult, amerre nő is tekintett, s hamarosan észre is vett egy árnyat. Nem tetszett neki ez az egész. ~Talán valaki, aki rosszat akar...~*
-Kit láttál? Én csak most figyeltem fel rá...
*Persze ez természetes volt. A mester háttal ült az alaknak. De most már teljesen arra fordult, s várta, hogy előbújjon végre a leskelődő.*

Tárgy: Re: 01. Carmellyé Pént. Feb. 20 2009, 17:57

* Nézzenek oda, az ember egy kis városnézőbe indul erre hallgatózással vádolják?! Au. Ez fájt. Pedig már kezdett megtetszeni neki ez az Evolyran...*
- Bocsánat...
*Énekelte. Szép hangja van, többen is mondták már neki. A sors iróniája, hogy utál énekelni... De egy szavas éneklés kifejezetten bosszantó tud lenni. Gunyoros. És "bűnbánó" - kár, hogy nincs mit megbánni. De ezek szerint valamit hallhatott volna... Lám-lám, az a myrte nem pirult éppen?*
- Csak körülnéztem... Vagy már azt sem szabad? -*duruzsolja ajakbiggyesztve*- Csak nem zavartam meg valamit?
* Nem akart ő megzavarni semmit. Ilyen előítéletesek lennének? Miért is van itt ez a francos fa...?! Viszont az egyik myrte ismerősnek tűnik neki, ahogy közelebb lépked hozzájuk.*
- Csak nem a nagyúrhoz van szerencsém?

» 02. Myrte-földi fogadó - Carmellyé közelében