01. Belhan-tenger Keleti Szeglete

*Akira elött egy pillanatra minden teljesen más lett, aztán megfogta Seyla és kiejtette a kezéből a banditát. Seyla elég elszántan húzta maga után, és Akira nem is bánta, ideje volt már lelépni.
- Az nem az igazi tolvaj volt, mert arra mozgástalanítottam. Fogjuk aztán pucolás innen!-*mondta a mágus. Legalább is eszt gobdolta rólla Akira.
~Biztos valamiféle varázsló. Na ilyen az én szerencsém.~
*Most már az igazi tovajt szedték fel, és irány a parancsnokság. Kifelé az épületből, pénzel "megrakodva" Akira, mielött búscúzott volna még elmondta SEylának,hogy..
-Ja, és ne nevezz angyalkámnak, nem az a nevem! Amúgy pedig anya szokott így hívni, nem hiszem, hogy a helyébe akarnál lépni.*-Elmosolyodott, és mielött a lány válaszolhatott volna fotatta*-..és nem tudnál mutatni egy normálisabb panziót, ahol megszálhatnék?-

//köszi a játékot//

* Magához vette a kardot, s segített Akirának a parancsnoksághoz cipelni a tolvajt. De persze megvárta az épület előtt. Esze ágában sem volt bemenni. De azért megvárta előtte a lányt. Panzió, naná.*
- A Casve fogadót ajánlom, a fogadós remek ember, és Marie fősztjéhez, állítom, nincs fogható. Kérd az udvarra néző szobát.
* És reménykedjen, hogy szabad.*
- Nos, akkor viszlát Angyalka! Még találkozunk!
* Kacsint a lányra, a immár futtában visszainteget. Jó lesz sietnie, ha nem akar megázni.*

/ Nincs mit, én köszönöm//

-Ez megtisztelő *mondja msolyogva a férfi miközbe lassan ő is felül a lóra*-Mondjuk úgy hogy van egykét ötletem de majd meglátod, kis dejavu érzés nem árt nem?*kérdezi mosolyogva. Tudja hogy sok félbemardt dolguk van de talán az idő telltével lesz idő mindent pótolni, lassan elindulnak s bár jó ideig tart az utazás a végén még is elérik a tenger partot, miután leszálltak a férfi széttárja a karjait majd a tenger fele néz*-Szép emlékek régen jártunk már itt nem? Már lassan a feledésbe merül az emlék amikor megérkeztünk a hosszabb útról*mondja mosolyogva miközbe lassacskán vissza fordul a nő felé mosolyogva*-De az is egy szép emlék volt, elvégre azóta sokminden történt rossz is de főként jó*mondja mosolyogva miközbe megöleli a tündét*

- Nem, az sosem árt.-*helyesel a tünde bólogatva, kezével végigsimít a férfi combján s élvezi az utazást. Amint haladnak a hely s a táj egyre ismerősebb lesz s mikor megérkeznek a tengerparthoz hova több emlék kötti mik itt készültek Evolyranban s Álomfalvn is,lágyan elmosolyodik. Könnyedén lesiklik a ló hátáról s tesz egy két lépést a hullámzó kékség felé.*
- De nagyon rég...itt is meg ott is...-*bök a fejével Áf felé, de a múlt az múlt most biztosan nem fog ezen rágódni. Ahogy szembefordul vele Seph tesz egy lépést felé, s sóhajtva bólint egyet.*
- Igen sok emlék köt minket a Belhan tengerhez....de ha nem lennének rossz emlékek jók sem lennének. ez így egál.-*beleolvad az ölelésébe s szorosn hozzábújik.*
- Hiányoztál....

