08. Temető

Evolyran városának szélén hol csak fekete varjak őrjítő károgása töri meg a békés, nyugodt csendet, terül el az évszázadok óta e föld mélyére temetett halottak földje, mi nem más mint a temető. A város szélén s a Tolmen erdő kezdetén elég nagy területen helyezkedik el, tele fejfákkal, sírokkal és kietlen járatokkal. Ide még a vadon élő állatok sem merészkeden, a hely oly sötétséget és nyugtalanságot áraszt magából, hogy szinte csak egy hulla temetésekor járják e földet. Kivételt képeznek a varjak és a különféle madarak, kiknek kedvelt szállása. Jól tesszük ha figyelünk mozgásukra, mert jelzésként is vehetjük őket, bármi megtörénhet itt, a lakók tisztában vannak vele hogy olykor eltévedt lelkel szállnak ki az éj leple alatt s visító, sirdogáló hangokat hallatva keresik nyugtukat.
A temető bejárata egy romos, templomszerű épület mibe betérve hosszú padok sora s középen a végében egy hatalmas ezüst kereszt lóg a falon kissé ferde állapotban. Mécsesek elégett halma, szétfolyt viasz s ütött kopott serlegek melyekben szentelt víz nem de vér annál inkább megfordul. Ki s mért ontotta vérét? Senki sem tudja, de valami rítus folyamán állandó friss tiszta vér lapul a serlegek alján. Ritkán de betérnek ide s elregélnek olykor egy imáta városiak kiknek erre szüksége van, de esküvőről, búcsúztató temetésről ne is álmodjunk. Egy agg szent ember lakik egy kis szobában, kinek szavai általában nyugtalanítóak, de fordulhatunk hozzá bármily kérdéseinkkel, talán válaszol rájuk...
Jobb oldalon egy kétszárnyú faajtón léphetünk ki az elkerített földre mi maga a temető.

[You must be registered and logged in to see this image.]

*Soha nem járt erre. Igazából az okot sem tudja, hogy most mért jött. Nem sok helyen járt a birodalom környékén, de úgy érezte, ez a hely kihagyhatatlan. Kicsit megunta a szép látványt, változatosságra vágyott. Eljött hát erre a kísérteties helyre. Szó szerint. Bement a templomba. A látvány nem valami elragadó volt. Vér mindenütt, száraz levelek, por, kosz, pókháló, viasz... Semmi hasznosítható. Gyorsan ki is ment a templomból, betért a temetőbe. Szél volt. Nem a legnaposabb időnek mondható a mai nap, de lehet, hogy csak a temetőben ilyen az időjárás. Casve sorban járni kezdte a sorokat, és olvasta a kövekre vésett neveket. Sokat ki sem tudott olvasni, annyira régi volt a sírkő, és kopott az írás. A temetőnek egyértelműen volt több száz, talán több ezer éves része, és persze mai része is. Egyértelműen Casvét a régi terület érdekelte. Az egyik sírnál volt friss virág. Odament, megszagolta a csokrot, majd letérdelt a sír előtt és gyászolt. Fogalma nem volt, kinek a sírja előtt térdel, de biztosan nagyon szerette valaki.*

*Melinda be ment a temetőbe.Odament a sírhoz és egy csokrott vitt oda, miközben nagyon sírt.Egy kicsivel odéb egy forrás volt.
Elment a vizért hogy meglocsoja a virágott.Mikor már ott volt látta Casvét hogy gyászoolja .*
-Te is ismerted a nagypapát?-
*Szegény kis lány kisirt szemmel mondta.Amikora a temetőbe megy olyankor sír.*

*Nézi az előtte hirtelen megálló is pityergő Melindát.*
-Ő a te nagypapád? Nem... nem ismerem. Egyszerűen csak megláttam, hogy friss csokor van itt, úgy éreztem, meg kell állnom itt, és nekem is gyászolnom kell őt.-
*Kis csend következett. Casve hol a sírra, hol pedig a sírdogáló leányzóra nézett.*
-Mondd csak! Mikor halt meg a nagypapád?- *Kérdezte együtt érzően.*

