02. Chattal

*Alais a nap első sugaraival ébredt. Nagyot nyújtozott. Hirtelen nem tudta, hol van, de aztán eszébe jutottak az előző nap történései, és mosoly futott át az arcán. A csomagjában volt még egy hal, amit megsüthet reggelire. ~Ezzel kibírom a faluig~ gondolta magában és elkezzdett fát gyűjteni a tegnap este kialudt tüzhöz. ~Vajon hol lehet Amhrán és Liath? Biztos találtak friss füvet.~Miközben újra begyújtotta a tüzet, ütemes dobogást hallott a háta mögül.*
-Jó reggelt! Itthagytatok, csak úgy, ahelyett, hogy felébresztettetek volna ezen a csodás reggelen?- *A lány mosolyogva dorgálta meg lovát és szamarát.*
-Láttatok valami érdekeset?-* Amhrán helyeslően rázta meg a fejét.*
-Megmutatjátok nekem is? De előbb befejezem a reggelit, összepakolok, és utána megmutathatjátok. Aztán továbbindulunk a falu felé.- *mondta Alais, és nekilátott, hogy megsüsse a halat.*

*Miután befejezte reggelijét, a tűzre földet kapart, hogy eloltsa. Összepakolta csomagját, lerázta a pokrócot, és Amhrán széles hátára terítette.*
-Akkor mutassátok, mit találtatok! - *a kis csapat elindult. Körülbelül öt percig mentek, amikor Amhrán megállt. Alais kicsit oldalra dőlt, hogy kilásson lova hatalmas feje mögül. Amit látott, átmelengette szívét: Egy apró tavacska volt a fák között. Végre lemoshatta magáról az út porát.*
-Köszönöm. Ez most jól jön. *Kezébe vette hosszú, szőke hajának egy tincsét.* -A hajam is elvesztette fényét. *gyorsan leugrott lova hátáról. Odaszaladt a kis tóhoz. Levette ruháját, és a vízbe gázolt. Boldogan úszkált, lebukott a víz alá, hosszú haja feje körül lebegett. Mikor kijött a víuzből, lefeküdt a partra, hogy megszárítkozzon. A nap melege hamar megtette hatását. Már a ruháját vette fel, mikor hangokat hallott.*
- Ti is halljátok? Valami különös dologról beszélnek, ami a Belhan-tenger Keleti Szegleténél lesz. Amellett eljöttünk út közben. Ha sietünk, két úra múlva ott leszünk!- *azzal felugrott lova hátára, és vágtázva hagyták el az erdőt, a Belhan-tenger irányába.*

*a lány csendben figyelte a lényeket a háttérből, menedékül egy széles kidőlt fát választott.*
- Daikh Hyaar! Hát hogy nem bírod ezt az egyszerű dolgot is megcsinálni! *üvöltött az idősebb gnóm a fiatalabbikkal, aki hiába próbálkozott az öszvérrel, mert az folyamatosan fenéken billentette.*
- Ungo Da Philea, igaz, hogy a fiad vagyok, de ez azért már sok. Mondatam már neked egyszer és mindenkorra, hogy egy öszvért így nem lehet megfogni! Te és az elmaradottságod! Ezt nem hiszem, miért kell még mindig veled élnem. Bárcsak jönne egy sárkány és megszabadítana tőled, hogy ezetnúl ne kelljen látnom téged! *kiabált vissza a fiatalabb, de ugyanolyan inézetű gnóm, majd a kezében tartott szerzámokat a földre vágta és dühösen arrébb akart állni, ám az öszvér ismételten megrúgta.*
- Ez a rohadt dög is. Én mondtam, hogy előbb le kellene szúrni, minenk neked egy ilyen semmihaszna állat! *üvöltött tovább, azonban ennél a mondatnál Abigeelnél elszakadt a cérna és megmozdult rejtekhelyén.*

*a két gnóm erre egyszerre kapta fel a fejét és arra felé fordult, ahol a lány elrejtőzött. Így Abigeelnek nem maradt már választása, mint elő kellett bújnia rejtekhelyéről és elindult a gnómok felé.*
- Te, nézd meg Daikh! Micsoda fehérnépet sodort erre a szél! *viccelődött a fiatalabbiak.*
- Ja, ja! Hát kiccacconyka mi járatban erre? *érdeklődött szintén gúnyosan az idősebbik, miközben egy ostort kezdett el kezében csattogtatni.*
- Ó, én csak erre jártam. *kezdett bele Abigeel, bár magában jól szórakoztt, ugyanis a gnómok igaz, hogy félelmetesnek akartak látszani, de ez nem igazán sikerült nekik, egyrészt azért sem, mert az általuk megbéklyózni akart öszvér lába közepéig értek csupán, így igancsak fel kellett nézniük a lányra.*

