08. Temető

Tárgy: Re: 08. Temető Szer. Nov. 18 2009, 21:09

* Egy beszélgetésnek néznek elébe. Mi sem jobb helyszín ehhez, mint egy holdfényes temető, nemdebár? Így hát letelepedik Declan mellé a sírkőre, s törökülésben felnéz az égre. Na, csillagolvasásból sem tudna jeleskedni, akárcsak térképészetből. Tutibiztos eltévedne. De most nincs is rá szüksége.*
- De akkor is! Szeretném ha válaszolnál. Miért? És miért érdekel, hova mentem?
* Megcsillan a szeme. Tényleg, miért, Netán hallotta kimenni az ablakon...? Meglehet, akkor még nem volt annyira profi láthatatlanságban. Azaz, nem tudott nesztelenül járni. azóta ezt korrigálta.*
- Ja, azóta sok minden történt... nem voltam olyan sok helyen, de infókat, meg tapasztalatokat, na, azt gyűjtöttem eleget. Belerázódtam a vámpírságba. Mást nem is igen tehetek, nem igaz?!

Tárgy: Re: 08. Temető Szer. Nov. 18 2009, 21:18

*Hallgatja a nőt.*
~Mért hát, mért? Mittomén?~
-Seyla... szerintem tudod miért. Inkább az lenne a kérdésem, hogy szerinted, az este mért mentem el? Nagyon kíváncsi vagyok a véleményedre. Utána válaszolok a kérdésedre.-
*Néz a nő szemébe.*
-Hogy hova mentél az azért érdekel, mert kíváncsi vagyok, hogy hogyan éled meg az új életedet. Én nem tudom, hogyan reagálnék a te helyzetedben.-
*Majd meghallgatja a nő élményeit.*
-Valóban. Nem tehetsz nagyon mást.-
~De azért nagyon sajnálatos, hogy ez történt veled.~
*Ezt gondolta, de többet már nem akarta felhozni. Már eleget beszéltek erről. Mivel már késő ősz volt, már egyre hidegebb volt. Éjszaka a temetőben, szél, elszáradt levelek kavarogtak a sírokon, hulla szag, nagyon "romarikus" az biztos.*
-Mért vagy itt a temetőben?-

Tárgy: Re: 08. Temető Csüt. Nov. 19 2009, 12:25

*Kicsit ugyan gondolkodik, de megvárja, amíg Declan befejezi a választ, s csak azután próbál egyáltalán válaszolni. Elnézegeti a felhőket... (este!) és visszapillant a fiúra. most mi a francot mondjon?! Talán az igazságot... azzal úgy sincs gond. Bár, néha pont az a jó, ha nem teljesen őszinte...
Mindenesetre most vámpír, tehát nyugodtan tud egyszerre több helyre figyelni. Mittomén, mondjuk egyszerre tud valakivel társalogni, válaszol, máson gondolkozni, sőt még a terepet is felmérni. és esetleges kiutat keresni. De mindez csak példa... és mellébeszélés. Most egy helyre kellene koncentrálnia.
- Az a véleményem, hogy... "csak" Casve. Ez az egy név. szerintem mindent megmagyaráz. Ne feledd, én tudom, hogy mit jelent neked. És mert már kezdett számodra rosszra fordulni a szituáció. kényelmetlenné. Ezért inkább megfutamodtál. De tudod mit? Oké.
* Feláll, s átszökken a másik sírra. Egy angyalszobor áll mellette. na igen... a látásmódja is nagyon megváltozott. Sok mindent lát, és érez... nagyon különleges. Aki vámpír, csak az értheti ezt meg....*
- Vártam valakit. De hamar kiderült, hogy nem jön, úgyhogy inkább maradtam. Lusta voltam császkálni a városban csak úgy, össze-vissza. Most egyébként ott lakom.
* Feltámad a szél. A köntös ellenére, ezt mégsem bánja. kellemes.*

Tárgy: Re: 08. Temető Pént. Nov. 20 2009, 17:53

*Meghallja Casve nevét Seyla szájából. Ezen nagyon elmosolyodik.*
-Áhháááá! Szóval te féltékeny vagy? Hihi... Ejnye Seyla.-
*Rá is kacsint a nőre. Majd kicsit elkomolyodik, de a mosoly az arcán marad.*
-Seyla. Köszönöm, hogy megértesz. A megfutamodással kapcsolatban meg...- *Elkomolyodik, őszintévé válik az arca.* -... igen. Ez igaz. Tudod... hmm... nem is tudom, hogy mondjam el... én nem érzem helyesnek, hogy... hát érted... Én inkább előbb elkötelezném magam, és csak utána élnék a lehetőségekkel. Nem tudom, érted-e.-
*Eléggé zavarba jött a téma miatt, de igyekezett továbbra is a nő szemébe nézni. Majd a nő feláll és egy másik sírkőhöz szökken.*
~Tehát várt valakire, értem.~
*Csak bólintott a fejével. Felhúzta a lábát, átkarolta a térdét, majd a messzeségbe tekintett. Körbenézett és meglátta az alagút bejáratát, ahonnan a pokol kapujába eljutottak. Azt bámulta, pedig nem is akarta azt nézni.*

