02. Chattal

Tárgy: Re: 02. Chattal Vas. Feb. 22 2009, 16:11

*Megkönnyebbülve tekintett a tolvajra, aki maga is megkönnyebülve lélegezte be a friss levegőt. Aztán figyelte, ahogyan elveszi Formenya az erszényeket, s említésre sem méltatja a férfit. Furcsa tekintettel elindult a boszorkány után, majd átvette az erszényét, s halk hangon így szólt.*
-Bocsáss meg! Nem is gondoltam erre! Tudod, még kezdő vagyok....
*Azzal lehajtotta fejét, s elindult a nő után elhagyva Chattal faluját.*

Tárgy: Re: 02. Chattal Kedd Feb. 24 2009, 20:51

*Aredhel fáradtan érkezett a faluba, szinte káprázott a szeme a magasan tűző nap kegyetlen sugaraitól, és nagyon szomjas volt. Betért hát az első útjába eső fogadóba, hogy ellássa magát élelemmel és itallal. Bár még soha nem járt itt, azért több mozgásra számított, hiszen az elbeszélésekből egy pezsgő életű falura lehetett következtetni. Most pedig: alig egy-két lélek az utcán, azok is inkább lehajtott fejjel surrantak el, jó messzire elkerülve a lányt. A fogadó pedig üres volt. Sehol egy vendég, csönd és félhomály. nagy nehezen előkiabálta a fogadósnét, aki sűrű hajlongások és bocsánatkérések mellett kiszolgálta. Azt mondta, nem számítottak vendégre, ezért a saját ételükből kínálta Aredet, ami igencsak ízlett a lánynak.
Rövidke beszélgetés után elhagyta a fogadót, és elindult, hogy felfedezze a falucskát.*

Tárgy: Re: 02. Chattal Kedd Feb. 24 2009, 20:58

*Egyre inkább az az érzése támadt, hogy kerülik őt. A hírekből azt hallotta, hogy itt mindig történik valami, hiszen azok, akik jönnek vagy mennek a birodalomban, többségében áthaladnak ezen a falun. De most semmit és senki nem látott. Még a híres tünde íjászok egyikét sem. Nagyot sóhajtva poroszkált a főutcán, míg meg nem pillantott egy érdekes képet. Két kisgyereket látott az egyik ház udvarán a porban játszani. Illetve játszottak volna, kirakóst, de nem haladt az semerre, mert a gyerekek vakaróztak, szinte megállás nélkül.
Kicsit közelebb ment, egészen a kerítéshez tapadt, amikor észrevették őt a gyerekek. A két kis szurtos kisfiú arcától egyre inkább elborzadt, ahogy közeledtek felé. Hatalmas vörös foltok éktelenkedtek mindenütt az arcukon és valószínűleg a testükön is, hiszen egyfolytában vakarództak. A kaparászástól pedig még inkább bevörösödött a bőrük. Egyébként nem látszott rajtuk semmi betegség, nagyon vidámak voltak, és kedvesen szóltak a lányhoz.*

Tárgy: Re: 02. Chattal Kedd Feb. 24 2009, 21:05

*Ared alaposan kikérdezte a lurkókat a pöttyeikről, és nagyon elképedt, amikor meghallotta, hogy kivétel nélkül mindenki vakaródzik a faluban. És foltos.*
-Ahá, akkor ezért volt olyan sűrű félhomály a fogadóban. Hogy ne vegyem észre. És ezért volt olyan fura gyógynövényes íze a levesnek is. Szegények nyilván próbálkoznak házilag.-
*Közelebb hívta a gyerekeket, hogy jobban megszemlélje a bőrüket. Mivel vér és hólyagok nem látszottak, kizárta a bogarak és egyéb rovarok csípéseit. Lázas sem volt egyik gyerek sem, így aztán nem is tűnt túl veszélyesnek a kór, hiszen elmondásuk szerint már legalább két hete vakaródzott mindenki. Óvatosan öntött egy keveset a tenyerébe az egyik gyógyszeres fiolájából. Bőrnyugtató aloés keverék volt benne, amit finoman az egyik kisfiú kezére kent és lágy mozdulatokkal beledörzsölte a bőrébe. A gyerek pár pillanat múlva hálásan áradozott Arednek, hogy mennyire jót tett neki a főzet, hiszen a foltjai már nem annyira viszketnek, és a vörösség is szemmel láthatóan halványult.*

