01. Evolyran kapuja

- Én magam nem hiszek a sorsban. Mindenki a maga szerencsének a kovácsa. *Mondja, s egy mosolyt rak az arcára*
- Hogy magamról?*szinte önmagától kérdezi, mivel nem gyakran kérdezik tőle, s ő maga pedig nem szívesen mesél róla, de mivel annyira őszinte volt a boszorkány, így ő is az lesz.*
- Se apámra, sem anyámra nem emlékszel jól, mivel mindketten a hadseregben szolgáltak, apám, mint derék harcos, anyám, mint gyógyító szolgált. Egyik nagyobb háború után egyik sem tért haza, és én máig sem tudom, hogy mi lett velük.*Ennél a pontnál fölnézett az égre, mint mindig, amikor rájuk gondol* De apám meghagyta, hogy engem egy varázslóakadémiára küldjenek, amint betöltöttem a hatodik életévemet. Így egy jó darabig ott is tanultam. De igazából sem az oktatók, sem a többi odajáró nem törődött túlzottan velem. Nekem pedig fogalmam sem volt, hogyan tovább. Viszont egy nap, kaptuk a hírt, hogy egy híres jóskönyv a városban van, s az meg tudja mondani mindenkinek, amit tudni akarnak. Így én is odamentem, s a könyv nekem azt súgta, hogy jöjjek el Evolyranban, mert ott találok válaszokat.
* A kis történet végeztével egy kis mosollyal együtt néz a boszorkányra.*

Vendég

*Érdeklődve hallgatja a férfi történetét.Nem sokan vannak akik elmondhatják magukról hogy Kellela oda figyelt rájuk.*-Hát igen.Neked sem könnyű..És válaszok..Hát őszintén remélem hogy megtalálod amit keresel.
*Mondja, most mosoly nélkül az eget bámulva.*
-Tudod, örülök is hogy ide kerültem.Először átoknak tartottam, nem mintha olyan régóta itt lennék, de már kezdek rájönni hogy nem véletlenül vagyok itt..Így kellett lennie..Hisz itt én is választ kaphatok a kérdéseimre, és hirtelen túl sok cél keletkezett..Hisz a bosszú evidens, főleg hogy tudom valahol ebben a nagy birodalomban van az akit keresek.De idővel minden kiderül..
*mondja elgondolkodva, sokatmondó pillantásokkal.*
-Na látod..Mondtam hogy nehéz elviselni a hangulatingadozásaimat..Na meg a bonyolult életem, és múltam..Magam sem értem..
*Mélyen belefúrja szemeit a férfiéba , majd elfordítja fejét, és ismét az eget kezdi el nézni.*

*Szinte tapintható, Kellela bánata, s Vulpesh emiatt kissé közelebb megy a boszorkányhoz.*
- Engem... Engem egyáltalán nem zavarnak a hangulatváltozások.*Mondja lassan*
- Most már tudom, miken mentél keresztül, te is tudod, hogy én miken... egyáltalán nem baj, ha néha elrágódunk az ilyenen. * Együtt érzően néz Kellelára, s minden szót, amit csak a szája elhagy, azt mind komolyan gondolja.*
- Egy effajta nagyhatalmú mágust,*mondja egy kis szünet után* pedig biztos nyílván tartanak a mágusok földjén. Szerintem, ha egyenesen arra tartunk, akkor talán még támogatást is kapunk.
*Vulpesh még sosem érezte át, hogy mekkora súlya lehet, egy elhamarkodott döntésnek, így próbál cselekedni is.*

Vendég

-Köszönöm, hogy megértesz..
*Mondja halkan, és folytatja.*
-Megoldom..Nem kell segítsék, a bosszú miatt senki nem segítene, hisz ki lenne az a bolond aki más bosszúja miatt a saját életét kockáztatná?
*teszi fel a kérdést, a kérdést amin sokat gondolkozott, és a választ sejti, hisz senki nem kockáztatná az életét, ami amúgy is mindenki számára fontos.*
-De még maradjunk itt egy napig.Persze csak ha ez neked nem okoz gondot, csak mert szerintem a tünde nem ment mesze, és arra vár hogy lenyugodjak.Elvégre nem véletlenül mondta el a dolgokat, talán..Így biztosan nem tűnt el, csak nem volt ínyére hogy el akartam vágni a torkát, amit azért meg is értek..
*Nagyszájú ugyan a lány, de a felesleges fecsegéstől a hideg is kirázza, ám ezt egyáltalán nem tartja annak..És még ha alapjában véve egy pökhendi, ingadozó hangulatú, önfejű, makacs, fiatal boszorkány, néha igazán vidám is képes lenni, na meg persze hajlamos kivetkőzni önmagából.*

