01. Evolyran kapuja

*Vulpesh magányosan gondolataiba merülve ül egy magas fa egyik vastag ágán, s a múlton mereng.*
~Élet... Mit is jelent ez a szó? Hisz annyi ember csak úgy elveszi mások életét. Kellelának is minden ok nélkül elvették a szüleit, a sajátomékra már nem is emlékszem... De mi ez? Alkony, Kellela lova hírtelen elindúlt. biztosan valami baj van!~
*Lemászika fáról, gyorsan összepakol, s lovára felpattanva indúl Alkony után*
~Mintha egyre sűrűbb köd lenne erre.~

Vendég

*Igen ő is érzi a szorító furcsa és rendkívül nyomasztó érzést.De lassan vége, a köd tovaszáll.És a Hold ragyogó fénye megcsillan valamin az egyik szikla mellett.A nő elindul arra, de ha Caitlin követi akkor bevárja.Alkony csak figyeli Kellelát és vár.-
-Mi lehet ez?
*Kérdi és egyre közelebb ér a tárgyhoz, ami valami kis erszény féleség.Oda megy és megfogja.*
-Szerinted kinyissam?
*Kérdi, bár nem szokta mindig előre megfontolni mit is fog tenni, a spontán dolgokat jobban szereti, igaz így a buktató is jóval több.De legalább a köd eltűnt ami mindenféle képen előny.Vulpesh lassan közeledik, és már az eltűnt ködöt találja csak.Igazából már nem biztos benne hogy a szüleit teljesen ok nélkül ölték meg..Hisz tiszta emberi vér...Celebriel határozottan azt mondta azt érzett rajtuk..És ilyenkor sötétebbek is voltak, na meg titkolták.És miután megint órákra eltűntek utána ölték meg őket..Így már semmiben nem biztos Kellela,*

Vendég

- Evolyran földjén, ahol a mágia jár át mindent erre nem lehet igennel felelni, mágus.
*mondja a nőnek, de nem teszi hozzá, hogy ő nem nagyon kedveli a mágiát, lévén selde.*
- Ha úgy érzed hatalmadban áll a rosszat, amit esetleg rejthet megfékezni, nyisd ki.
*de azért biztos, ami biztos, lecsatolja íját... Nem mintha egy mágikus teremtmény ellen sok hasznát venné.*

*Vulpesh csak azt látja, ahogyan Kellela, s még valaki állnak a patak mellett, s Kellela kezében van valami.*
-Minden rendben?*kérdi aggódva*
-Alkony olyan hírtelen tűnt el, alig bírtam követni.
*Mondja, s közben leszáll a lováról. Varázsbotját kezében szorosan fogja, veszély esetére.*
~Mintha a köd hírtelen el is tűnt volna, mégis mi a fene folyhat itt?~

Vendég

*Hát igen Kellela mágia nélkül el sem tudja képzelni az életét.*
-Rendben, hát lássuk csak mi is ez,..
*Hisz ahogy sokan mondták már neki:"Bátraké a sors kegye..", bár ez lehet hogy inkább botorság..Nem tudni, de a bátorság nála a minimum, igaz ez fiatalsága miatt is van, na meg kifejezetten önfejű, nem sűrűn hallgat másokra.Majd Vulpesh felé fordul.*
-Persze még nagyjából minden rendben..
~De lehet már nem sokáig..Na sebaj, mágus vagyok végtére is.~

Vendég

- Rendben-e tünde úr? Majd meglátjuk!
*mondja a selde, s a mágus mögé mellé lép, hoy Kellela érezze nincs egyedül...*

*Amint a kis szelence felnyílik, egy hófehér alak jelenik meg a három meglepett ember előtt. Lágy hangon megszólal.