Tárgy: Re: 02. Chattal Kedd Feb. 24 2009, 21:23

*Amikor a lány a rá mosolygó kisfiú szemébe nézett, hirtelen egy csapásra rájött, mi a baja az embereknek. Megkönnyebbülten felsóhajtott, és nevetni kezdett.*
-Mondd csak, kicsikém, nem hozott véletlenül az egyik hajó pár színes madarat? Papagájoknak mondják őket.-
*A gyerek igenlő válasza hallatán Ared biztos volt a dolgában, ezért elbúcsúzott a gyerekektől és sietősen a falu urához futott. Szokásával ellentétben alaposan elmagyarázta a baj okát, miközben igyekezett nagyon komoly arcot vágni. Aki már látott dühös arccal vakaródzó tündét, az el tudja képzelni, miért ingerelte nevetésre Aredet a látvány.*
- A gyerekek elmondása szerint narmolián hajókról kihoztak ide a partra pár papagájt. Ezek a madarak nagyon távoli és egzotikus földről származnak, ahol különleges növények élnek. Többek között a marangula fa, aminek virágpora az idegenek számára nagyon kellemetlen hatással van. A papagájok viszont szeretik ezeket a fákat, így a tollazatukban bőven megtalálható a virágpor is. Valószínűleg ilyen növényt is hozhatott az a hajó a madarakkal együtt, mert a fáját viszont messzi földeken keresett cikként ismerik, nagyon sok varázspálcának alapanyaga. Azt hiszem, a papagájokkal együtt hozhatták be a faluba a virágport. És ugye az érdekes és szelíd madarakat sokan megsimogatták...-
*Hangosan közölte gondolatait a falu vezérével. Végül engedélyt kapott egy próbatételre.*

Tárgy: Re: 02. Chattal Kedd Feb. 24 2009, 21:29

*Első útja a kikötőbe vezetett, ahol megtalálta a fákat, hiszen a révkapitány a busás haszon reményében alaposan bevásárolt belőle. Ared rábeszélésének engedve a kapitány nekifogott a fák feldolgozásának, és megígérte, hogy a lehullott kérget a tűzre veti.*
~Nna, ezzel megszüntettem az okot, de a foltok még itt vannak.~
*Ared tudta, hogy az ilyen tünetek a megjelenésüktől kezdve egy hónapon belül elmúlnak, hiszen a szervezet lassan hozzászokik a virágporhoz, de azért szeretett volna segíteni, mert akit eddig megnézett, szinte megőrült a kíntól, amit a viszketés okozott. Még vagy két hétig nem hagyhatta szenvedni őket.
Elsétált tehát a tengerpartra vizet húzni, hiszen a tengervíz az egyik elsődleges alapanyaga a gyógyító szernek.*

Tárgy: Re: 02. Chattal Kedd Feb. 24 2009, 21:34

*Tudta azt is, hogy a másik növény, amire szüksége lesz, az aloé. Azonban hiába kérdezősködött a növény után, senki nem ismerte azt. Lerajzolta egy pergamenre és sorban elkezdte mutogatni mindenkinek. Szerencséjére egy tünde harcos, aki bejárta a birodalom szinte minden szegletét, emlékezett, hogy a Milatré-réten látott hasonlót.
Ared kapta hát magát, és elindult a myrték földjére.*

Tárgy: Re: 02. Chattal Kedd Feb. 24 2009, 21:46

*Késő este volt, mire visszért az aloéval. Rögtön abba a fogadóba ment, ahol már délelőtt is evett, és segítséget kért a kedves fogadósnétól. A hölgy megértette a helyzetet, ezért Ared rendelkezésére bocsátotta a konyháját, amit a lány kifogástalanul tiszta állapotban talált.
Először alaposan lemosdott, levette úti ruháit, majd nekifogott a nagy műnek. Egy nagy kondérban feltette a tűzre a tengervizet, majd elkezdte feldolgozni az aloét. Óvatosan felhasította a kemény és vastag levelek bőrét, és a tőre segítségével egy kis tálba kaparta a levelek belsejében lévő zselés anyagot. Amire elkészült ezzel, a víz már forró volt. Levette a kondért a tűzről, és hagyta, hogy kissé lehűljön. Kicsivel később az aloét belekeverte a vízbe, majd beledobott egy lenvászon zsákocskát is, amiben különféle további gyógynövények voltak. A végeredmény ugyanolyan folyadék lett, mint amit a lány a kisfiúra kent korábban.*

