01. Evolyran kapuja

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Pént. Feb. 27 2009, 17:52

*Gorrius már kezdett el-elaludni állóhelyében is, így épp jókor jött tünde barátja, hogy felváltsa őt. Rápillantott a holdra, és észrevette, hogy még nem haladt előre két órányit, de nem szólt. Halkan megköszönte Nierwesnek, hogy felváltja őt, majd a tűzhöz lépett és leülve mellé álomra hajtotta fejét.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Pént. Feb. 27 2009, 18:06

*Így, teljes ébrenlétben Nierwes számára még lassabban telt az idő, de nem fáradt. Néha-néha körbepillantott a tisztáson és megnyugodva könyvelte el, hogy nincs semmi veszély, mi rájuk leselkedne. Azonban nyugodtsága nem tartott sokáig, hirtelen valami zajt hallott az erdő mélyéről és ez nagyon felkavarta.*
~Te jó ég? Mi lehet ez? Jobb, ha felébresztem Gorriust.~
*Odament alvó barátjához, de az utolsó pillanatban meggondolta magát.*
~Miért is félek én ennyire egy kis zajtól, mi az erdőből szűrődik ki? Biztosan valami éjszakai állat vadászik zsákmány után. Jobb ügyet sem vetni rá...~
*Visszaállt őrhelyére, de az a kis zaj csak nem hagyta nyugodni. Egyre többször és egyre közelebbről hallatszott.*
~Jobb, ha utánanézek, mi lehet az....~
*Magára hagyva a tűz mellett alvó társát eltűnt az erdő sűrűjében....*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Pént. Feb. 27 2009, 18:16

*Halk mozgolódásra lett figyelmes, de nem volt ereje felnyitni szemeit. A tűz melege és a tudat, hogy itt van a barátja, ki őrt áll, hagyták, hogy elmerüljön az álmok sűrűjében, miközben nem is sejtette, hogy Nierwes nem az álmok..sokkal inkább az erdő sűrűjébe 'merült el'.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Pént. Feb. 27 2009, 18:30

*Ahogy beljebb haladt a sötét erdőben, léptei a fura zaj fele vezették, mely egyre erőteljesebben hallatszott. A holdat felhők takarták el, így egész sötétség borult az erdőre, de szerencsére Nierwes, tünde lévén eleget látott ahhoz, hogy ne menjen neki a fáknak. Már nagyon közel volt a zaj forrásához, még pár lépés és elé tárul valami látvány de, hogy mi, azt maga sem tudta...azért remélte, hogy semmi rémisztő.*
~Talán jobb lett volna magammal hívnom Gorriust....~
*Bátorsága hamar elszállt és már azon volt, hogy megfordul és visszamegy a tisztásra, de ekkor egy alakot pillantott meg a sötétben közeledni.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Pént. Feb. 27 2009, 18:50

*Minél inkább kirajzolódott a sötétben egy alak, de ez az alak semmiképp sem volt emberi...egy szörnyeteghez hasonlított..méghozzá egy sárkányhoz. Nierwes, ezt látva, kissé megrettent, de nem futott el egyből, mivel látta, hogy valami nincs rendben a sárkánnyal. Egy kis lépéssel közelebb ment hozzá és felfigyelt a csapdára, mely erősen a sárkány farkába fogódzott és éles hegyeivel nem engedte őt. A sárkány tett pár kísérletet, próbált felszállni, és úgy elszakítani a vasdróttal rögzített csapdát, de ilyenkor szörnyű üvöltést hallatott, mert a csapda nem engedte a farkát. Próbált a földön szaladással kijutni a csapda szorításából, de félő volt, hogy farka benne marad, így inkább csak vergődött tehetetlenül. Hol erre, hol arra, igyekezett tenni pár lépést, de minden lépésnél iszonyúat ordított a fájdalomtól...Hát ez volt az, mi Nierwes nyugalmát megzavarta az őrködésben.*

