1. Fehértorony-vára

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Vas. Feb. 08 2009, 11:42

*Egy kiadós reggeli után besétált a trónterembe, mely az idő teltével dolgozó szobájává lett átalakítva, ahol többek között a hozzá folyamodókat is fogadta. Íróasztalán már várt rá egy nagy kupac pergamen és az egyik ablak mellett ott állt személyi testőre és egyben bizalmasa, Mulfor is. Az úr asztalához lépett, majd helyet foglalt székén. Mielőtt azonban belekezdett volna munkájába, Mulfor fele fordult.*
-És hogy sikeredett a tegnapi sárkányvadászat?

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Vas. Feb. 08 2009, 11:58

*Mulfor az ablak mögött állva bámult ki rajta, figyelte, hogyan özönli el a vár népe az udvart, hogyan kel életre minden a sötét éjszaka után. Uranák megjelenését észre sem vette, annyira lekötötte figyelmét a lenti mozgolódás. Azonban, amikor hirtelen meghallotta a jól ismert hangot, ijedten fordult a nagyúr felé.*
-Ööö...uram, jó reggelt, hogy telt az éjszakád? Jól aludtál?
*Antonius kérdésére még nem felelt, próbálta kerülni a témát, amennyire lehetett. Közel lépett az asztalhoz és szemben állva a nagyúrral, fejet hajtott előtte.*

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Vas. Feb. 08 2009, 12:09

*Biccentett fejével köszönésképpen személyi testőre fele.*
-Köszönöm kérdésedet, jól aludtam. Nyugodt éjszakám volt. És neked?
*Az utólag feltett kérdést már csak olyan költői kérdésnek szánta, sokkal inkább érdekelte a tegnapi vadászat eredménye. Így mégegyszer rákérdezett.*
- Mond csak, sikerült elejteni a sárkányt? Tudod, azt a kék sörényest, ráleltetek?
*Kiváncsi szemekkel nézett Mulforra, kinek látszólag nehezen jöttek szájára a szavak.*

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Vas. Feb. 08 2009, 12:37

-Én is jól alud...
*Elhallgatott és a próbált felelni a lényegesebb kérdésre*
-Nos, a lankáson rátaláltunk a sárkányra, pontosabban ő talált ránk. Formenya elküldött a fák alá, hogy ne zavarjam a sárkánnyal való kommunikálásban. Én engedelmeskedtem neki, mivel te is azt parancsoltad uram, hogy csak vészhelyzetben avatkozzak be.
*A nagyúr szemeibe nézett, majd folytatta.*
-A boszorkány meg elkezdett varázsolni és azt hiszem, hogy valamiféleképpen beszélgetett a sárkánnyal. Mivel nem voltam közvetlenül mellette, nem láttam, hogy mit akar az a sok fűcsomó jelenteni, melyet a levegőben kergetett, de hatásos volt azon szempontból, hogy kis időre lekötötte a sárkány figyelmét. Ha nem lett volna oly közel a lányhoz, szívesen beleeresztettem volna pár nyílvesszőt a szeme közé, de aztán mégsem mertem kockáztatni.
*Kis szünet, érezte, hogy tenyere kezd izzadni.*
- Aztán meg a sárkány felemelkedett és egy tüzes lehellettel jelezte, hogy nem engedelmeskedik a felszólításnak és egyelőre itt marad a környéken.
*Félve a nagyúr szemeibe nézett ismét és várta annak reakcióját.*

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Vas. Feb. 08 2009, 13:17

*Székében előrehajolva hallgatta Mulfor beszámolóját, de már a második mondat sem tetszett neki.*
~Kommunikálni? Én nem csevegni küldtem a boszorkányt....hanem cselekedni.~
*Szemöldökét felhúzta időnként és hol a pergamenekre, hol a testőrre pillantott, ám a beszámoló végén nem azt hallotta, amit szerettett volna hallani. Felállt székéből és elkezdett fel-alá járkálni a teremben.*
-Hogy micsoda? Nem végeztetek vele? Hát nem azt az utasítást adtam Formenyának?!
*Megállt egy pillanatra, majd újra belekezdett idegesítő fel-alá járkálásába.*
-Erre a lány magán akcióba kezd és ahelyett, hogy legalább ráijesztett volna, elszórakoztatja a mi ,,kis" szörnyetegünket....Pompás!
*Végre visszaült székébe, majd Mulforra tekintett*
-Mindegy, a napokban, amint lesz időm, én is veletek megyek és megmutatom a mágusunknak, hogy hogyan kell elvenni egy garázdálkodó sárkány étvágyát örökre!.....Itt a kastélyban van egy kis dolgom, aztán ha kellessz, hívatlak. Most elmehetsz.
*Dühösen nyúlt a legfelső pergamen után, és maga elé téve belekezdett annak olvasásába.*

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Vas. Feb. 08 2009, 13:28

*Fejet hajtott és távozott a teremből.*
~Nem lennék Formenya helyében most, az biztos....de ő kereste magának a bajt....miért is ellenkezett a nagyúr parancsával. Mindkettő eléggé akaratos, de itt a nagyúr szava a döntő, ezt tudhatná ő is.~