Tárgy: Re: 02. Chattal Kedd Feb. 24 2009, 21:54

*Amíg a kondér tartalma hűlt, Ared megengedett magának egy forró fürdőt, a fogadósné jóvoltából. Kicsit el is aludt a finom meleg vízben, de sajnos nem sokáig tudott pihenni, mert jelentették neki, hogy elkészült teljesen a gyógyszer.
Felöltözött újra, és kitöltötte kisebb palackokba a főzetet. A fogadós segítségével felrakodta egy kis kézikocsira a palackokat, és elindult a falu vezérének palotája felé. Ott elsőként magát a vezért ismertette meg a gyógyszerrel, majd sorra bekent mindenkit. Rövid idő múlva már megmutatkozott Ared szerének a hatása.
A vezér behívatott pár harcost és kiadta a parancsot, hogy hordják szét a palackokat szerte a faluban és magyarázzák el a szer használatát. Adott egy kisebb, tömött bőrzacskót a lánynak köszönetül, amjd megkérte, hogy a jövőben is látogassa meg őket, hiszen nagy hasznát veszik a tudományának.*

Tárgy: Re: 02. Chattal Kedd Feb. 24 2009, 22:00

*A lány eszébe jutottak a magával hozott növények is, ezért egy kivételével mindegyiket elővette és megkérte a vezért, hogy ültessék el a palota kertjében. Kikísérte a kertbe a tündét, aki a feladatot magára vállalta, és út közben elmagyarázta neki, mire használható még az aloé, és hogy hogyan kell gondozni. Amikor látta, hogy a kis palánták bekerülnek a földbe, csendesen elköszönt.
Visszatért a fogadóba, hol szeretettel és vacsorával várták, majd kapott egy szabad szobát, ahol álomra hajthatta a fejét.
A lány addigra már támolygott a fáradtságtól, de megérte a várakozás, hiszen Aredhel Narmolanya hosszú idő óta most először alhatott puha, vetett ágyban. Jólesően sóhajtott egyet, a következő pillanatban pedig már aludt.*

Tárgy: Re: 02. Chattal Csüt. Feb. 26 2009, 19:39

*A sikeres gyógyfőzet elkészítése után Ared másnap nagyon sokáig aludt. Meg is érdemelte, hiszen előző nap igen kifárasztotta magát a nagy segítkezésben. Amikor kinyitotta végre a szemeit, először a behajtott ablaktábla résein át beszűrődő erős napfényt pillantotta meg. A kényelmes, puha ágy jólesően melegítette, és az is megfordult a lány fejében, hogy talán aznap az ágyban marad. Végül is nem sietett sehová, és már olyan nagyon régen aludt igazi ágyban.
Nekifogott nyújtózkodni, de abban a pillanatban fájdalmas grimaszba rándult az arca és nyögések hagyták el az ajkait.*
- Hogy az a... Mitől van ilyen izomlázam? A gyaloglástól meg a főzéstől biztosan nem-
* Félhangosan motyogott, mígnem teljesen magához tért az álomból és eszébe jutott.*
-Ja, a lovaglás. Na, azt tényleg nem szoktam. Fáj a hasam, a hátsó felem, a hátam. Olyan izmaim fájnak, amiknek a létezéséről eddig nem is tudtam...-
*Tovább gobndolkodott félhangosan magában, de alighogy kiejtette ezeket a szavakat, halk kuncogást hallott a szoba túlsó feléből.
A fogadósné tett-vett, és mivel Ared már kimászott az ágyból és megközelítette a serénykedő asszonyt, azt is meglátta, mivel foglalatoskodik. Fürdővizet és reggeli hozott. Ared hálásan megköszönte a gondoskodást, majd megszemlélte az asszony vörös foltjait. Elégedetten állapította meg, hogy a kiütések már jóval halványabbak lettek, és a fogadósné is vidáman közölte, hogy a viszketés is elmúlt.
Ared a lazító fürdő és a bőséges "reggeli" után elhatározta, hogy visszamegy a valdák földjére egy kicsit barangolni. A csomagját pakolta, és a vonzó bűbáj használatával akarta begyűjteni az asztalról a tégelyeit. De csak akarta, mert nem ment. Egyre elkeseredettebben hajtogatta a varázsigét, de úgy negyed óra múlva rá kellett jönnie, hogy hiába is próbálkozik, nem fog sikerülni neki a bűbáj.*