Vendég

//Folytatás...//

*Kellela nehézkesen ugyan de halad az "építkezéssel..Lassan össze hozott valami tető féleséget, igaz ugyan hogy ez csak pár gallyból áll, de azért megteszi..Majd elkezd még pár puhábbnak tűnő nagyméretű levelet gyűjteni, hogy valamin legyen is aludni..Lassan ugyan de ezzel is elkészül, így már minden adott egy jó kis alváshoz..Bár ez nála ugyan csak nem megy egyszerűen, ahogy semmi sem..Valahogy nála mindig minden olyan nehézkes, bár tényleg erős, és nem rest megmozdulni.Így az kicsit sem zavarja hogy ezt meg kellett építenie, bár akár mennyire is aktív éjszaka, és bérmennyire is szereti a napnak e különös szakaszát, most a sok séta nagyon kimerítette...Lassan dől le a páfrányokra, és nagyon hamar mély álomba szenderül, és végre az édes álmok útjára téved..*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Pént. Feb. 27 2009, 19:06

*Csak egy félóra telhetett el azóta, hogy Gorrius lefeküdt aludni, de egy nagyobb zaj, egyből felébresztette. Felült és körülnézett, kissé megnyugodott, hogy álmában hallotta csak a zajt, de amikor mégegyszer hallani vélte, hamar rájött, hogy ez nem álom, ez itt a valóság.*
-Mi történt? Nierwes! Hallod? Hallod ezt a fura zajt?
*Abba az irányba nézett, merre a tündének kellett volna lennie, de sehol sem találta. Gyorsan felpattant a földről és körbejárta a tisztást.*
~Hol vagy barátom? Hová lettél?!~
*Ekkor mégegyszer meghallotta az üvöltést és gondolkozás nélkül berohant az erdőbe, a hang irányába szaladva.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Pént. Feb. 27 2009, 19:18

*Nierwes, megértette, hogy milyen helyzetbe került a sárkány és igyekezett segíteni neki, hogy kijusson a csapdából a szerencsétlen állat. Szavaival próbálta csitítani őt, ám ez nem sokat használt, mivel a sárkány nem érthette, de legalább hallotta. A tünde egészen közel lépett a sárkányhoz, mely szinte akkora volt, mint két medve, és elkezdte simogatni fejét, majd lehajolt, hogy egy kis fűvel megetesse.*
~Remélem, növényevő vagy 'kicsike'.~
*A sárkány minél inkább tűrte a simogatást és a füvet is elfogadta a tünde kezéből. Tett egy lépést előre, de ekkor újra nagyot ordított a fájdalomtól, mit az őt csapdában tartó éles vasfogak gyakoroltak farkára. Nierwes, a nagy hangerőre befogta két fülét, majd hátra sétált a sárkány farkához, hadd lássa közelebbről, hogy mit tud tenni a sárkány kiszabadítása érdekében.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Pént. Feb. 27 2009, 19:35

*Az erdőbe belépve teljes sötétség vette körül, így hamar világosságot teremtett mágiájával, hogy láthasson az előre haladáshoz. Tenyerébe belefújt, majd kimondta a varázsigét.*
-Lucis!
*Egy pillanat múlva egy kisebb fénygömb jelent meg, mely jól megvilágította a helyet, ahol állt és ahová lépett. Lassú, de biztos léptekkel haladt a hang irányába, mely egyre nagyobb időközönként hallatszott fel...Kis idő múlva, már semmit sem hallott az előbbi üvöltésekből, és körbenézve mindenütt csak fák sokasága vette körül.*
~Te jó ég! Ez nem lehet! Eltévedtem!!!~
*Fejét fordította minden irányba, de hogy merre induljon, azt nem tudta.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Pént. Feb. 27 2009, 19:52