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Vas. Feb. 08 2009, 19:05

//Formenya szobája... a laboratóriummal szemben.//

*Formenya kellemesen elnyújtózva feküdt a kádban, ami nem volt se túl nagy, se túl kicsi. Épp csak akkora volt, hogy egy átlagos termetű személy elférjen benne. Karjai a kád szélén pihentek, térdei kissé felhúzva kilátszottak a fehér habból, mely a boszorkány egész testét eltakarta. Csukott szemmel feküdt az illatos olajjal vegyített fürdővízben. Édeskés illat terjengett az egész szobában.*
~Valamit ki kell találnom, mielőtt a nagyúr szeme elé kerülnék. Nem szeretném, ha egy ritka lény elpusztulna az úr vélt sérelmei miatt. Hiszen nem is okozhat igazán nagy kárt az a sörényes sárkány. De, hogyan vegyem rá Antoniust, hogy hagyjon fel vadászati szándékával. Azt az ostoba testőrét is a nyakamra küldta. Egyértelmű, hogy nem bízik bennem. Talán ezt kellene felhasználnom arra, hogy elérlem nála, amit akarok.~
*Utolsó gondolatain hangosan felkacagott, mert igen csak kétértelmű volt. Ebből a szemszögből még csak nem is vizsgálta meg a nagyúrral kapcsolatos dolgokat. Bár, már maga az ötlet is mulatságos volt számára. Igaz ami igaz, a nagyúr valóban jóképű volt, de ennyi. Formenyat csak abból a szempontból érdekelte Antonius, hogy minél kevesebb surlódással bírja végig szolgálni mellette ezt az egy évet. Ami már csaknem egy héttel megrövidült, mióta itt van. A hátra lévő időt meg azzal fogja elütni, hogy segíti az itteni földműveseket szereivel, és kísérleti stádiumban lévő dolgait is befejezi hosszú kényszerpihenője alatt. Gondolataiból felocsúdva merült a víz alá. Kis idő elteltével újra felbukkant, s hajáról letörölte a fürdőhabot. Aztán úgy gondolta, elég a fürdőzésből, így felállt, kilépett a kádból, és anyaszült meztelenül keresztül sétált a szobán egészen ágyáig, mely mellett a falnak támasztva állt botja. Vizes kezével megfogta a botot, és a felvillanó sárkányfejjel nem foglalkozva elmormolt egy varázsigét. Kisebb szélvihar vette körül testét, és meleg légáramlat símogatta hosszú, fekete hajzuhatagát. Mire a botot újra a falnak támasztotta már pőre teste, és ébenfekete haja is száraz volt. Kényelmesen felült az ágyra, s szemügyre vette az ágy végében kiterített, piros ruháját. Lassan érte nyúlt, és magához húzta a könnyű, kissé áttetsző kelmét. Némi hezitálás után bele is bújt a könnyű, nyári ruhába. Így ült az ágyon egy darabig, majd táskájából elő vette varázskönyvét, a megjelölt helyen kinyitotta,és elmélyülten olvasni kezdte.*

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Vas. Feb. 08 2009, 19:24

*Többnyire a kastély folyosóin bolyongott, aztán mikor megunta, kiment a gyakorlótérre, hogy gyakorolja a kardforgatást kicsit, de bele sem tudott kezdeni, máris szólítatta a nagyúr maga elé. Antonius az udvari mágushoz küldte, hogy szóljon neki: a nagyúr látni akarja. Mulfor nem találta a laboratóriumában Formenyát, ezért a szemközti ajtóhoz lépett, hol a boszorkány szobája volt. Kopogott, majd benyitott és csábító látvány tárult szemei elé: a lány tűzpiros, kissé áttetsző ruhában ült az ágyán és olvasott valamit. Mulfor egy kis ideig csak nézte őt, eddig is szépnek találta, de most valahogy megmutatkozott valódi szépsége, melyet eddig nem igen látott a lányban a testőr. Mikor észrevette, hogy gondolatai elkalandoztak, próbált összpontosítani és megszólalt.*
-A nagyúr látni kíván.
*Mielőtt azonban visszavonult volna a szobából, kedves hangon figyelmeztette a lányt.*
-Ma eléggé rossz napja van, vigyázz, nehogy feldühítsd mégjobban.

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Vas. Feb. 08 2009, 19:41

*Annyira elmélyülten olvasta könyvét, hogy észre sem vette az ajtóban ácsorgó testőrt. Mulfor váratlan hangjára össze rezzent kissé, de lélekjelenlétét megőrizve csapta össze könyvét az utolsó mondatot hallva. Még találkoznia sem kellett a nagyúrral ahhoz, hogy máris föl menjen a pumpája. Sötét szemei vészjósló csillogással vették szemügyre az őrt, mielőtt megszólalt volna.*
- Nagyszerű... Más sem hiányzott nekem, mint egy nyűgös férfival perlekedni. De, akkor sem adom meg neki azt az örömöt, hogy nézeteim ellenében cselekedjek.
*Dühtől szikrázó szemekkel sziszegte maga elé a szavakat, miközben felkelt az ágyról, könyvét eltette a táskába. Végül megfordult, és az ajtóban őt szemlélő felé indult.*
- Mégis mit tehet velem, ha feldühítem? Nem tartozom a népéhez... Én mágus vagyok! Nem az ő akarat nélküli szolgája!
*A férfi mellett elhaladva megtorpant, és a szemébe nézett.*
- És az sem érdekel, ha netán rögvest mész az uradhoz, és elmondod neki, amit tőlem hallottál.
~Mégis, mit képzel magáról a nagyúr? Látni kíván, én meg rohanjak mint egy hűséges kutya?~
*De hiába rágódott ezen. Tisztában volt azzal, hogy az ő szava szerint kell cselekednie, míg el nem telik az az átokverte esztendő. Hát véleményét magába zárva ballagott végig a folyosókon, míg el nem érte a nagyúr termét.*