- Én lennék olyan bolond, hiszen a nagyobb jó érdekében minden más eltörpül.*mondja mosolyogva*- S ha más nem, akkor mi ketten megtesszük.* Most furcsa makacsság jött rá, minden áron segíteni akar a boszorkánynak, úgy érzi, ez már az ő története is egyben.*
- Ami azt a tündét illeti... Talán tényleg az lenne a legjobb, ha még várnánk rá. Nagyon sok mindent tudhat, ami még jól jöhet.
*Vulpesh már úgy beszél, mintha már minden el lenne dőlve, habár ez még korántsem érzi biztosnak.*

Vendég

*Felvonja szépen ívelt szemöldökét és ránéz.*
-Nagyobb jó?Hát a bosszút nem nevezném feltétlenül annak..És miből gondolod hogy én olyan jó vagyok?
*Kérdi választ nem is várva.Hát igen a férfi akarva akaratlanul belecsöppent a boszorkány közel sem egyszerű ám annál kuszább életébe.Lassan feláll és megszólal.*
-Sétálok kicsit.....De sietek.
*Teszi hozzá végül és elindul a fák közt, csak egyedül lova és kardja nélkül..Csak az ezüsttőr és varázsbotja van nála.Lassú finom léptekkel halad előre, mikor egy patakra bukkan, már elég távol járva Vulpeshéktől.De ahhoz elég közel van még, hogy visszataláljon, és ez ne teljen sok időbe..Leül a víz partjára megtámasztja magát két kezével és hátra dől..Élvezi a víz lassú csobogását, és a levegő tiszta, friss illatát.*

Vendég

*Ül egy masszív fa ágán,és a lábait himbálja,mint egy kisgyerek.Korog a gyomra,de nincs kedve bogyókon élni.Ő nem éppen egy madárka.Ekkor egy gally reccsenését hallja a távolból.Leugrik eddigi ülőhelyéről,és hangtalanul,puhán éri talpa a földet.Félrehúz egy bezavaró faágat,és megpillantja a hatalmas állatot:egy nőstény szarvas legelészik messze,békésen,mit sem sejtve az őt fenyegető veszélyről.A szél pont az állat felől fúj,így szinte lehetetlen hogy észrevegye az őt figyelő zöld szempárt.
A lány a kezébe veszi felajzott íját (még ő sem tudja,miért hagyta ebben az állapotban),és egy nyilat illeszt a végére.Próbálja a legnagyobb erőt beleadni a lövésbe,és csak reménykedni tud,hogy a sűrű erdő nem fogja fel.Előrébb lép,és elköveti a legnagyobb hibát.Egy ágacska éppolyan hangosan megreccsen a talpa alatt,ahogy a szarvasé alatt is reccsent nemrégiben.Az állat felkapja fejét,és neki iramodik.Celebriel csalódottan ereszti le fegyverét.* -Pech.- *Mormolja,és gonosz mosollyal pillant az ő általa felriasztott nyúlra,ami éppen egy bokorból kezd neki irtózatos vágtájának...*

Vendég

*Csak pihen a patak partján és gondolkozik, van min..Ekkor egy szarvas vágtat el mellette, aki úgy tűnik nagyon megrettent valamitől, így majdnem elég kellemetlen élményben részesítette a lányt.*
-Hé..A szarvasoknak sem kéne össze vissza rohangálni..
*Mondja dühösen közben pedig vissza telepszik addigi helyére, és tovább hallgatja a víz lassú nyugtató csobogását, és nézi ahogy csordogál a kristálytiszta víz..Egy sanda megérzés súgja csak azt hogy nem sokáig lesz egyedül, és társasága most nem a tünde férfié lesz..De az effajta érzések nem hatják meg..Néha elég furcsa gondolatai vannak..Pedig igencsak feleslegesek, hisz szép és fiatal is..(Már amennyire egy 208 éves boszorkány fiatalnak mondható.), de a boszorkányokhoz képest a 208 év igencsak csekélynek bizonyul..Kisebb nagyobb színes, arany , ezüst pikkelyű halak úszkálnak, ficánkolnak a vízben, láthatóan élvezik, a víz tisztaságát.*

