6. Desgarath - A holtak völgye

Az úgynevezett "Holtak völgye" Evolyran hegységei közt fekszik, Orod Ingor közelében. Ez valóban egy völgy, hol réges régen egy csatát vívtak. Egy nagy csatát, amit még az emberek és a többi Evolyrani nép vívott. Ez még akkor történt, mikor az emberek éppen, hogy a Birodalom segítségére érkeztek. Még kevesen bíztak bennük, de kellett a segítség, így befogadták a seregüket, egyesítve a többi evolyrani csapattal. Az ellenség serege természetesen sokkal nagyobb volt. A nagy hadvezérek is tudták már a csata végkimenetelét, mielőtt megkezdődött volna az egész. De muszáj votl megvívni ezt a harcot. Fel kellett tartsák az ellent, míg a hátsó sereg felkészül és egy nagy sereget nem toboroz Evolyran városa köré. Evolyran seregei közül csak azok a csapatok maradtak itt, kiknek már nem volt hozzátartozójuk, nem volt kihez hazamenniük. A legbátrtabbak voltak ők, hiszen a biztos halálra vállalkoztak. A csata napján furcsa volt az időjárás. Néhol borús volt az idő, néhol pedig kisütött a nap is. Ez nem ettszett a katonáknak, de ez votl a legkisebb problémájuk. Minél tovább taratniuk kellett a támaszpontot, hogy a másik, nagyobb sereg felkészülhessen a város védelmére.
És ekkor meghallották az ellenség harci dobjainak dübörgését. Olyan volt, mintha mennydörgött volna az ég. Evolyran itt maradt harcosai fegyvert ragadtak, s csatasorba álltak. Rezdületlenül nézték a közeledő sereget, rezdületlenül néztek egyenesen a halál szájába, ami éppen bekebelezni jött őket. Ezt mind tudták és felkészültek a halálra. De megfogadták, hogy addig harcolnak,a míg csak bírnak és hősi halált fognak halni a hazáért, a Birodalomért. És így is lett. Evolyran bátor katonái az utolsó lélegzetükig küzdöttek, az orkok, bikafejűek, fekete sárkányok és még más szörnyek hordái ellen. De sajnos, mint az várható volt, szép lassan felmorzsolódott az Evolyrani sereg, így az ellen tovább tudott haladni. Viszont Evolyran városánál egy óriási sereggel találta szembe magát és ráadásnak még a város védői is ott voltak a katapultjaikkal. Az emberek is nagy számban képviseltették népüket eme seregben. Meg is lett minden erőfeszítésnek a gyümölcse. Az evolyraniak győztek, s a Dagorladiak vesztettek. Persze ez csak egy csata volt. Ekkor még nagyon a háború elején jártak, de jelentős győzelem volt ez.
Ennek emlékére a letarolt völgyben emlékművet emeltek Evolyran népei. Ez az emlékmű a völgy közepén áll. Közel, s távol semmi més nincs arrafelé ezen az egy dolgon kívül. Még a fű sem nőtt ki azóta, mióta az a föld a harcosok véréből ivott. Eme kopár és szikes talajú vidékrte nem sokan járnak, és ez nem csoda. Csupán a megemlékezés céljából érkező emberek, vagy átutazók térnek be ide. Ebben az is szerepet játszik, hogy állítólag a földet elátkozták a Dagorladiak fekete mágusai, s aki eme völgybe lép, maga is átkozottá válik. Nem lehet tudni, hogy ennek van-e valóságalapja, vagy csupán a kietlen, kopár felszíntől való félelem szülte eme kis történetet. Csakis a magad bőrán tudhatod biztosra ezt a dolgot. Gyerünk, próbálj szerencsét!

*Orin nagyúr lépdelt lassacskán a völgyben. Nem kis út volt, amit megtett idáig a házától. De ez a hely fontos volt, hisz itt találkozik elméletileg Dyora úrnővel. Még az előző héten üzent a nagyúr Dyora-nak, hogy fontos megbeszélnivalója lenne vele. Az úrnő pedig beleegyezett, de megírta, hogy nincs otthonában, hanem itt tartózkodik Orod Ingor környékén. A nagyúr pedig ezt a völgyet választotta, mert úgy vélte, hogy a Holtak Völgyében nem sok a látogató. ~Remélem, hogy mihamarabb felbukkan Dyora. Fontos lenne elmondanám neki, hogy a városban még mit sem sejtenek az emberek a közelgő veszélyről és egyelőre nincs hadseregünk sem az ellenség megfékezésére....Sok a gond...Legalább ilyenkor össze kell tartanunk.~ Azzal tovább sétált Desgarath kopár földjén. Lova türelmesen állt az emlékmű mellett, ahova Orin nagyúr kikötötte. Hisz sehova máshova nem lehetett volna kikötni a pusztában. A nagyúr fel, s alá járkált. ár kezdett egyre idegesebb lenni. Nem csoda, hiszen már vagy fél éve nem támadott a Dagorladi hadsereg. Viszont napvilágra került az , hogy ez csak figyelemelterelés. És hogy csak el akarják altatni a gyanakvását Evolyrannak. Hogy azt higgyék, a dagorladiak megfutamodtak. Pedig valójában koránt sincs így. Csupán kémeket küldtek a Birodalom minden egyes részébe. A nagyúr maga is gyanakodott erre, de még kézzelfogható bizonyíték nincs, hogy alátámasszák ezt az elméletet...*

