01. Belhan-tenger Keleti Szeglete

Tárgy: Belhan-tenger Keleti Szeglete Hétf. Aug. 03 2009, 12:21

- Nézd ki van itt? -szól Casvéhoz Lucio, ahogy meg pillantotta Melindát.
- Jégkristályt? Esetleg a bányákban találni! -mondja kedvesen a lánynak. Természetesemn segítek, de előtte nekem is van egy kis elintézni valóm. -mondja határozottan.
* A tengerre tekint és a szigetet kémleli. Már csak két óra lehet vissza az útból. *
- Minek kell neked egy jégkristály? -kérdezi kíváncsían.

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Hétf. Aug. 03 2009, 12:31

-Jövök veled.Én meg segítek "elintézni" azt a valamit.*Melinda nagyon lelkesen mondta a fiunak.Ő mindig szeret segíteni másokon.Felé nyujtotta a levelet válaszként*
-Az iskolám küldte.Elöször neked segítek aztán segítesz nekem.

Tárgy: Belhan-tenger Keleti Szeglete Hétf. Aug. 03 2009, 12:40

- Hát legyen! -mondja halkan a lánynak.
*Csak a tengert nézik és a szigetet és várják a kikötés pillanatát.*

//Írj a kikötővároshoz!//

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Kedd Aug. 18 2009, 09:57

- Az az idióta kofa. Még, hogy nem ér meg 70 aranyat az a vacak... Mégis minek néz engem?
*Kivörösödve a méregtől ül az egyik sziklán, és dühös, már-már szikrákat szóró szemekkel bámulja a lágyan hullámzó tengert. Kezében egy kis zacskót szorongat, amit párszor meg is dobálgat ott maga előtt, és kissé csalódott ábrázattal pillant le a tenyerében pihenő fekete anyagra.*
- Mégis hagytam, hogy hülyére vegyen az az ipse, és kiszúrja a szemem 50 arannyal.
*Egy ideig még elnézegeti a soványka zacskót, aztán sóhajtva a ruhája övére fűzi.*
- Mindegy. A semminél ez is több.
*Leugrik a szikla tetejéről, és mezítláb indul meg a meleg, nedves homokban, a cipőit hátra hagyva a szikla tetején. Ott pihen még barna köpenye is, így a lányon most csupán egy lenge, vékonyka nyári ruha van, ami egyébként többet mutat bájos idomaiból, mint, amit illő lenne. De ez csöppet sem zavarja Loanerat. Mint, ahogy az sem, hogy a part közelében fel-fel bukkanó járókelők árgus szemekkel mustrálgatják a nem mindennapi látványosságot jelentő nőszemélyt. És még csak nem is fél tőlük a nő, hiszen az itteni népség közül bárkit képes egy röpke pillanat alatt pokolra küldeni, ha netán ostobaságra vetemednének. Így hát magabiztos léptekkel sétálgatott a tengerparton, s néha szemeit lehunyva élvezte a lábait körbe simogató hullámok érintését.*

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Kedd Aug. 18 2009, 10:20

*Egy fekete füstfelhő kíséretében megjelent Malow. Igen mérgesnek látszott. Már bejárta Evolyran városát és még pár helyet, mint a mágusok területeit, hogy megtalálja Loanerát. De sehol sem lelte, bárkitől is kérdezte. Pedig még álruhát is öltött, hogy ne sejtsék, ő máshova tartozik, mint az ottaniak. De nem ment vele semmire sem. Legalábbis majdhogynem annyira volt eredményes, mintha nem lett volna rajta álruha. De hát erről nem tehetett. Hiszen Loanera olyan láthatatlanná tud válni, olykor, hogy senki sem veszi észre. Még Malow sem. Ez eleinte tetszett is a férfinek, de mostanra egészen megutálta, hoyg a nő enynire leleményes és ügyes. Hiszen így őrült nehéz megtalálni, ha keresni próbálja. ~Még itt körülnézek, mert említette, hogy errefelé is szokott járkálni. Ha egyáltalán igazat mondtt nekem. Na, de nézzek körül. Aztán megyek vissza, mert még a végén elkapnak ezeka koszos mágusok, akik üldöznek.~ Azzal megindult, hogy körülnézzen a parton. Nem is kellett sokáig nézelődnie, mire megpillantotta azt, akit ezidáig napokon át keresett. Kezeit ökölbe szorította, s szemeit össeszűkítette. Legszívesebben most azonnal végzett volna a nővel. Még az sem érdekelte, hogy vonzódott hozzá. Lassanmegindult felé, de léptei egyre gyorsabbak lettek. Ideges volt. Remélte, hoyg a tőrt még a nőnél találja, bár volt egy olyan érzése, hogy azt már Loanera rég elpasszolta.
Mikor a nőhöz ért, megállt előtte, s végignézett rajta. Ismételten sikerült egy olyan hacukát felvennie, ami elég kihívó volt Malow és a többi férfi számára. De a darthar most nem foglalkozott ezzel. Álruhájának köszönhetően most éppen egy serdülő korú fiúcskának nézhetett ki, de Loanera bizonyára felismerhette. Éppen ezért Malow rögtön meg is szólította.*
-Szép napot Loanera! Lenne veled egy kis elbeszélnivalóm.
*Azzal körülnézett. Elég sokan jártak errefelé, így jól megfontolta, hogy levegye-e álruháját. Aztán körülnézett, s egy magas szikla mögé rejtőzött a járókelők elől, ahol lvetette álruháját és úgy tekintett fel Loanerára.*
-Gyere ide! *Szólt ingerülten.*