-Jópár hónmapja*teszi hozzá eggyet értően mosolyogva *-Engem is de talán itt felerősödnek a jó emlékek elvégre az is jó volt amikor megérkeztünk az a pár tucat aki elhagyta a földet ahol eddig élt. Más világ de szép*teszi hozzá apró mosollyal miközbe lassan átöleli a nőt, közbe ő is a tenger felé néz a hely felé ahonnan jöttek bár nem látja de próbálja beazonosítani az irányt*-Ez a kettő mindig eggyütt van nincs jó rossz nélkül ahogy fordítva se. Meg kell tanulni elfogadni mindkettőt és ebben élni*mondja mosolyoggva majd lassan végig simít a lány combjain és felemeli*-Szerintem elég meleg van nemde?*kérdezi és úgy ahogy van a tündével a karjaiba menni kezd a tenger felé hogy ruha is van rajta az már nem izgatja a kardja a ló nyergében van nincs ami lehúzza.*

- Biztosan....-*kacsintott a férfire, legbelül tudja mi fog történni, legalább is nagyon reméli hogy az amire gondol. Minden rég volt a kapcsolatukban nem csak a találkozás...Lágyan elmosolyodik majd karjait a dereka köré kulcsolja.*
- Imádom amikor filozófiálsz...annyira illik hozzád.-*érzi közben hogy kezek ándorolnak a combján, mitől kellemes, ismerős érzés árasztja el a testét.*
- Az nem kifejezés....-*felei miközben elindulnak a hullámzó tenger felé.*
- Jól esne egy kis enyhülés...-*kacsintott a férfira, ki úgy értelmezheti szavait ahogy akarja. Ruhája miatt nem aggódott nem volt olyan fajta, kezével gyengéden simogatni kezdi a hátát, majd fel a válláig s végül közrefogja az arcát és megcsókolja. Nem is érzékeli hogy a vízben vannak már, most mással van elfoglalva, az sem érdekli milyen a tenger vize hideg e vagy meled, csak a férfire koncentrál.. Amint a csók befejeződött lassan a tudata is visszatért. Kellemes volt a víz hisz tűzött a nap, jólesett elmerülni a habokban. Azaz csak jó lesz.*
- Mondtam már hogy szenzációs ötleteid vannak? Ha leraksz megpróbállak megborítani, de kétlem hogy sikerülne...minden esetre megpróbálnám....-*persze e szavak közben végig apró puszikat hintet a férfi arcára, homlokára,állára, füle tövébe, amit csak ért. *

-Pedig nem tartom magam nagy filozófusnak*mondja mosolyogva miközbe végig simít a nő combjain, az enyhülésre csak mosolyogva bólint és már bent is vannak a vízbe érzi a nő kezeinek érintését amibe kicsit bele is borzong persze jól esően a csókokat viszonozza ő is közbe mosolyogva hallgatja amit Selly mond , kicsit elgondolkozik majd még szélesebb mosollyal válaszol is, persze közbe ő is apró puszikat ad a nő nyakára arcára *-HÁt elgondolkoztató ajánlat. Hagyjam hogy megdönts?*kérdezi közbe lassan lejjebb ereszti a nőt a vízbe. Eléggé sekély itt még úgy mellkasnál kicsit feljebb ha ér persze befelé már jobban mélyül a férfi pedig mosolygó szemekkel figyeli a tündét*

- Én akkor is szeressem mikor így beszélsz. amikor annó a tengerparton álltunk és még nem vlt köztünk semmi, akkor is már szerettem hallgatni vélekedéseid.-*még a csata előtt volt, mikor minden oly kétséges volt. De most más kétségek gyötörték a tündét, mégpedig az hogy hogyan valósítsa meg tervét, miszerint megdönti a nála jóval magasabb, erősebb, "szilárdabb" férfit. Érzi, hogy a férfi enged a magaslaton, agya közben folyamatosan zakatol, nem akar besülni szándékával így percekig a csókok viszonzásával és gyengéd érintésekkel ad magának időt. A kérdésre elvigyorodik, kezei vándorútra indulnak.*
- Nem is tudom, elvben oly egyszerű volt de gyakorlatban lehet nem is oly könnyű feladat....-*szemei megcsillanak, keze lassan eltűnik a víz felszine alatt, közben árgus szemekkel lesi a férfit. Egyetlen egy módjut eszébe, csak kár hogy ilyen magas a víz, ahhoz magas amit kitervelt. De sebaj, valamit összehoz.
Besiklik a férfi alsójába, egészen az ágyékáig, ott elidőzik kissé, majd megcsókolja a férfit. Egy idő után keze tovább siklik egészen a középpontig, s megvárván míg a férfi kissé enged tartásán, szabad kezével átkulcsolja a férfi nyakát a biztonság kedvvér, majd lábával gyorsan - már amennyire gyorsan lehet víz alatt - gáncsoló mozdulatot véget, és kezével lehúzza a víz alá....*