*A nagyúr üzenete a hótündék területein érte utol őt, a havas hegységek között, hova muszály volt feljönnie. Nem lepődött meg a levelet szállító szárnyason ki egy váratlan éjszaka állított be hozzá, ablakát megkocogtatva. A nagyurakkal így szokott/ szoktak üzenni egymásnak, titkos információkat osztanak meg egymással vagy éppen találkozót beszélnek meg. Így történt ez most s tudja hogy késében van de még oly nehéz neki a jövés menés....
Nem véletlenül töltött már heteket a gyógyítók kezei között. A legelső támadásban megsérült, mi hónapokkal ezelőtt volt s oly mértékben sérült meg jobb végtagja, mit csak hosszú hossszú ápolással és kíméléssel sikerült helyrerakni. A fekete mágusok varázslatai és a pengék okozta sebek nehezen gyógyultak, de hála a boszorkányoknak hamarosan újra ereje teljében lesz. Hisz eme állapot nem rá vall, neheze is dolgozta fel a tehetetlenségét.
Amint a szobor felé közelített nehézkesen leszállt lováról s a további csekély utat odavezetéssel tette meg, majd a nagyúrhoz hasonlóan odakötötte hátasát. Mikor végzet elnézően pillantott Orinra, bár hangja erről mit sem árulkozott.*
- Szép estét Orin! Elnézésedet kell kérjem de még nehezen megy a lovaglás...-*közelebb bicegett, látta a férfi arcán hogy már ideges volt.*

*Egyre gyorsabban kezdett el mászkálni, ami nála azt jelezte, hogy már eléggé türelmetlen és ideges. Majdnem úgy döntött már, hogy lóra pattan, s az úrnő keresésére indul, mikor megjelent a láthatáron egy alak. Orin tudta, hogy az nem lehet más, csakis Dyora. Hisz ki mászkálna errefelé? Egy csatamezőre, ahol több százan elestek? Nem sokan. A nagyúr karba tett kézzel figyelte az úrnő és lova közeledését. Maj dmikor végre odaért a ló, s az úrnő, majd leszállt Orin meglátta, hogy a nő igen csak biceg. ~Mi történhetett vele?...Talán megsebesült....~ Gondolta, majd egy kis meghajlással köszöntötte Dyora-t.*
-Üdv, Dyora! Semmi gond. Be kell valljam, egy kicsit korábban érkeztem. Mindig azt mondom, hogy jobb előbb itt lenni s várni, mint késni.
*Itt elhallgaott. Nagyon érdekelte az a dolog, hogy mi történt az úrnő lábával, de nem kérdezett rá rögtön. Illetlenség lett volna. Így hát inkább az úrnő mellé sétált, s felemelte jobb karját, hogy Dyora belekarolhasson. Ezután lassan elindult, majd beszélni kezdett.*
-Úrnő, mesélj csak, hogy vagy? Már rég találkoztunk, s már nem hallottam felőled jó ideje....Mesélj hát, kérlek!
*Azzal egy barátságos mosolyt küldött az úrnő felé. Nem akart rögtön a közepébe vágni a dolognak. Előbb inkább az úrnő hogylétéről, a kellemesebb témákról óhajtott beszélni. Aztán majd később rávezeti a beszélgetést a kényesebb témákra is. Közben felnézett az égre, ahol is egy hatalmads madár vitorlázott a szél szárnyán. A lemenő Nap fényével a háttérben valósáágos tájképnek hatott az egész. Orin nagyúr halványan elmosolyodott, majd Dyorára tekintett. Várva, hogy az meséljen valamit.*

