02. Chattal

Tárgy: Re: 02. Chattal Szomb. Feb. 28 2009, 16:48

*Egor villámgyors tempóval, zsonglőri ügyességgel szervírozott mindent a nők elé, majd a kapitány is megkapta sörét.*
- Jó étvágyat hölgyek... Ha bármi kellene, csak kiáltsatok.
*Ezzel magára is hagyta vendégeit.*

Tárgy: Re: 02. Chattal Szomb. Feb. 28 2009, 16:51

- Óh a tünde veled van? AKkor téged is üdvözöllek! A nevem Furmányos Ungar. Én vagyok ennek a szép kis falunka a kapitánya. Ha szükséged van valamire, akkor megtalálsz a dombtetején álló házamban.
*mondja a nőnek most is nyálas-csöpögősen.*
- Sajnálom úrnőm, hogy nem találkoztunk a héten.
*s émelyítőn vigyorog a nőre.*

Vendég

-Értem..Kérlek nézd el nekem hogy nem tudtam..
*Majd a kapitányra néz, és elhúzza száját..*
~Hogy kelleti magát...Ez szánalmas..~
*Gondolja, de persze inkább nem mondja ki.Láthatóan nincs ellenére Fownak.Akkor ő miért szólna bele..Mikor kiszolgálják eszegetni kezd, és be kell vallania hogy egészen ízlik neki.Nem nagyon figyel oda a beszélgetésre, mivel a kis máguslánynak most nagyobb gondjai vannak, és gondolatai nem nagyon hagyják nyugodni..De eszébe jut valami, ami eléggé fontos, bár nem nagyon akarja megtudni ki a férfi vagy megismerni, azért mégis csak bemutatkozik neki.*
-Kellela vagyok..
*Hangja közömbösnek mondható..Ismét hátra dob egy hajtincset mivel a kósza szálak néha hajlamosak megzabolázhatatlanok lenni..*
-Ohh..és nem vagyok tünde..
*Mondja gúnyosan, hisz nem egy tünde típus, és nincs is oda értük, bár nincsenek előítéletei..De a férfi nyálas stílusa például nincs ínyére.*
-De köszönöm ha bármi problémám van biztosan hozzád fordulok.*Mondja, de persze ez lenne az utolsó dolog amit tenne.*

Tárgy: Re: 02. Chattal Szomb. Feb. 28 2009, 17:02

- Helyes, helyes!
*mondja a tündének, majd kihörpinti a sörét. Most nézi csak végig a lányt, s bizony szemrevalónak találja.*
~Hát jó is lenne ha meglátogatnál. Egy kicsit megszorongatnálak... Nem te lennél az első...~
*gondolja magában, de mohó pillantása akár el is árulhatja, így gyorsan kioson a fogadóból, amíg az úrnő ismét meg nem szólítja.*

Tárgy: Re: 02. Chattal Szomb. Feb. 28 2009, 17:04

*Flow nézte a nő arcának leheletnyi változásait, s ettől majd ki csattant a jókedvtől. Neki nem volt még gondja a kapitánnyal, de már sokaktól hallotta, mennyire számító jellem. Persze egy valda nem sokat törődik a híresztelésekkel. Nem valami pletykás népség. A kapitány ama megfigyelő képességén, hogy tündének nézte Kellelat, már hangosan felnevetett.*
- Nézd el neki... Biztos tovább felejtette rajtad a szemét, és már azt sem látta, hogy hegyes-e a füled...

Vendég

-Semmi probléma..
*Mosolyodik el, majd lassan eszegeti az ennivalót.*
-hm..Igazán ízletes..
*Dicséri meg őszintén az ennivalót, és érzi hogy kezd jól lakni.*
-Szóval úrnő..Tényleg sajnálom hogy nem jöttem rá.
*Őt sem érdeklik a híresztelések, sem a pletykák, ráadásul eleve utálja a felesleges fecsegést.Azt is észre vette hogy milyen vidám természetű a társasága.A vizet megissza mindet.Igen csak éhes volt na meg szomjas, bár ez számára nem olyan fontos, mert ha elfoglalja magát hajlamos az ilyen dolgokról teljesen megfeledkezni..Végül is nem lehet ennyi idő után olyan túl nagy baja a kapitánnyal, de így első látásra kicsit érdekesnek találja a nő.Bár nem csak rossz értelemben, hisz igaz , volt hogy ő is számító és önző volt, de mára csak az önzőségből maradt meg benne épp csak egy leheletnyi.*