-Nemrég, egy évvel ezelött. Őt szerettem a legjobban. Mindig bejött hozám az iskolába mikor tudott. Tudod, az én iskolám, egy magániskola. Nem lehetett csak úgy kimenni onnan. Meghatározott időre csak és csakis, ha előrre meg volt beszélve. De a nagyapám mindig bejött, tanitás végén, és sokat beszélgettünk. Nagyon....szeretttem....őt!-
*Megint sír.Hiszen idáig senkinek nem mondta el ezt.*
-Nem tudom miért halt meg.-

*Hallgatja a kislány megható történetét, majd együtt érzően válaszol.*
-Nagyon sajnálom, Melinda! Ne aggódj! Ha akarod, akkor majd én meglátogatlak az iskoládban.-
*Mondja kedves, de mégis szomorú mosollyal. Tudja, ez attól még nem hozza vissza a szeretett nagypapát.*
-Figyelj csak! Mesélnél nekem még a nagypapáról? Nagyon érdekel, milyen ember volt.-
*Nem csak azért kérte meg, hogy meséljen, mert szerette volna, hogy Melinda megnyugodjon a szép emlékekre gondolva, hanem valóban érdekelte, milyen egy nagypapa. Ugyanis erre az érzésre ő nem emlékszik. Ki tudja, van-e valahol nagypapája?*

-Nagypapa nagyon kedves volt.Mindig segitett nekem pl:tanulás,lecke stb.Mikor 6 éves voltam nagypapa husvétra adott egy plüs nyulat nagyon tetszett.És 13 évesen pont azt a nyulat kaptam a plüs volt.nagyon tetszett.-
*Kezdett vidámabb lenni ahogy mesélte a szép emlákeket.*/
-Esténként mesélt nekem,olyan jó volt a mesére aludni.A fejéből találta ki.-

*Figyelmesen, illetve kíváncsian figyelte a nagypapa történetét. Észre is vette, hogy Melinda a szép emlékektől fel is vidámult egy kicsit.*
-Ó, nagyon aranyos nagypapád volt! Tudod, én meg nem emlékszem a nagypapámra. Lehet, hogy nem is volt. Bár ki tudja. De már nem nagyon gondolok a feltörhetetlen lakat alá zárt múltamra.*
*Persze. Hisz úgy érzi, most már nem is kell tudnia a múltjáról. Talán okkal nem emlékszik. De ha emlékeznie kell, akkor biztos eszébe fog jutni minden. De inkább tereli a témát.*
-Mondd! Hogy megy a gyakorlat?- *Kérdezi vidáman.*

-A gyakorlat abból áll hogy:Ki kel mennem a nagy világba és használnom kell az erőmet jó célok ra.
Még nem használtam mert csak elméletben tudom hogy van.Szeretném használni de nem tudom hogyan..-
*A lánynak nagyon sokkszor kéne használnia az erejét de nem tudja.*

-Figyelj Melinda! Ha gyakorlatra küldtek, akkor annak biztos meg van az oka. Gondolom bíznak benned, hogy képes vagy elvégezni a feladatodat. Ez azt hiszem nem is kérdés. Csak bíznod kell magadban. Vagy keress valakit, aki ugyanúgy mágus, és kérd meg, hogy segítsen. Ezt tudom neked ajánlani.-
*Milyen anyásan és felelőség teljesen válaszolt, pedig nincs sokkal nagyobb agya, mint egy hétévesnek. Úgy tűnik többet tanult az elmúlt hónap alatt, mint gondolta volna.*
-Szóval ne izgulj! Sikerülni fog! Én mondom neked.- *Mondja egy biztató mosollyal megtoldva.*

-Köszi,kedves vagy.Megpróbálom.Na szia megyek,vigyáz magadra!-
*Tetszett neki a beszéd. Rámosolygott Casvéra és megfordúlt indulásra készen, nem szeretett túl sokat időzni a temetőben. Olyan szomorú hely az, és őt is azzá teszi, egy idő után.*