Tárgy: Re: 02. Chattal Csüt. Feb. 26 2009, 19:57

*Bánatosan üldögélt az ágy szélén, hiszen akármilyen varázslattal is próbálkozott, egyik sem hozta meg a kívánt eredményt. Voltaképpen semmilyen eredményt nem hozott az igyekezete. Eszébe jutott a pálcája.**
~Hátha azzal fel tudom erősíteni a mágiámat. Végül is fókusznak hívják, nyilván nem véletlenül.~
Amikor kivette azt a köpenyének pálcatartó zsebéből, rögtön rájött a titok nyitjára. Rémülten konstatálta, hogy a pálca eltörött. Sietve elővette a saját maga által fabrikált többi pálcát is, de azok is mind úgy viselkedtek, mintha valami egyszerű fadarabok lennének.
A fogadósné éppen akkor toppant be ismét az útravaló elemózsiával, amikor Ared dühösen, majd egyre csüggedtebben lengette egyik pálcát a másik után. Nemhiába volt éles eszű az asszony, rögtön rájött, mi a helyzet. Elmondta a lánynak, hogy ha már útra kel, inkább menjen Evolyran városába és keresse fel Yülyl asszonyt, aki a pálcák nagy hírű tudója.*
- De hiszen az legalább 2 napi járóföld! Hogy fogok én odaérni így, varázserő nélkül?-
*Végül az asszony meggyőzte, hogy a seldëk is eljutnak valamiképpen mindenhová, ahová akarnak, varázserő nélkül is. Segített a lánynak a pakolásban, majd hamiskás mosollyal megkérte, hogy várjon kicsit a fogadó előtt. Pár perc múlva kantárszáron vezették elő azt a lovat, aki elvitte Aredet előző nap a myrték földjére. A lóval együtt a fogadósné átadta Arednek Chattal ura üdvözletét, aki búcsúajándékként nekiadta a lovat. Igaz, mást nem nagyon tudott volna kezdeni az állattal, mert amióta az Areddel "világot látott", nem akart enni és inni sem.
Ared megígérte, hogy a falun kívül gondja lesz a lóra, majd fájdalmasan sziszegve felült a hátára és elindultak Evolyranba.*

//folytatás Evolyranban//

Tárgy: Re: 02. Chattal Csüt. Feb. 26 2009, 22:08

*Felébred álmából ,majd nagy nehezen kivergődik az ágyból*
~Végre! A tetvektől eltekintve egész jó volt itt aludni.~
*Összeszedi minden holmiját, majd bezárja az ajtót, s a kulcsot leadja a vendéglősnek.*
~Körül kéne nézni kicsit a faluban. Mindenek előtt szükségem lesz élelemre a további utazáshoz.~
*Azzal el is indult a tünde. A vendéglőből kiérve szétnéz, majd elindul balra. Mivel a falut egyáltalán nem ismeri, így csak megy a vakvilágba. Úgy tűnik, most rámosolygott a szerencse. Egy vegyeskereskedést lát éppen, így betér oda. Pár percnyi beszéd után be is szerzett egy nagyobb rakományt. Vett kenyeret, gyümölcsöket, egy kevéske zöldséget, ami csak sárgarépából állt.*
~Így már elindulhatok... Csak merre menjek?~
*A tünde hírtelen kiáltásokat hall a falu melletti tisztás felöl. Ösztöne azt súgja, arra kell indulnia.*