Tárgy: Re: 02. Chattal Szomb. Feb. 28 2009, 17:25

*Amikor végre sikeresen legyűrte az utolsó ki darabka körtét, akkor jóllakott ábrázattal szökkent talpra, és lábait egyenként nyújtogatva mozgatta meg magát kissé. Aztán hátra röppent egészen a szék magas támlájáig, melyre le is csücsült. Lábait lóbálva nézett szét a helyiségben.*
- Mondd, mik a terveid a későbbiekre? Úgy értem, a mágusok földjére fogsz menni, vagy inkább csatangolsz a népek között? Bár, szerintem megérné a mágusokhoz menned... *itt előrébb hajolt, és lehalkította a hangját* - Tudod, én személyesen is találkoztam a vezérükkel, és meg kell hagyni, hogy nagyon jóképű fickó... Még valda szemmel is.
*Nevetve húzódott vissza.*

Vendég

-Hát, hogy őszinte legyek még magam sem tudom mit kéne tennem..De persze hogy a vezető jóképű nagyban segít a döntésben.
*Mondja mosolyogva, majd elgondolkozik.*
-Bár kétlem hogy egy magam fajta fiatal és önfejű boszorkány érdekelné..
*Mondja kicsit csalódottan, bár nem is tudja ki a mágusok vezére, bár nem nagyon érdekli még.Maximum ha egyszer össze fut vele, de még nem törődik ilyenekkel..Ő is végez az ennivalóval, és elégedetten néz a valdára.*
-Tudod valahogy még nehéz elképzelnem a jövőmet..Nem tudom mihez is kezdjek.
*Mondja , bár általában magabiztos, és tudja is hogy merre kell mennie, mit kell tennie, de most valahogy el sem tudja képzelni, mivel ezt tényleg nehéz..Nem nagyon ismer erre senkit, ráadásul a környéket sem, ezért még nehezebb neki.. Bár eddig a legjobb ötletnek az tűnik hogy a mágusokhoz menjen, de sokáig képtelen egy helyen lenni..*

Tárgy: Re: 02. Chattal Szomb. Feb. 28 2009, 17:52

*Flow vidáman csillogó szemekkel nézett a mágusra.*
- Tudod nem baj az, ha valaki fiatal. Főleg a jövődet illetően. Hiszen még sok-sok év áll előtted, és én biztos vagyok abban, hogy megtalálod az utad.
*Újfent az asztalra röppent, és már szóra nyitotta volna száját, mikor a fogadó ajtaja lustán résnyire nyílt, és csapatnyi valda röppent be a fogadóba. Flow boldogan szállt üdvözlésükre. Majd némi repdesés után visszatért az asztalra.*
- Köszönöm, hogy velem tartottál ide. Remélem, még fogunk találkozni. Ég veled Kellela!
*Aztán a fogadóshoz röppenve kifizette a reggelit, s elviharzott a valdákkal.*

//Köszönöm a játékot... Smile

//

Vendég

-Igen, igazad lehet..
*Ad igazat a valdának, majd mikor a társai berepülnek ő is elköszön, és fel áll..Könnyed léptekkel oda sétál a fogadóshoz , ad neki egy kis pénzt és kilép a faluba, majd elindul valamerre, persze fogalma sincs merre, de ez a tény soha nem zavarta...*