Tárgy: Re: 08. Temető Pént. Nov. 20 2009, 22:07

* Legszívesebben felnevetne, de nem, nem fogja megtenni. Még csal el sem mosolyodik. Különben is, inkább a sírokon egyensúlyozgat. Nem is esik nehezére... olyan természetes, hogy nem esik le a legkeskenyebb peremről sem. Közben a szobrok tekingetnek rá hol furcsán, hol üvegesen... de figyelik a lépteit. Mondjuk, a sírkövek is elevennek nevezhetők... az ő szemében. Nem lehet ezt megszokni. Ez és ezer új meg új csoda. Nem is olyan apró.
Persze nagyon is figyel Declanra, s a zavarán elkezd kuncogni, s egy sírkőnyire (jó kis mértékegység, nem?! ) megáll tőle, rá néz s fejét oldalra hajtja. Halál komoly és értetlen.*
- Nem, nem értem.
* Tipikus. Nem fogj megkönnyíteni a dolgát. Beszéljen csak nyíltan, ha azt akarja, hogy értelesen tudjanak társalogni! Tassék csak nyílt lapokkal játszani! Persze, csak adja a hülyét. De azért ha valaki, akkor ő tud játszani. S addig játszik, amíg sokkol a tét...
Nem érdekli, hogy először máshova néz Declan. Nem is akárhova. Azzal majd később számol. Most ez aktuális.*

Tárgy: Re: 08. Temető Pént. Nov. 20 2009, 23:46

*Nem, nem érti. *
~Na persze, én meg kis nyuszivá változtam.~
-Valóban?-
*Feláll, és elsétál a barlang szájához. Majd visszafordul és a nőre tekint. Kissé szomorkásan szólal meg, de mégis mosolyog.*
-Pedig azt hittem, hogy félszavakból is értjük egymást.-
*Kacsintott is egyet, majd bement a barlangba. Miért? Nem tudja, de egyszerűen valami vonzotta, hívta egyre beljebb és beljebb. Nem, nem valami misztikus erőről van szó. Nem valami hangról. Csak belülről érezte hogy mennie kell. Talán ha újra látja a helyszíneket... okosabb lesz? Vagy értelmet nyer minden? Kap válaszokat? Ezt még ő sem hiszi... csak reméli. Viszont zsákutca. Nincs tovább az út.*
~Pedig... akkor itt tovább tudtunk menni... most meg...~
*Most meg fal. Declan homlokával és két tenyerével a falnak támaszkodott. Lehunyta a szemeit. Jobbkeze ökölbe szorult, egyet bele is vágott a falba, majd lecsúszott a földre. Nem... egy csepp könny sem hagyta el szemét, csak dühös volt. Mérhetetlenül dühös.*

Tárgy: Re: 08. Temető Szomb. Nov. 21 2009, 19:47

* Nem szól. Ugyanúgy figyel, s sűrűn pillant Declanra. Végig. Nézi, végig. Követi a szemével, mikor odasétál a barlanghoz. Bár végig hívja, szótlanul, bárha nem menne oda. Maradna ott vele. De nem. Nem és nem akar "nyíltan" beszélni. Nos...
Amikor belép a kriptába a fiú, elneveti magát, s megrázza a fejét. Hangtalanul. Még mindig fejcsóválva suhan a kripta bejáratához. Tudja, hogy az út le van zárva. (Már ideje volt...)
Csak nekitámaszkodik a bejárathoz, s félrehajtott fejjel néz tovább. Declant.*
- Miért vagy dühös? -*szólal meg leheletnyi hanggal*

Tárgy: Re: 08. Temető Szomb. Nov. 21 2009, 23:09

*Seyla utánamegy. Declan hallja a halk kérdést. Csukott szemmel megfordul a földön és most már hátával támaszkodik a falnak. Majd felnyitja a szemét, rögtön a nőre tekint. Nem kellett keresnie hol van. Tudta. A férfi kissé gúnyosan elmosolyodik.*
-Gúnyolódsz?-
*Kis szünet. A férfi a fejéhez nyúl, mintha fájna neki. Leereszti a kezét és újra a nőre tekint.*
-Gondolom tudtad, hogy zárva... én is tudtam.-
*Az utolsó szavakat suttogva ejtette ki. Megint megfogja a fejét, és kezére támaszkodik, a keze meg a térdére. Mélyen és hosszan vette a levegőt. Érezte, ahogy meg-megdobban a szíve. Hallotta, érezte a lüktetést a fülében, fejében. Majd váratlanul felnevet. Egyértelműen a kimerültségtől van ez. Nem aludt volna eleget? Nem erről van szó. Csak belefáradt az életbe.