- Az útról hallottam hangokat és kíváncsi voltam, hogy honnan származnak azok a fura hangok. *válaszolt a lány nyugodtan.*
- De azt hiszem, hogy választ kaptam rá. Bár szerintem nem kellene bántonotok szegény párát. *bökött az öszvér felé.*
- Ez most viccel velünk! *kiálltott fel újfent és továbbra is dühösen a fiatalabbik gnóm.*
- Mit avatkozol te bele ebbe, te csak egy selde vagy, ehhez neked nincsen semmi közöd sem. *s mutatatóujját a lány irányába kezdte rázni fenyegetőleg. Abigeel, aki az elején még élvezte a dolgot, most kezdte unni egy kicsit, mert az öszvér folyamatosan bőgött továbbra is, és a lánynak ettől kezdett megfájdulni a feje.*
- Na, békénhagyjátok szegény állatot vagy folyamodjak egyéb módszerekhez? *nézett kérdően a lényekre, tőrére helyezve kezét. De ez sem hatotta meg a lényeket.*
- Mondtam asszonynép! Menj utadra és végezzük mi is a dolgunkat. *zárta le a vitát az idősebb gnóm és az állat felé fordult, majd egy nagyot ütött ostorával annak láttára.*

*Út közben a hajókon törte a fejét. Mi történhetett velük, hogy menekülniük kellett? És miért álmodta mindenki ugyanazt? A kérdéseire nem talált válazt, ezért gondolataiba merülve, melyekben a jvőjét tervezte, csendesen folytatta útját, mígnem négy óra kimerítő lovaglás után megérkezett Chattal kapujához. A kapu mellett egy őrt pillantott meg. Lovát odairányította az őrhöz.*
- Üdvözöllek, jó uram! Mondd, segítenél-e egy fáradt vándornak megtalálni útját?
-Köszntlek, hölgyem Chattal falujában. Mond mit vagy kit keresel, s ha tudlak, eligazítalak.
-Szeretnék letelepedni Evolyranban. Kit ismersz olyat a faluban, ki tudja, hol van népem, a Seldëk központja.
-A fogadós a biztos megmondhatója. Ismeri a környéket, hisz sokan betérnek hozzá, így sokmindent hall, sokmindent tud.
-Merre van hát fogadója?
-Ezen az úton menj végig.- *mutatott a kapuból kiinduló útra, mely beleveszett a házak, s emberek forgatagába*- A fogadó az út mentén van. Biztos megtalálod.
-Köszönöm útmutatsod. Kísérjen szerencse, életed során!
-Szívesen mutattam az utat. Köszönm jókívánságod, neked is a legjobbakat!
*Alais belovagolt a kapun. Szinte elvarázsolta a forgatag.*

*A lány hamar megtalálta a fogadót. Amhránt és Liathot egy inas elvezette a fogadó mögötti istállóba. Alais belépett a fogadóba. Sör, bor és sülthús illata csapta meg, hangos beszélgetés, nevetés mulatozás. Ez mind nagyon emlékeztette a Vörös Palackra. Ez a falujában lévő egyetlen kocsma volt, ahova sokat járt a bátyáival. A hugaik még túl kicsik voltak ahhoz, hogy olyan későn mulatni mennyenek. Na meg ők nem tudtak úgy verekedni, vagy fegyverrel bánni, mint Alais. Három bátya után ő volt az első lány, meg kellett tanulnia a verekedést, hisz sokat viccelődtek vele, és ha szavakkal már nem tudott visszavágni, akkor bizony a harc döntött, ami, bár komolyan indult, mindíg nevetéssel ért véget. Mosolyogva lépett a pulthoz, de a fogadós nem volt sehol. ~Biztos a raktárban van, vagy valamelyik vendéget szolgálja ki. Ha nem jön ide, legfeljebb megkérdezek valaki mást.~*

