Korah
Hozzászólások száma : 2
Hírnév : 0
Beosztások, rangok
Nép:
Beosztás:
Rang:
 | | Tárgy: Korah háza - Koboldföld peremvidéke Pént. Jan. 07 2011, 10:34 | |
| Koboldföld peremvidékének kopár tájékán nem igen találni életre utaló nyomot. Legalábbis emberi életre utalót... Igaz, itt nem is élnek emberfélék.
Annál inkább koboldfélék. Igaz, ami igaz, Korah valójában egy igen viccesen megkevert faj egyedi képviselőjének mondhatja magát lévén, hogy csupán egyik fele kobold... a másik fele törpe...
Ennek a szerencsés kutyulásnak tudhatja be szemnek nem csúf érzetű látványát.
Korah ennek ellenére igenis nagyszerű tagja a kobold társadalomnak. Már amennyiben beszélhetünk ilyen társadalomról.
Végül is ezen kobold nemzetség földjének északi szegletét őrzi ő egy olyan kis házikóban, mely szemnek semmi esetre sem feltűnő.
Lábad óvatosan pakolgasd ezen vidéken, mert könnyen kobold csapdába léphetsz! | |
|
Formenya Hyalma
Levegősodró
Hozzászólások száma : 281
Age : 35
Hírnév : 1
Beosztások, rangok
Nép: Mágusok
Beosztás: Vándor
Rang: Elemi mágus
| | Tárgy: Vardar nyomában - Korah ~Däsyron-völgye Pént. Jan. 07 2011, 11:01 | |
| //Időn túli játék!  //
*Valahol a koboldok eldugott vidékén, keskeny, ámde sötétlőn vibráló rés nyílik a tér láthatatlan szövedékein. Vörös ruhás nőalak lép elő belőle, ki egy pillanatnyi elgondolkodás erejéig megtántorodik de, rögvest eztán határozott léptekkel indul meg a számára igen csak ismerős földön.
Formenya éber tekintetét hordozta körbe a tájon, kerülve minden nem várt meglepetést. Amikből egy jó időre bizony elment a kedve azután a kellemetes kis fogadói "elbeszélgetés" után.
Kezében még mindig ott pihent a koboldok átjáróját feltáró gömböcske.*
- Na jó! Ennyi épp elég volt mára belőled... *szavai közben rutinos fürgeséggel rejtette el trükkös köpenyének belsejében a gömböt* - Nézzük... Hol kószálsz Korah?
*Tekintete éber ragadozóként siklott végig a helyenként igen kopárnak tűnő tájon.
Aztán eszébe jutott legutóbbi itt járta. Igaz, akkor másod magával érkezett, s lássuk be, vajmi kevesen múlt Mylene és az ő élete a szemközti eget ostromló hegyek rideg városainak falai között.
Ó igen... Orod Ingor... És persze a mindig árulásra kész Aicale. De vele végül mégis az történt, aminek történnie kell az ilyen lelketlenekkel: önmagát pusztította el a benne feszülő gyilkos indulat...*
~S lám, koboldéknál oly rezzenéstelen maradt a táj, mintha az idő múló percei messze elkerülnék a vidéket... Bizonyára egy újabb és felettébb ostoba szavaknak köszönhető koboldvarázs, mely a tájat zabolázta meg. Igen... Minden bizonnyal...~
*Aztán gondolatai újra az Orod Ingorban eltöltött időre kanyarodtak vissza.
Milyen réginek tűnnek most ezek az emlékek. Mintha nem pusztán néhány év, hanem inkább súlyos évszázadok teltek volna el azóta a nap óta, hogy a velejéig romlott fehér elf úrnőt a Hótündék Tanácsa a csalárd nő bűnét annak saját vérébe nem fojtotta.*
~Mintha tengernyi változás állt volna be ezidő alatt az életemben... mindenki életében.~
*Mindemellett volt ott még valami más is, ami azóta zavarta őt, hogy lábát kitette Orod Ingor fagyos kauján. Egyetlen egyszer sem találkozott gyermekkori jóbarátjával, a néha felettébb kergének bizonyuló Whiryllel.
Igen... Whiryl... Évek óta nem hallott felőle. Már akkor sem, amikor a myrte lánnyal a hótündék földjén ténykedtek.*
- Sebaj! Ha már erre vetett a sors, hát ideje nyakon csípnem Whiryl barátnőmet egy kis helyi bosszantás erejéig. Na meg azért, hogy leszedhessem fejét a nyakáról, amiért íly csúnya módon megfeledkezett rólam, amikor Orod Ingorban jártam...
*Gondolataiból ismerős zajok rángatták ki. Pillantása könnyedén felfedezte a földbe vájt házikó ajtajában ütyködő apró szerzetet. Így, ilyen messziről meglehetősen kobold formának tűnt. Bár az apróság szorult helyzetben lévő koboldnak tűnt, távolról sem volt olyan biztos abban, hogy az a kis idegesen rúgkapáló valaki Korah volna. De mi mást tehetnek, ha valaki szemlátomást bajban van? Hát odamegy és segít.
Ahogy egyre közelebb ért hozzá úgy kúszott arcára csínytalan mosolya. Ennek egyszerű oka volt: a szorult helyzetű kobold nyöszörgő hangját egyértelműen képes volt beazonosítani régi kobold barátja jól ismert hangjával.
Nem sokon múlt, hogy hangosan elnevesse magát a szerencsétlenül járt kobold nő látványán, aki ki tudja, mi módon akadhatott fel az ajtó felső szegletéből kiálló hatalmas szögre, de most most mégis ott kapáltak lábai a föld fölött jó fél méternyire. S valljuk be, felettébb mulatságos látványt nyújtott így a kis kobold. Pláne akkor, amikor egy erősebb széllökésnek köszönhetően félig körbe fordult önmagán, s úgy lógott ott, mint élő kötözött sonka.
Ez volt az a pillanat, amikor a máguslányból csak kiszaladt az a fránya kacaj.*
- Bocsánat... *szava fuldokló kacagásba torkollott egy kis időre* - Tényleg bocsánat Korah... De hihetetlen vicces látványt nyújtasz itt lógva...
*Korah arca megnyúlni látszott a döbbenettől, mit mind a nő nem várt feltűnése okozott, s mind helyzetének szégyenteli gondolata.*
- Vicces?! Vicces? *Korah vaskos ajkai ravaszdi mosollyá keskenyedtek, aztán őrületes csapkodásba, rúgdalásba kezdve kiabálta további szavait.* - Nem nevetni ki Koraht! Gonosz máguslányka!
*Hangos reccsenés, majd az azt követő nyekkenés jelezte Korah kiszabadulásával egybekötött landolását. Formenya alig bírta magában tartani nevethetnékjét, miközben segített a koboldnak feltápászkodnia.*
-Bocsánat... Tényleg nem vicces... *közben majd kibuggyant belőle az előbbi látvány miatti nevetés* - Mi a csuda történt veled? Vagyis, kinek köszönhető a legújabb üdvözlési módod Korah?
*Az utolsó mondatnál a kobold összehúzott szemöldökkel porolta le amúgy sem tisztának nevezhető öltözékét. Így végül teljesen sikerült komolyságot erőltetnie magára a lánynak.*
- Bizonyára izgalmas történettel tudsz előállni a veled történtekről. | |
|