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Vas. Feb. 08 2009, 19:53

*Meglepte a boszorkány váratlan viselkedése, nem erre számított. Úgy néz ki, még nem ismerte őt eléggé, de talán nem is szerette volna mégjobban megismerni. Idomai, alakja, szépek voltak, de láthatóan jelleme telve volt akaretővel és makacssággal. Mulfor végigkísérte a folyosón a nagyúr ajtajáig, majd egy kopogás kíséretében benyitott és szólt neki, hogy a lány itt van. Ezután kinyitotta egészen az ajtót, melynek kilincsét mindvégig nem engedte el és ridegen intett Formenyának, hogy bemehet. Miután a boszorkány vette a fáradságot és a nagyúr színe elé lépett, Mulfor behúzta kívülről az ajtót és szobája felé vette az irányt.*
~Ilyenkor örülök, hogy nem én vagyok a nagyúr.~

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Vas. Feb. 08 2009, 20:06

*Mire az ajtóhoz értek, már elillant kezdeti dühe. Talán a sétának köszönhetően, talán annak a felismerésnek, hogy a testőr magára hagyta a nagyúrral, és így már nincs is akkora kedve dohogni. Síri csöndben lépett a terembe, és nem indult el mindaddig, míg nem halotta becsukódni az ajtót maga mögött. A nagyúrra pillantott, majd elsétált egészen az asztaláig. Azaz csak majdnem az asztaláig. Azért a biztonságosnak vélt távolságot megtartotta. Ez egyébként nem a nagyúrtól való félelmének jele volt. Mindenkivel szemben betartotta ezt a kis távolságot hasonló helyzetekben.*
- Üdvözletem nagyúr... Látni kívántál engem? Miben lehetek segítségedre?
*Tisztelete jeleként még meg is hajolt kissé. Azonban szándékosan használta a segítség szót a szolgálatodra szó helyett. Így legalább nem érezte annyira kiszolgáltatottnak magát. És legfőképpen nem érezte úgy, hogy a férfi szolgájává alacsonyodna le. Mert hogy is alacsonyodna le ő arra a szintre? Formenya Hyalma nem volt, és nem is lesz soha senki szolgája! Felegyenesedve bátran állta Antonius nagyúr szúrós tekintetét, és még egy halvány félmosoly is felkúszott ajkára a haragos szemeket látván.*

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Vas. Feb. 08 2009, 20:21

*Asztalánál ülve a mai utolsó pergameneket nézte át és írta alá, aztán mikor bejött Formenya, abbahagyta munkáját és a lányt nézte, mint közeledik felé, majd megáll. A nagyúr felvonta szemöldökét, egész csinosnak találta udvari mágusát vörös ruhában, és a lágyan vállára omló csillogó fekete hajtömeg még szebbé tette megjelenését. Ám Antonius nem volt az a típus, kinek figyelmét hosszabb időre leköti egy ilyen szépség, próbálta megőrizni tekintélyét. Így a bókokat sem osztogatta nagyon.*
-Igen, boszorka, hívattalak. Szeretném hallani, hogy a minap mit intéztetek a vadászaton.
*Kezével intett a lánynak, hogy leülhet egy közeli székbe, majd a nagyúr, hátradőlve székében várta a beszámolót, melyet nem kívánt végighallgatni. Testőrétől ma már egyszer hallotta a részleteket. Arra várt, hogy a lány belekezdjen és majd ő kicsit fog akadékoskodni....*

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Vas. Feb. 08 2009, 20:38

*Formenyat meglepte, hogy a nagyúr hallani akarja, mire jutottak a sárkánnyal. Már csak azért is, mert kizártnak tartotta, hogy a testőr ne számolt volna be urának részletesen. Nagyon részletesen. Főleg Formenya cselekedetére kitérve persze. Ezért a nő meghökkenve pislogott az előtte ülőre, de aztán szemeit összeszűkítve helyet foglalt a felkínált székben.*
~Tényleg annyira ostobának nézel, hogy ne tudnám, az őröd mindenről beszámolt neked? De ha te játszani akarsz nagyúr... Akkor játszom az ostobát.~
- Nem sokra haladtunk Nagyúr. Annyit sikerült megtudnom, hogy egy nagyon fiatal példány vetődött birodalmadba. Azonban nem engedtem az őrnek lelőni, mert a sörényes sárkány manapság annyira ritka, hogy vétek lenne legyilkolni vélt sérelmeid miatt.
*Annyira bele jött a magyarázásba, hogy véletlenül kicsúszott a száján az, amit egyébként saját véleményeként szeretett volna magában tartani. De már késő bánat. Olyan gyorsan tört ki szájából az a piszok két szó. Pedig sosem vetemedne arra, hogy egy fejedelemnek a dolgait vélt sérelemnek tituálja. Legalábbis hangosan nem mondta volna ki normális helyzetben. Most meg kissé zavart tekintettel ült a felkúszó szemöldökű férfival szemben, és legszívesebben leharapná a nyelvét az előbbi elszólásért. Azért még bízott abban, hogy a fejedelem nem ezért néz rá olyan megrőkönyödve.*
- Ez a sárkány legfeljebb egy-két éve válhatott el anyjától. Nem is tud jelentős kárt okozni földeden. Biztos vagyok benne, hogy amint kellően megerősödik, távozik a birodalomból.

