01. Belhan-tenger Keleti Szeglete

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Pént. Aug. 28 2009, 23:21

*A helyzetet az kezdi feloldani, hogy Ned'rila látja Lucio mosolyát.*
- Rendben. - *Mosolyogva bele egyezik. Télleg elég meleg volt, még a tünde is érezte, hogy a Nap erősen tűz. Talán a part közelében még jobban érezhető az ilyesmi, mint városon belül, hiszen akkor a falak és tetők vissza fogják a napsugarait, s árnyékot adnak. Lassan elindultak befelé, majd lementek a lépcsőn. Azon a sávon elég sötét volt, majd hamarosan lámpások fénye világította be a kabinok között lévő folyósókat. A hajó aljában ne várjon az ember túl sok fényt. Ned'rila nem tudta, melyik szobába menjenek, úgy hogy gondolta, majd Lucio eldönti.*

//Fagy!//

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Vas. Aug. 30 2009, 20:59

//Olvadás!!!//

*Lucioék elindultak le a kabinba, hogy ne a tűző napon legyenek. Ned'rila megáll, de Lucio nyitja is a kabinja ajtaját. Kezével int, hogy menjen be előtte. Miután bemennek Lucio kényelembe helyezi magát az ágyon.*
- Nagyon kellemes, hogy a hajó, így ringatózik a tengeren. -mondja kedvesen.

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Vas. Aug. 30 2009, 21:12

*A fiú kabinjának ajtaját kinyitotta, majd előre engedte Ned'riláta, aki először habozott, mivel nem szerette az ilyesféle udvariaskodást. De Lucio csak kedveskedni akart volna. Így hát belépett, majd mögötte a fiú lépteit hallotta, aztán az ajtó csukódását. Egy lámpa égett bent, így némi fény azért volt a kis szobában. Nem volt különbözőbb, mint a többi. Kivétel Lucio dolgait lehetett idegennek vélni a helyiségben. Lefeküdt az ágyra, s ezek utána mintha a szoba teljesen összezsugorodott volna a tünde számára. Nem tudta merre nézzen, a padlót, a plafont, a falakat, a tárgyakat... Vagy épp Luciot.*
- Igen, télleg az. Érdekes, mindenki arról a nagy tengeri betegségről áradozik. Én semmi ilyesmit nem érzek. Sőt igen kellemes a hajó út.- *Mosolyodott el, s még mindig állt, mivel nem talált magának egy széket sem, mert hát nem is volt. Így hát oda ment lassan az egyik éjjeliszekrényhez, s neki támaszkodott, s megpróbálta nem Lucio arcát nézni, kevés sikerrel.*

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Vas. Aug. 30 2009, 21:20

*Lucio látja, hogy Ned'rila nem tud hova ülni, így felül és hátát a hajó oldalának veti.*
- Ülj mellém! -mondja kedvesen.
*Lucio csukott szemmel keres magának kényelmes helyzetet.*
- Szoktál álmodozni? Miről? -kérdi mosolyogva, de még mindig csukott szemmel.

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Vas. Aug. 30 2009, 21:31

*Lucio helyet csinált az ágyon. A tünde igazán nem várta volna el tőle, de mivel ismételten kedvesen nézett rá a fiú, úgy érezte le kell ülnie. Mintha kicsit megszédült volna. Furcsa volt, mert nem gyakran történik meg vele az ilyesmi. Elhelyezkedett, majd szembe fordult Lucioval, közben kezét a térdére helyezte. A kérdés meglepő volt számára, s megfontolandó. Álmodozni? Hát persze.*
- Igen, szoktam. - *Egy kis szünetet tartott.*
- Tudod, mindig is társakra vágytam... *nehezen jöttek a szavak.*
- Olyanokra, akikben megbízhatok. S számíthatok rájuk. Társakra, akik mellettem állnak, ha baj van, s ha minden tökéletes, akkor is. Társakra, akiknek segítek ha bajban vannak, s megosztják velem a jó dolgokat is. S társra, aki... - *Nyelt egyet, majd nem bírta folytatni, s elfordult. Előre meredt a semmibe. A szó, amit oly régóta szeretne egyszer, majd valakinek mondani, s éreztetni vele, nem jött ki a száján. Szégyelte, hogy ez a téma ennyire érzékeny része. De nem tehetett róla, egyszerűen ilyen volt. Tudta, Lucio, most biztosan teljesen tehetetlen, s gyáva tündének nézheti őt.*

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Vas. Aug. 30 2009, 21:44

*Lucio kinyitotta a szemét, amikor a tünde mesélt. Lucio csendben hallgatta a lány szavait. Közelebb csúszik a lányhoz.*
- Egy társ, aki szeret! -fejezi be a lány mondandóját kedvesen.
*Majd kezével könnyedén hátratólja gyönyörű, göndör barna haját és megsimogatja arcát. Majd egy lágy csókot ad a lánynak. Lucio kissé zavarban van a csók után. Nem tudja, hogy mit tegyen vagy mit mondjon Ned'rilanak. De kétségtelen, hogy fülig szerelmes lett a lányba.*