*Dyora tudta hogy a kedves szavak mögött, idegesség és türelmetlenség honol, hisz évtizedek óta ismerte a nagyurat, jól tudja milyen személyiség ő valójában. De ezért ő cseppet sem neheztelt rá, szívéhez legalább oly kedves volt mint a többi nagyúr s Flow úrnő.*
- Persze igazad van drága nagyuram...mégegyszer elnézésedet kérem.-*azzal sutba dobta a témát, azért őt sem kell félteni semmi téren, neki is vannak rigojái és apró cseprő dolgai mikben nem ismer irgalmat. A felajánlott kezet hálásan elfogadja, gyengéden belekarol és lassan követi a férfit. Sétaborját nem hozta magával, úgy gondolta megpróbál most nélküle lépegetni párat, ha netalántán elfáradna vagy fájdalmai lennének leül egy rönkre vagy a földre, miben sok sok ember vére cörgedezik, valahol méterekre a felszín alatt. A kérdést meghallva cseppet sem lepődött meg, sőt számított rá. Nem üzent senkinek hollétéről és arról hogy mi történt vele, de a szárnyas mely az üzeneteket kézbesíti bárhol s bármikor rátalál mindannyiukra.*
- Ennek a bicegésnek megvan az oka nagyuram ha erre gondolsz. Az első csatában már kudarcot vallottam, amint láthaod megsérültem. Bár mára már sokkal jobban érzem magam és a sebesülések nagyja tova tűnt, még elég időt kell a magas hegyek között töltenem a gondos kezek alatt hogy állapotom ismét kifogástalan legyen.-*felelte kedvesen mégis oly hivatalosnak tűnő hangnemben ahogyan egymás között szoktak beszélni. Pár perces csend után megpaskolta a férfi erős alkarját.*
- Úgy tűnik számomra az elnézések és sűrű bocsánatkérések éjszakája. Ne vedd rossz néven hogy nem értesítettelek hogy hova tűntem....csupán ah nah tudod milyen vagyok.-*ragadt belé a szó s csendben sétált tovább. Nem sietette a férfit, tudta jól hogy eljönmajd az ideje hogy a témára tér miért idehívatta. Hisz oly rég találkoztak.*

*Mosolyogva, s érdeklődve hallgatta az úrnőt. Kicsit megdöbbent azon, hogy az úrnő az első csatában megsebesült. De biztos volt abban, hogy valami mrettenetesen veszélyes dolog lehetett az, aki vagy ami megsebezte. Mikor az úrnő abbahagyta a beszédet, a nagyúr még kérdezett volna a dologról, de aztán meggondolta magát. Úgy vélte, jobb, ha nem faggatózik. Mosolyogva rázta a fejét, mikor az úrnő ismét elnézést kért valamiért.*
-Drága Dyora....kérlek! Nem kell bocsánatot kérned. Megértünk mindannyian. Ilyen vészterhes időkben még a levelezés is kockázatos. Bármikor elfoghatják a kézbesítő madarat, s elolvashatják bárki üzenetét. De szerencsére a mi madaraink jól képzettek, s sosem fogják el őket. Ha pedig mégis, a madár maga semmisíti meg az üzenetet, mielőtt bárki illetéktelen elolvashatná. De most nem erről szeretnék beszélni. Mondd csak, mit tudsz a határmenti harcokról? Hogyan áll a Birodalom? Mert mi azt az információt kaptuk, hogy már egy ideje nem támad az ellenség. S ezt valóban érezni lehet. Valahogy nem olyan feszült a hangulat a városokban....
*És tessék, máris a háborúról beszélnek. Sajnos ez van. Valahogy szóba került, s a nagyúr inkább úgy dönött, jobb előbb, mint később. Ha majd túllesznek ezen a témán, talán beszélhetnek még más, sokkal kellemesebb dolgokról is. A nagyúr nagyot sóhajtva megállt, majd Dyorára tekintett. Hatalmas szemei mélyen belefúrta az úrnőébe.*
-Kedves Dyora....azt rebesgetik, hogy a Dagorladiak kémeket küldtek a városokba, s falvakba. Talán még a vezetőség közé is beférkőztek. De erre sajnos nincs bizonyítékunk. Viszont én úgy vélem, mindez igaz, s tényleg szépen lassan beszivárog közénk az ellenség, ha nem fékezzük meg időben. S már alig van időnk...még egy hónap, s szerintem teljesen be leszünk hálózva....Ez ellen tenni kellene valamit. Viszont egyedül nem mertem kezdeményezni a dolgot. Arra gondoltam, hogy a Négy Evolyrani ismét összeállhatna, s együtt a jóért, s igazságért harcohatna. Evolyranért, a hazánkért. Drága Dyorám, mit szólsz ehhez? Velem tartasz vagy sem?
*Még mindig ugyanúgy állt ott, mint mikor elkezdte, mereven, s határozottan nézett a nő szemébe. Egyenes választ várt, nem mellébeszélést. Fontos ügy volt ez, s nem volt idő a latolgatásra.*

