01. Evolyran kapuja

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Vas. Feb. 15 2009, 20:37

*Igen csak hosszúra sikeredett Aredhel beszámolója. A mágus majdnem el is unta magát. Bár igen érdekes volt a történet, csak szegény egy ideje már nem aludt. Talán megvan az már 2-3 napja is. Gondolkozásba kezdett, mikor a nő befejezte a mondandóját. ~Nos, különös...De igen érdekes is egyben. Majd később még beszélek vele erről a faluról. Lehet, hogy valamiféle nekem való sötét katonák rohanták le. De szeretem ölni őket!~ Kalandoztak el gondolatai, majd lassan felocsúdott, s elhúzott szájjal így szólt.*
-Nos, igen szomorú hallani ezt a történetet. Nem lehetett egyszerű dolgod. De látom, feltaláltad magadat. Ez nagyon dicséretes!
*Aztán elgondolkozott a saját történetén. ~Tényleg? Én hogyan is kerültem ide...hát persze, meg is van! Kezd fáradni az agyam...jobb lesz pihennem majd egy kicsit...~ Azzal elmosolyodva nézte a lányt, s úgy kezdett bele történetébe.*
-Én egy messzi-messzi faluból érkeztem. A neve nem lényeges, biztosan nem ismered. A lényeg az, hogy ott szinte mindenki egyforma volt. Még a nők és férfiak is. Mindenki ugyanannyit tudott, legalábbis nem szabadott egy bizonyos szintű varázslási szinten felül varázsolni....zsarnokság volt. Egy uralkodó volt a főnök, akinek mindent lehetett csinálni, nekünk, alattvalóknak meg szinte semmit. Én ezt már nagyon untam, hiszen csodás képességeim vannak...hogy a mesteremet idézzem. És egyik éjjel elszöktem onnét. Aztán összetalálkoztam más népembelivel, kik elhoztak egy darabig, de utána magam kellett jöjjek egy kisebb hajóval. Aztán megérkeztem ide. Mellesleg Evolyranról egy barátomtól hallottam. És megtetszett. Ezért tartok most oda. És remélem, hogy itt békére és nyugalomra lelhetek. Nagyjából ennyi lenne az én történetem. Remélem, nem untattalak vele.
*Lehajtott fejjel rugdosta a kavicsokat, aztán ismét felnézett Aredhelre, majd kérdő pillantást vetett rá.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Vas. Feb. 15 2009, 20:50

~Hmm, egészen jól áll neki, ha mosolyog.~
-Jaj, hát azért ne sajnálj annyira, más is járt így, mint én. És neked sem lehetett könnyű dolgod: elszökni a hazádból...-*úgy döntött, még nem modnja el neki, hogy tulajdonképpen ő is szökevényként érkezett annak idején Álomfalvára. Észrevette a férfi lapos pillantásait, és eszébe jutott valami.*
-Mondd csak, nem lenne kedved kicsit leülni, megpihenni? Én egészen elfáradtam ettől a nagy rohanástól.-* Ezzel, a férfi válaszát meg sem várva odament a legközelebbi fa tövéhez. A bőrtarisznyájából elővett néhány gyertyát, körben szépen lerakta őket, a köpenyét leterítette a fűre, és kényelmesen leült. A gyertyák mellől előkerült még pár barack és egy csomó málna, valamint egy kis kenyér és sajt is.*- Gyere, ülj le. Ha már nincs itt senki ismerős, legalább ne maradjunk éhen-szomjan-* mondta. Majd felállt és szinte súgva kiejtette a fényhozó varázsszót:*-Luminallë-*
A gyertyák körben fellobbantak, csodálatos színes fényekkel megvilágítva a helyet. Lassan sötétedett, így a gyertyák fénye még szebben érvényesült. Arról nem is beszélve, hogy legalább jobban látta a lány a beszélgetőtársát.*
~ Nem értem, miért hordja azt a csuklyát. NIncs semmi fogyatékossága vagy sebe, amit takargatnia kéne.~

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Vas. Feb. 15 2009, 21:00

*Egyetértően bólogatott. ~Végül is..ha azt nézzük, igaza van. Nem volt könnyű.~ Azzal felkapta fejét, mikor a leülés szót meghallotta. Már igencsak fáradt volt, és jól esett volna neki a pihenés. Csak annyira hajszolt magát, hogy elfelejtette azt is, hogy jobb lenne pihenni. Csodálkozva, meglepetten nézett Aredhel után, ahogy leül, s a gyertyákat meggyújtja. Egészen otthonos kis helyet csinált oda. És még az a sok gyümölcs is...Nem kellett több Zothar-nak, azonnal a nő mellé telepedett. Már éppen nyúlt volna egy zamatos gyümölcsért, mikor eszébe jutott az illem.*
-Jaj, elnézésedet kérem! Meg sem kérdeztem...Ugye ehetek belőlük? Nem akarlak kifosztani, tudod. Nem vagyok benne biztos, hogy elég ételed van kettőnknek. Mármint nem is tudom, hogy szabad-e....Nos, ebbe jól belekavarodtam...
*Elengedett egy halvány kis mosolyt, majd értetlenül maga elé nézett. ~Mi történik veled, Zothar? Talán kezdesz elpuhulni? Ez a sok gyaloglás nem tesz jót neked! Elveszted a fejed!~ Azzal pillanatnyi döbbentségéből szabadulva felnézett a nőre, majd a gyetyákra.*
-Igen szép gyertyák...látom, te is mágus vagy.
*Utalt itt arra, ahogy látta meggyújtani őket egyetlen mozdulattal. Tetszettek neki. Igen érdekes fények jelentek így meg a fák törzsén és az ő arcukon is.

