1. Fehértorony-vára

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Kedd Feb. 17 2009, 20:58

*Valóban egy pillanatig elgondolkozott, aztán egy halvány mosollyal jelezte, hogy emlékszik.*
-Én meg már kezdtem lelkiismeretfurdalást érezni, amiért úgy lehordtam....
*Ezt inkább halkan motyogta magában. Hogy a testőre meghallotta, vagy sem, az nem számít. Az úr biccentett fejével, majd belépett szobájába...*

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Kedd Feb. 17 2009, 21:01

*Jó éjszakát kívánt urának, majd eltűnt a folyosó sötétjében, szobája felé véve az irányt, mely nem messze volt a nagyurétól.*
~Lelkiismeretfurdalás? Amiatt a pimasz boszorkány miatt?..Hehe~

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Hétf. Feb. 23 2009, 08:18

*Máskor ezerszer átgondolja hova s miért megy.Egyáltalán nem hitte,hogy eme város közelebb van mint Evolyran,úgy látszik a mágus kitől segítséget kért,jól megtréfálta.Mire elérte a fehény torony várát elmúlt dél is. De végre megérkezett.Már messziről látta az egekik futó hatalmas tornyokat mikr meredten figyelték az ide érkező városiakat,vándorokat.Egy pillanatig elmélázott eme tekintélyt parancsoló magasságon,majd folytatta útját.Hamar a felvonó hídhoz ért,min áthaladva itt is őrökbe futott.Hamar rendezték dolgaikat,sokkal könnyedebbén bejutott ide,mint saját városának tornyaiközé.
Ám ami itt fogadta még jobban meglepte mint a mágusok földjén.Legalább kétszer több kofás és kereskedő árulta hangos kiáltásaival a portékáját,ki takaróra fektetve,ki asztalra bakolta ki-kinek hogy kedvezett.Leszállt a lrólol és lépésben halad beljebb.Tekintetét nem kerülte el a várfalakon őrjáratozó katonák sem,kiknek külseje elég zord volt és morcos.Nem volt ideje sokáig elidőzni rajtuk,de látta hogy mindent szemmel tartanak.
Lassan haladt a második szint felé,a bizonyára pár perces utat,most több negyed órájába telt.*

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Hétf. Feb. 23 2009, 08:29

*És igen.A második szint egy sokkal nyugodtabb,kellemesebb hely volt számára mint amin áthaladt.Sóhajtva torpant meg és nézett lassan körbe.Fogadó,kocsmák,kisebb üzletek,karámok és lakóházak mutatkoztak az ide térő elé.Egy lovászhoz lépett ki unottan ácsorgott egy üres karám előtt.*
- Szép napot fiam! Vigyázzd lovam míg elintézem dolgom!-*azzal egy ezüst pénzt hajított a fiúcska tenyerébe,majd kivette törött kardját a nyeregtáskából és a fiú útmutatűsa szerint a kovácsműhely felé igyekezett.Menet közben sokáig lgeltette szemét a fogadón. Elgondolkozott azon nem e kéne először megétkeznie mivel farkas éhes volt.De vágya hogy megjavítsa törött fegyverét jobban késztette arra,hogy várjon még a táplálkozással.Egyébként is lassan megszokja ezt az állapotot,csupán az idegesítő hányinge múlna el.
Fordult egyet majd ketőt,letért jobra majd kétszer balra a kanyargós utcákon mire meghallotta a kovácstól származó ismerős zajokat.Követte őket,most már révben volt,ezt el nem lehet téveszteni.Belépett az üzletbe,mi az ajtó mögé helyezett kis csendő is erről jelzett.Halkan betette az ajtót,majd megvárta míg a műhelyből kidöcög a mester.Közben persze nem győzte lesni a kardokat,tőröket,mik ízlésesen voltak kihelyezve a falakra.Közelebb is lépett hogy megérintse az acélt ujjával,mire egy hang figyelmeztette óvatosságra.*
- Kétélű tőrök fiam! Oly élesek hogy leplet megfelez ha ráejtünk!-*s igen,ez a mester hangja volt,ki kötényében,kunkori őszes bajuszával a pultot támasztotta.Látta,hogy a férfit elámítják a tőrök s kardok,mik reménykedővé tették tekintetét.Nem tehetett róla,ez vol a dolga.Javítani eladni.Volt miért nem jöttek vissza azokat kipofozta és kirakta a falra.Kicsit húzós volt az áruk,de a legjobb minőségű fegyvernek lehetünk birtokosai ha az egyiket is megvesszük.Biztosan nem járunk úgy mint ez a férfi ki most belépett az üzletbe s kezében törött kard pihent,miközben döbbenten kapta vissza kezét.Megfordult és a pulthoz lépett.*
- Értem uram,de hidje el nem vagyok zöldfülő,tudok magamra vigyázni.-*ajka körül negédes mosoly táncolt miközben a pultra fektette a fegyvert....*