Tárgy: Re: 02. Chattal Csüt. Feb. 26 2009, 22:33

* Végre odaért a hang forrásához, s egy érdekes jelenet tárult a szeme elé. Néhány ember menekül, egy vad ló elöl. Az állat vadnak, s megállíthatatlannak tűnik, mindenki reszket a félelemtől. *
- Hagyjátok a lovat! Majd én megoldom!
*Az emberek biztos távolságba futnak a lótól, ami így megáll, s így Vulpesh jobban szemügyre tudja venni. A tünde méregeti, látja milyen gyorsan kapkodja az állat a levegőt, s látja a fájdalmat a szemében. Majd tekintete az állat testére vándorol.*
~Nem csoda, hogy így fel van bőszülve szegény! Valószínűleg ostorral, s vasvillával akarták kiképezni, az ostobák!~
*A ló hatalmasat nyerített, de akkorát, amitől az emberek már nézni sem mertek rá.*
~A sérülései, s a sebei... Ha nem látom el őket, akkor szegény pár nem éri meg a holnapot. De ilyen állapotban nem lesz könnyű.~
*Lassan elindulna a tünde a ló felé, de az ellenségesen prüszkölt egyet.*
~Értem. A botom, s a ruháim túlságosan is aggasztják, hát rendben...~
*Botját lerakja a földre, s ruháit is mind leveszi, csak a kistáskája, meg az alsóneműje van rajta. A ló nem tudja mire vélni, így csak nézi a tündét. Vulpesh pár méter távolságra megáll, majd egy répát rak le, s hátrébb megy néhány lépést, aztán leül. Csak vár, és vár.*

Tárgy: Re: 02. Chattal Csüt. Feb. 26 2009, 22:55

* Pár percnyi várakozás után, a ló lassan elindul, s megszagolja a répát. Miután megállapítja, hogy a répával minden rendben, leül, s megeszi. Ezután esdeklő pillantásokat vetett a tünde felé, látszólag még éhes. A tünde mosollyal igyekszik nyugtázni az apró sikert, s lassan közelítve, már közvetlen a ló mellett rakja le a répát, majd ismét hátrál pár lépést. Az állatt most is megeszi, s már csak távoli emléknek tűnik a vad musztáng látványa.*
~ Talán most sikerülhet megbarátkoznom vele.~
*A lovat már egyáltalán nem zavarja a tünde társasága, talán még örül is neki, hogy valaki végre törődik is vele. Viszont a tünde nem lett boldog, most, hogy közelebbről látja a sebeket. *
~Távolról is mélynek tűnt, de innen! Merlin szakállára, mit tettek ezek veled? Először is ki kell tisztítsam a sebeket, különben elfertőződhet.~
*Amint gondolja, már meg is teszi, s gyógynövényekkel, melyeket még múltkor talált, sikerült kitisztítania a sebeket. Aztán egy bandást csinál a sebek köré. A teremtményen látszott, hogy iszonyú fájdalmak gyötrik, de mikor a tünde végzett, akkorra már teljesen jobban lett. Viszont közeledtek az újabb problémák, emberek formájában.*
- Köszönjük idegen, hogy segítettél nekünk, de most már elvinnénk a lovunkat *mondták a pár perce még reszkető falusiak.* - Engedelmességre kell még nevelnünk!
~Ezt nem hagyhatom!~

//Holnap folyt.köv. ^^ //

Tárgy: Re: 02. Chattal Pént. Feb. 27 2009, 23:35

*Egyre csak közeledtek az emberek, s Vulpesh ott ült a ló mellett, varázsbotja nélkül, majd hírtelen a kezével a botja felé nyúl, majd kiálltja*
-Solo bona! *A bot azonnal Vulpesh kezébe kerül, aki feláll, s védekező pozíciót vesz fel.*
- Azért sérült meg szegény pára, mert ti agyondolgoztatjátok!*Mondja a tünde*- Ti nem vagytok alkalmasak lovak tartására. Forduljatok meg, s örüljetek az életnek. Ha nem lennék itt, akkor már mind alulról szagolnátok az ibolyát!*Meglehetősen ideges volt, s legszívesebben a túlvilágra küldené mindet, de az esze nem engedi.*
~Addig jó minden, amíg mindenki él. ha nincs halál, akkor nincsen akkora nagy baj.~
*Úgy tűnik a tündének sikerült meggyőznie a falusiakat,s azok lassacskán továbbálltak.*