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Vas. Feb. 15 2009, 21:10

*Ared először megrökönyödve nézett a férfira, majd halkan felnevetett.*
-Nem fosztasz ki. Erdőkerülő voltam, így mindig találok valami ennivalót az erdőben. Sajtom és kenyerem is van még, szóval csak nyugodtan egyél, van bőven.-*Mondta mosolyogva, és megpaskolta a nagy bőrtarisznyáját.*
-És a kérdésedre a válaszom, igen. Mágus vagyok, fényhozó. Vagy isthar, ha úgy tetszik. Praktikus kis trükk, nem? Én nagyon szeretem, valahogy barátságosabb lesz tőle minden...-
* Óvatosan a férfi mellé tette a vizestömlőt is, hátha szomjas, majd jóízűen beleharapott egy barackba. Persze ismét sikerült lecsöpögtetnie magát, de ez most annyira nem zavarta, mert itt volt a tenger a közelben, tehát volt lehetőség a mosdásra is. Kényelmesen elhelyezkedve eszegettek. Ared elgondolkodva figyelte a férfit.*
-Ne haragudj, hogy megkérdezem, de... biztosan jól vagy? Eléggé fáradtnak látszol. Mióta nem aludtál?-

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Vas. Feb. 15 2009, 21:19

*Furcsán nézett Aredhelre. Nem értette igazán, mi is ütött a nőbe, de aztán meghallotta, hogy ő kérdezett butaságot. Elszégyellve magát, így szólt.*
-Bocsánat...nem úgy értettem. De ha már így alakult, akkor legalább tudod, hogy én sem tudok mindent! Hiába jók a képességeim..a mesterem szerint.
*Azzal felkapott egy barackot ő is, s egy fél perc múlva már a következőt ette. Nagyon éhes és szomjas is volt egyben, így most nagyon jól esett neki a gyümölcs, melynek leve olyan volt számára, mint az éltető nektár a méheknek. Aztán felnézett a lányra, mikor az Isthar szót vélte hallani. Száját majdnem eltátotta a csodálkozástól.*
-Ugye te most viccelsz? Egy Isthar-ral találkoztam személyesen? Ez nagyszerű! Tudod, hogy mennyire érdekel engem a ti mágiátok? Olyan...különleges...
*Most igazat beszélt. Az Isthar-mágia nagyon ritka volt a falujában, s ezért is érdekelte olyannyira ez a mágiaág. Mindig különbözni akart a többiektől. De végül "csak" a Tűzlobbantó-mágia jutott neki. Természetesen ezzel is meg volt elégedve, de az Isthar-ok sokkal jobban tetszettek neki. Valamiféle különleges hatással voltak rá. De ezt nem lehet megmagyarázni szavakkal. Eközben aztán Aredhel kérdést intézett felé, így arra kellett válaszolnia, így félbeszakította gondolatmenetét.*
-Nos...nem tudom pontosan. Talán két vagy három napja. Tudod, annyira szeretnék már Evolyranba jutni, hogy nem is aludtam már. De ez belátom, nagy hiba volt. Lehet, hogy most kéne kicsit pihenjek...

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Vas. Feb. 15 2009, 21:31

*Kicsit furcsa volt számára, hogy ennyire különlegesnek tartja a férfi. Ez zavarba is hozta rendesen, így aztán maga elé nézve mondta*
-Hát, ha gondolod, később, amikor már megtaláltad itt a helyed, beszélgethetünk a mágiáról. Tudod, nekem még sokat kell tanulnom, nagyon fiatal vagyok a többi istharhoz képest. Kevés a tapasztalatom, és nem ártana egy mester sem.-
*Ivott egy keveset, majd újra kérdezett.*- Miért akarsz feltétlenül Evolyranba menni, ha ilyen fáradt vagy? Evolyran elég messze van ám innen, ma már biztosan nem éred el. Talán inkább egy közelebbi városba kellene menned. A mágusok városa, Minäril Calath, nincs olyan messze. A városkaputól nem messze van egy fogadó, ott van szabad szoba. Elég kellemes hely.-
*Majd eszébe jutott valami.*
-Ha megengeded, tudok segíteni egy keveset.-

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Vas. Feb. 15 2009, 21:43

*Igen csak meglepte, hogy Aredhel ily tudatlan még. Hisz annyira sugárzott belőle az értelem és hogy igen erős mágus...~Nos, ez különös. De hát majd megtanul mindent. Bizonyára nagy boszorkány lesz belőle! Érzem a hatalmas erejét...~ Azzal felpillantott a nőre, s ismét elmosolyodva így szólt.*
-Nos, akkor remélem, minél hamarabb sor kerülhet erre a kis beszélgetésre! És nem érdekel, hogy nem vagy elég képzett még. Én semmit sem tudok szinte Az Istharok mágiájából. Szóval te keresel egy mestert magadnak, az enyém pedig te leszel, ha gondolod.....én benne lennék.
*Kacsintott a nőre, majd még elfogyasztott pár zamatos gyümölcsöt, aztán már abbahagyta, mert attól félt, hogy túl sokat eszik és a végén még megsértődik a nő. Aztán meglepetten hallgatta Aredhelt, ahogyan beszámol a rövidebb útról és a segítségét ajánlja. ~Mi történik velem? Hirtelen olyan kedvesen viselkedik velem ez a nő...Talán megváltoztam a hosszú és fárasztó út alatt? Régen mindenki rettegett a jelenlétemtől, utáltak engem. Most pedig még a segítségét is felajánlja ez a jövevény, kit alig ismerek még! Fura dolgok történnek...~ Zavartan a nőre pillantott, majd halk hangon szóallt meg, hogy alig lehetett érteni, mit mond.*
-Nagyon kedves vagy, Aredhel, de nekem mindenképpen Evolyranba kell mennem. Tudod, nem hiszem, hogy szívesen látott vendég lennék...
*Itt vett egy nagy levegőt, majd úgy döntött, elárulja a titkát.*
-...nagyon hasonlítok egy híres rablóbanda fejére, és mindenki,a kivel csak találkozom, meggyanúsít, pedig én nem is tettem semmi rosszat, semmi törvénybe ütközőt. Ezért is hordom a fejemen azt a csuklyát...
*Kissé megkönnyebbült. hogy elmondta ezt a nőnek. Kezdett benne egyre jobban megbízni. Valahogy nagyon rokonszenvesnek találta. Furcsa volt ez számára, de így volt.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Vas. Feb. 15 2009, 21:54