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Hétf. Feb. 23 2009, 08:40

- Ezt hoztam magának! Bár nem oly szépségesek és erősek mint amik az Ön birtokában vannak,nekem sokat jelent.Hosszú utat tettem meg a mágusok földjéről,hogy magához hozzam! Hallottam maga a legjobb kovács,így szeretném ha megerősítené gyakrolókardom!-*rakta az asztalra a karddarabokat.
A seldë halvány mosollyal hallgatta a férfi szavait. Látta már előre mi a dolga,hisz általában ezért keresték fel műhelyében.Amint a pulton landolt a kard rápillantott.Egyszerű darab volt,ahogy férfi is mondta.De hogy mit tegyen vele...-*
- Még is mit kívánsz milyen legyen? Dupla élű? Két rétegő acél? Ezüst markolat? Köves? Fiam valamit mondj,mert így napestig itt állhatunk.-*kuncogott jót a pult mögül,majd nehézkesen ellökte magát a pulttól és felemelte a ketté tört fegyvert.*
- Elmondom én neked mit tudunk tenni érte! Gyakolró kard ez,mit nem érdemes kicicomázni,hisz arra éppen elég hogy a célnak megfeleljen! Összeforrasztom a markolattal és egy védőlrétegek öntök rá!Természetesen utána megélezem...de ez időbe telik.-*halkult el majd a mágusra pillantott.*
- Megvárod itt vagy vissza jössz?-*kérdezte enyhén felvonva szemöldökét.
Racatho végighallgatta a lehetőségeket egyszerű kardja restaurálásának módjairól.Neki megfelelt ahogy a férfi felvázolta,nem tett hozzá se többet,se kevesebbet.*
- Rendben jó uram,tégy ahogy jónak látod! Elmegyek megétkezek és visszajövök!-*mikor bólintott a férfi a mágus is biccentett majd elhagyta a műhelyet.Visszasétált a fogadóig,majd betért a Vadkan fogadóba.*