Tárgy: Re: 02. Chattal Szomb. Feb. 28 2009, 00:46

~Végre elmentek~
*Vulpesh ránéz a lóra, aki már mélyen alszik. Mosollyal nyugtázza, minden rendben. Odasétál ruháihoz, majd felöltözik. Visszasétál a lóhoz, s nyugodtan szemügyre veszi.*
~Furcsa... Eddig észre sem vettem, hogy mekkora izmai vannak. Ennyire erős lovat még életemben nem láttam! Ilyen felépítéssel egy nap alatt könnyedén kiheverheti a sérüléseket. Minden esetre nem hagyhatom csak itt, mert még a végén megbetegszik. ~
*Vulpesh egyenesen áll, s varázsbotját a ló felé szegezi.*
-Leviatus untra!
*Amint e szavakat kimondta, azonnal egy zöldes aura bontakozott ki a ló körül, s felemelte azt a magasba*
~Rendben, csak óvatosan, menni fog ez!~
*Vulpesh lassú lépésekkel haladt egy nagyobb fa felé, közben mellette lebegett az alvó lény. Mikor odaért, akkor a fa tövébe lerakta a lovat, s egy pokróccal takarta be. *
~Így meglesz reggelig. Sajnos többet már nem tehetek érte, talán még reggel egy gyógyító bűbájt olvasok rá, de most már nekem is aludnom kell.~
*Azzal lefeküdt, s lassacskán elnyomta őt az álom.*

Vendég

*Az éjszakát a Királynők lugasában töltötte, s már jókor elindult, hogy Abigeellel találkozzon ma reggel, hogy a nőt elkísérje a sajátjai közé.
Bereppen a faluba és egyenesen a fogadóhoz repül, s vidáman kukkant be minden ablakon, míg fel nem fedezi Abigeelt. Bekopog a nő szobájának ablakán.**

Vendég

*félig még álomkórban szenvedve ül ágyában, amikor Caraxé berüppen a félig nyitott ablakán. Álmosan dörzsöli szemeit is, majd nyújtózik egyet.*
- Jó reggelt! *köszönti kis barátját.*
- De frissnek tűnsz ilyen kora reggel! Én még alig bírtam kinyitni a szememet, bár azért igyekeztem, mert tudtam, hogy találkozunk. *mondja, miközben kikászálódik fekhelyéről.*
- Mond, Caraxé! *fordul a valda felé készülődés közben.*
- Milyen messzi út ide az enyémek? Már szeretnék végre egy otthont találni magamnak, ahol eléldegélhetnék! *teszi hozzá fejét lehajtva.*

Vendég

- Friss is vagyok Abigeel!
*mondja a nőnek széles mosollyal.*
- Tudod ilyen pici test hamar felfrissül ám!
*s jót kacag a saját tréfáján.*
- De azért remélem te is aludtál eleget. Mert hogy kérdésedre feleljek, bizony hosszú út áll előttünk, mielőtt a városodba érnénk. Jól tennéd, ha vásárolnál némi élelmet, és az öszvérednek zabot. Vizet majd találunk útközben. Persze ha vadászni akarsz, akkor azt is megtehetjük. Vagyy is te. Mert én legfeljebb egy szitakötőt tudok elejteni.
*s ismét felkacag.*
- Na jó, azt meg nem eszed meg, így marad a vásárlás. Fáradt uram biztosan készít neked valami harapnivalót az útra.