*Lova máma elég jól viselkedik úgy hogy most nyugodtan mehet vágtában.Így elég gyorsan halad.Már délután van mire leszáll a lováról,és hagyja pihenni.Ő addig eszik egy kis szárított húst.Így meg is van az ebéd most nem ül vissza a lóra hanem azt ott hagyja ő meg megy sétálni.Néhány lépés után meg pillant valamit a fűben.Valami bestia szerű.Gyorsan megfogja,mire az elkezd ficánkoln.De már nem tud megszökni.Csak az a kérdés hogy mit csináljon vele?*
-Mit csináljak veled hm?*Erre a kis bestia elkezd nyílni.*
-Megölni nem akarlak.Te leszel a házi állatom mit szólsz?
*Mintha értette volna hogy mit mond ,már nem ficánkolt.Vissza ment lovához és hátizsákjában csinált neki egy helyes kis zugot és oda bele rakja.Most felül a lovára és tovább lovagol de akkor olyan horkolásra emlékeztető hangot hall .Megnézi a hátizsákját és elaludt a bestia.Ezután tovább lovagolt.*

Vendég

-Te nyuszika,még élni fogsz...-
*Megvonja a vállát,és villámgyorsan a szarvas nyomába ered.Mit ér ő egy kis nyúllal?Talán mára elég.Ha éhen akar halni,akkor holnapra is.Futtában lelőni egy szarvast szinte lehetetlent.Ha a tünde is fut közben.Celebriel nem figyel,és arcát felkaristolja egy ág.Ez sajnos velejáró nyűg.A szarvas egy pillanatra megtorpan,ahogy a lány is.Szegény állat nagyon meg lehet illetődve,ha egy másodpercre is úgy hiszi,nincsenek a nyomában.Egy másodperc,végzetes hiba.Pendül az íjhúr,és a nyílvessző egyenesen a szarvas oldalába fúródik,aki a világ minden kincséért sem hagyná,hogy a lábai felmondják a szolgálatot.A lány óvatosan közelít felé,nem akarja hátra levő életét egy szarvas patáinak lenyomataival leélni.Az állat kapálódzik,és próbál tovább menni,de félúton összeesik.Ez a borzalmas vonaglás,a görcsös élni akarás mindenkiben fellobbant valamit.Van,akiben a részvétet,és van akiben az élvezetet...
A lány odalép hozzá,és hátulról gyorsan elvágja a torkát.Nem akarja a szenvedést látni.Csak miután ezzel kész van,néz a boszorkányra,aki a közelben áll.* -Szia!Bocsánat ezért a nem túl kellemes jelenetért,de ha mellettem akarsz maradni a következő 1-2 órában,akkor a látvány csak gyomorforgatóbb lesz.- *Mondja vidáman mosolyogva,mintha csak egy jól sikerült teapartiról mesélne,pedig körülötte a föld már mohón issza a szarvas vérét.*

Vendég

*Végignézi a kis jelenetet és elmosolyodik.Nem is kellett megkeresnie a tündét, jött ő magától is..Hm..Ezt szereti a lány, ha minden úgy történik ahogyan ő akarja.Ügyet sem vet a szarvasra, hisz lelke nem mondható teljesen jónak, bár az hogy kinek mi a jó, csakis nézőpont kérdése.*
-Üdv.Láttam már elég vért, ettől nem fogok bepánikolni.
*Mondja lazán és felkel, majd közelebb lép a tündéhez.*
-A múltkor annyira siettél.Remélem most nem annyira.
*Mondja könnyeden, majd csípőre teszi egyik kezét és úgy nézi ahogy a tünde ügyködik a szarvassal.Nem gondolhatja hogy nem tartozik igencsak sok magyarázattal Kellelának.És annyira nem is ér rá a nő, hiszen elég sok dolga akadt.*
-Nos..Nem kertelek..Miért mentettél meg akkor?És miért fogadott be a varázsló?És főleg, hol van a családom gyilkosa?
*Kérdi belecsapva a dolgok közepébe, de most miért is menne bele a kacifántosabbnál kacifántosabb beszélgetésekbe, ha így is megy.*
-Válaszokat akarok, és ezt gondolom te is megérted..
*Mondja határozottan, ellentmondást nem tűrve..Hát igen, természeténél fogva nehezen tűri ha ellentmondanak neki, bár ez néha néha megesik.Közelebb lép a vízhez, és bele érteti egyik ujját, majd megtölti üres kulacsát, hogy legyen vizük.Ha már ételt nem rakott el, mert eléggé sietősek voltak az ötletei, legalább a vízről neki kell gondoskodnia.*