*Érezte, tudta, hogy nem holmi kedélyállapot ellenőrzés miatt lett idekéretve, érezte hogy a Birodalom lesz témájuk fő tárgya. Hiába a hosszú ismeretség, mégsem térnek soha a lényegre eleinte, hisz akárhogy is nézzük fontosak egymásnak, szinte jó barátok valamennyien. S bár nem kérdezett vissza a férfi hogylétére az imént, mégis érdekelte őt tiszta szívből.*
- jó képzést kaptak szárnyasaink. Ritka dolog ha elkapják üzeneteinket s azokat értelmezik. Nagy mágusnak és gyorsnak kell lennie az illetőnek, ki eme tettre merészkedik. De ez áll jelenleg módunkban...-*sóhajtott, majd hallogatva a kérdést mely a férfi iránt érdeklődve, a feltett kérdésen mereng el egy pillanatra, majd folytatja mondókáját.*
- Itt fent a hegyek között béke és nyugalom honol. Mégis elérnek ide a hírek és a mozgalmak...ha lenének. De jelenleg semmi információm nincs arról hogy az ellenség mozgolódna bármely határvidéken. Gyanús eme hosszú csend, taktikát választottak de érzem hogy itt lapulnak a közelben.-*ezt mondatot határozottan, megcsillanó szemmel mondta az úrnő. Köztudott hogy látomásai vannak mik éjszakánként, olykor éber állapotban érik őt. Eme képek nem százszázalékosak és néha csak a végcélt ábrázolják, de többnyire hinni lehet nekik.*
- Érzem Orin nagyur, de sajnos - talán az itteni elszigeteltségnek tudható be - hogy semmilyen kép, jelenet nem rajzolódik ki egy ideje lelki szemeim előtt. Talán vissza kéne térnem a városba...-*beharapja alsó ajkát, ez igen elgondolkodtató kérdés, hisz nincs abban az állapotban s így azért mégis csak gyengébbnek érzi magát. De vérét tovább tüzelte a férfi szava, mitől teste megfeszült, szemei előtt mintha egy felő kúszott volna tova.*
- Hogy kémek a vezetőség között? A falvakban? - *kérdi vegyes érzelmekkel telifűtött hangon. Így már más a helyzet s a férfi szavaira egyetértőleg bólintott.*
- Ez természetes nagyúr. A Birodalom az életünk, az otthonunk, ha veszély fenyegeti - márpedig úgy érzem akkor több oldalról - kötelességünk összefogni és együttes erővel kideríteni ennek van e valós alapja s elkapni eme személyeket. Szavaidban nem kételkedek, de erről meg kell győződnünk...-*feleli viszont nézve a férfi szemeibe.*

*Figyelmesen hallgatta Dyorát. Ő sajnos nem nagyon tudott újat mondani a nagyúrnak. Viszont legaláb Orin is meggyőződhetett arról, hogy minden igaz, minden információ, amit innen kapnak. Ismét nagyot sóhajtott,majd kíyváncsian fürkészte az úrnő tekintetét. Próbálta kitalálni, hogy mi is járhat most a fejében. Persze ez nem volt nehéz. Hiszen a témájuk elég meghatározó volt és látszott, hogy az úrnőnek mindez még újdonság, amit hall. Orin kissé elkeseredve hallja, hogy az úrnő már egy ideje nem "lát" semmit sem. ~Ěbből még nagy gondunk lehet. Hiszen Dyora volt a titkos fegyverünk. Az ő segítségével nagyjából mindent tudtunk előre Legalábbis, amit látott. De most, hogy semmit sem lát és még meg is sérült, nem sok hasznát vesszük a harcban...de akkor sem hagyjuk magára. Még van ideje a lábadozásra. Egy ideig még nem kerül sor csatára. Viszont egyszer ez az idő is elmúlik, s ismét csaták folynak majd mindenhol. Fel kell készülnünk minden eshetőségre. Jó mélyen elgondolkozott. Észre sem vette magát. Szegény Dyora úrnő talán már kelleetlenül is érezhette magát a szótlan, maga elé meredő Orin társaságában. De ekkor a nagyúr elmosolyodott, s így szólt.*
-Bíztam benned, barátném!Azt hiszem, hogy a legjobb az lesz, ha majd itt végeztünk, elkísérlek, s ott értekezek az itteniekkel. Lenne egy-kát szavam hozzájuk. Aztán indulok voissza Evolyranba. Még fel kell keresnem Flow úrnőt is.... Nagyon sajnálom, hogy te nem tarthatsz velem. De amit képes lesze hosszabb távot is megtenni arra kérlek, hogy gyere el Evolyran váerosába. Mi ott fogunk várni téged. Addig is majd rád bízom az itteniek felügyeletét, s majd minden héten kérni fogok egy jelentést levélben. Ez fontoos lesz taktikai szempontból. De most hagyjuk már ezt az egészet. Nem kívánok tovább társalogni a háborúról. Inkább felőled kérdeznék még egy keveset, ha nem bánod....
*Ravasz mosoly jelent meg az arcán, majd ismét elindult, majd így szólt a mellette levőhöz.*
-Tudod, hogy nagyon aggódok miattad.....a képességed....szerintem ez nem jó jel. Talán már sosem leszel képes látni dolgokat. Legalábbis a legtöbb látó, ha egysszer már nem látott semmit sem jó ideig, akkor azután már sosem....Viszot én bízok abban, hogy csak a sérülések,, és a sok aggódás okozta mindezt a kis kimaradást. Javaslom, hogy pihenj annyit, amennyit csak tudsz. Ezekkel itt úgysem kell sokat foglalkozni. A jelentést megírni meg véleményem szerint nem tart sokáig megírni. Kérlek téged, Dyora, hogy nagyon vigyázz magadra! Szükségünk van Rád! És nem csak, mert te is vezető vagy, hanem mert a barátunk is. A többiek nevében is üzenem, hogy nagyon hiányzol Evolyranból...Reméljük, hogy mihamarabb vissza tudsz térni!