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Vas. Aug. 30 2009, 22:00

*Csak mereven nézett előre, s remélte, nem fogja teljesne butának nézni a fiú. Majd, mikor megszólalt mellette, merevedve nézett felé, s alig fogta fel a szavait. Majd csak nézte, s érezte, hogy lassan közelebb, s egyre közelebb kerül mellé. Érezte kezének érintését a haján, a nyakán, mely bizsergető érzéssel töltötte el egész énjét. Majd Lucio arca közelebb fürkészett az övéhez, s a tünde hamarosan saját ajkain érezte a fiú finom száját. Furcsa volt. Elvarázsoló, megbűvölő, még számára is. Csupán egy pillanatig tartott az egész, de mintha a lánynak egy örökké valóság lett volna az az egy csók. S mikor Lucio elhúzódott tőle, zavarát vélte felfedezni benne. Ned'rila azonban mást érzett. Egész testét melegség töltötte el, s most egy olyan furcsa érzés kapta el, mi szerint alig bírta tartóztatni magát, hogy ne csókoljon vissza Lucionak. Majd végül, rögtön a fiútól kapott csók után, óvatosan kezével átölelte a fiú nyakát, s lassan maga felé húzta, majd megcsókolta, lágyan, finoman, s érzelemmel dúsan. Minden eltűnt a fejéből, most csak is ő, és a fiú léteztek számára. Az érzés, ami kerülgette, jobb volt, mint bármelyik baráti támogatás, s mint bármelyik szülői szeretet. Számára az volt a legfurcsább, hogy még nem volt dolga igazán az ilyes fajta érzésekkel, de most még is, könnyen kezelte őket. Pár pillanatig csupán finoman csókolták egymás száját, majd lassan elszakadtak egymástól, s Ned'rila kábultan nézett lefelé.*

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Vas. Aug. 30 2009, 22:19

*A fiút zavarából vissza hozta, hogy a lány kezével átölelte a fiú nyakát, majd vissza csókolt. Lucio érezte a lány puha ajkait a száján. Kellemes érzés töltötte el. Mintha nem lenne más csak ő meg Ned'rila ezen a világon. Hirtelen elszállt minden gondja. A fiú szívét melegség zárta be és nem következett be, amitől annyira félt, hogy elútasítja szerelmét. Már régóta érezte ezt a lány iránt, de nem, mert cselekedni. Valahogy megérte kockáztatni. Mikor elváltak egymástól ajkaik, Lucio elmosolyodott.*
- Ez jobb, mint egy álom. Én már régóta szeretlek, csak nem voltam biztos benne, hogy te is így érzel-e irántam... De most már érzem.
*Majd ismét megcsókolta a lányt.*

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Vas. Aug. 30 2009, 22:38

*Halkan nevetett, s Luciot nézte.*
- Igen, jobb mint egy álom, s ezerszer jobb, mint a valóság bármely kedves élménye. Én éreztem, hogy más vagy számomra, mint a többi férfi, akivel eddig találkoztam. S már egy ideje érzem, hogy többet jelentesz nekem, mint egy barát. - *Majd alig volt ideje arra, hogy befejezze, Lucio újra megcsókolta, amit a tünde szívesen fogadott, s viszonzott vissza. Mindeközben alig tűnt fel neki, hogy már öleli a fiút, s közben szenvedélyesen csókolja. Furcsa volt minden, de így tökéletes. Lassan eleresztették egymást, majd lágyan nézett a fiú szemébe, s sokáig csak figyelték egymás tekintetét.*
- De... Lucio. Biztos vagy benne, hogy ez megéri neked? Úgy értem, nincs olyan dolog az életedben, ami fontos lehet? Én nem akarlak feltartani, sem akadályozni. De tudod, most úgy érzem, szükségem van rád. - *Kissé szomorú lett a gondolattól. Talán nem kéne be teljesen belé szeretnie, mert csak fájdalmat okozna neki a lány. Nem tudja, hol van a határa annak, mennyire képes szeretni, de ha Lucio télleg viszont szereti, akkor Ned'rila hamarosan nem bírja tovább, s meg mutatja azokat a határokat, melyeket talán még a legdrágább kincseket sem érik meg. Remélte, szép lassan megteheti.*

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Vas. Aug. 30 2009, 22:54

*A lány szavait hallgatva csendre inti őt.*
- Nekem te vagy a legfontosabb a világon. Te bennem olyan érzéseket keltettél, amit még sohasem éreztem.
*A fiú, úgy simogatja a lány arcát, mintha örökre megakarná jegyezni. Lucio átkarolja Ned'rilat, majd lassan hanyattdől vele az ágyon. Ekkor a lány fejét Lucio a mellére fekteti és játszik gyönyörű hajával.*
- Pihenjünk, mert az út hosszú lesz az öcsémig. -mondja boldogan.