*Amikor szembesült a csapdával, jól megragadta egyik felét és próbálta széthúzni, de ennek az lett a következménye, hogy kezéből visszaszökött az éles oldal és újra a sárkány farkába meredtek fogai. Erre a sárkány kétszer akkora üvöltést hallatott, mint eddig, Nierwes is megijedt erre.*
-Na, azért lehetőleg ekkorákat ne üvölts, mert még a végén kiszökik a szívem a helyéről. Tudom, hogy ez az én hibám volt, de csak így lehet téged megszabadítani. Megkérlek többet ne üvölts, türelem és nemsokára szabad leszel....megígérem.
*Furcsamód a sárkány nem üvöltött többet, mintha megértette volna a tünde szavait, inkább fejét hátrafordította és figyelte Nierwes mozdulatait. Nierwes tovább próbálkozott, de nem volt elég ereje teljesen szétfeszíteni a csapdát.*
~Ide kell hívjam Gorriust, majd ketten megcsináljuk.~
*Előrement a sárkány fejéhez és megsimogatta.*
-Mindjárt jövök, maradj, ahol vagy.
*Nem mintha eltudott volna menni a sárkány, de azért jól esett neki a kellemes, barátias hangszín, mely megnyugtatta. Nierwes egy kis fénygömböt varázsolva tenyerébe, elindult vissza a tisztásra, hogy idehívja Gorriust.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Pént. Feb. 27 2009, 21:29

*Kétségbeesetten kereste az utat, melyen eljutott eddig, de nem találta, mivel nem is volt sem út, sem ösvény az erdő közepében, mely a tisztásra visszavezette volna őt. Háta mögül sietős léptek zaját vélte hallani, melyek egyre csak közeledtek.*
~Ó, nem, csak nem farkas?...vagy valami más szörnyeteg...jaj, még belegondolni is rossz.~
*Hevesen kalapáló szívét torkában érezte, de megpróbált erősen koncentrálni, hogy ha kell megvédje magát a föld erejének segítségével. A közeledő már csak pár méterre volt tőle, Gorrius abba az irányba nézett, de nem látott az előtte állóból semmit, mivel a szemben álló fénygömbje teljesen elvette szeme világát pár pillanatra.*
-Állj! Ki vagy?!
*Kiáltotta felé, miközben egyik kezét szemellenzőül maga elé emelte.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Pént. Feb. 27 2009, 21:42

*Kissé zavar volt fejében, mivel nem emlékezett pontosan, hogy melyik irányból jött, de azért megindult a fénygömböt maga elé tartva. Remélte, hogy az istenek megsegítik és visszatalál a tisztásra, ahol barátját hagyta. Már régóta bolyongott, vagy egy-két óra is beletelt, mire egy fényesen világító valamire lett figyelmes. Megörült, a másik fénygömbjét látva,és reménykedett, hogy nem egy gonosz mágussal hozta össze a sors. Amint közelebb ért, szájára mégnagyobb mosoly kúszott, mivel Gorriusra ismert rá.*
-Óh, drága barátom! Micsoda megkönnyebbülés! Én vagyok az, Nierwes, gyere gyorsan, mutatnom kell valamit!
*Megfordult és sietve visszaindult barátjával a sárkányhoz, mely elölről kezdte régebbi üvöltözéseit, így könnyű volt visszatalálni hozzá, a hangját követve.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Pént. Feb. 27 2009, 22:07

~Végre megérkeztem!~
*Mikor megérkezik ide Evolyran kapujának nevezett térségebe már késő este volt de még így is meghökkent a látványtól.Sokkal szebb mint ahogy a történetekből hallotta.Majd egy fa alatt megpihen.Csak itt vette észre hogy íja eltörött,és a gyomra is korog,így aztán nincs más lehetősége mint hogy készít egyet.Felnéz a fára és ideálisnak találja,bár azt nem tudja hogy milyen fa de úgy tűnik megfelelő lesz.Kiválaszt egy ideális ágat majd felmászik,itt előhúz egy macheta szerű kis tőrt és levágja az ágat.Letekeri az íjról az ideget és felkötözi az újra.*
~Kész is van,most lefekszem aludni,majd holnap lövök valamit,remélem egy szép hízott hímszarvas lesz.~
*Majd le feküdt aludni mivel,már tíz óra is elmúlhatott.Becsukta szemét és már aludt is bár a legkisebb neszre is felébred.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szomb. Feb. 28 2009, 08:48