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Hétf. Feb. 23 2009, 08:54

*A Vadkan fogadó merőben eltért az eddig látogatott Chattal falui és a mágusok városában lévő fogadótól.Ez tágas volt és ragyogóan tiszta,nem egy fehér köntösben rohangáló seldë lány rohangált az asztalakok között,ki tányérokat szolgálva fel a vendégeknek,ki ronggyal a kezében,ki seprűvel.A bejárati ajtó mellett,szépen faragott fogasok várták a betérő köpenyének,kabátjának felhelyezését,így mágusunk is levetette köpenyét és ráhelyezte az egyik üresen kiálló fogasra.Leült egy szép abrosszal leterített kétszemélyes asztalhoz.Ideje sem volt jelezni szándékait illetően mert egy lányka kezében két étlappal már asztalánál is termett.*
- A fény ragyogjon az úrra! Íme étlapunk és itallapunk.-*tette elé mosolyogva s folytatta.*
- Válasszon bátran kínálatunkból...-*mindeközben lágy mosoly és fehéren csillogó fogak villogtak Racatho felé,ki mosolyogva megköszönte és hosszasan nézte a nő tomporát mikor az távozott.Vigyorogva fordult vissza az étlapok felé,majd hosszas tanulmányozás után választott.Bőséges hústálételt és egy kupa sört választott most bor helyett,ezt most jobban kívánta.
Míg szervírozták az ételt kényelmesen lejebb csúszott a széken és figyelte a fogadó sürgés forgását.A fény most természetes volt,mit a nap árasztott be a hatalmas üvegablakon,de el tudta képzelni hogy éjszaka,este felé a falakon lévő fáklyák és lámpások mily fényáradattal töltik meg a helységet.Az asztalokon hófehér gyertyák is csak arra várták hogy meggyújtsák őket. ~ Hm mily romantikus légkört varázsolnak az ide térőknek.Főleg éjszaka...~ gondolta miközben a lengő ajtó kicsapódott és az iménti lánykát pillantotta meg kezében a kikért étellel és sörrel.*
- Váljék egészségére...-*helyezte elé.Amint a mágus megpillantotta az ételt minek illatta csiklandozta ottát,a nyál is összefutott szájában.Gyorsan megköszönte,majd neki is látott a falatozásnak.Nem figyelt semmire és senkire,csak tömte magába az ételt.Nagyon finom volt és jól tette hogy most kivételesen sört választott hozzá.
Mikor befejezte a kendővel megtörölte száját és felállt.A pulthoz sétált hol egy másik nőnek kifizette a számlát és intve távozott a fogadóból.Igazán kellemes egy hely volt,hitte hogy még vissza tér ide.Sokkal családiasabb,mint amire számított.
Lassú léptekkel visszasétált a kovácsműhelyhez,ha nincs kész még a fegyvere,akkor azt már megvárja ott.*

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Kedd Feb. 24 2009, 15:22

*Lova pátáinak csattogó hangját szinte teljesen elnyomta az utcán zsibongók hangja. Lépésben tudott csak haladni a folyton körülötte rohangáló gyerekek miatt. Nem szerette volna, ha lova megtapossa valamelyiket. Már így is elég dühös rá a fejedelem, hát ha még baja is esne valakinek miatta. A kék-sörényűt sikertelenül hajszolta keresztül a mágusok földjén. De, így legalább bepillantást nyerhetett a mágusok városába. Lovát megállítva leszállt a nyeregből, s az istálló fiú azonnal el is vezette a fáradt állatot.*
~Még szerencse, hogy nem lehelte ki a lelkét szegény pára... Ahogy meghajtottam tegnap...~
*Csöndesen sétált végig a vár folyosóin, míg el nem érte szobáját. Keze már a kilincsen volt, de meggondolta magát, s inkább a laboratóriumba ment át. Sebtiben leporolta az asztalon heverő varázskönyveket, s a székbe huppanva elmélyülten folytatta böngészésüket.*

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Pént. Feb. 27 2009, 15:55

*Csak úgy rohant felfele a vár lépcsőjén, egyenesen a második szintre...a nagyúr dolgozószobája felé. A tanyákról jött, vagyis vágtatott vissza, amikor az ő fülébe is eljutott a szörnyű hír, melyet rajta és a várúron kívül, már csaknem mindenki tudott: A fejedelem legjobb, és egyben legszebb lovát elrabolták.. úgymond elvitték örökre...*
~Az az átkozott sárkány...ez már a második ló, melyet a fejedelem kancái közül vitt el...~
*Amint az ajtó elé ért, vett egy mély lélegzetet és bekopogott.*