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Kedd Aug. 18 2009, 10:43

*Éppen egy apró kagylót igyekszik odébb taszigálni lábujjával, amikor egy kölyök képű emberpalánta az orra elé toppan. Először kedve lett volna helyben végezni vele, amiért ilyen észrevétlen lopakodik a közelébe, de aztán szemeit résnyire szűkítve kezdi el fürkészni a fiatal arcot.*
- Mi történt Malow? Újra éled a gyerekkorodat?
*Flegmán beszél a férfihoz, mert nem szeretné, ha az érezné bizonytalanságát. De, hogy is ne lenne bizonytalan, amikor tisztában van azzal az aprócska kis dologgal, hogy Malow egy perc leforgása alatt képes lenne emlékké degradálni Loanera létezését. Hiszen a dagorladiak közt nem véletlen lett ő az egyik legbefolyásosabb mágus. Hát igen... Malow a kegyetlen... Sokan így hívták a háta mögött, hiszen nem egy csatában bizonyította már a férfi, hogy bizony alkalom adtán képes akár tucatnyi mágussal is végezni egy szempillantás alatt. Ezen kis képessége miatt sem szívesen húz vele ujjat Loanera. Hiszen nem lenne valami nagy öröm neki, ha ilyen fiatalon végezné be földi pályafutását. Közben nézi, ahogy a férfi, vagyis fiú, bevonul az egyik szikla mögé, hogy megszabaduljon álcájától.*
- Ugyan minek mennék oda Malow? Tisztességes nők nem vonulnak el böhöm sziklák árnyékába... Pláne nem egy magad fajta fickóval.
*Jobb kifogás nem jut eszébe, és amúgy sem bolond, hogy önszántából sétáljon Malow karjaiba. Most nem hinné, hogy azok a karok a múltkorihoz hasonló cselekedetre készülnének. Már csak azért sem, mert ahogy elnézi, a férfi szemei szinte lángolnak a dühtől.*
- Egyáltalán mi a fenének jöttél Evolyran határán belülre? Nem hoztál még elég bajt a saját fejedre?
~Meg az enyémre is azzal, hogy itt vagy... Bár nekem te jelented most az egyetlen fenyegetést. De, csak nem fogsz itt őrjöngésbe kezdeni, hiszen te is félsz a birodalom mágusaitól, s attól, hogy lelepleznek, vagy elfognak...~
- Kissé dühösnek tűnsz...
*És ezt a lehető legszemtelenebbül mondja neki, és ajkaira pimasz vigyor vándorol. Közben pedig csak áll, biztosnak hitt távolban a sziklától, na meg a férfitól, és egy pillanatra sem veszi le róla a szemét. Tudja, ezen az élete múlhat, ha ezzel a férfival van dolga. Még az sem tereli el a figyelmét, hogy hosszú, szőke hajtincseit a szél folyton az arcába fújja, s ruhája szegélyét is úgy cibálja az időnként felerősödő szél, hogy majd leszedi róla. De csak áll ott mozdulatlanul. Elfutni nem fog, hiszen az egyenlő lenne számára a halálos ítéletének aláírásával. Mert, akkor Malow biztosan végezne vele.*

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Kedd Aug. 18 2009, 11:01

*A nő igen pimasznak bizonyult. Malow legszívesebben azonnal lecsapott volna rá. De két okból nem tette ezt. Azért, mert még nem tudta, hol a tőr, és mert a járékelők biztosan nemnéznék jó szemmel, ha itt helyben meggyilkolná Loanerát. Ne meg persze ő nem is szeretné igazán a dolgot. Csak a dühe miatt gondolja azt, hogy képes lenne végezni a boszorkánnyal. Jól végiggondolta a dolgot, majd torkát megköszörülve a nőre tekintett.*
-Ha nem jössz, akkor majd én hívlak ide. De nem szép szóval...
*Azzal kinyújtotta jobb karját a nő felé, majd enyhén ökölbe szorította kezét, mintha megfogná Loanera ruháját, majd elkezdte maga felé húzni. A nő szép lassan megindult a férfi felé, még ha ez nem is állt szándékában. Malow eleinte még csak lassacskán húzta a nőt, de az utolsó métereken már nem kívánta így húzni, ezért megrántotta a kezétmaga felé. Ennek az lett a következménye, hogy Loanera egy nagyot szökkent és éppen Malow előtt ért földet. A férfi mélyen belefúrta tekintetét a nőébe. Mérges volt rá. Nagyon. És ezt lehetett is érezni már a levegőben. No és természetesen a hangján és a beszédén is.*
-Hogy minek jöttem? Nos, lehet, hogy ezt még te is el tudnád mondani, nemde? És jól látod, mérges vagyok. Nem is kicsit!
*Már-már vicsorogva nézett a nő szemébe, miközben kezeit átfonta a nő dereka körül, és magához szorította. Arcuk alig volt pár centi távolságra. Malow ingerülten szorított egy kicsit az eddig is erős szorításon, majd folytatta.*
-Hova tetted a tőrt? Eladtad? Vagy talán még nálad van? Add vissza azonnal vagy mondd meg, kinek adtad el! Most! Vagy különben nem állok jót magamért és még tartok egy bemutatót arról, hoyg miért is vagyok én az egyik vezető mágus dagorladban! Mit szólsz?
*Ekkor hirtelen egy ijedt hang szólította mega férfit a tenger felől. Malow idegesen oldalra pillantott. Egy középkorú férfi állt ott és elég elszántnak tűnt. Valószínűleg azt hitte, hogy a férfi éppen kínozza a nőt vagy meg akarta ölni. Esetleg valami sokkal rondább dolgot készül művelni. Így Malow egy nagyot sóhajtott, miközben a fejét rázta, majd így szólt az idegenhez.*
-Sajnálom, de rosszkor voltál rossz helyen! Ég veled!
*Azzal bal kezét az ijedt férfi felényújtotta, amiből egy fekete gömb "szabadult ki", s ahogy közeledett a férfihoz, úgy lett egyre nagyobb. A végén, mikor már elérte a férfit, akkora lett, hogy teljesen magába zárta az idegent. Pár pillanatig még lehetett hallani a kétségbeesett üvöltést, majd Malow ökölbe szorította bal kezét és ekkor a hang elhalt, s a férfi holtan hullott a földre, a gömb pedig eltűnt. Malow visszafordult Loanerához és még közelebb hajolva hozzá, így szólt.*
-Nos, amint láthattad, megvannak az eszközeim. Tehát halljam, hol a tőr,a mit elloptál tőlem?
*Látszott rajta az elszántság és az, hogy képes lenne akár az előbbi kis mutatványt megismételni. Csak ezt most Loanerával és nem egy idegennel.*