//OLVAD///

*Elámulva hallgatja, mint szökött meg Glorien a fekete lovagoktól. Amikor meghallja, hogy kínozták, kezei akaratlanul is ökölbe szorulnak, de csak egy pillanatig, hisz nincs helye most a gyűlölködésnek, inkább átölelte szerelmét, s forró csókot lehelt homlokára. Amikor Galwor arrébb vonul játszani anyja utasítására, Aldo gyönyörködve néz utána, de hamar magához tér Glorien szavainak hallatára. Mélyen belenéz kedvese szemeibe és úgy válaszol.*
-Drágám, hogyan is képzelheted, hogy van valakim? Hogy szerelmes lettem valaki másba?
*Kezeibe veszi Glorien finom kezeit.*
-Tudod, amióta azt hittem, hogy elveszítettelek, szinte alig voltak érzelmeim. Bármennyire is akartam, idebent nem mozdult meg a kőszívem, nem reagált semmire, csak kínzó, mély fájdalmat éreztem…De ennek vége, most, hogy te és Galwor itt vagytok nekem, újból kezdem érezni az élet örömeit.
*Újra megcsókolja Glorient.*
-Képzeld, a húgod itt van Evolyranban, nemrég érkezett ide. Nem sokat beszéltünk, de tőle tudtam meg, hogy létezik Galwor is. Ha akkor tudom, hogy szerelmünk gyümölcsét várod, nem engedtelek volna el a csatába. Ezerszer is megbántam, hogy nem voltam kitartóbb és nem tudtalak rávenni, hogy meneküljünk el abból az átkozott faluból…Drágám, egyszer már elveszítettelek, többé nem akarom átélni azt, amit az utóbbi négy évben, ne mond azt, hogy elengedsz, hisz nem kell, ezentúl örökre együtt maradunk, te, a fiúnk és én.
*Ahogy befejezi mondatát hosszasan megcsókolja Glorien ajkait.*

- Rendben.Együtt örökre.*majd átöleli szerelmét és hosszan nem engedi el.*
- Tudod ezért is vártam a visszajövetellel, hogy ha csalódás ér akkor is tudjam kezelni.*néz rá komolyan.*
- Riel? Itt van? Holnap megkeresem.Nagyon szeretem a testvéremet...*kicsit el is mélázik, de hamar magához tér.*
- Tudtam én, hogy nem engedsz csatázni, de muszáj volt.Nekem az volt a munkám.Imádtam az íjászatot és most is szeretem.*szögezi le gyorsan.*
- És igen is fogok gyakorolni.Még ha nem is fog tetszeni.*pajkosan összefonta mellei előtt akezeit és picit duzzogó képet vágott, aztán elnevette magát.*
- Tudod hányszor gondoltam rád? A szép arcodra.És a fura színű hajadra.Álmaimban sokszor megjelent a mosolyod és azok a napok amikor megismerkedtünk és nálam laktál.*nézi vidáman kedvesét.*
- Nagyon szeretlek.Ugye tudod?*