*Nem sokat reagált a lány Casve mondataira, hanem gyorsan el is ment. Bár Casve nem csodálta. Félénken körbenézett. Most még nagyobb szél kerekedett. A templom faajtaja csapódott összevissza.*
~Jobb lesz nekem visszaindulnom. Kezd meghűlni a vér bennem.~ *Kicsit elcsodálkozott. Mégis honnan ismeri ezt a kifejezést. Igen. A múlt szilánkjai a jelenben. Casve átment a sötét templomon keresztül, majd végre elhagyta a terepet. Végül is örült, hogy eljött megnézni a helyet, legalább nem kellett Melindának egyedül itt tartózkodnia. Így kicsit megilletődve, kicsit libabőrösen, kicsit depressziós hangulattal visszament a Tolmen erdőbe.*

Tárgy: Re: 08. Temető Vas. Aug. 02 2009, 14:51

*Csend honol a Temetőben. Sehol egy lélek. Fúj a szél, de oly hangtalanul, hogy abba még a holtak is beleborzongnának. Falevelek hullanak le a fákról. Látszik, hogy már közeleg az ősz. Bár a Temetőben mindig is ilyen szokott lenni az időjárás. Hideg és nyirkos. Félhomály uralkodik mindenütt, néhol alig lehet látni a kisebb ködfoltok miatt. A szél hangja lassan hangosodni kezd, s most már igencsak fülsértően süvít. De még mindig senki sincs itt. Vagy mégis?
Mintha árnyékok mozognának a sírköveken. Valakik erre járnak. De senki sem láthatja, hogy kik. A sötétség és a homály leple alá burkolózva haladnak el a sírok között, hogy egy megfelelő búvóhelyet találjanak maguknak. Ez úgy tűnik, sikerül nekik, ugyanis az árnyékok eltűntek, s neszeket sem hallani. Csak a szél baljóslatú fújását. De ekkor hirtelen még vagy egy tucat árnyék jelenik meg. Denevérek árnyéka. Hangjuk olyannyira bántja a fület, hogy azt alig lehet elviselni. Berepülnek a romos templomszerű épületbe, ahol hangos zajok kíséretében telepednek le. Hangok szűrődnek ki az épületből. Aztán már megint csak a szél. És az a félelmetes homály...a ködfoltok. A mai napon különösen "furcsa" a Temető. Talán jobb lenne, ha az emberek elkerülnék ma ezt a helyet. A kérdés csak az, hogy képesek lesznek-e erre.*

//Akik a mesére jönnek, az első hsz-ükben írják le, hogy vmi belső hang parancsolta a fejükben, hogy jöjjenek ide. És nem tudták legyőzni, így eljöttek ide. Köszönöm! //

Tárgy: Re: 08. Temető Vas. Aug. 02 2009, 14:57

*Kissé visszafogta hátasát, és lassú lépésben haladt a különös hangok sugallatára, melyek útmutatását már egy ideje követte. Mostanra már az is kiment a fejéből, hogy eredetileg hova is indult. Csöndesen ült a nyeregben, s el-el tolt az arca elől néhány lelógó faágat.*
~Ebben az istenverte ködben az orrom hegyéig sem látok...~
*A környező hangok rémséges zajai miatt már felállt a szőr a karaján. De azért haladt tovább.*

