02. Chattal

Vendég

- Nem, nem ismerek senkit sem a városban.
Reménykedett abban, hogy talán Racatho, de úgy tűnik, ebben a dologban sok emberre nem számíthatnak, csak magukra.
- Sajnálom, de nem.
Racathora pillantott:
- Talán könnyebb lenne, ha ismernénk embereket onnan, de úgy tűnik, nem lesz segítségünk. Egyedül kell majd eligazódnunk.
A fogadósra pillantott.
- Nem tudom én sem eltalálni, mitől ilyen kesernyés. Talán valami tragédia történt már vele, amitől ilyen.
Megvonta a vállát:
- A legtöbb ember ilyenkor szokott ilyen irányba változni.
Racathora pillantott:
- Veled mi a helyzet? Nem volt még olyasmi az életedben, ami miatt másfelé indultál el?

Tárgy: Re: 02. Chattal Szomb. Feb. 14 2009, 09:12

*A lengóajtó kinyílt és megjelent a fogadós.egyik karján egy kosár csüngött,a másikon két tányér gőzölgő étel.Ügyesen kerülgette fáradt testével az asztalokat,székeket,majd a vendégek elé rakta a tányért.A kosarat letette a férfi lábához,majd kivett belőle egy itteni fogyasztásra kért bort.*
- Egészségükre!-*morogta majd visszavonult a pult mögé.Néha néha rájuk pillantott,nehogy fizetés nélkül távozzanak,de nem hitte hogy ily félék lennének.*

Tárgy: Re: 02. Chattal Szomb. Feb. 14 2009, 09:17

- Ne sajnáld! Amióta itt vagyok úgy érzem az emberek,tündék és mágusok nagyon segítőkészek.Ha a városba értünk biztosan akad oly valaki,ki felvilágosítást nyújt számunkra.-*ebben biztos volt,de ha ez mégsem lenne így,egy boltban vásárol térképet,és az majd útbaigazítja őket.
Az étel megjelent,s ő csillogó tekintettel figyelte a közeledő öreget.Néhány pillanatig elidőzött ráncos arcán,majd nekilátott az evésnek mikor távozott.*
- Biztosan megviselte valami,nem tudom.-*megvonta vállát.Nem lehetett tudni,de akár a személyisége is ilyen lehet.*
- Velem?-*kérdezte vissza egy falat után.*
- Eddig még elkerült az ilyen balszerencse.Egyébként sem hiszek olyan dolgok történésében mit nem tudok megemészteni.Ha más nem az iő mindent megold...-*vélekedett,majd az étel felé irányította figyelmét.Lassan evett,hogy jól megízlelhesse a finom falatokat,majd borral öblített.*
- Veled történt már? Bár nem látszol lelkileg sérülnek...bár ezt mindenki takarni próbálja.

Vendég

- Szerencsére még velem sem történt ilyesmi, és remélem, nem is fog.
Hát, igen, nem volt abban biztos, hogy meg tudná emészteni, lelkileg sem volt annyira erős. Ha egy olyan emberrel történne valami, aki hozzá közel áll, nem tudná, miként is reagálná le a dolgot. Nem túl jól, annyi bizonyos.
- Kissé megviselne, vagyis inkább nagyon.
A tányérjára pillantott, melyen gusztososan volt elrendezve az étel, majd enni kezdett.
- Nagyon finom...
És ebben nem is túlzott, tényleg ízletes volt.
- Mit gondolsz, milyen lehet a város?
Hírből hallott róla csupán, és kíváncsi volt arra, mások miként képzelik el azt a helyet.
- Hogy képzeled el?
Felvonta szemöldökét.