*Galwor megunta a játékot és kiment a szüleihez.Látta, hogy mennyire örülnek egymásnak, de ő is örült, hogy lett apukája.Oda is ment hozzájuk.*
- Meguntam a játékot.*közölte a szülőkkel és leült hozzájuk.*
- Apa.Mesélsz nekem?*most már apának szólítja Aldot.
- Valami szépet.Anya is mesélt.Minidg mesélt egy bácsiról, akivel együtt lkott.Olyanról mint te.*mondja csacsogva és elmosolyodik.*

-A kötelességed úgysem lehet fontosabb az életednél.
*Céloz kedvese ’munkájára’.
-Gyakorolni engedlek, de hogy még egyszer csatába menj azt, soha! Egyébként sem hiszem, hogy valaha háború törne ki e helyen. Bár nem sokat tudok még a ’szomszédokról’ de remélem a háború szele nem feltámadni.
*Szorosan magához öleli Glorient és beszívja hajának mézédes illatát.*
-Nem volt egy óra, egy perc, hogy ne gondoltam volna rád. Bevallom, próbáltalak már elfelejteni, visszatérni a régi életmódomhoz, a csábítgató Aldo szerepbe visszabújni, de a te emléked ezt soha nem hagyta...szerencsére. Én is szeretlek téged és meglátod milyen boldog életünk lesz majd egymás mellett. Legelőször is építenünk, vagy vennünk kell egy házat a városban, mivel nekem nincs. Nem rég tértem vissza és fogadókban szálltam meg, de most, hogy ti itt vagytok, gondolnom kell a jövőre, a jövőnkre.
*Mondta, majd betapasztotta ajkával kedvese ajkát. Közben odajött hozzájuk a fiúk is és Aldo újra karjaiba vette őt.*
-Hogy meséljek? Nos, nem sok mesére emlékszem a gyerekkoromból, de ígérem, hogy ezentúl minden nap mesélni fogok neked egy-egy gyönyörű szép mesét. Jó lesz, drága fiam?

-Még szerencse, hogy nem engedtél a kísértésnek.*mondja komolyan Glorien és megrázza viccesen az ujját.*Galwor is megjelent és Glorien átölelte.A kisfiú bólintott apja mondatára és elaludt anyja ölében.*
- Na hát.Kiszívta a friss levegő.*mosolyog Glorien.*
- Kísértetiesen hasonlít rád ez a gyerek.*nézi nevetve fiát.*
- És ki volt az a szerencsés hölgy ,akit próbáltál elcsábítani te rosszcsont?*kérdezi, mert azért kíváncsi rá.*
- Tudtommal azok laknak csak egy fedél alatt akik házasok.*mondja komolyan Glorien.*
- Tehát elleszek én még itt egy darabig, hiszen nincsen férjem.*célozgat elég feltűnően.*

//Fagy//

//Olvad//

*Nem gondolta, hogy Glorien megkérdi, de Aldo őszintén válaszolt.*
-Egy fiatal lányt szemeltem ki egy este a fogadóban, a neve Casve…de az ismerkedésen kívül nem történt semmi egyéb, hála az égnek. Mióta azt hittem, hogy örökre itt hagytál engem, sokat veszítettem az önbizalmamból, minden nap elgondoltam magamban, hogy, ha akkor, azon a napon erőteljesebben kérlek, hogy ne menj a csatába, mindez nem történik meg és nem vesz el négy hosszú év az életemből. De visszatérve a csábítgatásaimra, vagyis Casve-re, nyugodt lehetsz, mindvégig kísértett az emléked…talán ezért is vallottam kudarcot. Akkor, abban a pillanatban, amikor becsapta az orrom előtt a szobája ajtaját, kissé megrémültem, éreztem, hogy veled együtt elveszítettem valami mást is. Hiába próbáltam, nem tudtam őt úgy becézgetni, úgy simogatni, úgy csábítani, mint azelőtt téged. Nem volt több tizennyolc évesnél és bármennyire is naivnak látszott, könnyen le tudott rázni…Na, de ez már a múlt, most a jelen számít, hogy itt vagytok ti nekem és én nektek.
*Átölelte szeretteit, de a következő pillanatban már el is engedte őket. Látszott rajta, hogy kicsit váratlanul érte a célozgatás a házasságra.*
-Ha csak erről van szó, ez ne legyen akadály. Mihamarább összeházasodunk és akkor már egy szent kötelék is összeforrasztja szerelmünket…De addig is kinézhetjük a házunkat magunknak, drágám.