Tárgy: Re: 08. Temető Vas. Aug. 02 2009, 15:02

*Ared az első hívásnak engedelmeskedett. Elfogta a vágy egy csendes hely után, ahol a nyirkos kövek között süvít a szél és fekete árnyak lapulnak a fák tövén... Egy pillanatra megrázta magát, hiszen egyáltalán nem vonzódik az ilyen helyekhez.Az ebéd utáni szunyókálásból ébredt, amikor ezek a gondolatok megkísértették.*
~El kell mennem a temetőbe... bár még nem voltam ott. Csak néha, amikor elmegyek mellett, csap meg a halál és a fájdalom hűvössége... de most... megyek.~
*Felöltötte a legstrapabíróbb ruháit és elindult. Gyorslábú tarka kis lovának a hátán száguldott. Út közben még arra gondolt, hogy valami nevet kellene adnia a lónak. Aztán elfogta egyfajta révület és szinte észre sem vette, hogy a Temető kapujában áll. Egy pillanatra elfogta a félelem a lányt: jeges ujjak markolták meg a szívét, és erős késztetést érzett arra, hogy hazafusson, vagy mindegy hová, csak minél messzebb ettől a helytől. De a lába szinte önkéntelenül megindult, s mintha valaki nagyot lökött vaolna rajta, Ared ott találta magát a romos kis templomszerű épület előtt.*

Tárgy: Re: 08. Temető Vas. Aug. 02 2009, 15:04

*Casve épp készülődne a távozásra a szigetre, de egyszer csak valami furcsát kezdett érezni... sőt hallani.*
~Menj! Menj!~*Mondta a hang...*
~Mégis mi ez? Mi ez a hang a fejemben?~ *Casve kíváncsi volt, így elhagyta az erdőt. Evolyran városa felé igyekezett. Megint csak hallotta a hangot...*
~Menj!~ *Casve ment is... ahova a lába vitte... igazából ő maga azt hitte, hogy csak úgy sétálgat pedig útja egyenesen a temetőbe vezetett. A hang újra megszólalt.*
~Menj a temetőbe!~
-A temetőbe? Na de minek?~ *De nem is kapott választ, egyszerűen a lába odavitte őt. Majd megérkezett.*
~Nem rég jártam itt. De akkor sokkal békésebb volt a hely... most... olyan furcsa...ÁU!~
*A denevérek hangja majd szétfeszítették a lány fülét. Két kezét a fülére tette, így igyekezett a hangon tompítani. Nem túl sok sikerrel... majd a hang elmúlt. Casve körbetekintet. Újabb furcsaságot vett észre. Újabb alakok, sőt köztük ismerősök is feltűntek. Casve figyelmesen nézte a közeledőket, közben a kezét keresztbe rakta, ugyanis a szél igen nem kívánatos volt most.*
~Nini... Aredhel...~

Tárgy: Temető Vas. Aug. 02 2009, 15:05

*Lucio ma a várost szelte keresztül kasul, majd egy furcsa érzés fogta el majd egy kép villant az elméjében.*
~Egy temető. Mi volt ez az előbb? Valami természet fölötti erő hívogat a temetőbe. De vajon mi okból? Ezt ki kell derítenem.
*Lucio irányát a temető felé vetté és gyors léptekkel a temetőhöz sietett. Nem kellett sok idő és már meg is érkezett.
~ Óóó! Otthonos. De mi célból kellett ide jönnöm?~
*Könnyed léptekkel halad a temető felé, arcáról a nyugalom sugárzik. Első dolga, hogy szét néz a környéken. Hajába néha belekap a szél, de nem foglalkozik vele.*

Tárgy: Re: 08. Temető Vas. Aug. 02 2009, 15:05

*Leteszi kezéből botját, és ledobja magát a közeli kripta egyik lépcsőjére. A szél ráfújt egy csomó levelet, de már nem izgatja. Sokkal inkább foglalkoztatják az innen jövő, csalogató hangok, amelyek még mindig ott búgnak fejében.*
- Jobb, ha nyugton maradok, míg elülnek a hangok a fejemben.
*Maga elé mormogva beszél még pár zagyvaságot, de azután fejét felemeli, és az érkező lovasra sandít. Egy nőt lát a nyeregben. Gyorsan elrejtőzik, hiszen nem szeretne lebukni, hogy ilyenkor az utakat rója. De aztán mégis meggondolja magát, és a bokrok közül előlépve a ló mellé sétál.*
- Szép hátas. *még meg is simogatja a ló nyakát mielőtt folytatná* - Nem túl sötét ez a hely egy mágus lánynak?
*Aztán hirtelen mások is megjelennek látómezejében.*
~Még több Evolyrani?~