*Ared meglepetten nézett a férfi arcába.*
-Hogyan lehetnek ennyire ostobák az emberek? Nagy butaság azt gyűlölni, aki csak hasonlít valakire. Egyébként is, elment az esze annak a rablóvezérnek, aki bemerészkedne az emberek közé csak úgy, egyedül...-* Mérgesen legyintett egyet*
~ Lehet, ha nem borítaná állandóan be az arcát azzal a csuklyával, nem is lenne olyan feltűnő. A titokzatosság mindig felhívja magára a figyelmet.~
-Méghogy a mestered legyek, ááá, az olyan hivatalos. De talán ismerősként, barátként már elfogadhatóbb lenne, nem? Az jó lenne...-
* Elgondolkodva nézett Zothar szemébe, majd előszedett a tarisznyából egy kisebb rézedényt. Felállította a tartójára, vizet öntött belé, majd szépen csendben kivett a zsákból még pár kisebb csomagot. Tüzet akart gyújtani, de valahogy nem ment neki ez a trükk. A tűzszerszáma pedig a tenger fenekén hevert. Segélykérően nézett Zotharra.*
-Segítenél, kérlek?-

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Vas. Feb. 15 2009, 22:05

*Most ő volt ismét kissé meglepett.*
-Nos, akár valamiféle terve is lehetne..nem lehet tudni. Az emberek ebből indulnak ki. Nem pedig a logikából...De ezt inkább most hagyjuk, kérlek!
*Aredhel egészen más volt, mint Zothar első látásra megítélte. Először csak egy igen jó alakú nőt és kalandot látott benne. De mostanra igen csak megkedvelte a hölgyeményt. Nagyon kedvesnek és segítőkésznek tűnt. Így Zothar sem azzal foglalkozott elsősorban, hogy leteperje vagy meghódítsa. Pedig az elején még ez is felötlött benne. De most már más véleményen van...bár még mindig érdekli a nő teste.*
-Nos, akkor ismerős/barátként pont megfelelő lenne...Igazad van. A mester olyan hivatalos...
*Széles mosoly terült ki az arcára. Aztán csendesen nézte a nő ügyködését, ahogy próbál tüzet gyújtani, ámde nem megy neki. Mikor megkéri Zothar-t, hogy segítsen, a férfi kedvesen mosolyog Aredhelre, amjd egy kézmozdulattal meggyújtja a tüzet. Nem esett nehezére. Ez volt a legegyszerűbb varázslat, ezt tanulta meg gyerekkorában először.*
-Ha szabad kérdeznem, mit szándékozol tenni azzal a fazék vízzel?

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Vas. Feb. 15 2009, 22:13

*Kissé irigyen nézte, amint egy szempillantás alatt fellobban a tűz. A lángok vidáman lobogtak, éppen jók voltak a kis rézüst alá.*
-Mondtam: ha megengeded, segítek kicsit.-* Óvatosan kibontotta a csomagocskákat.*
-Nézd csak, van itt egy kis citromfű és levendula. A citromfű frissít, a levendula pedig jó álmot, pihentető alvást ígér. Éppen jó ez, ha fáradt vagy, de még menned kell kicsit.-
*Egy gyors mozdulattal levette a már forró vízzel teli üstöt, és beleszórta a leveleket és a virágot. Majd gondolt egyet, és beledobott pár rózsaszirmot is.*
-Csak az illata kedvéért-* mondta elpirulva. Elővett két bögrét a tarisznyából, és egy kis csuprot is.*
-Van itt egy kis fenyőméz. Ez maradt az egész álomfalvi készletemből. De holnap majd gyűjtök újat.-* tette hozzá gyorsan, mert nem akarta újabb szabadkozásra késztetni a férfit.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Vas. Feb. 15 2009, 22:23

*Szótlanul figyelte Aredhel munkálatait. Nagyon érdekesnek találta a nőt. Valami furcsa, ámde annál vonzóbb dolog volt benne. És a kedvessége......határtalan. Zothar még mindig nem szólt semmit, pedig a főzet már készen volt. Még egy darabig csak bámult a messzeségbe, majd felpillantott a nőre, s halvány mosolyt küldve felé, így szólt.*
-Nagyon kedves vagy! Nem is mertem remélni, hogy ilyen kedves emberekkel fogok találkozni! Azt hittem, majd rejtőzködnöm kell majd. Ennek ellenére te egészen meggyőzöl arról, hogy jobb, ha nem teszem. Nagyon jó érzés, hogy valaki megbízik bennem! És én is bízok benned! És tényleg nagyon köszönöm a segítséget! Azt sem tudom, hogyan háláljam meg!
*Aztán a főzetre pillantott, majd Aredhelre, aztán újra a főzetre, s így tovább. Elbizonytalanodott, nem tudta, mit is kell csinálnia most. Így hát kissé zavartan, de megkérdezte.*
-Bocsáss meg...de ezt most meg kell innom?
*Már tudta, hogy butaságot kérdezett, de nem tudta visszaszívni, amit mondott. Félig becsukott szemekkel nézett a mellette ülő nőre, s várta, hogy jól leteremtse a butasága miatt.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Vas. Feb. 15 2009, 22:29

*Ared kicsit furcsán érezte magát. Most ismerte meg a férfit, és már teázgat vele; ez nem az ő szokása. Viszont nagyon egyedül érezte magát eddig, és jól esett egy hozzá hasonlóan magányos ember társasága. Ráadásul jó embernek tűnt, őszintének és jóérzésűnek.*
- Nem bántottál, szépen beszéltél velem, miért ne lennék rendes? Tudod, ha valaki kedvesen bánik veled, az azért van, mert csak azt viszonozza, amit kapott tőled-*mondta csendesen. A teára vonatkozó kérdés hallatán egy kicsit megütődött, aztán elnevette magát.*
-Idd meg nyugodtan. Nem biztos, hogy ízleni fog, de higgy nekem, jobban leszel tőle. Ehhez nagyon értek.-

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Vas. Feb. 15 2009, 22:38

*Ő is valahol mélyen tudta a választ, de ezt Aredheltől akarta hallani. Valamiféle bizonyításképpen. És úgy tűnt, hogy a nő nagyon is azon a véleményen van, mint ő. Ennek nagyon örült, s mosolyával próbált kis jókedvet nélkülözni beszélgetésükbe, ami enélkül is eljött volna, ugyanis balga kérdése igen balgának bizonyult, így Aredhel kellemes kis kacagást hallatott. A férfi is megpróbált kissé nevetni, de csak mosolygás sikerült neki. Aztán lenézett a teára, majd vett egy nagy levegőt. Lassan felemelte az edényt, majd a nőre pillantva lehúzta az egészet. Valóban nem volt valami kellemes, ahogy a nő mondta, de ha olyan jó a hatása,akkor miért ne itta volna meg? Már lezdte is érezni a hatását. Fejfájása kezdett elmúlni.*
-Nos, meg lehetett inni...és úgy érzem, már hat is. A fejfájásom egyre enyhül. Ugye ez jó jel?
*Kisgyereknek érezte magát e téren. Szégyellte, de nem tudott semmit sem ezekkel a dolgokkal kapcsolatban. Így hát kénytelen volt kérdezni. Másképp úgysem tanulja meg ezeket a dolgokat.*
-És mennyi idő múlva fog teljesen hatni? Csak hogy tudjam, mikor fogok nagyjából kellemesen szundikálni.
*Kacsintott Aredre, majd maga elé nézett egy nagy sóhaj kíséretében.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Vas. Feb. 15 2009, 22:49