*Nagyon megörült Gorrius is, amikor látta, hogy az idegen nem más, mint barátja. Sok kérdése volt felé, hogy miért ment el, hogy mit talált, meg ilyenek. Azonban nem volt ideje kérdéseit feltenni, mert barátja magával húzta őt valahova, beljebb a sötét erdőbe, valami fura hang irányába.*
~Mik lehetnek ezek a hangok? Végigfut a hideg a hátamon...~
*Aggodalmát nem akarta teljesen kimutatni, de azért megkérdezte barátját:*
-Nierwes.....remélem, tudod, mit csinálsz.

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szomb. Feb. 28 2009, 08:58

*Megnyugtatva Gorriust haladtak egyre beljebb az erdőben. Vagy félóra is beletelt, mire visszaértek a sárkányhoz, mely még mindig küszködött a csapdával. Amint odaértek, Nierwes végre megszólalt és felvázolta a helyzetet.*
-Nos, ezért hagytam el őrhelyemet. Egész éjjel nem hagyott e hang nyugodni és gondoltam, utána járok, mi lehet az.
*Közelebb léptek a sárkányhoz és Nierwes a csapdára mutatott.*
-Ez tartja fogva, gyere segíts! Szabadítsuk ki szegényt!

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szomb. Feb. 28 2009, 09:06

*Ahogy elérték a hang forrását, Gorrius hirtelen megtorpant.*
~Hiszen ez egy...egy sárkány. Elment az esze Nierwesnek, hogy idehozott?~
*Megakarta fogni barátja karját, hogy visszavonszolja a tisztásra, de amint Nierwes szemeibe nézett, megértette, hogy szándékosan vezette őt ide és nincs mitől tartaniuk. Amikor a csapdára is felfigyelt és végre szembesült a helyzettel, szó nélkül megragadta a szerkezet egyik felét, míg a barátja a másikat, és ketten, együttes erővel próbálták szétfeszíteni azt.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szomb. Feb. 28 2009, 09:13

*Nem ment könnyen, de végül is sikerült elérniük azt, amit akartak. A csapda, a rá kifejtett erő hatására szétnyílt és a sárkány abban a pillanatban felreppent a levegőbe. Még néhányat körözött fejük fölött és köszönetet üvöltve elszállt a magas hegyek fele. Nierwes integetett utána és örült, hogy ma valami jót tehetett. A csapdát összecsukták, hogy nehogy áldozatául essen újra valaki, majd megindultak a tisztás fele.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szomb. Feb. 28 2009, 09:21

*Gorrius is büszke volt magukra, hogy megcsinálták és sikerült megmenteniük egy sárkányt az elpusztulástól. Amikor visszaértek a tisztásra(sok bolyongás után), a tűz már nem égett. Gorrius vállára vette társa csomagját, kezébe fogta varázsbotját és elindultak a hegyek közé rejtett faluba, aminek csak tornya látszott ki, melyet épp a nap első sugarai világítottak meg.*