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Pént. Feb. 27 2009, 16:10

*Antoniusnak ma egészen jó kedve volt, hamar végzett a teendőivel. Jelen pillanatban asztalánál ült és egy kis pergament nézegetett, melyre azoknak a nevei voltak feljegyezve, kiket nem tudott fogadni a héten papír- és egyéb munkái miatt.*
~Kicsi Szépség...őt nem ismerem...Farkasűző Caitlin...hm..jaj, igen, ő az egyik kémem...tehát visszatért a hótündék városából....Kíváncsi vagyok, mi hírekkel szolgál.~
*A nevek felolvasásának a kopogás vetett véget, melyet az ajtóra gyakorolt egy bizonyos személy.*
~Vajon ki lehet, hogy bejelentés nélkül érkezik? Biztosan nem Mulfor, hiszen neki mára szabadnapot adtam és azt mondta, hogy az Apró-tanyára megy.~
*Újra kopogtak, és a gondolataiba merült nagyúr csak ekkor vette észre, hogy még nem válaszolt a kopogásra. Gyorsan felkapta fejét és egy erőteljesen hangzó 'igennel' bebocsátotta a kint várakozót.*
-Á, Mulfor, te vagy az? Nem azt mondtad, hogy az Apró-tanyára mész? Vagy már vissza is értél?
*Kezével intett a bejövőnek, hogy foglaljon helyet.*
-És...mi jó hírekkel szolgálsz, kedves Mulfor?

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Pént. Feb. 27 2009, 16:20

*A második kopogás után végre választ hallott, így belépett a dolgozószobába.*
~Talán jobb lett volna, ha nincs is itthon....jaj, árva fejemnek...hogyan fogom én vele közölni, azt, ami történt?!~
*Alig hallhatóan köszönt és helyet foglalt az egyik fal melletti székben, ám a fejedelem utolsó kérdését hallva rögtön felállt. Érezte, hogyan kezd izzadni tenyere és homloka, de végtére is megszólalt.*
-Hhhogy jó hír?...Hát...az nem nagyon van..
*Egy pillanatra Antonius szemeibe nézett, majd tekintetét újra a földre vetette.*
~Remélem, nem nyel le keresztbe....ámbár...miért is kéne engem büntessen? Hiszen a boszorkány a felelős azért, hogy még nem tudta rávenni a sárkányt a távozásra....~

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Pént. Feb. 27 2009, 16:30

*A percek csak teltek és múltak, nagy csend telepedett a szobára. Antonius még egyszer átfutotta szemeivel a kis pergament, majd egyik fiókjába rejtve azt, a testőrre emelte tekintetét.*
-Mulfor.....csak nincs valami baj?
*Rámosolygott ideges testőrére, hogy kissé megnyugtassa.*
-Foglalj csak helyet nyugodtan!
*Felkönyökölt asztalára és várta, hogy testőre kibökje végre, mi történt.*

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Pént. Feb. 27 2009, 16:39

*Az újabb ajánlatra, fejével intett, hogy nem ül le.*
-Ha lehet...inkább állnék.
*Nyelt egy nagyot, majd belekezdett.*
-Nos, az a helyzet, hogy a sárkány...az a kéksörényű, újból lecsapott...garázdálkodott földeinken.
*Egy mély lélegzetvétel, majd újra szólt.*
-Elvitte az új lovadat, amit azért vettél, jópénzen, mert az előzőt is elragadta....
*Felnézett a nagyúrra és várta annak reakcióját a hallottakra.*

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Pént. Feb. 27 2009, 16:53

*Amint a testőr kiejtette azt a szót, hogy sárkány, Antonius szemöldökei összehúzódtak és egyre haragosabban nézett. A hallottakra kezei ökölbe szorultak, majd tenyerével egy hatalmasat csapott asztalára. Felpattant székéből és az asztalra támaszkodva közel hajolt Mulforhoz.*
-Hogy mi?! A kéksörényű megint elvitte a legjobb lovamat? Hát ilyen nincs!!!
*Idegesen fenyegetőzött mutatóujját lóbálva a levegőben és emelt hangerővel szólt.*
-Hát nem tudtok ti vigyázni? Ha jól tudom, őröket is állítattam a karám mellé, ahol a lovaim voltak...És..egyszerűen...csak úgy....ti hagytátok, hogy elvigye?
Ezért valakinek lakolnia kell...ezt már nem hagyhatom szó nélkül! Ezért még megfizet az a...
*Mondatát nem tudta befejezni, mert a testőr közbevágott...*