*Alais türelmesen várt, de a fogadós csak nem akart megjelenni. Már nagyon izgatott volt, érezte, hogy már nincs messze az új otthona. Vett egy nagy levegőt, hogy úralni tudja izgalmát. Odafordult a mellette repkedő apró, barna hajú lányhoz.*
- Elnézést, hogy zavarlak. A segítséged szeretném kérni. Most érkeztem Evolyranba, és a népem, a Seldëket keresem. Tudod esetleg, hol laknak?
- Szia. Én valda vagyok, nem ismerem ki még magamat arra, amerre a néped lakik. Azt viszont tudom, merre van Apró tanya. Ott laknak a földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó Seldëk.
*Alais szeme felragyogott.*
-Az nagyon jó lenne, ha útbaigazítanál oda. Én lovakat szeretnék tenyészteni.
-Akkor örülök, hogy én igazíthatlak el! Remélem sikerülnek a terveid. Apró tanya a Liantassë lankásának dél-nyugati részén található. Liantassë lankásához abba az irányba kell indulnod.- *mutatta a valda az irányt* -Miután megmásztad a dombokat, hegyeket, egy lankához érsz, ahol nefelejcsvirágok nőnek. Az Liantassë lankása. Onnan már megtalálod Apró tanyát.
-Köszönöm, hogy segítettél! Ha Apró tanyán jársz, térj be hozzám beszélgetni!
-Ugy legyen, de most indulj, mert úgy látom, lassan elájulsz az izgalomtól. Legyen szerencsénk legközelebb is!
-Én is örültem! *nevetve intett búcsút a valdának, és már rohant is ki az ajtón. Hátraszaladt az istállóhoz, az inasnak adott egy aranyat, és kivezette Liathot és Amhránt az utcára. Felugrott lova hátára, és az útbaigazításnak megfelelően elindult Apró tanya felé.*

*Bármennyire gyorsan próbált eljutni Apró tanyára, mégsem tudott úgy elmenni egy-egy ház, vagy portékáit árulók előtt, hogy meg ne álljon nézelődni*

*Többször megállt, és leszállt a lováról, hogy alaposabban megnézhesse az árukat. Miután vagy tizedszerre szállt le Amhránról, már vissza se szállt. Inkább gyalog sétált az utcán. Szeretett sétálni, a fogadónál is azért szállta csak fel Amhrán hátára, mert úgy tervezte, gyorsan átvág a falun, de a sok újdonság miatt letett erről a szándékáról. Chattal egyre jobban tetszett neki. Kezdte otthonának érezni. Az apró és nagyobb házak, valamint a távoli dombon álló kastély, ahol valószínűleg Chattal ura élt, ezek mind melegséggel töltötték el a szívét. Nagyon boldog volt.*

*Amikor elsétáltak egy csapat ember mellett (Alais azért gondolta, hogy emberek, mert nem volt náluk varázslóbot, persze ez nem kizáró ok), Éles hallásával akaratlanul is meghallotta, miről beszéltek. *
-úgy hallottam, nagy vihar volt a Belhan-tengeren. Hála az égnek nem ért el idáig, de a szél ide sodorta a hajók roncsait. Most a roncsok itt vannak a Belhan-tenger Keleti szegleténél. A Gazdálkodók feladata, hogy eltakarítsák. Tehát induljunk mihamarabb.Valamivel sötétedés után érünk oda. Nem fogunk eltévedni, majd követjük a kikötő fényeit. Mindenki hozza a lovát, induljunk mihamarabb. * a csoport szétszéledt, mindenki elment a lováért. Alais kérdőn nézett Amhránra. *
- Ránk fért volna a pihenés, de szerintem nekünk is segítenünk kéne. Hisz nemsokára mi is Evolyraniak leszünk, és kötelességünk segíteni. Szerintem menjünk. Több kéz gyorsabban végez. Utána talán lesz időnk pihenni.- *azzal felugrott lova hátára és Chattal kapuja felé ügettek.*