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Két nap múlva ilyen tájt, megindulnak a kövek, sziklák zúgnak a völgybe, megnyílik a föld és minden, mi gonosz benne rejtezik, felszínre tör!
Óvjátok Evolyrant!
*s ahogy megjelent, úgy tűnik el: a semmibe. Nyoma sincs sem neki, sem a szelencének...*

*Vulpesh már kezdi megszokni ezt a szokásos választ, de valami még böki a csőrét.*
-Egy pillanat, te ki vagy?*kérdi a seldétől*
~Nem valószínű, hogy ellenség, mert akkor már támadna.~
*Meglepetten áll a jövendölés elött, majd a végén falfehér lesz.*
-Semmi sincs rendben.

//Játékos sorrend: Vulpesh, Kellela, Celebriel, Caitlin. Kérem tartsátok be! Smile

//

*Már jó ideje lovagol mire megáll.Lovát hagyja legelni a füvön ő maga pedig elő veszi kis bestiáját,az még mindig alszik.Leteszi a fűre és kipróbál rajta egy varázslatot aminek az a neve,hogy Jelek.*
-Tehly loä.Itt a kulacsom hozz bele vizet.
*A kis bestia azonnal felébredt,elvette a kulacsot és elfutott.Pár perc múlva vissza jött és a kulacs nemvolt tele de azért volt benne valamennyi.*
-Köszönöm kis barátom.
*Most ivott a kulacsból.Majd elővett néhány száraz húst és elkezdte rágcsálni.Ekkor meglátta a kis bestia nagy szemeit amik olyan éhesen néztek rá.Megsajnálta és neki is adott egy hús csíkot.Az elvette és szépen megette,egy bestiához képest.Ezután vissza tette a bestiát a hátizsákjába.Majd megkereste a lovát és tovább indult.*

Vendég

-2 nap...
*Suttogja, majd elgondolkozik..Jön a gonosz..Nem feltétlenül kell szó szerint érteni ezt..Vagy tán mégis?Bár a lényeg hogy a gonosz felszínre tör, ami nem épp jó dolog, ám a szelence hamar el is tűnik, ahogy megjelent..*
-Felszínre tör a gonosz.....
*Ismételgeti folyamatosan.*
-Ezt most szó szerint vegyem hogy kijön a gonosz a sziklákból?Á..Túl egyszerű lenne..
*Mondja megrökönyödve kissé, majd a lovára pillant.*

Vendég

*A ködre figyel fel,és furcsa érzése támad.A lábai mintha húznák egy irányba,sietve érkezik a patak mellé.Meglepődik,amikor megint Kellelába fut bele,és a mellette álló tünde valószínűleg a társa.* -Azt hiszem,mi még nem találkoztunk.Celebriel a nevem.- *Lép mosolyogva a férfi,és a selde nő felé.Majd egy fehér alak tűnik fel,mint egy zsebangyalka,és borzalmakat jövendöl.A lány szeme elkerekedik.* -Gonoszok...a föld alól?- *Kábultan megpaskolja a ló fajét,ami orrával böködi az oldalát.* -Szóval itt a vég...De hogy hogy nem olyan egyszerű?- *Nem érti,hogy Kellela mire gondol ezzel.Számára az is éppen elég egyszerű lenne,ha csak szörnyek jönnének a földből.*

*Ugyan nagyon el van merülve a gondolataiban, de azért válaszol*
-Üdv, Vulpesh vagyok.
-Ha ez igaz, akkor tényleg minél hamarabb el kell jutnunk a mágusok földjére, mit gondoltok?
*Bár erősen kétli, hogy bárki is hinne kettő tündének meg egy mágusnak.*

Vendég

-Nem mehetek oda..És Celebriel szerinted nyíltan kimondja így egyszerűen hogy ez fog történni?Vedd kicsit elvontabb értelemben..A gonosz a felszínre tör..
*Mondja majd körbenéz..*
-Még nem mehetek oda, és 2 nap alatt nem is érnénk oda, de nem baj..Nem mehetek oda..Sajnálom.Még nem.
*Mondja határozottan, előbb túl sok dolgot akar megtudni, és addig ez nem lehetséges.*
-Jut is eszembe, Celebriel biztosan tudsz még valamit..Mondd el!!!
*Mondja parancsolóan, de nem akar túl udvariatlan lenni.*