*Nézte a kis fintort Zothar arcán, jót mosolygott rajta.*
-Nemsokára kicsit frissebbnek érzed magad, még tudsz majd szállást keresni. Amikor pedig aludni akarsz, segít hamar álomba merülnöd. A fejfájásodat viszont szerintem nem ez mulasztja el. Valószínűleg nem ittál eleget ma nap közben, és jól jött ez a kis folyadék. Néha én is járok így az erdőben, ezért hordok mindig magammal egy komplett kis konyhát.-* Mondta kicsit restelkedve.*
-Egyébként ezek a dolgok nagyon könnyen megtanulhatók. Tudod, ha sokat jársz az erdőben, hamar megismered a növényeket. Nekem ez az egyik kedvenc elfoglaltságom. Nemsokára itt is ezt szeretném csinálni. Talán majd nyitok egy kis kereskedést. Begyűjtöm a növényeket, kiszárítom őket, esetleg készítek pár egyszerűbb kenőcsöt és orvosságot. Valami ilyesmire gondoltam... És te? Vannak további terved is?-
*Figyelmesen nézte Zothart.*~ Ha jobban megbarátkozunk, majd megmutatok neki pár hasznos növényt. Jól jön, ha nincs gyógyító a közelben...~* Erről aztán eszébe jutott barátnője, a tünde gyógyító.*~Hiswa, drága barátnőm, mi lehet veled? Hol lehetsz? Fohászkodtam az istenekhez, hogy ne essen semmi bajod a vészben.~

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Vas. Feb. 15 2009, 23:00

*Már alig tudta, hogy mi hogyan van. Aredhel tudása mellett az ő tudását csak egy apró porszemnek érezte. Ez ki is ült arcára. De aztán mosoly terült el rajta ismét.*
-Aredhel...annyit tudsz, hogy már lassan egy tudatlan kisgyereknek fogom magamat érezni, ha a közeledben vagyok. Nagyon köszönök mindent! Nem is tudom, mi lenne velem most, ha nem futok össze veled. A szó szoros értelmében.
*Itt elnevette magát, mert nem bírta ki, hogy ne kuncogjon egy kicsit.*
-Szóval, azt hiszem, hogy a szálláskeresést meghagyom holnapra. Tudod, ezzel a kis teával is még egész fáradtnak érzem magam. De ez biztos csak azért van, mert már nagyon régen pihentem le hosszabb időre. Szóval a teáddal nincs semmi baj...mielőtt erre gondolnál! Úgyhogy nagy valószínűséggel itt alszok kint, a szabadban.
*Itt elgondolkozott kicsit. ~Itt maradjak vele? Ááá, nem fogja megengedni...legalábbis elég furán venné ki magát. Talán rosszra gondolna még a végén.~ Küzdött magában, nem tudta, mit is tegyen igazából. Pár percig még vívódott ezen, majd Aredhel szemeibe nézett, s őszintén így szólt.*
-Kedves Aredhel...megkérhetlek arra, hogy veled maradhassak az éjszakára? És reggel, ah szeretnéd, akár el is kísérhetnél Evolyranba. Te gondolom, már jobban ismered a járást erre, mint én. Nagyon szépen kérlek! Ígérem, nem teszek semmi olyat, amit később megbánnék! Ha attól félsz, hogy netán megtámadlak az éjszaka...nem hiszem, hogy képes lennék rá!
*Zavartan elkapta a tekintetét a nőtől, s a távoli sötétségbe nézett.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Vas. Feb. 15 2009, 23:11

*Ared lesütötte a szemét*
-Tudod, a számomra az elérhetetlen, hogy egy legyintéssel tüzet gyújtsak. Szerintem mindenkiben van valami különleges, amire csak ő képes. És ezért érdemes a nagyrabecsülésre. A növények... nos, én szinte az erdőben nőttem fel, így hozzátartoznak a mindennapi életemhez.-* Mondta, majd az éjszakai pihenést firtató kérdés után egy kicsit meglepődött.*
~ Jó ideje már, hogy egyedül alszom. De nem félek tőle. Meg aztán jó érzés, hogy gondol rám, és nem akar egyedül hagyni. Bár amilyen fáradtnak látszik, nem hiszem, hogy sokáig tudna gyalogolni...~
*Egy kicsit várt a válasszal, csend volt, hallgatta a tücskök ciripelését. Aztán végül felemelte a fejét, és Zothar szemébe nézett.*
- Látod, el akartam innen szaladni, és a végén itt töltöm az éjszakát. Már nekem sincs kedvem visszamenni a városba, úgyhogy köszönöm az invitálást, szívesen elfogadom. És nem félek tőled. Bár ha horkolni fogsz, akkor lehet, kicsit befogom az orrodat.-*mondta egy sunyi kis mosoly kíséretében.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Vas. Feb. 15 2009, 23:24