*Mikor visszatért Chattalba, hirtelen nem tudta, mit csináljon. Reggel volt. Úgy döntött, ismét elmegy a fogadóba, és csillapítja éhségét. Mielőtt belépetta kapun,mosolyogva biccentet az örnek, s az ugyancsak mosolyogva visszaintett. Végiglovagolt az utcán, majd a fogadó előtt leszállt lováról. Mivel a múltkori inas nem volt ott, saját maga vezette be lovát és Liathot az istállóba. Egy percre rá az inas is megékezett. Alais megkérte, adjon vizet és szénát állatainak, majd kisétált az istállóból. Mielőtt a fogadóba lépett volna, még egyszer körbenézett Asszonyok mentek sietve fel-le. Karjukon kenyérrel és különféle zöldségekkel, gyümölcsökkel megrakodott kosarat cipeltek. A lány hosszan nézte őket, aztán belépett a fogadóba. Odalépett a pulthoz és egy jó adag kását rendelt a fogadóstól. Miután kihozta, Alais csendben eszegette reggelijét és közben a fogadóban lévők beszélgetését halgatta. Miután befejezte a reggelijét és felállni készült a pulttól, meghallott egy számára érdekes beszélgetést. Két férfi arról veszekedett, hogy Fehértorony-váránál van egy ménes, amit egyikőjük szerint csak pár ló alkot, a másik szerint több mint száz. Miközben veszekedtek Alaisban egy terv fogalmazódott meg.*

*Csendben odalépatt a két veszekedő mellé, de azok észre sem vették őt. Nem akart egyből közbeszólni, ezért csak hallkan köhintett, de nem hallották meg. ~Egy egész napig köhöghetnék, akkor sem vennék észre, hogy itt vagyok...~
-Elnézést, ha zavarok. Csak azt szeretném megkérdezni, hol van az a ménes, amit emlegetnek.
-A Fehértorony-vára alatt. *felelték egyszerre.*
-És az merre van?
-Tudod, merre van Liantassë lankása?
-Igen, azt tudom.
Hehértorony-vára felé arra vezet az út. Ha jó a szemed, a lankásról már meglátod.
-Kszönöm az útbaigazítást! Viszlát!
*A két férfi Alais köszönésére ügyet sem vetve folytatta a veszekedést valami egészen más dologról. Alais kifizette a kését, és kilépett a fogadóból. Először bement az istállóba. ~Ha vannak ott eladó lovak, veszek egy kancát Amhrán mellé. Így már tényleg elkezhetem a tenyésztést.~ Az inasnak most csak egy aranyat adott. Kivezette szamarát és lovát az istállóból, felugrott a hátára, és Liantassë lankása felé vette az útját.*

*Már több, mint egy órája lovagolt, mikor úgy kezdte látni, hogy ritkulnak körülötte a hegyek. Nemsokára egy nefelejcsvirággal borított lankásra ért. ~Ez gyönyörű!~ *sóhajtotta. Szeme a távolba kalandozott. Megtalálta, amit keresett. Messze tőle ott magasodott egy hófehér vár, tornyain vérvörös zászló lebegett. Lassan elindult. Ha nem jön közbe semmi, délre oda is érhet. Az égen nyoma sem volt felhőknek. Csodálatosan sütött a nap, egy alig érezhető szellő simogatta arcát. Még dél előtt odaért: a ménest már távolról megpillantotta. Úgy döntött azonban, hogy mielőtt elmenne megnézni a lovakat, azelőtt leölnk pihenni, és megeszi a faluban vásárolt gyümölcsöt, amit az utolsó percben vett meg, mielőtt kiért volna Chattalból. Rövid pihenés után aztán elindult, nyomában Amhránnal és Liathtal.*

*Nem vette észre, hogy a fejük felett szürkés felhők gyülekeztek. Alais odaért a lovakhoz. Boldogsággal töltötte el a lovak látványa akik körülbelül ötvenen lehetnek. Méregette a kancákat, a megfelelőt kereste lova mellé. Miután több esélyest is talált, az árukon kezdett gondolkodni, amikor hangos moraj hallatszott, maj egy villám csapott a legelő szélére. A lovak szörnyen megrémültek. Ész nélkül ruhantak áttöve a kerítést a lankás irányába. Alaist is eltaposták volna, ha Amhrán nem löki félre. Most rémülten ült a földön. Nem is maga miatt aggódott, mert hát ha eltapossák, akár meg is halhatott volna. Sokkal jobban aggódott azonban a lovak miatt: ha nem kerülnek mihamarabb biztonságba, akkor a szabad ég alatt éri őket az éjszaka, és akkor valószínűleg a farkasok prédái lesznek. Alais megborzongott a gondolattól. ~Tennem kell valamit. Segítenem kell.~ Felugrott Amhrán hátára, Liathot megkérte, hogy maradjon itt, biztonságban. Vágtába ugratta lovát, és a ménes után vágtatott.*