//FAGY!!!//

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Hétf. Aug. 31 2009, 18:51

// Olvad! //
*Rikácsolásra ébredt, melyre megmozdultak fülei, s a hang eléggé zavarta. Pedig nem volt olyan közel a dolog, ami kiadja a hangokat, de a tünde eléggé hallotta. Kissé összébb húzódott, majd valamit átöltelt. Kinyitotta a szemét, s látta, hogy Lucio fekszik mellette. Mi? Majd eszébe jutott minden, mikor kint voltak a korlátnál, majd lejöttek, s a csók, melyet Luciotól kapott, s ő viszont viszonzott neki. Édes emlékek, melyek csupán néhány órája lehettek. De azok a károgások csakugyan nem akartak megszűnni, így a tünde sem tudott már vissza aludni mély álmába. Felült az ágyon, egyik kezét még mindig Lucio mellkasán pihentetve. Majd gyorsan felébredt, s ébersége lassan megint a régi volt. Hosszú köpenyét a földön heverve látta. Halkan felállt, majd felvette a földről, s óvatosan a kezébe fogta. Az ajtóhoz lépett, majd halkan nyúlt a kilincsért, s vissza nézett Luciora, majd egy halvány mosollyal kilépett az ajtón. Átvitte a köpenyét saját kabinjába. Megnézte a táskáját, mert nem teljesen bízott a fedélzeten tartózkodókban. De furcsa módon, nem lopás gyanuját vélte látni, hanem 200 aranyat, csak úgy ott a batyu alján. Gondolkozott egy darabig, majd eszébe jutott mi történhetett.
~ Lucio... ~ *Elmosolyodott, majd megrázta a fejét. Legszívesebben vissza adta volna neki, de hát, akkor ő biztosan megint vissza csempészné hozzá. Nem is érdemes próbálkoznia. De nem várta volna el, a lovat nem azért hozta fel, hogy pénzt adjon érte majd a fiú, hanem mert nem akarta hagyni, hogy mindig más lovakra üljön. Úgy döntött felmegy a fedélzetre, míg Lucio fel nem ébred. Megnézi, mi a helyzet a lovakkal. Felfutott a lépcsőn, majd bizalmatlanul nézett körbe. Az ég idő közben narancssárga fényeket kapott, s a Nap majdnem elérte a tenger felszínének szintjét. Elég sokat aludhattak. Fölötte sirályok hangját vélte felismerni, s rájött, ezek voltak akik felébresztették. Megrázta a fejét, miközben nézte őket, majd elfordult, s a lovakhoz vezető irányba indult. Alig telt bele pár lépésbe, már meg is érezte a jelenlétüket, főleg Veduiét, hiszen a sajátja volt. Szerencsére nem kellett le mennie semmi féle pince részbe, vagy lépcsőn lefelé, így csak kinyitotta az egyik ajtót, melyen betudott lépni mindkét boxba. A lovak sokkal magasabbak voltak, mint a tünde, de ez nem zavarta őt. A kanca nyakát átölelte, majd egy pár pillanatig egybe olvadt fekete szőrével. Aztán oda lépett a másikhoz, átbújva Vedui nyaka alatt, s megsimogatta a másik lovat is. Mindkettőjüknek megnézte van-e elegendő ételük, majd vissza ment oda, ahol legelőször állt Lucioval. Rátámaszkodott a korlátra, s csak nézte a tengert, s hagyta, hogy a szél lágyan ringassa hosszú haját.*

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Hétf. Aug. 31 2009, 19:11

*Lucio kellemesen aludt, de arra ébredt, hogy Ned'rila sehol sincs. Gyors felült, majd visszahuppant az ágyra és mosolygott. Az elmúlt órákra gondolhatott vissza. Majd felkel, ráncba szedi magát és felmegy a fedélzetre. Ott meglátja a lányt a korlátnál, ahol délben álltak. A naplemente csodálatos volt. A nap tükrözve cikázott a tenger felszínén a sárga és vörös minden árnyalatában. Halkan a lány mellé lép.*
- Csodálatos, nem de? -kérdezi mosolyogva.
*Egy kicsit elnézik a naplementét. Lucio a távolba mutat. A sziget halvány körvanalai látszik a távolban. A hullámok nyaldossák a Norlän sziget partjait. Ahogy közelebb érnek, úgy sötétedik is. Már látni néhány lámpás fényét a távolba. Sorba gyújtják meg őket.*

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Hétf. Aug. 31 2009, 19:28

*Halk lépteket hall mögötte, s füleit abba az irányba irányítja, majd hátra fordul, s meglátja Luciot. Kissé meglepte, de nem teljesen. Lágyan mosolygott rá, majd le nézett a korlátra, mindeközben mosolygott.
- Igen, télleg az. - *Felnézett rá, s pár pillanatig összefonódott a tekintetük.
Majd mikor Lucio karja a feje mellé ért, s mutatott valamerre, a tünde abba az irányba nézett, s már látta, ahogy egyre közelednek a sziget felé, ahova tartanak. Már nincs messze, sötétedésre oda érnek. S az ég egyre vörösebb, majd sötét kék, s végül már alig lehetett látni a dolgok körvonalait. Néhány fénypontot véltek felfedezni a szigeten. Nem sok kellett a kikötéshez. Majd alig vette észre, hogy mindeközben oda bújt Luciohoz, s most érezte erős karjának lágy érintését a derekán. Felnézett rá, majd elmosolyodott, s várta az irányítását, hiszen a szigeten mégis csak ő volt ismerős. Mikor szól, elindul, hogy lassan lerakodásra készítse fel a lovakat.*

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Hétf. Aug. 31 2009, 20:05

*Ned'rila időközben odabújt Luciohoz és már a kikötésnél tartottak a matrózok. Ekkor a fiú és a lány elmentek lovaikért és levezették a rámpán őket.*
-Nem kellene itt a városban lóra szállni, mert a végén még felzargatunk mindenkit. Az öcsém a várostól nem messze lakik. A városon kívül, majd lóra szállhatunk.
*Lucioé léptetik lovaikat a főutcán. Néhol egy kis fény szűrődik ki, másutt tihornyázás hallatszik. Az utcán igazán nincs senki, csak néhány részeg ember. A sikátorok sötétsége rémisztő. Nem látni oda be semmit. Idővel ki érnek a városból. Ott lóra pattannak és Lucio előre megy, hogy Ned'rila tudja követni. Földes úton mennek a sötét hátborzongató erdő felé. A távolban fény pislákol. Egy kisebb házikó. Kint még ég a tűz a ház előtt. Leszállnak a lóról, majd Lucio bekopog az ajtón. Egy átlagamagasságú, barnahajú és kicsit vézna ember nyit ajtót. Arca sápadt, de amikor Luciot meglátja egyből felélénkül.
- Bátyám! -kiált fel.
- Szia Raistlin!
Lucio öccse egyből átölelte őt, majd beljebb tessékelte. Ekkor meglátta az elf lányt.
- Üdvözlégy! Gyere beljebb! Rashan barátja az én barátom is. -mondja mosolyogva.