Tárgy: Re: 08. Temető Szomb. Nov. 21 2009, 23:22

- Nem, nem gúnyolódok. Csak kíváncsi vagyok.
* Mondja őszintén, s ellöki magát a bejárattól. Miért gúnyolódna? Csak áll ott. És figyel. Miért? Hiszen most totál nyugodt. Mármint ő. Be van zárva a bejárat. Pontosabban már az a hely sincs ott, ahol voltak. Csak egy igen-igen kivételes alkalom volt az. Most már nincs meg. Miért baj? Egyáltalán miért keresi a férfi? Érdekes... Miért zavart?
Odalép hozzá, s leguggol elé. Lassan, bár a mozdulását emberi fül már nem hallhatja ilyenkor, ha lassú... sem ha gyors. Csak ha ő szeretné, hogy észrevegyék. De, mint egy ilyen esetben nem foglalkozik vele, csak "természetesen" viselkedik.
Kezeivel Declanéért nyúl, s ha a fejét is támasztja vele, az övébe csúsztatja. Azt akarja, hogy ránézzen!*

Tárgy: Re: 08. Temető Szomb. Nov. 21 2009, 23:31

*Seyla hozzá lép. Na meg túlságosan kíváncsi. Leguggol a férfihoz, majd a kezével Declanhoz nyúl. A férfi rátekint.. Suttogva szólal meg.*
-Seyla. Én... nem vagyok olyan, aki... minden érzését elmondja. Sok mindent szeretek magamban tartani. Nem tudom miért, vagy hogy jó-e ez. Talán nem.-
*Megfogja a nő kezét, simogatja, vagy inkább csak azt figyeli, mennyire hideg. Majd újra Seyla szemébe néz.*
-Mért szeretnéd, hogy mindent kimondjak. Ha érted mit mondok, akkor kérlek... kérlek legyen az elég! Ne kelljen mindent kimondanom. Nem szeretek mindent kimondani. Kérlek próbálj megérteni...!-
~Kérlek, érts meg!~
*Még mindig a kezében van a nő keze, és még mindig egymás szemébe néznek.*

Tárgy: Re: 08. Temető Szomb. Nov. 21 2009, 23:45

* Lenéz egy pillanatra a kezükre, ahogy Declan simogatja az övét, majd vissza a szemébe. Csak nézi... *
- Declan, Declan, Declan... nehéz eset vagy. Miért? Talán a nyíltság nem egyúttal egy fal ledöntését is képezi? Semmi sem működik, ha a felek nem tudnak egymással kommunikálni. Tudod, hogy az úgy nem megy...
* Persze, hogy megérti. De egy másik álláspontot is meg akar értetni vele. Szavak nélkül érteni egymást csak gondolatolvasással mehet. De ők nem gondolatolvasók.
Hozzá hajol, s csókot nyom a homlokára. Had simuljon ki a kételyekből.*
~ Nem foglak elengedni, fiú.
Az enyém vagy!~

Tárgy: Re: 08. Temető Szomb. Nov. 21 2009, 23:55

~Nehéz eset?~
*Erre a kijelentésre kissé elmosolyodott. Végighallgatja a nőt. Majd az homlokon csókolja.*
-Seyla. Igazad van. De... hmm... nem tudom. -
*Sóhajt egyet.*
-Seyla...-
*Megint megérinti a nő haját. /ez legalább nem hideg/*
-Ez nem a kommunikációról szól. Csak ha valamit értesz, akkor ne kelljen mindent a nevén nevezni. Csak ennyi. Ha nem érted, akkor mond, hogy nem érted, de akkor tényleg ne értsd, és akkor elmondom másképp. Ennyi. De csak azért, mert kíváncsi vagy, hogy ki merem-e mondani, azért ne kérdezz vissza!-
*Mondta nyugodtan, kicsit komolyan, kicsit mosolyogva. Meg is simítja a végén Seyla arcát. Aztán nem bírja ki... nyom egy csókot a nő orrára.*

Tárgy: Re: 08. Temető Vas. Nov. 22 2009, 00:15

* Oké. Ez van. Többet úgy sem fog mondani neki. Most. De ki tudja, mit hoz a jövő?! Talán... Talán. Túl sok a talán. Talán csökkenteni kellene a számát. Az viszont egy hosszú, és rögös út. Aminek, ha jól meggondolja, a háromnegyedét már körülbelül be is járták.*
- És ha tényleg nem értem? Honnan tudhatnád...?
* Megcsóválja a fejét, majd Dec orron csókolja. *
~ Csak ennyire telik tőled, Clive Sword?!~
* Enyhén megszorítja a kezeit, s megkeresi a szájával Declan ajkait...*