//Én is köszi//

Vendég

*Az emberek lakta faluban sétálgat, nyugodtan, lassan, azon gondolkozva mi is a legjobb amit tehet..Talán igaza van Flow-nak és a mágusok földjére kéne mennie, de az is tény hogy a fiatal boszorkány nem szeret sokáig egy helyen lenni, és nem mindig értik meg őt "fajtársai", hiszen elég őrülten tud gondolkozni, és túlságosan önfejű.Utálja ha parancsolgatnak neki, és ezt általában nem is hagyja, na meg levegőnek nézi azt aki parancsot akar adni neki, vagy nem teljesíti.Ahogy jövőjén gondolkozik, a falu közepén egy férfi áll és kiabál, szitkozódik..Mellette egy gyönyörű ébenfekete és láthatóan vad ló áll, és ugrál..*
-Ez egy átok verése.Csak szabadítanának meg tőle...
*Kiabálja, mire Kellela felkapja a fejét és elindul a férfi és a vad állat felé.Mivel nem nagyon szeret gyalog megtenni nagyobb távokat, amúgy is akart venni egy lovat, és láthatóan a férfi szeretne megszabadulni tőle..*

Vendég

*Lassan lépked oda az ifjú mágus, és smaragdzöld szemeivel belenéz a ló sárgás szemeibe, mire az lenyugszik, a nő pedig megsimogatja a fejét..*
-Üdv!Gyönyörű állat..
*Szólal végül meg Kellela és mosolyogva méregeti a lovat, aki tényleg lélegzetelállító.*
-Ez?Ez egy átok..Csak a baj van vele.Bárkinek oda adnám még ingyen is..Vagy elviszi valaki vagy kénytelen leszek megölni.
*Mondja nagyon bosszúsan a férfi, és végigméri a lányt is.A megölni szóra felkapja a fejét és ránéz.*
-Nem ölheti meg, csodás ló..
*Mondja el véleményét, bár nem gondolja hogy ez nagyban befolyásolná a férfit, aki elmosolyodik és ismét megszólal.*
-Kedvel téged.Pedig mindenki aki hozzá ért elég csúnyán végezte.
*Mondja sejtelmesen, és a lóra néz.*
-Igen.És hogy hívják?*Kérdi kíváncsian, majd a férfi meg is szólal.*
-Hát én csak átoknak hívom, de mikor befogtam az Alkony nevet adtam neki..Tudod mit kislány, odaadom neked, teljesen ingyen, én nem veszem hasznát, képtelen vagyok betörni, adok hozzá nyerget meg ami még kell csak szabadíts meg tőle.*Mondja szinte könyörögve.*
-Öm..Köszönöm, de ingyen nem fogadom el.Tessék, ezt tedd el.*Mondja, miközben egy kis zacskó aranyat ad a férfinek.*
-Én köszönöm..A ló a tiéd, csak tudd betörni.A viszont látásra.
*Mondja egy kacsintással és odébb áll a pénzel.*

Vendég

*Kellela egy ideig csak nézegeti a fekete csodát, majd beszél hozzá, bár talán kicsit őrültnek is nézik.*
-Na mit gondolsz, megfelelek számodra?
*Kérdi tőle mosolyogva, miközben a fejét simogatja..Az állatokhoz mindig is különös szálak fűzték, így nem meglepő hogy a kérdésre a ló egy nyerítéssel válaszolt..Kellela igazán szereti és tiszteli az állatokat, igazából senkit nem tisztel rajtuk kívül, bár ebben közrejátszik hogy nem találkozott még olyannal akiről úgy gondolta hogy megérdemli a tiszteletet..*
-Nos Alkony, szerinted felülhetek rád?
*Kérdi ezt is inkább magától, és megpróbálkozik, amit a ló készségesen hagy..Megörül, és úgy gondolja ha már lova is van, ennivalót is rakott el, igaz nem túl sokat de az nem is számít, így egy "gyí" után a ló elindul és lassanként hagyják el a falut, ezzel Kellela ismét bele vetve magát a n agy és sötét erdőbe.*