Vendég

*elmosolyodik Caraxé szavain, tetszik neki a valda stílusa.*
- Igen, azt hiszem, hogy jobb lenne lefáradnunk és megkérnünk Fáradt urat, hogy adjon el számunkra élelmet az útra és zabot Brünhildának! *teszi még hozzá, miközben már cuccát köti egy csomóba és indulásra kész a következő pillanatban.*
- Akkor azt hiszem, indulhatunk is lefelé. *mondja, miközben körbenéz a szobában, ellenőrizve, hogy nem maradt-e itt semmilye, majd kinyitja az ajtót, maga elé engedi kirepülni Caraxét, majd őt követve elindul a földszintre megkeresni Fáradt urat.*
- Caraxé! Te kérsz valami ételt vagy mit vásároljak neked az útra? *érdeklődik, miközben pár ezüst után kutat tarsolyában, melyeket minap sikerült átváltania gallonjaiból.*

Vendég

- Nekem?
*néz a valda kicsit meglepetten a seldëre.*
- Nekem semmit, köszönöm! Nekem bőven elég lesz egy alma, amit útközben találok. S hát én nem fogok olyan nagyon elfáradni, mint te, mert az öszvéred füle között nekem királynői helyem lesz.
*s ismét felnevet.*
- Csak magadról gondoskodj és aztán menjünk! Jó lenne még sötétedés előtt Fehértorony-várába érni.

Vendég

- Rendben van. *bólint a kis lény szavaira, majd odasétál az időközben megérkező Fáradt úrhoz, akinél rendezi szállása árát és bevásárol jó pár élelmet és zabot az útra, mivel igen hosszú út áll előttük, amíg megérkeznek leendő otthonához. Miután végzett mindennel hátrament az istállóhoz, felkészítette Brünhildát az útra, rátette az élelemmel teli zsákokat a hátára, kétoldalra egyenletesen elosztva, majd kivezette az öszvért a fogadó elé, ahol már Caraxé várta őket. Mikor a valda elé értek, megálltak.*
- Na, akkor most merre? Rád bízzuk magunkat. *mondta Abigeel, miközben megigazította tarsolyát és felkészült gondolatban is a rájuk váró hosszú útra.*

Vendég

*Feltelepszik az öszvér fülei közé, s a nőre pillant.*
- Akkor hát rajta Abigeel! Első útunk a Setét erdőbe visz. Félelmetes és veszélyes hely, azt mondják, de engem még soha semmi baj nem ért ott.
*mondja mosolyogva, bár azt nem teszi hozzá, hogy ha egy kis zajt hall, azonnal eltűnik a lombok között, ahol még egy tünde szeme sem veszi észre. *
- Az bizony jó órányi járásra kezdődik, s még több idő, míg átvágjuk magunkat a Carcarass-középhegységig. De ne félj, majd útközben pihenünk, meg eszegetünk, meg majd jót beszélgetünk.
*mondja a nőnek.*
- Na indulj te öszvér!
*rikoltja vígan.*
- Vár ránk a Seldëk földje és Antonius fejedelem.
*s egy vidám kis dalt kezd el dúdolni.*

//Setét erdőbe írj. Smile

//

Vendég

*Lassan de megérkeznek Chattalba, és betérnek egy fogadóba..Kíváncsian néz körbe a faluba, majd a fogadóban is..*
-Tudod nem méret alapján ítélek..
*Vannak többen is a fogadóban és az illatok is igen csak hívogatóak, na meg a lány kissé éhes, ezért hát nem kell könyörögni neki azért hogy egyen..Bár a meghívás nem fontos számára mert aranyat és ezüstöt mindig tart magánál, anélkül nem menne sehová, ahogyan varázsbotja nélkül sem..*
-Tudod nem ismerem annyira a környéket..De nem aludtam, csak épp hogy próbálkoztam..
*Mondja, de ezt sem teszi különösebb érzelemmel töltve, ugyan olyan hideg és közömbös mint eddig, de hát ilyen a természete és ezen nagyon nehéz lenne változtatni, bár nem lehetetlen..Közben azon gondolkozik mit is egyen..Bár most gyakorlatilag bármit képes lenne megenni.Egy lassú mozdulattal hátra dob egy kósza hajtincset, majd ismét a kis lényre tapasztja zöld szemeit..*

Tárgy: Re: 02. Chattal Szomb. Feb. 28 2009, 16:21

*A fogadó ajtajának nyitásakor mélyet szippantott a kiáramló csábító illatokból. Mint akit megbűvöltek röppent be a nehézkes levegőjű helyiségbe. Szimatolva, s csukott szemmel cikázott ide-oda néhányszor, majd egy nagy üdvrivalgással repült el a pultig. A pultra ereszkedve szökkent odébb a fogadós keze alól, ki épp néhány kupa sört tett a pultra. Flow szinte félre táncolt az italok útjából.*
- Ohóóó... Lassabban azokkal a behemót cuccokkal!