Tárgy: Re: 08. Temető Vas. Nov. 22 2009, 00:27

*Declan elmosolyodik.*
-De hisz mondtam már... majd szólsz, ha nem érted. Na meg az arcodról le fogom olvasni.-
*Majd gyengéden megcsókolták egymást. Majd újra, ami hosszabb ideig tart. Ez egy darabig eltart. Declan karjával átöleli a nőt, jobb kezével beletúr a lány hajába. van is mibe. Seyla haja mindig is nagyon vonzotta. A férfi nagyon szerette a nő haját. Na meg a porcelán arcát. És amit utált? Az a lány makacssága, talpraesettsége, eszetlensége, meggondolatlansága, kíváncsisága. De érdekes. Egyszerre szerette is ezeket benne. Szerette utálni benne ezeket. Szeret vele vitatkozni. Sokszor Seyla nyert, de most már nem fogja magát hagyni. A nyelves csók intenzívebbé válik.*

Tárgy: Re: 08. Temető Vas. Nov. 22 2009, 12:36

* Még a csókba mélyedve is elmosolyodik. Hát... van is min. Semmi sem úgy történik, ahogy eltervezi, de annál jobban élvezi a kihívást! Na persze, nem hagyja magát. Mindent kihasznál, ahogy csak tudja. Az életet. Ha egyáltalán lehet életnek nevezni. De végül is, mozog, virul, gondolkodik, kell ennél több?!
Ahogy egyre jobban belemélyednek egymásba, saját magát sem kontrollálja. Minek?! Ja persze, az ereje... talán nem ártana visszavenni. Csak egy rég hallott mondat jut eszébe: "Szerelemben és háborúban minden megengedett." Hoppá, ez itt most melyik is?!
Intenzív. Na, ez a szó talán idevág. Fogaik összekoccannak, hevesesebben csókolják, harapják egymást. Szívkondulásaik, ziháló légvételeik visszhangot vernek az üres falak között. Már nem is emlékszik a kripta dohos, nehéz bűzére. Na de egy szál köntösben?!
Hirtelen elválva Declan ajkaitól, további vigyorral a fülébe súg.*
- Hát olvass!

Tárgy: Re: 08. Temető Vas. Nov. 22 2009, 22:43

*Már alig bírnak magukkal. Majd Seyla hirtelen befejezi és egy igencsak különös feladatot ad Declannak. A férfi tud is olvasni a nő arcáról. Elkomolyodik. Csendesen szólal meg.*
-Kint... pont erről beszéltem. Tudod... öhm... szóval azt szeretnéd, hogy menjünk tovább? Ne csak eddig jussunk el?-
*Elkomolyodik.*
- Seyla. Kint azt mondtam, hogy előbb szeretném magam elkötelezni. Lehet, hogy ez furcsán hangzik. Talán furcsa a gondolkodásmódom, talán maradi vagyok, de nem. Seyla. Nem akarom veled tölteni az éjszakát. Mármint... a szívem... és a testem... akarja. De az eszem és az elvem... nem. Érts meg! És kérlek... ne... csábíts az ellenkezője felé...-
~Mert talán nem tudnék ellen állni.~
*Hát persze. Ha a nő nem állítja meg a férfit, akkor képtelenség megállni. A férfi nem tud megállni... csak ha nagyon erős benne az a bizonyos elv.*
-Kérlek.-
*Persze látszott rajta, hogy valójában vágyna a nőre, hisz ugyebár a hormonok. De Declan szeretne tudni ellent mondani a hormonoknak. Egyszerre néz úgy a nőre, hogy kérlek szállj le rólam, és egyszerre úgy hogy gyere, és ne engedj el!*

Tárgy: Re: 08. Temető Hétf. Nov. 23 2009, 20:13

* Csak halkan elneveti magát, s lehajtja a fejét. Haja függönyként hullik az arca elé. Ő pedig csak mosolyogva pillant összeérő térdükre. Mosolyog...
Fülében egy régi dallam ver visszhangot, lassú, tüzes, melengető. Imádta énekelni. A az emlékhang nem engedi a pillanatot rossznak látni. Mintha csak külön állna... kívülről. Felnéz Declanra, egyenesen a szemeibe. Innen nem tudja megállapítani a színét... a látásmódja többet hoz neki a felszínre, mint egy átlagos embernek. Ő belélát. Mögé... vagy ahogy tetszik.
Az előbb leengedett kezei jobbját a férfi mellkasára helyezi, a szíve közelébe. Hallja a dobbanásokat...érzi. Megrázza a fejét, de nem engedi el a pillantását. Csak lassan... közelebb húzódik hozzá, feltérdelve.*
- Félreértettél... -*suttog, majd normális hangnemben fojtatja*- Soha nem kértem, hogy add fel az elveidet... magadat.
* A füléhez hajol, s akárcsak mint a szárnyak, szája leheletnyit hozzáér, suttog.*
- De én soha nem lehetek a feleséged!
* Lágyan csókol a füle mellé, a állkapcsára, füle tövéhez, lejjebb, a nyakát...*