*Olyan gyorsan ment, ahogy csak tudott. Mikor beért a faluba, hirtelen nem tudta, merre induljon. Nem ismerte még annyiraa falut. Gyorsan megkérdezett hát egy mellette elhaladó valdát, aki elmondta, hol gyártanak Chattalban szekereket. Alais megköszönte a segítséget, és elindult. Ment már vagy tíz perce, amikor megtalálta a "szekeres embert". A valda mondta, hogy Chattalban így ismerik legtöbben. De a szekeres ember nem volt ott, csak egy fiú. Odalépett a szekereknél tevékenykedő fiúhoz.*
-Szia, remélem nem zavartalak meg a munkádban. Segítség kéne. nem messze innen, a Chattalba vezető úton, eltört a szekerem kereke. Szeretnék venni egyet, ha lehetne.
-Természetesen lehet. Ott vannak a megvehető kerekek. *mutatott az egyik irányba a fiú.* -Válaszd ki, mekkora, és milyen kell.
*Miután Alais alaposan megnézte a kerekeket, és kiválasztotta a megfelelőt, a fiú tenyerébe tette két aranyát, amit megtoldott kétezüsttel, a segítségért. A fiú illedelmesen megköszönte, és visszakísérte az úthoz, amelyiken eljutott, majd elköszönt, és visszamenta szekerekhez. Alais pedig visszaindult Amhránhoz. Mikor odaért, elővette szerszámeit, és gyorsan helyére illesztette a kereket. Ezután tovább folytatta útját, ezúttal már a szekérrel együtt, Chattalba. Mikor a fogadó előtt leállította a lovát, a fogadós boldogan rohant ki elébe. Intett a segédeinek, hogy gyorsan pakolják le a bort és a búzát, a szekeret vigyék a helyére, Amhránt pedig etessék, itassák meg, valamint keféljék fényesre a sőrét. A fogadós Alaisnak azt mondta, annyi éjszakát tölthet inygen a fogadóban, amennyit csak akar. Alais elfogadtaa felkínált ajánlatot, bár csak egy, vagy két napra, mert szerette volna már felépíteni saját házát. A fogadós a legjobb szobát ígérte neki, és azt mondta, haszeretne kicsit kikapcsolódni, akkor itt a remek alkalom, mert mutatványosok érkeztek Chattalba. Alais pedíg szívesen járt ilyen ünnepségekre, ezért még egyszer megköszönte a szobát, és ő is elindult a többiekkel megnézni a mutatványosokat.*

Vendég

*Kellela és a kocsis végre megérkeznek Chattalba, és szerencsére mindenféle gond nélkül.*
-Köszönöm kis hölgy.
-Öm.Nincs mit, igazán...Viszlát.
-Viszlát.
*Köszönnek el egymástól, majd a kocsis elmegy venni magának kereket, a lány pedig megfogja lova kantárját, és sétálni kezd a faluban, és talál is egy padot, ott leül és el gondolkozik.Azért szerencséje volt hogy túlélte a sellős dolgot, és még egy tőrre is szert tett, na meg némi aranyra is ami azért elég fontos..Mostanában elég lengén öltözködik, ami nem biztos hogy olyan jó, de amíg nem fázik annyira nem érdekli.Nézi a járókelő emberek forgatagát, és elgondolkozott úgy az egész eddigi életén.Elég fordulatos volt, sok változatossággal és meglepetéssel, na meg még ezeknél is több titokkal.Leszakít egy virágot a pad mellől és azt kezdi el nézegetni, és tépdesni szirmait, melyeket elenged a szélben.*

Vendég

*Gondolkozás és virágtépkedés közben megpillant egy idősebb asszonyt, aki szép ruhákat árul.Magára néz és eszébe jut hogy kéne már valamilyen új ruha is.Fel áll hát és lovával együtt oda megy, aki még mindig rendkívül vad, egyedül Kellelának engedi meg hogy hozzá nyúljon, na meg olyanoknak is néha akiknek a lány megengedi.Egy mosollyal lép oda az asszonyhoz, aki előtt nem akarja felfedni hogy mi is valójában..Nézegetni kezdi a ruhákat, és egy nagyon szép sötétzöld köpenyen, egy felsőn, egy szoknyán és egy nadrágon akad meg a szeme.*
-Üdv.Igazán szépek.
-Üdv kisasszony.Köszönöm.:Én magam készítettem őket, kézzel.
-Oh..Éretem.Ezeket megpróbálhatnám?
-Igen persze, ott hátul nyugodtan.
*Mosolyog az asszony és hátra vezeti a lányt..Megpróbálja őket és mindet mintha rá szabták volna.*
-Öm..rendben, akkor ezek így mennyibe kerülnének?Nagyon tetszenek.
-Igen, és remekül állnak..Hát neked 1 aranyért és 4 ezüstért oda adom.
*Nem kis ár értük, de tényleg nagyon tetszenek Kellelának és így el is rakja őket, oda adja a pénzt az asszonynak, és a szoknyát na meg a köpenyt magán is hagyja.Elköszön és elsétál lovával.*