-Rendben.De ráérünk még nézelődni azt hiszem holnap is.De most megyek és lefektetem a hajóban Galwort!*mondja határozottan és el is tűnik.*Jóéjt puszit nyom kisfia homlokára, majd besiet az ő kabinjába.Előkapja azt a hálóinget, ami nagyon tetszett Aldonak.Ez volt rajta az első együttlétük napján is.*Kecsesen kimászik a hajóból és Aldo háta mögé lopózik.Remélhetőleg nem vette észre aférfi előbb.Aztán hátulról befogja szemeit és ezt suttogja a fülébe.*
- Tudod, arra gondoltam, hogy ez az éjszaka a miénk lehetne.Nincs is szebb egy tengerpartnál.*majd Aldo elé sétál.A szellő belekap a hálóingbe, ami sejtetni engedi Glorien testének vonalait.*

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Szomb. Aug. 01 2009, 15:51

*Kétnapos lovaglás után elérkeztek a Belhan-tenger keleti szegletébe. Innen indul a hajó a szigetre. A két nap alatt nem beszélgettek olyan sokat. Persze Casve elmesélte a múltját, legalábbis, addig, ameddig emlékszik. De a férfi szinte semmit nem mesélt magáról. Inkább kérdezett. Pedig Casve az a kíváncsi féle. De rájött, talán a férfi direkt nem akarja a múltját felhozni, így inkább nem is erőlködik. Na jó, egy kicsit. Mielőtt leszálltak volna a lóról Casve megszólal.*
-Mondd csak, honnan jöttél? Élnek a szüleid?-

Tárgy: Belhan-tenger Keleti Szeglete Szomb. Aug. 01 2009, 16:17

*A lovaglás nem telet eseménytelenül, Casvé folyamat csak mesélt, Lucio meg csak hallgatta.*
~Esküszöm, ha egyszer csönbe marad, hálát adok az égnek!~
*Mikor megérkeztek a lány feltesz neki pár kérdést.*
~Ez remek. Előzőleg a lány tesz fel fogós kérdést most meg ő.~
*Arca rezzenéstelen, tekintete üresnek látszik és mereng.*
- A szigetről jöttem! A családomat meg ne firtassuk! -mondja kissé zaklatottan.
*Mély levegőt vesz majd látszólag megnyugszik.*
- Menjünk inkább! -mondja nyugodt hangon.

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Szomb. Aug. 01 2009, 16:24

*Casve figyelmesen hallgatja a férfit.... mármint ha lenne mit figyelni. Kicsit idegesnek tűnik Lucio így Casve inkább csöndben marad. Egészen a kikötőig meg sem szólal. Majd hát megérkeztek. Itt leszálltak a lóról. Casve intett a férfinak, hogy várja meg, majd a kikötő mesterhez ment. Ott megtudakolta, hogy melyik hajó, és mikor indul el a szigetre. Sietve tért vissza a férfihoz.*
-5 perc múlva indul az a hajó.- *Casve egy nagy hajóra mutatott, ami már kürtölt is, hogy hamarosan indulni szeretne. Csak egymásra néztek majd felmentek a fedélzetre. Fizetniük természetesen majd az út végén kell csak. Szerencséjük volt. Ez a hajó repeszt ezerrel. Még az este megérkeznek a szigetre. Szóval egy nap az út. Kaptak külön külön szobát majd Casve kiült az egyik erkélyféleségre. És csak nézte a tengert. Még sosem volt hajón. Mármint nem emlékszik, hogy lett volna. Szegény, ha tudná, hogy azóta változott meg az élete, hogy egy hajóra szállt...*