- Az ő neve Ned'rila Olveti, ő meg az öcsém Raitlin. -mondja mosolyogva.
*Az előtér egyben étkező és nappali funcióként szolgál. Balra az asztal és négy szék helyezkedett el, amihez egyből Raistlin oda is terel, hogy üljenek le. Jobbra egy kisebb kandalló, ahol egy üst lógott és abból gőzölgött valami. Szemben két ajtó, valószínűleg a hálószobák.*
- Had kínáljalak meg titeket egy kis zöldséglevessel. Éppen most lett kész. -mondja kedvesen. Addig is meséljetek, amíg terítek.
*Közbe tányérok és kanalak kerülnek elő.*
- Hát, jártam erre arra és egy sötét erdőbe futottam össze vele.
- Igen, hallgatom.
- Mi izé... Hogy is mondjam?
*Raistlin elmosolyodik.*
- Te beleszerettél! -mondja félhangosan mosolyogva.
- Hát igen. -mondja.
- Ennek örülök! De meséljetek el mindent. Kíváncsí vagyok.

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Hétf. Aug. 31 2009, 20:25

*Lassan elkellett szakadniuk egymástól, s együtt elindultak a boxok felé, hogy lovaikat útra készre biztosítsák. Mindeközben a hajó már kikötött, s mire végeztek, addigra egyenes út vezetett lefelé a fedélzetről. Először Lucio ment le lovával, de nem csupán azért, mert a fiú ismeri a járást erre felé, hanem mert Veduiról tudta, hogy ha mögötte megy egy ló, akkor valószínűleg kirúg hátulra. És erre most semmi szükség sem volt. Mikor leérkeztek épségben, Lucio megállította mindannyiukat, s mondott valamit. A tünde bólintott, jelezve, hogy értette. Felhajtotta csukjáját, majd mindketten lóra szálltak, s Ned'rila követte Lucio lovát. Az idő nem telt túl gyorsan, így az út elég hosszúnak tűnt, pedig tulajdonképpen nem volt messze. Furcsa alakok közlekedtek az utcákon, félig imbolyogva. Szúrós tekintettel méricskélte őket, miközben elhaladtak mellettük. De tudta, az éjszaka leszáltával a városokat ellepik a részeg emberek, az érdekes alakok, a bérgyilkosok, s egyéb szerzetek. Hamarosan kiérnek a városból, s onnan nem mennek már sokat, mikor Ned'rila meglát egy házat, amelyből fény sugarak világítanak kifelé, s Lucio is pont oda felé tart. Majd megállnak előtte, s a fiú leszáll lováról, majd Ned'rila is így cselekszik, s maga után vezeti a lovát. Oda megy Lucio mögé, majd mikor valaki ajtót nyit a kopogásra. Egy vékony, nyurga ifjú lép ki rajta, s felkiáltva ugrik Lucio nyakába. Talán egy fél fejjel alacsonyabb mint ő, de sokkal fiatalabbnak tűnik számára. Mindketten üdvözlik egymást, s közben a tünde csak szorongatja lovának szárát. Majd mikor behívja a fiú, hálásan elmosolyodik.*
- Köszönöm. - *Mondja kedvesen. Gyorsan elrendezi a lovakat, hogy had legelésszenek szabadon, majd Lucio után be lép a ház ajtaján. Érdekes kis térbe lépett, nem volt túl nagy, de nem is kicsi. Néhány bútor volt benne, s ezzel teljesen otthonosnak tűnt, ráadásul a kandalló melege átjárta az egész lakást. Mire ideértek az idő eléggé lehült. S valami furcsa, de finom illat keringett a levegőben.*
- Üdvözöllek, Raistlin! - *Mondta lágyan, s bólintott egyet. Majd lassan zörögni, s csörömpölni kezd az ifjú, s őket kezdi faggatni. Ned'rila mosolygott, s néha kuncogott, mikor Lucio olyan részhez ért, de nem tudta, mit szólhatna hozzá a beszélgetéshez. Az egész olyan zavaros volt, gyorsan megtörtént, és még is, milyen jó érzésekkel töltötte el a tudat, hogy Lucio szereti őt.*
- Azt hiszem, ő többet tudna mesélni mint én, hiszen ő látott, mikor be tértem a táborába azon a sötét éjszakán. - *Nézett Luciora kedvesen.*