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Pént. Feb. 27 2009, 17:06

*Egyre jobban kezdett elfehéredni és szemei is egyre nagyobbra kerekedtek. Hallgatta a fejedelem egymásután feltett kérdéseit és gondolatban válaszolt rájuk.*
~Igen, a kéksörényű elvitte a legjobb lovadat...újra.....Az őrök épp ebédelni voltak az egyik tanyán.....Hogy hagyták vagy sem, hát mindegy lett volna úgyis, a tolvaj sárkány volt, nem pedig egy ember....~
*A nagyúr utolsó mondatára akaratlanul, de nem csak gondolatban, hanem hangos szóval is felelt*
-....az a mágus.
*Kezét gyorsan szájához emelte, de már késő volt...kimondta. Tett egy lépést hátra és így nézett bele Antonius szemeibe.*
~Ó, a szám! Én bolond...~

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Pént. Feb. 27 2009, 17:17

*Nagy szemeket meresztett a hátralépő testőrre és egy kisebb gúnyos vigyor csúszott szájára, de hamar el is tűnt.*
-Formenyára gondolsz?
*Eddigi mérge hamar el is szállt, visszaült székében és hátradőlt benne.*
-Ennyire jó viszonyban vagytok egymással?
*Kérdezte kissé gúnyosan, de inkább csak tréfálkozott.*
-Apropó,mond csak, visszatért már a várba, vagy még mindig azt a szörnyeteget 'üldözi'?..fölöslegesen...
*Tette hozzá, és feledve előbbi felindultságát, kezébe vette lúdtollát és kezét végigsimítva a selymes tollon, várta a választ.

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Pént. Feb. 27 2009, 17:28

*Kissé zavarba jött az első két kérdést hallva, hiszen valóban nem szívlelték egymást az udvari mágussal. Ám, amint látta, hogy a fejedelem jobb kedvre derül, felszabadultan lélegezve felelt az utolsó kérdésre.*
-Formenya tegnap visszatért. Nem találkoztam vele személyesen, hogy megkérdezzem, sikerrel járt-e, de már tudjuk a választ...mivel a sárkány majdnem azon időben csapott le, mikor a boszorka visszatért.
*Miután felelt, várt egy kis ideig, hogy netán van-e még valami kérdése az úrnak, majd meghajolt és várta az engedélyt, hogy távozhasson.*
-Engedelmeddel....

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Pént. Feb. 27 2009, 17:38

*Csak bólintott fejével Mulfor szavaira, és végül intett, hogy elmehet. A lúdtollat, melyet eddig kezében tartott, visszatette helyére és felállva székéből elindult, hogy körülnézzen az uradalomban.*
~Mihamarabb beszélnem kell a boszorkánnyal.....~

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Szomb. Feb. 28 2009, 07:38

*A csengő jelezte visszatértét,de a mestert nem látta sehol. ~ Tehát még nem készült el a kardommal...biztosan alapos munkát végez ~ gondolta elégedetten,bár egy egyszerű kis kardról volt szó,mégis fontos volt számára,az anyagiak miatt.Fel s alá járkált a műhelyben,kicsit felelőtlen volt a kovács,hogy nem sietett ki az érkező fogadására,hisz bárki beléphetett volna ide.De ez nem az ő problémája.
Pár perc elteltével csoszogó,nehézkes léptek jelezték a mester érkezését a hátsó részből.A ponyva mögül elő is bukkant alakja,kezében ott fénylett a felújított kardja.Első pillantásra látta,hogy igen csak megdolgozta a mester a fegyvert,szemei csillogtak örömében,majd a pulthoz lépett,hova a Seldë lefektette a fegyvert.*