Tárgy: Re: 02. Chattal Szomb. Feb. 14 2009, 09:30

*Persze mindenki másképpen dolgozza fel sérelmeit,mivel Racathoval ilyen drasztikus dolog még nem történt,ezért hiszi úgy hogy valami úton módon biztosan túltenné magát rajta.Nem volt oly idős,a fiatal mágusok közé tartozott,kik még erejük teljébe voltak.De tudta ahogy tova száll az idő,úgy bölcsülnek meg ők is.Valahogy lesz majd...*
- Valóban finom! Ha másért nem is ezért a kosztért visszatérek még biztosan a faluba.-*mosolyodott el s újabb falattal némította el magát.Mikor eltűnt szájából az étel válaszolt a lánynak.Szemei elnéztek a lány válla felett,tekintete ábrándozó volt.*
- Ahonnét jöttem,még oly messzi földön is híresek Evolyran hatalmas tornyainak csúcsai, forgalmas utcái. Lelki szemeim előtt látom a hatalmas várfalat,hol őrök serénykednek a mint minden szakaszában,a rendezett virágágyásokat,árnyékot adó hatalmas lombokat.A nap sugarai végigjárják az épületeket,megcsillanak üvegein,tükrein.-*elnémult s egy két pillanat kellett ahhoz hogy visszatérjen a jelenbe.Zavarban volt,majd a lányra nézett.*
- Rengeteg bolt,mi különféle mesterségek míveit szolgáltatják a vásárlóknak.-*ez volt Racatho képe a városról,nem tudja mennyiben tér el az igazságtól,minden esetre szépségéről és a népek békés életéről hallott.*

Vendég

C'tas mosolyogva hallgatta a férfit, majd megszólalt:
- Igen, én is ilyesmiről hallottam.
Teljes mértékben, nem is tagadhatta, mindenhol ugyanazt hallotta a városról.
- Akkor valaminek kell lennie benne...
Valóban kellett lennie, hiszen ha nem így lenne, mindenki mást mondana.
- Én is békésnek képzelem el, semmi csata, vagy egyéb dolog.
Remélte is, hogy valóban így van. Sok helyen dúltak harcok mostanában.
- Amint odaérünk, kiderül.
Bizakodó mosoly jelent meg arcán, habár ő a tanulási lehetőségek miatt tartott a városba, nem harcolni, vagy egyéb dolog miatt.

Tárgy: Re: 02. Chattal Szomb. Feb. 14 2009, 09:47

- Akkor kell lennie benne valami igazságnak.-*szórakozottan meglöttyintette a bort a serlegben majd kortyolt belőle.az étket elfogyasztották,mi bőséges volt és nagyon finom.Nem volt más hátra mint az indulás.A nap még gyengéden tűzött be a tiszta üvegen.*
- Nos ha nincs más hátra indulhatnánk is szerintem.Még sötétedés előtt kelljünk útra.Szállást majd keresünk a vadonban.-*alig várja hogy már ott tartsanak.*
- Felmész addig a holmidért,míg rendezem a számlát?-*kérdezte mire a lány bólintott,ő meg a pulthoz lépett.*
- Egor uram mennyi lesz az összes fizettség?-*kérdezte a kis szütyőjét elővéve.*

Tárgy: Re: 02. Chattal Szomb. Feb. 14 2009, 09:49

*Gyanakvó pillantással méregeti amikor amazok felállnak az asztaltól.Megkönnyebbülésére a férfi a pulthoz lépett.*
- Tizenkét ezüst.-*feleli szárazon,ilyen volt a stílusa ha tetszett ha nem.Bezsebelte az érméket,majd bólintva elsompfordált a fogadó végébe.*

Vendég

C'tas bicentett, megette a maradék ételét, majd felállt, és megszólalt:
. Akkor később találkozunk ugyanitt. Én meg összeszedek mindent.
Remélte, nem kell sokáig fenn lennie, habár sok holmija nem volt. Intett Racathonak, majd elindult felfelé a lépcsőn, hogy összepakolhasson.