Vendég

*A lány új ruháival boldogabban sétál a faluban.Egészen tetszik neki.Leül és írni kezd, talán egy verset, bár nem tudja hogy jött ez neki, de azért csak neki kezd.Lova ott áll a pad mellett amin Kellela ül, és nézi az embereket.Közben a lapon megjelennek a sorok és lassan versszakokká fejlődnek és így tovább..Szereti a művészeteket, és most eléggé unja magát , így ez egy nagyon jó elfoglaltság még egy boszorka számára is.*

Harag

Harag szállt a szívembe,
okát nem tudom...
Sötétség van a lelkemben,
a harcot mi kilátástalannak tűnik, tényleg elbukom...

De mit számít a csend ha haraggal teli?
Mit ér a nyugalom, ha lelkedet vasra veri?
Hányszor jön még el a sötétség?
Mikor kapok végre az élettől egy ölelést?

Sok kérdés, mind válaszolatlan,
nem találja a zsák a foltját, hiába keres, kutat változatlan...
A felindulás már megemészt,
a harag és felindultság elvész...

Megnyugvás ez talán,
vagy csak a természet játéka netán?

Nem tudom, de már nem fáj,
úgy érzem élnem már nem kár...

Vendég

*Mikor végre végez a versel, elégedetten rakja el.Ekkor egy részeg férfi lép oda hozzá , leül mellé és vállára rakja a kezét.*
-Üdv Kicsi lány..Nincs kedved beszélgetni?
*A lány undorodva bújik ki a kezei közül és egy fintorral szólal meg.*
-Hát, ezt eltaláltad.*Mondja majd fel áll a padról, de a férfi utána nyúl és megszorítja a csuklóját.*
-Azt mondtam hagyj békén..
-Nyugi kicsike, nem bántalak.
-Ó..Nem is attól félek.Hagyj békén rendben?:Nem érek rá csak úgy beszélgetni.
*Mondja a férfinek, de nem ereszti, ezért megrántja karját, mire a férfi mivel részeg leesik a padról, és morogva odébb áll..A lány megrázza fejét és elindul valamerre lovával,tekintve hogy már megint sötétedik.Nem tudja most hol fog éjszakázni, de semmi kedve megint az erdőben.Nem a legkényelmesebb, és nem is a legbiztonságosabb hely..Ilyen gondolatokkal áll meg a falu közepén, és gondolkozik.*

Vendég

*Ekkor ismerős léptek zaja üti meg a fülét és oda lép hozzá egy férfi..ugyan az akitől a lovat vetet/kapta.*
-Üdv hölgyem.Látom összebarátkoztál a lóval.A legjobb helyre került.
*Hirtelen kicsit meglepődik, mivel gondolataiba mélyedt, nem nagyon figyelt oda.*
-Á..Üdv.Igen megkedveltük egymást, nagyon okos állat.
-Hát te tudod, nekem meggyűlt vele a bajom.
*Hát igen, ebben igaza van a férfinek, mivel tényleg sok gondja volt a lóval, de ez csak is az ő hibája, mert röpke ideig volt ugyan nála, attól még nem bánt vele túl jól, amit a ló megjegyzett, még ha nem rég , fogta is be a kereskedő..De nem érti a lány, miért volt ilyen a lóval, hiszen könnyű megkedvelni, mivel okos és szép állat, na bár most elég gőgös és makacs is, pont mint Kellela.Talán ez is közrejátszott abban hogy ilyen jóban lettek az állattal.*
-Örülök hogy találkoztunk, de sajnos mennem kell.Viszlát.
-Viszlát.
*Köszön el Kellela is, és tovább áll, leül egy padra és unottan nézelődik tovább, miközben épp azon gondolkozik hol is éjszakázzon, mert a fogadóhoz sincs igazándiból kedve.*