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Vas. Feb. 08 2009, 21:07

*Hallgatta a lány beszámolóját, ami annyiban eltért a testőrétől, hogy bele került a boszorkány saját véleménye is, márpedig ezt a nagyúr nem kérte, mivel ő inkább magyarázatot kért arra, hogy miért nem végeztek a sárkánnyal. De már késő volt, a nagyúr igenis jól hallotta a lány beszámolója végén elhangzott két szót és ez eléggé dühbe hozta. Még nem szólt, várta, hogy Formenya befejezze mondanivalóját, azonban továbbra sem csökkent dühe. Mikor a lány elhallgatott, Antonius előre hajolt asztalára, majd ő is elmondta saját véleményét a dologról.*
-Nos, kedves udvari mágusom....
*Direkt ezt a megszólítást választotta, hogy éreztesse a boszorkánnyal, mennyivel fölötte áll.*
-Megértem azt, hogy véded azt a ,,szegény'' sárkányt, de mond csak kedves, mit tudsz te az ÉN VÉLT SÉRELMEIMRŐL?! És, ahogy mondtad, felerősődik majd és távozik....rendben, elfogadom, de az én népem javainak róvására erősödjön meg a ,,kicsike''?
*Mielőtt hangját mégjobban felemelte volna, lefékezte indulatait és hátradőlt székében*
-Holnap felkeressük a kis pártfogoltadat és ha nem bírod rá a távozásra, én magam végzek vele!
*Egyértelműen és világosan fogalmazott, s még örülhet a lány, hogy a sárkánynak adott egy esélyt, mert nem volt azért annyira kőszívű az uralkodó, de sokszor büszkesége és makacssága irányította gondolatait és tetteit.*

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Vas. Feb. 08 2009, 21:26

*Formenya igyekezett nem bele simulni a székbe, amikor a férfi közelebb hajolt hozzá. Látta arcának rezdülésén a féken tartott dühöt, de kevés egy kis düh az ő véleményének megmásításához. Magabiztosan tekintett a nagyúrra, és az elhangzottakra adandó válaszon törte a fejét, hogy ne járjon úgy, mint az előbbi meggondolatlan beszédénél.*
- Hallottam, hogyan orozta el a lovadat az a sárkány... Gondolom, iszonyú dühös lettél miatta. Ez azonban még ne vezéreljen rossz ösvényre. Mert ha a sárkányt megölöd félő, hogy szisztematikus bosszút állnak majd fajtársai a népeden. A sörényes sárkányok nem eszik a magunkfajtákat... Attól ők sokkal kifinomultabb ízlésűek. Nem tanácsolnám a sárkányok haragjának kivívását. Te sem lennél elnéző, ha egy sárkány megölné a gyermeked. A sárkányoknak is meg van a maguk társadalma, még ha ezt nem is lennél hajlandó elfogadni. De tény, hogy gondolkodnak, éreznek, mint te vagy én. Ezért ne várd el tőlem, hogy meghunyászkodva nézzem végig, ahogy megölöd azt a sárkányt.
*Inkább nem akarta megvárni, hogy a fejedelem haragja kitörjön, így tanácsa, és saját hozzáállása kinyilatkoztatása után felállt, hogy távozhasson a trónteremből.*
- Engedélyeddel távoznék, ha nincs más mondandód...
*Türelmesen várta a férfi reakcióját. Az azért megfordult a fejében, hogy legközelebb inkább botját is magával hozza. Úgy sokkal magabiztosabbnak érzi magát.*

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Vas. Feb. 08 2009, 21:46

*Már azt hitte, hogy Formenya meghunyászkodik előtte és igazat adva a nagyúrnak, fülét-farkát behúzva távozik a teremből. De annak a makacs lánynak nem akaródzott meghunyászkodni, sőt újrakezdte a vélemény kinyílvánítását és már nem volt oly szűkszavú és halk, mint az előbb. Csak úgy vágta a fejedelemhez a szavakat, aki teljesen el volt ámulva a lány vakmerőségén. A tűzzel játszott, ezt jól tudta és aki a tűzzel játszik, előbb-utóbb megégeti magát.....még ha részben igaza is van.*
-Honnan veszed ezt, hogy magunkra szabadítom a fajtársait, hiszen ez egyedül van itt. Nem csoportban jött, talán elszakadt a többiektől, vagy nem tudom...de azoknak nem kell tudni róla, hogy ÉN az ÉN földemen hány sárkányt ölök meg, ha egyszer megvan az okom rá.
*Mondta ezeket, nagyobb hangerővel, miközben Formenya az ajtó fele igyekezett.*
~Mily bolond voltam, amikor felfogadtam egy ilyen makacs lányt az udvarba. Ha nem a mester küldte volna ide, most börtönbe záratnám engedetlenségért és ott megtanulná mi az illem.~
*Formenya megjegyzésére csak rántott egyet vállán.*
-Engedélyemmel....Újabban engedélyt is kérsz tőlem?.....
*Nézte szúros szemekkel pillantás nélkül*