Tárgy: Re: 08. Temető Hétf. Nov. 23 2009, 20:27

*Mintha nem is figyelne rá a nő. Elneveti magát, majd a férfi mellkasára teszi a kezét. Majd megszólal.*
~Tévedtem volna, akkor most mit csinálsz?~
*Majd olyat mond, ami nagyon nem tetszik a férfinak. Dec meg sem tud szólalni. A nő elkezdi csókolgatni. Declan érzi, hogy ereje kezdi elhagyni. Lehunyja a szemeit. Testében bizsergést érez. Nagyon melege van, izzad, néha meg fázik és reszket. Hőhullámok. Vannak ilyenek. Suttogva szólal meg. Lehunyt szemekkel.*
-Seyla... mért nem lehetnél a feleségem? Mi az akadály? Annyi, hogy vámpír vagy? Vagy egyszerűen csak a szabadságodat félted? Legyél a feleségem!-
*Ekkor már felnyitotta a szemeit.*

Tárgy: Re: 08. Temető Hétf. Nov. 23 2009, 20:51

* Hallja, s egyben át is érzi Declan minden egyes szívdobbanását... szinte... mintha újraindult volna a saját szíve. Még! Még élni akar...!
Nem hagyja abba a csókolgatást. A környezetét már rég kizárta. Most mégis egyszerre felkapná a fejét, s értetlenül , egyszerre döbbenten nézné a fiút.
MIVAN?
* Na jól van ám... nem megyünk bele ebbe. Vagy ezer évre elegendő gondolat fut át már a kérdés pillanatában az agyán. Mázli ilyenkor, hogy vámpír... van ideje átgondolni. Ugyanis nagyon-nagyon-nagyon szívesen csinálná most azt, ami a fentebb leíródott... mégsem teszi. Nem-nem. A végén max. összevesznének. Hiába való vitára viszont nincs hely. Tovább csókolja, mintha nem is történt volna semmi... ebből rajta kívül úgy sem tuja senki, mi játszódott le benne az imént. Bár, azért egy kérdés nem hagyja nyugodni. Annyira nem, hogy két csók között halkan kiböki.*
- Neked egy papíron múlik minden?

Tárgy: Re: 08. Temető Hétf. Nov. 23 2009, 21:07

*Declan kérdése után, mintha abba maradtak volna a csókok. Majd mégis folytatódtak, de egy kérdés elhagyta Seyla ajkait. Declan egyre gyengébb. Csak suttogni bír.*
-Igen.
*Majd nem bírja tovább és viszonozza a csókokat. Persze az agya jár... úgy ahogy, mert a vágy kicsit elcsavarja a fejét. Nehezen tud gondolkodni.*
~Seyla... mért csinálod ezt? Vigyázz mit mondasz! Nem látod, hogy mennyit próbálkozok? Hogy igent mondj? Mert ha nem, akkor... akkor...~
*És csókolja tovább a nőt, megragadja a haját is, néha megszagolja, néha azt is megcsókolja.*

Tárgy: Re: 08. Temető Hétf. Nov. 23 2009, 21:07

*Declan kérdése után, mintha abba maradtak volna a csókok. Majd mégis folytatódtak, de egy kérdés elhagyta Seyla ajkait. Declan egyre gyengébb. Csak suttogni bír.*
-Igen.
*Majd nem bírja tovább és viszonozza a csókokat. Persze az agya jár... úgy ahogy, mert a vágy kicsit elcsavarja a fejét. Nehezen tud gondolkodni.*
~Seyla... mért csinálod ezt? Vigyázz mit mondasz! Nem látod, hogy mennyit próbálkozok? Hogy igent mondj? Mert ha nem, akkor... akkor...~
*És csókolja tovább a nőt, megragadja a haját is, néha megszagolja, néha azt is megcsókolja.*