*Fejében vadul cikáztak a különbnél különb gondolatok, szemei vészesen megcsillantak. Mindent lehetett mondani az úrnőről csak azt nem hogy elviseli az árulókat, a kémeket és a besúgókat. Sok minden eszébe jutott, azonnal töprengeni kezdett a következő lépésen. Észlelvén hogy Orin is mélyen a gondolataiba meredt ő ugyan így tett. A visszatérésről gondolkozott és azon hogyan lehetne felgyorsítani javulását. ~ Fel kell keresnem egy idős boszorkányt, ki tudja gyógyírt bajomra s állapotomra....őt...igen....minél hamarabb ~ szövögette magában holnapi napjának egy szösszenetét, Orin szavaira eszmélt fel.*
- Ez a legkevesebb nagyuram....hisz itt élek ez az otthonom mint valamennyiünknek, ha kell halok érte.-*feleli kissé felszegett fejjel és kihúzva magát, komolyan gondolta dé hamar el is ernyedt lágy mosollyal ajkain.*
- De ez te is tudod....-*bólintott a férfi további szavaira, nem volt ellene kifogása.*
- Elhamarokodott döntés lenne most azonnal visszatérni, ez a végső állapotomba is kerülhet. Így úgy teszek ahogy kívánok, itt maradok és küldöm a jelentéseket és gyűjtöm az információkat. Azért nem fogok itt téblábolni, remélem ezt nem hiszed rólam...-*így is eleget vessződött itt, bár valójában nem volt ellenére. Ahogy ég sötétbe fordult át, feltűntek az első csillagok. A fény gyér volt s tudván azt hogy hol vannak, igazán félelmetesnek tűnt az egész környék. De ez rájuk nem hatott. Nem féltek semmitől és senkitől. A témaváltás legnyugtatta felzilált kedélyeit, de aggájokat is kozotak számára a férfi szavait követően. Elgondolkozott egy pillanat erejéig majd sóhajtva válaszolt.*
- Reménykedjünk a legjobbakban Orin. Nem tudom hogy tudnék tovább élni képeim és látomásaim nélkül. hisz gyerekkorom óta vagyok rabja eme jövői képeknek. De hiszem hogy talán még gyenge a szervezetem újra fogadni az ilyen látomásokat s az égiek pihentetik még számomra eme hiányokat. Ne is gondoljunk arra hogy .... inkább ki se mondom.-*legyintett hisz nyílvánvaló volt hogy mire célzott a tündenő. Megmelengette szívét a következő szavak így hálás mosolyt küldött feléje.*
- Köszönöm szavaid Orin. Tervezgetem a visszatérést a városba. Számíthattok rám...

*Örömmel hallotta, hogy az úrnő készségesen vállalja a "feladatot" és, hogy már nagyon szeretne visszatérni Evolyran városába. ~De szép is lenne, ha minden a régi lenne és béke honolna a vidékeken. Ehelyett itt ez a mocskos háború, ami most még el is húzódik az ellenség taktikázásával. Mihamarabb véget szeretnék vetni ennek, s úgy hiszem, a többiek is így szeretnék....csak járjunk sikerrel.~ Elmondott gyorsan egy fohászt az istenekhez, majd az úrnő felé fordult mosolygos tekintettel.*
-Mondd csak, te nem is kérdezel semmit sem. Nem érdeklődsz az iránt, hogy mi vana városban..mi van velünk? *Egy pillanatra elhallgatott, majd játékosan megütötte Dyora vállát.* -Csak viccelek, ne aggódj! Egyébként ha már így szóba hoztam, akkor muszáj elmondanom azt, hogy a háború és viszálykodás ellenére egyre többen vándorolnak ide, s telepednek le a Birodalom különböző részein. Mindenki fél és menedéket keres a Dagorladiak elől. És ez jó, mert kiváló harcosok is vándoroltak erre szép számmal. Így legalább valamekkora hadseregünk biztosan lesz. De aggódok, hogy nem lesz elegendő katonánk...De már megint a háborúról beszélek, bocsáss meg érte! Nem volt szándékos. Csak nehezen tudok másra gondolni, akármennyire is akarok. Ne haragudj...
*Valóban nem szándékos volt a téma ismételten való felhozása. A nagyúr kicsit el is szégyellte magát amiatt, hogy ismét felhozta. Elpirult, majd arcát eltakarva pár pillanat múlva visszatért eredeti arcszíne, majd mosolygósan felnézet, s úgy sétált tovább. Igyekezett mindvégig jókedvűnek maradni, s szórakoztatni Dyorát, amíg csak itt vannak.
Időközben besötétedett, de ez nem zavarta a nagyurat, s úghy tűnt, az úrnőt sem. Így hát folyt tovább a beszélgetés. Orin nagyúr szóba hozta a másik nagy furcsaságot, amit tapasztalt.*
-Úrnőm....az az nagy igazság, hogy újabban egyre több démn keveredik Evolyran városának közelébe. S az egész Birodalmat nézve is megszaporodtak a démonok felbukkanásai. *Olyan halkan mondta, mintha az élete múlna a mondottakon.* -Tudod, arra gyanakszom, hogy a dagorladiak démonokkal is figyeltetik az embereket. Hiszen azok a lények képesek elrejtőzni a legtöbb ember elől, legyen az akármilyen képzett is. Persze előlem nehezen tudnak elbújni, újabban mágis előfordul, hogy megszenvedek, mire rátalálok egyre. Szerintem tanítják őket.....csak azt nem tudom, hogyan veszik rá arra a démonokat, hoyg együttműködjenek. Bár lehet rá az a magyarázat, hogy "GONOSZOK"......de ez nagyon primitív feltételezés lenne...
*Nevette el magát. Kezdett feloldódni. Eddig ránehezedett a háború, s hírek súlyos terhe. Viszont most egyre jobban kezdte magát jól érezni az úrnő, egy régi barát társaságában.*