//Következő Chattalban//

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szomb. Feb. 28 2009, 11:23

*Reggel mikor felébred már 10 is elmúlhatott.Pedig úgy tervezte hogy majd korán felkel és elmegy vadászni.De most már késő,már felkeltek a szarvasok így nehezebb lesz őket eltalálni bár így se lehet nagyon nehéz.Először is vág még néhány fát tűzifának,majd egy kis területet körbe rak kővel aminek a belsejébe a kivágott fákból egy szép kis tűz rakást csinál.Ezután mindent ott hagy és megy vadászni.
Elindul egy kis patak felé,ahol megtölti a kulacsát.Majd elindul keresni egy szarvas csordát.Már tíz perce gyalogolt amikor meglát valamit a messzeségbe,szarvas formája van,közelebb megy és ténleg az.De furcsa módon egyedül van.De ez nem olyan fontos úgy hogy közelebb megy és egy bokor mögül lő.*
-Talált!
*Az állatnak a fejét találta el telibe,az állat azonnal összerogyott.Majd elővette tőrét és megnyúzta az állatot.Így már nem volt valami szép látvány de ha életben akar maradni akkor muszáj megtenni ilyen dolgot.A bőrét ráterítette a hátára,fölé meg a szarvast,az íját a ball kezébe fogta,a másik felével meg a szarvas egyik lábát hogy le ne csússzon.Így ment vissza az úgy nevezett táborához.Itt lerakta a szarvast a fűre a bőrét pedig a napra kirakta száradni.Majd előveszi a kovaköveit és a korábban felállított tűzrakást meggyújtotta.Ezután gyorsan vág még egy botot aminek a végét kihegyezi.Most leül a tűz mellé és felvágja a szarvast,kibelezi.A combját felhúzza a kihegyezett botra és a tűz fölé tartsa,egyik felét egy pont erre vágott bottal kitámasztja(olyan csúzli formájú),és a másik felét szint úgy.Már csak egy dolga van várni míg a hús megsül.Addig míg vár felszeleteli a maradék húst keskeny hosszú csíkokra,melyeket fel aggatja a fa napsütötte oldalára,így a szellő jól átjárja,és a nap hamar kiszárítja.Most elővesz hátizsákjából egy agyagcsuprot,amit harmadáig vízzel tölt meg és bele rakja az állat patáit és inait.Ezt hosszú forralással enyvé főzi.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szomb. Feb. 28 2009, 12:22

*Egy jó fél óra múlva az enyv elkészül,és a hús is eléggé megsült.Most a húst lehúzza a botról,a botot fére teszi és a húst megeszi.Ezután az agyagcsuprot az enyvel benne gondosan lezárja és bele teszi a hátizsákjába.Most az egyik csontból furulyát készít.Gondosan kifaragja tőrével.Belefúj.Elég fülsüketítő hangja van,úgy hogy még tovább faragja.Megint belefúj,de még mindig nem az igazi.Úgy hogy megint tovább faragja.Ismént belefúj,már elég lágy hangja van úgy hogy nem faragja tovább hanem elkezd játszani egy szép régi dalt.Maga sem tudja hogy honnan tudja csak úgy egyszerűen jön belőle.Ha valaki hallaná akkor egy szép lágy hangot hallana amit felvált egy erősebb durvább hang majd ismént egy lágyabb aztán újabb erősebb hang,és így tovább.Olyan sokáig játszott hogy maga is elfáradt és ott a fa alatt el is aludt.*

Vendég

*Már rég az álmok tengerén evez, ám ezek az álmok nem feltétlenül jók, és sokkal többek puszta álmoknál..És ezt Kellela is tudja, de rajta kívül senki más..A titkait nem szokta kifecsegni, általában megmarad a kiszámíthatatlan, önfejű, ám mégis rendkívüli hatalommal bíró mondhatni fiatal boszorkánynak.Természetes hogy nem olyan fiatal, ám mégis ha valamilyen csoportba be kéne osztani, a fiatalok táborát erősíti, de hatalma mégis nagy..És ebben az álmok nagyban közrejátszanak..Mivel hamar álomba merült, ezért hamar meg is érkeztek ezek az álmok, amik néha a poklok poklát jelentik a lány számára....
Sötét van..Furcsa sikolyok..Vér..és halál..Aztán egy sötét erdő, egy zöld szempár, melyben veszélyes és ijesztő fény csillan..Mintha az illető más lenne mint általában.A sikolyok egyre közelibbek , az alak rohanni kezd, de mire oda ér már késő..Már késő..mint mindig..Térdre rogyik és látja hogy csak egy apró kisbaba maradt életben..Az ő kisbabája..Oda rohan hozzá, megfogja, ám hirtelen valaki hátulról szíven szúrja, és ráesik a kisgyermekre..De szerencsére életben marad..
Kellela hirtelen riad fel a szörnyű álomból.És fájdalmat érez a szívében..*
-Anya....
*Suttogja..Az egész családja halott, senki nincs aki túlélte..Csak egy aprócska gyermek, aki majdnem meghal t, de mégis megmenekült..Csodálkozik, most az álom a múltat mutatta meg..Azt a múltat amit soha nem akart látni, hisz gyűlöli.De a múlt fantomjai ellen nem tehet semmit, még úgy sem hogy jelentős mágiával bír..Örökre kísérteni fogják..Még sötét van, hajnal lehet, így vissza fekszik, de aludni nem bír..Csak jár az agya, folyamatosan, egy pillanatra sem áll meg...*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szomb. Feb. 28 2009, 15:37