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Vas. Feb. 08 2009, 22:05

*Formenya megállt a férfi gúnyos szavait hallva. Lassan megfordult, és a tőle csupán néhány lépésnyire álló nagyúrra függesztette kutató tekintetét. Ha nem egy fejedelem szájából hallotta volna ezeket a szavakat, akkor minden hezitálás nélkül megleckéztette volna némi ide illő, és nagyon hasznos varázslattal. De, most egy fejedelem vágta fejéhez ezeket a szavakat, így inkább úgy tett, mintha leperegne róla a férfi sértő kérdése. Pedig nem így volt. Legszívesebben hozzá vágott volna valamit.*
~Oké Formenya... Számolj el tízig.... egy...kettő... három... még mindig fejbe vágnám legszívesebben... négy... öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz. Mély levegő, aztán kifúj...~
- Antonius nagyúr. Tisztelettel emlékeztetnélek, hogy soha nem távoztam színed elől az engedélyed nélkül. Ha a közel jövőben mégis erre vetemednék, nyugodtan büntess meg érte. Nem fogok siránkozni a könyörületedért.
*Tisztelettel meghajolt, csak épp közben arcáról nem tűnt el bosszantó mosolya.*
- Nos, akkor újra mondanám... Engedelmeddel távozom nagyúr...
*És egy pillanatra sem véve le a fejedelemről szemeit, várta, hogy kijusson innen, és lehetőleg egy darabban. Bár nem hitte, hogy a férfi akár a kisújját is merné mozdítani vele szemben. Hiszen akkor sem tartozik az alattvalói közé, még ha úgy is viselkedik vele.*

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Hétf. Feb. 09 2009, 17:12

*A nagyúr kissé elmosolyodott a lány szavain, de csak annyira, hogy Formenya ne vegye észre.*
~Kicsit elkésett a tiszteletteljes mozdulatokkal és szavakkal.......Innen ugyan ki nem jutsz, míg el nem ismered, hogy nekem volt igazam. Betörlek kedvesem, egy év hosszú idő és én nem fogom tűrni makacsságodat....inkább viseld el te az enyémet.~
*Ügyet sem vetve Formenyára kezébe vette lúdtollát és írni kezdett valamit egy üres pergamenre. Hagyta, hogy teljen az idő, az alatt lehiggadnak mindketten, így kb egy 20 perc múlva feltekintett és kérdően a lányra nézett. Már nem volt harag a nagyúr szemeiben, magában beismerte, hogy Formenyának is igaza van, de konoksága nem hagyott alább. Megalázónak érezte, hogy egy fiatal boszorkány kioktassa. Haragos szavak helyett próbálta annyira felbosszantani, hogy Formenyának máskor eszébe se jusson a nagyúr utasításait nem követni.*
-Te még mindig itt vagy?

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Hétf. Feb. 09 2009, 17:48

*Az elmúlt közel fél órát azzal töltötte, hogy várta azt a bizonyos engedélyt Antoniustól, de az csak nem hangzott el. Néhány percig várt. Aztán még tíz percig, de szintén nem szólt a nagyúr. Csak körmölt valamit az ostoba pergamenjeire. Aztán, amikor már csaknem fél órája ácsorgott alig-alig mozdulva, akkor a nagyúr váratlanul felpillantott, és gúnyosan megkérdezte, hogy ő még mindig ott van? Formenya szemei előbb elkerekedtek a sértő hangnemtől, aztán résnyire szűkültek. De erőt vett magán, és méltóságteljesen kihúzva magát nézett az úr asztalán heverő iratokra. Szándékosan nem a férfira nézett, attól tartva, hogy végképp kijönne a sodrából, a férfi gunyoros pillantását látva. Mert el bírta képzelni, hogy most ilyen szemekkel tekint rá. Ezért inkább a szemnyugtató törtfehér papírhalmot nézegette.*
- Természetesen Antonius nagyúr... Mivel még nem adtál engedélyt távozásomra.
~Csak egyszer teljen le ez az egy év. Garantáltan érdekfeszítő búcsúajándékot hagyok neked. Csak éljem meg...~
*Hirtelen a nagyúrra emelte tekintetét, s negédesen mosolyogva nyitotta szólásra ajkait.*
- Felesleges itt várakoztatnod... Ha meguntad a testőrödet, elég ha csak szólsz, hogy vegyem át a helyét. Mesterem elegendő tudást adott át nekem ahhoz, hogy akár egy nagyurat is megvédjek, ha az netán nem lenne képes magára vigyázni.
*Mondatát befejezve ravaszkás mosoly foglalta el szája sarkát. Formenya várakozó tekintettel figyelte Antoniust. Kiváncsi volt, ezekre mit mond majd. Legalább addig sem macerálja a viselkedése miatt.*

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Hétf. Feb. 09 2009, 18:17

*A kérdése után vigyorogva és gúnyosan tekintett Formenyára, kinek szemei kerekedni kezdtek.*
~Na most...gyerünk boszikám...lássuk, meddig mersz elmenni.~
*Ám, csalódnia kellett, ugyanis Formenya hidegen felelt és tudatta vele, hogy még nem kapott engedélyt. Antonius ravasz tekintettel bólintott, és tulajdonképpen már várta a lány kétségbeesett szavait. Formenya mosolyogva szólt hozzá, de egyáltalán nem a fejedelem elképzelése szerint. A lány szavai hallatára Antonius akaratlanul is ökölbe szorította kezeit az asztal alatt és szemei szikrákat szórtak, amint Formenyára pillantott.*
~Hát nem tudja feladni? Nem könnyű eset.....de az oroszlán barlangjába sétált....innen nem menekül. Könyörögni fogsz, hogy megbocsássak neked. Könyörögni térden állva!~
-Még hogy te engem......megvédeni. Na ne nevettes kedvesem. A te feladatod az volt, hogy megszabadítsd népemet a kéksörényestől.
*Felállt székéről és a lány elé sétált, mintha felakarná falni most rögtön.*
-Utasításomat nem követted, a sárkányt nem ölted meg, sőt el sem ijesztetted. Ám, ez nem elég, idejössz és bosszantasz személyes véleményeddel...mintha az engem érdekelne...Nos, viseld hát következményét ellenszegülésednek!
*Egészen közel ment a lányhoz. Egy lépéssel előtte megált és csak nézte szúrós tekintetével. Remélte, hogy Formenya perceken belül térdre veti magát előtte és a nagyúr bocsánatáért fog esdekleni. Remélte, mert amit az előbb mondott, csak blöff volt: nem ált szándékában büntetni. E pár ijesztő mozdulat és szó elég lecke volt a lánynak....de ezt is csak remélni tudta.*