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Hétf. Aug. 31 2009, 20:39

- Evolyrantól nem messze a Setét erdőben találkoztunk. Én letáboroztam és ő véletlenül oda tévedt. A tűz mellett töltöttük az éjszakát. Majd elváltak útjaink.
*Raistlin addig szedett mindeninek levest és lassan elkezdte kanalazni. Csöndben hallgatta Lucio meséjét.*
- Majd a sors ismét összehozott bennünket a Tolmen erdőbe. Ott még két tünde társaságában. Elmentünk Evolyran városába és ott egy fogadóba szálltunk meg. Majd a többiektől elválva ide vettünk utunkat és a hajón, úgy éreztem ki kell mutatnom érzelmeimet. Szerencsémre, ő is így érzett irántam. -mondja életvidáman.
*Mikor befejezte a lányra mosolyog. Raistlin ámulattal hallgatta a történetet.*
- Rendben, de most egyél, mert ki fog hülni a levesed. A szobád pedig rendben van, mint mindig.
- Köszönöm! -mondja hálásan.
*Most már Lucio is elkezd enni.*
- Nagyon finom lett! -mondja kedvesen.
*Szinte mindenféle zöldség megtalálható a levesben és ízre is egész jó volt.*

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Hétf. Aug. 31 2009, 20:51

*Végig hallgatja, hogy Lucio hogy adja elő a testvérének a történteket, de nem talált benne hibát, persze, ha mindent részletesen elmesélne, akkor kellene hozzá egy jó pár óra azért. Mikor az utolsó mondat elhagyta a száját, ismét mosolygnia kellett, majd mikor Lucio ránézett meleg töltötte el egész énét, s édesen mosolygott a fiúra, majd a testvérének sürgetése megszakította őket egymás csodálásában. Lassan neki álltak a levesnek, s Ned'rila örömmel látta, hogy az ételben nyoma sincs a húsnak. Egy teljesen humánis leveske, tele finom zöldségekkel. Főleg az a finom sárga répa ízlett neki, amit jóízűen rágott össze minden egyes alkalommal, s édes íze nagyon tetszett neki, főleg, hogy mellette ott volt az a fűszerezés is.*
- Igazán lenyűgöző főzet, Raistlin! - *Mosolyog a fiú felé, s élvezettel kortyolja a meleg levest kanalanként. Ned'rila nem tudta, számára van-e elég hely a házban, de ha nincs, ő szívesen tölti kint az éjszakát, bár ismeretlen területeket mindig feszéjezve érzi magát. Közelebb húzódott Luciohoz, s miközben ettek, tenyerét ráhelyezte az övére, s lágyan nézett rá. Olyan jó volt most itt lenni, a kedves testvérével Lucio oldalán.*

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Hétf. Aug. 31 2009, 21:04

*Raistlin köszönettel vette az elismerést.*
- Volt kitől tanuljam! -mondta.
*Majd ránéz Luciora. Miután elfogyasztottaá a levest Lucio feláll.*
- Itt az ideje, hogy lefeküdjünk. -mondja. Gyere velem! -súgja Ned'rila fülébe.
*A szobának veszik az irányt. Mikor benyitnak, szembe egy ablak és alatta az ágy tűnik fel. Jobbra egy szekrény. Balra egy polc, amin nem volt semmi, csak egy váza és benne egy virág. Lucio elfekszik az ágyon, majd mutatja Ned'rilanak, hogy pihenjen le ő is.*

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Hétf. Aug. 31 2009, 21:13

*Mikor végeztek az evéssel, az ifjú mindent elkezdett leszedni, s lassan Lucio is nyugovóra akart térni. Még mielőtt elindult volna, halkan a fülébe súgott a tündének, s hívogató lágy szavakkal csalogatta be a szobába, amit a testvére neki készített elő. Nem tudott ellen állni neki, s ráadásul már a kabinban is együtt aludtak. Elköszöntek a testvérétől, majd követte Luciot a szobába, ahol felgyújtott egy lámpást, s az az éjjeli szekrényen fényesen bevilágította az ágyat. A fiú felmászott az ágyra, majd elterült rajta, s most is olyan jól eső érzés volt ránéznie a tündének, ahogy ott fekszik, ráadásul kicsit kevesebb ruhában, mint az imént volt. Ned'rila is levette a köpenyét, a hosszú szárú csizmáját, meg lehúzta a lábáról, s a kis szekrény mellé tette, majd lefeküdt Lucio mellé, s körül fonta egész testét. Érezni szerette volna dobogó szívének ritmusát, s ahogy a karja átöleli, majd egy utolsó, finom csókkal együtt alszanak el, egymásba fonódva*

// Köszönöm a játékot Lucio! Smile

//

*Mikor a hajó elhagyta a partot Lucio megnyugodott. A lovak ki voltak kötve. Amikor Ned'rila közelített felé Lucio összeesett. A mellkasánál volt egy szúrt seb, ami ismét szapora vérzésbe kezdett. Néhány matróz csak nézett és nem, mert tenni semmit. Teljesen leblokkoltak a vér látványától. Mások meg csak néztek és nem törődtek az egésszel. Néhány utas inkább a kabinjába vonult, csak ne kelljen segítenie. A hajó lágyan ringatózott a tengeren. Lucio vért köhög fel.*