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Szomb. Feb. 28 2009, 07:44

- Nos elkészültem a fegyverrel.Amint mondtam kicsit megerősítettem,így a közel jövőben biztosan nem törik ketté egy újabb gyakorlás után.-*felelte mély,dörmögő hangján,mi nagyon is illett testes alakjához.*
- Köszönöm uram,mennyivel tartozom?-*kérdezte kis tarisznyáját előkapva,mely művelet következtében megcsörrentek az ezüstök és aranyak.Kiszámolta a mester által mondott pénzösszeget,majd felkapta kardját és felemelte a levegőbe,hogy megcsodálhassa.*
- Jó munkát végzett!-*dicsérte a férfit,jó hogy ide hozta ketté törött fegyverét.*
- Azt hiszem vendége leszek ilyen eseményekkor! Számíthat rám!-*felelte s így is gondolta.A távolság nem volt oly vészes,így biztosan ide hozza majd a sérült fegyvereit,ha majd úgy hozza a sors.*
- Köszönöm szépen,viszlát!-*hüvelyébe csúsztatta a fegyvert,mi jobb volt mint új korában,szinte újnak nézett ki.Az is volt,az új élével.
Visszasétált a fogadóhoz és a lovászfiúval felnyergeltette a lovát.Odapöccintett neki 5 ezüstöt,majd felpattant rá,és megkezdte a mágusok földjére útját.*

Vendég

- Itt vagyunk hát Abigeel! Ide vezettelek gond és baj nékül!
*mondja a lány mosolyogva, ahogy belépnek a várba. Az őrök nem állították meg őket, s két nő a fáklyákkal megvilágított utcán haladnak a legközelebbi fogadó felé. *
- EZ jó lesz Abigeel. Itt megszállhatunk.

Vendég

- Nagyon hálás vagyok neked ezért a szívességért, Caraxé! *mondja hálásan a lány.*
- Nálam mindig engedménnyel vásárolhatsz majd, ha megnyitom műhelyem. *teszi hozzá mosolyogva, mert eszébe jutott, hogy mennyire tetszett a valdának a kis függő, amit adott számára. *
- Erre a fogadóra gondolsz? *kérdezi mostmár kissé fáradt hangján, majd máris be annak ajtaján, ahol barátságos fény fogadja és eléggé hangos zsivaly. A hely tele volt mindenféle népekkel, de nem kelt feltünést a lány és a valda érkezése. Abigeel meglát egy szabad asztalt az egyik sarokban és gyorsan helyet is foglalt, majd mikor megjelent a fogadós, leadta megrendelését és kért két almát is, hogy Caraxé is jól lakjon.*
- Remélem maradsz pár napot itt! Hosszú lenne neked most az út visszafelé, de szerintem pár nap múlva úgy is mennem kell a kikötőbe a holmimért, amit szüleim küldenek utánam, akkor utazhatnál a vállamon. *invitálja a lányt, hogy nehogy egyedül indoljon neki a számára fáradtságos útnak.*

Vendég

- Nem Abigeel! Nem maradok. Az egyhelyben ülés nem az én világom. S a hazám itt van alig öt órányi járásra. Valda föld és Selde föld egymással határos.
*mondja a lány, s az geyik almával már végez is. De annyira fáradt, hogy az asztalon ülve elalszik. Abigeel talán lesz olyan kedves és felviszi a szobájába, s egy kis selyem kendőt is kerít, amivel betakargathatja.

//Mennem kell sajnos. Köszönöm a játékot. Holnap csak a mese után leszek. Jó éjt!//

Vendég

*óvatosan egy kendőbe csavarja a kis valdát, amíg maga is megvacsarozik, majd a karjába veszi kis segítőjét és a fogadós felesége által megmutatott szobába térnek be, ahol az egyik párnára helyezi Caraxét, aki annyira fáradt, hogy meg sem moccant egy pillanatra sem, olyan mélyen aludt.*
~Akkor mostmár megérkeztem.~ *gondolja boldogan, miközben kinézve az ablakon gyönyörködik a vár fényeiben, mert ő viszont annyira fáradt, hogy már elaludni sem bírt. Azonban egy-két óra elteltével, mikor már elpakolta nála lévő holmijait, rajta is erőt vesz a fáradtság és bedől az ágyba, ruhástól és mély álomba szenderül.*