*Alais a lankás túlsó oldalán talált a ménesre. Még mindíg szörnyen zaklatottak voltak. Fel alá vágtáztak, de a hegyek köözé már nem mertek bemenni. Mikor megláttaőket, Alais lelassította, majd megállította lovát.*
-Na most mitévők legyünk, Am? Hogy vezessük vissza az egész ménest? Talán... igen ez jó lehet... Mivel nincs mivel visszaterelni őket, megkeressük a vezérkancát vagy a vezérmént. Őt talán kveti majd a többi ló is.
*Alais lázasan kutatott a lovak kzött. Vajon melyik lehet az? Megpillantott egy nagy szürke kancát, amely a többiekhez képest nyugodtan viselkedett.*
-Szerintem ő az.- *Mutatott rá a lány* - megpróbálom magamhoz édesgetni. Remélem sikerül, és mindenki követi. Szoríts.- *Alais lassan elindult felé. Halkan, megnyugtatóan beszélt hozzá. A ló felé fordította nagy a fejét, füéeit érdeklődve forgatta. Már csak két méter választotta el a kancától, amikor az nagyot prüszkölve odébb vágtatott. *
-Ez sokáig fog tartani... -*morogta Alais.*

*Alais majdnem egy óráig szelidítgette a kancát, amikor végre megérinthette. Simogatta még egy darabig a nyakát,majd a másik kezében tartott kötelet lassan a nyaka köré ktötte. Aztán lassan elindult vissza Amhrán felé, immár a kancával együtt. Hátrapillantott, és örömmel látta, hogy a lovakelindulnak vezérkancájuk után. A lány lassan, nehogy megijessze a ménest, felkapaszkodott lova hátára, és lassan elindultak vissza.Néha megállt, hogy a később csatlakozó lovak is felzárkózhassanak Mikor visszaértek, és meglátta Liath-ot, csak akkor nyugodott meg egy kicsit. Aztán észrevette szamara mellett a törött deszkákat. A kerítést a lovak törték össze, amikor kirontottak a karámból.*
-Még szerencse, hogy egyikőjük sem sérült meg. Komoly bajuk is lehetett volna, igaz, Am? Úgy emlékszem, van szerszám a holmim között, amivel megjavíthatom a kerítést. Kezdjünk is neki.
*Lassan lecsúszott lováról, a kancát odavezette a kerítés egy ép részéhez.*
-Csak azért, hogy ne menjenek távolabb a többiek. Ha te maradsz, ők is itt maradnak.
*Nekilátott, hogy megjavítsa a kerítést:csomagjából szögeket vett elő. Visszarakta a léceket, ahogy tudta, kiéve egy akkora részén, ahol lovak visszamehettek. Először a kancát engedte be, sorba mentek utána a többiek is. A lány, mielőtt visszarakta volna az utolsó deszkákat is, végignézett a lovakon. ~Mintha valamelyik hiányozna...~ és valóban:Az egyik kanca, akit kinézett magának, nem volt ott.*
-Gyere Am, az egyik pej hiányzik. *szólt, és elindultak megkeresni a lovat. Addig keresztbetámasztotta a deszkákat, hogy a többiek ne szökhessenek ki újra.*

*Mikor felértek a lankás legmagasabb részére, Alais körbenézett. Meg is találta, amit keresett: a pej kanca tanácstalanul álldogállt a lankás szélén. Alais megfogta a kötelet, leszállt lováról, és lassan, nyugodtan a pej felé sétált. Az észrevete közeledtét, és idegesen ingatta fejét.*
-Tőlem nem kell félni. Segíteni szeretnék neked. A többiek már biztonságban vannak, de te még veszélyben vagy. *lassan közeledett a lóhoz. Az már nem félt tőle, inkább kiváncsian figyelte a lányt, és pár bátortalan lépést tett felé.*
*Nagyon ügyes vagy. Most ráteszem ezt a kötelet a nyakadra, és visszavezetlek a többiekhez. -* s a ló nem is ellenkezett. Hármasban indultak tehát vissza a karámhoz. Mikor odaértek a lovak izgatottan kapták fel a fejüket. Miután bevezette a karámba, Alais levette a ló nyakából a kötelet.*
-Itt már biztonságos. *mondta, és befejezte a kerítés hejreállítását. ~Jó lenne visszamenni Chattalba. Eltöltenék ott még egy éjszakát.~ Szerszámait elpakolta, és felszállt lovára, és elindultak vissza Chattalba, hogy feltöltse ételkészletét, és végre meleg ágyban aludhasson.*