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Kedd Aug. 18 2009, 11:24

*Eleinte még továbbra is ott ül arcán kissé pimasz, s kacér mosolya, de aztán, amikor Malow az erejét használva kényszeríti őt arra, hogy oda menjen hozzá... Abban a pillanatban rémület árnyéka vetül szemeire.*
~Ebből baj lesz!~
*De hiába is minden erőlködés, végül érzi derekán a férfi kezének erős szorítását, amiből most hiányzik minden gyengédség. Ez is csak jobban megrémíti a nőt. Hát még az, amikor a szemébe néz. Azok a szemek. Épp ilyen pillantása szokott lenni a férfinak, mikor ölni készül. De a lánynak szerencséje van. Hallja, ahogy egy ismeretlen férfi megszólítja Malowt, s azután Malow szemeiben kegyetlenség csillog, s a férfi üvölt, végül a hangja elenyész. Loanera végig is nézi a szerencsétlen haláltusáját. És nem szép látvány. A lány nyel egy nagyot, és Malow felé fordítja arcát. Közben kezeivel a férfi mellkasának feszülve igyekszik egy kis teret nyerni magának, mert lassan már levegőt is alig kap a férfi kíméletlen szorításában.*
- Ha itt helyben megölsz, sosem látod viszont azt a tőrt Malow!
*Még egy kis erőlködés, de hiába minden, a férfi karja bilincsként tartja fogva.*
- És nem ijedek meg az üres fenyegetéseidtől. *egy futó pillantást vet a néhai közbeszóló maradványára, aztán felhagy a szabadulási kísérlettel, s helyette lekicsinylő pillantást vet a férfira* - Annak az idiótának a kinyírásával nem fogsz rám ijeszteni. Az sem érdekel, ha egész Chattalt eltörlöd a föld színéről!
*Tettetett elszántsággal néz a férfival farkasszemet, s egy arcizma sem rándul közben. Legbelül meg imádkozott azért, hogy a mágus ne lásson át rajta, mint a szitán. Bár erre nem sok esélyt lát. Malow nem épp arról híres, hogy könnyű átejteni.*
- Ölj meg hát te nagyszájú senki! *közelebb hajtja fejét a férfiéhoz, és a fülébe súg* - Mert arra a tőrre keresztet vethetsz!
~Ha most ezért nem ölsz meg, akkor nyert ügyem van...~

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Kedd Aug. 18 2009, 11:43

*Úgy tűnt, hogy a férfi elhalálozása kissé megrémítette a nőt, ugyanis rögtön beszélni kezdtet meg fenyegetőzni és azt állította, hogy nem fél Malow erejétől és, hogy nem kélpes megfélelmlíteni őt Malow. Persze a dagorladi rögtön tudta, hogy ez mind csak üres duma. Bizonyára jól megijedt és ezt most a beszéddel, valamint a fenyegetőzéssel próbálja leplezni. Már sok ilyennel volt dolga a mágsnak. És hát kitanulta, hogy is lehet őket mindezek után úgy megfélelmlíteni, hogy azok elárulják, amit akar, vagy megcsinálják, amit akar. ~Most nem menekülsz Loanera! Szépen el fogod mondani, hogy hol az a tőr.~ Azzal homlokát a nő homlokához érintette, s úgy beszélt hozzá.*
-Figyelj csak ide. Ha te azt állítod, nem ijedsz meg, akkor majd mutatok én olyat, amitől megijedsz. És a tőr...nos, szerintem vannak páran,a kik látták nálad és hát én könnyen szóra tudom bírni őket, ha kell. Persze nem szerettem volna ehhez folyamodni. Azt hittem, vagyunk olyan viszonyban, hogy elárulod, hova tetted a tőrt. De csalódnom kellett benned szivi. Sajnálom.
*Azzal megcsókolta Loanerát, majd egy pillanattal később eltaszította magától, s jobb kezét felé nyújta egyre csak emelte felfelé a kezét, minek hatására a nő is elkezdett felfelé haladni. Már jóval a talaj fölött lebegett, de a szikla takarta. Malow kárörvendő kacajt hallatott, majd a nőre pillantott és bal kezével egy fekete valamit irányított a nő felé.*
-Most majd megérzed, hogy milyen az, ha halálközeli élményed van! Vagy mondjam inkább azt, hogy haláli élmény?
*Malow őrült módjára kacagott. Közben az a fekete valami elérte Loanerát és a szájára tekeredett. Egy fekete kígyó volt az. Szép lassan tekergett a nő arcán, majd megunva azt egyre lejjeb haladt. Bekuszott a nő ruhája alá a melleinél, s sziszegve bújt elő a lábai között. Aztán egy szempillantás alatt a nyakhoz igyekezett, majd egy hatalmas szisszentést követően belemart a nő nyakába. Ekkor Maloe eltüntette a kígyót, s Loanerát óvatosan leeresztette maga elé. Aztán a földön heverőhöz goggult, s haját eltúrva arcából, így szólt hozzá.*
-Nos, milyen érzés, amikor egy kígyó megmar? Ugye nem valami kellemes? Egyébként nem kell aggódnod. Csak bénító hatása van ennek a varázslatnak. Szóval most úgy negyed óránkeresztül képtelen leszel mozogni drága. És én pedig azalatt azt csinálhatok veled, amit akarok. Akár meg is kínozhatlak, ha nem beszélsz. De ha mégis úgy döntesz, beszélsz, akkor sokkal élvezetesebb dolgok is történhetnek itt.
*Kacsintott a nőre, majd jobb lábát áttette a nő lábai felett, s ráült Loanera comjaira. Élvezetesen végigsimított rajtuk, majd kezeivel feljebb haladva a nő melleit kezdte el masszírozni, aztán a feje fölé hajolt, s mellé könyökölve mosolygott rá.*
-Gyerünk...áruld csak el, hol az a tőr! Tudom, hogy te is akarod...kívánsz engem...érzem.
*Próbált arra játszani, hogy a nő kívánja őt és így talán megtörheti és szóra bírhatja. Ez így mindkettejünek kellemes lett volna. De arra az esetre, ha mégsem beszélne Loanera, akkor Malow készült némi kis kínzóeszközökkel/varázslatokkal is. Kéjes pillantásokat vetett a nőre, miközben végigsimított a testén.*