Tárgy: Belhan-tenger Keleti szeglete Szomb. Aug. 01 2009, 16:32

*A lány elrohan, hogy megkérdezze mikor megy a hajó, mikor visszatér az egyik hajóra rámutat és azt mondja, hogy 5 perc múlva indul.*
~Remek, ennél jobb nem is lehetne, még rohangáljak is~
*Megszólal a hajó kürt, és már a hajó kényelmes ringatózását élvezik. Casve a szobájába ment, Lucio viszont a fedélzeten maradt és mereng. Idővel elmegy lefekszik, hogy újult erővel folytathassa útját. Arra ébred, hogy a hajókürt szól, összeszedi a dolgait, majd a fedélzetre tart.*

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Szomb. Aug. 01 2009, 16:42

*A fedélzetre ment Casve is. Jót aludt az éjszaka. Érdekes, a hajó ringatózása egyáltalán nem zavarta. a fedélzeten találta Luciot. Kicsit szégyellte magát, hogy délelőtt csak úgy egyedül hagyta, így odalépett hozzá. Csendesen, de vidáman köszöntötte.*
-Jó délutánt! Ebédeltél már? Már csak pár óra és megérkezünk a szigetre. Ingyen van az ebéd. Majd egy asztal felé mutatott ahol már meg is volt terítve a számukra. Casve leült, majd mosolyogva várta, hogy a férfi is tegyen így. Mindenféle húsok és köret volt kirakva. Vörösbor is volt, na meg víz. természetesen Casve vizet ivott. Nem óhajtotta leitatni saját magát.*

Tárgy: Belhan-tenger Keleti Szeglete Szomb. Aug. 01 2009, 16:54

*Lucio a fedélzeten volt, kis idővel megérkezett Casve is.*
-Szia! -köszönti kedvesen.
~Ennél jobb ötleted nem is támadhatott volna. Imádok kajálni.~
*Jaj mikor kimondta az evés szót, rögtön kötélnek állt.*
-Remek ötlet! -mondta mosolyogva.
*Neki látnak az evésnek, Casve vizet, Lucio bort iszik. Lucio két pohár bort iszik. Miután végeznek Lucio a korláthoz megy, majd Casvét is oda hívja.*
- Ugye milyen gyönyörű a naplemente? Ahogy a víz tükrén a nap sugarai megvetik lábukat. Ez az egyetlen dolog amiért szívesen visszatérek a szigetre. Hogy lássam ezt a látványt.

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Szomb. Aug. 01 2009, 17:03

*Szó nélkül ebédelnek. Mármint késő ebédelnek, ugyanis hosszú ideig aludtak, inkább korai vacsorának volt mondható az ebédjük. Lucio két pohár bort is ivott, amin nem csodálkozott el Casve. A férfiak már csak ilyenek. Kivéve Sakurát. Ő nem iszik alkoholt, csak ha ünnepel. Be is fejezték az étkezést. A férfi elmegy a korláthoz, majd Casvét is odahívja. A lány feláll és Lucio mellé áll. Most viszont elcsodálkozott a férfin.*
~Nem gondoltam volna, hogy meghatja a naplemente. Ahogy megismertem nem valami beszédes és nem annyira kedves... mindegy.~
-Valóban nagyon szép!- *És ő is a gyönyörű eget bámulta. Ő is olyan, hogy elolvad a naplementéktől, bár ő szinte minden este látja. De ez most különlegesen szép volt. A víz is gyönyörűen csillogott. A távolban már merengeni látszott a sziget... mondjuk már jó pár órája látszott, de Casve még csak most figyelt fel rá. Körülbelül két óra és megérkeznek. Casve kicsit szomorú volt amiatt, hogy a férfi ennyire szótlan. Nem szokta meg a nem beszélők társaságát. De hát pont emiatt megy a szigetre, hogy ne szóljon hozzá senki. Viszont ha valakivel utazik és már beszélő viszonyban van, akkor nem szereti a csöndet. De most azért sem szólal meg. Nem akarja, hogy megint olyan kérdést tegyen fel, amire feszült lesz utazó társa.*

Tárgy: Belhan-tenger Keleti Szeglete Szomb. Aug. 01 2009, 17:10

- Mi célod van a szigeten? -kérdezi mosolyogva.
*Gondosan támasztja a korlátot, nehogy kidöljön és Casvét nézi.*
- Ha leszállsz merre tovább?