Vendég

*A szarvast lábánál fogva,fejjel lefelé felakasztja egy fára,és az szinte sikít a rá nehezedő súlytól.Kellela kérdések áradatát zúdítja rá,amin ő meghökken.* -Nem értem...Én mindent elmondtam neked...- *Mondja,de nem is igazán figyel oda,amikor a boszorkány kifakad.A lány előveszi kését,és elkezdi a nem túl kellemes munkát.Amikor a megfelelő helyeken bevágta már a bőrt,lassan kezdi lefejteni az állatról.A vastag bőrt undorító szag kíséri.* -Gondoltam hogy büdös lesz,de azt nem,hogy ennyire!- *Óvatosan néz bele a csillogó,nagyon is elevennek tűnő szempárba,amitől megborzong.Ez a szarvas már halott.Majd leszedi a fáról,és hosszas munkába kezd,ami a szarvas kipucolását jelenti.* -Elmentem,gondoltam neked is kell idő,hogy gondolkodj rajta.Remélem nem gondolsz hazugnak!- *Ennél a szónál a szeme zölden villan.Egy tündét ilyesmikkel megsérteni nem éppen kedves dolog.Percekig néma csönd van,és a szarvas nagyobb húsdarabjai sütésre,illetve szárításra készen állnak.Ő odamegy a vízhez,ami mellett nemrég Kellela is állt. A kezeit belemeríti,és elkeseredetten pillant rájuk.* -Nem bírom lemosni magamról!Csupa vér a kezem!- *Rémület van a hangjában,aztán megszállja a nyugalom.Nem hasonlít annyira a tündékhez,mint amennyire valaha is remélte.Elszántan mossa a megszáradt vért,ami lassan enged neki.Lerázza kezeit,és odamegy a boszorkányhoz.* -Ha nem baj...én neked is...mármint,nem vagy éhes?Neked is raktam húst,hátha...- *Pillant rá,és közben körülnéz,pár korhadt ág után,amit meg tudna gyújtani.*

Vendég

-Nem mondtam hogy hazudsz..Csak bővebb válaszokat akarok.Mert az hogy befogadott a mágus csak mert látta rajtam hogy egyszer nagy mágus leszek..Ez azért eléggé csekélyke magyarázat..És megmentettél..De nem értem miért, hisz okod nem sok lehetett rá, neked még az sem hogy "nagy mágus" leszek..
*Mondja határozottan, de teljesen nyugodtan, a szavakhoz képest ijesztően nyugodtan, közben pedig végignézi a nem túl szép szarvasos műveletet.Majd kissé meglepődik.*
-Nekem?De hisz te lőtted le..Miért adnál nekem?
*Na igen, még több kérdés, de ha egyszer annyiszor átverték már?Nem naiv, megtanulta hogy naivnak lenni a legnagyobb ostobaság.Közben nézi ahogy keresi a fákat a nő, és segít neki.*
-Esetleg kérsz egy kis tüzet?
*Kérdi, hisz mégiscsak elemi mágus, egy aprócska tűz gyújtása nem okoz neki semmiféle problémát, bár lehet hogy a tündének sem.Bár ez nem feltétlenül a vértündék reszortja.*

Vendég

*Felkapja a korhadt fadarabokat,és hozzájuk teszi azokat is,amiket a boszorkány hozott neki.Egy megsemmisítő pillantást vet rá,amikor az felajánlja,hogy segít tüzet gyújtani.Már ég is a kis lángocska,először éppen csak erős füst jön rájuk,ami belemegy a tünde szemébe,és ő könnyezni,köhögni kezd.Aztán már hallhatják a pattogó hangokat,a kis szikrákat,és a hatalmas tüzet,ami vidáman táncol a fahasábokon.A sülő hús illatába belekeveredik a vérszag is,a vér,ami éppen elpárolog,bár ezt talán csak Celebriel pisze orra érzi meg.* -Attól,hogy én lőttem,nem azt jelenti,hogy nekem is kell megennem az összeset!- *Nézi a naplementét,amitől rózsaszínben ragyog az ég.Feltűnnek a narancssárga halványabb árnyalatai is.*
-Megmenteni?Azt nem mondhatnám...- *Leül a puha fűre,és egy fűszállal játszadozik.Majd térdét az állához húzza,és lábait átkarolja.*
-Mit akarsz tudni?A kérdéseidet hallom,de ennek mind semmi értelme...hogy minek mentettelek meg,az teljesen mindegy.Ahogyan az is,hogy miért vittelek a mágushoz.Ne akarj mindent tudni.Túlságosan szenvedélyesen keresed az igazságot.-