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Kedd Aug. 18 2009, 12:16

*Tudta, hogy nem lesz jó vége ennek a találkozásnak. De álmában sem gondolná, hogy a férfi lesz olyan elvetemült, hogy fittyet hányjon a főurak parancsára, miszerint tilos betennie a lábát Evolyranba, hacsak nem kap rá parancsot. De ezt most a lány végképp nem érti.*
~Tényleg annyira fontos volt az a vacak, hogy képes volt ide is utánam jönni csak, hogy visszakaphassa?~
*És Loanera életében talán először fél úgy isten igazán. Ha nem számítjuk azt az esetet, amikor egy toraniai fekete kígyó megmarta, ami pedig majdnem a halálát okozta. Hát igen... Most, hogy így belegondol... Akkor találkozott elsőnek Malow-val. Ott, abban az átkozott sivatagban. A Tűz sivatagjában. Arra már nem is nagyon emlékszik, hogy hogyan is vetődött el oda. Akkor... Ott a dűnék között... Amikor már jártányi ereje sem volt, akkor lebukdácsolt az egyik homokdűne tetejéről, és éppen egy kígyó előtt állapodott meg. Csak egy szempillantás volt az egész. Loanera megpróbált elhúzódni, s az a fekete dög már neki is esett, és belemart a bal karjába. S hogy ne érezze magát megkönnyebbülve, távozó félben még a jobb combjába is beleeresztette a fogait. Loanera meg üvöltött a fájdalomtól. Hiába vette elő tőrét, mert kezei ernyedten hullottak teste mellé, és a lány egész teste is így cselekedett ezután. Órákon át feküdt ott a tűző napon. De egyszer árnyék vetült rá, és az árnyék egy hosszú, fekete hajú férfihoz tartozott. Beszélt hozzá, de Loanera tudatáig már nem jutottak el szavai. Aztán minden elsötétült előtte. De nem halt meg. Felébredt, és az a férfi még most is ott volt, de már sötét borította a tájat, és a férfi valami kis sátorfélét is húzott a lány fölé. Malowként mutatkozott be neki. És Loanera hagyta, hogy sebeit begyógyítsa. És még sok mást is hagyott neki ezután. Egy csomó olyat, amit egyébként sosem hagyna. De az ott más volt. Más helyzet volt.
De most Loanera újra Malow előtt fekszik, de most nem az első találkozásukra emlékeztető módon. hiszen itt maga a férfi idézte elő az eseményket, s a kígyómarást.*
- Egy dög vagy Malow... Egy szívtelen dög...
*Igyekszik persze közben nem tudomást venni arról, hogy a férfi lassú izgatásba kezd testének érzékenyebb pontjain, ami igaziból még tetszik is a lánynak.*
- Sosem kapod vissza azt a tőrt! Ha halálra kínzol sem!
*A lehető legnagyobb gyűlölettel próbál ránézni, ami nem biztos, hogy hihető is, mivel valójában nem is gyűlöli őt. De a szabadulásért bármit. Legalábbis most így gondolja. Erre aztán eszébe jut, hogy talán együtt kellene működnie a férfival, persze csak látszólag.*
~Ha már ennyire be vagy indulva a helyzettől, akkor adjunk alád egy kis lovat még...~
- És ha megölsz, többé nem lesz kivel múlatnod az időt Malow... Mert tudom, hogy engem akarsz, és nem mást... tudom, hogy megőrülsz, már a puszta érintésemtől is... Most is tombol benned a vágy, hogy uralkodhatsz a testem fölött. Ez kissé perverz, nem?
*A végén csak nem bírja ki beszólás nélkül. De akkor is érzi a férfiban feszülő vágyat, és tudja, akármennyire is fontos az a tőr, ha Loanera testét érinti, akkor az most el fog homályosulni. Legalábbis reméli.*

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Kedd Aug. 18 2009, 12:41

*Nem úgy nézett ki, hogy Loanera együtt kívánna működni. Ez igencsak megrendítette Malow-t. ~Meg mertem volna esküdni, hogy így szóra bírom. De sokkal erősebb és kitartóbb, mint gondoltam. Remek nő...~ Ezek a gondolatok jártak a fejében. És hát terve olyannyira volt jó, mint rossz. Nem számolt azzal, hogy a nő testtének érintése, már a puszta közelsége is így el tudja bódítani. Nagyon kívánta a nőt. Ezt le sem tagadhatta. Ugyanakkor a tőr is kellett neki. Hiszen ha nem szerzi vissza, akár végezhetnek is vele, ha nem lesznek kegyesek. Mert mint később kiderült, az a tőr éppenséggel egy áldozati tőr, amivel az isteneknek felajánlott áldozatokat ölték meg. És csak ezt az egyet szokták haszálni. Mert nincs másik. És így most a hiányában kénytelenek nélkülözni az áldozatokat, így az isetenek elpártolnak tőlük és nem fog sikerülni a tervük, amivel Evolyran-t elfoglalhatnák. Tehát az a tőr nagyon is fontos volt és Malow-nak bármi áron vissza kell szereznie. De úgy nem fog menni, ha közben a nővel enyeleg vagy dühében megöli. Így hát vett egy mély levegőt, majd szépen alssan beszélni kezdett.*
-Az való igaz, hogyha megöllek, nem kaparinthatom mega tőrt. És amint tapasztaltam, te ki is állnád azokat a kínzásokat. Tehát kétféleképp tudom belőled kiszedni az infót. Az egyik most pillanatnyilag nem lehetséges, így maradt a másik. Nézd, szükségem van arra a tőrre, különben végeznek velem. Ez egy nagyon fontos áldozati tőr, ami rettentő sokat ér. És nélküle Dagorlad vesztes csatát fog vívni Evolyran ellen. És mivel én vesztettem el...engem is fognak kivégezni, ha nem lesz meg időben. Ezért kell hát visszakapjam. De lényegtelen, mert úgy látom, te semmiképp sem fogod elárulni.
*Azzal kissé csalódott képet vágva feküdt rá gyengéden a nőre, s úgy hallgatta tovább. Aztán jól végiggondolta a dolgokat,majd halkan,a nő fülébe súgva válaszolt.*
-Hogy perverz? Nem tudom, lehetséges. ény, hogy nagyon kívánlak. Na jó, ez nem kifejezés. ölni tudnék azért, hogy ismét az enyém lehess! De ez most sanos nem a legmegfelelőbb alkalom arra, hogy jól érezzükmagunkat, akármennyire is szeretnénk. Mert nem tagadhatod, hogy te is szeretnéd. Bár azt is tudom, hogy nem feltétlenül kellek én a vágyaid kielégítéséhez. Tudom, hogy bárkit megkaphatsz, akit akarsz. Csak én voltam olyan bolond, hogy mindig visszajöttem hozzád, ugye? Tudom, ez az én nagy hibám. De te...te valahogy más vagy, mint a többi. Sokkal élvezetesebb a veled való együttlét, mint másokkal. És nem is tudom, most miért mondom el ezt... A méreg hatása mindjárt elmúlik. Eleresztelek. Nem látom értelmét a kínzásodnak vagy a megölésednek. Nem vezetne semmi jóra sem.
*Azzal mélyen beszívta magába Loanera illatát, s még egy utolsó simítás után leszállt a nőről, s lassacskán felültette. Már csak percek vagy másodpercek kérdése volt, hogy a nő újból mozogni tudjon. Malow felkészült arra is, hogy talán védekeznie kell majd, bár ebben azért kételkedett. ~Bízok abban, hogy talán megesik rajtam a szíve..talán vagyok neki annyira fontos, hogy megmondja, hola tőr. Ha meg nem..akkor valahogy megbeszélem ezt a kapitánnyal. De talán Loanera beveszi ezt az egészet.~ Szegény Loanera nem tudhatta, hogy Malow nem mond neki igazat. A férfi mindezt a kis mesét most találta ki, mialatt azon agyalt, hogyan is foghatna ki a nőn. Nagyon remélte, hogy minden úgy megy, ahogy elgondolta és végre megtudhatja, hol a tőr. Mert hát azért nem volt az olyan értéktelen. A kapitány nagyon is hiányolná. És Malow nem kapna érte dicséretet, ha nem vinné vissza neki.*
-Nos, már tudsz mozogni?
*Hajolt közelebb Loanerához. Kissé aggódott, hogy talán varázslata túl erősre sikeredett és a nő nem fog tudni mozogni még egy ideig. Ez talán látszott is rajta, de ezután rögtön kissé morcosabb képet vágott, majd így szólt.*
-Szóval, segítesz nekem és elárulod, hol a tőr vagy inkább a sorsomra hagysz? Tiéd a döntés...