*Komoly tekintettel nézte még mindig a messzeséget, a sötétséget. Egyre kezdett álmosodni. De Ared szavai még eljutottak agyáig, s meg is értette őket. Odafordult a nőhöz, majd egy aprócska mosoly kíséretében így szólt.*
-Értelek. És teljesen igazad van. De én akkor is csodállak téged. Nagyon érdekes, ámde annál inkább kedves személyiség vagy! Örülök neki, hogy így összefutottunk. De tényleg!
*~Akár még több is lehet ebből az összefutásból, ha minden jól alakul...~ Mondta magában, majd tenyereit összedörzsölve szépen rámosolygott a nőre, s befogta a saját orrát, hogy közben horkolást imitáljon. Ezt nem bírta sokáig, mert mutatványa hamarosan nevetésbe torkollott. De örült annak, hogy ilyen jó a hangulat közte és a nő között.*
-Nos, remélhetőleg nem fordul elő majd ilyen. Örülök, hogy maradsz! Igazán kedves tőled!
*Most nézett csak újra a nő szemébe. Az szabályosan elvarázsolta a mágust. Nagyon megbabonázták, mert még mozdulni is alig bírt a bámulattól, a szépségtől. Szája mosolyra kerekedett, s a kristály, ami a mellkasa felett lógott, a ruhája alatt, elkezdett sárgán világítani. Zothar tudta, hogy ez mit jelent. És remélte, hogy a nő nem veszi észre. Így hát gondosan megigazította, hogy egy kicsit se látsszon, majd mosolyogva terpeszkedett e egy kicsit, minek következtében véletlenül megérintette a lány selymes bőrét. Bocsánatkérően nézett ezután a mozdulat után Aredre. Remélte, hogy az nem veszi valami rossz dolognak.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Vas. Feb. 15 2009, 23:40

*Ared nagyon furcsán érezte magát. Kicsit összeszorult valami ott a gyomorszája környékén,és remegett, de határozottan jó érzés volt. Nem értette magát.* ~Hol van az a tartózkodó és zárkózott lány, aki még egy szimpla beszélgetéstől is beijedt korábban? Úgy látszik, változom. Vagy van valami Zotharban... Ezen még gondolkodnom kell.~*Aztán, amikor a férfi szemeit látta, már nem is tűnt olyan furcsának az ötlet, hogy itt aludjanak kinn. Sőt, megnyugtatta a tudat, hogy Zothar mellette van. Valami kis csillanást látott a férfi inge alatt, de úgy gondolta, ez csak egy kisebb érzékcsalódás lehetett. Hiszen ő is fáradt volt már. Amikor pedig Zothar elnyúlt mellette és összeért a karjuk, rádöbbent, hogy bizony elég hűvös lett a levegő így éjszakára. Gyorsan összeszedte hát a cókmókokat, és előszedett egy vékony, puha takarószerűséget a zsákból. Aztán felnyújtotta a karját és magához húzott pár faágat. Gyors mozdulatokkal összekötötte őket és egy kisebb fadarab segítségével a födhöz húzta. Így aztán lett egy kis tető is a fejük fölött.*
-Hátha esik az éjszaka... Ha gondolod, itt a takaróm másik vége. Elég nagy. Még a szülőföldemről hoztam...-* mondta tétován, és ásított egy aprót.

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Vas. Feb. 15 2009, 23:51

*Figyelmesen nézte,a hogy a nő tevékenykedik. De most nem szólt semmit sem, csak megmosolyogta. ~Milyen különös, hogy ő csinál szinte mindent, én meg férfi létemre csak itt nézem és várok. Fura...~ Ezt már az este folyamán párszor elmondta magában. De most már jobbnak látta, ha lassan lefekszenek. Holnap talán már Evolyran földjét tapossa...Rámosolygott Aredre, miközben az a takaróját ajánlgatta neki.*
-Köszönöm szépen, de nem szeretnék túlságosan visszaélni a kedvességeddel. Elég meleget nyújt nekem ez a köpeny...remélhetőleg. Ha meg nagyon fázok, akkor bebújok a takaród alá...majd ne ijedj meg, ha erre kerül sor!
*Kacsintott egyet, majd ravasz mosollyal befeküdt a nő mellé, a kis tákolmány alá. Úgy érezte, hogy itt kell maradni a nő közelében. Nem akart elmenni mellőle. Odafordult a nőhöz, majd utolsó mondata hagyta el száját.*
-Jó éjszakát!
*Azzal elfordult a másik oldalra, s behunyta szemét. Nem telt bele pár perc, smár aludt is. Nagyon kellemes volt ennyi idő után végre szunyókálni. Reggel majd, ha felébredtek, meg is fogja köszönni Arednek ezt a kedvességet. De most alszik és álmodik. Amíg csak lehet...*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Vas. Feb. 15 2009, 23:57

*Most már nem volt több tennivaló, így Ared hiába odázta a lefekvést, muszáj volt megtennie. Zothar rendes volt, és nem élt vissza a helyzettel, így nyugodatn álomra hajthatta a fejét a lány is. Mire elhelyezkedett, addigra már a férfi valószínűleg aludt. Jó volt így csendben feküdni. Egy kis ideig hallgatta még az ütemes lélegzését, majd ő is álomba merült. Álmában egy sárkánnyal beszélgetett, aki mindenáron lovakat akart magának....*

/köszönöm a játékot/

Vendég

*Egy magasabb alak rajzolódik ki a távolban a horizont tövében, és egyre csak közledik, közeledik Evolyran kapuja felé. Megáll mert ezen a napon már nem ér be a városba. Leáll hát a várostól még eléggé távol, hogy tábort rakjon. Megpróbál keresni egy helyet ahol megfelelő rejtekhelye lehet az éjszakai vadak ellen. Nagyon sokáig nem tud aludni, mert vad állat hangokat hall a közeli tájról, de egyszer csak elalszik és másnap reggel ébred fel. Kimászik hát a menedekkét szolgáló barlangból, és indul tovább a város irányába.