Vendég

*Álmosan üldögél a padon és lassan egyre lejjebb csukódnak a szemei,de gyorsan erőt vesz magán , kinyújtóztatja tagjait, és máris jobban érzi magát.Még mindig azon gondolkozik hova is mehetne, mert az nem állapot hogy folyton csak erdőkben alszik és cél nélkül bolyong a világban.Igaz ami igaz a legjobb ötletnek még mindig a mágusok földje tűnik, de nem szokott túl jól kijönni a többi mágussal így ebben sem túl biztos.Főleg mivel eléggé magányos típus, ami nem nevezhető problémának, de akkor sem épp a legjobb dolog.Majd elgondolkozik a valdákon..Igencsak különös lények, és azt meg hogy csak lányok vannak végképp érdekesnek sőt, furcsának találja , de persze ezt nem hangoztatja, hisz nem ostoba.Mondhatni össze vissza ásítozik..Lábán a seb is kezd begyógyulni, aminek nagyon örül mert elég kellemetlen volt, nem is egy szép látvány, na meg eléggé húzódik is ami nem egy kellemes érzés..*

Vendég

*Miközben ilyeneken gondolkozik, ami nem olyan jó mert mostanában túl sokat jártatja ilyeneken az agyát, megkordul a gyomra, ami jelzés számára, hozzá teszem igen csak feltűnő, hogy megéhezett így ideje enni valamit..Elővesz hát két szép piros almát, és az egyiket Alkonynak adja, a másikat pedig eszegetni kezdi.Nagyon ízlik neki az édes gyümölcs, mindenre jó amit csak akar, oltja a szomjat, elveszi az éhséget, és nem utolsó sorban nagyon finom.*
-Na ízlik Alkony?
*Kérdi a lótól, aki nyerít egyet, és megrázza sörényét.A lány elég lassan nyammog az almán, ám a végét már mohón fogyasztja el.Közben nézi ahogy egyre sötétebb lesz, az emberek is úgy tűnnek el az utcáról.A csillagok, és a Hold is lassan előbújik, és ezüstös fénnyel árasztja el a házak tetejét, és mindent ami arra felé van.A lány szemeiben ragyognak a csillagok, mikor felnéz a csillagos égre.Csak ül és nézi, és egy cseppet sem érdekli hogy nincs hol aludnia, most ez a hely is tökéletesen megfelel neki.*

Vendég

*Feláll és sétálni kezd..Lovát a kantárnál fogva vezeti, bár felesleges hisz nagyon okos.A kis boszorkány ahogy sétál, észre vesz egy fa alatt aludni, egy tündét és gy lovat.Elmosolyodik, talán akad végre társasága, ami nem lenne utolsó, és az sem ha az a társaság nem idegesítő részeg férfiakból állna.Oda áll hát elé, és megszólal.*
-Üdv!
*Reméli hogy erre azért felébred.Közben elengedi Alkony kantárját oda sétál a fához és neki támaszkodik, smaragdzöld szemeit pedig az alvó, vagy épp már ébredező férfire szegezi, miközben egy almát falatozik.Igaz lehet hogy ilyenkor nem kéne felkelteni, mivel nem reggel van, de sebaj, nincs kedve egyedül lenni és talán nem olyan harapós a tünde, ha meg igen hát így járt, ő sem a legkedvesebb és legvidámabb természet..Egy kis fuvallat a szemébe fúj egy kósza hajtincset, amit kiszed a szeméből, és lazán hátra dob..A gyönyörű ébenfekete ló is a tündét nézi, na meg annak lovát.*