*A hajnali párás levegőtől szárnyain megtelepedtek a vízcseppek. Vidáman, de nagyon halkan dúdolászva ugrándozott a fa vékony ágain. Élvezte, ahogy lábai alatt himbálózik az ág, ahogy átugrik. Szárnyai enyhe rezdülései is elégnek bizonyultak ahhoz, hogy könnyedén egyensúlyban tartsák sas madárnyi testét. A játékának helyet biztosító fáról észre vett egy nőt, ki kissé álmatagnak tűnt még.*
~Nahát... Talán most ébredezik?~
*Vidám mosolya elterült bájos arcán, miközben a lány közelébe röppent.*
- Szép reggelt hétalvó!
*Kacarászva repülte körbe a nőt, hogy jobban szemügyre vegye.*
- Flow vagyok... Miért aludtál a szabad ég alatt?

Vendég

*A nő mivel nem nagyon aludt, épp hogy bóbiskolt, mivel álmai nem nagyon tesznek jót az efféle tevékenységeknek, könnyedén észre vette a szárnyas lányt, aki azért kicsit meg is ijesztette de csak mert aludt vagy valami hasonló..De már nincs kimerülve, egy kicsit sem..Nem nagyon mosolyog, de ezt nem lehet a rovására írni, mivel alapvetően nem egy vidám természet, de természetesen képes rá, csak nem sűrűn..Egész más mint a többi boszorkány.Feltápászkodik, és megigazítja ruháját, és hosszú sötétbarna haját, majd smaragdzöld szemeivel végigméri a kis szárnyas lényt..*
-Jó reggelt..
*Mondja, mivel még elég korán van..A Nap is épphogy kezd felemelkedni, így hajnali pírral fedi be az eget..*
-Kellela vagyok, és tudod, csak szeretek a szabadban aludni..
*Mondja teljesen közömbös hangnemben..persze sosem vallaná be, hogy nagyon fáradt és kimerült volt ráadásul a környéket sem ismeri különösebben, csak annyit amennyit látott belőle eddig, ami pedig nem valami sok..Arcán már nyoma sincs a tegnap esti fáradtságnak..Ismét teljesen önmaga a gyönyörű boszorkány.*
-És mi szél hozott erre?Nem találkoztam erre senkivel..
*Mondja könnyeden és közben neki támaszkodik a legközelebb lévő fának..Természetesen varázsbotja is nála van , csak ez nem nagyon látszik, mivel el van rakva..*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szomb. Feb. 28 2009, 15:59