Vendég

*Már a város falában áll, mikor dél lehet. Leáll pihenni, de sajnos későn látja meg. Még talán el tudja kapni, próbálkozik is, de nem találja a tőrét, csak a tokát. Meglát azonban egy kovácsműhelyet és oda is szalad, majd kiabál.*-Kovácsmester! Kovácsmester!-*Kiabál de semmi válasz nem hangzik, neki kell megcsinálni a tőrt, mejet elvesztett, vagy elloptak tőle. Bemegby hát a műhelybe ahol megtalálja a hideg nyers vasat, ami még úgy náz ki közelebről hogy nem is vas hanem egy kőtömb ami valószínüleg tele van vasérccel. Behevíti a kohót ugyanis ki kell olvasztani belőle a vasat, amiből majd tőre lesz. Neki is áll, és amint ki van olvasztva a vas nekiáll azonnal ütni azt hogy még ne hüljön ki.*~Addig kell ütni a vasat amíg meleg!~*Gondolja Kanzimar és amint meg is van a forma, újból felhevíti hogy aztán hirtelen lehűthesse az anyagot, így megedzve azt. Így megy ez még egy kis ideig majd jön a kiélezés és a díszítgetés. Teljesen elfelejti hogy mért állt neki gyorsan egy tőr készítésének.*-Óóó! A nyúl!-*Kiált fel Kanzimar, és az éles, hegyes díszített tőrrel kirohan, de már sehol sem találja a nyulat, és más vadat sem. De szerencséjére egy patak folyik a közelben. Abba nem biztos hogy hal is van benne, de szerencsét kell próbálnia neki is. Horga nincs, de azt nem is tud kovácsolni. Hát akkor hálót kell szőnie, mint a pókoknak, bár azoknak valószínúleg könnyebb. Egy fán nagyon sok indát talál, ami jó lehet egy hálónak. El is kezdi hát tőrével levágni az anyagot, amit utána fárasztó munkával egybe is sző. Amint készen van odamegy a patak partjára hogy használatba vegye, de már alig lát halat a vízben. Viszon sikerül megfognia egyet, ami most már csak sütésre vár. Az előzőleg haszznált fa mellett volt száraz fa is ami megfelelő lehet gyújtósnak és másnak is, de neki most tüzet kell gyújtania. Egy ősi módszerrel kezdi el, a fákat egymáson csavarja, és egy jó hosszú bajlódás után sikerül neki meggyújtania, megsüti a halat és jóllakik vele.*
*Mikor újból nekilódul az útnak két hatalmas lény akar elfogni egy szamarat. Ő nem szeretné hogy el legyen fogva ezért tőrével elkapja a két trollt és megöli, majd folytatja az útját tovább Evolyranba.

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Hétf. Feb. 16 2009, 17:26

*Lassan kezdett ébredezni. A nap már jócskán fent járt az égen, s ő még mindig csak feküdt. ~Ez így nem lesz jó....el kellene indulnom.....de Aredhelt nincs szívem itt hagyni.~ Másik oldalára fordult, s a nőre tekintett. Az még szépen szundikált, s nem látszódott annak jele, hogy mostanában fel szeretne ébredni. Zothar halványan elmosolyodott ezen. Szép volt a nő még akkor is, mikor aludt. Aztán halkan felült, hogy körülnézzen. Nem lehetett még olyan régóta fenn a Nap, mert a fű azon része, mely már nem volt a fedél alatt, mit Ared készített, még egészen vizes volt. Ebből a mágus arra következtetett, hogy valószínűleg esett egy kis eső, amíg ők aludtak. Visszanézett még egyszer a nőre, majd a piszkos gondolatokat elűzve fejéből felállt. Mindezt persze óvatosan tette, nehogy felébressze a kedves nőt. Azon kezdett gondolkodni, mit is csináljon, míg Ared nem ébred fel. Hosszasan elmélkedett ezen, de végül sikerült dűlőre jutnia. ~Azt hiszem, a legjobb, ha most elmegyek egy kis sétára, s majd visszajövök. Bár az is benne van a pakliban, hogy közben felébred és nem tudja majd, hol keressen....A legjobb, ha hagyok üzenetet. De hol?~ Őrült keresésbe kezdett köpenye zsebeiben, majd nagy nehezen előkotorászott egy pergamendarabkát, amibe tűzzel beleégette üzenetét. Miután végzett eme remekművével, odahajolt a nőhöz, s letette mellé a pergament. Már indult volna, de nem bírta levenni szemeit ama csodálatos teremtésről, aki ott feküdt előtte. Egyszerűen meg volt babonázva. Még ebben a pózban maradt egy darabig, majd végül halk léptekkel elindult, hogy jobban körülnézzen. Hátha talál valami érdekes dolgot.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Hétf. Feb. 16 2009, 17:35

*Úgy tűnt, egészen kellemes kis frissítő ez a reggeli sétálgatás. A fák rejtekeiben csomó állatot pillantott meg, amint játszadozni kezdtek, midőn kisütött a nap. Természetesen fejét a csuklyája borította immár. Nem bolond ő. Aredhelben már megbízik, a közelében nyugodt szívvel leveszi fejfedőjét. De mások előtt nem akar kockáztatni. Amint így sétálgatott, meglátott egy kis ösvényt az erdő belsejében. ~Nocsak! Ez különös. Miért pont az erdő legmélyén találok rá egy kis ösvényre? Úgy vélem, ezen az úton sokan járhatnak. Mivel elég jól ki van taposva. Meg is nézem....hisz van időm, míg Aredhel felébred....legalábbis remélem!~ Azzal elindult a kis csapás felé. Eközben nem is vette észre, hogy a messzeségben egy kocsis közeledik. Lassan kiért az útra, s leguggolt, hogy jobban megvizsgálhassa a lábnyomokat. ~Hm. Ez különös. Ezek a lábnyomok alig fél naposak. Valóban népszerű lehet ez az utacska. Talán össze is akadok valakivel, ha nem vigyázok.~ Amint ezt kimondta magában, már meg is hallotta, hogy közeledik felé valami. Csuklyáját még lejjebb húzta, így csak orra látszott ki alóla. Odaállt az út szélére, hogy véletlenül se legyen útban. Bár legszívesebben elment volna azonnal...csakhogy ezt nem tehette. Hisz biztosan észrevették már, akárki vagy akárkik is közelednek.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Hétf. Feb. 16 2009, 17:46

*Fejét a kocsis irányába fordította. Éppen akkor, mikor annak kocsija megrogyott, s a kocsis le is esett róla. Zothar keze megrándult. Még neki is fájt az eset. Úgy érezte, hogy még most kellene eliszkolnia, mielőtt még felismerik. De éppen, mikor menni akart, a kocsis felé kiáltott.*
-Hé, te ott! Gyere már! Segítsél nekem!
*A mágus mit tudott mit tenni, odament a földön heverő férfihoz, s jobban szemügyre vette kiféle, miféle. Nem ismert fel benne egyetlen nép jellegzetességet sem. Nem tudta hova sorolni. Aztán a találgatással felhagyva inkább a kocsira pillantott, ami igen csak rossz állapotban volt. Az egyik kereke el is törött. Zothar egyből a mágiát akarta használni, de még időben észbe kapott, s elrejtette kezeit köpenye alatt. Aztán a férfihoz fordult, s felsegítette.*
-Elnézését kérem, kedves uram! Miben lehetek szolgálatára? Zothar Dragon vagyok.
*Mutatkozott be, majd kezét a másik felé nyújtotta. Eközben egyre csak azon gondolkodott, használjon-e mágiát vagy sem. ~Ki kell derítenem, miféle fajzat ez. Mert, ha nem varázstudó, akkor lesz egy kis gond..~ Miután kezet ráztak, levette csuklyáját. ~Ha felismer, akkor bizonyosan mágus vagy valamiféle varázstudó néphez tartozik. HA nem...akkor ember.~*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Hétf. Feb. 16 2009, 17:59