//Fagy... :-(//

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Kedd Aug. 18 2009, 23:33

//Olvad a jégcsap... Smile

//

*Egy árva szó nélkül hallgatja végig a férfit. Na, nem mintha annyira sok ereje volna beszélni. Már annak is örül, ha annyi erőt bír magán venni, hogy normálisan vegyen levegőt. De a tudata az persze tökéletesen tiszta. Igyekszik is odakoncentrálni arra, hogy vajon valóban igazat mond-e neki Malow. Nem igazán szokása megbízni másokban. Bár Malow... Malow ő talán egyszer kiérdemelhetné azt a tisztes címet tőle, hogy "megbízható". Persze azért azt is csak bizonyos korlátok között. Mert azért a lány sem esett a fejére.
Ráadásul a mágus olyan közel van most hozzá, hogy attól közelebb már csak akkor lehetne, ha az a vékonyka kis ruharéteg sem lenne közöttük, ami most rajtuk van. Zavarja is Loanerat, hogy veszettül kalimpál a szíve a férfi közelségétől, és csak remélni tudja, hogy talán ezt annak fogja tulajdonítani, hogy megmaratta azzal a mágikus kígyóval, s annak van ilyen hatása rá. De ki tudja? Talán csak hiú ábránd, hogy képes elrejteni a vágyait. Aztán még a férfi az előzőnél is szorosabban préseli magához Loanerat, és mélyen beszívja finom illatát.*
~Hát mégsem ölsz meg... Nem tévedtem, amikor a vágyaidra alapoztam..~
*Érzi, ahogy a férfi kezei megragadják, s Malow felülteti őt. Közben Loanera egyik kezén sikeresen megmozdulnak az ujjai.*
~Ez jó... Tehát valóban hamarosan elmúlik a varázslata...~
- Ó... Egek... Már azt hittem, örökre így hagysz, vagy megvárod, míg kipurcanok.
*Igyekszik szemrehányó pillantást küldeni a férfinak, miközben kissé erőtlen karjait kezdi el emelgetni, és mozgatni az ujjait.*
- Hogy sorsodra hagyni? *erre sértett ábrázattal néz rá* - Malow... Az előbb igyekeztél minél jobban megkeseríteni nekem az elmúlt fél órát.... Ami megjegyzem, tökéletesen sikerült is. És még azzal jössz nekem, hogy... *itt kicsit megköszörüli torkát, és nagyon ügyesen, s még talán viccesen is, megpróbálja utánozni Malow beszédét* - ...elárulod, hol a tőr vagy inkább a sorsomra hagysz? Tiéd a döntés...
*Azután öszzehúzott szemekkel bámul a férfira.*
- Ugyan Malow... Valóban ennyire ostobának tartasz? Mikor láttál olyan libának engem, hogy most azt hiszed, beveszem ezt a halandzsát, amit előadtál itt nekem az istenekről, meg az áldozatokról...?
*Siekrül végre teljes felsőtestével is megmozdulnia, így előre tud hajolni, egészen a férfi arcához, de ahogy kezét támaszkodásra használná, rá kell ébrednie, még nem elég erős ehhez, és hirtelen, tehetetlenül rogynak össze karjai. De mielőtt teljesen előre esne, újra érzi a férfi kezeinek szorítását a vállain. Egy kicsit lehajtva hagyja a lány a fejét, hogy a másik ne láthassa az arcára kiülő pillanatnyi rémületet. Hát igen... Még mindig halálosan fél a sebektől... a kígyók okozta marások sebeitől.*
- Megszerzem neked azt a hülye tőrt... De többé ne merészelj úgy bánni velem, mint egy tudatlan csitrivel...
*Fejét végre felemeli, és hideg tekintetét Malowéba fúrja.*
- Nem vagyok ostoba! Akkor sem, ha csupán gyermeki korúnak tűnök a te évezredeid mellett... *kis szünet, és csak aztán szólal meg ismét* - Két napot kérek tőled... És alkonyatkor ide fogom hozni azt a rohadt áldozó tőrt Malow!