Tárgy: Re: 08. Temető Hétf. Nov. 23 2009, 21:22

* Úgy érzi, hogy agyát mintha soha nem tudná már kikapcsolni. Néha átok, néha jól jön... Nem dönti el, mi micsoda, nehogy megbánja. Éppen elég, hogy ez egész léte egy átok miatt az ami... nem kell még neki is átkozót-titulálnia. Elég, hogy bent azok a fogaskerekek folyamatosan járnak (iszonyú zajt csapva) , s ha kizárni nem is tudja teljesen, másodlagossá tenni már igen.
Valahogy megmosolyogtatja Declan viselkedése. Nem is volt más a célja. Akkor viszont jöhet egy következő kérdés: koppantsa vagy sem?
Inkább ezt később...
Előbbre való, hogy melyik énjére hallgasson. Köztudott: mindenkiben három kis"hang" lakozik: az alap, a felfogó és véleményt szűrő. Namost a másik az, aki ezt felülírja, s folyton beszólogat? Igen? Miért? Miért nem inkább...? Itt jön képbe aztán a harmadik, legundokabb: Miért ne? Gyerünk! Többet!
És itt kellene eldönteni, hova húzunk. Jé, tehát felfedezte! Van negyedik én is! A döntő.
Na, most akkor Döntőre fog szavazni! Le a kismiska szólamokkal!
Declan mellkasára dől, hogy a fal a hátsó határ nekik. (nem, nem csak a csillagos ég...) A szájára tapad, kezeit, melyek már nem is olyan hidegek, a kabátja alá csúsztatja, szinte csak hogy még jobban felmelegítse a fiú hő-közelében...*

Tárgy: Re: 08. Temető Hétf. Nov. 23 2009, 22:42

*A nő már nem mond többet, semmit. Declan pedig belefeledkezett a csókokba, agya leállt, nem gondolkodott tovább. Nem volt ereje hozzá. Seyla ráfeküdt, kezeit a férfi kabátjába dugja. Már mondhatni nincs is magánál Declan. Csak néha egy-két szó, mondatnyaláb kerül a gondolataiba.*
~Nem...nem akarja... csak játszik... csak kaland... játékszer... egy a sok közül... nem kell neki.... nincs házasság...~
*A gondolatok úgy villannak be az agyába, mint egy-egy kép... egy-egy rossz álom. Egyre inkább haloványok... és már csak a mámorra tud koncentrálni... akar koncentrálni. Declan kabátja lekerül a férfiról. A hormonok uralkodnak... az érzelmek, nem a józan gondolkodás. Ki tud ilyenkor józanul gondolkodni?*
~Vámpír...örök élet... halál... 80 év... magány... szerelem...~
*Egy-egy bevillanó kép. Egyre melegebb van.*
~Nem lesz házasság.... csak kaland... nem szerelem... szenvedély... vége... vége... VÉGE!!!~
*Declan hirtelen ellöki magától a nőt. Felkiált.*
-Állj! ...ÁLLJ!-
*Csend. Mély és gyors lélegzetvételek.*
-Mi vagyok én? MI?!-
*Kiáltja. Hirtelen feláll, majd kirohan a barlangból. Fut ahogy a lába bírja.*
~Nem...nem...NEM! Nem vagyok egy... kaland, egy játékszer, egy a sok közül! NEM! Én... komoly kapcsolatot akarok. Seyla! Ezt elszúrtad! Nagyon elszúrtad! Vége! VÉGE! VÉGE!~
*Hátra se tekint, csak vágtat vagy 12 km/h -s sebességgel.*

Tárgy: Re: 08. Temető Kedd Nov. 24 2009, 18:18

* Észleli, hogy Declan le akarja venni a kabátot... no mi van? Hát mégis...? Visszahúzza a kezét, de csókolja tovább. Ha így állnak a dolgok... visszavonulót fújt volna. Hátra arcba kapcsol, amint a legkisebb jelét is észleli annak, hogy tényleg ne. De nem. Nem volt semmi előjel. Semmi! Persze, gondolta, és tudta Declan álláspontját, mert ha nem, hát nem; de teljesen váratlanul érte a dühkitörés.
Hátra elnyúlik a kripta kemény földjén. Hideg... minden olyan hideg.
Csak ő tűzforró.
Na, most mintha nyakon öntötték volna (nem egy lavór vízzel) egy tengernyi jékkockával!
Egyenesen az Antarktisztról! ( erre ismerik egyáltalán az Antarktiszt?!)
Nem néz a fiú után. Csak érzi, hogy ebben a pillanatban, ha... hogy ebben a pillanatban soha, semmi nem választotta el ennyire hajszálnyira a haláltól.
Szeme már bizonyára fekete-vörös. Mélységes... légvétele is kihagy. (bár ez nem érdekli különösebben, elvégre, nincs rá szüksége...alapfokon) Szóval nagyon közel áll ahhoz, hogy kitörjön. Tornádó vagy vulkánként..., sőt, még jobb a cunami.
De lenyugszik. Kényszerrel ugyan, de megteszi. Nem vett igénybe ez az egész sok időt, de Declan... ő elment. És mi az, hogy vége...? Nem, az lehetetlen. Talán, igen talán elfeledkezett magáról. Arról, hogy milyen "erősségekkel" jár (mások számára) ez... most neki annál inkább nem tetszik. De ha már itt van... Mi a jó büdös francért fekszik még a földön?! Uzsgyi utána!
Nem nehéz észrevétlenül beérnie a fiút. Még nem ért ki a temetőből, de még az erdőt sem érte el. Úgy... a kettő között. Ahol a sírok belevesznek a fák közé. Észrevétlenül követi. Úgy sem kell mást tennie, csak futnia. Sőt, nagyon közel is tud kerülni hozzá, ha akar...
Eluralkodnak az ösztönei. Az élvezet. A játékszelem. És a megtorlás...
Mert most igen-igen pipa. Nagyon sok mindenben vált sértetté az elmúlt pá perc alatt. És a bosszúban most nagyon is segítségére vannak a képességei. Először csak látni akarja. A reakciót.
Jöjjön vissza. Nem engedi el így. Ebben biztos lehet.*
- Clive...live...ive....ve...ve...
* Suttog. Mégis, a fák halkan visszhangoztatják a hangját. Háromszor ismétli meg a nevét. Csalódottan és egyben szeretetten.*