Tárgy: Re: 08. Temető Vas. Aug. 02 2009, 15:08

// Bocs, hogy lassú voltam. Elment a netem.//

*Christopher egész este vadászott Celestinnel, igy átaludta az egész napot. Most egy különös hangra ébredt, amely egyre csak azt mondogatta, hogy valami titok lappang a Temetőben. A sárkány is aludt még, aminek Chris kifejezetten örült. Nem ébresztette fel Celestint. Érezte, hogy ide egyedül kell mennie. Felcsatolta oldalára a kardját, majd megindult.*
~meg fogom fejteni azt a titkot~*morogta magában. Celestin különös álma most nem kötötte le a figyelmét. Pedig néha el tudta nézni órákon át, hogy miről is álmodik a sárkány. Most agya elködösült, tudata csak a Temető körül járt. a hang egyre csak sürgette, igy futásnak ered és mikor a Temetőhöz ért, meglepődve látta, hogy egy egész kis tömeg gyűlt össze. Christopher felvonta a szemöldökét és megpillantotta Casve-t.*
-Mi van itt? - ment oda hozzá. A köszönés elmaradt és Chris szeme most valahogy máshogy csillogott, mint szokott.*

Tárgy: Re: 08. Temető Vas. Aug. 02 2009, 15:14

*Már egy jó ideje "nyugott" napjai vannak. Mostanában oly sokminden történt vele, hogy jól is jöt. Narwynnal a közelebbi kapcsolata, és Alex. olyan muris, hogy Kirarának hívja. De szereti! a legutóbbi kalandja viszont rosszúl sikerült. szegény Declan. Át tudta érezni, az amikor megsértik az embert. Viszont Chirs pusziját sem tudta hova tenni.*
-Hülye pasi!-*Szögezte le végül. Kis térképét szorongatta, és azt nézte hova menjen. Ekkor hangot hallott a fejében. *
~Temető!...A temetőbe!~*Általában ellenáll, legalábbis ha tud. Nem szereti az ilyet. utálja ha irányítját, de most engedett. Kiváncsi volt mi van ott. Egy kis kalandra éhezett. Tehát így jutott a temetőbe,.*

Tárgy: Re: 08. Temető Vas. Aug. 02 2009, 15:15

*Az érkezettek mind a Temetőben vannak már. A bejáratnál a kapu hatalmas robaj kíséretében bezárul. A hangok egyre csak hangosodnak. A gyengébb idegzetűek taln el is ájunak. De ha mégsem, akkor is halálra rémülnek. Talán meg is lepődnek azon, hogy ennyien vannak itt. De nem érnek rá sokáig kérdezősködni, tudakozódni. Ugyanis a sírkövek mozogni kezdenek, majd furcsa, nem emberi hangokat kezdenek hallani. Aztán hirtelen az egyik sír előtt mozgni kezd a föld is, s egy halott kéz nyúl ki belőle. Nagy nehezen a felszínre küzdi magát és egy hatalmasat üvölt, ami oly dobhártyaszaggató, hogy csak na. Aztán erre a hangra több csontváz, s aszott test jön elő a sírokból.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Mindegyik azt a fura hörgést hallatja, s az itt lévő élők felé indulnak. Ki tudja, milyen okból? De annyi bizonyos, hoyg menekülni nem tud senki, mivel a Temetőt védőpajzs veszi körül, ami megakadályozza a ki- és bejárást. Az itt lévők vagy felveszik a harcot az élőholtakkal, vagy megpróbálják megtörni a védőbűbájt, ami megakadályozza, hogy eltávozzanak.*

//Mindenki csak röviden..nem kell hosszúakat írni. És aki még akar, az beszállhat. //