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Szer. Aug. 19 2009, 00:00

*Nagyon is úgy tűnt, hogy egyáltalán nem sikerült beetetnie a nőt. Ez idegesítette is. Pedig azt hitte, tud annyira meggyőző lenni, hogy mindezt elhitesse a nővel. De csalódnia kellett önmagában. És ami azt illeti, nem először. Újabban minden, amibe belevágott, befuccsolt. Neheztelt is ezért magára rendesen. De hát most ez volt a legkisebb gondja. Száját elhúzva hallgatta tovább, mit mond Loanera. Az nem volt valami bíztató. Még úgy sem, hogy megígérte, elhozza két nap múlva a tőrt. Megvolt, amiért jött (legalábbis félig) és most mégsem örül neki. Nagyon furán érezte magát. Valahogy nem tetszett neki, nem esett jól, ahogy Loanera mindezt mondta neki. Nagyon is úgy érezte a férfi, hogy a boszorkány haragszik rá. És ez akármyilen furcsa is, de bántotta Malow-t. Kissé (nagyon!) kényelmetlenül érezte magát. Úgy viselkedhetett, mint egy óvodás kisgyermek. Vakrózott, pedig nem is kellett neki, tüsszögött, köhécselt, oldalra pillantgatott, stb. Minden baja volt már. De egy szót sem szólt még mindig. Ez már bizonyára rég feltűnt a nő számára. Már az, hogy Malow nagyon nagy zavarban van. Főleg, hogy a férfi nem is próbálta ezt leplezni. Ugyanis szegényt nem erre tanították meg. Őt gyerekkora óta aharcra és a gyilkolásra képezték, s neveléséből az ilyen dolgok, mint az érzések elrejtése mások elől, kimaradt. Hiszeneleve úgy nevelték, hogy nem szabad éreznie semmit sem semmi iránt. De ő más volt. Sok dolgohoz fűződött érzelme. De legfőképp egy személyhez. Loanerához. Na nem szerelemről van itt szó. De tény, hogy nagyon is vonzódott a nőhöz. És ezt sosem próbálta, de sosem akarta leplezni. Most is csak úgy lerítt róla, hogy legszívesebben mit tenne. De mégsem tett, mert látta a vele szemben ülőn, hogy most nagyon pikkel rá. Viszont azt is tudta, hogy össze kell szednie magát és vgre meg kell szólalnia. Igyekezett, s nagy nehezen, pár perccel később sikerült is végre kinyögnie pár mondatot.*
-Köszönöm. És bocsáss meg kérlek, én csak próbáltam kiszedni belőled, hogy hol a tőr. És...elvesztettem az eszem. Annyira nem fontos, hogy hazudjak vagy bántsalak érte. Elvetettem a sulykot. Meg is értem, ha ezek után...nem szeretnél majd velem találkozni. De nem játszom itt tovább a megbántott kiskölyköt, hiszen egyáltalán em vagyok már kölyök. És nem is nekem kéne letörtnek lennem...
*Mindezt oly közömbösséggel mondta, hogy talán el sem hitte Loanera, amit a férfi mondott az imént. Malow közben a nő szemeibe nézett, s közben nagy és mély levegőket vett, s próbálta összeszedni magát. ~Gyerünk te puhány! Milyen beszéd volt ez itt az előbb? Tisztára, mint egy érzelgős kisfiú! Hol hagytad az eszed és azt a kegyetlen éned?~ Veszekedett magával, miközben igyekezett felvenni azt a stílusát, ahogy mindig is beszélni és viselkedni szokott. Nagy nehezn, percek múltán sikerült is neki, így most magabiztosan nézett a nőre, s így beszélt hozzá.*
-Azt hiszem, hogy tartozom egy vallomással. Mégpedig azzal, hogy nem áll szándékomban elereszteni téged a tőr keresésre addig, amíg nem jössz el velem egy is villámlátogatásra valamelyik elhagyatott helyre. Lenne egy-két tervem arra, mivel is üössük el az időt...
*Vigyorgott Loanerára, majd közelebb húzódott hozzá, s kezeit kinyújtva megérintette a nőt, majd egy hirtelen mozdulattal magához rántotta, s vadul csókolni kezdte. Közben kezeivel a nő idomait masszírozgatta, s nem hagyta, hogy Loanera szabadulni próbáljon szoros öleléséből. Bár nem érezte azt, hogy a nőnek lennének efféle szándékai. De azért nem akarta a véletlenre bízni a dolgot. Miközben egyre vadabbul érintette, s csókolta Loanerát, magában kimondott egy varázsigét, aminek hatására fekete füstgomolyagok kezdtek el gyülekezni körülöttük. Malow két csók között elvigyorodott és így szólt.*
-Hoppá! Elfelejtettem mondani, hogy már megyünk is? Kívánlak Loanera...
*Azzal a füst teljesen ellepte őket, s egyik pillanatról a másikra eltűntek. Ki tudja, melyik elhagyatott vidéken bukkannak fel?*

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Vas. Aug. 23 2009, 21:35

*Egy újabb hajó érkezik az öbölbe , ami éppen csak annyira áll meg , hogy kitegye utasát , egy gyönyörű fiatal lányt .
Nem tudni mi okból jött , de arcáról egyenlőre csak düh és nagymértékű fájdalom sugárzott.
~Merre vigyen az első utam?~
*Körbe nézett s meglátott egy épületet a világítótorony mellett és elindult felé.
~Majd az erőd közelében keresek egy helyet ahol álomra hajthatom a fejem!~
*Mikor oda ért , az erőd közelében talált egy fát mely alá leterítette csipkés selyem plédjét amit még a nagymamája szőtt neki .*
~Hányszor ringatott el s takart be ezzel a takaróval az én drága nagyikám!~
*S ahogy ezek a gondolatok végig futottak az agyán , ragyogó szemeiből könny csordult , amit megpróbált visszafojtani ,majd végül összeszedte magát és leheveredett a pokrócra ,s mivel megviselte az út már nagyon fáradt volt így hamar elaludt .Álmában pedig már a következő napról álmodik , vajon mi vár itt rá?...

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Hétf. Aug. 24 2009, 11:01

*Már hajnalodik , mikor Elizabeth egy kis neszre riad fel!
~Ki az , ki az?- kiáltott fel ,mikor észre vette ,hogy csak egy kedves kismadár szállt vállára s reggeli nótát dalolt fülébe.
~Már reggel van,ideje elindulnom a Fehértorony - várához , hogy elfoglalhassam leendő otthonomat s majd megismerjem Evolyran lakóit, s szép lassan kiismerjem minden zeg-zugát.Sokáig fog tartani , de sok jót hallottam a vendégszeretetükről ,úgy hogy szerintem nem lesz semmi probléma az úton s a váron belül sem!~
*Majd felvette a földről selyem takaróját , s összehajtva vissza tette tarisznyájába és elindult a vár felé egy új élet reményében .

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Csüt. Aug. 27 2009, 21:28

* Az éjszakai lágy szellő, egy bárkát sodort a Belhan tenger partjaira. A lágyan hömpölygő tenger lassan-lassan partra sodorja a két tündét, kik hosszú hónapok óta szinte csak a tengeren sodródnak, várva hogy megérkezzenek az új világba. A férfi tekintete már régen a szárazföld felé nézett, karjai közt kedvesét ölelte s várták a megérkezést. A csillagos nyári éjszakán, végre ráleltek Evolyranra. Sikerült megmenekülniük a haláltól de a viharos tenger számtalanszor tévútra vitte őket. Megannyi szigeten és szárazföldön jártak már, de egy idő múlva rá kellett jönniük, hogy nem Evolyran Birodalmában kötöttek ki. Társaikat keresve, követve ismét és ismét útra keltek...de ma, most végre megérkeztek!
Amint kikötött a bárka a férfi felállt s felsegítette kedvesét. Kiszállt a bárkából s kezét Fatima felé nyújtva lágyan elmosolyodott hogy kisegítse. A szilárd földön állva átkarolta kedvesét s lepillantott rá.*
- Végre megérkeztünk...