*A tünde egyáltalán nem volt nyugodt állapotban, főleg, hogy látta, ahogy a fiú véres, mély hegekkel a testén próbálja magát állva tartani. Ned'rila jobbnak tartotta, hogy valahova leültesse gyorsan, mielőtt össze esne, de pont, mikor cselekedett volna, a fiú lábai nem bírták tovább, s a lány épp hogy eltudta kapni az egyik kezét, így kissé megfékezte az esését. Óvatosan leengedte a földre, s a hátát a falnak támasztotta, majd gyorsan előkotort a mellette heverő táskájából egy üvegcsét, s egy kisebb levelekből font tasakot. Felbontotta, majd előhúzott belőle öt levelet, amik kiszáradtak az idő során, s közben szájával egy rántással kihúzta az üvegcse tetejét záró dugót. Édes eszencia illata áradt belőle, ami majd csökkenti a vérzést, s a sebek sem fognak elmérgesedni. Mivel nem volt nála egyéb vászonanyag, így köpenyének egy kiszakadt részét tovább fosztotta, s letépett egy jókora darabot belőle, majd szét terítette. Aztán a leveleket egyenként rámorzsolta, s kicsit megforgatta, majd egy kortynyi Kazir gyógynövény főzetet ráöntött, s ezzel egy pillanatig halvány kék fény csillant meg a rongyon, s a morzsolt kis darabkákon. Mikor már eléggé átvették egymás erejét, a tünde össze fogta a rongy mindegyik oldalát, s össze dörzsölte az egészet. S épp ekkor Lucio felköhögött, de a látvány nem volt túl lenyűgőző mások számára. Sokan hátráltak, sőt el is mentek a közelükből, főleg, mert a lány tüzes, s ideges tekintettel nézett rájuk. Egyedül kívánt lenni Lucioval, főleg hogy nincs túl jól. A vér lassan ráhullott a fiú nadrágjára, ami a torkán jött fel. A tündét rögtön elkapta a pánik, csak mert tudta, hogy ez az, ami során nem tud mit tenni, mivel képessége csupán egy dologra jó, az pedig épp az ellenkezőjét tenné annak, amit a fejében kialakított tervként. De... talán még is működne. Talán vissza tudná küldeni a vért oda, ahonnan jött. Hiszen ha némiképp elő tudja hívni, akkor van rá esély, hogy vissza is juttassa. Megkell próbálnia, vagy Lucio sok vért veszít. Oda ült vele szemben, s igyekezett nem foglalkozni azzal, hogy közben vért öklendez, s némileg rángatózik a fájdalom ellenállása érdekében. Két kezét a sajátja közé fogja, s megpróbál nyugodtan vele szemben ülni. Mikor már úgy érezte, megtalálta a fiú vérének központját, amit képes irányítani, átárasztotta saját energiáit Lucio testébe. Próbálta vissza terelni a kifelé bugyogó vért, de az minduntalan talált magának egy rést a gátakon. Majd eszébe jutott, hogy szokott a lovakkal dolgozni. Nem rájuk erölteti, hogy saját maguk mennyenek oda, ahova a tünde akarja, hanem hagyja, hogy a bizalmukba férkőzhessen, s inkább vár türelmesen. Csak hogy itt egy életről volt most szó. De ha nem próbálja meg, akkor sem lesz jobb, hiszen a vér minduntalan próbál kiszökni. Egy próba...*
~ Legyen hát...~ *Azzal elengedi a vér cseppek tengerét, s a helyett, hogy vissza próbálná terelni őket, inkább helyette saját lelkének egy részét próbálja beléjük folytani. Erre a vér rögtön reagál, s megpróbálja befogadni a tünde lelkét, még akkor is, ha ez Lucionak a teljes létét elveheti. De Ned'rila tudja mit csinál, még akkor is,ha előtte sosem tett ilyesmit. Mikor már úgy látta, hogy eléggé befúrta magát a fiú vérének bizalmába, s saját lelkét vissza fogta, hogy nehogy elpusztítsa ezzel Lucioét, akkor kiárasztotta teljes energiáit, s ezzel a lökéssel vissza hívta a vért egy vezényszóval, amit csak ők, s Ned'rila tudata ismert. A lány lassan kiszállt Lucio testéből, s lelkének minden darabját most saját testébe zárta. Mikor ismét látta a valóságot, mélyeket sóhajtott, s levegőért kapkodott. Minden ereje elfogyott, de remélte ezzel legalább Lucio nyert egy kis energiát. A vérzése elállt, már csak kisebb sebekből folyt némi vér, amit a kevert anyaggal majd szépen lekennek. Csak hogy a tünde nagyon rosszul volt, émelygett, pedig ült. Egyik kezével fejét fogta, s szemét közben becsukta. Sosem érezte magát még ennyire fáradtnak.*

*Lucio kissé zlihált, de jobban volt, miután Ned'rila meggyógyitotta, de nem ébredt fel. Egy matróz jött oda, aki felajánlotta segtségét.
- Gyere, segítek lemenni a kabinba nektek! -ajánlja fel.
*A lány csak bólint és a fiú óvatosan felemeli Luciot. Lassan lemennek a kabinba. A közönség csak néz, de nem tesz semmit. Csak néhányan susmorognak. Mikor beérnek a kabinba Luciot leteszi a matróz az ágyra.*
- Itt hagylak benneteket, ha valamire szüségetek van, nekem nyugodtan szólhattok. -mondja bárgyú vigyorral.
*Kilépett az ajtón és halkan becsukta. Ned'rila Lucio mellé feküdt, hisz kimerítette a varázslata. Mindketten mély álomba merültek. Pár órával később, Lucio lassan kinyitotta a szemét. Ned'rila bájos arcát pillantotta meg. Kicsit mosolygott, majd sebeit tapogatta. Többnyire begyógyultak a sebei. Érezte, hogy ezt a lánynak köszönhette. Ezért lágyan megcsókolta homlokát, hogy ne ébredjen fel. Feltápászkodott az ágyból és felöltözött. Nekidölt a hajó oldalának és a lányt nézte. Várva, hogy felébred.*