-Mára ennyi elég lesz.
*Megállítsa a lovat egy fa tövébe.Leszáll róla és súg valamit a ló fülébe.Megnézi hátizsákjában a bestiát.Még alszik.*
-Nekem is le kéne feküdnöm.
*Ezzel kivette a bestiát a hátizsákjából,majd fel keltette.*
-Tehly loä.Őrködj az éjjel és ha jön valaki vagy valami akkor ébressz fel.
*Ezután lefeküdt a fa tövébe és pár percel később húzta a lóbőrt.*

Vendég

-Miért kell mindig rébuszokban beszélni?- *Felsóhajt,és kíváncsian néz a zöld szemekbe.-
-Én mit mondhatnék még?A szüleid enyhén szólva furcsák tudtak lenni.De igazából...nem volt velük semmmi.- *Nyel egy nagyot,és elgondolkozik a hallottakon.* -2 nap alatt nem érünk oda,de nem muszáj ennyire elsietnünk a dolgot.Be kéne menni egy nagyobb városra,és biztos vannak,akik tudnak valamit.- *Egy ilyen világvége,armageddon,apokalipszis egyveleget nem lehet teljesen nyom nélkül csinálni.*

*Vulpesh csak csodálkozva áll a két nő elött.*
~Szóval... ő lenne az a vértünde, aki annyira felzaklatta Kellelát. Mit ne mondjak... Tényleg nem árul el sokat, de még mindig nem jutottunk dűlőre a gonosszal kapcsolatban.~
-Kellela, öhm....*gondolkodik pár másodpercet*-Celebriel... Szerintem eléggé baljóslatú dolog volt ez. És 2 nap az nemsok ugyan, de sok mindenre elég! Mindenképpen el kell juttatnunk a hírt valamilyen vezérekhez, különben mindent a gonosz fog uralni!
*Kicsit ideges, s ez megláttszik rajta. Tulajdonképpen még elképzelése sincs, hogy a gonosz alatt mit értett az a jóslat, de jó nem lehetett, az biztos.*

Vendég

*Ránéz Vulpeshre és elmosolyodik.*
-Nyugi..Nem lesz gond.Ha jön a gonosz én várni fogom.
*Mondja elszánt mosollyal, hisz ez is közelebb viheti céljaihoz.*
-De nem kell hogy velem tartsatok.Tényleg, boldogulok..Alkonnyal megleszünk.
*Mondja és oda sétál a lóhoz, majd megsimogatja fejét.Ő csak nyerít egyet az éjszakába, és fekete szőrén meg meg csillan egy egy holdsugár.*

Vendég

*Csodálkozik,hogyan lehet annyira biztos benne,hogy győzedelmeskedhet minden felett.Szép dolog az önbizalom,az elbizakodottság viszont egyenesen botor lépés mindenkitől.* -Talán...- *Szólal meg halkan,még ő sem biztos abban,hogy van-e értelme a dolognak.* -Biztos van itt is valami zárolt könyvtár,ahol...ahol olyasmiket tartanak,amik ezekre a dolgokra vonatkoznak...És ott talán van valami ezekről.De persze nem azért zárolt,mert mi oda bemehetünk!- *Csak most döbben rá,hogy gyakorlatilag azt javasolta,hogy törjenek be egy könyvtár zárolt részébe,ahol a legnagyobb varázslatokat is számon tartják.* -Nem,én nem megyek ma este már sehova.Tudjátok...az utazás megviselt,nem maradhatnánk egy kicsit?- *Reméli,nem hagyják itt,bár sokkal idősebb mint Kellela,teljesen más a temperamentumuk.Leül a földre,és álmosan pillant a két alakra,akiknek lassan a körvonalait is alig látja a fáradtságtól.*

~Nincs mit tenni ezzel a kettővel. Mondjuk én még egyáltalán nem vagyok álmos, de ő biztosan többet ment mint én.~
*Vulpesh körbenéz, s már lement a Nap, s lassan jön fel a hold, Pont ilyen volt, amikor találkozott Kellelával, talán most van egy alkalom, hogy kiderítse, mi is történhetett, amíg ő távol volt.*
-Kellela, nem lenne kedved, egyet sétálni?
*Még nemigazán bízott Celebrielben, így távol akart tőle kerülni, de még látótávolságba, így ez tűnt a legjobbnak.*