Tárgy: Re: 02. Chattal Szomb. Feb. 28 2009, 16:24

*Egor komótosan, s nagy rutinnal pakolta épp odébb a sört, mikor meghallotta a valda hangot. Ettől pedig riadtan kapta vissza a korsókat, mert nem akarta megütni a kis szárnyas lányt.*
- Szép reggelt úrnőm! Bocsáss meg figyelmetlenségemért...
*Felmérte a valda társaságában ékezett mágus nőt, és egy kis vigyorral képén szólalt újra meg.*
- Legyetek üdvözölve szerény fogadómban. Mivel szolgálhatok a szép hölgyeknek?

Vendég

*Ő is oda sétál a pulthoz és le is ül.Majd nézegeti mit is csinál a Valda lány.Persze azt nem nagyon tudja hogy ő a Valdák úrnője, de egyszer csak megtudja majd.*
-Jól vagy?
*Kérdi udvariasságból, mikor a fogadós enyhén szólva nem figyel oda. Ennivalót egyenlőre nem , mert nem nagyon tudja még mit egyen, de majd ezt is eldönti..Közben azon gondolkozik miért álmodott a gyerekkoráról..Vagyis azokról az időkről amikor még újszülött volt, és mikor megölték a családját.Kellemetlen emlékek, melyeket jobb nem emleget..Beleszippant a levegőbe, ami tényleg elég nehézkes, a friss levegőt valahogy jobban szereti.*
-Úrnő?
*Néz kérdőn a kis repülő lényre, majd a fogadósra..*
-Öm..Csak egy kis vizet kérek..
*Mondja, de ezt is érzelemmentesen, mint ahogy eddig..Szemei megvillannak és ránéz a fogadósra, majd keresztbe teszi lábait, és gondolataiba merül..Azt észre vehette már mindenki hogy nem egy fecsegő típus a boszorkány..*

Tárgy: Re: 02. Chattal Szomb. Feb. 28 2009, 16:40

- Egor adj egy sört! Kiszáradtam!
*löki oda a fogadósnak a rendelést, de ekkor veszi csak észre a Merenhy úrnőt. Mindjárt megváltozik a férfi viselkedése.*
- Óh úrnő! Parancsolsz egy teát? Vagy harapnál valamit?
*s nyájasan, már már hényingert keltően kelleti magát a valda úrnő előtt. a mellette álló tündére ügyet sem vet. Még nem tejelt neki az ittlétért, s így nem is foglalkozik vele.*

Tárgy: Re: 02. Chattal Szomb. Feb. 28 2009, 16:44

*Flow viccesen bazsalyogva néz a nőre, mikor az vissza kérdez, hogy ő úrnő? Tettetett úriaskodással oda lépeget a pult szélére, egészen a lányig, és peckesen billegve kezd beszélni.*
- Ó, kisasszony... Én a valdák egyik úrnője vagyok. Merenhy-páros tagjaként nem igazán szoktam bemutatkozni... az olyan hivalkodó.
*Szinéskedését abba hagyva vidáman röppent föl a pultról, és Egorhoz fordult.*
- Két komplett reggelit kérnénk kedves Egor. Természetesen a fajunkhoz illő adagokban...
* Ahogy megfordult szemben találta magát a falu kapitányával. Nagy örömét elárulta szárnyainak felgyorsult verdesése.*
- Ó, kapitány. Mennyire örülök, hogy találkozunk. Már egy egész hónapja nem látogattad meg szegény Flowt. Pedig olyan sokszor vagyok itt... Tegnap is voltam a faluban, de azt mondták, hogy nagyon elfoglalt vagy.
*Többet nem mondott, hanem a lányt kézen fogva kacagva szárnyalt az egyik közeli asztalhoz.*
- Ez itt tökéletes lesz. Csüccs le...
*Ő persze a nagy asztal lapján telepedett le törökülésben, és hasát dörzsölgetve várta Egor kiszolgálását, de közben intett a kapitánynak, hogy csatlakozzon.*

» 04. Chattal kapuja - térkapu