*Kábulatából néhány hang zökkentette ki, de mind hiába. Még mindig émelygett, s mikor felkellett állniuk, hogy lekísérjék őket, majdnem ő is összeesett. Legalább egy ember segített Lucionak, és ez némiképp megnyugtatta a tündét. Valahogy lehajolt, s összegyűrte a markába a rongyot, majd követte a matrózt lefelé, aki átfogta Luciot,s közben vitte lefelé. Megkellett fognia a korlátot a lépcsőn, ami olyan hosszúnak tűnt, mint egy végtelen út. De egyszer leértek, s kinyílt egy ajtó, ahova belépett a férfi. Ned'rila megvárta, míg leteszi Luciot az ágyra, majd mikor már elbúcsúzott tőlük, s magára hagyta őket végre, a lány lefeküdt mellé, s nehezen körbe ölelte egyik karjával, de nem akarta túl erősen, így csupán lágyan rátette karját. Majd mély álumba zuhant, ami nagyon jót tett neki, mert elmúlt a fáradtság érzése belőle. Most csupán ürességet érzett, meg azt a fekete gödröt látta, amely körül csak szürke ködfelhők gomolyognak, mint majdnem minden álmában. Aztán egy fény csóva jelent meg, ami ketté hasította a köd felhőt, ami szinte visítva rohant vissza sötét zárkájába, s az álom átadta a helyét a fénynek, ami csalogatóan hívta a lányt vissza a valóságba. Az álomnak vége szakadt, s most lassan pislogott. Valaki ott ült előtte, eleinte csak homályos sikerült látnia, majd lassan megpillantotta Lucio friss hegekkel teli arcát. Kissé felemelkedett, s örült annak, hogy sokkal jobban érzi magát. Az alvás vissza adott neki némi energiát. Felült az ágyon, s arra eszmélt, hogy még mindig a kezében szorongatja a rongyot. Lassan oda sétált a fiúhoz, majd leguggolt, s végül leült vele szemben török ülésbe. Majd semmit sem szólt, csupán nézte az arcát. Rákellett döbbennie, hogy majdnem elveszítette. Lassan lenézett, majd széthajtogatta a rongyot, s kivett belőle két ujjnyi morzsalékot.*
- Kicsit csípni fog. - *Azzal lassan arca felé nyújtotta ujjait, s óvatosan rákente az anyagot. A fiú kicsit felszisszent. Ned'rila ujjabb kenetet kent fel. Az egész átlátszó volt, így úgy tűnt, mintha nem is lenne semmi Lucio arcán. Miközben kenegette, merengett, s gondolkozott.*
- Miért történt ez az egész? - *Bukott ki a száján, még ha nem is akarta rosszabbítani a helyzetet, de a kérdés fontos volt. Tulajdonképpen, miért is történt ez az egész?*

*Ned'rila valamit rákent a fiú arcára. A fiú néha felszisszent, de némán tűrte a fájdalmat.*
~Éreztem, hogy itt lesz az ideje, hogy elmondjak mindent neki. Lehetséges, hogy el kell válnunk. Nem szeretném, ha még több veszélynek lenne kitéve.~
- Emlékszel, amikor a munkámról beszéltem? Hogy szinte minden feladatot megcsinálok? Én egy gyilkos vagyok. Semmi több. Nem szívem szerint választottam ezt a munkát, hanem kényszerből. Akit láttál az épületben, ő a munkaadóm. A családomat megölték egy balesetne látszó tűzvészben. Én erről tudomást szereztem és bosszút álltam. Szinte a fél családot megöltem. Számomra csak az öcsém maradt. De megfenyegette, hogy ha nem szolgálom őet, akkor az öcsém meg fog halni. Megpróbáltam az öcsémet kimenekíteni, de elkaptak bennünket. Mindenhova elér a kezük a szigeten. Azóta őket szolgálom, hogy az öcsémnek ne legyen baja. Sajnálom, hogy bele kevertelek. Nem kellett volna a szigetre hozzalak.
*Lehajtja a fejét, majd mélyen a szemébe néz.*
- Nem szeretném, ha bármi bajod esne. Féltelek.

*A tünde folyamatosan csöndben marad, s csak Lucio szavait hallgatja, közben minden egyes mondatot próbál átelemezni, mielőtt következne a másik. Miután végzett a fiú, a lány nem szólt semmit, csak hallgatott, s gondolkozott. S most néhány percig csupán a csend vette körül őket. Minden átgondolt, s végül előhozta az igazságot.*
- Lucio... Te nem vagy gyilkos. - *Egy kicsit csöndben maradt, s fontolgatta a további mondatokat.*
- Az, hogy bosszút álltál a családodon, természetes, hiszen ki ne tette volna meg ugyan ezt a helyedben. S ráadásul nem volt kiutad, az öcséd miatt. Ezért sosem hibáztatnálak, hogy megakartad menteni őt a haláltól. Sőt, ez volt a helyes megoldás. Ne törd magad ezen. Ez volt az, ami annyira nyomta a lelked? Lucio... - *Majdnem folytatta, de inkább nem tette. Végig gondolta gyorsan, s tudta, ha most mondaná el erejének néhai kitörését, az nem lenne túl jó ennek a napnak már. Ehelyett közelebb kúszott a fiúhoz, s óvatosan átölelte a mellkasát, s fejét az álla alá hajtotta. Csöndben volt, mert nem akart semmit sem mondani. De aztán még is folytatta.*
- Tudod... Nem hinném, hogy ha egyszer meghalok, akkor egy penge, vagy egy nyílvessző fogja kioltani az életemet. Annál sokkal fájdalmasabb, s kínokkal teli dolgok. Ezért kérlek, ne félts engem, még annak ellenére se, hogy szeretsz. - *Kicsit becsukta a szemét.*
- De... Ha tudnád, hogy ez mennyire megmelengeti a lelkemet. A gondolat, hogy valaki aggódik értem. S az a valaki Te vagy. - *Felnéz rá, s csak csodálja arcának vonásait, s szemének halvány csillogását.*