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Szomb. Aug. 01 2009, 17:17

*Hosszabb csend után végül mégis a férfi szólal meg, és ennek Casve igen megörült. Elgondolkodva felelt.*
-Hmm... a célom a szigettel az, hogy pihenjek. Túl sok minden történt az elmúlt napokban ahhoz, hogy most ne pihenjem ki ezeket a fáradalmakat.- *Kicsit úgy felelt mint egy felnőtt nő. Hihetetlen mennyit változott. Hisz a tudása olyan mint egy 7 évesé. Érthetetlen, hogy elő törtek belőle a tökéletesen megfelelő szavak. Felnőttesebb lett, elgondolkodóbb. Már nem az a kis vidám ugrálgatós kislány, mint Hiswáéknál volt. Aldo és Chris megváltoztatta az életét.*
-Ha leszállok... nem tudom. Gondolom van ott erdő. Ha van, akkor odamegyek. És körbesétálom a szigetet. Egy hetet fogok ott tölteni. Lesz időm megismerni minden egyes zugát.- *Az utóbbit már mosolyogva a férfinak mondta.*
-Hmm... és neked miféle tárgyalásod lesz ott? Te mindig is ezen a szigeten éltél?- *Kérdez most már ő is vissza.*

Tárgy: Belhan-tenger Keleti Szeglete Szomb. Aug. 01 2009, 17:29

*Lucio elgondolkozott.*
~Tényleg megviselt lehet, habár ezt nem mutatja ki.~
*A kérdés kicsit meghőkölte.*
- Réges rég még ez a sziget volt az otthonom. De már csak csupa rossz emlék köt ide. Ezért nem járok ide szívesen. - mondja lehajtott fejjel. A tárgyalás, amiért jöttem egy öncélú dolog, amiről nem szeretnék beszélni. Mi hasonlítunk egymásra, nem is tudod, hogy mennyire.
*A férfi elhalgat és nézi a tengert.*
- Jobb nem bolygatni a múltat! De nekem mégis a múltammal kell foglalkozzak! -*elhalgat és nagyot nyel.* Nem tudom, hogy ezt is miért mondom el, hisz alig ismerlek.

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Szomb. Aug. 01 2009, 17:40

*Figyelmesen hallgatja a férfit. Most ránéz, nem a tengert nézi.*
~Hasonlítunk?~ *Elgondolkodik, de a férfi folytatja. Majd kicsit elmosolyodik a lány, de komolyan folytatja.*
-Talán azért meséled el, mert hasonlítunk.- *Utal a férfi előző mondatára. Majd Casve is a vizet kezdte nézni.*
-Igen. Érdekes. Te el akarod felejteni a múltadat. Azt mondod jobb nem bolygatni. Viszont én meg nem ismerem a múltamat. Mindig is akartam tudni, hogy mi történt velem 7 éves korom előtt, hogy egyáltalán hogyan jutottam a Tolmen erdőbe. Hisz az első emlékem az, hogy a Tolmen erőben ébredek. Semmi korábbira nem emlékszem. Szóval a múlt bolygatásával kapcsolatban... én már azt hiszem, hogy lemondtam a múltamról. Nekem nincs. Bele kell törődnöm.- *És most a férfira néz.* -Tudod most, hogy beletörődtem, hogy számomra csak a jelen van, meg a jövő, így boldogabb vagyok.- *Most elkomorodik.*
~Boldogabb? Amióta kijöttem az erdőből boldogtalanabb vagyok.~
-Legalábbis a múltammal kapcsolatos érzéseim kellemesebbek. Már nem fáj.- *Ezt már sokkal halkabban mondta a vízre tekintve. Igen. Eszébe jutott Aldo és Glorien. Aldo fenyegetése a bosszúval, és Chris, akin nem tud kiigazodni. Néha olyan, mint egy kisfiú, néha meg nagyon komoly. De talán magán Casvén sem lehet kiigazodni. *