Tárgy: Re: 02. Chattal Szomb. Feb. 14 2009, 09:52

*Kifizette az adósságot,majd visszaült a székre hogy megvárja a nőt.Még szerencse hogy előző nap vállalt némi munkát,így egy kis pénzhez jutott.Tudta hogy nélküle nem menne semmire,a hajón a viharban meg odaveszett mindene.De nem kellett félteni feltalálta magát,így munkába állt.
Ráadűsul még a máguslánynak is tartozik kivel megkezdte útját.Természetesen visszaadja neki amint találkozik a nővel.
Serlegét ajkához emelte és ivott a borból.Várakozó pillantással nézett az emeleti lépcsők irányába...*

Vendég

*Pár óra elteltével mély álomból ébredt fel Abigeel a folyóparton, Chattal közelében. Csodálkozva nézett körbe egy pillanatra, mert hirtelen nem is tudta, hogy hol van. Álmában egy meleg szobában volt, amely otthonosan volt berendezve, szebbnél szebb fából készült bútorokkal és természetesen általa készített festett üvegekkel. Ebből is szerezte vagyonát, ezért ragasztották rá utazásai során a tehetős nevet. De illett is rá. Mind ruházkodása, mind viselkedése okot adott rá, hogy viselhesse ezt a nevet és nem utolsó sorban munkái is. Sok órát töltött azzal, hogy utazásai során híres mesterektől tanuljon technikákat és fejlessze tudását. Gyönyörű kézzel festett ablakokat csinált amerre járt és különféle festett áttetsző tárgyakat tudott készíteni titkos módszerével. Egyere azonban nem volt képes. Végre egy halat kifogni a folyóból, hogy éhségérzetét végre csillapítsa.*

Vendég

*Miután már teljesen magához tért, botja mellé ült és várt, hátha végre ráakad egy hal. Közben a gyönyörű tájat csodálta meg, ahová végül is eljutott. Nem tudta hová tart, de úgy érezte, hogy most esélye van rá, hogy végre meg is érkezzen. Sok csalódás jutott neki már részül, azonban ezeket úgy élte meg, mint tapasztalatszerzés ahhoz, hogy bölcsebb lehessen, de titkon reménykedett abban, hogy végre megtalálja azt a helyet, ahol szívesen leélné életét. S talán ez meglett. A lány időközben annyira elmerengett gondolataiban, hogy észre sem vette, hogy botja vége erőteljesen rángatni kezd, majd a következő pillanatban az indát tartó ág elpattant és az egész beleesett a vízbe, amely a következő pillanatban el is sodorta arra, amerre a lány a falut sejtette.*

Vendég

- Hát nekem nagyon nincs szerencsém! *bosszankodott hangosan Abigeel, miközben elúszott botja után nézett hosszan.*
~Most akkor mit csináljak? Törd a fejed lány, mert ennnek itt és most véget kell vetned! Találj már ki valamit, ami segít.~ *szidta magát gondolatban, miközben tekintete a tegnapi napon a földre esett inda maradékára tévedt.*

Vendég

*fogta és összeszedte a maradék növényt és az egész halmot a folyó mellé vitte, leült lábait keresztbe téve maga előtt és az indákat az ölébe rakta.*
~Azt hiszem, hogy tudom, hogy mit lehetne ebből készíteni.~ *gondolkodott logikusan, miközben kezei között a növényt forgatta, majd egyenlő darabokra kezdte szabdalni tőrje segítségével.*

Vendég

*miután végzett az inda feldarabolásával, egymás mellé készítette szépen a darabokat, majd kettőt felemelt.*
- Most akkor ezeket összecsomózom. *motyogta félhangosan, ám teljesen belemerült a munkájába, így azt sem vette észre, hogy egy nyuszi kezdett el mellett legelészni, de az is pár perc múlva tovaszaladt.*

Vendég

*Abigeel szépen haladt az indák csomózásával. Először egy jó nagy kört kötözött össze, mikor ezzel megvolt újra az erdőbe ment, hogy szerezzen még hosszú indaszárakat. Ezeket is maga mellé húzta és félbe vágta őket tőrével, majd egyenlő távolságra a kör két átellenes pontaira kötötte őket jó erősen. Elégedetten szemlélte művét, majd a kisebb darabokhoz nyúlt.*
- Ezeket akkor most egyenként rákötözöm a többi részre, így egy hálót kapok, amibe mostmár hátha beleakadna egy szép kövér halacska. *beszélte meg magával a dolgot Abigeel, miközben szép nyugodt tempóban, a maga elé kitűzött feladatra összepontosítva munkához is látott.*