Tárgy: Re: 08. Temető Vas. Aug. 02 2009, 15:16

*Hosszú idő eltelte után érkezett Eranimé vissza Evolyranba. Oda ahová hónapokkal ezelőtt csak a véletlen sodorta. Miután kötelező „küldetését” teljesítette egy messzi földön, úgy döntött visszatér ide. Talán ha befogadják otthonává válhat e hely.
Miután kipihente a hosszú út fáradalmait úgy érezte ki kell mozdulnia . Sétára indult. Valami nagyon vonzotta egy hely felé, mintha egy hang a fejében hívta volna. Legalábbis így érezte, miközben megközelített egy ködös , szeles területet. Lassan kirajzolódott a kép, a temetőbe érkezett. Néhány alakot vélt felfedezni a közelben, feléjük irányította lépteit.*

Tárgy: Re: 08. Temető Vas. Aug. 02 2009, 15:19

* A temető hüvös , és a halál csendes ..." valahogy mindig ez jut eszembe ha erre járok olykor , olykor . Sok család tag van itt eltemetve , legalább is amiről az őseim meséltek a családi kodex gyüjteményből . A temető mely olly rég itt áll már , kopott falai az itt lévő pár épület , elhalványodott emlékei szinte kisértetiesen szorongató , nyomasztó képet alkotnak. Néha néha egy ág megreccsen , mintha szellemek jácadoznának vele , s a fekete varjak károgása megtöri imitt amott a siri csendet...
Lépéseimnek recsenése az avarban ahogy lépkedek , igen , bemerészkedek erre az elátkozott helyre , kiváncsiságom mindig is erényem volt...

Tárgy: Re: 08. Temető Vas. Aug. 02 2009, 15:22

*Ahogy Christopher Casve-t megpillantotta, úgy megpillantja Akira-t is. A lányra néz. Ha nem éppen egy kopár, rideg, ijesztő temetőben lennének, küldene a lány felé egy kellemes, biztató mosolyt. De valahogy most Chrisnek sem áll mosolyra a szája egy ilyen helyen. Körbepillant. A többieket annyira nem ismeri, de most nem is akar ismerkedni. És nincs is ideje rá, hiszen furcsa árnyak kezdenek el mozogni a temetőben. Chris egy fél lépéssel közelebb lép Casve-hez, igy a karjuk majdnem összeér. Ránéz a lányra, majd ekkor hangot hall. De nem evilági hangot. A sirkövek mozogni kezdenek és alakok törnek a felszinre.*
-Jesszus. Zombik! - kiállt fel Chris. A háta mögé néz, ahol - természetesen - zárt ajtó van. Se ki, se be.*
~hát ez csodás. Celestin, bárcsak itt lennél~*gondolja Chris. ez a bűbáj, ami körbeveszi a temetőt, még a gondolatokat is elzárja, igy Chris hiába keresi, nem tud kapcsolatba lépni sárkányával. Casve felsikkant mellette. chris a lányra néz.*
-Nyugi! Itt leszek Veled! - suttogja a lány fülébe Chris. Megérzi Casve édes illatát, a hajának az illatát. De most nincs idő ezzel foglalkozni. Felkapja a fejét és a zombik felé néz.*
-Na jó. Nyirjuk ki őket! - morogja és közelebb lép. Előkapja hosszú, kétélű kardját és az egyik zombi felé suhint vele, remélve, hogy levágja a fejét.*

Tárgy: Re: 08. Temető Vas. Aug. 02 2009, 15:23

*Épp válaszolt volna annak a fura, sötét köpenyes lánynak, aki megállította, amikor a kapu nagy döndüléssel bezárult. Formenya riadtan kaptá hátra tekintetét.*
- A fenébe! *azzal nem törődve a lánnyal, megfordította lovát és az összegyülekezett emberekhez fordult* - Csapda! Csapdában vagyunk!
*Tágra nyílt szemekkel nézett aztán a közeledő holtakjra. Egy rúgás a ló véknyába, botját szorosan megmarkolta, és már le is taglózta az elsó járkáló hullát. Valahogy nem volt kedve megvárni, milyen céllal közelít.*