Vendég

-Igen, de még van ételünk..
*Mondja majd a tünde válasza hallatán ideges is lehetne , de nem lesz..Igaz hogy lobbanékony természet de már egész jól tudja türtőztetni saját magát.*
-De igenis van értelme.Nem mindegy, nekem fontos..Nem az igazságot keresem hanem a múltam...Azt sem tudom kik voltak a családom..Gondolj bele milyen érzés..Igenis fontos..Szóval szeretném tudni..
*Mostanában nagyon beszédes lett, de ez Vulpesh hatása is, na meg ez nem üres fecsegés, és a lány nem beszéd hanem fecsegés ellenes, ami azért nagy különbség.Vulpsht jól otthagyta,de most nem zavarja ha már nagyon hiányolja a lányt megkeresi.Most fontos dolgai vannak.Hisz nem tudja kik voltak a szülei, nem emlékszik rájuk, és senki nem világosította még fel őt, aminek persze nem örül de túl sok mindent nem tud csinálni..A Nap halovány sugarai már nem jutnak át a fák sűrű lombjain, így egyre sötétebb van, de a tűz világít, és a sötétben látás sem okoz nagy problémákat a lánynak.Pár denevér száll el felettük de ügyet sem vet rájuk, csak leül a tűz mellé és nézi a nőt.*

Vendég

*Egy bottal megpiszkálja a tüzet,és a sülő húsra pillant.Még jó sok idő,mire ehető állapota lesz.Vagyis emészthető.*
-A szüleid...mágusok voltak ők is.Erősek,és mindig csak a jót tartották szem előtt.Bár ennek érdekében ők is szegtek meg szabályokat. Egy ilyen szabályszegés voltam én is.Még kicsi voltam,amikor utcára raktak...A szüleim,nem meghaltak,csak egyszerűen...Nem tudom,nem kellettem nekik.Így árvaházba kerültem.Tudod,van egy borzasztó szokásom,mint az,hogy nem igazán tudok a nővérem nyomába érni...ő erős,és méltán büszkék rá a szüleim.Én pedig egész nap rohangálok,és még a hegytetőn is lehet hallani a hangom... Mindegy,a lényeg,hogy árvaházba kerültem.Megszöktem,hiszen ki szereti az ilyesmiket...- *Kicsit elakad,hogy megnézze hogy van a hús.Lassan sül,és ezek az illatok nem igazán a legjobbak egy éhes gyomor számára.Sokat gondolkozott már a nádpálcán,és hogy miért próbálnak mindig spórolni a gyerekek kirakásával.* -Akkor fagyos tél köszöntött ránk,és nem mondhatni,hogy bárki is törődött volna egy fagyoskodó szökött gyerekkel.Karácsony volt,és én a halál küszöbén voltam.Akkor találtak rám a szüleid...Magukhoz vettek egy kis időre,míg meg nem erősödtem.Aztán teltek,múltak az évek,és én észrevettem,hogy lassan már felnőttem,de még mindig náluk lakom.Én voltam a fogadott gyerek.És egy hasonló,havas éjszakán született egy gyönyörű kislányuk,akit Kellalának neveztek el...- *Mosolyogva nézi a pattogó tüzet,és hirtelen a lángok között egy pillangó bukkan fel,tűzteste édesen röppen el az éjszakába.*

Vendég

-Mi?
*Kérdi elkerekedett szemekkel..Ilyenek lettek volna a szülei?Hatalmas mágusok, akik még jók is?Túl szép..És Kellelában van valami eredendően gonosz..Bár nem akar mindenkinek rosszat, képes a kegyetlennél is kegyetlenebb lenni.*
-Testvér..Hmm..Nekem nincs.Legalább is ezek szerint.De semmi rokonom nem él?Vagy valami?Elég rossz úgy élni hogy nem tudod ki vagy.
*Meghatotta valamennyire a tünde története, de azért neki sem egyszerűbb.Az viszont kicsikét zavarja hogy nem tud semmit magáról, de érzi hogy nem engedheti el a tündét , hiszen ő tud róla jelenleg a legtöbbet, bár nem hiszi hogy mindent, a szüleiről meg végképp nem, hiszen biztosan nem árultak el neki mindent..Főleg azt milyen ősöktől származik a Kellelában rejtőző "gonosz.*
-Szóval megszülettem..és ők meghaltak.csak tudnám miért.De ki fogom deríteni..
*Mondja és nézi a sülő húst, bár nem igazán éhes.*
-Még egy kérdés..Te mindent tudtál a szüleimről?