- Ó, engem nem kell, hogy a szél hozzon... *kuncogva lebbent kissé közelebb a lányhoz* - Jövök én erre magamtól is. Ma reggel pedig egy csavargó kis madárkát keresek.
*Persze a "kis" szó valóban illett a keresett tollasra, mivel a valda úrnő főnixe, fajtársaitól eltérően, akkorka csupán, hogy az úrnő kényelmesen meg tudja tartani karján. Már pediglen Flow sem a magasságával tűnik ki a szürke valdák közül. Hiszen népének nagy része még tőle is magasabb.*
- És mondd csak Kellela, volna kedved egy istenien finom reggelihez, a Chattali fogadóban?
*A fogadóban étkezés gondolatára szélesebben terült el arcán mosolya. Jól tudta, hogy a fogadóba betérő vendégek a legfinomabb étkekre számíthatnak. Máskülönben Flow nem is nagyon menne abba a dohányfüstös fogadóba.*
- A vendégem vagy... Persze csak akkor, ha elviseled reggeli közben szerény társaságomat. Ami ugyan vajmi kicsinyke, de annál szórakoztatóbb is tud lenni.

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szomb. Feb. 28 2009, 18:04

*Már sötétedett mire felébredt.A csontok ott hevertek mellette,furulyája a kezében.Háta sajgott.Ezért úgy határozott hogy sétál egyet és bőrből készült kulacsát megtölti vízzel.De előtte összerakodik a csontokat egy helyre hordja a fa tövébe,furulyáját föléjük teszi.Az agancsokat is oda teszi,a bőrt fel csavarja majd azt is oda rakja.Ezután megnézi a kiaggatott hús darabokat.Megvan az összes de még nem elég szárazak,ezért még hagyja őket.Most elindul a kis patak felé.Megtölti kulacsát,majd elindul és bámészkodik a tájban.Egy jó fél óra múlva vissza indul a fához.Mikor visszaér mindent úgy talál ahogy hagyott.Most leül ő is a fa tövébe.Megfogja a leghosszabb csontot és az egyik végét kihegyezi a másik végét pedig lekeskenyíti és kész is.Igaz nem valami jó fegyver de szúrásra éppen alkalmas másra úgy se tudná használni.Épp mikor lerakná valami zajt hall az erdő mélyéről.Kíváncsisága határtalan ezért muszáj megnéznie mi az.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szomb. Feb. 28 2009, 18:31

*Elindult a zaj forrása felé.Oldalán kardja,csizmaszárában a tőre és kezében a kiélezett csont,de varázs botját ott hagyta a fánál.Mikor beér az erdőbe már nem volt ott semmi csak lábnyomokat talált,de nem tudta felismerni őket ezért elindult az irányukba,de már futva.Már tíz perce követi de még mindig nem látott semmit ezért úgy dönt hogy vissza fordul amikor meglátott valamit de még mindig nem tudja mi az.Csak annyi derült ki hogy valamiféle bestia és 4 lábon jár.Gyorsan utánna rohant és valami idegen nyelven azt kiáltotta hogy állj meg,de semmi haszna.*
~Így sohasem kapom el.Ki kéne valamit találni.~
*És mintha csak parancsszót hallana megállt.Most Fangë is megállt.Egy percig farkas szemet néznek,majd a bestia ami vérfarkasnak vagy valami hasonlónak tűnik neki rohan Fangënak.Éppen hogy csak félreugrik,de a bestia mint a villám már meg is tért és újra támad.Száját nagyra tátsa és már itt is van,Fangë az utolsó pillanatba maga elé tartja a kihegyezett csontot.Egy hatalmas vonítás hangzik és a bestia rádől Fangëra.Fangë kimászik alóla bár az még mindig lélegzik ezért kardjával megszabadítsa a szenvedéstől.Csak most veszi észre hogy a bestia egyik foga kiáll a vállából.Majd kirántja a vállából és vissza indul a fához.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Szomb. Feb. 28 2009, 19:19

*Mikor vissza indul a fához a foggal az egyik kezébe,másikba a csonttal,elég fáradt.Ezért mikor vissza ér lerakja a holmijait ledől a fa tövébe,még mindig kezébe a foggal.Amikor elaludna valami vonítást hall és már fel is kelne hogy megnézze de akkor elnyomja az álom.*