Tárgy: Re: 08. Temető Vas. Aug. 02 2009, 15:23

*Casve egyre több embert lát.*
-Chris... nem tudom mi folyik itt egy hang a fejemben...-
*Folytatná de egy hulla megjelent. Casve felsikított. De csak egy rövid sikoly volt, ugyanis megint be kellett fognia a fülét.*
-Édes istenem, mi ez?!- *Kiáltotta maga elé. Furcsállta, mert itt volt Lucio is, akivel majd elmegy a szigetre, Aredhel is, és még mások is. De persze nem volt ideje köszönni nekik. Talán értelme sincs. Szorosan Chris mellett maradt. A hullák közeledtek.*
~Talán mégis van értelme, hogy megvettem azt a gyönyörű tőrt.~ *Lehajolt a csizmájához és elővette a tőrt. A közeledő hullák felé tartotta, de csak várt. Körbenézett és várta, a többiek, ill. Chris mit reagálnak.*
-Chris, ugye velem maradsz?-

Tárgy: Temető Vas. Aug. 02 2009, 15:25

*Túl nyugodtan ment a temetőbe, a zombik még őt is kizökkentik nyugodtságából.*
~Még, hogy a halottak nem jönnek vissza a túlvilágról. A fenébe, ilyen még nem történt velem.~
*Nyugodtan előrántja egykezes nehézkardját és maga mellé engedi. A közelébe kerülő zombikat igyekszik megcsonkítani. Leginkább a végtagjaikat próbálja elválasztani a testüktől.*
~ Kellett nekem a temetőbe jönni!~
*Bosszankodik magában.*
~ De miért gyűlt ide ennyi ember? Lehet, hogy őket is valami idecsalogatta? Csak egy ismerős arcot látok, Casvet.~

Tárgy: Re: 08. Temető Vas. Aug. 02 2009, 15:25

*Ared látott pár ismerős arcot.*
~Casve... mit keres itt, az ő terepe az erdő...és itt van az a hosszú hajú mágusnő is... láttam már párszor...~
*Egy különös fiatal nő lép hozzá, és megsimogatja a lovát. A kérdésre, hogy nem túl sötét-e ez a hely egy mágusnak, Ared magában válaszol.*
-Fényhozó vagyok. Ha túl sötét lesz, majd gyújtok egy kis fényt.-
*A kapu óriási dobbanással bezárul. Mint amikor egy szikla esik a földre. És rögtön utána furcsa motozó hangok kíséretében megindul a föld. A holtak másztak elő. Ared érezte, hogy az ereiben szinte megfagy a vér. A pálcájába kapaszkodva próbált erőt meríteni. Közben a lova kitépte a kantárt Ared kezéből és elrohant. A lány scak nézte az előkerülő bomló testeket, a hajdani csillogó szemek helyén tátongó üregeket.*
~Ajjaj, ebből még akár nagy baj is lehet.~

Tárgy: Re: 08. Temető Vas. Aug. 02 2009, 15:26

*Furcsa hangok érkeznek minden honnan. Erán jeges félelem halad keresztül. Végre odaér a többiekhez, elhaló hangon köszön nekik, olyan halkan talán nem is érteni. Elkerekedő szemmel veszi észre a körülöttük zajló történéseket. Keze önkéntelenül is a tőrére téved, bár nem tudja van e bármi hatása a földből kimászó teremtményekre. Igyekszik úgy állni, hogy a többiek védelmében legyen*

Tárgy: Re: 08. Temető Vas. Aug. 02 2009, 15:26

....* ..amint beléptem , bezáródik mögöttem lévő kapu s egy energia nyalább vág bele a vas kapuba mely gey védő réteget von a temető fölé..
"...átkozottak !!! ( idegeitt gyürkészi Xihung-lo)
."...Innét nehéz lesz kijutnom....
S amint ezen gondolkozik Xihung-lo észre sem veszi milyen lények veszik körül. És nem holmi vándorok vagy egyszerű emberek , élöhalottak.....elátkozott lények. "...
"... vagy megtöröm a védő bübájt ami nem lesz egyszerű , és per pilanat nincs időm , vagy felveszem a harcot , hátha van még itt bent más szerencsétlen aki itt ragadt rajtam kívűl..." *

» 4. Temető