Vendég

-Hogy mindent tudni róluk?Kötve hiszem...Volt egy kis gonosz oldaluk is,ami azt illeti.Néha órákra eltűntek,és ilyenkor,akárhogy is takargatták,áradt belőlük a vérszag...tiszta,emberi véré.De ismertem őket,talán jobban,mint mások.De ilyesmit nem merek állítani.
Rengeteg kéziratuk volt,mindenfélékről:volt egy hatalmas könyvtár,más mágusok értékes gyűjteményeivel,okkultizmusról szóló könyvekkel,likantrópiáról,nekromanciáról és mindenféle dolgokról szóló tárház volt az a hely.Zárolva is volt jópár könyvük,a félelmetes démonokról szóló.De teljesen mindegy.Főleg az útikönyveikbe nyertem betekintést.Több száz gyönyörű,bőrkötésű kötet várt,tele a csodálatos tájak képeivel.Gyűjtötték a régiségeket,a ritka dolgokat.Démonölő szerszámok,gyönyörű festmények,jó minőségű borok.- *Mosolyog,talán vigyorog.Nehéz megállapítani.* -Rémes,hogy én annyit lehettem a szüleiddel,te pedig olyan keveset!Azon az éjszakán,amikor ez történt,a haláluk...Éppen azokon a furcsa helyeken voltak,amikről soha nem tudhattam.Visszajöttek,megtörten és félelemmel a szemükben.De ugyanolyan kedvesen viselkedtek.Éppen zongoráztam,még a dalra is emlékszem,amit játszottam.Te már édesen aludtál.Bementek a szobádba,és megcsókolták a piros arcocskádat.Aztán leültek a tűz elé,és beszélgettek.Vendégünk jött,egy mágus.Hallottam,miről beszéltek.Azt kérdezte,melyikőnket ölje meg előbb.A szüleid védekeztek,és... a történet végét már tudod.Nem tudtam más rokonokról,és nem tudok róluk máig sem semmit.- *A hús tökéletesen megsült,és ő megkínálja belőle Kellelát.Még nem lát neki,inkább feláll,és megropogtatja elgémberedett tagjait.Hosszú mese ez,évtizedeken átívelő történet.És ő belefáradt már a mesélésébe.* -Ha nem ismerted a szüleidet,akiket elveszítettél,az talán jobb is,mintha...mintha...látnod kéne a családod végnapjait.-

Vendég

*Érdeklődve hallgatja végig a történetet.*
-Emberi....emberi..vér?
*Kérdi szaggatottan, és elgondolkozik.Bármi is volt a szülei titka ,amit még Celebrielnek sem mondtak el, az valószínűleg rá is vonatkozik, hisz a húsvér gyermekük.Inkább már nem kérdezgeti a nőt, hisz így is hirtelen túl sokat tudott meg, de félő hogy a legsötétebb titkokra még nem derült fény, és ezt már Kellelának kell kiderítenie, hisz lehet hogy Evolyranban is vannak olyanok akik esetleg ismerték őket.És minden bizonnyal a legtöbb választ az a mágus adhatja aki megölte szüleit..Ő most nem eszik mert nem éhes, így udvariasan utasítja vissza az ételt..Tulajdonképen eléggé megkedvelte a nőt..Valahogy úgy érzi sokat segíthet neki.Bár a megkedvelés nem az erőssége, ahogy a többi emberé sem hogy a kis boszorkányt megkedveljék, de ezt már nagyon is megszokta.*
-Köszönöm..
*Mondja arra értve, hogy köszöni mindent amit elmondott neki.*
-Tudod, még mindig jobb ismerni valakit és gyászolni mikor az meghal, és élni a fájdalommal, mint meg nem ismerni azokat akiktől származol ezáltal nem tudni ki vagy...Inkább ismertem volna őket és bírtam volna elviselni a halálukat, mint így, hogy nem ismertem őket, és azzal kell együtt élnem hogy azt sem tudom ki vagyok.
*Mondja lassan és tovább figyel Celebrielre.*