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Hétf. Feb. 09 2009, 18:49

*A férfi szavai hidegen csengtek fülében. A testőri dolgot Formenya nem is gondolta komolyan, de arra álmában sem gondolt volna, hogy Antonius félbe hagyja a munkáját csak azért, hogy isten tudja milyen büntetés rémképeivel fenyegesse őt. Valahol mélyen a bensőjében talán érezte is a gondolataiba férkőző jeges ijedelmet, de ez nem igazán tudatosult benne. A nagyúr közelségétől lehet, illő lett volna jégszoborrá dermednie, vagy legalább megrettenve esengeni előtte a bocsánatáért. Viszont ezekhez hasonló gondolatok még csak föl sem vetődtek a mágus gondolataiban. Formenya rezzenéstelen arccal állta a nagyúr tekintetét. Szobor szépségű arcára ridegség költözött, és fagyos tekintettel viszonozta ura pillantását.*
- Talán ha adtál volna némi időt "engedetlen" mágusodnak, hogy távozásra bírja a sárkányt, akkor most nem állnánk itt, és nem éreznéd szükségét fenyegetőzéseidnek. Én uram mágus vagyok... Nem is akárkinek a tanítványa! Az, hogy nem vagyok veled azonos társadalmi szinten még semmivel sem tesz engem haszontalanabbá tőled. Máskülönben, mint udvari mágusod köteles vagyok tudásomat, és tehetségemet a te, és néped szolgálatában hasznosítani. Azonban nem vagyok a te alázatos szolgád. A mágusok népéhez tartozom, a népem nézeteit vallom, melyek a jelek szerint távolról sem egyezik néped nézeteivel.
*Kis szünetet tartva össze szedte gondolatait a továbbiakban közlendőkről.*
- Minden tiszteletem a tiéd Antonius nagyúr, de... ha a véleményemre nem vagy kíváncsi, akkor... Nem sok értelmét látom ittlétemnek.
*Elhallgatott, és átható tekintettel nézett a nagyúrra, hogy vajon elért-e valami hatást mondókájával.*

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Hétf. Feb. 09 2009, 19:13

*A lány szavait hallva szemöldökét újra felhúzta, pillanatnyi haragja elszállt, de továbbra is vergődött legbelül. Erre nem tudott mit válaszolni, nézte a vörös szőnyeggel befuttatott kőpadlózatot, aztán felnézett Formenyára, de száján továbbra sem jött ki szó. Mély lélegzetet véve megfordult és lassan, nagyon lassan visszaballagott székéhez, melybe belevetette magát.*
~Igaza van, minden szava igaz, nincs amiért továbbra is makacskodjak vele. Ha ez kellett....hát nyert, legyen boldog.~
*Felkönyökölt asztalára, majd halkan pár szót intézett Formenyához.*
-Nos, hogy népeink nézetei egyeznek vagy sem, az csak rajtunk múlik. Én igyekszem, hogy továbbra is fent tartsuk a baráti kapcsolatot a mágusokkal és kérlek te se haragudj, ha szavaimmal megbántottalak.
*A lány szemeibe nézett, majd folytatta.*
-Véleményedre igenis kiváncsi vagyok és ezután is kikérem majd. Tehát szükség van szolgálatodra.
~Csak teljen el hamar az az egy év~
*Még mindig ott könyökölt asztalán, fejét ökölbe szorított kezén pihentetve. Alig hallhatóan újra megszólalt.*
-Most elmehetsz.

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Hétf. Feb. 09 2009, 19:34

*A nagyúr szemeiben látta megtörni az akaratot. Az asztalához közeledő férfi hátát nézve haloványka mosoly derengett csupán arcán. Nem érezte azt a bizonyos győzelmi örömöt, mely az ilyen szócsatákat szokta kísérni nála, ha ő kerül ki belőle győztesen. Most viszont csak állt ott a vörös szőnyegen, és öröm helyett, csupán ürességet érzett. Amint meghallotta a fejedelem elbocsátó mondatát, Formenya némán meghajolt, majd csöndesen távozott a trónteremből. Az ajtóban azonban még megállt, hátra fordult, s tekintete találkozott Antoniuséval.*
- Néhány napig nem leszek a várban. Reggel hírt kaptam a sörényes sárkányról. Evolyran kapujához megyek. Ott látták a sárkányt. Megpróbálom kideríteni, miért bolyong lakott települések közelében.
*Újra meghajolt, aztán némaságba merülve tűnt el a folyosón a nagyúr szemei elől.*