Vendég

*A nap már a horizontot peremén járt, mire a lány elkészült a hálóval, de nem bánta. Jól esett számára egy kis kézi munka, hogy ujjai ne feledjék el a mozdulatokat. Remélte, hogy mostmár hamarosan munkába fog tudni állni és újra készíthet szebbnél szebb festett dolgokat. Miközben ezek jártak az eszében, elégedetten szemlélte művét, majd felállt és a mederhez sétált, a hálót beleeresztette a vízbe, a végére kötött vezetőszárat erősen megszorította.*
- Halacskák! Legyetek jó! Ki akar Abigeel néni vacsorája lenni? *kérdezte mosolyogva, miközben a vizet figyelte és remélte, hogy sikerrel jár.*

Vendég

*nem kellett sokáig várni, mivel egyszerre nem is egy, hanem három hal akadt fenn hálóján. A lány résen volt és gyorsan ki is emelte a vízből az eszközt és maga elé tartva mosolyogva szemlélte zsákmányát.*
- Na, most megvagytok! Mostmár jól lakhatok veletek, kivéve ha egyikőtök beszélő nem beszél. *viccelődött jókedvűen, vár pár pillanatot, de mivel válasz nem érkezett úgy döntött, hogy akkor mindhárom halat elfogyasztja vacsorára.*

Vendég

*Abigeel miután úgy határozott, hogy a vízből kifogott zsákmánya lesz vacsorája egy pillanatra megakadt.*
- Hogy süssem meg őket? *gondolkodott el, majd körbenézett, hogy fát még találna, azonban nem volt nála semmi sem, amivel tüzet gyújthatna.*
~Akkor most mi legyen? Ennyi volt, mégsem lesz vacsorám.~ *szontyolodott el, majd hirtelen eszébe jutott valami.*
- A kovácsműhely! *kiálltott fel, de olyan hangosan, hogy az addig a fákos békésen üldögélő madarak hirtelen tovareppentek. Abigeel a hálóval, melyben a halak voltak voltak sietős léptekkel a kovács műhelye felé indult.*

Vendég

*pár perces séta után a lány visszaérkezett a műhelyhez, ahol a tűz, amely mellett pár napja fegyverét elkészítette természetesen már régen kihúnyt, azonban a kovács előre látó volt. Jó adag fa, gyutacs és egyéb segédeszközök szép rendben oda voltak készítve a tűzgyútáshoz.*
- Nagyszerű! *örvendezett Abigeel és gyorsan nekilátott meggyűjtani a tűzet.*

Vendég

*először kövekből egy tűzrakó helyet alakított ki, majd szép sorban odahordta a szükséges eszközöket és pár perc elteltével szépen ropogott is tűz, melyet a lány azért sem bánt, mert a nap már eltűnt és a levegő eléggé lehült ahhoz, hogy fázlódjon egy kicsit. Két erősebb karót, melynek a végei csúzli forműjúak voltak leszúrt a tűz két szélső oldalára, majd egy hosszú botra felszúrta a halakat és ráhelyezte. Ezután letelepedett a tűz mellé és fütyörészve sütgettte zsákmányát, várta, hogy elkészüljön.*

Vendég

*elég rövid idő elteltével, legalábbis Abigeel így érezhette levette a nyársról a arnybarna színűre és ropogósra sült halakat és jóízűen elfogyasztotta.*
- Ez nagyon jól esett! *dörzsölte meg a lány hasát jóllakottan, majd körbenézett, hol tölthetné az éjszakát. Ekkor jutott eszébe a műhely mögötti ház.
~Azt hiszem, hogy ezt közelebbről megnézem.~ *jutott eszébe hirtelen, mert az egész naptól és a hirtelen elfogyasztott ételtől erős fáradtság jött rá, szemét már alig bírta nyitvatartani. Elindult a ház felé.*