Vendég

*Elgondolkozik, és kínzó szomj uralkodik el rajta.*
-Öm..persze menjünk, csak előbb iszok egy kicsit..De bízhatsz benne..Nem árul el mindent, de nem hazudik.
*Mondja és oda sétál a vízhez, de képtelen inni belőle, ami kissé meglepi tekintve hogy nagyon szomjas.*
-Öm..Inkább mégsem kérek.
*Mondja, de a ragyogó zöld szemek kezdenek elváltozni, olyan szürkésebb árnyaltúvá, bár még mindig zöldek..Két nap múlva telihold lesz.Mindig is szerette, mivel annyira lenyűgözte a látvány, bár a sétát Vulpeshhel így is élvezi.*

*Vulpesh furcsán nézi Kellelát.*
~Szomjas, de nem iszik. Mondjuk én sem innék szivesen egy algákkal, s mindenféle mocsokkal teli vízből.~
*Mikor Vulpesh felé néz Kellela,akkor a tünde, valami szokatlant vélne felfedezni.*
~A szeme.. Mintha más színű lenne. Á, biztosan csak félreláttam.~
*Majd mikor kellő távolságba értek, a már alvó Celebrieltől, akkor kérdezi a tünde.*
-Ha nem is hazudik ugyan, attól még én nem bízok benne teljesen. Mit mondott neked délelött?
*Mondja, s közben a boszorkányra néz.*

Vendég

*Elmosolyodik..Majd a férfire néz.*
-Csak mindenfélét a múltamról, hogy őt a szüleim nevelték fel, meg volt valami sötét titkuk, de híres és gazdag mágusok voltak.
*Mondja egy mosollyal, szeme színének egy kis változására ő nem nagyon jön rá..Majd a férfi szemébe néz, aztán fel a Holdra, majd vissza a férfi szemeire.*
-Tudod ez furcsa..de á..mindegy..
*Mondja végül, és hátranéz a lovára, aki csak áll a víz partján és néz rájuk.*

*Mikor látja a boszorkányt mosolyogni, akkor már megnyugodott, s ő is mosolygott. *
-Értem. Ezek szerint ti amolyan mostohatestvérek vagytok?
*Szinte megint csak magának teszi fel az egyértelmű kérdést. Majd mikor egymás szemébe néznek, akkor mintha újra látná azt a változást, de egyáltalán nem biztos benne. De most nem is törődik vele, mert egy újabb mosoly mellett mondja.*
-Mond csak nyugodtan, hisz őszinte társak vagyunk.
*Mondja, majd egy pillanatra vissza néz Celebrielre, a biztonság kedvéért.*

Vendég

*Elmosolyodik, és ismét megszólal.*
-Nem, semmi..
*Mondja végül és megfordul.Örül hogy egy olyan útitársra és barátra talált és még sok egyébre Vulpesh személyében.*
-Azt hiszem inkább én is alszom..Jó éjt.
*Mondja egy kicsit remegő hangon és elindul vissza felé de előbb még hátra pillant Vulpeshre, , és lefekszik aludni.*

- Jó éjt!
*Vulpesh nézi, amint a boszorkány visszamegy, s szép lassan elalszik. Végig mosolyogva nézi, ám amikor már aludt, akkor kicsit elment sétálni.*
~Ha semmi, hát akkor semmi. Kellelában megbízom, de Celebrielről még nem tudok semmit. Igaz, Kellelával is úgy találkoztam, hogy teljesen ismeretlenek voltunk egymásnak, s most már... Csakhogy nem mindenki egyforma... Rendben, ha Kellela megbízik benne, akkor nekem is meg kell, különben Celebriel megijedhet, s ellenünk fordul vagy valami ilyesmi.~
*Egy kiadós séta után még mindig frissnek érezte magát, ezért egy kicsit horgászik, hiszen még éjszaka is tisztán látni a rengeteg halat a folyóban. Miután végzett, egy kis tűz segítségével megsütötte a halakat, s azután becsomagolta őket, s odatette Kellela mellé, gondolván reggel is éhes lesz majd, mivel nem hozott magával élelmet. Ezután ő is lefeküdt aludni.*