Tárgy: Re: 6. Desgarath - A holtak völgye Kedd Aug. 25 2009, 19:23

*Akira nem túl célegyenest, de "végre" Dagorlad felé vette az irányt. Orod Ingorból indult és a holtak völgyébe ért. nem tudott a helyről túl soka, de nem is volt kiváncsi rá. kicsit ki volt merülve, és megállt pihenn. Közben ivott egyet a kulacsából.*

Tárgy: Re: 6. Desgarath - A holtak völgye Kedd Aug. 25 2009, 19:29

* Na, már megint. Már megint Frandor tette ki a szúrét. Pontosabban le, a hátáról. Persze, megérti, elvégre neki is ennie kell valamit. Sőt, jóval többet, figyelembe véve a méreteit.
És ahogy sétál, egyszerre csak... tadam! Derült égből villámcsapás, ez bizony Akira! Ismét....Véletlenek sorozata lenne?*

Tárgy: Re: 6. Desgarath - A holtak völgye Kedd Aug. 25 2009, 19:37

*A lány nem vette észre. még kicsit gyengélkedett a múltkori megfázásából. Ez azt is bizonyította, hogy többett állt mint ment eddig. Szóval épp ivott.*

Tárgy: Re: 6. Desgarath - A holtak völgye Kedd Aug. 25 2009, 19:41

* A lány éppen ivott. Na, ez egyre jobb lesz!
Hangtalanul mögé lép és amikor az épp csavarja rá a kupakot a kulacsára, akkor hátulról befogja a szemét.*
- Halihó! De régen láttalak... -*jegyzi meg ironikusan*

Tárgy: Re: 6. Desgarath - A holtak völgye Kedd Aug. 25 2009, 19:52

*Iszik, majd eszébe jut, hogy már kevés van ezért elzárja. Aztán meglötyköli, vagyis meglötykölné, de eközben valaki hátulról befogja a szemét. *
-Régen?...-*A hangja az illetőnek nagyon ismerős.*-Alex!
*Jólesően elneveti magát. Olyan jó érzés járta át, amikor meghalotta a fiú hangját. Megfogta a kezét és megfordúlt, hogy láthassa. Túl közel voltak, és Akira jól láthatta a férfi mélykék szemeit. Mindeközben végig mosolygott, most valahogy feledte az uticélját, és azt is, hogy el akarta üldözni a fiút maga mellől.*

Tárgy: Re: 6. Desgarath - A holtak völgye Kedd Aug. 25 2009, 19:56

* Ő is elneveti magát, s kezet csókol a lánynak, ha már egyszer fogják egymásét.*
- Hát te meg miért jársz erre, amerre még a madár se?
* Ez tényleg igaz, ez egyszer. Elvégre, a holtak völgyében vannak, vagy nem?! Persze, Frandortól kitelik, hogy valahol az isten háta mögötti helyen tegye le... *

Tárgy: Re: 6. Desgarath - A holtak völgye Kedd Aug. 25 2009, 20:03

*Kicsit hátrébb kerülnek mikor alex kezet csókol. Ekkor eszébe jut az a férfi Orod Ingorban. Kicsit elfintorodik, de ránéz a fiúra és újra mosoly ül az arcára. Ekkor üt a kérdés. A lány elvörösödik, és csak habog.*
-Én..jaj, én...-*Nem tudja befejezni. Elmondaná is meg nem is. De mikor ránéz Alexre elképzeli, ahogy valahol Dagorladban hal meg, csak azért mert elmondta, és ő vele ment. Nem ez túl nagy felelősség. Nem élné túl, ha alexnek bármi baja esne.*