Vendég

*odaérve a kovácsműhely mögött nemsokkal felépített házhoz a lány óvatosan nyitotta ki a kis lak ajtaját és kíváncsian nézett belül körbe. És jól emlékezett, az asztalon és a széken kívül egy priccs is volt benne. Abigeelnek nem kellett sok biztatás, gyorsan lefeküdt és azonnak mély álomba merült a kimerültségtől.*

Tárgy: Re: 02. Chattal Szomb. Feb. 14 2009, 13:22

*Az út nem is volt oly rövid mint gondolta.az erdőnek megannyi arca van,de végtére is még ő sem tudott teljesen kiigazodni rajta,míg rá nem leltek a faluba vezető ösvényre.Szépen követték a magasból eme már jól kitaposott utat,hol még megannyi ember,mágus s tünde tartott a falu felé.Vígad repkedtek a levegőben,a Főnixel együtt.Úgy látszik felismerte Émiat - hisz nem is oly régen találkoztak - és ellvoltak.Bizonyára a lányt is megszerette mert körülötte forgolódott.Persze már biztos azt is érezte hogy a már megannyiszor utat járja újra.
A nap még magasan járt az égen mire megérkeztek a faluba.Itt már biztosabb volt,hisz tudott tájékozódni.A fogadóhoz vetzette magukat.*
- Nah itt is volnánk! Most már csak meg kell kérni valakit,hogy segítsen egy üzenetet eljutattni Flow úrnőnek.-*miközben eme szavakat intézte a lányhoz,tekintetével kereste is a megfelelő "egyént".*

Vendég

*Kissé elfáradt a hosszú úton. Nem is tudta megcsodálni rendesen a falu szépségeit.*
- Oh, nagyon fáradt vagyok Émia! És éhes vagyok. Ugye itt rendelhetek magamnak egy hatalmas nagy gyümölcstálat?*nézett könyörgő szemekkel barátnőjére. A főnix mellette pihent meg. Nyugodt, békés madár volt.*
- Rendben, keríts elő egy embert, aki segíthet nekünk, én túl fáradt vagyok hozzá.*kacsintott a lányra, hiszen tudja, hogy ő segített neki végig mióta itt van*

Tárgy: Re: 02. Chattal Szomb. Feb. 14 2009, 13:33

*Kedvesen elmosolyodott a lányra.*
- Persze,hogy rendelhetsz,a fogadóban rengeteg lehetőség közül választhatsz!-*bökött fejével a lány mögött lévő épületre.*
- Menj és rendelj nekem is ugyan olyat! Én addig keresek valakit.-*s már ott sem volt.Hallotta az ajtó nyitódását majd csukódását.A falu mozgalmas volt most is,akárcsak amikor ő érkezett. Tekintetével egy valdát keresett,úgy gondolta szívesen segítségére lesz a lánynak.
Sokáig tartott mire rálelt egy népéből származóra,de végtére is sikerült megkérnie hogy keresse meg az úrnőt.
Ezután visszatért a fogadóba és csatlakozott a lányhoz.Arca sugárzott az elégedettségtől,s legnagyobb örömére a rendelt ételt is kihozták már.*
- Ilyen sokáig voltam távol?-*kérdezte huncutul a barátnőjétől.Mert úgy érezte hogy már neki Fhylla.*
- Akkor hozzá is látok!-*kacsintott a lányra,majd az első falat után nekiszegete a kérdést.*
- Izgulsz?