//Köszönöm én is. Holnapot még nem tudom, pm-ben értekezhetünk majd napközben róla.//

Vendég

*mire reggelre felébredt a kis valda már nem volt sehol, elrepült az övéihez, miután teljesítette önként vállalt feladatát és elkísérte Abigeelt új lakóhelyére Chattal falujából. Tegnap késő éjszaka érkeztek meg, bekaptak pár falatot, de annyira fáradtak voltak mind a ketten, hogy nem kellett sok hozzá, máris mély álomba szenderültek. Abigeel, miután felébredt és jól megreggelizett, elindult felfedezni a Fehértorony-várat, melyet ezentúl már otthonának tekinthet majd. Örömmel töltötte el amit látott, mindenfelé nyűzsgő népek és hangzavar. Remélte, hogy hamarosan találhat magának egy műhelyt és kis lakást, ahol nyugodtan berendezkedhet és elkezdheti megalkotni színes üvegeit. Visszatért egy kis időre a fogadóba, megvacsorázott, majd a nanyugta ismételten a vár kanyargó utcáin találta, melyet rótt rendíthetetlenül, hogy felfedezze, ami még rá vár itt.*

Vendég

*az egész napos járkálásban kezdte megismreni a várat, annak felépítését. Rájött, hogy több szint van egymás felett, gondolta, hogy a zordan az ég felé tornyosuló hatlamas fehérség csakis a fejedelem lakhelye lehet.*
~Hmmm... Talán egyszer én is megismerkedhetem vele.~ *gondolta, mert jártában-keltében elkapott egy-egy beszédfoszlányt, melyből kiderült, hogy a seldék vezetője igen bátor harcos hírében is áll. Abigeel arra is rájött, hogy ahogy halad egyre fentebb a szinteken úgy fokozódik még jobban a harcosok jelenléte. Igaz, meglepő volt számára, hogy nem csak teljes fegyvezetbe öltözött férfiakat látott a várfalakon, hanem nőket is, akik épúgy fogták nehéz harci fegyvereiket, mint a férfiak. Egyszer véletlenségből kikeveredett a mellvértre, de egy ott álló, bizányára őrszem szigorú tekintetét érezve magán, úgy tartotta jónak, ha inkább a biztonságos utcákon folytatja sétáját és lentről szemléli a várat körülölelő tájat, semmint a madártávlatára lenne kíváncsi.*

Vendég

*ahogy a vár második szinjtén járt, észrevett egy kis deszkákkal lezárt üzletet és pont az egyik forgalmas utcarészen. Odasétált és megpróbált beleselkedni, azonban az olyan szorosan be volt deszkázva, hogy nem látott semmit sem. Arra tippelt, hogy talán eladó vagy kiadó lehet a helyiség, de sehol nem talált erre utaló jelet, amin elindulhatott volna. Még ötlete sem volt, hogy kihez fordulhatna ez ügyben, hiszen Evolyran birodalmában egyedül Caraxét ismerte meg valamelyest, meg a két fogadóssal beszélt még, ahol eddigi itt tartózkodása alatt megszállt. Így még egy kis ideig nézegette az üzletet az utca túloldaláról, majd kissé csalódott arccal folytatta útját.*
~Talán kicsit később, ha visszajövök, szerencsém lesz, és találok itt valakit, akivel tudnék beszélni.~ *bizakodott egy csepett, majd betért az egyik mellékutcába.*

Vendég

*még körülbelül fél órácskát járta az utcákat, majd kissé megfáradva tért vissza a fogadóba, ahol papírt és írószert kért a fogadóstól és leült az egyik csendes asztalhoz belekezdett szüleinek szánt levelébe.*