Tárgy: Re: 6. Desgarath - A holtak völgye Kedd Aug. 25 2009, 20:12

- Namármost, kisasszony... először is...
* Belenéz mélyen a szemébe, s a másik kezét is megfogja, s kettőjük között a két tenyere közé fogja.*
- Egy bazinagy sárkánnay élem le a mindennapjaimat, magyarul folyamatos összeköttetésben vagyunk. A mondani akarsz valamit, kibírom. Nem tojok be tőle. És azt is elhiheted, hogy kellő átgondolással és hideg fejjel reagálok majd rá. Másodszor... szerintem már ismersz annyira hogy megbízz bennem. Harmadszor... Mi a jó büdös franctól fosol akkor ennyire? Ki vele! Most aztán nincs menekvés!
* Hogy még meggyőzőbben nézzen ki ez az egész, közelebb hajol, s erősebben fogja a kezeit. Ha akarna, se tudna elfutni.*

Tárgy: Re: 6. Desgarath - A holtak völgye Kedd Aug. 25 2009, 20:26

*Akira elősször dühös lett, de egyben el is csodálkozott.*
~Te hülye!-*Körülbelül ez jutott eszébe legelősszőr, a szeme zölden villant rá a fiúra. Közelről ilyesztőbb, amikor a lány mélybarna szeme fényes sötétzöldre vált. Érezte a szorítást, így még kényelmetlenebb volt a helyzet. Végig a fiú szemébe nézet.*
-Nem, te figyelj ide! Nem volt az életem egy leányálom, és kezd összeomlani! Mentem ami menthető, de ha mindent elintézek, visszajövök. Csak azért titkolózom, mert nem akarlak HOLTAN látni!
*Túl sokat mondott, remélte, hogy a fiú beéri enyivel, de már sejtette, hogy nem fogja.*
-És engedj el! Nem fogok elrohanni. Nem egy nyuszival beszélgetsz!-*ugyaniolyan hangon beszélt/kiabált mint ahogy az előzőeket mondta.*

Tárgy: Re: 6. Desgarath - A holtak völgye Kedd Aug. 25 2009, 20:36

* Nana! Ez már nem olyan jó így! Ez a zöld szem... Csak a fejét tudja csóválni a láttán.*
- Kirara, Kirara... -*odahajol, s a fülébe suttog. Nem zavartatja magát a hangos szavak miatt. Csak még lejjebb halkítja a hangját, hogy oda keljen figyelnie, ha hallani szeretné. Hogy a lány karja hallani, s ha nem, akkor se tudja nem meghallani! - nyugalom. Sokszor az a legnagyobb segítség, ha meghallgatják az embert. S utána egyszerűen csak... elmenni. Engedd szabadjára törni! Ne kímélj! Én segíteni akarok!
* Bár nehezen szűrte ki a a szavakat, ez nem hallatszódott a hangján. Pedig... nehéz volt.*

Tárgy: Re: 6. Desgarath - A holtak völgye Kedd Aug. 25 2009, 20:51

~Nem érti! Nem érti!
-Jól van, hallani akarod?!-keserűen mondta ki a szavakat, de talán alex tényleg nem érti miröl van szó. viszont most már ő akarta elmondani. Érdekelte hogyan reagál rá a fiú. Úgy ahogy ő elképzelte, vagy valahogy máshogy? Ez volt a legjobb próba, hogy megismerje Alexet.*
-Az igazi szüleimet nem ismerem-*kezdte el halkan egy sóhaj után-*Talán álomfalvi vagyok, talán nem, még csecsemő koromban egy másik ország népe közé keveredtem. A nevelő szüleim úgy szerettek mint a saját gyereküket. tőllük kaptam a második nevem, aszt hiszem ezt még nem mondtam el neked. Angel.-*közben kifejtette magát a fiú szorításából, de nem tett egyettlen lépést sem hátrafelé. Sőt ő fogta Alext.-*De ne hidd, hogy a gyemekkorom jó volt. a szüleim szerettek, és így ők el is fogadtak amilyen vagyok, de a többi ember megkeserítette az életem a zöld szemem miatt. Aztán egy nap, megjött dagorlad, és mindennek vége szakadt.-*két könycsepp hullt le az arcán, de hangtalanul sírt. befejezte.*-Kis falunkat porig égették. A szüleimet megölték. én pedig az édesapámat keresem, itt Evolyranban. nincs, ez már tény, vagy Dagorladban van, vagy álomfalván. Ha az utóbbin már halott. Ha az elöbbin még van egy halvány esély, hogy él. Ezért elmegyek oda!

Tárgy: Re: 6. Desgarath - A holtak völgye Kedd Aug. 25 2009, 21:02

* Egy szó nélkül hallgatja végig. Már az elején megfogadta magának, hogy nem tesz vagy mond semmit, amíg be nem fejezi. Még jó. Különben már beszélne és... de mégsem szól semmit, amikor befejezi. Csak eltörli a kezével a könnycseppet az arcáról. Mert erre van szüksége... úgy érzi.*
- Angel... Valóban, akárcsak az angyalok... el sem tudom képzelni, miért ijedtek meg egy ilyen hihetetlenül gyönyörű zöld szempártól. Több mint száz éve nem találkoztam ehhez hasonlóval. Tehát... Dragonlad?