Tárgy: Belhan-tenger Keleti Szeglete Szomb. Aug. 01 2009, 17:52

*A férfi hallgatja Casve szavait és még mindig a vizet kémleli.*
~Van benne valami amit mond.~
- Van benne igazság, amit mondasz. Csak, ha engem igazán ismernél, akkor még a közelembe se jönnél. Én nem vagyok a jóság megtestesítője. Én ebből a szempontból vagyok más, mint te. -mondja halkan.

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Szomb. Aug. 01 2009, 18:00

~Nem a jóság megtestesítője~ *Ismétli magában a férfi szavait.*
-Mindenkinek vannak titkai. Tudod én már sokat csalódtam az emberekben. Pedig csak kemény két hónapja hagytam el az erdőt. Megismertem a valóságot. Kicsit fájdalmas. Nem olyan szép, mint amilyen életem nekem volt 11 éven keresztül. Bár kicsit magányos voltam. De soha nem bántottak meg. Nem volt, aki megbánthatna... és olyan sem volt, akit én megbánthatnék.- *Az utolsó mondatot már sokkal halkabban és inkább magának mondta, de a férfi jól hallhatta.*
-Lehet, hogy nem vagy jó ember. Vagy nem voltál. De most nem a múlt számít, hanem a jelen! Rajtad áll, mit teszel a jelenben, és majd olyan lesz a jövőd is.- *A mondat második felét már a férfira nézve mondta kicsit elmosolyodva. De aztán Casve rögtön elkomorodott. Inkább elcsodálkozott és gyorsan a vízre nézett.*
~"A múlt nem számít. Rajtad áll, mit teszel a jelenben, és majd olyan lesz a jövőd is." Mintha... ezt... valahol már hallottam volna...~

Tárgy: Belhar-tenger Keleti Szeglete Szomb. Aug. 01 2009, 18:11

~Rajtam áll! Hiába, ha van ami kötelez!~
*Látszik, hogy elmélkedik a dolgokon.*
- Nekem már nincs jövőm!-mondja halkan. Neharagudj, lemennék a szobámba. Egy kis magányra vágyom. Az érzések kissé felkavarodtak bennem.
*Majd a szobájába távozik amíg oda nem érnek. Csak a leszálláskor találkozhatnak mégegyszer.*

Tárgy: Re: 01. Belhan-tenger Keleti Szeglete Hétf. Aug. 03 2009, 05:43

*Melinda mivel jóval messzebb ment fel a hajóra ezért több idő is volt,2 teljes.Addig is próbálta elő hívni az erejét de nem sikerült se hogy sem megy.De eszébe is jutott miért kell egyáltalán a a jégkristály.éjfél 4 kor aludt el mivel se hogy sem értette
minek kell.És nalám mikor kelt fel?Délután 4 kor ez anyira meghökkentte,hogy aztán rendesen 8 kor aludt mivel még nagy napja lesz.Másnap nem magátol kelt fel,hanem a hajó ébresztette fel.Kiment és elöször átgondolja mit is csináljon elöször.*
~Vajon a jégkristályt hogy fogom megtalálni?Megvan!Itt van Casve és Lucio ők segíthetnek.Bár Luckot nem is merem anyira de biztos tud segíteni.*Nagy hosszas keresgélés után megis találta őket.*
-Sziasztok tudnátok segíteni nekem?Egy jégkristályt kell meg találnom..