*Mikor felébredt tíz óra körül járhatott az idő.A válla sajgott.Eszébe jutott valami.Még régen halott egy növényről,aminek gyógyító ereje van.*
~OLyan furcsa neve van.Mi is az?~
*Hosszú gondolkodás után összeszedi magát és elindul,hogy megkeresse azt a növényt.Nem megy az erdő felé mert nem biztos hogy túlélne még egy ilyen találkozást.*
-Meg van.!A neve Athelas.
*Amint kimondta a nevét belerúgott valami moha szerű növénybe.Ez volt az.Most vissza indult a fához.Tüzet rakott és megfőzte a növényt,majd a sebére tette,és elkente.A maradékot pedig megitta.Mindjár jobban érezte magát.Végre a dolgaival kezdett törődni.Ellenőrizte hogy meg e van az összes hús.Majd a csontokat ellenőrizte.Azok is megvoltak.Csak most jutott eszébe a fog.Meg kereste majd a hátizsákjából elő vett egy láncot és ráfűzte,amit úgy csinált hogy fáradságos munkával átlyukasztotta a fogat majd ráhúzta a láncra és a nyakába akasztotta.*

*Mikor mindent megcsinált már délután volt.Kezdett megéhezni.Leakasztott néhány hús szeletet,amik még nem voltak annyira megszáradva.Ezután ismént megcsinálja a tűzhelyet,fel álítsa a botokat és megsüti a húst.Megint maradt fél órája.Ami alatt furulyázik.Mire a hús megsül kitalált egy új dalt.Most lerakja a furulyát és megebédel,amit nem lehet ebédnek nevezni hanem inkább valamiféle tíz órainak.Most hogy tele a hasa és még nem száradtak meg a húsok van rengeteg szabad ideje.*
~Unatkozom... Á nem kitaláltam valamit,csinálok magamnak egy jobb íjat,a mostanival úgy sem vagyok meg elégedve,valami összetettre gondoltam.~
*Felmászik a fára és megint vág erre alkalmas botokat.Ezek kb:5cm-vastagok és 1m hosszúak.Most levékonyítja őket úgy hogy téglatest alakú deszkákat kapjon amik kb:5cm szélesek,20-40mm vastagok és ugyanúgy 1m hosszúak.Most ellenőrzi hogy rugalmasak-e.Azok.Majd egymás mellé állítsa őket és pontosan ugyanolyan hosszúra vágja.Ezután előveszi táskájából a korábban főzött enyvet és össze ragassza a deszkákat és enyhén fordított hármas alakban meghajlítsa őket,és hogy megőrizzék ezt a formát kövekkel és csontokkal támasztja ki minden oldalról.És megint csak várnia kell.*

*Most megint csak várnia kell.Amíg vár letekeri íjáról az ideget és oda rakja az új mellé.Ezután össze rakodik megint egyhelyre rakja a csontokat,kivéve azokat amikkel az íját támasztja.Most a bőrt veszi elő és levág belőle egy akkora darabot amekkorával betudja vonni az íját,hogy szebb legyen és jobb legyen majd a fogása.Ezután újból felcsavarja a bőrt és oda rakja a fa tövébe.Most sétálni indul,hogy megtöltse kulacsát vízzel.Mikor a patakhoz ér éppen egy hal akar vissza fele úszni rajta.Ilyenkor a legkönnyebb megfogni.Belekap a vízbe de eltéveszti.A hal egy kicsit feljebb úszik de még mindig ott van.Újból belekap a vízbe,megint sikertelenül.Most a hal meg se moccan.Még egyszer utoljára vízbe kap de a hal kicsúszik a kezéből,és ezúttal már elúszik.Úgy hogy megtölti kulacsát és vissza megy a fához.Közben iszik kulacsából.Mikor visszaér nincs semmi dolga úgy hogy az időt ismént csak furulyázással tölti el,de közbe kipróbál néhány ráolvasást.Valamelyik sikeres valamelyik nem.*

» 13. Evolyran kapuja - térkapu
» 2. Fatholl kapuja - térkapu
» 1. Norlän kapuja - térkapu