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Csüt. Aug. 27 2009, 21:36

*Fatima szerelme ölelésében ringatta magát. Már majdnem lealudt, amikor végre kikötöttek. Felpillantott és meglátott egy új helyszínt.*
~Remélem ez már tényleg Evolyran.~
*Thalyon kisegíti őt a bárkából. Átölelik egymást.*
-Itt volt az ideje. Oly sok ideje tengődtünk már a tengeren. Vártam már a szilárd talajra.-
*Majd a kikötő felé nézett.*
-Mondd! Mondd, hogy ez már Evolyran!-
*Erősebben átöleli szerelmét, fejét a férfi testéhez nyomja. *
-Olyan sokan meghaltak. Látni akarom azokat, akik túl élték. Látni akarom.-

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Csüt. Aug. 27 2009, 21:47

* A hosszú utazás után jó volt szilárd talajon állnia, akárcsak a kedvesének. Szerencséjükre nem voltak tengeri betegek, így történhetett az hogy ennyi időt s fáradságot szenteltek a keresgélének, na meg persze ez volt az egyetlen lehetőségük az utazásra.
Karjaiban tartva a tündét megcsókolta feje búbját, csak lágyan ahogy szokta,majd kedvesen elmosolydott a tekintete.*
- Én is kedvesem hidd el...de szerintem bízhatunk a hajós szavaiban. Úgy tűnt nem először jár erre.-*próbálta nyugtatni kedvesét és magát is. Talán többet nem óhajtanak hajóra kelni s csak hömpölyögni s áramlani.*
- Biztos vagyok benne ha ott járunk ahol szeretnénk, akkor haamrosan úgyis megtudjuk hogy vannak e tűlélők...s találkozunk is velük.-*megsimogatta a lány karját mit már annyiszor megtett de sosem unt bele, s szembefordította magával az éjtündét.*
- Akárhányan vannak, látni fogod! Talán nem is oly sokára....-*szerelmesen nézett szemeibe s megsimította arcát.*
- Talán éjszakára szállást kéne keresnünk s holnap tudakolózni....mit szólsz?-*apró szinte alig érítőleges csók s várja kedvese válaszát.*

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Csüt. Aug. 27 2009, 21:57

*Talyon olyan kedvesen nyugtatgatta, mint mindig, de Fatima lelke mindig elérzékenyült ezt tapasztalva. Soha senki nem volt képes arra, hogy igazán érzékennyé tegye őt. Csak Talyon. Kérdést és egyben csókot is kap.*
-Hallottam, hogy a legközelebbi falu, ahol van fogadó, az Chattal. Menjünk el oda. Talán az megfelelő lesz számunkra. Kicsit elfáradtam a hosszú utazásban. De gondolom te is.-
*És most ő simította meg szerelme arcát és egy forró csókot nyomott ajkaira.*

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Csüt. Aug. 27 2009, 22:03

- Jól hangzik! Ideje lenni már nem hömpölygő kis ágyban aludni. Lassan már azt sem tudom milyen az!-*oly forrón viszonozza a csókot, ahogy kapta majd mikor elváltak szerelmes ajkai rámosolygott és kézenfogta a lányt.*
- De vajon merre? Célozzuk meg a tornyot a domb tetején, hátha onnan többet látunk!-*ajánlotta, majd ha a lánynak volt vagy sme ellene kifogása úgy cselekedtek, vezette vagy követte s talán hamarosan megérkeznek Chattal falujába, hol megtudakolhatják a túlélők hollétét.*

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Csüt. Aug. 27 2009, 22:07

*Fatimának semmi kifogása nem volt az ellen, hogy toronyirányba menjenek. Kicsit gyalogoltak, de végül kiderült, jó irányba mentek. Megérkeztek Chattalba. Ott rögtön meg is találták a Casve fogadót, megvacsoráztak és nyugovóra tértek.*

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Pént. Aug. 28 2009, 21:36

*Lucioék vágtattak és hajukat hátracsapta a szél. Kis idő múltán észrevették Veduit, a lány lovát. Gyors közelebb mentek. A lány lecsúszott a lóról és Veduihoz futott. Gyors felnyergelte és indultak is. Szélsebesen vágtattak, mintha versenyeztek volna. Gyorsan telik az idő már látni a kikötővárost. Innentől már léptetik lovukat. A kikötőben vannak. Szinte mindenütt a hal szag terjeng, de hát ilyen egy kikötő. Sok helyütt matrózok, közemberek vannak, de néhol látni elég alvilági alakokat. Lucio oda megy egy emberhez és megkérdezi, hogy mikor megy egy hajó. Vissza megy Ned'rilahoz.*
- Egy óra múlva indul egy hajó! Én addig lepasszolom a lovam valakinek.
*Gyorsan eltelli az idő és már szól a hajókürt. Igyekeznek a hajóra feljutni, de nincsenek sokan. Mindketten kapnak egy-egy kabint. Azt mondják, hogy a hajó, majd csak este köt ki.*

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Pént. Aug. 28 2009, 21:56

*Hamarosan megérkeznek a kikötődbe. Az út ide felé feledtéb kellemes volt, ahogy együtt vágtáztak, s a szél lágyan elsüvített mellettük. Néhány hajó már bent volt, a parton ki voltak kötve néhány vastagabb kötéllel vaskos fa rönkökhöz, amik a homokos talajból álltak ki. Megálltak, majd Lucio elrohant az egyik hajóhoz, hogy megérdeklődje, mikor tudnának indulni egyel. Addig megfogta lovának szárát az egyik szabad kezével. Mikor Lucio vissza ért kissé lihegve.*
- Rendben. Mi? Lepasszolni? - *Húzta maga felé a fiú lovának szárát.*
- Azt már nem. Nem fogod cserélgetni a lovadat. Ha te nem hozod fel, majd én. Megnem válok a sajátomtól sem, egy hajó miatt.- *Nézett Luciora komolyan. S Ned'rila nem hazudott, amit mondott, télleg megtette. A hajó feljárójánál megállt,pontosabban megállították.*
- Lovakat nem viszünk magunkkal. - *Nézett rá az egyik matróz komoran.*
- Most viszünk. - *Komoly tekintetre váltott a tünde, s kissé lehajtotta a fejét. A matróz tágra nyílt szemekkel nézett a lányra, majd egy pillanat múlva mellette termett egy másik is.*
- Nem szállítunk lovakat! - *Az alkohol szag csak úgy elárasztotta a körülöttük lévő környezetet. Ned'rila egy kicsit megforgatta a szemeit, majd az egyik kezébe fogta mindkét ló szárát, s hátra nyúlt a táskájának egy relytett kis zsebébe. Kezében 400 aranyat tartott. Két ló ára. Persze a matrózok nem tudják, hogy az ő kancáját több mint négy ló áráért vette meg...*
- Rendben. Mehetnek. - *Mormogta az egyik matróz, majd kikapta a tünde kezéből a pénzt. Ned'rila kihúzta magát, s felvezette a lovakat a fedélzetre. Bizonyára szoktak ezen a hajón lovakat szállítani, mivel egy viszonylag normális matróz, aki fiatal volt, mosolyogva mutatta az utat a tündének, ahol kikötheti a lovait. Miután lerendezte őket, vissza ment Luciohoz. Külön kabint kaptak, amire pár pillantást vetett, majd ismét a hajó fedélzetre sétált fel.*