Drága szüleim!
Tudatom veletek, hogy jól vagyok, nem ért semmi baj utazásom során. Az elmúlt három év alatt, mióta elindultam utamra tőletek, sok minden jó és rossz is történt velem, de tudtam mindvégig, hogy a ti szeretetetek mindig ott volt velem és nem hagyja, hogy bármi bajom is essen.
Örömhírt tudok veletek közölni. Végre találtam egy helyet, ahol talán szükség lehet arra a tudományra, amit utazásaim alatt mesterszintre kitanultam. Evolyrannak hívják és csak hajóval lehet megközelíteni. Képzeljétek itt a magunkfajtákat nem embereknek, hanem seldéknek hívják és rengeteg a harcos közöttük. Egy hatalamas vár az otthonuk, amely több szintből áll és csak úgy fehérlik ki a tájból. Tegnap érkeztem meg ide, ma már sétálgattam is az utcákon és találtam egy kis aranyos üzletet és műhelyt, ami számomra megfelelő lehetne. Remélem hamarosan rálelek arra is, akitől megvehetném vagy kibérlehetném egy időre.
Ezért is kérlek bennetek, hogy a három év alatt hozzátok küldött dolgaimat tegyétek hajóra és küldjétek el erre a földre, hogy minél hamarabb munkához is láthassak, mert már kicsit hiányzik.
Ölel benneteket, szerető lányotok:
Abigeel
ui.: Ígérem, még jelentkezem.

Vendég

*miután befejezte a levelet, odaadta a fogadósnak, aki megígérte, hogy eljutattj azt a kikötőbe és onnan már biztosan célt fog érni küldeménye. Kért egy pohár jófajta itókát és visszaült asztalához a fogadóban.*

Vendég

*miután megitta itókáját és nem kötötte le semmi egyéb figyelmét, valamint az egész napos gyaloglásban el is fáradt jócskán, Abigeel úgy határozott, hogy ideje ágyba bújnia és, hogy elhatározását tettre változtassa, szépen felballagot a lépcsőn, belépett szobájába és miután elrendezett néhány dolgot már mély álomba is zhant a kimerító nap után.*

*Annyiszor repülte körbe a magasan égbe szökő tornyokat, hogy már az ujjain sem tudná megszámolni. Szerette az emberek élettereit, hiszen ez a nép volt Evolyranban az egyetlen, melynek fikarcnyi varázsereje sincs. Ez pedig számára nagyon is előnyös volt, mi több, hasznos, mert sokkal könnyebben maradhatott észrevétlen. Bezzeg a mágusok, és a tündék már nem ilyen könnnyű esetek. Tőlük minden tündér tartja a tisztes távolságot, hiszen kifinomult érzékeiknek köszönhetően nem egyszer esett meg már, hogy fülön csípték a körülöttük ólálkodó tündéreket. De FLow most nem városnézésre, s nem is a tündérek doglgain való elmélázás miatt érkezett ide. Egy mágust követett idáig egészen Evolyran városától. Méghozzá a négy Evolyrani egyikét: Dyora úrnőt. Bár már igen csak régóta ismerik ők egymást Fow mégsem fedte föl eddig jelenlétét. Igaz, arról fogalma sem volt, hogy vajon a nő észlelte-e már, s csak szándékosan nem leplezte le kíváncsi kísérőjét? Most a tündér közelebb libbenve állapodott meg az egyik illatos olajfa ágai között, s onnét nézte az alatta elsétáló úrnőt. A tündér arcán eközben végig ott játszott pajkos mosolya, melyet a legzordabb helyek viharai sem volnak képesek lemosni onnan.*
- Halihó úrnő! *Hangja olyan halk volt, hogy még maga sem volt biztos benne, hogy Dyora meghallotta egészen addig, míg az úrnő meg nem torpant, s el nem kezdte fürkészni a fát, melyről a hang érkezett füleibe. Flow vidám, de szintén halk kacaja árulkodott hollétéről.*