Vendég

*Miutén Émia kiment a fogadóból Fhylla odament a pulthoz, s két gyümölcsös tálat rendelt Émiának és magának. Telis-tele szederrel és eperrel.*
- Mennyivel tartozom?*megkérdezte a fogadóst, aki kissé barátságtalanul válaszolt. Majd a lány gyorsan kifizette, s leült az egyik asztalhoz és várakozott.*
- Na sikerült valakit találnod?*szegezte barátnőjének a kérdést, persze nem gorombán, hanem úgy,mint aki nagyon izgul.*
- Jó étvágyat.*mondta Émiának, aki mér neki is látott a falatozásnak.*
- Igen, persze, hogy izgulok. Azon gondolkozta, hogy amíg nem jön értem az Úrnő addig megszállok itt a fogadóba, mégis csak kényelmesebb lehet, mint a Tölgyfa odúm.* vigyorodott el, majd ő is kivett egy eperszemet, s hozzálátott az eszegetéshez.*

Tárgy: Re: 02. Chattal Szomb. Feb. 14 2009, 13:46

*Az újdonsült Valda lány nem is sejti hogy az úrnő mily hamar ide fog érni. Őis csupán három,négy órát várakozott,mágiájának segítségével sokkal gyorsabban ideért,mire számított.Kellemes meglepetésként is érte a dolog.*
- Persze találtam egy Valda lányt,ki szívesen evitte az üzenetet.Remélem gyors lesz...-*bár ő szívesen várakozik a lánnyal,pedig otthon is volt már dolga.De most már megvárja Fhyllat és együtt térnek majd haza.*
- Remek ötlet! Bár lehet nem is lesz rá szükség!-*kacsintott a lányra,persze csak ha az úrnőnek nincs dolga,márpedig nagyon elfoglalt teremtés.*
- Messziről érkezétl? Miért jöttél ide?-*kíváncsiskodott,hogy minél jobban megismerje a lányt.*

Vendég

- Igen, én is remélem, hogy gyors lesz a lány.*felelte most már nyugodtan Fhylla.*
- Nagyon örülnék, ha ma már a saját kuckómban aludhatnék.*kicsit elbambult, hiszen már régóta ábrándozott egy saját helyről.*
- Igazából mint minden Valda, én is Evolyranban születtem. Úgy tudom, hogy máshol nem is élnek Valdák. *magyarázza a nála külsőleg sokkal különbözőbb, de nagyon szép teremtésnek.*
- A családom is itt él még. Csak azért jöttem el tőlük, mert önállóságra vágytam. * arcán elterelő mosollyal fejezi be a rövid élettörténetét.-
- És te? Te merről jöttél? Gondolom Te is Evolyranban születtél...

Tárgy: Re: 02. Chattal Szomb. Feb. 14 2009, 14:01

*Ámulattal hallgatja a lány szavait.Szerette hallgatni más történetét,érdekesnek és tanulságosnak találta.Miközben néha néha egy érett piros gyümölcsöt tömött a szájába a lányra pillantott és bólogatott.Lelki szemei előtt látta a lány otthonát,mi oly messze volt állítólag.A történet befejeztével -mi sajnálatára kissé rövid volt és zárkózott - sóhajtott és az utolsó falatot is bekpta.*
- Egy szigetről jöttem,mi számomra nagyon messze van.De aztán ki tudja.Félig hajóval érkeztem,félig mellette repültem.-*emlékszik vissza az útra.*
- A szüleim küldtek ide,hogy tanuljak bűbájt amennyit csak lehet és némi fegyelmet.Mert abból nekem kevés van...-*kuncogott jókedvűen.*
- De örömmel jöttem! Már éppen ideje volt hogy elszakadjak a családomtól. Már nem is bírtak velem és én sem éreztem jól magam velük! Kalandra és tudásra vágytam.Ezért apám egy nap jó hírrel szolgát.Mikor hazajött bejelentette hogy tudja hova kéne mennem.Ekkor említette meg Evolyrant.Másnap már indultam is...-*sietett is,hogy mielőbb ideérjen.Sajnálta hogy nem vett könnyes búcsút,pedig szerette a szüleit,de a kíváncsiság és a vágy hogy útnak indulhat...felülkerekedett rajta.*

» 04. Chattal kapuja - térkapu