*A tünde kinyitja szemeit, s a boszorkányra néz. Kissé meglepődött ugyan, de egy kedves nő társaságát sohasem utasította vissza.*
- Üdv!
*Mondja mosolyogva, majd észreveszi, hogy a boszorkány érkezésére, az alvó ló is fölébredt. Kissé aggódó arccal lép a ló mellé, de hamarosan ismét mosoly fekszik arcán,mivel látta, a lónak már kutya baja sincsen. Így ad neki egy répát, amin az állat jóízűen kezd el falatozni, majd visszasétál a boszorkány mellé.*
- Jól látom, te sem vagy idevalósi?*mondta a tünde mosolyogva, s közben a gyönyörű boszorkányt nézi, majd szemei a fekete lóra vándorolnak. Nézi, az izmokkal telt lényt, de hamarosan ismét a boszorkányt nézi*
~Hm, nagyon sok varázslóval találkoztam már, de eddig egyik sem volt ennyire szimpatikus.~

Vendég

*Közben rágcsálja az almát, majd eszébe jut hogy lehet nem volt a legjobb ötlet az éjszaka közepén felébreszteni a férfit.*
-Igen, jól látod.Egyébként ne haragudj hogy felébresztettelek, de nem bírtam ki.
*Mosolyodik el, majd a felkelő lóra is rápillant, aki ugyan csak szép példány.Nem a tündék a kedvenc faja, de ő egész szimpatikus neki.Nem mintha bárkinek is könnyű lenne elérnie azt, hogy Kellela egy kicsit is szimpatikusnak találja.Az elvárásai magasak, és hangulatingadozásaitól ki szoktak borulni azok akik ép vele vannak.*
-Egyébként Kellela vagyok, ő pedig a lovam Alkony.
*Mutatja be, nem oly régi társát, aki csak ránéz a tündére, de nem nagyon tesz semmit.Hát igen, elég vad egy jószág, de Kellela igen csak megkedvelte, ami nem is meglepő, hisz meglehetősen hasonlóak.*

*Körülnéz, majd mondja*
-Á, nem tesz semmit. Szerintem már több órája alszunk itt. Jobb is, hogy végre talpon vagok.*mondja egy mosollyal az arcán*-Én Vulpesh vagyok, ő pedig itt....Igaz is, még nincs neved.*mondja, s a lóhoz sétál, aki épp most fejezte be a répalakomát.*-Bátran szembeszálltál a volt gazdáiddal, s nem hagytad magad. Szerintem a Mennydörgő név neked nagyon jól illene.*Mennydörgőről lerótt, hogy tetszik neki a név, s ezzel is közelebb kerültek egymáshoz.*
*Vulpesh visszatekint Kellela-ra, aki látszólag nem tud semmit a témáról*
-Tudod, csak pár órája ismertem meg, mikor megmenekült a volt gazdáitól. Örülök, hogy végre minden rendben.

Vendég

-Értem..Hm..Mennydörgő..Igazán jó név.
*Mondja egy kis mosollyal, azért nem akarja túlzásba vinni.Majd a lóra pillant.*
-Oh.Értem, hát én is nem rég ismertem meg Alkonyt.Pontosabban pár napja.
*Mondja el, hogy ő sem ismeri régóta lovát, akit nagyon megszeretett, ez alatt a pár nap alatt is.Elővesz neki is egy almát és odaadja a lónak, aki jóízűen fogyasztja el.*
-Kértek?
*Kérdi a férfitől és persze Mennydörgőtől is, hisz a lovak szeretik az almát, és a lány is, ezért általában van nála.*
-És hogy hogy épp itt a fa alatt aludtatok?Nem túl kényelmes, én már csak tudom.
*Mosolyodik el, hisz amióta ide tévedt nem aludt kényelmes helyen, csak az erdőben fák alatt, meg amikor még nem találkozott a lóval akkor egyszer épített magának egy kis odú szerűséget.Ismét végig simít haján, mivel az a fránya szél, nem hagyja úgy ahogy a lány megcsinálta, ezért kicsit haragszik is rá, de persze elég furcsán jönne ki ha épp a szélre haragudna.Inkább csak végigméri a lovat és gazdáját, persze nem olyan feltűnően, aztán ismét a férfit nézi, válaszra várva.*