*A kocsis nem mutatta annak jelét, hogy felismerte volna. Zothar meg is könnyebbült kicsit. Viszont így muszáj lesz kétkezi munkával segítenie a férfit. Éppen kezdett volna beszédébe, mikor nagy kiáltást hallatott az előtte álló. Úgy tűnt, hogy eddig nem vette észre a mágus..eltört a kocsis keze is. ~Már csak ez kellett nekem!~ Nagyot sóhajtott, majd közelebb hajolt a férfi kezéhez, hogy jobban szemügyre vegye azt is.*
-Nos, úgy látom, lesz egy-két dolgom. De ha már itt vagyok, akkor szívesen segítek magának! De kérem, legalább a nevét árulja el...hogy tudjam valahogy szólítani!
*A kocsis furán nézett rá először, de aztán Zothar komoly tekintete meggyőzte arról, hogy árulja el a nevét. Nagy sóhaj kíséretében megszólalt, mély hangján.*
-Drake vagyok. Szólítson csak nyugodtan így. És...köszönöm, hogy segít nekem! Kötszert talál a kocsin lévő csomagok valamelyikében!
*Vetette oda még úgy kis segítségül a mágusnak. Zothar bólintott egyet, majd "parancsba adta" a férfinak, hogy ne mozgassa nagyon a karját. Ezután a kocsihoz lépett, s előhalászta a kötszert. ~Most már csak valami deszka vagy léc kellene, hogy sínbe tudjam tenni a kezét...~ Mintha Drake meghallotta volna a mágus gondolatait, odaszólt neki.*
-Van ott egy-két deszka is...ha szükséges.
*Mosolyodott el halványan, majd kezére pillantott, ami nagyon hasogatott. Nem csoda, hisz igen csúnyán esett el. A mágus eközben megtalálta a megfelelő nagyságú két deszkadarabot, s örömteli mosollyal közeledett a kocsis felé.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Hétf. Feb. 16 2009, 18:18

*Zothar odaérvén a férfihoz, gondos kötögetésbe kezdett. Beletelt jó pár percbe, míg sikerült tökéletesen sínbe tennie a törött kart. De mikor végzett, úgy tűnt, minden rendben van és talán nem lesz több gondja a kocsis kezével. De még visszavolt a kerék. Szemeit csak meresztgette rá, de nem tudta, hogyan is álljon neki a munkának. Végül odafordult Drake-hez és így szólt.*
-Nos, kedves Drake! A keze rendben van, most már "csak" a kerék van vissza. Még nincs ötletem, de majd kitalálok valamit. Addig üljön csak le és pihenjen!
-Rendben. Nagyon szépen köszönöm a nagylelkűségét! Igazán meglepett udvariasságával.
*Azzal lehuppant az út szélére, s Zothar-ra pillantott, aki pedig erősen gondolkozott azon, mit is kezdjen most, hogy nem használhatja a mágiáját. ~Mi a fene?~ Egy igen lényeges dolgot vett észre, ahogy közelebbről is szemügyre vette a kereket. ~Ha csupán ez az egy küllője van eltörve, akkor csak az a dolgom, hogy egy megfelelő méretűt a törött helyére rakjak. De kérdés, mivel vágom majd megfelelő méretűre a deszkát?~ Kérdőn a kocsis felé fordult, majd megkérdezte, hogy talál-e valami fűrésszerűséget a kocsiban. Nagy szerencséjére az is volt a kocsin, így előkereste a mágus (ami nem is volt olyan könnyű), s keresett egy nagyjából akkora méretű deszkát, amekkora szükséges volt. Ezt összemérte az eredeti, törött küllővel, majd megfeszítve izmait, nekilátott a fűrészelésnek. Hosszú percek teltek el, Zothar pedig keményen dolgozott. Végül sikerült a megfelelő méretet eltalálnia, s boldogan rakta a helyére az immáron megjavított kereket. Úgy tűnt, működni fog minden, így visszatette a segédeszközöket, amiket a kocsiból szedett elő, s Drake-hez ment.*
-Azt hiszem, hogy befejeztem a munkát. Remélem, már nem lesz több gond vele, míg el nem éri úticélját! De mondja csak, honnan ez a sok deszka és fűrész meg minden?
*A kocsis kaján vigyorral a képén felállt, s megrázta Zothar kezét.*
-Tudod fiam, én ebből élek. Deszkákat szállítok. És ezekhez elengedhetetlen kellék a fűrész is! ÉS tudod, mit! Mivel ily jó voltál hozzám, meg is ajándékozlak eggyel! És még kérhetsz mást is....
*Zothar csak a fejét rázta, majd ő is kezet rázott Drake-kel, hogy aztán elbúcsúzzon.*
-Kedves magától, de nem fogadhatom el! Hosszú út vár még rám, s nem tudnám hova tenni ezeket! De azért köszönöm...tényleg!
-Hosszú út? Elvihetem netán valahova?
-Nem, köszönöm! Tudja, egy csinos nő vár engem. És.....nem szeretném annyira megváratni.
*Kacsintott a mágus, majd lassan indulni készült a széles vigyorú kocsist hátrahagyva. Azért még visszafordult és intett neki egyet, miközben amaz is utánakiáltott.*
--Értem, fiam! Akkor jó utat! És remélem, jól fogsz szórakozni!
-Jól fogok...ne aggódjon! És magának is jó utat! Viszlát!
*Azzal csuklyáját fejébe húzva elindult, hogy meglesse Aredhelt, aki már talán felébredt. Hisz Zothar egészen sokáig volt távol. Köszönhető ez a kocsisnak. De a mágus nem bánta. Legalább egy kicsit eddzette magát. Vidám mosollyal a képén eltűnt a fák között, a kocsis szemei elől. Drake pedig felült a kocsijára, s elindult, hogy szállítsa tovább portékáit.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Hétf. Feb. 16 2009, 18:48

