// Időn túli játék Zothar-ral. //
Harmadmagában érkezett, s ez már önmagában is számot tevő változás nála, hiszen ő nem az a fajta mágus, ki könnyen rávehető volna közös kalandozásra még akkor sem, ha illető egyének konkrétan saját népe közé tartoznak. Legalábbis tekinthetjük a mágusok népét egy nagy-nagy családnak, vagy ilyesminek. Formenya mégis eddig bírta elviselni a hangzavart mely pláne akkor csapott az egekig, mikor kiderült, hogy Ossorba nem csak ők érkeznek, hanem még pontosan egy tucat virgonc, faragatlan, önmagát túl sokra tartó mágusivadék is.
Ez utóbbi tett be nála az ajtót. Nem érezte magát sem dadának, sem pedig gyermekfelügyelőnek. Pontosan tizennégy kölyök rágta az idegeit már csaknem három napja. Valljuk be ez már önmagában is nagy teljesítmény tőle, hogy idáig is elviselte őket.
Éppen ezért következhetett be az, mikor kisebb ételcsatába torkollott az egyszerűnek ígérkező ebéd, melyből a mágusnő villámgyorsan kereket oldva oldalgott el. Nem óhajtott részt venni a sok tizenéves életnek nevezett viharában.
Így került hát a fürdőházak közelébe. Nem érzett még soha ekkora késztetést arra, hogy vegyen egy kiadós, nyugtató fürdőt. Mégsem ment be. Nem anyagi okokból kifolyólag, csupán nem úgy érezte, valaminek csak kell még történnie, hogy ne érezze magát úgy mint, akit kiszipolyoztak.