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Pént. Aug. 28 2009, 22:22

Lucio kissé meglepődött a lányon. Elmosolyodott, amikor a lány megmondta, hogy most felviszik a lovat a hajóra. Tetszett neki a keménysége. Viszont gondatlannak tartotta, hogy annyi aranyat adott a matrózoknak. Miközben odaadta a 400 aranyat, Lucio csöndben beledugodt Ned'rila erszényébe 200 aranyat.*
~Nehogy már kifizessen nekem egy lovat. Nem hiszem, hogy elfogadná az aranyat, ha csak úgy odaadnám.~
*A matrózok felengedték őket és kikötötték a lovakat. Lucio lement, hogy megnézze a kabinját. Kicsi, de a megszokott környezet. Lepakolja a cuccát, majd kiindul az ajtón, amikor valaki szembe jön vele. Egy részeg matróz. Lucio megpróbál mellette elmenni, de a férfi neki ütközik. A férfi egyből beleköt Lucioba. A matróz rálök egyet, majd megüti. Lucio ideges lett és egy, akkorát bevert neki, hogy az orrából ömlik a vér és ájultan fekszik a padlón. Majd elindul felfele és jön egy másik matróz. Lucionak különösebb baja nem lett.*
- A társadat mosd fel a padlóról! -mondja nyugodtan.
*A matróz megindul lefelé és megpróbálja ébresztgetni. Lucio meglátja, hogy Ned'rila is a fedélzeten van és oda megy hozzá.*

-Gratulálok, hogy sikerült felhoznod a lovakat. -mondja mosolyogva.
* Nagyon meleg volt a fedélzeten, csak tűzőtt a nap. Fülledt meleg volt és még a levegő sem járt.*

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Pént. Aug. 28 2009, 22:28

*A tünde épp a hajó korlátjánál állt, s előre bámult a tenger felé, mikor a háta mögül Lucio hangját vélte felismerni. Mosolyogva fordult felé.*
- Nem túl sok élőlény van, akiért megtenném az ilyesféle áldozatot. De ők ilyenek. - *Mosolygott kissé gyámoltalanul Luciora. A közeli társaiért is megtette volna, ha nem engednék fel őket. Vagy bárkiért, aki fontos neki. A levegő teljesen meleg volt, mondhatni párás. Ned'rila lenézett a földre, majd meg akadt a szeme a fiú kézfején. Valamit látott rajta.*
- Miért véres a kezed? - *Mutatott a keze felé, majd felnézett a fiúra. Talán megvágta magát?*

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Pént. Aug. 28 2009, 22:37

- Azért örülök, hogy velem tartottál. -mondja kedvesen.
*A lány megpillantotta véletlenül a fiú kezét. Még véres volt.*
- Hát! Ez csak egy kis baleset. -mondja zavarában.
*Ez volt a legrosszabb pillanat, amit kifoghatott volna. Épp hozták fel az ájult matrózt. Lucio Ned'rilara néz.*
~Én nem bántottam volna, ha nem üt meg.~

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Pént. Aug. 28 2009, 22:42

*Mikor Lucio magyarázni próbált, Ned'rila megfogta a kezét, s megvizsgálta a vér állagát.*
- Ez még friss. - *Nézett fel rá. Majd abban a pillanatban egy ájult férfit hurcoltak valahova, akinek a képe teljesen be volt verve. A tünde eleinte nem foglalkozott vele, majd rájött, mi is történhetett. Tágra nyílt tekintettel nézett a fiúra.*
- Lucio! - *Kiáltott rá, mert kissé felháborította a dolog.*
- Fogadjunk, ebben nem a te kezed van, igaz? - *Nézett rá kérdőn, pedig tudta a választ. Lucio beverte a munkás férfi képét.*
- De miért? - *Futott ki a szájából a kérdés.*

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Pént. Aug. 28 2009, 22:49

*A lány teljesen felháborodott mikor rájött a dolgokra.*
- Én nem bántottam volna, de részeg volt és megütött. -próbálva kimagyarázni magát.
*Lucio most a földre nézett, majd odalépett a korláthoz. Lehajtotta a fejét és a tengert figyelte. Nézte, hogy szeli a hullámokat a hajó. Szégyelte magát Ned'rila előtt, inkább meg se szólalt csak bámult lefelé.*

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Pént. Aug. 28 2009, 22:54

*Mikor a tünde meghallotta, hogy Lucionak tulajdonképpen oka volt arra, hogy megüsse azt az embert, rögtön vissza fogta magát. A helyében ő rosszabbat tett volna. A fiú annyira elszégyelte magát, hogy a korláthoz ment s csak előre bámult, a tengert figyelve. Ned'rilát annyira elkapta a szomorúság érzete, remélte nem bántotta meg nagyon Luciot, mert nem állt szándékában. Neki kéne szégyelnie hirtelen felindulását. Néha eléggé elkapja a hév, pedig semmi oka nem lenne rá. Lucio mellé sétál, majd megfogja a korlátot, s bal kezét Lucioéra helyezi.*
- Ne haragúdj. - *Egy ideig rá néz, majd elkapja a kezét, s a másik mellé húzza. Teljesen meg volt lepődve, mikor látta, hogy a keze hol volt az előbb. Nem is tudja miért tette. Bocsánatot akart kérni, remélve, hogy talán egy érintéssel többet ér el, mint szavakkal. De ezt nem tudatosan tette. Furcsa.*

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Pént. Aug. 28 2009, 23:11

*A lány Lucio mellé lép. Bocsánatot kér, majd az ő kezére teszi az övét. Ezen Lucio kicsit meglepődött. Nem számított ilyen váratlan fordulatra. A lány látszólag még el is pirul, amin Lucio elmosolyodik. A tettek többet értek egyetlen szónál.*
- Semmiség... -mondja mosolyogva.
* Egy kis idő után Ned'rilara néz.*
- Mi lenne, ha egy kicsit később feljönnénk a fedélzetre. Nagyon meleg van. Most dél körül lehet. Menjünk le a kabinba és pihenjünk egy picit. -teszi fel javaslatát.