Vendég

* Ez a nap is úgy kezdődött,mint általában a többi.Korán felkelt és felfrissítette magát,a szobájában tartott friss,tiszta vízzel.Az időjárás ellenére csak egy mellényt kapott fel,ugyan is edzeni megy a gyakorlótérre.Menet közben biccentett ismerőseinek.Régi barátját ezer éve nem látta,úgy tűnt számára,hogy az őrségi váltakozás ellenük szólt.De tudta,hogy egyszer összefut majd régi pajtásával,kivel együtt nevelkedett eme földön.
A gyakorlótér szokásához híven tele volt izmosabbnál izmosabb és tehetségesebbnél tehetségesebb seldëkkel. Nehezen,de talált egy üres bábut,hol még senki sem gyakorolta kard,tőr,buzogány,szekerce vagy éppen a számára legkedvezőbb fegyverforgatási képviseletet. Ő maga a kardforgatást gyakorolta,ráfért már és hiányzott neki a testedzés.Már akkor így volt vele ha egy napot is kihagyott.
Hüvelyéből kihúzta a kardot,mit a kovácsműhelyben vásárolt meg nem is olyan régen.Alkalma még nem volt arra,hogy élesben használja eme kincsét,de lehetőleg majd biztosan sor kerül erre is. Ahogy hatalmas csapásokat mért a bábura,mi jobbra balra ingadozott a becsapódásoktól elmélázott azon,miért hagyta magára édesanyja gyermekkorában. Nem tudott pontosan visszaemlékezni mi is történt és senki sem tudta neki elmesélni,hiába a sok idős ember,mégsem akadt egy sem ki be tudott volna számolni ama rég múlt eseményről.
Harag,kétségbeesés és elhagyatottság vett rajta erőt,mi most erejében nyilvánult meg.Egy dupla forgós lépés után a bábú fejét elválasztotta a nyakától,miközben erőteljes üvöltés hagyta el torkát. Észre sem vette hogy az egész tér őt nézi,lihegve figyelte az elguruló fejet,s lassan leengedte kezét.Jó pár pillanat kellett neki ahhoz hogy lecsillapodjon.Ekkor felemelte tekintetét,melyből sütött a bosszúság,de senki sem tudhatta ki s mi iránt.Még szinte ő sem tudta...nem ismerte anyját.Még arcát sem tudta felidézni lelki szemei előtt.Mégis úgy gondolta hogy ez megbélyegezte egész életét.
Körbenézett,de nem szólt egy szót sem.Értetlen,érdeklődő s kíváncsi pillantások kereszttüzébe került.
Visszapillantott a bábura mi már hasznavehetetlen majd egy újabb "üres" helyet keresett,hogy kiadja felgyülemlett dühét.
Több tucat bábú ment így tönkre a délután folyamán. De nem csak nála romlottak el eme gyakorlásra fenntartott bábuk.szinte egytől egyik mindenki péppé,darabokra cincálta a szerkezeteket. De mindig volt utánpótlás s amíg ez megvolt,addig ő sem aggodalmaskodott e miatt.
Pihenésül egy pad felé igyekezett,hogy szusszanjon egyet.Leült,kardját ölébe fektette s a térdére könyökölt.A párbajozókat vizslatta egy ideig,majd kipihenve magát ő is beszállt a tét nélküli küzdelembe.*

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Szomb. Feb. 14 2009, 21:41

*Görcsösen kapaszkodott öszvére kötelébe, és olyan közel lépkedett Kressara mellett, amennyire csak tudott. Riadtan pislogott előbb a kapunál strázsáló őrökre, majd az udvarban járőröző marcona katonákra. Tekintete olykor a várban élő egyszerű teremtésekre is át siklott, de többnyire a velük szembe jövő, vagy az épp mellettük elmenő katonákat fürkészte.*
- Biztos, hogy beengednek engem abba a toronyba, ahol laksz? Mert a katonák nagyon félelmetesek, és biztos nagyon mérgesek lennének rám, ha ott lábatlankodnék a közelükben.
*Közben a kislány félénksége mintha az öszvérre is átragadt volna, mert a szegény pára riadtan elkerekedett szemekkel baktatott kis gazdája mögött, időnként fejével finoman meglökdösve Szépséget.*

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Szomb. Feb. 14 2009, 21:58

*Kuncogva vette tudomásul, hogy a kislány mennyire fél a katonáktól. Kressara mindet ismerte, s köszönt is nekik mosolyogva, amit máskor sosem szokott. Emiatt jól meg is bámulták őt, de nem foglalkozott vele. Örült neki, hogy egy kicsit most lehet a középpontban. Máskor mindig valaki más volt a téma. Most legalább vele is foglalkoznak. Az egyik ismerőse, egy katona még meg is állította, hogy elbeszélgessen vele egy kicsit. Valójában nem beszélgetni akart, hanem jól megbámulni Kressarát. A nő ezt észrevéve le is kevert egy kisebb pofont az említett férfinak.*
-Észnél légy! Nem szeretném, ha az őrségnél valamiféle turpisságon agyalnál! Arról ne is álmodozz!
*Mondta, ugyanis az a férfi lesz majd a társa az őrködésnél. Nevetett is magában ezen az eseten. Valószínűleg nem fog megpróbálkozni semmi rosszal a férfi. Ahhoz túlságosan is fél Kressara apjától. De a nő azt szerette volna, ha tőle félnek, ami persze nem igazán sikerült neki eddig. De talán most majd... ~Azt hiszem, hogy az őrségnél kissé ráijesztek erre a csirkefogóra!~ Azzal tovább haladt a kislánnyal, majd mosolyogva szólt neki.*
-Jól megleckéztetem majd, ne félj! És a többiek is ilyen kis nyuszik ám! De komolyra fordítva a szót, nem fognak bántani. És be fognak engedni...ott bent nincsenek katonák. Csak az ajtóban őrködik kettő. De ők pedig nagyon jó ismerőseim, szóval nem lesz gond. Felkísérlek szépen, aztán megmutatom, hol tudsz lefeküdni és indulok, mert őrködnöm kell a kapuban. De mire reggel felébredsz, talán már Antonius nagyúrral is beszélek, rendben?
*Kacsintott a lánykára, majd szépen elvezette a toronyig, ott felmentek a sok-sok lépcsőn, aztán bementek egy kis szobába, hol halkan kellett lépkedni, nehogy Kressara apja felkeljen. Aztán beosontak végül a hálóba, ahol Szépség megkapta Kressara ágyát, s a nő mosolyogva adott neki jó éjt puszit.*
-Itt nyugodtan aludhatsz. Ígérem! De most jó éjszakát!
*Mosolyogva intett búcsút Szépségnek, majd leballagott a lépcsőkön, hogy elinduljon őrhelye felé, a kapuba, ahol már biztos várja az ő kis barátja.*