Vendég

-Igen...kristálytiszta emberi vér...- *Nem igazán érdekli a döbbenet,amit ez a szó Kellelában okozott.És nem ért vele egyet.*
-A szüleid nem te vagy.Ők mások voltak,mint te.Teljesen mások.És ez így is van rendjén.Nekem ez már nem okoz igazi fájdalmat.Volt,amikor fájó emlék volt,de mára már nem az...-
*Nem eszik a húsból,pedig nemrég még egy egész elefánttal is végezni tudott volna egymaga.Tudja,amit mondott az most rosszabb mint egy mellbevágás.Neki mennie kell,nem valami kötött személyiség.Nincs otthona,és túlságosan szabad szellemű.A húst is meg kell szárítania,lóra lesz szüksége,és miegymás...*
-Mit köszönsz?Ha tudnál pár dolgot...- *Sóhajt,egyet és legyint.Majd hirtelen felfogja,hogy mit mondott,majdnem megfullad.* -NEM!Deeehogyis...miket beszélek,tudod nem...mennem kell,olyan korán későn van az idő...- *Zavartan mosolyog,és mentegetőzőleg felemeli a kezeit.Felkapja a cuccait,és bájos mosollyal fordul Kellalához.* -Még biztosan találkozunk.- *Int neki,és gyors tempóban elindul,hogy éjszakára szállást keressen.*

Vendég

~Mégis mit képzel?Lehet hogy nem ismertem őket de jogom lett volna hozzá..És ahhoz is jogom van hogy most megismerjem őket..*Gondolja dühösen.*
-Más?Lehet..De valamiben mégiscsak hasonlítok rájuk nemde?
*Kérdi, hisz tudja hogy van olyan dolog amit nem mondott el neki a tünde, és ez zavarja nagyon is.*
-Nem mehetsz el..Most nem..
*Mondja hirtelen felkelve, de hiába a tünde már elszelelt.Érdekes ha valamit mond és az olyan hogy felingerelheti a nőt inkább tovább áll.Hátra dől és nézi a pár csillagot, amit a fák lombjai engedni látnak neki, na meg a Holdat, amit mindig is imádott.*

Vendég

*Caitlin szótlan magányában sétál a Kapuban. Kedvese még nem tért vissza, s neki ma Apró tanyára sem volt kedve kimenni, így ezt a helyet választotta esti magányához. De a fénylő hold mintha egy alakot világítana meg. Caitlin felismerni véli Kellela mágust. Sóhajt egyet s úgy dönt a magány nem túl jó dolog, s elindul a nő felé.*
- Üdv Kellela!
*köszönti a nőt, amikor odaér.*
- Te is magányosan...
*nem kérdi inkább kijelenti.*

Vendég

*Ismét hangok zavarják meg, és egy nőt vél maga előtt látni, akiről még tudja is ki.Ez azért nagy szó, egy mondhatni ismeretlen helyen..Bár Álomfalván is járt már a lány na meg rengeteg helyen, és az hogy ide került csak egy különös véletlennek nem nevezhető esemény.*
-Üdv..Igen, magányosan...
*Igaz társa nincs olyan messze na de mégis..Paták zaja zavarja meg az éjszaka csendjét és egy ébenfekete ló közeledik a két nő felé.Alkony unalmában úgy döntött Kellela után indul, bár akkor valószínű hogy tündekísérője elaludt.*
-Alkony..Mit keresel itt?
*Kérdi választ nem várva.A ló nyerít egyet, és a patakhoz lép, és iszik a friss vízből.*
-Mi járatban erre felé?A Seldék földje nincs közel..
*Jelenti ki, bár nem fecseg feleslegesen,..Azt viszont nem mondhatni hogy jól ismeri a nőt, csak úgy épp hogy arcról rémlik neki, ahogy valószínűleg a többi itt élő arca is.Igaz nem volt még a mágusok földjén, hisz nemrég vetődött erre a helyre, de azért kezdi megismerni a helyet, és a térkép amit még Chattalban szerzet igencsak sokat segít neki ebben.*

Vendég

- A Seldék földje közelebb van, mint gondolnád.
*s halványan elmosolyodik, hiszen már Chattalból érkezik, a fogadóból, ahová délután futott be, miután tünde kedvese nem érkezett ma sem haza.*
- Szép a lovad mágus!
*dícséri meg a gyönyörű lovat. Jó szeme van az ilyesmihez, hiszen harcos. Kém, akinek egy jó ló sokszor többet jelent minden másnál: az életet jelentheti, ha menekülnie kell.*
- Az esti magányom akartam egy kicsit kiszellőztetni magamból, de most igazán örülök, hogy még sem kell egyedül lennem. Chattalban, a fogadóban ma különösen rossz arcú emberek gyűltek össze...
*s ezzel el is árulja, miért tud itt lenne, mesze a selde földektől.*
- S Fáradt Egor savanyú képét sem akartam egész este egy kupa bor mellett bámulni. De a te városod is oly mesze van mágus...