Tárgy: Re: 08. Temető Kedd Nov. 24 2009, 18:41

*Csak fut és fut... elég jól bírja. Futott vagy 3 kilómétert. Nem is merítené ki ez a táv, ha nem 5 perc alatt tette volna meg, hanem mondjuk dupla annyi idő alatt. Legalább. De ez most mindegy is. Lassul a futása. Tüdeje és szíve majd kitépődik a helyéről. Mondhatni csúszásos fékezéssel érkezik meg egy fához és térdre esik annak tövében. Rátámaszkodik a törzsére, és nagyban kapkodja a levegőt. Majd megfordul, leül a földre és hátával a fának dől. Fejét is hátradönti a törzshöz. Tudja... tudja, hogy Seyla követheti. De Declan most nem érti, hogy a nő mit akart. Nem tudta Seyla, hogy a nő tudja csak leállítani a férfit? Az meg csak úgy hagyja magát... a férfi fejében az játszódik le, hogy talán csak játszik vele a nő. Egy préda, zsákmány, akivel csak úgy játszhat. Kihasználja, hogy vámpír? Alapból vonzóbb egy vámpír, de Declan többet érez Seyla iránt mint vonzalom. És hatalmas csalódás lenne számára, ha a nő csak egy éjszakára akarja a férfit, ha meg nem sikerül, akkor meg kicsit megcsapolja Dec vérét. Kattog az agya a férfinak. Megint ugrálnak az agyában a gondolatok, de most nem mint pillanatképek, hanem mint egy gyorsított felvételről leadott film. Nem tudja kibontani a szálakat. Nem tudja mire gondoljon, mert mindenre gondol. Szíve pedig nem nyugszik. Még mindig nagyon ver. Csak nem lesz rosszul? Talán nem. De már fehér az arca... sőt... zöldül. Na de nem úgy, mint egy szilva, de azért köszöni lehetne jobban is. Jobb karját a homlokára teszi, bal kezével a szíve helyét fogja.*

Tárgy: Re: 08. Temető Kedd Nov. 24 2009, 19:02

* Declan lerogy. A legjobb helyen... egy haaaatalmas fa tövében, már az erdőben, de még nem teljesen bent. Fentről, szemből, oldalról, egyszóval mindenhonnan figyeli, ahonnan csak lehet. Nem csak zajt. Csak érezteti, hogy ott van.
Érezted már úgy magad, mintha egy kirakatban ülnél? Mintha mindenki téged figyelne? Csak egy nyugtalan érzés, pedig tudod, hogy baromság?
Na, az ő volt.
De Declan szívverését sem tudja kiverni a fejéből, bár amekkora zajt csak, nem is lehetne. Mintha egy vonat zakatolna a füled mellett. Vagy benne. Egyenesen a dobhártyádat döngöli. Szóval ezek mellett még ez is meghatározza. Tudja, éppen milyen állapotban van, és hol. Sajnos/szerencsére a fejébe nem lát bele. Ő pedig tovább fogja bizonytalanítani. Nem nevez meg konkrét célt. Mintha még ő maga sem tudná... érezze így magát a fiú.
Közvetlen a fülébe suttog, és el is "tűnik" (nem mintha látni vagy észlelni lehetne az ottlétét). A környezet ezúttal is visszhangot ver, ég tudja, hogyan.*
- Clive....stb.