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Kedd Feb. 17 2009, 19:46

*A fejedelem álmos szemekkel dolgozószobája ablakán néz ki, figyeli az alatta elterülő várudvart, amint lassan sötétségbe borul. Még egy-két egyén lézeng a kivlágított utcákon, mások most térnek haza a mezőkről, de egyre kihaltabbá válnak az utcák, ahogyan az este közeleg. Csupán a fogadó az, melyből vidám hangok, hangos kurjongatások szűrödnek ki, de ezek a zajok is elvesznek az éj sűrűjében...Tollát, melyet még mindig kezében tartott, mióta felállt az asztaltól, beteszi a fiókba, kalamáriást lefedi, és csöndben megindul az ajtó fele, hogy végre nyugovóra térhessen. Ahogyan kilép, kulcsát megfordítja kétszer a zárban, hogy illetéktelen személyek ne férhessenek hozzá a fontos pergamenekhez, aztán megfordul és tesz egy lépést előre, de egy pillanat múlva felhúzza szemöldökét és hátrahőköl. Nem sokon múlott, hogy beleütközzön testőrébe, ki épp be akart hozzá nyitni.*
-Mulfor? Még fent vagy? Tán valami baj van?
*Kérdezi, de meg sem várva a testőr válaszát, megindul a folyóson szobája fele. Közben hátrapillant, várva, hogy testőre, ki utána indul, feleljen kérdéseire.*

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Kedd Feb. 17 2009, 20:24

*A váron kívül járt egy kis sétát téve a környéken, de amikor visszatért, még látta, hogy a fejedelem dolgozószobájában égnek a gyertyák. Miután lovát átadta egy istállósfiúnak, felsietett a lépcsőkön és épp kopogni készül. Azt hitte, hogy ura elaludt odabent, mert ilyen későig nem gyakran szokott fent lenni. Az ajtóhoz lépett és kezét kopogásra emelte, de ahogyan koppant volna ujja a tölgyfaajtón, az megnyílt és kilépett rajta a fejedelem. Mulfor hátrább lépett, de a sötét folyosón, melyet csak pár fáklya világított meg, a fejedelem nem vette őt észre és így történt, hogy majdnem összeütköztek.*
-Igen, uram, Mulfor vagyok. Nem történt semmi, csak tudni szerettem volna, hogy....
*Mondatát azonban már nem tudta befejezni, mert a fejedelem elindult a folyosón, de Mulfor pár lépéssel beérte őt.*
-Ma bizonyára sok dolgod lehetett, amiért csak most jöttél ki a dolgozószobádból...Vacsorázol? Vagy a szobádba vigyek valami harapnivalót?
*Közbe-közbe Antoniusra pillantott, kinek szemei ragadtak le az álmosságtól.*

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Kedd Feb. 17 2009, 20:40

*Lassan elértek a hálószoba ajtajáig, Antonius a kilincsre tette kezét és álmosan Mulforra nézett.*
-Nem kell semmi, ma nem vacsorázom....Elmehetsz.
*Azzal lenyomta a kilincset és már lépett volna be szobájába, de nem tette. Fejét Mulfor fele fordította, majd halkan megszólalt.*
-Te...mond csak, tudsz valamit az udvari mágusról? Már napok óta nem láttam az udvarban. Remélem nem történt semmi vele.....mestere, halálos ágyán hozzám küldte őt...márpedig egy haldokló utolsó kívánságát tiszteletben kell tartani...
*Egy pillanatra az őrök hangja felhallatszott a toronyba, épp éjféli váltás volt.*
-....és remélem ezt ő is tudja....egy évet csak ki lehet bírni...mellettem.

Tárgy: Re: 1. Fehértorony-vára Kedd Feb. 17 2009, 20:53

*Épp készült jó éjszakát kívánni urának, hogy magára hagyhassa pihenni, ám a bizalmas hangra közel hajolt hozzá és úgy felelt.*
-Nos, nem hiszem, hogy örökre elment innen. Ha jól emlékszem, elment felkeresni azt a szörnyeteget....a kéksörényűt. Legutóbb ugyebár nem járt sikerrel, most próbálja helyrehozni a hibáját.....De miért kérded, uram? Elfelejtetted? hiszen szólt neked.
*Ő is hallotta az őrjárat váltást és a folyosó ablakán kitekintett a csillagos égre. Szép, kellemes éjszaka volt, csak néha süvített be egy-egy kis hűvösebb szellő az ablakon. Mulfor Antoniusra tekintett, ki gondolkozni látszott egy pillanatig.*