*Mosolyogva utasítja vissza az almát.*
- Nem köszönöm, én már ettem.*Mennydörgő feláll, s Vulpesh táskájához cammog. A tünde érti a célzást, s egy újabb répát vesz neki elő*
- Úgy nézem Mennydörgő inkább répapárti.~Csak azt nem tudom, hogy honnan szedjek annyi répát, amennyi neki elég.~*Mondja mosolyogva, majd a boszorkány kérdésére válaszol.*
-A kényelem nem nagyon játszott nálunk szerepet, mivel gyorsan kellett döntenem. Mennydörgőnek sújos sebei voltak, s a tűző napnál bármi jobb.
*Ennél a pontnál keserűen gondolt vissza arra, amikor összeismerkedtek a lóval. Mindketten feszültek voltak, s talán csak a szerencsén múlott, hogy most mindketten élnek még. Majd tekintete Kellela lábára szegeződött, s meglátta ott a sebet.*
- Megsérültél? Nem súlyos?*kérdi kissé aggodalmas hangon*

Vendég

-Hát csak almám van..
*Mosolyodik el, mikor a ló inkább répát kér, de minden állatnak meg van a kedvenc eledele.*
-Szegény..Nem lehetett egyszerű sorsod.
*Lép oda a lóhoz, és ha hagyja megsimogatja a fejét, majd vissza megy oda ahol eddig állt.Aztán mikor a lábáról kérdezi aggodalmasan a férfi elmosolyodik.*
-Nem, jól vagyok.Semmi komoly, csak pár ronda sellő.
*Mondja, és ő is a lábára néz.Majd már nem is zavarja hogy megint nem ment be a fogadóba éjszakára, az éjszaka kellemes, szereti, mondhatni ez és a hajnal a kedvenc napszakai.De az még mindig bosszantja hogy nem tudja hová is menjen, mert nem akar sokáig ebben a faluban maradni, de abban sem biztos hogy a mágusok közt olyan jó lenne neki, tekintve hogy nem nagyon jön ki velük, és túl nagy a szabadságvágya is.*

De már minden rendben van.*Mondja, miközben mosolyogva nézi, ahogyan a boszorkány simogatja a lovat.*
-Akkor rendben.*Mondja, mikor hallja a nyugtató választ a sérülést illetőleg.*- Azt hittem a sellők békés természetűek.
*Körülnéz, s hamarosan eszébe jut valami.*
-Kövess,kérlek.*mondja mosolyogva, majd elindul egy kis domb felé. Mivel a domb az erdő fölé magaslik, így tökéletesen lehet látni a napfelkeltét, ami gyönyörű látvány. Vulpeshnek eszébe jut róla, az az időszak, amikor még a hajón volt, s minden reggel kiült megnézni a napot. Viszont innen valahogyan sokkal varázslatosabb a látvány, olyan magávalragadó.*
-Hát nem szép?*Mondja, s leül a fűbe.*

Vendég

-Hát nem tűntek annak, főleg amikor a húsomra pályáztak.
*Mondja ezt egy kis nevetéssel, majd mikor azt mondja Vulpesh hogy kövesse elindul, megfogja lova kantárját és elindulnak fel a dombra.Majd a tetején megállnak, és ő is leül, Alkony pedig lefekszik a fűben.*
-Igen, gyönyörű..
*Mondja tényleges lenyűgözöttséggel, mert tényleg szép.Imádja a hajnalt, és az éjszakát, olyan titokzatosak és magával ragadó mindkettő.Elgondolkozik kicsit..Zöld szemeiben megcsillannak a Nap első sugarai.*
-És mihez fogsz kezdeni?
*Kérdezi meg, mert ő még nem tudja hogy ő mit fog tenni, ezért kíváncsi arra hogy más aki nem idevalósi mit is kezd az életével.*
-Tudod nem mindig jövök ki a mágusokkal, nem mintha másokkal olyan könnyű lenne.
*Hátra dől és úgy nézi a napfelkeltét, mely pirosra festi az ég alját.Innen a dombtetőről tényleg belátni sok mindent.Nem csoda hogy az erdőben nem volt olyan látványos minden, mondjuk a tűdémont annyira nem díjazta, de az nem mondható látványosságnak.*

» 04. Chattal kapuja - térkapu