Vendég

-Igen, értem..Hát a chattali fogadó nem a legjobb hely, voltam ott.
*Mondja gyorsan és folytatja*
-Az én városom?Nem rég vetődtem ebbe a birodalomba szóval nem volt még arra felé.De oda készülök, csak van némi elintéznivalóm előtte..
*Mondja közömbösen, majd folytatja, bár nincs ínyére hogy folyton mágusnak hívja mindig, de nem is nagyon foglalkozik vele.*
-Alkony?Igen szép.Chattalban majdnem hogy ingyen adták..Mivel vadló és senkit nem tűrt meg a hátán, én meg elhoztam hisz nem akartam hogy meghalljon.*Mondja miközben egy kósza hajtincset hátra dob, aztán a Holdra néz, melynek ezüstös fény emegcsillan a zöld szempárban.*
-Magány..Hát én is arra vágytam, de azt hiszem ha egyedül vagyok túl sokat gondolkodom olyan dolgokon amiken nem kéne
*Hát igen nem a legjobb dolog, ha folyamatosan Celebriel mondatain gondolkozik..Hisz ami történt megtörtént, a múlton nem tud változtatni, bár nem is ismeri azt..Nem ismeri önmagát, aminek legfőbb oka, hogy szüleit nem ismerte..Kissé igazságtalannak is tratja hogy Celebriel aki nem is a rendes lányuk oly sokat lehetett velük, ő meg szinte semennyit, hisz kisbaba volt mikor szülei meghaltak.*

Vendég

- A magány csak akkor jó, ha tudod, hogy a sötét, szürke napok után, felkel a nap és a boldog viszontlátással örvendeztet meg, aki miatt magányosnak érzed magad.
*mondja Caitlin, s már alig várja, hogy kedvese megörvendeztesse őt.*
- De szavaidból úgy veszem ki, hogy a te magányod erősebb és mélyebb, mint az enyém...
*mondja a nő, s mágusra pillant. A sötétben nem látja jól az arcát, de valami azt súgja neki, hogy Kellela magányosabb, mint ő.*
- Ha a városodban nem jártál még, akkor talán jobb lenne, ha egy vezetőt fogadnál fel. A mágus városba hosszú és veszélyes út vezet. Az útonálló hordák még a karavánokat is veszélyeztetik, hát még a magányos utazókat...

*Mintha a lágy esti szél hirtelen elülne, s helyét valami nyomasztó, párás ködgomolyag venni át...*

Vendég

-Hát igen, meglehet hogy más mint a tiéd, de egyik sem épp kellemes.
*Mondja határozottan, majd folytatja.*
-Sose félts.Van egy társam, egy tünde, aki most nem tudom hol van, de nem messze, biztosan elaludt.
*Mondja ki hangosan gondolatait, majd érzi hogy valami megváltozik.*
-Érzed ezt?Köd..Olyan nyomasztó..
*Hát igen ő nagyon is erőteljesen érzi ezt.Ami nem meglepő..És a gondolat hogy az a gonosz dolog ami a szüleiben élt benne is ott lappang valahol, és az sem segít sokat hogy nem tudja mi is az, de majd valószínű hogy egyszer előjön...De nem lehet jelentéktelen ha még Celebriának sem mondták el.*

Vendég

* A köd olyan hirtelen váltotta fel az esti szellő csendes simogatását, mintha csak egy súlyos madár telepedett volna Caitlin mellkasára. A harcosnő körül pillant, s megigazítja fegyvereit, amiket szerencsére nem hagyott a fogadóban. De nem lát semmit. Azaz a ködön kívül nemlát semmit. De fura köd ez. Nemteríti bea tájat, mintha csak egy helyen összpontosulna: az egyik kis szikla mellett sokkal sűrűbb, mint máshol.*
- Igen Kellela érzem. Olyan, mintha...
* de nem fejezi be, mert mintha a ködgomolyag megmozdult volna. De nem...*
- mintha valami súlyos titkot bíztak volna rám, s most az ülne lelkemen. Nem tudom miért, de így érzem...

*A ködgomolyag amilyen hirtelen jött, oly hirtelen tűnik el. De helyén, ahol öszegyűlni látszott, a kis szikla alatt, a Hold fénye megcsillan valamin...*

[You must be registered and logged in to see this image.]

» 13. Evolyran kapuja - térkapu
» 2. Fatholl kapuja - térkapu
» 1. Norlän kapuja - térkapu