*A fiú várt a lány válaszára, ami nem késlekedett. Lucio csenben hallgatta a lány szavait, de ő a szíve mélyén mégis bűnösnek érezte magát.*
~Én egy gyilkos vagyok. Egy életért rengeteg élet fizetett meg. De nem volt szívem az ártatlan öcsémet feláldozni. Hisz az öcsém.~
*A fiú átöleli a lányt a derekánál, amikor hozzábújik, majd kezével megsimogatja arcát. Érzi a lány selymes bőrét, amit lágyan simogat.*
- Nem hagyom, hogy bárki is ártson neked. -súgja oda. Hisz te vagy életem legszebb ajándéka. -modja mosolyogva.
*Ekkor átfonja a kezével a tarkóját, amivel az imént simogatta, majd egy hosszú csókot ad neki. Egy érzelem dús, heves csókot ad neki.*

*Lucio minden szava megmelengette a lány lelkét, s az érintése annyira égette a bőrét, majd mikor megcsókolta, szinte perzselte ajkait a fiúé. De nem bánta. Vissza csókolt, hevesen, akárcsak Lucio, s végül már teljesen elfeledkezett magáról, fáradtságáról, s az imént felgyülemlett gondolatokról. Helyette átadta magát a heves, s hirtelen felgyülemlett érzelmeknek, melyek lelkét, s testét egyaránt bombázták belülről. A vére szinte felforrt ereiben. Eddig nagyon finomak voltak egymással, de most a finomság mellett ott volt az a vad, érzelemmel teli megindulás, ami a tündében sosem érzett vágyakat hozott elő. Beletúrt Lucio tarkóján lévő dús hajába, s közben önfeledten belemerült szájának, s a fiú ujjainak érintésébe.*

*Mostanra már benne volt a kapcsolatukba az őrült szenvedély. Lucio, úgy csókolta a lányt, mintha nem lenne holnap. Mikor a hosszú csó abba maradt, Lucio magához húzta a lányt és átkarolta. A lány fejét a mellére borította, majd gyengéden ölelte. Közben egyik ezével lágyan a haját simogatja.*
- Nagyon szeretlek. -súgja oda Ned'rila fülébe.
*Lucio a lány fejére egy csókot adott, majd gyengéden a hátán végig húzta a kezét.*
- Menjünk fel a fedélzetre. De, ha szeretnéd, akkor itt is maradhatunk. -mondja.

*Kellemes volt, ahogy Lucio a lány hajával játszadozott, s lágyan simogatta. Kicsit kirázta a hideg, de szinte minden mozdulatával így volt. Pedig ilyenkor inkább melegségvolt belül. Tudta, hogy már többről van szó, mint puszta heves felindulásokról a fiúval kapcsolatban. Most már érezte, hogy ez annál sokkal több. De ezt még nem mondta ki. Kell neki még egy kis idő, hogy őszintén, először mondja Lucio szemébe azt a szót, úgy, hogy ő is hallja. De az a pillanat még nem érkezett el, de a lány már érzi a közelségét. S legszívesebben már most kimondaná. De nem teheti, mert lelke egy része vissza fogja. Megpróbált Luciohoz bújni mégjobban.*
- Felmehetünk ha szeretnéd. Bár, az érkezésünk elég nagy felfordulást kavart. - *Kissé mosolygott. Majd mindketten felálltak, s lassan együtt kimentek az ajtón, majd fel a fedélzetre, ahol buzgón takarították a fedélzetet.*

*A fedélzeten rengeteg szempár rájuk szegeződik. Luciot kissé zavarta ez, így cselekedett.*
- Tudom, hogy szép pár vagyunk együtt, de ha nagyon néznek minket, akkor még nagyon elbízzuk magunkat. -mondja hangosan.
*Néhányan mosolyogtak, mások elfordultak. Nem kell itt kíváncsiskodni. Ők ketten odamentek a korláthoz és csodálták a tengert egymás karjaiban. A horizonton feltűnik a szárazföld, a távolban. Még pár óra és megérkeznek.*
- Ezt a látványt sose fogom megunni. Gyönyörű a tenger. De te még gyönyörűbb vagy. Te vagy a tenger gyöngye. -mondja kedvesen.
*Nem igazán lehet kivenni, hogy Lucio fejében mi járhat, de nem valószínű, hogy az elmúlt eseményeken gondolkodik. Mintha nem is történt volna semmi. Pedig, majdnem belehalt sérüléseibe, ha Ned'rila nem segít neki.*