*Ared az első pillanatban azt sem tudta, hol van. Felébredve mély álmából felnézett; először az ágakat pillantotta meg, a kis hajlékot, amit az előző este készített. Azt hitte, hogy Álomfalván van, az erdőt járja és szokás szerint ott is ébredt. Ahogy egyre inkább kezdett magához térni, lassan eszébe jutott minden. A dúlás, a sárkány, az elhagyatottság. És a férfi, akivel kinn aludt az erdőben. A szemeit dörzsölve körülnézett és mivel nem látott senkit, kissé meglepődött.*
~Úgy látszik, túl sokáig aludtam. Megunhatta a várakozást. Vagy elment reggeli után nézni. Vagy akadt valami jobb dolga.~
*Enyhe csalódottságot érzett, amiatt így magára hagyta, de legbelül azért kicsit örült is, hogy egyedül ébredt. Nagyon nagy zavarban volt, hiszen jó pár éve már annak, hogy valakivel ilyen sok időt együtt töltött. Általában egyedül járta az útjait. Így biztonságosabb volt.
Nagy nehezen feltápászkodott és a holmiját hátrahagyva kissé kóvályogva elindult. Úgy emlékezett, hogy tegnap látott erre egy kis patakot. Meg akarta mosni az arcát.
Út közben mélyen elgondolkodott. Nagyon megviselte minden reggel azután, hogy olyan hirtelen elhagyta az új otthonát. Valahol legbelül persze élt még egy halványka remény, hogy talán viszontlátja a barátait és Harant, a farkast; viszont minden reménye ellenére szívből gyászolta az elhagyottakat. Magát okolta, mert nem volt elég erős és gyors ahhoz, hogy segíteni tudjon. Magát okolta, mert amíg ő viszonylagos biztonságban járta az erdőt, addig a barátai élet-halál harcot vívtak. Magát okolta, mert ha kicsit is megfontoltabban és körbetekintőbben viselkedett volna, elkerülhette volna a sárkányt. Minden reggel ezzel ébredt. Persze, a lelkifurdalás hullámai után az is eszébe jutott, hogy a trténtek túl nagy formátumúak voltak hozzá képest, és lehet, hogy ő csak egy kis leszakított levél lett volna a háború viharában... De a végén mégis maradt a magány, az önvád, és a gyáva menekülés tudata.*
~Jól van, itt a patak~*meglátta a vidáman csobogó vizet, és menten jobb kedve kerekedett. Óvatosan a patakba mártotta a kezét, és lemosta az arcát. Amint a víztükörbe nézett, megpillantotta magát benne, és elkezdett hangosan nevetni.*
~Még jó, hogy Zothar nem volt ott, amikor felébredtem. Igencsak megrémült volna. Ekkora kóckoronát! Mintha egy fészek nőtt volna a fejemen.~* A gondolatot tett követte, gyorsan levette a ruháit és bement a vízbe. Egy kis idő múlva felfrissülve jött ki. Amíg öltözködött, észrevett egy kis gombatelepet nem messze. Gyorsan megfésülte hát a haját, és boldogan lépegetett a gombák felé. Hát, igen, Aredhel Narmolanya nagy ínyenc, és minden étel közül a gomba az, aminek nem tud ellenállni.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Hétf. Feb. 16 2009, 19:11

*Mosolyogva érkezett vissza ara a helyre, ahonnan kis sétájára indult. De egyből le is fagyott arcáról a mosoly, mikor megpillantotta Aredhel hűlt helyét. Egy pár pillanatig dermedten állt ott, majd észbe kapott, s jobban körülnézett. ~Nos igen...itt van a kis tatyója, szóval nem mehetett messzire. Lehet, hogy éppen reggeli után kutakodik...~ Felemelte fejét, s szemét összeszűkítve többször is körülnézett, hogy látja-e valahol Aredhelt. Sajnos nem érzékelt semmi mozgást sehol sem, így szomorúan lecsüccsent egy kicsit a tákolmány alá. Nem gondolta volna, de eléggé kifárasztotta ez a kis munka a kocsis kezével és a kocsi kerekével. De hát mit lehetett tenni? Legalább erősödött egy kicsit a karja. Még egy kicsit üldögélt ott, aztán megunva ezt felállt, s elindult a patak felé, hátha ott többre megy Ared keresésével. Nemsokára el is érte a tiszta vizű patakocskát, s Aredet is hamarosan észrevette. A nő éppen mosakodott és a haját rendezte, ami elég viccesen állt még pár pillanattal ezelőtt. A mágus csak állt és várt. ~Majd csak észrevesz....~ De végül nem bírta tovább, s csak muszájnak érezte, hogy megszólaljon.*
-Szép jó reggelt, kedves Aredhel! Hogy aludtál az éjszaka?
*Karba tett kézzel, mosolyogva állt ott a patakparton, s csuklyáját ismét hátradobva a nőre nézett nagy szemeivel.*

Tárgy: Re: 01. Evolyran kapuja Hétf. Feb. 16 2009, 19:20

*Amint meghallotta az ismerős hangot, kicsit megrezzent*
~Vajon mennyit láthatott?~*futott át gyorsan a gondolat a fején, de már mosolygott is.*
-Neked is jó reggelt. Látod, te ittad az alvóteát, és én aludtam sokáig. Köszönöm kérdésed, jól is esett.-
* Gyorsan felkapott pár gombát. Jobb híján felcsípte az inge alját és oda pakolgatta a finomságot. Kicsit furcsa volt így a reggeli fényben látni Zothart.*
~Még magasabb, mint gondoltam.. szerencsés lehet az a rablóvezér, akinek ilyen jóvágású arca van...~* Kissé elpirult, mivel túlságosan belefeledkezett a férfi szemlélésébe. Ezért aztán szokása szerint elkezdett tevékenykedni. Ha valami miatt zavarban volt, a legjobb megoldásnak az állandó mozgás tűnt. Így talán elvonja a másik figyelmét a saját zavaráról.*
-Nézd, találtam gombát.... azt hittem, amikor felébredtem, hogy itt hagytál....-

» 13. Evolyran kapuja - térkapu
» 2. Fatholl kapuja - térkapu
» 1. Norlän kapuja - térkapu