Tárgy: Re: 08. Temető Kedd Nov. 24 2009, 19:08

*Furcsa érzés uralja el. Mintha valaki figyelni. Nem valaki...*
~Ő az... tudom...~
*Majd bizonyítékot is kap. Egy hang... Oda is fordul de már nincs ott semmi. Senki. Még mindig kapkodja a levegőt... elég nehezen megy neki a légzés, de muszáj elmosolyodnia. Csendesen szólal meg.*
-Mit szeretnél? Mégis mit? Halálra üldözöl? Kiszívod a vérem? Mit akarsz?...-
*Egyre hangosabban kérdezi... a végén már kiabál.:*
-Mit akarsz? MIT AKARSZ?-
*Kis szünet. Hangosan folytatja.*
-Mondtam, hogy én mit akarok. Most már tudom, mit akarok! Ott... a temetőben... el is mondtam! TE DÖNTESZ!!! HALLOD???? AZ UTOLSÓ FELSZÓLÍTÁS! UTOLSÓ! DÖNTS!-
*Kimerült. Lejjebb csúszott a fa tövében. Lehunyta szemeit. Nem akart már semmit. Csak aludni... vagy meghalni...*

Tárgy: Re: 08. Temető Kedd Nov. 24 2009, 19:40

* Kihasználja a kis szünetet. látja ám, hogy nem sokáig bírja a fiú idegekkel ezt az egészet. Nem is arra lett teremtetve, hogy békesség legyen körülötte.
Újra közel merészkedik... majd vissza. Így megy ez ideig. Vagyis, neki egy ideig, mert valójában nem sok idő telik el. Ő viszont eleget "játszik". Saját-és más idegeivel-érzelmeivel.
Aztán, úgy dönt, mégis a kis szünetben válaszol.*
-Téged!
* Most is visszhangzik. Mi a jó büdös francnak?! Pedig halk volt! Hát... nincs mit tenni. Declan ordít.
Egy távoli fa mögött van. Hátát nekiveti, feltekint az égre, s ellöki magát a fától, s lassan kilépve mögüle, megkerüli.
Egyenesen Declanra néz. Felettük a fák lombjai itt-ott eltakarják felőlük a Holdat.
Elindul a fiú felé, s lassan, egyet-egyet előrelép. Nem siet.
Aztán, valahogy mégis csak odaér elé, bár végtelen hosszúnak tűnik az idő.
Leguggol elé, egyik keze a térdén, másikat Clivenek nyújtja.
Nem szól. Nézi. Arca nem kifejező... mégis beszédes. Nincs benne semmi. Semmi veszély. Semmi. Csak szomorúság és bizakodás.*

Tárgy: Re: 08. Temető Kedd Nov. 24 2009, 19:49

*Választ kap... őt akarja... na de mégis ezt hogy érti? Végre, lassan megjelenik előtte a nő. Leguggol hozzá és a kezét nyújtja. Olyan szívesen belehelyezné a sajátját Declan, de most ez nem ilyen egyszerű.*
-Seyla. Mi lesz, ha a kezemet nyújtom? Mi változik meg? Akarok benned bízni... akarok.-
~Mennyire akarsz? Hozzám jönnél feleségül? Vagy csak simán szeretsz? Most kérdezzem meg tőled még egyszer?
*A nő szemébe néz. Suttogva szólal meg.*
-Ne nézz így rám!-
*Becsukja a szemét. Most már tényleg nem tudja mi van. Csak nem kezd megbolondulni?! Dehogy is! Felnyitja a szemeit. Végül szótlanul mégis odanyújtja a nőnek a kezét.*

Tárgy: Re: 08. Temető Kedd Nov. 24 2009, 20:17

* Olyan... nosztalgikus egy helyzet. Legalább is, hirtelen bevillant neki egy kép. Amikor elvitte Declant... hova is? Rég volt. Mindenesetre, adott neki akkor egy alapos testen kívüli élményt. Most is... elfogadta a kezét. Vajon miért? Mégis megtette. Tovább nézi, a felszólítás ellenére is. Sőt, le sem veszi róla a szemét. Még mindig nézi, sőt, végig, folyamatosan.
Feláll, de a kezét még mindig fogja, s vár, hogy ő is felkeljen a fa tövéből.
Majd szótlanul hozzá simul, s átöleli a derekát. Fejét a nyakába fúrja...Nem szól semmit. A ki nem mondott szótilalmat nem szegi meg, amit magában fogadott. De most nem is a beszédre akar koncentrálni.
Közben észrevétlenül új helyen vannak más. Voilá! Varázslat...
A magas szikláról körös-körben látni a tájat. Na meg az eget is... felhők nélkül. Tök egyedül, a kutya sem jár arra. Viszont nagyon könnyen látni lehet őket, s ők is másokat. Szinte a lábuk alatt világítanak a város utcái esti fényükben. Ellép Declantól, de a szemét le nem veszi róla.*

» 4. Temető