02. Chattal

*Hosszú órákat lovagolt, mire visszatért Chattalba. Már alkonyodott, mikor átlovagolt a kapun. A fogadóhoz érve fáradtan szállt le a lováról. Miután meggyőződött Amhrán és Liath biztonságáról, bement a fogadóba, és gyorsan rendelt egy vacsorát, és egy korsó sört. Ezt a szokást bátyjaitól örökölte. Miután végzett, egy szobát kért. A fogadós elkísérte az ajtóig. Miután kinyitotta az ajtót, és meglátta az ágyat, éreztecsak, milyen fáradt. Holmiját az ágy mellé dobta, le sem vetette ruháját, csak lefeküdt, és azon nyomban mély álomba merült.*

*Másnap a nap első sugaraival ébredt. ~Nincs jobb, mint puha ágyban aludni.~ gondolta, miközben kinyújtóztatta hátát és karjait. Körbenézett a kis szobában. Elég egyszerű bútorzata volt: Az ágyon és az apró szekényen kívül csak egy egyszerű asztal és egy szék állt a szobában. Az ággyal szemben kis kandalló tátogott üresen. Alais nem rakott benne tüzet, túl fáradt volt hozzá. Alais az ablakhoz lépett, és félrehúzta a függönyt. Emeleti szoba volt, ezért felülről nézte Chattal zsúfolt utcáját. Levette koszos ruháját, és csomagjából elővette másik ruháját. Ezt a ruhát anyja vette neki, búcsúajándékként. Gyönyörű világoskék volt, derekán ezüst övvel. Összepakolta holmiját, még utoljára körbenézett a kis szobában, majd kilépett az ajtón. Lesietett a lépcsőn. A fogadóban nem voltak sokan, egy két törzsvendég, és pár vándor, akik szobát vettek ki. A púlthoz lépett, hogy reggelit rendelhessen magának. A fogadós gondterhelt arcal lépett hozzá, és megkérdezte, mit szeretne. Alais látta, hogy nincs túl jó kedvében a fogadós.*
-Valami baj van? Tudok neked segíteni?
-Baj? Baj az van minden nap. De ma két baj is van: kifogyott a készletem, és egy gazda sem ér rá, hogy segítsen nekem.
*~Úgy sem sietek sehova~ gondolta Alais.*
-Én tudok neked segíteni. Elhozom neked, ha megmondod, mi kell. És ha tudsz szekeret adni.
*A fogadós szeme felcsillant.*
-Valóban? De... Neked nem kötelesságed segíteni...
-Szvesen teszem.
-Hát, ha szívesen... Akkor rendben. Elfogyott a borom és a búzám. A kikötőbe nemsokára érkezik egy kereskedőhajó. Arról tudsz venni. Itt van a pénz.*azzal egy erszényt nyújtott át a lánynak.* -Sok szerencsét az úthoz. A szekér hátul van az istállónál. *mondta a fogadós, és sietve kikísérte Alaist az istállóba*

*Alais befogta a szekér elé Amhránt. Már felült a szekérre, amikor a fogadós megkérte, várjon egy pillanatot, és visszarohant a fogadóba, majd pár perc múlva ismét megjelent, egy batyuval a kezében.*
-Egy kis szárított hús és friss cipó az útra. *a csomagot felrakta Alais mellé a szekérre.
-Köszönm. Alkonyat előtt már biztos itt leszek. Bár remélem, hogy korábban.
*A szekér lassan távolodott. Chattal kapuján átérve Alais megpróbálta kiszámolni, mennyi idő alatt érnek a Belhan-tengerhez. Lóháton három óra az út, de most szekérrel mentek, ami lelassította őket. Így, ha normális ütemben haladnak, négy órán belül odaérnek. Addigra a hajók is megérkeznek. ~Remélem nem lesz semmi gond az úton. Bár inkább a visszafele út miatt aggódom. Bárhol lehetnek útonállók... De szerintem nem lesz semmi gond. Meg ha rám is támadnak, se baj. Engem is kemény fából faragtak. ~ *Hangosan felnevetett, amikor visszagondolt a bátyjaival való verekedésre. Nagyon szereti a testvéreit, és most szörnyen hiányoztak neki. Bár jól érezte magát Evolyranban, és sokakkal találkozott is, igazi barátokra még nem tett szert, és még otthona sem volt. De dolga akadt bőven, ami jobb kedvre derítette. Az dő gyorsan szállt, szinte észre sem vette, és már ott is volt a kikötőben, ahol egy hatalmas hajó horgonyzott. ~Az lesz a kereskedőhajó. ~ gonolta, s lovát a lehető legközelebb állította meg a hajóhoz.*

- Csillagok vigyázzák álmod Moirstis Vanare.
*köszön el a mágus és elindul Dyora úrnő háza felé.*
- Óvakodj a barna sörrtől...
*szól még a mágus után.

//Köszönöm a játékot.//

- Ha arany vagy ezüst ez a pénz, akkor Fáradt uram elfogadja. De ha nem..
*s a valda az övén függő kis erszényből kivesz két ezüstöt.*
- ... akkor ebből vígan élhetsz két napig te és az öszvéred.
*s odaadja a nőnek a pénzt.*
- A fogadóhoz úgy jutsz el a legközelebb, hogy itt tovább mész az úton, s amikor belépsz a kapun, akkor rögtön balra fordulsz az első szűk kis utcán és ott az első épület a fogadó. Én most nem tudok veled menni sajnos, mert vissza kell térnem az odúmba. De ha itt mardsz, akkor ma délután majd eljövök hozzád.
Jó uat Abigeel!
s a kicsi valda felreppen az öszvér hátáról és elcikáik az odúja felé.*

//Köszönöm a játékot. Élmény volt! Most mennem kell, de ha dobsz egy privit, akkor egyeztethetünk máskor is. : Szép napot!//

//Tessék szépen csodálkozó, örömteljes hsz-t írni! //