*Mint mindig most is 10 körül kelt fel.Bestiája még mindig vigyázott rá.Lehívta a fáról,majd belette a hátizsákjába.Azután a lovát kereste meg.Össze rakodott elővett néhány szárított húst adott egyet a bestiának,majd megették.Ezután felült lovára és tovább lovagolt.Csak délután állt meg pihenőt tartani.Most megint elő vesz pár hús darabot.Megnézi a bestiát,kiveszi a hátizsákból és felébreszti.*
-Tehly loä.Hozz vizet a kulacsomba és utána kapsz húst.
*Csak úgy elporolt és pár perc múlva vissza jött és a kulacs tele volt vízzel.Adott neki húst,majd vissza tette a hátizsákba.Lovát hagyja még egy kicsit pihenni mivel már régóta lovagol.Előveszi a hátizsákjából a furulyát és azon játszik.*

-Elég lesz a furulyázásból indulok tovább.
*Erre fölállt,beletette a hátizsákjába furulyáját,felvette hátizsákját és odament a lovához.Felült rá és elügetett hogy ne legyen annyira megerőltető a lovának.

Vendég

*Felébred,és hatalmasat nyújtózik.Ásít egyet,és a szemébe könnyeket csal a még el nem illant álmosság.Nekidől egy fának,és nézi az alvó tündét és a boszorkányt.A tegnapi ötletén gondolkozik,és minél jobban ez jár a fejében,annál nagyobb őrültségnek tűnik.Aztán odalép az alvó boszorkányhoz,és finoman megrázza a vállát.* -Kellela...ébredj...- *Súgja halkan,hogy a tündét ne ébressze fel,hiszen ő még nyugodtan pihenhet.Figyeli,ahogyan a nő szemei kinyílnak,és hogy lassan felül.* -Gondolkoztam a dolgokon,és talán...tudod,talán tényleg van valami irattár,ahol valamit meg lehetne tudni nem csak erről a dologról,hanem a szüleid gyilkosáról is...- *Még mindig suttog,és kíváncsian várja a választ.Bármi is legyen az,ő nem fog vele együtt érteni.A nemmel az a baja,hogy talán egy esélyt szalasztanak el,az igennel pedig az,hogy ez mégiscsak bűncselekményféle.A ló,aki tegnap is itt volt,most álmatag pillantásokat vet kettejükre.Nyilván Kelleláé.*

Vendég

*Édes álmaiból egy hang ébreszti fel.Lassan kinyújtóztatja végtagjait és feltápászkodik.Kinyitja szemeit, amik egyre furcsább színben pompáznak, egyre szürkébbek, és sötétednek.De nem nagyon látja ezt Kellela, és nem is foglalkozik ilyesmikkel, fel áll és megszólal.*-Jó reggelt.Igen persze.Menjünk.Őt még ne ébresszük fel.Had aludjon.
~Na meg olyan édesen alszik.~
*Mosolyodik el saját gondolatain, majd elindul a vízhez.*
-Annyira szomjas vagyok...*Jelenti ki és inni próbál egy kis vizet, de elméje nem engedi, hisz most undorítónak érzi a gyönyörű kristálytiszta vizet.*-Na jó, ezt mégsem..Fújj..Ezt képtelen vagyok meginni..
*Jelenti ki, majd lovára néz, aki szintén feláll, és bármire készen állva figyel.Tetszik neki az ötlet és annak sem tulajdonít nagy jelentőséget hogy nem szabadna ezt megtenniük, hisz mit ér az élet kalandok nélkül.Bár azt még nem tudja hogy a telihold micsoda kalandokat tartogat neki.*

» 13. Evolyran kapuja - térkapu
» 2. Fatholl kapuja - térkapu
» 1. Norlän kapuja - térkapu