6. Desgarath - A holtak völgye

*Mendrago egy darabig hallgat, majd ismét megszólal határozott hangon, melybe beleremeg a föld is. Celestin félve pislog fel a hatalmas sárkány istenségre, aki azonban úgy tűnik, hogy még mindig nem akarja megadni neki azt, amit szeretne: lovasa életét. A magyarázatra Celestin szeme felcsillan, hiszen valóban egyet ért az istenséggel: sárkányt ölni bűn, főleg, hogyha egy háborúban az emberek/sárkánylovasok miatt teszik. Azonban az istenség hatalmas haragja megrezegteti ismét a földet, ahogy kiáltja: "Mi nem gyűlölködünk!". Celestin megremeg és leszegi fejét. Habár fiatal sárkány, tudja, hogy valóban nem szoktak gyűlölködni a sárkányok. Sokkal nemesebbek, fenségesebbek ennél, ő benne mégis ott van a gyűlölet az a sárkány s lovas ellen, aki Christopher halálát okozta.*
- Sajnálom, de én nem tudok szeretettel, vagy kevésbé gyűlölettel nézni arra a sárkány-sárkánylovas párosra, aki megölte a társamat. Sajnálom. *hajtja le a fejét és hajol meg az istenség előtt Celestin, és szeméből egy könnycsepp hull alá, halkan cseppenve a földön, aprócska víznyomot hagyva maga után. Mendrago kijelentése azonban szíven üti az ifjú sárkányt és hatalmasra nyílt szemekkel néz fel rá.*
- A szívemet?! De hát ha én felajánlom a szívemet neked, meghalok. És biztos vagyok benne, hogy Christopher sem élne nélkülem. Kérlek, akkor ölj meg. Vedd el a szívemet, és mindketten legyünk halottak, hogy legalább a túlvilágon egyesüljek a lovasommal. *hajtja le ismét a fejét Celestin és teljesen védtelenül tárja oda magát az istenségnek: tegyen vele azt, amit akar. Ha nem kaphatja vissza Christophert, élni sem akar, legyen hát a szíve az istenségé.*

Erre a kijelentésre várt mindvégig. Most kimondta hát. A teljes lényét ajánlotta fel azért a kétlábúért.
Mendrago ingerült üvöltésétől hegyek csúcsai remegtek meg. Aztán csend borult a tájra. Nem volt más csak ők ketten.
Csupán az az apró kis sárkány, mely nem futamodott meg akkor sem, ha már elhitte, hogy nem létezhet számára más csak a vég. Mendrago hatalmas alakja megremegett, majd éppen csak akkorka sárkánnyá töpörödött, mint Celestine.
Most sokkal inkább látszott ártalmatlan, kis dédelgetni való cukiságnak, mint az előbbi vérszomjas istenségnek. Az apró istenség fizikai testet öltve lépett Celestine elé.
- Legyen hát szíved óhaja szerint.
Miközben elmondta ezeket a szavakat orrát hozzáérintette Celestine orrához. A világ is megpördülni látszott körülöttük, s mire minden újfent helyére találva megállapodott az istenség sehol sem volt. Mintha soha nem is lett volna ott.
Kihalttá vált újra a holtak völgye, csak a szél zúgott keresztül rajta. Celestin válasz nélkül maradt magára ám ott.... Valahol a völgy távolabbi részén valami megmozdulni látszott. Mintha valami vagy valaki erőtlenül próbálna feltápászkodni.

//A feltápászkodó a kétlábú társad Celestine. Gratulálok, kiálltad a próbámat! Sok sikert a továbbiakhoz a feltámasztott társaddal! Wink

//

Celestin lehajtja a fejét és habár néhány könnyet hullajtott már a próba alatt, most mégis tartja magát és várja a véget.
Mendrago ingerülten felüvölt, és Celestin tudja, hogy itt a vég!
Nem volt elég hát az ereje, az akarata a sárkányistenségnek, így elveszi tőle a szívét.
De legalább a túlvilágon egyesülhet lovasával, és nem kell többet élve szenvednie.
Egyszerűen csak haljon meg gyorsan és ne fájjon...
Hirtelen Mendrago alakja megremeg, és töpörödni kezd, akkora lesz, mint Celestin.
Az ifjú sárkány értetlenül néz rá, néz az istenség szemébe.
Nem érti, hogy mit akar, talán így öli meg, hogy még jobban megalázza?
Végül megszólal és a szavai lassú tűzként érik el Celestin agyát és hirtelen értelmet nyer minden.
A sárkány szeme felcsillan és legszívesebben megölelné az istenséget, de egyelőre csak megdöbbent pillantással méregeti őt.
Az orrát a sajátjához érinti, és hirtelen mintha megfordulna a világ, mintha ők is forognának.
Celestin becsukja a szemét és érzi, hogy szédül, majd hirtelen mintha megállna.
Kinyitja a szemét és Mendragot keresi a tekintetével, de nem látja őt.
Azonban a távolban valami mozgolódni látszik és hirtelen az oly' rég hallott, de bármikor felismert hangot hallja meg a fejében:
~Cel, gyere már segíts! Azt hiszem eltört a lábam, vagy valami...~hallja Christopher hangját a fejében és könny csordul ki sárga szeméből.
~Jövök már Kedvesem!~szólal meg könnytől elfúló hangon és egy nagy szárnycsapással ott terem lovasánál.
Szárnyaival magához húzza és átöleli.
- Na, mi van? Úgy csinálsz, mintha hosszú idő óta most találkoztunk volna először... - mosolyodik el a férfi, és lágyan megsimítja Celestin orrát, majd feltápászkodik a sárkány hátára.
-Menjünk haza, oké?

//Köszönöm a játékot, nagyon élveztem! //

Tárgy: Re: 6. Desgarath - A holtak völgye Szer. Dec. 31 2014, 21:50

Desgarath... A völgy, melyet harcokban áztattak mérhetetlen mennyiségű vérrel. A völgy, hol a fű sem telepszik meg....
Egészen mostanáig...
Az ötödik szirom e hely fölött jelent meg, s lángsziromként felizzott, hogy fű újra sarjadjon a halott vidéken.
Desgarath véráztatta földje most felszáradt végre, hogy virágzó mezőkkel borított tájegységgé válhasson, hol szellem nem kísért szűntelen, s nyugodnak békében az elesettek.

» 4. Däsyron-völgye
» Királyok völgye - Ehoren zuhatag
» Eron folyó - Titánok völgye