Tárgy: Re: 6. Desgarath - A holtak völgye Kedd Aug. 25 2009, 21:07

*Akira félre néz, úgy mondja, hogy igen.*
~De csak egyedül!~néz vissza a fiúra, és a szeme ezt a mondatot tükrözi. De még nem, most nem. még egy kicsit maradna, ha már így alakult!*

Tárgy: Re: 6. Desgarath - A holtak völgye Kedd Aug. 25 2009, 21:12

* Felsóhajt, és az égre mereszti a szemét. Tényleg, ha már a szemről van szó... eszébe jut kedvenc szerzője. Talán még a lány is ismeri. Tőle idéz.*
- "Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek -"

Tárgy: Re: 6. Desgarath - A holtak völgye Kedd Aug. 25 2009, 21:17

*Amíg a fiú fölnéz a lány újra mosolyog. Visszagondolt az elöbbi beszélgtésr.*
~Gyönyörű a szemem!-*Csak mosolyog.Majd Alex egy versrészletet mond. Nem ismerős Akira számára, de tetszik neki. Illik erre a helyzetre. még mondani akart valamit, de mégsem szólt. jó érzés volt így állni. Már egésszen közel kerültek egymáshoz. Szinte átölelték egymást.*

Tárgy: Re: 6. Desgarath - A holtak völgye Kedd Aug. 25 2009, 21:33

* Egy Tóth Árpád nevű költő sorai ezek. Van még tovább is.*
-"Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés:"
* Nem fejezi be. Megcsókolja. Könnyen, egyszerűen. Tiszta szívvel.*

Tárgy: Re: 6. Desgarath - A holtak völgye Kedd Aug. 25 2009, 21:45

*Amikor folytatta, egyre különösebb érzés fogta el. A fiú odahajolt hozzá, és...*
~Meg akar csókolni?!~De ez már akkor fogalmazódott meg benne, miután Alex megcsókolta. Soha senkit nem csókolt meg. Elősször zavarba jött, de az érzések felül kerekedtek benne. Majdnem elhúzta a fejét, de a fiú nem vette észre, nem reagált a mozdulatra. Végülis "elkapta". Akira a fiú szemét figyelte elősször, ami kéken csillogott.*
~Gyönyörű!~*Ez jutott először az eszébe, majd bescukta a szemét, és visszacsókolt. A végén, miután kinyitotta, újra mélybarna szem meredt szerelmesen Alexre. Pár percig még nézték egymást.*

Tárgy: Re: 6. Desgarath - A holtak völgye Kedd Aug. 25 2009, 21:52

* Érzi Akirán a bizonytalanságot. De csak még gyengédebben bánik vele. Mint egy porcelán angyalkával... s ez a hasonlat megmosolyogtatja. Ujjával a megsimogatja a könnycseppek helyét.*
- Kirara, Kirara... Most mihez kezdjek, hm? Csak hagyjalak úgy elsétálni, hm? Ezek után? -*mondja halkan, s A lány szemét figyeli, amint az már barnára váltott.*

Tárgy: Re: 6. Desgarath - A holtak völgye Kedd Aug. 25 2009, 21:59

*Akira nem mond semmit. Mit is mondhatna.. Igen, így nekem veszélyesebb, és szinte biztos, hogy ottmaradok, de nekem így jobb, mert legalább téged biztonságban tudlak. Nem, ő nem is ilyen! elmondta volna akárkinek, és még invitálta is volna, hiszen csapatban könnyebb! hát miért teszi most minedzt. Sokkal könnyebb lenne! És Alexet is bántja emiatt.! Miért? De nem ad választ magának. Nem tud. csak újabb könnyek, közben egy erőtlen mosoly, de nem mozdul. Még nem megy, bár tudja, nemsoká el kell mennie, ha véghez akarja vinni a tervét.*

Tárgy: Re: 6. Desgarath - A holtak völgye Kedd Aug. 25 2009, 22:04

* Tudja, hogy a lány egyedül akar menni. Hát... legyen.*
- Jó. Menj. Nem tudom mennyi időre van szükséged. Én három hetet adok neked. Érted? Három hét. Egy Nappal se több. Ha addig nem jössz vissza, utánad megyek.
* Elővesz a zsebéből egy ezüst láncot, rajta egy fehér kő függ. Akira kezébe teszi.*
- Sárkánykönny. Akárhol vagy, ha ez nálad van, rád találok. Most menj!
* Ezzel elengedi, s hátrál pár lépést. Csak akkor fog véglegesen távozni, ha már a látóhatárán kívül ér.*

» 4. Däsyron-völgye
» Ossor - a meleg források völgye
» Kandrad völgye - Kondor folyó